Pilhál György és a ligetvédők (2025.12.11.)

Kedves Pilhál Úr!

Sok évvel ezelőtt szívesen olvastuk az ön tárcáját a Magyar Nemzetben. Ez sajnos megváltozott. Amint Ön is írta nemrég, sok olvasó azt szeretné, ha inkább a kertjéről, állatairól, az életről írna, mint régen, nem a napi politikáról. Az olvasóknak és talán Önnek is jobb lenne, jobban szeretnék.

Fél éven át hetente több órát töltöttem környezetvédő építészként a Ligetben, a tüntetésen. Egy barátommal muzsikáltunk gyimesi népzenét. Mi ezzel tudtunk segíteni. Lehetett volna csak beszélgetni, vagy másként eltölteni az időt.

Volt már sok minden, de az utóbbi 15 évben a társadalom lassan feladja a tiltakozást, mert értelmetlen. És még szidalmazást is kapunk érte.

Volt például az Úttörő áruház ügye, a Szivar pláza a Belvárosban, a belvárosi parkok fái, a felhőkarcoló, az előző kormányzati negyed a Nyugatinál, a Vár (maradjon-e polgári központ, vagy váljon hatalmi központtá). Az ország és a város jósága érdekében tüntettek, akik. Hogy légkondik által okádott zaj és baktériumok helyett fák hűtsék a várost, ne kelljen külföldre menekülni nyaralni, legyen élhető Budapest is, mint sok külföldi nagyváros.

Sose láttam különösebb rossz embert vagy cselekedetet a Ligetben (más hasonló tüntetésen se), pedig a csúnya beszédre és a cigarettafüstre is kényes vagyok. A kosz, főleg a környező romos épületekben, bizonyára ott volt. A tüntetés területe barátságos volt. Az ott lévők is.

Milyen minősítést kapunk az országos napilaptól, Öntől, 2025. december 9-én?

„megmorogjuk a kertészeket” (Ilyen a színvonalunk, csak morogni tudunk? Megalázás? Mellesleg: Olyanról sose hallott, hogy a kertészet fasorokat vágott ki, a helyi társadalom szerint kárt okozva?)

„zömük bokrok alá piszkított” (Én nem láttam, de magamra veszem, mint zöm.)

„háborgók” (Akkor a 2006-os tüntetések, amit a Fidesz is szervezett, háborgás volt?, vagy 1956?)

„visszavadultak a kőkorszakba” (Én csak annyit vetem észre, hogy egészséges, egyszerű meleg étellel kínált minden nap a Krisna-völgy.)

„liberális tornász”, ez valami gúnynév manapság? Ha valaki egy munkagépet akadályoz, vagy feliratot feszít ki egy épületen. Világszerte ez alapvető módszer a polgári ellenállásban. Vagy csak az állami akarat érvényesüljön minden államban és korban?

„pszichiátriára vitték” (Tudjuk, hogy világszerte rengeteg esetben a politika vagy a család az ellenségétől így szabadult meg)

„számlát kapott a katasztrófavédelemtől” (Valóban, ma a pénzzel, behajtással lehet bárkit tönkretenni, mint például devizahitellel. Vajon mi lesz a mai hitelekkel?)

„Hol lehetnek most? Ahol kavarni lehet. Hadházy-dzsemborikon, a Ferenciek terén, a karmelitánál, a Tisza-szigeteken…” Ez a világhálós alcím. Aki tiltakozik, az „kavar”? Aki nem ért egyet, az rögtön „Tiszás”? Mi más lehetne? Harminc év alatt minden polgári keresztény pártot felszalámiztak, tönkretettek. Élőlánctól Ángyánig mindenkit. Most létrehoztak ugyanezek a hatalmak egy új kamu-pártot. A búvópatak-szerű egykori SzdSz-t politikáját eddig a felszínre kerülő Gyurcsány és Orbán folytatta, különböző ügyességű álcázással, most „választhatunk” egy harmadik ugyanilyet.

Úgy tűnik, mintha kb. 13 éve már elfajult szinten, a fő cél a magyar lakosság összeuszítása lenne, és figyelemelterelés, ami ugye mindig egy harmadik fél érdeke. MI másért ír így egy keresztény polgári értelmiségi egy másikról?

Az, hogy mi büszkeség (most a Liget épületek), akár építész díj, akár Nobel-díj, nagyobbrészt pénz és politika kérdése. (A Néprajziról mindenki látja, hogy kívül belül egy építész katasztrófa. Igazi hatása, hogy az ötvenhatos szabadságharcosokat kigúnyoló Vaskefét központi helyre teszi.) Ha a sztálini idők büszkeségeit vennénk alapul, esetleg az Ön családja se értene egyet. Szerintem egyértelmű: A Városliget már nem békés pihenő park, hanem egy túlzsúfolt, túlépített, zajos, barátságtalan terület, rengeteg kerítéssel, épített tárggyal növényzet helyett, turistákkal és tornaórákkal pihenő, sétáló, játszó, netán lovagoló emberek helyett. (Találkoztam olyan tánccsoporttal, akik kiszorultak már onnan, nincs egy hely se, ahol elférnének.)

Az meg Magyarország szégyene, hogy nincsenek sűrűn elhelyezett éjjel-nappali gusztusos, tisztított, karbantartott, ingyenes nyilvános illemhelyek, sőt szinte semmi sincs. A mai emberek még az állatok ürítési jogával, lehetőségével se rendelkeznek országunkban. Ez igaz mindenkire, de főleg a betegekre és a hajléktalanokra. Ez segített már 1990 körül is a Macdonaldsnak az elterjedésben, mert ezt a hiányt pótolták helyenként. Rengeteg dologra van közpénz és ingyenes is, de erre nincs. A több száz helyett egyről már tudok, a Normafán. Javaslom a következő mozit: Wim Wenders: Tökéletes napok / Perfect Days (2023). Szerintem ez lenne az állam dolga sok más költés helyett. És Japán is a háború óta vesztes ország, önerőből teszi ezt – mi is tudnánk.

Tollhegyen – Pilhál György – A kertészeket is megmorogták

alcím: Hol lehetnek most? Ahol kavarni lehet. Hadházy-dzsemborikon, a Ferenciek terén, a karmelitánál, a Tisza-szigeteken…

https://magyarnemzet.hu/tollhegyen/2025/12/a-kerteszeket-is-megmorogtak

Budapest – Amire büszkék vagyunk címmel jelent meg az a nagyjából háromszáz fotót tartalmazó kötet, mely az elmúlt évtizedek fővárosi gyarapodásáról számol be. A büszkeségek egyike a Liget-projekt, Európa legszínvonalasabb kulturális városfejlesztése. Baán László, a projekt miniszteri biztosa a Néprajzi Múzeumban minap felidézte azokat a támadásokat is (köztük Karácsony Gergelyét, aki akkor még Zugló polgármestereként vágta az ábrázatokat), amelyeket az első időszakban kaptak a terv megálmodói az úgynevezett „ligetvédőktől”.

Emlékszünk még rájuk? Zömük életvitelszerűen a ligetben felütött sátrakban töltötte napjait, rőzsét gyűjtött, tüzet rakott, bokrok alá piszkított. Az örökös készenléti állapot erősen igénybe vette a bozótéletre berendezkedő háborgókat. Többen szabályosan visszavadultak a pattintott kőkorszakba. Előfordult, hogy a metszeni érkező kertészeket is megmorogták. Egyvégtében tiltakoztak. Egyikük azt találta ki, föltartóztat egy markológépet, mert az biztosan „nagyot szól” kifelé. Tényleg nagyot szólt, a kanalas kotró gémje fejen találta a borzas előembert, amikor az a hajnali órán a masina elé állt. Még a nyelvét is elharapta szegény, a kivonuló rendőrök kérdéseire is csak pampogva tudott válaszolni. Ráadásul a gyenge fényben a sajtó számára tervezett leleplező fotó sem sikerült. Egy liberális tornász a bontásra ítélt Közlekedési Múzeum tetejére mászott föl, onnan vitték el a tűzoltók a pszichiátriára. Két nap múlva megismételte a kunsztot. Egy hétre rá a számlát is megkapta a katasztrófavédelemtől.