user_mobilelogo

Tagged in: sajtószemle

  • 2020-as EU-s aláírásgyűjtés és 2005-ös népszavazás (2020. 05. 10.)

    2020-as EU-s aláírásgyűjtés és 2005-ös népszavazás (2020. 05. 10.)

    Magyar Nemzet cikk 2020 05 09: "Írdalá.hu: sikerre vihetik még az ügyet"

     

    2020, Székely Nemzeti Tanács eu-s kezdeményezése a kisebbségek eu-s pályázatairól:

    A cikkből megtudjuk, hogy alapos elemzés után eldöntik, hogy mely országokban kezdenek kampányt a szükséges aláírásokért. Megtudjuk, hogy majdnem elkészült a kezdeményezés nemzetközi kampánya (azaz lassan kezdődhet). Megtudtuk, hogy nem elég az egymillió aláíró, mert hét országból kellenek aláírások, és ebből négy hiányzik.

    Érdekes, hogy eddig egyszer sem írtak-beszéltek-tájékoztattak arról, hogy más országokból is kell aláírás. Még furcsább, hogy az egyéves aláírási időszak lezárulta után kezdődik a kampány.

    Érdekes, hogy az utolsó napon négyszer annyian írtak alá elektronikusan, mint az első tíz hónapban. Ehhez persze az kellett, hogy a magyar kormány és szervei semmit se tegyenek az ügyért tíz hónapig. Például egy működőképes, könnyen használható aláírási lehetőség is csak az utolsó napokban lett elérhető, addig még a számítógéphez értő is meg kellett küzdjön az aláírás leadásáért.

     

    2005, a Magyarok Világszövetsége kezdeményezése a külhoniak állampolgárságáért

    Ma az a tanított hivatalos múlt értelmezés, hogy az MSZP és a Világszövetség a hibás a "külhoniak megtagadásáért, a nemzeti traumáért." Én ellenkezően emlékszem.

    A Fidesz 1990-től lényegileg magyarellenes volt, de kis látszatdolgokkal ezt leplezte. Például szépen megünnepeltette Nemeskürthy úr segítségével a 2000-es évfordulót, miközben a kórházprivatizáció mellett állt és épp akkor vonta meg a Világszövetség támogatását is, mindmáig. Az Antall József kormányának köszönhető Duna TV-t (eredetileg reklámmentes, értékes műsorú, nem népbutító, szépen beszélő adó volt) mára szép lassan megsemmisítette, de elnökét, Sára Sándort épp 2000-ben távolította el. 2001-ben a kettős állampolgárságot az európai normákkal ellentétesnek vallotta (Martonyi János külügyminiszter). A parlamentben mindig minden jó, de más pártból induló kezdeményezést blokkolt, esetleg néha saját kezdeményezésként, saját szavazóbázisának növelésére később ugyanazt elővette.

    Ezért 2005-ben csak kényszerből, félszívvel, hiteltelenül, sarokba szorítva, színt vallási kényszerből (ő mutatta magát az MSZP-vel ellentétben nemzetpártinak) gyengén állt ki a népszavazás, az igen, a nemzet mellett. Ezért nem lett elégséges a részvétel, és ezért nem lett meggyőzőbb az igenek többsége. Másfelől a nemzeti oldal felszalámizását, meggyengítését (az SZDSZ-szel együttműködve) akkorra már nagyrészt elvégezte, ezért azok már nem tudtak hatásosan megszólalni.

    ...

    Adalék: idézet egy MVSZ által írt levélből:

    ...Az igazság az, hogy 2010-ben sem szavazta volna meg a kétharmados Fidesz-KDNP többségű Országgyűlés a külhoni magyarok magyar állampolgárságát elérhetővé tevő törvényt, ha nem lóg Damoklész kardjaként a fejük fölött az MVSZ második népszavazási indítványa, amelyet az Alkotmánybíróság a legsúlyosabb törvény- és alkotmányszegések árán akadályozott akkor már három éve, 2007 óta. Az igazság az, hogy a Fidesz nullázta le 2000-ben máig tartóan a Magyarok Világszövetségének költségvetési támogatását. Tette ezt mindennemű indokolás nélkül, puccsszerűen, egy házszabályt sértő eljárással. Az igazság az, hogy Orbán Viktor külügyi államtitkára utasította már 2001-ben a teljes magyar nagyköveti kart a Magyarok Világszövetsége jó hírnevének rontására, a Kommunikációs panelek a Magyarok Világszövetségéről című botrányos irománnyal. Az igazság az, hogy azóta a Magyarok Világszövetsége ellen több mint hétszáz bírósági tárgyalási nap zajlott. Az igazság az, hogy a Magyarok Világszövetsége nyolc éve fűtetlen székházban működik. Az igazság az, hogy Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét tizenöt éve kitiltották minden magyarországi közszolgálati médiumból...

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • A "Magyar konyha" folyóirat 34.évf. 1 száma - Molnár B. Tamás interjú (2010.! - 2020. 02. 28.)

    Magyar konyha 34/1 szám, 2010.! jan. "A magyar gasztronómia lelkiismerete" cikkismertetés: 2020. 02. 28.

    Véletlenül talált újság és jó cikk a Magyar Gasztronómiai Egyesület és a Bűvös Szakács blog alapítójával, Molnár B. Tamással.

    "Az általános igénytelenség és beszűkültség nemcsak egészségügyileg, hanem gazdaságilag is katasztrófához vezet."

    "ha lennének jó alapanyagaink"

    (itthon azelőtt) " vajjal főztek... ettek teknősbékavagdaltat... vaddisznófejet, békacombot... rákkal"

    "elterjedt volt az alaplé használata..."

    "Sokkal dúsabb, gazdagabb, vizesebb természet vett körül bennünket"

    "sokkal több halat ettek az emberek... vadat, csigát..."

    "volt pacsirta, fürj, fogoly"

    "a borjúpaprikáshoz nem lehet valódi borjút kapni"

    "az ipari tejföl..."

    a magyar vendégszeretet hírét "lehúzós vendéglők, hiénataxisok lerombolják"

    "volna ehető kenyerünk, burgonyánk, jó vajunk, sajtunk, savanyú káposztánk"

    "az élelmiszer-minősítés ma Magyarországon az ipari lobbik martaléka" (!)

    "jogos elvárás, hogy az élelmiszereket ne külföldről hozzuk be"

    "beszálltunk a tömegtermelés versenyébe"

    "Létfontosságú érdekünk, hogy a mindenkori kormány hosszú távon a kézműves termékek felé orientálja a mezőgazdaságnak legalább egy részét. Hogy ezeknek a termékeknek minőségét független intézmény ellenőrizze és garantálja. Hogy létrejöjjön végre egy minőséggarancia rendszer. Hogy az ilyen termékek mögött megjelenjen végre a hitelesség. Mivel a magyar állam évtizedeken át tevékenyen részt vett az étkezési kultúra rombolásában, értelemszerűen részt kell vennie most az újraépítésében is.

     

    Okos, kemény mondatok. Ellentmondanak ugyanakkor a mai sikerpropagandának, a szabadságharcos országnak. Érdemes összevetni az Ángyán féle, a hatalom által kidolgoztatott de soha el nem fogadott Vidékstratégiával. Csoda, és öröm, hogy egy drága szép újságban megjelenhetnek. Köszönet, feltételezem, a szerkesztőbizottság elnökének, Lévai Anikónak.

    JAVÍTÁS! Mivel az újságnak sem a címlapján, se oldalain nem találtam dátumot, azt hittem, friss, 2020-as. Most egy benne talált hirdetésből megtudtam, hogy 2010-es! Így már minden érthető. Akkor még szabad volt kritizálni. Sajnos ma is helytálló a cikk minden mondata. Bár ne volna.

     

    A 'Felelet' kérdezi:

    Miért nem kerülhet egy kis családi étteremben egy ebéd annyiba, mint otthon? Hiszen a beszerzés, a főzés még olcsóbb is így, csak a kis helyiség fenntartása lenne a többlet.

    (Megoldás: adók, bürokrácia, ellehetetlenítő előírások, ellenőrzések, csakazértis büntetések, melyek persze az óriáscégeket nem érintik.)

    A vevő is ellenőrizhetne sok mindent, ha az ehhez szükséges eszközök, segítő szakemberek a piacokon, boltokban rendelkezésünkre állnának.

    A mai minőség, a nagytermelők, multik inkább a háborús idők katonák tönkretételén meggazdagodó hadiszállítóira emlékeztetnek.

    Halakról:

    A lapszám 16. oldalán "Fogas kérdés" címmel a halakról írnak sok érdekeset. Például, hogy 99%-ban nem élővízből kerülnek az asztalunkra. Hogy nagyrészt becsapnak bennünket a halfajtával (is).

    Jó lenne olvasni arról is, hogy ez a 99% mennyi mérget, ipari hulladékot és gyógyszert tartalmaz, hogy ma már a tengerben is így tenyésztik a halakat, hogy miért nem akarja a mindenkori hatalom visszaállítani a "fokos" vízmegtartó ártéri rendszert, amit a folyószabályozás, az akkori gazdagok akkori föld- és pénzéhsége kétszáz év alatt megszüntetett. Miért drága a hal, miért nem ehetünk balatoni halat.

     

     

     

     

  • A felforrt József nádor tér - Magyar Nemzet Lugas (2019.09.07.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas 14.o. Máté Enikő: Felforrt epe (2019. 09.07.) valamint az 1. és 3. oldal írásai Budapestről, mint legjobb úti célról

    Évtizedes hagyomány, hogy a Magyar Nemzet mellékletében jó írások bújnak meg. A belvárosi tér átalakításáról szóló cikk szerzője két óvatos bekezdés közé helyezi el értékes, őszinte véleményét. A szem előtt lévő mondatok: „Az eredmény – felemás” és „rendezték, ami jó, de meghittebbé is lehetett volna varázsolni”. Az elrejtett részek: „egyre elviselhetetlenebb budapesti nyarak… egyértelmű: a városnak … több fára van szüksége… tarvágást csináltak faltól falig… csak évtizedek múltán lesz lombsátor… sivár, napsütötte, lekövezett katlan… a díszkút … egy plázát zavartalanul díszíthetne… a kecses kutakat, újabb képzavarként, masszív padok veszik körbe…” (Nem ír arról, hogy a polgárság védő-tiltakozása itt is reménytelen volt. Pontosan várható volt a megvalósult lesújtó eredmény.)

    Öröm, ha egy-egy igaz, őszinte cikket olvashatunk, és remélem, Máté Enikő további értékes, bátor írásaival gyakran fogunk találkozni.

    Valaki elmagyarázhatná a politikai, gazdasági, közműveltségi folyamatot, ami a parkot tönkretette, hogy okulhassunk belőle az ország javára, megelőzve a hasonlókat.

    Ötletek kellenek (a hibákat már egész jól összefoglalta), hogyan lehet jóvátenni a történteket. A kutak, padok, lámpák, korlátok, oszlopok, burkolatok könnyen áthelyezhetők, lecserélhetők, módosíthatók. A fák esete nehéz. Esetleg vidéki mezőkről helikopterekkel 100 éves fákat áttelepíteni. A költséget a tarvágásból hasznot húzó cégek és személyek fizethetnék.

    Érdekes lenne, hogy témánk hogyan egyeztethető össze az ugyanezen lapszámban címoldalon kifejtett hírrel, miszerint Budapest a legélhetőbb kelet-európai város és a legjobb úti cél. Újra kelet vagyunk, de ott legalább a legjobb, mint Kádár idején? Mi alapján értékelt minket az Economist?

  • A mai nap jó sajtó-idézete (sorozat egy cikkben, utolsó: 2020. 02. 01.)

    2020. 02. 01.

    Magyar Nemzet Lugas-tárca

    Száraz Miklós György: Ne...

    Buta, rideg, csúnya, fantáziátlan, alattomos és taszító... az elmúlt harminc év budapesti építkezései...

    Dühít és elkeserít, amit látnom kell, amiben élni kényszerítenek.

    Ha az építész élhetetlen, ronda, kényelmetlen és lelketlen, szögletes és szürke, embertől idegen, fantáziátlan építményt és teret "alkot", akkor évtizedekig, netán évszázadokig vesz majd körül minket, nem menekülhetünk... s ez mindannyiszor roncsol egy kicsit rajtunk, beteggé tesz...

    Mi az, ami olyan nagyon nem tetszik? Sorokhatnám napestig: kezdve a szinte sziporkázó tehetségtelenséggel felújított Széll Kálmán téren...

    Évek óta kísért, hogy írni kéne, felpanaszolni... (Vajon a politika, a főpolgármester hatalma nem engedte írni iddig? a honlap szerk.)

    ... Aztán feltűnt egy kőkráter, egy betonteknő, egy gigászi lavór, Hitler bunkerének atombiztos lejárata, egy félbehagyott tengeri kikötő óriásdaruinak rémületes meredező acélváza - a "Millenáris Széllkapu".

    (Tökéletes és fontos cikk, végre egy értelmes írás az újságban. Kár, hogy tele van fölösleges, ide nem illő, ha nem is trágár, de szleng szavakkal. a honlap szerk.)

     

    2020. január 24.

    Káli Híradó c. újság 2020 jan. (Somogyi Győző)

    Mi a Káli-medencében magasabb életminőséget élvezünk, mint egy newyorki milliomos. Ez a minőség nem (dollárban kifejezett) magas jövedelmünk eredménye. Legtöbb elemét nem mi hoztuk létre, ajándékba kaptuk - megőrzése azonban rajtunk áll... Isten óvjon azoktól a vidékfejlesztési programoktól és pályázatoktól, amelyek városi életszínvonalra akarnak süllyeszteni minket boldog falusikakat.

  • A Mandiner hetilap 14. számáról (2019.12.12.)

    Mandiner, 14 szám, 2019. december 12.

    Miért is osztogatják ingyen még 2020. februárjában is ezt a lapszámot? Talán mert a címlapon hirdetett Liget cikk a beruházást reklámozza. Hozzáértőbb kérdésekkel, az igazságra törekvő akarattal a valóságról is megtudhatna valamit az olvasó. Vagy esetleg egy cikk a másik féltől? A "Városliget Város Vár, Mindent a maga helyén" 2015-ös kiadvány szerzőit meg lehetne kérdezni...

    De jó is van a lapban:

    Több bizalmat a szülőknek - Szalai Laura (16.o.)

    Fontos kérdést érint (távolról, óvatosan) az írás. "Szemléletbeli különbség"; "más országokban a gyerekek iskolába akarnak járni" (nálunk miért is nem? a túlterheltség, a rossz tananyag, tanárok, osztályközösség, stressz, terror...); "az oktatásügy áttolja a probléma kezelését az egészségügyre"; "bizalmat adunk a szülőknek" (Ez az, amit az utóbbi évszázad magyar uralkodó kormányzatai, valamint a hivatalok nem akarnak, amitől félnek. Bizalmat adni, és persze a felelős állampolgárok döntéseitől.)

    A cikk szerint a három napos rossz gyakorlatot nem is jogszabály, hanem maguk az iskolák követelik meg. Ez igaz lenne?

    Megkérdezhetnék: Miért és mi jogon veszi el az állam, a bölcsőde, iskola a szülőktől a gyerekeit, az együttlét és  a tudásátadás lehetőségét, egymás segítésének, a családi üzem működtetésének a jogát. Elveszi, és olyan szilárd akarattal, hogy már három nap után büntet.

    A bemutatott próbálkozás (körzeti orvos és iskolaigazgató) évi 30 nap igazolást akart adni a szülőknek, végül csak 15-öt szavaztak meg.

    Idő van - Hegedűs Zoltán (66.o.)

    Fontos, érdekes téma. Több figyelmet érdemel. A rohanó életvitelről.

    Azért az túlzás, hogy magunkat zsákmányoljuk ki önszántunkból. Például: A reklámok, pláne a tolakodó, agresszív, hazug, hatásvadász hirdetések kiváltói a viselkedésünknek. Ugyancsak a bürokrácia miatt a kelleténél 10-szer nagyobb idő és pénzkiadások. Vagy  a kormányzatok miatt sorban lerombolt épületállományok - most vagy 20 éve csak az új építést támogatják. A cikkben említett autóval iskolába hordás is a kötelező iskola, a kisközösségek tönkretétele, a közeli iskola gyermekrontó híre miatt alakult ki.

     

     

     

  • A Mandiner hetilap első számáról (2019.09.14.)

    Mandiner, első szám, 2019. szeptember 14.

    Tisztelt szerkesztőség! Bocsánat a hosszú levélért.

    Öröm és meglepetés volt, hogy érdekes és tartalmas, bátor cikkeket olvashattam Önöknél.

    A Magyar Nemzet-beli interjú egy-egy mondata miatt vettem meg a lapot azonnal. (Csak írott sajtót olvasok.) És valóban, váratlanul jó. Persze azt szeretném tudni, hogy valójában miért jelenhet meg (nyilván pénz is kell hozzá) egy olyan újság, melyben az elmúlt tíz év gyakorlatával szemben érdemi, és a hatalomnak eddig nem tetsző gondolatok is vannak. Arra is emlékszünk, hogy az Antall kormány alatti egyetlen konzervatív lapot még az újságosok is elrejtették, a kézbesítők pedig nem vitték ki. Talán a „húzd meg – ereszd meg” szellemi politikájában történik taktikai váltás? Váratlan, hogy a jobboldalon belül már teljesen megsemmisített önálló (nevezzük polgári, keresztény vagy régi MDF-s) gondolatok, kérdések tíz év belső cenzúra, újságbezárások sora után újra megjelenhetnek. Amint említik is, a „hazaárulás” újfajta vádja ellenére. (Az utóbbi tíz évben „aki nincs velünk, az ellenünk van” életet élünk a „nemzeti” oldalon.) Érdekes lenne egy jó elemzés a (mondhatni előd) Heti Válaszról és újságíróik jelenéről.

    Észrevételek

    (48.o.) A legizgalmasabb írások a lap végén vannak. A mai hajrá és reklám központú politikában nem emlékeztetik az embereket az elmúlt válságokra, az oktatás se hatékony a jelek szerint. GDP, bővülés, hitelek, építés… Csoda, hogy erről valaki írni mer, főleg „előbb-utóbb véget ér” kifejezéssel. Hiszen, így esetleg egyesek nem veszik fel a GDP-t növelő, bankokat hizlaló házépítési hitelt, félve, hogy majd munkájukat vesztve, adósrabszolgaként megy tönkre életük, mint a cikkben említett Fisher közgazdásznak. Újabb félmillió magyar menekül nyugatra? (Kiknek készítik a helyet, ha esetleg szándékos a folyamat?)

    Mint már máshol is, egy dolog belátásáról a cikkíró alapvetően elfogadandóként ír. Persze az jó, hogy van meggyőződése, de aki mégse látja be, az az olvasó mi? (v.ö. 3. és 23. o. is) A cikkíró Oláh Dániel itt az átlagemberek gondolkodását jelöli meg az összeomlások okaként, például a verseny-pénzügyi-katonai-gyógyszeripari-reklám-politikaipar központú rendszer és annak fő haszonélvezői helyett. („belássuk, több 100 millió fejben dől el…”)

    Tanulságos, és a polgárokat szamárnak néző tett, hogy 10 éve homályban tartják (ahogy Kádár is titkolta), hogy mennyi az egy keresőre jutó (külső, belső stb.) adósságunk, és hogyan változott az elmúlt 40 évben. Egy válság esetén el kell adjuk az Országházat, mint a görögöknek az Akropoliszt?

    (66.o.) Rajcsányi Gellért cikke a legrokonszenvesebb.

    (9.o.) A Balog Zoltán interjú is érdekes. Aki otthagyta a kormányt. Miért vett benne részt kritikátlanul? Riportot ad, míg egész újságokat bojkottált korábban a kormány? Miért gondolja most (már?), hogy a kritika szükséges? Mi volt a szerepe, érdemi tevékenysége? Jó a cikk; a kérdések bátrak, érdemiek de nem bántóak, nem agresszívek, nem sulykolóak. (egybites politika, érted haragszom, Bod Péter, Pálinkás József) Ez a cikk a Böjte interjúval együtt tekintélyt és védelmet biztosít a lapnak, és talán valamilyen irányt is mutat.

    (19.o.) A Böjte Csaba beszélgetés is érdekes, és a válaszok (bár persze óvatosak, udvariasak) nem mutatják a pénzcsapok elzárásától való elvárható (ismert) félelmet, máshol megszokott meghunyászkodást. Nem áll be a kormány és médiái pápát gyalázó sorába.

    A környezetvédelemről is szépeket mond. Ezeket egy elemzésben össze lehetne vetni a kormány tevékenységével, kezdve egy környezetvédő bezárásával (mintegy jelzésül a többieknek), a magyar igazi civil szervezetek a támogatások megvonásával való megfojtásával, a minisztérium megszüntetésével, a parkok kiirtásával, a multikkal való szövetséggel, az atomszeretettel. Jó lenne nem elfelejteni Gergely István „Tisztit”, aki Csíksomlyón már 1993 előtt (!) elkezdte a gyermekmentő munkát.

    (3.o.) Kicsit furcsa a bevezető írás zárása, melynek értelme szerint az újság cikkei építhetik vagy megkérdőjelezhetik az olvasók nézetrendszerét. Kicsit azt sugallja, hogy az újságíróknak mindig igaza van, az fel se merül, hogy az ő nézetrendszerük is változhatna. (23. és 48. o. is)

    (22.o.) Én nem tudom, és a középosztályban talán mások se, mi a kickbox. Ez elvárt lenne a keresztény konzervatív műveltségben? Ha nem, ha igen, akkor is egy lábjegyzetben elmagyarázhatnák. Mert így kínos az olvasónak. Vagy azt gondolja, hogy más rétegeknek készül az újság.

    (23.o.) A Lánczi András írás stílusa, ami ismerős manapság, és jó, hogy csak egy ilyen cikk van. Tökéletes kormány-hatalompárti tartalmában, nehezen érthetőségében és idegen szavak számában is. A „bárki beláthatja” kezdés agresszív fogalmazás. Mit tegyen az olvasó, aki bárki, és nem sikerült még belátnia? Az az ember szamár? (Antall József kedves szavával élve.) Hacsak nem ellenkező értelmet kell keresni a „politikai egység mint cél” fogalmában.

    Ezzel kapcsolatban érdekes lenne egy elemzés a Fidesz életéről, ami talán a 2010 utáni, itt szokás szerint baloldalinak nevezett ellenzékről mást mondana. Például. Az első években a központi gondolatoktól eltérő helyi szervezetek sorsáról. A taktikákról és módszerekről. A felszíni (?) változásokról: 1988, 1992, 1995, 1998, 2002,2010 stb. A Soros támogatástól a sorosellenességig. Az Ángyán nevével megszerzett kétharmadtól Ángyán hátbatámadásáig, a Nemzeti Vidékstratégia elhallgatásáig. A pápákhoz való viszonyulásról. A Duna TV tönkretételéről, a katolikus rádió vételi lehetőségeiről, Antallra való emlékezés változásáról. Az összes konzervatív, keresztény vagy parasztpárt felszalámizásáról, új pártok létrehozásának ellehetetlenítéséről, a szemkilövő pártjának mesterséges életben-tartásáról, a mindenkori ellenzékkel összemosásáról…

    Az 1994-es választás (akár volt konkrét csalás, akár nem) szerintem inkább azt jelentette, hogy az ország szavazói kényszerűen és ösztönösen belátták: a nemzetközi hatalmak tönkretesznek, ha nemzeti kormányunk van. Ennek számos jelét tapasztalhattuk négy évig, és ahogy a Közép-Európát valóban támogató német jegybankelnököt kivégezték 1989-ben, úgy, feltételezhetően nem véletlenül, Antall is meg kellett haljon.

    Röhigcsélő médiáról beszél. Tragikus módon (talán népszerűséget keresve, vagy népbutítást célozva?) ilyen módon ma már a jobboldal is szórakoztatja saját közönségét, elérve vagy trágárságával már alá is múlva a hírhedt, rosszemlékű Heti hetes, 168 óra, Gondolat jel, Magyar Narancs és más Antall-kormány alatti sajtót.

    A Törvényről, Bibliáról szóló részről nem tudok írni…

    Az is furcsa, hogy politikai vitáról úgy ír, mintha az tartaná sikere csúcsán a Fideszt. Talán igaz valami előlünk rejtett vitákra, de nem a társadalom előtt és bevonásával zajlókra.

    (42.o.) Klíma… Mint általában, itt sincs szó környezetvédelemről. Jó lenne összevetni a klíma igaz és hamis dolgait az egyéb környezeti károkkal. A reklámipar ártalmaival, a GDP központúság, növekedés-mánia veszélyével, a fairtással, növényvédelemnek hazudott vegyszerhasználattal. Tízezer, esetleg felnövő facsemete hány kivágott százéves fát pótol? A matematika, kockázatelemzés mit mond az atomenergiáról, baleseteket, merényleteket is beleszámítva?

    Más: Öröm, hogy ma már a konzervatív sajtót is kísértő trágárság elkerüli Önöket, és hogy a szintén divatos szleng, börtönnyelv is csak 1-2 finomabb esetével került be lapjukba.

    További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • A Mandiner hetilap harmadik számáról (2019.10.01.)

    Mandiner, harmadik szám, 2019. októver 1.

    Tisztelt szerkesztőség!

    Az első benyomás kellemetlen volt.

    A címlap a trágársággal kacérkodik, mint a „konzervatív” újságírók egy része már harminc éve. És ugyanez a „bátor”, polgárpukkasztó(?) kifejezés a belső címben és a cikkben is megismétlődik. A beszélgetés második kérdése (harmadik sor!) pedig már igazán gusztustalan. Persze a „jobboldali” újságok általában az idézés mögé bújtatták trágár, újító hajlamaikat. Mert akkor nem ők a tettesek, csak bátran idéznek. Az olvasók kedvéért, mint más művészek a színházlátogatók és mozifilm nézők „kedvéért”. Én nem kérek ebből, még akkor sem, ha a „keresztény, nemzetmentő” kormány fő TV-s (sóhajtozó) szószólója percenkért trágárkodik tízezrek előtt. Persze Márai szerint a polgárság a mindenkori ellenség, és az erkölcs és a nyelv rombolása fontos igénye egyes hatalmaknak. ("Hallgatni akartam" kötet, kettő/3. fejezetrész)

    Más kérdés, hogy miért épp egy trágár újságíró az egyetlen alternatív főpolgármester jelölt a szocialista mellett? Őt választani a kisebb rossz választása, és éppen ezt ő is ellenzi. Gyanús az újság, hogy valójában cseles kormányjelölt-propaganda. Megszólaltatni az ellenzéket, de rögtön ellenszenvessé tenni. A bőrfejű címlap póz (lefelé hajtott fej, mintha öklelni akarna), a sötét-fekete szín, a vallásosokat sértő idézet, a trágárság, és az erős mondanivaló kifejtetlensége, ami így hazugságnak, butaságnak tűnhet. Persze az, hogy az első számokat a kormánylappal együtt ingyen dobták a postaládákba, már megmutatja az újság megbízóját. A megszüntetett Heti Válasz helyett egy ellenzékpótló újság létrehozása, hadd olvassa ezt, aki vágyik többféle véleményre.

    Másfelől a cikkben elhangzanak valóban rendkívül fontos, sehol meg nem jelenő, bár itt sem kifejtett gondolatok. (Miért nem kérdezett rá az újságíró? Az olvasók helyett? Nem ez a dolga?) Ezek:

    1.: Orbánt a maffia irányítja, például a parkolási. Akkor feltehetjük, hogy fontosabb dolgokban még inkább? Paks? Földek? Ángyán? Stratégiai partnerek?

    2.: „háztáji ellenzék fenntartása” (két helyen is említve). Akkor az is lehetséges, hogy a valódi ellenzékét a Fidesz számolta fel? MDF? Keresztények? Jobbik?

    3.: „Gyurcsány nélkül nem lenne kétharmad.” Akkor ezért szerepeltetik 2006 óta állandóan? Beszélnek róla állandóan? Mossák vele össze az összes ellenzéket? Ezért nincs börtönben sem ő, sem a bűnös rendőrök?

    Még az utolsó bekezdés érdekes, arról jobb lett volna többet kérdezni (a zöld, élhető város). Hisz az a lényeg, a valóság, a cél, a program, a cikk többi része csak a politikai harc.

    A Kárpátalja-film cikk jó lehetett volna. Nagyon fontos téma. Az embernek meghozza a kedvét a filmhez, egészen az utolsó bekezdés elolvasásáig. Ott kiderül(?), hogy a film állást foglal a háborús történésekben az oroszok ellen. (Az amerikai bábkormány mellett?) Kár a filmért. Szánalmas az a rész is, ahol egy „erős, sérült” katona akart az orosz főtanácsos ellen „igazságot” szolgáltatni. A másik fél nem mondhatja el a véleményét? A film hazudhat ezreknek?

    Igazán jó, érdekes, tartalmas cikket keveset találtam. (A pécsi cikknél érdekes lett volna kitérni az eladósodott városok 2013-as adósságátvállalására. Mert az rettentő igazságtalan volt, hasonlítható az 1947 és 1962 közötti magántulajdonnal kapcsolatos történésekhez. A becsületesen gazdálkodó közösségek fizessék a pazarlók közösségek adósságát? Vagy ha a városvezetés sikkasztotta el a pénzt, akkor az ő gazdagodásukat fizesse az egész ország?)

    1.: Váratlanul értékes cikk a Vincent Liegey interjú. Nagyon jó! Ráadásul épp a 25 éve (1994) semmibe vett környezetvédelemről, városi életről szól.

    2.: Örültem a Dresch interjúnak is. Jó lenne ezután egy Somogyi Győző beszélgetés a valóban legfontosabb kérdések cenzúrázása nélkül. És a magyar népzenei közösség tagjaival is lehetne egy sorozat. Vagy akár egy visszaemlékezés a Kalamajka együttes korán meghalt zenészeire.

    3.: Tetszett még Patak Márta írása a szennai skanzenről, a hagyományos életről. Főleg egy mondata: „még árnyékát sem tudja visszaadni skanzen vagy hagyományőrző sokaság” (és itt a mai iskolákra, erdei iskolára is gondol). Erről lehetne sokat írni, sokakkal beszélgetni: A mai élet, az ezt kierőszakoló folyamatok, törvények, iskolarendszer.

    4.:  Tartalmas és fontos Böszörményi Nagy Gergely „Analóg bosszú” írása. (A cím számomra mesterkélten figyelemfelhívó.) A „luddita” szó jelentését tudni kéne? Az utolsó mondat a technológiai lobbiról (annak hatalmáról) és az oktatásról rendkívül fontos. Folytatható téma.

    Összegzés.

    Hatvanhat oldalon volt négy jó cikk, és egy érdekes, de gyanús választási írás. A sok fölösleges, gyenge, időt rabló cikk miatt pedig az olvasó esetleg egy jóba már bele se kezd, sőt ki se nyitja az újságot. Nem tudom, ajánlható-e.

    Persze másfelől az is ritkaság, hogy 4-5 jó, érdekes, fontos írást találjon az ember valahol. A tévékben, rádiókban már 30 éve legfeljebb éjszaka elrejtve jelenik meg valami jó, mint minap egy tavalyi Sára Sándor beszélgetés újrajátszása (Kettesben, Szabó Anett, 2018. május 20., Echo/HírTV).

     További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • A Mandiner hetilap II/6. számáról (2020.02.06.)

    Mandiner, II/6. szám, 2020. február 6.

    Jó, hogy találtam benne néhány érdekes témájú írást.

    1

    Sólyom István: Belromán egyesülések... (33.o.)

    Havasalföld és Moldva egyesüléséről, az azóta meglévő, és erősödő önállósodási gondolatról. Ír a központ (Bukarest és a hatalmi érdekcsoportok) által kizsigerelt részekről.

    Lehetne írni ugyanerről Erdély kapcsán, hogy az ottani románok sem akarták feltétlenül az egyesülést. Ugyanezt a 48-as egyesülésről. Arról, hogy az oláhok, románok (tótok, szlovákok, a nép, a tömeg, az ország) vajon jól vagy rosszul jártak Trianonnal?

    A túlzott centralizációt említi, mint a leválások, önállósodás kiváltóját. Itt lehetne írni Brüsszelről az EU, és a Fideszről Magyarország kapcsán.

    A "Felelet" honlap ajánlott irodalma: Schumacher: A kicsi szép

    2.

    Koltay András: Hazudósnak lenni... (45.o.)

    A szándéktalan hazugság témájában arról olvasnék szívesen, hogy ha már az egyetemeken, multik által fizetett kutatóintézeti jelentésekben, újságokban általánosan található hazugságokat olvasva informálódik jobb híján szinte minden ember, és ennek alapján ír, beszél, meggyőződéssel, akkor mi a jövő? (Pl. magyar történelem, finnugor elmélet, oltáselmélet, napi rettegés a hatalom által épp bemutatott ellenségektől, stb.)

    Az is érdekes lenne, ha egy Mandiner számot gondosan végignéznének a ferdítések, hazugságok, csúsztatások, kiemeléssel manipulálások szempontjából.

    3.

    Máthé Zsuzsa: Fecseg a felszín (54.o.)

    (Hol zajlik az a közélet, amiről, azaz a "fitneszguru" szavairól, a "reakciócunasmi"-ról semmit se hallottam eddig, szerencsére...) Micsoda buta szavak!

    A téma, azaz a külsőség fontossága kapcsán a reklámok hatásáról, illetve a divat ősi, rejtélyes voltáról, céljáról, értelméről, káráról olvasnék. A reklám, főleg a mai erőszakos és hazug fajta, a hatalmasok által kisajátított multi-selejtgyártók, politikai félrevezetők eszközéről rossz a véleményem. Míg egyes önálló, önvédő városok betiltják világszerte, nálunk az utóbbi 10 évben romlott a helyzet, elharapóztak a házakat borító hirdetések, és továbbra is a filmek között, a csatornák által összehangolva, a normál hangerőt megnövelve fut a rengeteg reklám, ami szerencsésebb helyeken szintén tiltott. A zenéló beszélő árusautókról, a mindenütt szóló kereskedelmi adók röhigcsélős butító adásfolyamairól nem beszélve.

    Az írás a régi mondást eredeti értelmét közli velünk: "Imádkozzunk azért, hogy ép lélek legyen ép testben." Ez is jó vitaindító lenne.

    4.

    Weisz Teodóra: A házasság... (63.o.)

    Szintén fontos téma, jó, hogy előkerül legalább.

    5.

    Száraz Miklós György: Apa... (65.o.)

    Nagyon fontos téma lenne. A szülők által tönkretett gyerekekről. Szeretet és bizalomhiányról. Azaz nagyjából Európáról, a mai társadalomról.

    Mellette lehetne írni a kötelező oktatás miértjéről, hatásáról, a kötelező óvoda, anyák gyárba-irodába kényszerítésének, az erőszakos szülés intézményesítésének hatátásáról.

    A "Felelet" ajánlja: Miller: Kezdetben volt a nevelés c. és Liedloff "Az elvelszett boldogság nyomában" c. könyveit.

    6.

    Bár ez a cikk fontos helyen, az utolsó oldalon van, mégis hasznos az olvasónak. De csak azért, mert stílusával, támadásával felhívja a figyelmet valami feltehetően jóra, azaz a támadott emberre, beszédre. A kaposvári püspöknek a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége számára tartott előadására.

    Nekem rokonszenves, hogy a tőkés társaságok és bankszektor világuralomra töréséről beszél. Ezt tapasztaljuk. "Súlyosan antikapitalista." Az bűn? Tévedés? A cikkíró szerint a mai társadalomberendezkedés alapja a fenti két intézmény. Épp ez a baj szerintem, mert nem azok kéne az alapok legyen, mégis ők irányítanak. A cikkíró szerint a beszéd "elvarratlan", "kibontatlan" jellegű. Persze lehet tökéletlen egy előadás, lehetetlen is mindent röviden egyszerre elmondani és bizonyítani.

    Tehát az egyház ne csak ne politizáljon (választások), de a rendszert se kritizálja, inkább a belső problémákat boncolja. Jobb a hallgatás, mint a tökéletlen beszéd. De akkor az újságírók hogyan írhatnak? A cikkek hibátlanok?

     

    Másfelől.

    Ezek az írások a 33. oldal után találhatók, kicsit rejtve a fő irányadó nagy politikai cikkek után. Vannak bennük értékes gondolatok, adatok, és vitaindítónak jók lennének. Feltehetően nem lesz folytatásuk, se vita. Ezek tiltott (szó szerint mai rendszerellenes) témákhoz vezetnének.

     

  • A Mandiner hetilap második számáról (2019.09.19.)

    Mandiner, második szám, 2019. szeptember 19.

    Tisztelt szerkesztőség!

    Öröm után bánat. Az első számról írt sok jó után most úgy érzem, hogy sajnos a második szám már érdektelen, bátortalan, egyhangú, unalmas. Olyan, mint a legtöbb mai sajtótermék.

    Mit reméltem? Érdekes írásokat, jól megfogalmazott szép magyar nyelven, lényegre törő kérdéseket, művelt emberek a témákat sokoldalúan láttató írásait. Jó riportalanyokat. Elhallgatott fontos ügyeket. Kevesebb politikai és gazdasági, materialista megközelítést.

    (54.o. kenyérről) Az egyetlen érdekes cikk, amit találtam (nem olvastam mindent el). A termékpályával kapcsolatban említeni lehetne legalább a búzafajtákat, a vegyszereket már ott, a termelésben. Összefüggésbe lehetne hozni a diplomákról szóló cikkel (például a szakképzés rossz minőségéről szóló részt, és egyáltalán, hogy minek a sok diploma, ha ő se használja), és a 65. o. termőföld nélküli termeléséről szóló írással.

    (65.o., Városlakók…) Érdekes, hogy pont ellenkező a cikk mondanivalója, mint a valódi, egészséges kenyérről szóló írásnak. Itt a talaj nélkül, vegyszeres tápoldaton, vagy halürüléken növesztett zöldséget magasztalják. Eszerint „reális”, hogy a parkokat és a városok környékét beépítik (zöldmezős kamionterminálok, lakótelepek, plázák), így pihentető séta helyett járhatunk fallabdázni, és egészséges növények helyett ehetünk „hidropóniásat” a házfalakról.

    (3.o.) Egy unalmas vezércikk egy unalmas témáról. A klímaváltozás figyelemelterelés a valódi szennyezésekről, és nagy nemzetközi üzlet. A szerző csak a klímaváltozást igazoló „komoly” kutatásokról hallott, pedig van más is, csak az ma nem szponzorált.

    Ha semmi széndioxidot nem bocsátunk ki, csak egy atombalesettel lakhatatlanná tesszük a Kárpát-medencét, akkor megfelelünk az elvárásoknak? Akkor is, ha a termőföldet napcellákkal borítjuk el, étel helyett pedig méheket és talajt elpusztító vegyszeres növényekkel bio üzemanyagot termelünk?

    A cikk olyan szavakat használ, amit a polgári olvasóközönség remélem nem. Három Holló? klímaszlem? Miért mélyed női portálokba? Selena? Greta? Ezt kell ismerjük?

    A „nagyvárost leterítő hőhullámot” összevethetnék a Tarlós interjúval. A parkokkal. A fakivágásokkal. A dugókkal, megoldatlan közlekedéssel. A klímaberendezések melegítő hatásával. A Duna partjainak jelenlegi beépítésével.

    (10.o) Cigány fogamzásgátlásról… ami a cikk szerint a cigányok felzárkózásának egyik legfontosabb pillére.

    Azt nem meri(?) leírni, hogy a jelenlegi folyamat nem a propaganda szerinti muszlim jövőt, hanem egy cigány országot vetít előre. Mert a magyarok már száz éve ismerik az egykézést, a kicsi vagy kocsi kérdést, a kötelező(!) és a túlélés miatt fontos gyerek-taníttatás rettentő kiadásainak visszatartó erejét. (gyerekközösség által elvárt drága mobil, egyetemtől elvárt laptop, drága alkalmi ruhák.) Ezt kéne kiterjeszteni tehát a cigányokra is?

    „Oda szülessen meg…” Mi az a minimum az első három évben, ami a társadalmi felzárkózáshoz kell, és a cigánytanyán nincs meg? Az, hogy szoptatás helyett GDP-t növelő tápszert kapjon a gyerek? Azt, hogy ne édesanyjával legyen boldogan, hanem egy drága közkiadású bölcsődében üvöltsön keservében? Szokja a nyolc óra munkát, a közlekedés viszontagságait, tanulja meg a kapitalizmus kiszolgálását már iskolás korában? Légkondis lakásban váljon asztmássá, ne normális hőmérsékletű viskóban legyen egészséges? Sok dezodor, vegyszeres szappan és egyéb tegye allergiássá? Legyen elég sok TV reklám, mobiltelefon és wifi sugárzás a lakásban? Váljon drága szépségműtétekre vágyó felnőtté?

    Szegény cigányok „rossz anyagi és lakhatási” körülmények között vannak gyerekeikkel, míg a boldog magyar nők 50 éves korukig tanulnak és karriert építenek kétségbeesetten, aztán meg örökbe fogadnak egy cigánygyereket, mert a „jó” körülményeik miatt már nem lehet saját gyerekük. Szegény cigány nők „megszokják az anyaszerepet”. A boldog magyarok nem kell megszokják, 20-30 évig ülhetnek helyette az iskolapadban, vagy esetleg egy multi munkahelyen, pláza pénztársoron.

    Szóval álszentnek tűnik a cikk. Az ingyen óvszer legfeljebb arra jó, hogy lassabban kerüljenek többségbe. De nem jó a cigányoknak.

    (14.o.) Tarlós, kampány. Feltételezem, hogy az első szám után leszóltak(?) a szerkesztőségbe, hogy váltsanak irányt. Ezért lett ez a szám unalmas, és ezért került bele egy választási interjú a kormánypárt jelöltjével. Ami rettentő unalmas, mert mindig ugyanazt halljuk. A kérdések is gyengék…

    (20.o. nyelvvizsga a felvételihez)

    Nagyon zavaró, amikor értelmetlen mondat kerül egy cikkbe. „a fiatalok 72%-a csak anyanyelvén vagy legfeljebb még egy nyelven tud…” Ez nem jelent semmit! Ha csak anyanyelvén, az is jó, mert 28% tud idegen nyelvet (ezt se hiszem el). Ha 72% tud egy idegen nyelvet, 28 meg többet, az már az álomvilág.  Szóval a cikk kiinduló mondata értelmetlen.

    Írhatnának arról, ami a nyelvvizsgához kötött diploma ügyében merült fel, hogy a legtehetségesebb világhírű emberek, feltalálók közül rengetegen a mai rendszerrel hajléktalanná válnának, elkallódnának. És persze tízezrekkel ez történik. Emberi tragédiák. De legalább kisebb a statisztikai diplomás munkanélküliség.

    Persze „jó” az erőltetett nyelvtanulás, mert aki tud angolul, az könnyebben megy nyugatra dolgozni majd a magyar diplomájával. Nem zavar itthon, ott meg olcsó munkaerő. Más értelme nincs, a szakmák 99%-a esetében. Aki meg nem tud levizsgázni, az is tud nyugaton dolgozni, csak nem diplomásként.

    Még az oroszok se követelték azt, amit most a kormány az angol nyelvvel. Kellett órákra járni, de át lehetett csúszni kettessel.

    Még a romániai ügy hasonló, ahol a mai rendszerben épp a székely gyerekek nem tudják teljesíteni a kötelező nehéz román érettségit, ami jó, mert vagy nem tanulhatnak tovább, vagy értelmiségként elhagyják Romániát.

    (28.o. szuverenitás)

    A cikk számomra érdekes része az informatika. Hogy az információt befolyásoló google, a cenzúrázó facebook hatalmasabb a kormányoknál. Érdekes, hogy soha fel se merül, hogy jutottunk idáig. Miért nem védte meg a kormány a magyar közösségi oldalt? Miért nem hoz létre egyet belföldi használatra? Miért nem ingyenes szoftvereket használ a közigazgatás? Miért nincs magyar Uber, magyar szállásközvetítő. Az egyetlen, ami jó és magyar, tudomások szerint, az utazásmegosztó Oszkár. Miért nem használjuk az első fidesz kormány által kiállításon is bemutatott óriási magyar tudást ezekre?

    (32.o. Kolozsvár) Jó lenne egy sorozat a határon túli, egy meg a határon belüli nagyvárosokról. A cikk szerint fontos közösségi terekről. Budapesten pl. az Erzsébet teret már évek óta egy szégyenletes csúnya óriáskerék foglalja el előlünk. Egyedül a Demszky alatt a közönségnek néha átadott Lánchíd, és a Tarlós alatt a nép által elfoglalt Szabadság híd mutatta meg, milyen lehetne egy élő, élhető Budapest, működő közösségi terekkel.

    (66.o.) Sajnos ide került a szám egyetlen igazán zavaró, bár nem trágár, de illetlen szava, teljesen fölöslegesen (szirupos…).

    Érdekes témafelvetés még a japán és a keresztény cikk…

    További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • cikkajánló - Frank Füredi interjú - Magyar Nemzet 2020. 04. 06. (2020.04.06.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet - "Sosem voltunk annyira..." Frank Füredi interjú (Csekő Imre) - Magyar Nemzet 2020. 04. 06.

     Érdekes beszélgetés a félelemről, az erről írt könyvről. (Kár, hogy János pápa első mondatát, "Ne féljetek", nem említik itt. Talán a könyvben.)

    "Annyira féltjük a gyermekeinket, hogy már semmilyen önállóságot nem engedünk nekik."

    "a félelem kulturális fegyverré válik"

    És meglepő módon olyan véleményt olvashatunk (és belekerülhetett a kormánylapba), amit kimondani manapság szinte veszélyes, mert a hazai, államilag elfogadott, kizárólag jónak tartott járványkezelés elleni propagandának, szinte szándékos emberölésnek, büntetendő rémhírterjesztésnek is felfogható.

    "a védekezést úgy kellett volna alakítanunk, hogy... nem állítjuk le a társadalmat..."

    "Svédországban és Hollandiában is inkább így védekeznek..."

    "arra is gondoljunk, hogy mi lesz a járvány után"

    "A járvány nálunk arra is rávilágított, hogy az embereknek nem olyan fontos a szabadság, mint kellene."

     

    más:

    Volt a napilapban még egy értékes cikk, április 4-én a szombati Lugas mellékletben.

    "Icipici vörös zászló sem..." Koltay Gábor interjú (Ozsda Erika)

    Sok jót olvasunk Nemeskürty Istvánról.

    Új filmet láthatunk június 4-én "Hétköznapi Trianon" címmel.

     Felelet.hu

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • cikkajánló - Lányi András: Történelmünk legveszedelmesebb pillanatait éljük - volt Heti Válasz (2020. 04. 03.)

    kapcsolódó cikk: Lányi András: Történelmünk legveszedelmesebb pillanatait éljük 2020. 04. 03. valaszonline.hu

     Az író, filozófus megítélésünk szerint kulcsszöveget alkotott arról, mit tett a vírus Európával és a Nyugattal, s külön arról, milyen állapotban találta Magyarországot.(valaszonline.hu)

     

    "Az elodázás forgatókönyve: az államok és a bankok minden pénzü(n)ket beleölik a termelés/fogyasztás felpörgetésébe."

    "Fizetnek tehát az adófizetők, s fizetnek az emberek az egészségükkel, a romló életkörülményeikkel és emberi jogaikkal – mert ne legyenek kétségeink, fizetési hajlandóságunkat a kormányok egyre kíméletlenebb eszközökkel fogják biztosítani. Erőfeszítéseik nem is lesznek hiábavalók: a gazdaság ismét virulni fog – egy egyre betegebb világban. A jövedelem fő forrása azonban nem az új hozzáadott érték lesz. Már jó ideje nem az. Hanem a rohamosan amortizálódó természeti és társadalmi tőke."

    "kifejezetten jót tenne, ha megszabadulna a globalizáció által főbüntetésként rámért növekedési kényszertől, valamint a hatékonysági hajsza mellékhatásaitól: a monokultúráktól, a rossz minőségtől, a kezelhetetlen hulladékok és káros kibocsátások növekvő tömegétől, a túlzott digitalizációtól. Idővel az is kiderülne, hogy teljesítmény címén nem azt kellene mérni, amit az újratermelési folyamat során elhasználunk (anyagban, energiában, emberi életben), hanem amit hozzáteszünk a világhoz. És akkor föltalálhatnánk a valóban gazdaságos – azaz takarékos – gazdaságot."

    "...emberek százmilliói, akiket a szegénység vagy a gazdagság idáig arra kényszerített, hogy egyik kontinensről a másikra vándoroljanak megélhetést keresve, vagy épp azért, hogy megszabaduljanak pénzüktől és szabadidejüktől, felfedeznének egy kisebb világot, amit a magukénak mondhatnak és otthonossá tehetnek; egy világot, amelynek nem fogyasztói, hanem alkotói. Benne társakat, akik nem versenytársaik."

     

    "A Fidesz vezetői két évtizeden keresztül a saját bőrükön tapasztalhatták a magyar politika kiszolgáltatottságát a gátlástalanul kapitalizálódó egykori szocialisták és a nekik falazó liberálisok szövetségének, illetve külföldi támogatóiknak. A késő Kádár-kori elit és üzletfelei tartották a kezükben a gazdasági és a kulturális élet, valamint az államigazgatás kulcspozícióit, s elrekesztették mindenki más elől az újrapolgárosodás útját. Orbán Viktor későbbi lépéseit ez a traumatikus tapasztalat teszi érthetővé. Nem hitte el, hogy a civil társadalom támogatásával békés úton is megszabadulhat ellenfeleitől; ezért a napi érdekekhez igazított jogszabálygyártás fedezete alatt lényegében erőszakkal fosztotta meg őket erőforrásaiktól, kapcsolataiktól és jogosítványaiktól.

     Az eszköz bemocskolta a célt: a jogsértő intézkedésekhez, a kormánypolitikává lett harácsoláshoz, megfélemlítéshez és korrupcióhoz csak egyre rosszabb minőségű végrehajtókat talált, s a szétzilált, vak parancsteljesítésre idomított államapparátus tehetetlensége szinte rákényszerítette a teljes kézivezérlésre, minden hatáskör, információ és pénz összpontosítására a saját közvetlen környezetében. Orbán kiváló politikus: mesterien bánik a hatalom megszerzésének és megtartásának eszközeivel, így ahhoz is ért, hogy kormányzását a többség szemében sikeresnek tüntesse fel. Azonban tehetségtelen államférfi: az út, amelyre hatalomféltés és bosszúvágy vezette, az ország számára tévútnak, a maga számára kényszerpályának bizonyult. Minden további lépés ezen az úton romlásunkat sietteti."

    "A helyzet ma ismét polgárháborús: nincs olyan közös cél vagy meggyőződés, amely felülírná a pártfelekezetek egymás elleni gyűlöletét, nem számít se jog, se emberélet."

    "A jelenlegi rendszertől pedig azért kell sürgősen megszabadulnunk, mert példátlan mértékben bénítja a magyar társadalom alkotóképességét az élet valamennyi területén, és ezt többé nem engedhetjük meg magunknak. Az államapparátust a Fidesz-kormányzat megfélemlítette..."

    "Az elmúlt évek magyar gazdasági sikerei többnyire csak papíron léteznek, valójában a kiadásainkat könyveltük el bevételként."

    "Az építőipar száguldó teljesítményének nincs felső határa, mert a szemérmetlen túlszámlázás az állami megrendeléseknél nem lehetőség, hanem követelmény. A betonba-acélba ölt milliárdok társadalmi haszna elenyésző, gazdaságélénkítő hatásuk nulla, fenntartásuk majdani költsége nyomasztó."

    "...igazság szerint nem is egykönnyen tudnánk gazdaságunkat egészséges, új alapokra helyezni, mert ezeket az alapokat harminc éven keresztül romboltuk vagy elhanyagoltuk: az élelmiszer-önrendelkezés és a minőségi agrárkivitel alapját képező kis- és középvállalkozást, a maga tájadottságokhoz alkalmazkodó, munkaintenzív, változatos termékkínálatával, valamint a rövid élelmiszerlánc sokféle előnyének ehhez kapcsolódó kiaknázását..."

    "...újragondolhatnánk a prioritásokat. Ezt azonban ugyanúgy akadályozza majd a globális szabadkereskedelem haszonélvezőinek messzire ható befolyása, mint a hazai párthűbéri rendszer érdekviszonyai."

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • cikkajánló - Miért lettünk a császárok országa? - Magyar Hang (2020.03.07.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Hang - "Miért lettünk a császárok országa?" Bodacz Péter írása (2020. 03. 06.)

     Egy ritka írás, mert tabutémáról szól. Hiszen  a hazai rendszer inkább bebörtönzi az otthonszülőket és segítőiket. Kritizálni tilos.

     

    https://magyarhang.org/belfold/2020/03/07/miert-lettunk-a-csaszarok-orszaga/

     

    Egy év alatt egy százalékkal emelkedett a hazai kórházakban a császármetszések aránya, tíz év alatt pedig 9 százalékos az emelkedés. Tavaly a szülések 42,3 százaléka végződött császármetszéssel, ez 83 750 szülésből 35 431 eset.

    a legmeghatározóbb a defenzív medicina és az információhiányos várandósfelkészítés.

    Hiába van elvileg egységes protokoll december óta, ami a természetes szülést támogatja

    Az intézmények, fogadott orvosok számára a programozott szülés kényelmesebb is, hiszen az anyák műtéti időpontokra érkeznek

    elterjedt felfogás, hogy a császármetszés viszonylag fájdalommentes, és általában nem jár komolyabb szövődményekkel. Arról viszont kevés szó esik, hogy később milyen esetleges testi-lelki nehézségekkel kell szembesülni az anyukáknak

    Arányaiban legkevesebb császármetszés 2019-ben a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházban történt, ám a szülések 23 százaléka itt is hasi műtéttel végződött. Hasonló az arány az egri Markhot Ferenc oktatókórházban, illetve Budapesten, a Szent Imre kórházban is.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • cikkajánló - Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.)

    kapcsolódó cikk: Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.) tompos Ádám

     https://magyarhang.org/belfold/2020/04/09/mint-a-maffiat-elhagyni-interju-angyan-jozseffel/

    Tíz év óta az első igazi Ángyán interjú. Eddig kellett várni rá. Miért? Bárcsak sokakhoz eljutna. Bár ő vezetné az országot.

    Felelet.hu

    Részletek az interjúból:

    A bevezetőből:

    Ma is elmondaná Ángyán József ugyanazt a beszédet a Kossuth téren, amit a tizenöt évvel ezelőtti gazdatüntetésen. A második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumát lelkiismereti okokból elhagyó államtitkár szerint nem is sokan vennék észre, hogy most nem a balliberális kormányzat, hanem egy magát kereszténynek, nemzetinek mondó kabinet agrárpolitikáját ostorozza.

    Ángyán úr válaszaiból:

    A 2010-es választások fölényes megnyerése után az Orbán-rezsim a választási programjához képest 180 fokos fordulatot véve, vagy ami még rosszabb, eredetileg is tán ezt tervezve „a nemzeti tőke erősítése” jelszavával a bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló, kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrablása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációja révén született – tőkés nagybirtokkal és agrároligarchákkal kötött stratégiai szövetséget. Az Orbán vezette Fidesz-kormányok tehát éppen azt a – Gyurcsány-kormány által is támogatott – tőkés nagybirtokot választották, amely ellen a gazdatársadalom 2005-ben fellázadt, és a későbbi szövetséges gazdaszervezet, a Magosz vezetésével még háromhetes, sikeres traktoros demonstrációt tartott Budapesten.

    Valószínűleg eredetileg sem tervezte a Fidesz korábbi választási programjaiban szereplő irány követését, azok csak „politikai termékek” lehettek. Ma már határozottan úgy vélem, hogy sohasem gondolhatta komolyan az általam képviselt vidékstratégia megvalósítását.

    Az akkor még erős gazdaszervezet, a Magosz elárulta a ténylegesen gazdálkodó családokat.

    ...a kis és közepes családi gazdaságok dominanciájára és összefogásuk erősítésére épülő európai agrármodell, a Közös Agrárpolitika... Ezeket Európa vidékfejlesztési kifizetéseknek nevezi, és nem a területhez, nem a „mit és mennyit termelsz” kérdéséhez, hanem a családok élethelyzetéhez és a gazdálkodás rendszeréhez köti... a családi gazdaságok fejlesztési lehetőségeit javítja a pályázható források alsó és felső határértékeinek e kisebb birtokok méreteihez igazítása, mint ahogy a birtokméret növekedésével csökkenő támogatások is e kör felé csoportosítják a forrásokat...

    Az agrárkörnyezet gazdálkodási kifizetések pedig azokat a rendszereket – például az ökológiai gazdálkodást – honorálják, amelyeknek a társadalom számára hasznos környezeti, minőségi élelmiszer-termelési, táplálkozás-egészségügyi és foglalkoztatási teljesítményei is jobbak, mint a csupán tőkemegtérülési szempontokat érvényesítő, tömegtermelő, iparszerű, erősen vegyszerezett, az embert a gazdálkodásból kiszorító gazdálkodási rendszereké.

    Rendkívül szomorú, hogy nemcsak a Gyurcsány-, de az Orbán-kormányok sem a gazdademonstráción követelt irányba terelik a folyamatokat.

    A magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a közösségek által felhalmozott értékek és kasszák megrablása. Én az árverési adatok részletes feldolgozása alapján a „Földet a gazdáknak!” jelszóval indított állami földprivatizációt döntő mértékben ilyennek, intézményesített földrablásnak látom.

    Ezzel egy modern kori feudális, hierarchikus hűbéri rendszert épít. Így a közös érdek mentén egyfajta véd- és dacszövetség alakul ki az adományozó politika szereplői és a megadományozott gazdasági érdekhálózat tagjai, vezető oligarchái között, akik azután megfinanszírozzák és hatalmon tartják az érdekeiket törvényhozási, kormányzati és költségvetési intézkedésekkel is kiszolgáló politikát. Ebből az érdekközösségre és „közös bűnökre” épülő rendszerből kilépni éppen olyan kockázatos, mint a maffiát elhagyni. Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.

    Ha nem is érkeztünk még meg Dél-Amerikába, ahol az elüldözött gazdacsaládok földjeit multinacionális tőkés társaságok szerezték meg, ám a változás iránya nálunk is erre mutat. Ezt jól jelzi például, hogy az utóbbi másfél-két évtized alatt mintegy hétszázezer kisebb termelő adta fel a gazdálkodást, a birtokok száma drasztikusan lecsökkent, és a hazai birtokszerkezet Szlovákia és Csehország mögött a harmadik legkoncentráltabb az EU-ban. Ennek egyik súlyos következménye az, hogy a termőföld eltartó képessége, foglalkoztatási kapacitása jelentősen lecsökken. Ha ugyanis a bérmunkán kívül az egyéni, családi gazdaságokra – mint általában a kisvállalkozásokra – alapvetően jellemző önfoglalkoztatást is figyelembe vesszük, akkor ugyanaz a földterület hazai tényadatok alapján családi gazdálkodás esetén négyszer annyi embernek ad munkát és megélhetést, mint a kizárólag bérmunkára alapozott tőkés nagybirtok.

    A birtokkoncentráció könnyen sérülékennyé teszi a helyi gazdaságot és közösségeket, erőteljes elvándorlás indul, ami egyrészt a vidéki térségek kiürüléséhez, „gyárcsarnokká” válásához, másrészt a városok körül az elvándorló népességből verbuválódó nyomornegyedek kialakulásához vezethet. E súlyos gazdasági és társadalmi hatások mellett az iparszerű, sok vegyszert használó, környezetterhelő, tömegtermelő nagybirtokról származó élelmiszerek fogyasztása jelentős humánegészségügyi kockázatokkal is jár.

    A társadalmi –vagy úgynevezett külső – költségek a termékek önköltségében nem jelennek meg, ezért is tűnhetnek az ezeket a rendszereket működtető nagybirtokok versenyképesebbnek, jobb hatásfokúnak. 2011-ben, államtitkárságom idején az akkori egészségügyi államtitkárral, Szócska Miklóssal kezdeményeztük e külső – társadalmat terhelő – költségek egy szeletének ráterhelését az azokat okozók termékeire... Egyes multinacionális és hazai ital- és élelmiszer-előállító „stratégiai partner” cégek az Orbán-kormányoknál elérték, hogy a termékeikre nem, vagy csak igen jelképes mértében vetették ki ezt az adót. Az árat tehát már régóta és ma is mi fizetjük azért, hogy a multinacionális és hazai tőkés társaságok nagybirtokainak, nagyvállalatainak profitja még nagyobb lehessen.

    ...Ahhoz azonban, hogy az elmúlt 30 évben megduplázódott – ma mintegy 900 ezres – lélekszámú cigányság körében egy ilyen program sikeres lehessen, ahhoz hagyományaiból kell kiindulnunk, és a mezőgazdaság ehhez illeszthető formáira lenne szükség.

    Ehhez viszont a fenntartható, emberléptékű, élőmunka-igényes, a tájhoz, termőhelyhez alkalmazkodó, minőségi mezőgazdaság – így az ökológiai és biogazdálkodás – rendszereire van szükség, amelyek kifejezetten igénylik az ember részvételét, munkát és megélhetést adhatnak a vidéki népesség jelentős része számára. A tőkés, iparszerű, tömegtermelő nagybirtokrendszer, amely felé ma haladunk, erre teljességgel alkalmatlan, hiszen éppen arra törekszik, hogy a termelést automatizálva minél kevesebb drága élőmunkaerőt foglalkoztasson, ráadásul ehhez a rendszerhez a hagyományos kézműves foglalkozások sem társíthatók. Terjedésével a vidéket olyan szociális és környezeti katasztrófa fenyegeti, amely a helyben maradó és arányaiban egyre növekvő cigány népességet még súlyosabb helyzetbe hozza, és a társadalmi stabilitást is komolyan veszélyezteti.

    Szándékaink szerint a földet a vállalkozó szellemű családok örökbérletbe kapták volna, utódaik pedig mindaddig örökölhették volna, míg ők is megfelelnek a programban lefektetett feltételeknek.

    A programot 200 ezer hektár olyan állami tulajdonú földterület bevonásával terveztük megvalósítani, amelyeket – gyakorta nem is magyar tulajdonú – tőkés társaságok – sok esetben 50–100 forintos, vagy még alacsonyabb hektáronkénti bérleti díj fejében – béreltek. Kirívó példaként említhető a vadászó német bankárok tulajdonában lévő Hubertus Agráripari Bt-vel kötött szerződés, amelynek keretében az állam 99 évre, évi 10 forintos hektáronkénti díjért bérbe adta a volt Balatonnagybereki Állami Gazdaság közel 8.000 hektárját.

    A megpályázható birtokok mérete a tervek szerint 10 hektártól 300 hektárig terjedhetett volna.

    A program tervezetét az egyetememen is teszteltem, és hallgatóim, tanítványaim körében igen népszerűnek mutatkozott, érdeklődve várták. Ma már világosan látom, hogy ezeket a földeket az Orbán-kabinet nem a fiataloknak, hanem – a lemondásomat követően nemsokára megindult „feudális hűbéri birtokadományozó” állami földbérleti majd földprivatizációs programok keretében – saját holdudvarának szánta, így esélye sem volt a program elindításának.

    A magyar demográfiai mutatók – különösen a külső vagy belső perifériákhoz tartozó vidéki térségekben – rendkívül riasztóak, és egyes térségek kiürüléssel, illetve súlyos munkanélküliséggel járó szociális gettókká válással fenyegetnek. Ezen túlmenően a gazdálkodásból élők átlagéletkora is folyamatosan emelkedik, s ha nincs utánpótlás, a hazai élelmiszer-termelés is végleg kicsúszhat a kezünkből, ami az egész társadalom élelmezési és élelmiszer-biztonságát is veszélybe sodorhatja.

    A 2011-ben kidolgozott demográfiai földprogramot, az azt tartalmazó teljes Nemzeti Vidékstratégiával (NVS) együtt a kormányzati internetes oldalról is – mint zavaró mementót, emlékeztető jelet – nyomtalanul eltüntették.

    Az emberiségnek meg kell állnia, körül kell néznie, és meg kell alaposan vizsgálnia, hogy a mai őrült rohanás, az emberek, szolgáltatások és áruk értelmetlen föl-alá hurcolászása vajon több előnyt jelent e számára, mint amennyi környezeti, energetikai vagy éppen humánegészségügyi, járványügyi hátránnyal, kockázattal, fenyegetéssel jár.

    ...Az élelmiszereket értelmetlen ezer kilométereken át fel-alá hurcolni, miközben megalapozott vizsgálatok meggyőzően bizonyították, hogy azok 80-90 százaléka helyi termelésre és termékekre alapozva 50 kilométeres körzetből biztonságosan és ellenőrizhetően jó minőségben beszerezhető. De történelmi példák is arra hívják fel a figyelmünket, hogy azok a társadalmak voltak sikeresek és hosszú távon is működőképesek, amelyek élelmiszer-ellátásukat „belülről kifelé” szervezték, azaz előbb maguknak, azután a közeli városnak, a térségnek majd az országnak termelték meg a szükséges élelmiszereket, és csak az került exportra, amely adott évjáratokban e fölött maradt.

    ...mondjuk például a Föld túlsó oldalán ellenőrizhetetlenül gyártott tejpor importálása nagy ostobaságnak fog tűnni, ha közben azok a helyi gazdák, akik „tehénből származó”, friss, egészséges tejjel és abból helyben előállított termékekkel tudnák ellátni a teljes népességet, tönkre mennek.

    Az exportvezérelt tőkés nagybirtokaink tömegtermékeinek elhelyezése érdekében külgazdasági miniszterünk is föl-alá rohangál a világban, miközben e birtokok a hely, a táj termőképességét jelentősen meghaladó, erőltetett, csúcsra járatott termelésükkel talajainkat tönkre teszik, vízbázisainkat elszennyezik, a parasztságot földjéről elüldözik, és a vidéket gyárcsarnokká, tevékenységük alapanyag-termelő hátsó udvarává silányítják.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Magyar Nemzet cikk, Pintér Balázs

      (Felelet: Az okos szókezdést O-val helyettesítem, mert a manapság használt értelemben szerintem romboló és hazug, eleve butító jelentésű.)

     idézetek a cikkből:

    Ootthon . a kifejezés a lakásépítések legújabb kori ciklusában hívószó lett.

    Oredőny, Oporszívó, Omegoldások..

    Az Omegoldások egyfajta kényelmi jelleggel bírnak, azt az illúziót keltve, hogy a lakás tulajdonosának semmi más dolga nincs, mint lehuppanni a fotelbe és bámulni az Otévét.

    ... a (lakás)fejlesztő árába be van építve az Odolgok pluszköltsége... "buta" lakás alig épül... jelentősen olcsóbb lehetne...

    Miért nem épül (normális) ház? Mert a vásárlók az Omegoldásokat keresik. Vagyis egy jól felépített trükkel (1) (Felelet: csalással, becsapással) állunk szemben: reklámokkal, ügyesen elhelyezett, izgalmas cikkekkel mesterségesen felkeltjük az igényeket, majd azokat kiszolgálva, a termékünket sokkal drágábban adhatjuk el.

    "Az internetre kapcsolt ostoba Oeszközök lesznek a jövő informatikai azbesztje". Ezt Mikko Hyppönnen, az F-Secure kiberbiztonsági cég vezető munkatársa fogalmazta meg tavaly.

    ...(az azbesztet) ámulattal figyelték és használták, mint az Omegoldásokat manapság. Csakhogy aztán kiderült, rákot okoz..

    Mikko Hyppönnen ehhez hasonlítja az Oeszközöket - szerinte úgy szabadulunk majd tőlük néhány év múlva, mint ma az azbeszttől.

     

    Felelet:

     Bátor kis eldugott írás. A rendszer egy lényegi tulajdonságát említi meg.

     (1) Ugyanezzel a módszerrel/indokkal szüntették meg (kb 1994 óta) a színvonalas TV, rádió műsorokat, színházakat. Hogy a nép bulvárt, trágárságot akar. Ezt állították, és mindent meg is tesznek, hogy valóra váljon.

     Most a járványkezelés ürügyén ügyesen kényszerítették a kisgyerekeket is a számítógéphasználatra.

      Az építőipar, a politikai vezetés segítségével, hasonlóan, például, a jó minőségű fa ablakok, parketták mérgező műanyagra cserélésével, a házak környezetszennyező műanyag szigetelésbe csomagolásával is a fenti módszert használja.

      Meg klímát tesznek buszba, metróba, lakásba, munkahelyre, színházba - ablak, jó levegő, parképítés helyett.

       Most látom, az Indexmár tavaly írt erről...

    Továbbicikkek róla...

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas (2020.02.15.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas - Bertók T. László: Gátat vetni (2020. 02. 15.)

     felelet.hu: Bár megmenekülne a Római part az ingatlanspekulánsok további rombolásától! Hátha a politikai munkamegosztás, az állampolgárok akaratát is kivételesen figyelembe véve, nem teszi tönkre a helyet. Budapest nagyrésze mára elromlott, beépítve, lakhatatlan, csúf. Ha most az ingatlanlufi kipukkad, a gazdasági csőd közeleg, talán nyugalmunk lesz egy ideig a beépítési szándékoktól.

    A cikk egyes mondatairól:

    "közösségi tervezés - még nem volt példa rá" Bár tényleg ilyen történne egyszer! Óriási, történelmi dolog lenne. Érdemes kicsit jobban lelkesedni. Persze az esély 5%. Hiszen még igazi, érdemi témájú, nem elcsalt népszavazás sem volt nálunk.

    egy jó mondat: "A beruházói lobbi nyomulásával szemben civil ellenállás" Ezek a tüntetések voltak, melyek (főleg családos, gyerekes) részvevőit Tarlós polgármesterünk mélyen megalázó-becsmérlő jelzőkkel illette. Tényleg: Tarlós úrnak nincs köze az említett lobbihoz?

    "Ezer ottlakó érdeke a hullámtér védelme" Ez nem igaz! Pont a barátságos környezet miatt költöztek oda, kockáztatva az árvizet. Ha a terület beépülne, lakásaik értéküket is vesztenék. Ismerek ott élőket.

    "az étterem és sporlétesítmény tulajdonosok érdeke is" Ez se igaz, legfeljebb ha régi csőnakházuk telkét el akarják adni százszoros áron kaszinónak. Az ott működőknek a barátságos part az érdeke. Perszer rendbetéve kicsit. Például ingyenes nyilvános vécékkel, mint a Normafán.

    "a Királyok útja két méterrel magasabban húzódik" Érdekes, a gátépítők ezt sose árulták el / hangsúlyozták, pedig elég nyomós érv a nyomvonal mellett.

    "fő kérdés: közösségi rekreációs funkció a kétmillió budapestinek, vagy túlzsúfolt rideg ingatlanpanama óriási hotelekkel, kaszinókkal a külföldi tulajdonosok és turisták számára" (Átfogalmaztam a kérdést. Attól függ, ki válaszol. Az ingatlanosoknak van saját jól pénzelt álcivil szervezetük...)

    Miért kéne konszenzus? Mert a lobbi olyan erős, hogy mindenképp kell neki valami juss?

    A felelet.hu szerint a lényeg: a 60-as évek közösségi életének és barátságosságának visszaállítása. Ami mellesleg unikum egész Európa nagyvárosai között. És iskolai, a családokat szétszakító drága tornatermi rosszlevegőjű ledlámpás tornaóra helyett a családok dunai evezésének támogatása az újranyitandó csónakházakban.

     

     

     

     

     

     

     

  • Igazságmorzsák a sajtóból - sorozat (utolsó: 2020. 05. 14.)

    Magyar Nemzet, 2020 május 14.

    Fel kell tennünk a kérdést… Balog Zoltán interjú

    "A közösséghez tartozás abban is segít, hogy ne azt érezzem, egyedül vagyok ezzel a hatalmas média áramlattal szemben, s ez agyonnyom. Nincs esélyem, hogy mást gondoljak vagy tegyek, mint amit kívülről sugallnak."

    Felelet.hu: Jelen körülmények szerint számomra ez azt jelenti, hogy a vírussal kapcsolatosan ömlő propaganda emberellenes hazugság. Tágabb értelmezésben a következőkre gondolhatok:

    - a politikai "vitaműsorok" tartalma, emberek egymás ellen uszítása;

    - a sajtóban terjedő magyartalan, szlenges, nyelvrontó és így a társadalmat összezavaró beszédmód;

    - általában minden reklám, és azok formája, tartalma, hatása, legelső sorban az orvosi reklámokkal.

     

    Magyar Nemzet, 2020 február 22.

    Baranyai Gábor: Büntetésre biztatnak a fővárosban

    Bár a cikk (a 'Felelet' érzése szerint) a jobboldal-baloldal harci színjáték része, fontos, tán soha be nem vallott, le nem írt dolgot állít. És felvétel is van állítólag.

    Mindezt persze mindenki tudja, magán és cégén tapasztalja, mert kb. 1995-től, az első szocialista kormány óta erősödő jelenség...

    Az, hogy a rendőrök és egyéb jogkörrel rendelkezők (itt: Fővárosi rendészeti igazgatóság, máskor parkolási cégek, közmű óraleolvasók, katasztrófavédelem, ántsz) nagy arányban (persze nem minden ott dolgozó, de majd minden szerv) vagy saját zsebre dolgozva büntetnek, csalnak, a tisztességes állampolgárokat károsítva, vagy a hatóság-cégen keresztül, annak bevételét növelve, illetve a főnök parancsára. Autók esetén ehhez elég egy hibásan kihelyezett kresztábla, vagy be nem kapcsolt öv, otthonfelejtett papír. Persze, amire létrehozta a közösség ezeket a cégeket - mint például a közösségre káros dolgok megakadályozása - arra nem marad így idő, akarat, bátorság.

     

    Magyar Nemzet Lugas 2020. jan. 25.

    Elektroszmog

    "ha bármi negatívum kiderülne az 5G-ről, akkor azt tudományos evidenciákkal ezerszeresen meg kell támogatni, mert az ipar érdekeltjei irdatlan pereket akaszthatnak a kutatók nyakába..."

    Kár is volt tovább írni a cikket. Hiszen ha ez igaz, akkor se tudós, se sajtó, se akadémia, se kormány nem tud semmit nyilvánosságra hozni az 5G életveszélyes voltáról, mivel mindez ellene van az iparnak...

     

    Magyar Nemzet Lugas 2020. jan. 25.

    Saját felelősségre - Hanthy Kinga

    Egy bátor kis eldugott cikk, amely a sikerpropaganda ellenére azt meri állítani, hogy a bürokrácia nem csökkent, viszont ártalmas.

    "A hivatal túlélési logikája az, hogy mindenkinek folyamatosan igazolnia kell a nélkülözhetetlenségét, ki ne derüljön, hogy felesleges."

     

     

  • Így írnak ma - sorozat (utolsó: 2020. 05. 14.)

    Magyar Nemzet, 2020 május 14.

    A cikk címe: "Folytassa, Orbán! – üzeni a magyar választópolgárok hetven százaléka"

    Az ötvenes évektől máig a különböző újságok sokféleképpen hazudtak. A 90-es években minden réteg számára volt újság, valamelyik otrombán befolyásolt, míg a másik a színvonalas cikkek közé rejtett el fontos félretájékoztatást. Gyakori módszer máig, hogy a sokak által olvasott főcímbe hazugságot írnak, de a cikkben azért ott az igazság, csak azt már kevesen olvassák el. Mint itt is.

    A cikkben leírják, mi volt a kérdés: "Függetlenül attól, hogy ön mit szeretne, ön szerint Orbán Viktor folytatni fogja a kormányzást 2022 után is…?"

    Erre lett 70% igen válasz. De ez még azt is jelenthetné, hogy senki se szeretné Orbánt, de sajálatukra úgy gondolják, mégis ő lesz.

    Egy másik itteni statisztika (fogadjuk el igaznak) szerint, értelmezésemben, még úgy is, hogy kilátástalannak tűnik a jelenlegi felhozatalhoz képest jobb kormányfőt remélni, mégis legalább az állampolgárok harmada a jelenlegiek közül egyből se kér.

    (17 plusz 18 %, akik egyik felajánlott mai politikust sem akarja miniszterelnöknek, avagy nem válaszol)

     

    más: az idősotthon kérdéséről itt értelmes, hihető válasz olvasható:

    https://budapest.hu/Documents/%C3%89szrev%C3%A9tel%20hivatalos%20feljegyz%C3%A9s%20-%20Pesti%20%C3%9Ati%20Id%C5%91sek%20Otthona_anonim_.pdf

     

     

     

  • Járulékos áldozatok (2020. 04. 27.)

    Járulékos áldozatok. Kapcsolódó újság: Magyar Nemzet 2020. 04. 27. (2020. 04. 27.)

     Az újság szerint:

    "Nő a karanténban elkövetett gyilkosságok száma"

    "kapcsolatba hozható a bezártság okozta feszültséggel"

    "(kisbabáját) nem akarta megölni, szerette, (de) már nem bírta elviselni sírását, napok óta ki sem mozdultak, nem beszélt senkivel, csak el akarta csendesíteni, és túl erősen szorította meg"

    "férjét halálra szúrta... a karantén miatti összezárás nem tett jót a kapcsolatuknak, az apának a kijárási tilalom idején nem volt lehetősége sehová sem elmenni felesége... ámokfutásai elől"

    "szakértői vélemény szerint a négy eset talán nem is következett volna be, ha nincs ez a extrém összezártásggal, emberi kapcsolatok beszűkülésével, monotonitással járó, a feszültségeket elősegítő, de a menekülési lehetőségeket kizáró időszak"

    Felelet.hu:

    Ki a felelős?

     

    Másik cikk ugyanitt: Illegális megmozdulás...

    eszerint:

    "a rendkívüli intézkedések ellen tüntettek Berlinben és Stuttgartban"

    "ezer demonstrálót tartóztattak le" (azaz a tüntetők kétharmadát)

    "újságot osztogattak, melyben megkérdőjelezték a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében bevezetett intézkedések szükségességét, illetve amellett érveltek, hogy a koronavírus nem más, mint a hatalom megragadására irányuló kísérlet a félelem terjesztésével" (v.ö. Ne féljetek mondása János pápának - felelet.hu)

    "Michael Ballweg, szervező, Querdenken csoport: az újság terjesztését engedélyezték"

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Ki irányította a rendszerváltást? (Magyar Nemzet 2020. 05. 16.)

    Ki irányította a rendszerváltást? (Magyar Nemzet 2020. 05. 16.)

    Magyar Nemzet cikk, Fricz Tamás

    ... a várva várt jóléti, szociális állam helyett privatizációt és a piac uralmát... kapták... a közép-európai országok... elvárásként, normaként... a globális pénzügyi hatalomtól és az ezeket támogató nyugati hatalmaktól...

    ... aki ettől merészelt eltérni, azt brutális módon gátolták, korlátozták, szankcionálták...

    Helmuth Kohl arra kérte Antallt, hogy hagyja külügyminiszternek a valahol pufajkás kommunista Hornt......agresszívabb eszközöket alkalmazott a pénzügyi elit... Volt akarat és szándék a lengyel és magyar adósság elengedésére - Alfred Herrhausen, a Deutsche Bank elnöke, Kohl gazdasági főtanácsadója (személyében). (Őt) 1989 decemberében kocsijában felrobbantották. Ez véget vetett az értékalapú (erkölcsös) megközelítésnek...

    ... ha most harminc évet ugrunk, akkor, mint jól látjuk, nem változott semmi.

    ... az ellenzéki pártok vezetői elhitették magukkal, hogy 1989 tavaszától már csak nekik van dolguk a rendszerváltással, a tömegeknek nem.

    Felelet:

    1  Ha ez utóbbi mondat igaz, akkor százszor igaz a mindenkori Fidesz vezetőkre.

    2  De az akkori ellenzéki "vezetőknek" nem biztos, hogy volt más lehetőségük.

    3  Ha a német politikust megölték, Antallt miért nem? Vagy igen?

    4  Ha harminc éve nem változtak a nemzetközi erők, akkor ma, avagy 2010 után miért lenne más a helyzet? Miért lenne itthon igazibb rendszerváltás, népakarat szerinti kormányzás, mint azt a cikkben olvassuk? Van-e ma civil társadalom? Milyen helyzetbe kerültek a kis civil szervezetek 2010 után?

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Lányi András interjú - Magyar Hang (2020.03.06.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Hang - "Hatalmas sikereket értünk el, félig már elpusztítottuk a bolygót" Lányi Andrással készít interjút Ficsur Benedek (2020. 03. 06.)

    Kedvcsináló:

    A konzervatív lázadók szabadságharcot hirdetnek a totális ellenőrzés, a technológiai gazdasági rendszerek zsarnoksága ellen.

    Európában... okostelefont nyomunk a gyermekek kezébe, így is sikerül belőlük engedelmes fogyasztót, önálló gondolkodásra képtelen alattvalót nevelni.

    Visszaköveteli magának az értelmes munkát, az ép és szép környezetet, a tartalmas és biztonságot nyújtó emberi kapcsolatokat.

    Magyarországon az agrár-környezetvédelem és a víz-visszatartó gazdálkodás volna...

    A gépkocsi- és teherforgalom csillapítása... a német autóipar gyarmatán eretnek gondolatnak számít.

    Magyarországon sem találunk az államtól független középosztályt, hiszen azt a bolsevizmus módszeresen megsemmisítette. A késő kádári korban felnövekvő új középosztály pedig szervilizmusra és ügyeskedésre szocializálódott.... Továbbra is az állam ellenőrzi a civil társadalmat.

    A változásra vágyó, önálló kezdeményezésre képes fiatalok döbbenetesen nagy számban hagyják el az országot.

    A fiatalok észrevegyék... egy minden ízében ellenőrzőtt és manipulált kommunikációs gépezet termináljai csupán.

    A népvándorlással menekülők... elüldözésük otthonaikból, majd utaztatásuk és kifosztásuk jövedelmező üzletág. Ha ezt a terrorszervezetektől a feketegazdaságon át a hatalmi elitekig húzódó gazdasági láncolatot szét lehetne robbantani, sok probléma megoldódna.

     

     "Vitatható ökopolitika" vitaestek:

     https://tatk.elte.hu/content/vitathato-okopolitika.e.2061