Ártéri gazdálkodás (2025. 09. 11.)
Cikk: (lásd lentebb)
https://www.valaszonline.hu/2025/09/11/muranyi-gabor-ujj-zsuzsanna-alfold-tisza-arasztas-podcast/
’Felelet’, olvasói levélváltás:
2025. február
Tisztelt szerkesztőség!
Jó, hogy írnak a vízvisszatartásról, de mintha sose létezett volna, nem említik
Andrásfalvy Bertalant, aki nagyon rég a fokgazdálkodás híve, és pl. a következőről sem:
Mese a somogyországi patakgörbítőkről
Somogy Természetvédelmi Szervezet 2015
https://www.youtube.com/watch?v=t6-Knyi9_hU
Szóval már voltak előzmények!
köszönettel...
Köszönjük szépen a reflexiót, annyiban nyitott kapukon kopogtat, hogy már tervezés alatt áll a következő kiadványunk, mely ezt a témát is érint majd, és amelyben Andrásfalvy Bertalan gondolataival is foglalkozunk majd.
A somogyi patakgörbítőket viszont egyáltalán nem ismertem, meg fogom nézni és igyekszem beépíteni majd a -- szintén előkészítés alatt álló -- patakrevitalizációs riportba.
Üdvözlettel, Borbás Barna (Válasz offline szerkesztő, előszó)
’Felelet’, 2025.szeptember
A zöld kiadványukat (2025/I offline, csúnya szó, és a podcast is, nem szerencsés, mert nyelvrontó...) megvettük (már régen), elolvastam, és csak egy bekezdésnyi utalást találtam Andrásfalvy úrról. (66.oldal, Ablonczy Bálint cikke) Legalább pár oldalt kellett volna kapjon, lehetőleg egy új írás vagy riport formájában, de legalább egy korábbi írás kivonata, továbbá egy köszöntés és köszönet formájában.
A mostani írásban:
https://www.valaszonline.hu/2025/09/11/muranyi-gabor-ujj-zsuzsanna-alfold-tisza-arasztas-podcast/
meg se említik, és a fokgazdálkodás szót sem.
Ez méltatlan, illetlen, szakmailag pedig tudatlan, és visszaüt a jó ügyre (erkölcsileg, lelkileg és tudásilag is), mivel így egyfajta hazugsággal (elhallgatással) indul az egész. Illetlen halottként bánni egy élővel, őt, az olvasót és az ügyet is meggyalázza vagy szégyenbe hozza. Ezért most a könyvről külön nem is írok.
Tisztelettel...
szept. 12:
Köszönjük szépen a reflexiót és hogy bizalmat szavazott a kiadványunknak!
Arról biztosíthatom, hogy nem bánunk halottként az élővel, olyannyira nem, hogy nemrég hosszú interjút közöltünk vele:
https://www.valaszonline.hu/2025/08/26/andrasfalvy-bertalan-klimavaltozas-mezogazdasag-interju/
Neki tetszett a lapszámunk, és egyáltalán nem hiányolta saját magát még hosszabban belőle.
Üdvözlettel...
Elolvastam az interjút, köszönöm.
Rendben, persze, bocsánat, hogy az idejét húzom, tényleg fontos és nagy munkát csinálnak és szinte egyedül, és köszönjük. De azért mégiscsak talán igaz az is, amit én érzékelek, hogy az olvasók, és általában az állampolgárok nem tudnak sehonnan róla, és a fokgazdálkodásról sem, egyéb közösségi érdemeiről.
(Én sokszor nézem az Önök újságját, mégis pont azon a héten nem vettem észre a cikket, máshol a magyarországi köz sajtóban meg egyáltalán nem szerepel... Nagyon jó, hogy megírták.)
Jó lett volna ez a riport a könyv bevezetőjének. Legalább az újranyomásnál betehették volna...
Gergő
ui: Én nem tudok sok jóról, amit a falvakért "már későn" tett ez a kormány. Ezt a mondatot nem értem... Az emberek a lezárások, az oltási terror, kijárási tilalom elől menekültek, az én falumban is felvásárolva az összes üres házat, de elsősorban csak nyaralónak, menekülő helynek a következő terror esetére. A falusi, nem ingázó, nem multinál rabszolgáskodó, hanem önálló élet ugyanolyan nehéz, reménytelen. Persze a gyerekeket a fogyasztói társadalomba idomító játszóterek épültek, a mi kis falunkba kettő is, sőt villanyautó töltő állomás (nem üzemel), de az interjúban említett kisiskolákat a 2010-es ígéret ellenére sem adta vissza a kormány, se a vasutat (engem a romhányi érint). És folytathatnám.
A cikk:
Így árasszuk el az Alföldet, ha sivatag helyett élő tájat akarunk!
2025.09.11.
Újabb aszály, újabb figyelmeztetés: cselekvés kell az ország kiszáradása ellen. A mérnöki asztalon huszonöt éve készen van a mélyárteres Tisza-völgyi stratégia, amely leírja, hogyan lehetne visszavezetni a folyó kisebb-nagyobb árhullámait a régi árterekbe, majd a belvízcsatronákon keresztül még nagyobb területekre, így állítva helyre az Alföld vízmérlegét. A főként Koncsos László professzor által kidolgozott terv megvalósítását civilek évek óta követelik, a szélesebb közvélemény mégis alig ismeri. Ezért a Zöld Válasz podcasttal és műsorvezetőjével, Litkai Gergellyel közösen a nézők, hallgatók elé tárjuk a nagyszabású megoldási javaslatot a sivatagosodás ellen. Vendégünk Murányi Gábor vízépítő mérnök és Ujj Zsuzsanna természetvédelmi mérnök.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast //www.youtube.com/@valaszonline">Youtube-on is fent van!
A téma teljes háttere, benne a Vízválasztó kezdeményezés koncepciójával, a magasabban fekvő területek (például a Homokhátság) vízpótlási lehetőségeivel a Válasz Offline ökológiai számában olvasható! Több mint negyven szakértő, kétszáz oldalon: a lehető legteljesebb kép az alkalmazkodási stratégiákról a klímaváltozás közepette. Megrendelhető közvetlenül tőlünk. Litkai Gergely Zöld Válasz című podcastsorozatának korábbi epizódjai itt hallgathatók vissza.
Részletek az adásból
Mi az a mélyárteres Tisza-völgyi stratégia és mikor találták ki?
Murányi Gábor: Koncsos László professzor úr a 2000-es évek eleje óta foglalkozik ezzel a stratégiával. […] Az egész arra épül, hogy a Tisza mentén vannak olyan mély fekvésű területek, amelyek korábban az ártér részét képezték, viszont az ármentesítési munkálatok után ezek a töltéseknek az úgynevezett mentett oldalára kerültek. Tehát ma már az árvíz jó eséllyel nem járja be ezt a területet. Viszont a domborzati adottságok ezt nagyon jól körülhatárolják, és lehetővé teszik, hogy azt mint egy víztározó teret hasznosítsuk. Mégpedig úgy, hogy szabályozottan kivezetjük a vizet ezekre a mély ártéri területekre vagy tározókra. A stratégia azért jó, mert ezek a mély árterek közel fekszenek a folyóhoz és, ugye, csak addig tudunk vizet kivezetni, amíg a megfelelő vízszint a Tiszában a rendelkezésünkre áll. Például a Felső-Tiszánál az árhullámok levonulása nagyon gyors; ott nem tudnánk megfelelő hatékonysággal ezt a vízkivezetést megcsinálni. A Tokaj alatti Tisza-szelvényben viszont már egy működőképes rendszert lehet így létrehozni.
Akkor tehát el akarják bontani a töltéseket, és árvízzel veszélyeztetni a településeket?
Murányi Gábor: Ez nem így van. Szabályozottan, lokalizálva tervezzük a kivezetést. A koncepció alappillére a mély ártér, ami kézenfekvő, de általa még nem sokat értünk el. Távolabb fekvő háttértározókra is szükségünk van, melyeket pufferként tudnánk használni.
Ökológiai szempontból mennyire lenne ez hatékony?
Ujj Zsuzsanna: Az biztos, hogy jelen pillanatban ez a mélyártres Tisza-völgyi tározás lenne a legjobb megoldás. A természetvédők is azt szeretnék, hogyha minél több helyen összekapcsolódhatnának a régi árterek a folyóval. Ökológiailag a legnagyobb probléma jelen pillanatban, hogy ezek szét vannak választva. […] A cél harmóniában van azzal is, amit az EU szeretne. A híres és végül nagyon nagy nehézségek árán elfogadott EU természethelyreállítási rendelet előírja, hogy 2030-ig a degradált területek 20 százalékát helyre kell állítani. Tehát amikor erről az oldalirányú vízkivezetésről beszélünk, mint amilyen ez a modell is, akkor el kell mondani, hogy ez ugyanaz a törekvés.
Lesz elég vízhozam ahhoz, hogy meg lehessen csinálni a mélyárteres árasztásokat?
Murányi Gábor: Van trendanalízisünk, amely szerint a nyári időszakban, tehát júniustól szeptemberig a vízhozamok jelentős csökkenést mutatnak: akár 10-30-50 százalékosat is. Ugyanakkor a téli időszakban, nagyjából októbertől májusig viszont egy nagyobb vizes időszak áll majd a rendelkezésünkre; ott ezek az előrejelzések 5-10-15-20 százalékos emelkedést is mutatnak. Tehát a téli vízkészlet lesz az, amit hasznosítani, kivezetni tudnánk.
Mi történik a kivezetett vízzel?
Murányi Gábor: A koncepció szerint a megfelelő árhullám vagy vízállás első körben a mély ártérbe kerül, gravitációs úton ezt továbbvezetjük a háttértározók, mint elosztóközpontok felé, onnan pedig a meglévő belvízcsatorna-hálózatot szeretnénk hasznosítani, és úgy szétosztani a tájban ezt a vizet. Be szeretnénk szivárogtatni, hogy emeljük a talajvíz lesüllyedt szintjét. Ezt hívják Managed Aquifer Recharge (MAR), vagyis a célzott felszínalatti vízpótlásnak. (Utóbbi technológiáról korábban részletesen beszélt lapunknak Mádlné Szőnyi Judit hidrogeológus. – a szerk.)
Az a cél, hogy a többletvizet hagyják beszivárogni?
Murányi Gábor: Az egész rendszer célja az Alföld vízmérlegének helyreállítása. Ami jelenleg ki van billenve, ennek számtalan jelnét látjuk. Az elsődleges cél az a felszín alatti vízkészleteknek a pótlása: megpróbálni minél többet bejuttatni és a talajvizeket pótolni. Viszont meglátásuk szerint az sem egy veszteségi ami elpárolog, mert ez a mikroklíma szabályozásához hozzá tud járulni, ez a környezetet tudja hűteni.
Itt jön a fő konfliktus: az árasztandó területek magánkézben vannak, mezőgazdasági termelés zajlik rajtuk. Számos alkalommal beszéltünk már arról, hogyan lehetne kezelni az érdekellentétet. Nos, hogyan?
Ujj Zsuzsanna: A szemléletbeli különbséget az okozza, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer az arra van optimalizálva, hogy búzát, kukoricát és más szántóföldi növényeket termesszünk, és ezek azok a termények, amelyek nem bírják azt, hogyha vízállásban vannak. De vannak más haszonvételi módjai is a földnek. […] Nagyon sok jó ember dolgozik a vízügyben és a mezőgazdaságban is, jó szándékkal. De ha az ösztönzők rosszak, amelyek mentén működnek, akkor az egész rendszer rossz lesz.
Vegyük vissza az életet jelentő élelmiszertermelést azért, mert az ökológusok elárasztott területeket akarnak?
Ujj Zsuzsanna: Az élelmiszerellátás biztonsága valóban a legfontosabb. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy jelenleg a kukoricát és a búzát alapvetően nem emberi fogyasztásra termeljük. A búzánál még igen, mert ott körülbelül a fele megy emberi fogyasztásra, de a feléből takarmány lesz, és a kukoricánál ez még inkább igaz. Nagyon sok kukoricából bioetanol lesz, és egy jelentős részét, amit itt Magyarországon termelünk, azt exportra szánjuk. A kérdés úgy vetődik fel, hogy megéri-e Magyarországnak összességében, hogy tönkreteszünk, rosszul hasznosítunk földterületeket azért, hogy utána exportra termeljünk. […] Jelenleg nagyon sok a szántóföld, kevés a gyepterület és még kevesebb a vizes élőhely. Tehát alapvetően egy szántóföldből gyep, illetve szántóföldből vizes élőhely vagy gyepvizes élőhely típusú konverziókra lenne szükség.
Murányi Gábor: Ez már politikai kérdés. Valakinek fel kell vállalnia azt a döntést, hogy az érintett területeken mostantól nem szántóföld lesz, hanem tározó. Koncsos professzor úr mondása, hogy „business as usual”, tegyük érdekeltté gazdaságilag is az ott lévő feleket, hogy szántó helyett tározó, vizes élőhely legyen ezentúl a területükön.
Idén év elején az állam elindította a Vizet a tájba! nevű programot, melynek szintén a gazdálkodók ösztönzése a célja, hogy adjanak át minél több területet időszakos árasztásra. Ez nem jó?
Ujj Zsuzsanna: Dehogynem. Az önkéntességi vonal nagyon-nagyon fontos. […] De ez csak az első lépés, amit meg kell tenni. Sokféle módon kell közelíteni a megoldáshoz, csinálni kell, mert már nincs idő arra, hogy most mindent kimodellezzünk, hogy melyik lesz a tökéletes.
Mikor kellene elkezdeni a mélyárteres stratégiát, hogy hatékony legyen?
Murányi Gábor: Leginkább tegnapelőtt.