user_mobilelogo

Tagged in: sajtószemle

  • A felforrt József nádor tér (2019.09.07.)

    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas 14.o. Máté Enikő: Felforrt epe (2019. 09.07.) valamint az 1. és 3. oldal írásai Budapestről, mint legjobb úti célról

    Évtizedes hagyomány, hogy a Magyar Nemzet mellékletében jó írások bújnak meg. A belvárosi tér átalakításáról szóló cikk szerzője két óvatos bekezdés közé helyezi el értékes, őszinte véleményét. A szem előtt lévő mondatok: „Az eredmény – felemás” és „rendezték, ami jó, de meghittebbé is lehetett volna varázsolni”. Az elrejtett részek: „egyre elviselhetetlenebb budapesti nyarak… egyértelmű: a városnak … több fára van szüksége… tarvágást csináltak faltól falig… csak évtizedek múltán lesz lombsátor… sivár, napsütötte, lekövezett katlan… a díszkút … egy plázát zavartalanul díszíthetne… a kecses kutakat, újabb képzavarként, masszív padok veszik körbe…” (Nem ír arról, hogy a polgárság védő-tiltakozása itt is reménytelen volt. Pontosan várható volt a megvalósult lesújtó eredmény.)

    Öröm, ha egy-egy igaz, őszinte cikket olvashatunk, és remélem, Máté Enikő további értékes, bátor írásaival gyakran fogunk találkozni.

    Valaki elmagyarázhatná a politikai, gazdasági, közműveltségi folyamatot, ami a parkot tönkretette, hogy okulhassunk belőle az ország javára, megelőzve a hasonlókat.

    Ötletek kellenek (a hibákat már egész jól összefoglalta), hogyan lehet jóvátenni a történteket. A kutak, padok, lámpák, korlátok, oszlopok, burkolatok könnyen áthelyezhetők, lecserélhetők, módosíthatók. A fák esete nehéz. Esetleg vidéki mezőkről helikopterekkel 100 éves fákat áttelepíteni. A költséget a tarvágásból hasznot húzó cégek és személyek fizethetnék.

    Érdekes lenne, hogy témánk hogyan egyeztethető össze az ugyanezen lapszámban címoldalon kifejtett hírrel, miszerint Budapest a legélhetőbb kelet-európai város és a legjobb úti cél. Újra kelet vagyunk, de ott legalább a legjobb, mint Kádár idején? Mi alapján értékelt minket az Economist?

  • A Mandiner hetilap első számáról (2019.09.14.)

    Mandiner, első szám, 2019. szeptember 14.

    Tisztelt szerkesztőség! Bocsánat a hosszú levélért.

    Öröm és meglepetés volt, hogy érdekes és tartalmas, bátor cikkeket olvashattam Önöknél.

    A Magyar Nemzet-beli interjú egy-egy mondata miatt vettem meg a lapot azonnal. (Csak írott sajtót olvasok.) És valóban, váratlanul jó. Persze azt szeretném tudni, hogy valójában miért jelenhet meg (nyilván pénz is kell hozzá) egy olyan újság, melyben az elmúlt tíz év gyakorlatával szemben érdemi, és a hatalomnak eddig nem tetsző gondolatok is vannak. Arra is emlékszünk, hogy az Antall kormány alatti egyetlen konzervatív lapot még az újságosok is elrejtették, a kézbesítők pedig nem vitték ki. Talán a „húzd meg – ereszd meg” szellemi politikájában történik taktikai váltás? Váratlan, hogy a jobboldalon belül már teljesen megsemmisített önálló (nevezzük polgári, keresztény vagy régi MDF-s) gondolatok, kérdések tíz év belső cenzúra, újságbezárások sora után újra megjelenhetnek. Amint említik is, a „hazaárulás” újfajta vádja ellenére. (Az utóbbi tíz évben „aki nincs velünk, az ellenünk van” életet élünk a „nemzeti” oldalon.) Érdekes lenne egy jó elemzés a (mondhatni előd) Heti Válaszról és újságíróik jelenéről.

    Észrevételek

    (48.o.) A legizgalmasabb írások a lap végén vannak. A mai hajrá és reklám központú politikában nem emlékeztetik az embereket az elmúlt válságokra, az oktatás se hatékony a jelek szerint. GDP, bővülés, hitelek, építés… Csoda, hogy erről valaki írni mer, főleg „előbb-utóbb véget ér” kifejezéssel. Hiszen, így esetleg egyesek nem veszik fel a GDP-t növelő, bankokat hizlaló házépítési hitelt, félve, hogy majd munkájukat vesztve, adósrabszolgaként megy tönkre életük, mint a cikkben említett Fisher közgazdásznak. Újabb félmillió magyar menekül nyugatra? (Kiknek készítik a helyet, ha esetleg szándékos a folyamat?)

    Mint már máshol is, egy dolog belátásáról a cikkíró alapvetően elfogadandóként ír. Persze az jó, hogy van meggyőződése, de aki mégse látja be, az az olvasó mi? (v.ö. 3. és 23. o. is) A cikkíró Oláh Dániel itt az átlagemberek gondolkodását jelöli meg az összeomlások okaként, például a verseny-pénzügyi-katonai-gyógyszeripari-reklám-politikaipar központú rendszer és annak fő haszonélvezői helyett. („belássuk, több 100 millió fejben dől el…”)

    Tanulságos, és a polgárokat szamárnak néző tett, hogy 10 éve homályban tartják (ahogy Kádár is titkolta), hogy mennyi az egy keresőre jutó (külső, belső stb.) adósságunk, és hogyan változott az elmúlt 40 évben. Egy válság esetén el kell adjuk az Országházat, mint a görögöknek az Akropoliszt?

    (66.o.) Rajcsányi Gellért cikke a legrokonszenvesebb.

    (9.o.) A Balog Zoltán interjú is érdekes. Aki otthagyta a kormányt. Miért vett benne részt kritikátlanul? Riportot ad, míg egész újságokat bojkottált korábban a kormány? Miért gondolja most (már?), hogy a kritika szükséges? Mi volt a szerepe, érdemi tevékenysége? Jó a cikk; a kérdések bátrak, érdemiek de nem bántóak, nem agresszívek, nem sulykolóak. (egybites politika, érted haragszom, Bod Péter, Pálinkás József) Ez a cikk a Böjte interjúval együtt tekintélyt és védelmet biztosít a lapnak, és talán valamilyen irányt is mutat.

    (19.o.) A Böjte Csaba beszélgetés is érdekes, és a válaszok (bár persze óvatosak, udvariasak) nem mutatják a pénzcsapok elzárásától való elvárható (ismert) félelmet, máshol megszokott meghunyászkodást. Nem áll be a kormány és médiái pápát gyalázó sorába.

    A környezetvédelemről is szépeket mond. Ezeket egy elemzésben össze lehetne vetni a kormány tevékenységével, kezdve egy környezetvédő bezárásával (mintegy jelzésül a többieknek), a magyar igazi civil szervezetek a támogatások megvonásával való megfojtásával, a minisztérium megszüntetésével, a parkok kiirtásával, a multikkal való szövetséggel, az atomszeretettel. Jó lenne nem elfelejteni Gergely István „Tisztit”, aki Csíksomlyón már 1993 előtt (!) elkezdte a gyermekmentő munkát.

    (3.o.) Kicsit furcsa a bevezető írás zárása, melynek értelme szerint az újság cikkei építhetik vagy megkérdőjelezhetik az olvasók nézetrendszerét. Kicsit azt sugallja, hogy az újságíróknak mindig igaza van, az fel se merül, hogy az ő nézetrendszerük is változhatna. (23. és 48. o. is)

    (22.o.) Én nem tudom, és a középosztályban talán mások se, mi a kickbox. Ez elvárt lenne a keresztény konzervatív műveltségben? Ha nem, ha igen, akkor is egy lábjegyzetben elmagyarázhatnák. Mert így kínos az olvasónak. Vagy azt gondolja, hogy más rétegeknek készül az újság.

    (23.o.) A Lánczi András írás stílusa, ami ismerős manapság, és jó, hogy csak egy ilyen cikk van. Tökéletes kormány-hatalompárti tartalmában, nehezen érthetőségében és idegen szavak számában is. A „bárki beláthatja” kezdés agresszív fogalmazás. Mit tegyen az olvasó, aki bárki, és nem sikerült még belátnia? Az az ember szamár? (Antall József kedves szavával élve.) Hacsak nem ellenkező értelmet kell keresni a „politikai egység mint cél” fogalmában.

    Ezzel kapcsolatban érdekes lenne egy elemzés a Fidesz életéről, ami talán a 2010 utáni, itt szokás szerint baloldalinak nevezett ellenzékről mást mondana. Például. Az első években a központi gondolatoktól eltérő helyi szervezetek sorsáról. A taktikákról és módszerekről. A felszíni (?) változásokról: 1988, 1992, 1995, 1998, 2002,2010 stb. A Soros támogatástól a sorosellenességig. Az Ángyán nevével megszerzett kétharmadtól Ángyán hátbatámadásáig, a Nemzeti Vidékstratégia elhallgatásáig. A pápákhoz való viszonyulásról. A Duna TV tönkretételéről, a katolikus rádió vételi lehetőségeiről, Antallra való emlékezés változásáról. Az összes konzervatív, keresztény vagy parasztpárt felszalámizásáról, új pártok létrehozásának ellehetetlenítéséről, a szemkilövő pártjának mesterséges életben-tartásáról, a mindenkori ellenzékkel összemosásáról…

    Az 1994-es választás (akár volt konkrét csalás, akár nem) szerintem inkább azt jelentette, hogy az ország szavazói kényszerűen és ösztönösen belátták: a nemzetközi hatalmak tönkretesznek, ha nemzeti kormányunk van. Ennek számos jelét tapasztalhattuk négy évig, és ahogy a Közép-Európát valóban támogató német jegybankelnököt kivégezték 1989-ben, úgy, feltételezhetően nem véletlenül, Antall is meg kellett haljon.

    Röhigcsélő médiáról beszél. Tragikus módon (talán népszerűséget keresve, vagy népbutítást célozva?) ilyen módon ma már a jobboldal is szórakoztatja saját közönségét, elérve vagy trágárságával már alá is múlva a hírhedt, rosszemlékű Heti hetes, 168 óra, Gondolat jel, Magyar Narancs és más Antall-kormány alatti sajtót.

    A Törvényről, Bibliáról szóló részről nem tudok írni…

    Az is furcsa, hogy politikai vitáról úgy ír, mintha az tartaná sikere csúcsán a Fideszt. Talán igaz valami előlünk rejtett vitákra, de nem a társadalom előtt és bevonásával zajlókra.

    (42.o.) Klíma… Mint általában, itt sincs szó környezetvédelemről. Jó lenne összevetni a klíma igaz és hamis dolgait az egyéb környezeti károkkal. A reklámipar ártalmaival, a GDP központúság, növekedés-mánia veszélyével, a fairtással, növényvédelemnek hazudott vegyszerhasználattal. Tízezer, esetleg felnövő facsemete hány kivágott százéves fát pótol? A matematika, kockázatelemzés mit mond az atomenergiáról, baleseteket, merényleteket is beleszámítva?

    Más: Öröm, hogy ma már a konzervatív sajtót is kísértő trágárság elkerüli Önöket, és hogy a szintén divatos szleng, börtönnyelv is csak 1-2 finomabb esetével került be lapjukba.

    További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • A Mandiner hetilap harmadik számáról (2019.10.01.)

    Mandiner, harmadik szám, 2019. októver 1.

    Tisztelt szerkesztőség!

    Az első benyomás kellemetlen volt.

    A címlap a trágársággal kacérkodik, mint a „konzervatív” újságírók egy része már harminc éve. És ugyanez a „bátor”, polgárpukkasztó(?) kifejezés a belső címben és a cikkben is megismétlődik. A beszélgetés második kérdése (harmadik sor!) pedig már igazán gusztustalan. Persze a „jobboldali” újságok általában az idézés mögé bújtatták trágár, újító hajlamaikat. Mert akkor nem ők a tettesek, csak bátran idéznek. Az olvasók kedvéért, mint más művészek a színházlátogatók és mozifilm nézők „kedvéért”. Én nem kérek ebből, még akkor sem, ha a „keresztény, nemzetmentő” kormány fő TV-s (sóhajtozó) szószólója percenkért trágárkodik tízezrek előtt. Persze Márai szerint a polgárság a mindenkori ellenség, és az erkölcs és a nyelv rombolása fontos igénye egyes hatalmaknak. ("Hallgatni akartam" kötet, kettő/3. fejezetrész)

    Más kérdés, hogy miért épp egy trágár újságíró az egyetlen alternatív főpolgármester jelölt a szocialista mellett? Őt választani a kisebb rossz választása, és éppen ezt ő is ellenzi. Gyanús az újság, hogy valójában cseles kormányjelölt-propaganda. Megszólaltatni az ellenzéket, de rögtön ellenszenvessé tenni. A bőrfejű címlap póz (lefelé hajtott fej, mintha öklelni akarna), a sötét-fekete szín, a vallásosokat sértő idézet, a trágárság, és az erős mondanivaló kifejtetlensége, ami így hazugságnak, butaságnak tűnhet. Persze az, hogy az első számokat a kormánylappal együtt ingyen dobták a postaládákba, már megmutatja az újság megbízóját. A megszüntetett Heti Válasz helyett egy ellenzékpótló újság létrehozása, hadd olvassa ezt, aki vágyik többféle véleményre.

    Másfelől a cikkben elhangzanak valóban rendkívül fontos, sehol meg nem jelenő, bár itt sem kifejtett gondolatok. (Miért nem kérdezett rá az újságíró? Az olvasók helyett? Nem ez a dolga?) Ezek:

    1.: Orbánt a maffia irányítja, például a parkolási. Akkor feltehetjük, hogy fontosabb dolgokban még inkább? Paks? Földek? Ángyán? Stratégiai partnerek?

    2.: „háztáji ellenzék fenntartása” (két helyen is említve). Akkor az is lehetséges, hogy a valódi ellenzékét a Fidesz számolta fel? MDF? Keresztények? Jobbik?

    3.: „Gyurcsány nélkül nem lenne kétharmad.” Akkor ezért szerepeltetik 2006 óta állandóan? Beszélnek róla állandóan? Mossák vele össze az összes ellenzéket? Ezért nincs börtönben sem ő, sem a bűnös rendőrök?

    Még az utolsó bekezdés érdekes, arról jobb lett volna többet kérdezni (a zöld, élhető város). Hisz az a lényeg, a valóság, a cél, a program, a cikk többi része csak a politikai harc.

    A Kárpátalja-film cikk jó lehetett volna. Nagyon fontos téma. Az embernek meghozza a kedvét a filmhez, egészen az utolsó bekezdés elolvasásáig. Ott kiderül(?), hogy a film állást foglal a háborús történésekben az oroszok ellen. (Az amerikai bábkormány mellett?) Kár a filmért. Szánalmas az a rész is, ahol egy „erős, sérült” katona akart az orosz főtanácsos ellen „igazságot” szolgáltatni. A másik fél nem mondhatja el a véleményét? A film hazudhat ezreknek?

    Igazán jó, érdekes, tartalmas cikket keveset találtam. (A pécsi cikknél érdekes lett volna kitérni az eladósodott városok 2013-as adósságátvállalására. Mert az rettentő igazságtalan volt, hasonlítható az 1947 és 1962 közötti magántulajdonnal kapcsolatos történésekhez. A becsületesen gazdálkodó közösségek fizessék a pazarlók közösségek adósságát? Vagy ha a városvezetés sikkasztotta el a pénzt, akkor az ő gazdagodásukat fizesse az egész ország?)

    1.: Váratlanul értékes cikk a Vincent Liegey interjú. Nagyon jó! Ráadásul épp a 25 éve (1994) semmibe vett környezetvédelemről, városi életről szól.

    2.: Örültem a Dresch interjúnak is. Jó lenne ezután egy Somogyi Győző beszélgetés a valóban legfontosabb kérdések cenzúrázása nélkül. És a magyar népzenei közösség tagjaival is lehetne egy sorozat. Vagy akár egy visszaemlékezés a Kalamajka együttes korán meghalt zenészeire.

    3.: Tetszett még Patak Márta írása a szennai skanzenről, a hagyományos életről. Főleg egy mondata: „még árnyékát sem tudja visszaadni skanzen vagy hagyományőrző sokaság” (és itt a mai iskolákra, erdei iskolára is gondol). Erről lehetne sokat írni, sokakkal beszélgetni: A mai élet, az ezt kierőszakoló folyamatok, törvények, iskolarendszer.

    4.:  Tartalmas és fontos Böszörményi Nagy Gergely „Analóg bosszú” írása. (A cím számomra mesterkélten figyelemfelhívó.) A „luddita” szó jelentését tudni kéne? Az utolsó mondat a technológiai lobbiról (annak hatalmáról) és az oktatásról rendkívül fontos. Folytatható téma.

    Összegzés.

    Hatvanhat oldalon volt négy jó cikk, és egy érdekes, de gyanús választási írás. A sok fölösleges, gyenge, időt rabló cikk miatt pedig az olvasó esetleg egy jóba már bele se kezd, sőt ki se nyitja az újságot. Nem tudom, ajánlható-e.

    Persze másfelől az is ritkaság, hogy 4-5 jó, érdekes, fontos írást találjon az ember valahol. A tévékben, rádiókban már 30 éve legfeljebb éjszaka elrejtve jelenik meg valami jó, mint minap egy tavalyi Sára Sándor beszélgetés újrajátszása (Kettesben, Szabó Anett, 2018. május 20., Echo/HírTV).

     További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • A Mandiner hetilap második számáról (2019.09.19.)

    Mandiner, második szám, 2019. szeptember 19.

    Tisztelt szerkesztőség!

    Öröm után bánat. Az első számról írt sok jó után most úgy érzem, hogy sajnos a második szám már érdektelen, bátortalan, egyhangú, unalmas. Olyan, mint a legtöbb mai sajtótermék.

    Mit reméltem? Érdekes írásokat, jól megfogalmazott szép magyar nyelven, lényegre törő kérdéseket, művelt emberek a témákat sokoldalúan láttató írásait. Jó riportalanyokat. Elhallgatott fontos ügyeket. Kevesebb politikai és gazdasági, materialista megközelítést.

    (54.o. kenyérről) Az egyetlen érdekes cikk, amit találtam (nem olvastam mindent el). A termékpályával kapcsolatban említeni lehetne legalább a búzafajtákat, a vegyszereket már ott, a termelésben. Összefüggésbe lehetne hozni a diplomákról szóló cikkel (például a szakképzés rossz minőségéről szóló részt, és egyáltalán, hogy minek a sok diploma, ha ő se használja), és a 65. o. termőföld nélküli termeléséről szóló írással.

    (65.o., Városlakók…) Érdekes, hogy pont ellenkező a cikk mondanivalója, mint a valódi, egészséges kenyérről szóló írásnak. Itt a talaj nélkül, vegyszeres tápoldaton, vagy halürüléken növesztett zöldséget magasztalják. Eszerint „reális”, hogy a parkokat és a városok környékét beépítik (zöldmezős kamionterminálok, lakótelepek, plázák), így pihentető séta helyett járhatunk fallabdázni, és egészséges növények helyett ehetünk „hidropóniásat” a házfalakról.

    (3.o.) Egy unalmas vezércikk egy unalmas témáról. A klímaváltozás figyelemelterelés a valódi szennyezésekről, és nagy nemzetközi üzlet. A szerző csak a klímaváltozást igazoló „komoly” kutatásokról hallott, pedig van más is, csak az ma nem szponzorált.

    Ha semmi széndioxidot nem bocsátunk ki, csak egy atombalesettel lakhatatlanná tesszük a Kárpát-medencét, akkor megfelelünk az elvárásoknak? Akkor is, ha a termőföldet napcellákkal borítjuk el, étel helyett pedig méheket és talajt elpusztító vegyszeres növényekkel bio üzemanyagot termelünk?

    A cikk olyan szavakat használ, amit a polgári olvasóközönség remélem nem. Három Holló? klímaszlem? Miért mélyed női portálokba? Selena? Greta? Ezt kell ismerjük?

    A „nagyvárost leterítő hőhullámot” összevethetnék a Tarlós interjúval. A parkokkal. A fakivágásokkal. A dugókkal, megoldatlan közlekedéssel. A klímaberendezések melegítő hatásával. A Duna partjainak jelenlegi beépítésével.

    (10.o) Cigány fogamzásgátlásról… ami a cikk szerint a cigányok felzárkózásának egyik legfontosabb pillére.

    Azt nem meri(?) leírni, hogy a jelenlegi folyamat nem a propaganda szerinti muszlim jövőt, hanem egy cigány országot vetít előre. Mert a magyarok már száz éve ismerik az egykézést, a kicsi vagy kocsi kérdést, a kötelező(!) és a túlélés miatt fontos gyerek-taníttatás rettentő kiadásainak visszatartó erejét. (gyerekközösség által elvárt drága mobil, egyetemtől elvárt laptop, drága alkalmi ruhák.) Ezt kéne kiterjeszteni tehát a cigányokra is?

    „Oda szülessen meg…” Mi az a minimum az első három évben, ami a társadalmi felzárkózáshoz kell, és a cigánytanyán nincs meg? Az, hogy szoptatás helyett GDP-t növelő tápszert kapjon a gyerek? Azt, hogy ne édesanyjával legyen boldogan, hanem egy drága közkiadású bölcsődében üvöltsön keservében? Szokja a nyolc óra munkát, a közlekedés viszontagságait, tanulja meg a kapitalizmus kiszolgálását már iskolás korában? Légkondis lakásban váljon asztmássá, ne normális hőmérsékletű viskóban legyen egészséges? Sok dezodor, vegyszeres szappan és egyéb tegye allergiássá? Legyen elég sok TV reklám, mobiltelefon és wifi sugárzás a lakásban? Váljon drága szépségműtétekre vágyó felnőtté?

    Szegény cigányok „rossz anyagi és lakhatási” körülmények között vannak gyerekeikkel, míg a boldog magyar nők 50 éves korukig tanulnak és karriert építenek kétségbeesetten, aztán meg örökbe fogadnak egy cigánygyereket, mert a „jó” körülményeik miatt már nem lehet saját gyerekük. Szegény cigány nők „megszokják az anyaszerepet”. A boldog magyarok nem kell megszokják, 20-30 évig ülhetnek helyette az iskolapadban, vagy esetleg egy multi munkahelyen, pláza pénztársoron.

    Szóval álszentnek tűnik a cikk. Az ingyen óvszer legfeljebb arra jó, hogy lassabban kerüljenek többségbe. De nem jó a cigányoknak.

    (14.o.) Tarlós, kampány. Feltételezem, hogy az első szám után leszóltak(?) a szerkesztőségbe, hogy váltsanak irányt. Ezért lett ez a szám unalmas, és ezért került bele egy választási interjú a kormánypárt jelöltjével. Ami rettentő unalmas, mert mindig ugyanazt halljuk. A kérdések is gyengék…

    (20.o. nyelvvizsga a felvételihez)

    Nagyon zavaró, amikor értelmetlen mondat kerül egy cikkbe. „a fiatalok 72%-a csak anyanyelvén vagy legfeljebb még egy nyelven tud…” Ez nem jelent semmit! Ha csak anyanyelvén, az is jó, mert 28% tud idegen nyelvet (ezt se hiszem el). Ha 72% tud egy idegen nyelvet, 28 meg többet, az már az álomvilág.  Szóval a cikk kiinduló mondata értelmetlen.

    Írhatnának arról, ami a nyelvvizsgához kötött diploma ügyében merült fel, hogy a legtehetségesebb világhírű emberek, feltalálók közül rengetegen a mai rendszerrel hajléktalanná válnának, elkallódnának. És persze tízezrekkel ez történik. Emberi tragédiák. De legalább kisebb a statisztikai diplomás munkanélküliség.

    Persze „jó” az erőltetett nyelvtanulás, mert aki tud angolul, az könnyebben megy nyugatra dolgozni majd a magyar diplomájával. Nem zavar itthon, ott meg olcsó munkaerő. Más értelme nincs, a szakmák 99%-a esetében. Aki meg nem tud levizsgázni, az is tud nyugaton dolgozni, csak nem diplomásként.

    Még az oroszok se követelték azt, amit most a kormány az angol nyelvvel. Kellett órákra járni, de át lehetett csúszni kettessel.

    Még a romániai ügy hasonló, ahol a mai rendszerben épp a székely gyerekek nem tudják teljesíteni a kötelező nehéz román érettségit, ami jó, mert vagy nem tanulhatnak tovább, vagy értelmiségként elhagyják Romániát.

    (28.o. szuverenitás)

    A cikk számomra érdekes része az informatika. Hogy az információt befolyásoló google, a cenzúrázó facebook hatalmasabb a kormányoknál. Érdekes, hogy soha fel se merül, hogy jutottunk idáig. Miért nem védte meg a kormány a magyar közösségi oldalt? Miért nem hoz létre egyet belföldi használatra? Miért nem ingyenes szoftvereket használ a közigazgatás? Miért nincs magyar Uber, magyar szállásközvetítő. Az egyetlen, ami jó és magyar, tudomások szerint, az utazásmegosztó Oszkár. Miért nem használjuk az első fidesz kormány által kiállításon is bemutatott óriási magyar tudást ezekre?

    (32.o. Kolozsvár) Jó lenne egy sorozat a határon túli, egy meg a határon belüli nagyvárosokról. A cikk szerint fontos közösségi terekről. Budapesten pl. az Erzsébet teret már évek óta egy szégyenletes csúnya óriáskerék foglalja el előlünk. Egyedül a Demszky alatt a közönségnek néha átadott Lánchíd, és a Tarlós alatt a nép által elfoglalt Szabadság híd mutatta meg, milyen lehetne egy élő, élhető Budapest, működő közösségi terekkel.

    (66.o.) Sajnos ide került a szám egyetlen igazán zavaró, bár nem trágár, de illetlen szava, teljesen fölöslegesen (szirupos…).

    Érdekes témafelvetés még a japán és a keresztény cikk…

    További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • Meghalt Sára Sándor, a Duna Televízió első elnöke (2019.09.23.)

    Meghalt Sára Sándor, oda a Duna Televízió (2019.09.23.)

    „Sára Sándor hét éven át, 1993 és 2000 között volt a Duna Televízió elnöke” – írja a Magyar Nemzet.

    A Duna volt az Antall kormány legsikeresebb kezdeményezése az óriási belföldi (Fidesz-SZDSZ-államfő-sajtó) és nemzetközi ellenszélben. A határon kívüli magyarok számára különösen nagy örömöt okozott. Itthon az egyetlen polgároknak való, a népet értelmesnek feltételező, azaz értelmes embereknek készített, nem népbutító, nem népzüllesztő célú TV volt. 2000-ben az első Fidesz kormány elérte, hogy ne vezethesse tovább a TV-t Sára Sándor. És mára, 25 év kitartó munkájával (1993-2019) a mindenkori Fidesz-SZDSZ szellemiségű kormányakarat lényegileg beolvasztotta, tönkretette a Dunát, alkotóközösségeivel egyetemben. Nem illettek a pártirányítású, a magyarságot szamárrá tévő műsorokat igénylő rendszerbe. Sára Sándor más munkáira, filmjeire sem kapott támogatást a jelen nemzeti kormánytól sem. Rossz lehetett végignéznie, ahogy megsemmisítették az általa vezetett, részben általa megalkotott adót.

    Halála kapcsán az hangzott el a kormány HírTV-s szept. 23-i erőshangú, kacagós sóhajtozós sajtóklubjában: Az ő életműve már elavult, fölösleges, majd a mai kihívásokra új emberek fognak válaszolni.

    Sajnálom és bocsánatot kérek, hogy 1988 tavaszától 1990 tavaszáig munkámmal és lelkesedésemmel a Fideszt segítettem.