Társítás: Sztálin szobor, Néprajzi múzeum (2020. 12. 29.)

 

A sorozat címe azért nem hasonlat, mert bár a kiemelt szempontból hasonlók az összehasonlított esetek, más nézőpontból esetleg teljesen eltérőek. Így inkább hasonlóság, asszociáció, képzettársítás a cím.

 

Felelet.hu:

 Hasonlóság: Mindkettőt örökké álló, az építő hatalmát dicsőítő szimbólumnak szánták a Városligetbe, és mindkettő jövője a bontás.

 Különbség: Sokkal több közpénzt és emberi munkát pazarolnak el most, mint Rákosiék.

 

 Függetlenül attól, hogy a miniszterelnök valójában jót vagy rosszat akar vagy tesz a magyar népnek, valós önálló személy vagy kiszolgáltatott bábfigura, mindenképp szomorú és sajnálható, hogy építészeti működése, azaz az utána maradó épített emlékek csak szégyenére válnak...

 A Nemzeti Színház egy jó kezdeményezés volt, de végül egy kisvárosba való, kívülről giccses, belülről szegényes, hibás épület keletkezett, és építéséért cserébe az egész rakpartot beépítették Ceaușescu lakótelepeihez hasonló épületekkel.

 Budapest a Fidesz alatt házakat elborító óriásplakátokat, nevetséges óriáskereket kapott, a maradék kis parkokat kiirtották, a Duna-partok beépülnek és végül a Városligetet is tönkreteszik. (De az 56-os szabadságharcosokat megalázó rozsdaszobrot megtartják.)  Építik titokban a (MOL) felhőkarcolót is, a világunkat megfojtó pénzvilág templomát.

 néprajzi_múzeum_2.jpgsztalin_szobor.jpg

Kapcsolódó könyvajánló (bár a vége nem tetszik):

Miloš Urban Héttemplom

"A korunk egyik legégetőbb kérdését, a pusztuló és pusztított emberi környezet problémáját felvető műben a cseh író a hajdan igen népszerű műfajt, a rémregényt támasztja fel."

idézetek:

...a világnak nem kellett volna megérnie a modernség csődjét a huszadik század apokalipszisében, ha megőrizte volna a középkor építészeti stílusát. A bűn bizonyosan nem vált volna a mindennapok részévé, nem vennénk magunkhoz nap mint nap fekete ostyaként a tévéhíradók bemondóitól. Nem volna televízió...

A huszadik század építészei nem ismerik az alázatot...

A csúf város csúf embereket fogan.

Szörnyű, mennyire nem tiszteljük az ősök alkotóerejét... Legkönnyebben a rombolás művészetét tanuljuk meg, és legszívesebben a nulláról kezdjük, a zöld mezőn, amit csak ki kell önteni betonnal.

...megtiltatott volna, hogy bármely objektum lebontassék, ha még nem telt el száz év azóta, hogy a bontásról döntés hozatott.

a középkori utcácskák, bolthajtások és portálok, árkádsorok, tornyos házak megerősített oldalai-sarkai lefékeznék a páncélozott limuzinok gyilkos iramát...

az idő legelőször a lassú léptűket falja fel...

A prágaiakról köztudomású, hogy nemigen törődnek a városukkal, és a koszos utcákon kívül bajosan vesznek észre bármi mást.

A város, amely eltűri, hogy egy bank... túlnője vagy beárnyékolja a templomot, nem érdemel mást, nem érdemel mást, mint hogy spekulánsok, házmesternék és aktakukacok gyámságában sínylődjön.

 

 

 A felhőkarcolókhoz:

építészfórum

 2019.06.24.
A budapesti, illetve hazai építészek, valamint a közvélemény egy ideje már polemizál azon, kellenek-e az ultramagas toronyházak Budapesten, amilyen például a MOL-székház lesz. A vita időnként föllángol, időnként leül, viszont úgy tűnik, a budapestieknek ezzel kapcsolatban mindenképp van véleménye. Most azonban az UNESCO-nak is, mely jelentést adott ki, miszerint rémületes, hogy építési engedélyt kaphatott a Mol Campus, vagyis az olajtársaság 120 méter magasra tervezett székháza a tizenegyedik kerületben, és arra kéri a magyar felet, állítsa le a projektet. A UNESCO azért nem akármilyen szervezet, ez nyilván felkavarja majd a kedélyeket a megkritizált épületek körül. (Liget-projekt, Biodóm, az új Néprajzi Múzeum). Hogy ennél többre futja-e majd, meglátjuk.

2018 júniusában kilencven méterben korlátozta az Országgyűlés az építhető toronyházak magasságát. Az eredeti, még a korábbi Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János által benyújtott tervezet a fővárosi Bazilika magasságához igazította volna a megálmodott toronyházak méretét, így nem lehetett volna 65 méternél magasabb épületet felhúzni sehol az országban. Ennek nyilván sokan örültek a toronyházépítés-ellenzők között. Ez azonban nem maradt annyiban, az előterjesztéshez előbb a gazdasági bizottság, majd a törvényalkotási bizottság fűzött módosító indítványt, amelyet el is fogadott a Parlament, így tehát a törvény értelmében ha a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács hozzájárul, akár 90 méteres ingatlan is építhető. Sőt, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások esetében e szabálytól is eltérhetnek a tervezők. 

Mivel a jogszabály a jogerős építési engedéllyel rendelkező beruházásokra nem vonatkozik, a módosítás nem érinti a Kopaszi-gátra tervezett 120 méteres MOL-székházat. Schneller István építész, Budapest volt főpolgármester-helyettese, majd főépítésze, a Szent István Egyetem Tájépítészeti Kar Településépítészeti Tanszékének egyetemi tanára számos ponton alátámasztva erősen ellenezte a felhőkarcoló-építést, de nemcsak ő, hazai építészek is petíciót írtak alá, köztük olyan neves szakemberek, mint Alföldi György, Kévés György vagy a tájépítész Bardóczy Sándor, az urbanista Gauder Péter vagy Lányi András filozófus.

Így írtak a tiltakozók: A Lágymányosi öböl partjára tervezett 120 méteres toronyház az alig egy kilométer távolságban lévő, 130 méteres Gellértheggyel vetélkedő magassága révén és a három kilométerre elterülő Várhegy fölé magasodva súlyosan megzavarná az eddig harmonikusnak mondható budai városképet.

 

Körmendy Imre építész, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke pedig egyenesen arról beszélt, hogy vannak városok – mint Róma vagy Washington D.C. –, ahol nincs helye toronyházaknak, és Budapest is ilyen.