Venezuela és a dollár (2026.01.05.)
https://mozgasterblog.hu/venezuela_igy_mentette_meg_trump_az_usa_t.html
cikkajánló
Kiszelly Zoltán politológus
Venezuela: Így mentette meg Trump az USA-t
2026. január 04.
A venezuelai nehézolaj feletti ellenőrzés egyszerre “menti meg” a petrodollárt (könnyíti az államadósság újrafinanszírozását) és segít az amerikai stratégiai olajtartalék (SPR) visszatöltésénél és az amerikai gazdaság (hadigépezet) mozgásban tartásánál. Trump elnök nemzetközi jogba ütköző látványos akciója csak időt nyert az USA számára, az alapvető folyamatok (dedollarizáció és dekarbonizáció) zajlanak tovább.
Trump előre szólt: A 2025 novemberében megjelent új amerikai nemzetbiztonsági stratégiában (NSS) leírták, hogy a Monroe-elv (1823) és az ahhoz Theodore Roosevelt által — a Venezuela erőforrásai birtoklásáért dúló 1895-ös arany- és 1903-as adósságválság után — 1904-ben tett kiegészítés (Roosevelt-Corellary) most a Trump általi kiegészítéssel “bővül” (Trump-Corellary). A alaphelyzet ugyanaz: 1895-ben aranyat találtak Venezuelában, amire az akkori európai hatalmak és a feltörekvő USA is rá akarták tenni a kezüket. Az olaj akkor kezdett csak érdekesé válni. 1903-ban a bedőlt venezuelai államadósságot használták volna az akkori nagyhatalmak újabb ürügyként a beavatkozásra. Theodore Roosevelt elnök is hadihajókat küldött, ezért a britek számolni kezdtek: Európában Francia- és Németország, a karibi-térségben az USA jelentkezett komoly kihívókét, ami ellen az akkor már hanyatlóban lévő brit birodalom nem tudott egyszerre fellépni, ezért a kiegyezést választották. Az amerikai-spanyol háború (1898-1902) eredményeként “gazdátlanná váló” Marokkót “átengedték” a franciáknak, ebből lett az Entente Cordial (1904), az Antant. Venezuelát és a karibi-térséget pedig az amerikaiaknak engedték át, kivonva onnan a Royal Navy-t és átirányítva minden erőt az Északi-tengerre, ahol így már csak a németeket kellett ellensúlyozni. Innentől tekinti az USA Közép- és Dél-Amerikát “saját hátsó udvarának”, amelyben nem tűr meg rivális hatalmakat.
A kizárólagos befolyási övezetek 19. század végi, 20. század eleji gondolatához tér most vissza Trump, aki hol egy Kína-ellenes amerikai-orosz kiegyezésben (bipoláris G2, “új Jalta” vagy “Fordított-Kissiniger”), hol egy amerikai-kínai-orosz globális trió által uralt (multipoláris, G3) világrendben gondolkodik. Ezekben az EU-nak nem osztanak lapot, hiába “várja el” az NSS, hogy Európa emancipólódjon. Ahhoz viszont, hogy az USA a 21. század közepén is világhatalom maradjon két sürgős házi feladatot feltétlen el kell végezni, amik nem tűrtek halasztást, Trumpnak ezért “kellett” saját “különleges katonai műveletét” indítania.
Az USA 38,000 milliárd dolláros államadóssága a GDP-hez viszonyítva 120%, a törlesztési ráta az éves költségvetésben a veszélyes 15% felé közeledik, idén már többet költenek törlesztésre, mint honvédelemre, ami Ferguson törvénye szerint minden nagyhatalmat elindít a lejtőn. Az államadósságból idén 9,000 milliárd dollár jár le, amit újra kell finanszírozni, és a külföldi befektetők már most menekülnek az amerikai állampapírokból (Selling America). Érdemi változást hozott 2025 decembere, amikor elindult a BRICS+ új elszámoló egysége, a UNIT, ami leginkább az 1981. január elsején debütált európai elszámolási egységre, (ECU) hasonlít a legjobban. A UNIT mögött 40% aranyfedezet és 60%-ban az alapító öt BRCS-tagország valutakosara van. Maduro venezuelai elnök már csatalakozott volna a BRICS-hez, a dolog Brazília ellenállásán bukott el. Ha 2026-tól az amerikaiak által szankcionált Venezuela USA-n kívüli olajeladásait az új elszámoló pénzben bonyolította volna, amiért kínai technológiát, gyógyszereket és orosz fegyvereket kap, felgyorsult volna a dedollarizáció, a kínaiak is gyorsabban szabadulnának meg még most is kb. 700 milliárd dollárnyi amerikai állampapírjuktól, ami a csúcsidőszakban 1,300 milliárd volt. Az amerikai államadósság újrafinanszírozása idén különösen kritikus, a következő években már kevesebb papír jár le, így most kellett cselekedni.
Venezuela “lefejezése” és egy Amerika-barát, pontosabban a venezuelai nehézolaj exportját továbbra is dollárban elszámoló, új kormány hivatalba ültetése meghosszabbítaná a nemzetközi olajüzletek dollárban való elszámolását és ezáltal a dollár iránti nemzetközi kereslet fennmaradását. Az ebből az olajexportőr országokban keletkező dollárfölösleg továbbra is az amerikai állampapírokba áramolna, fenntartva a dollár aranyfedezetének 1971-es kivezetése után kialakult petrodollár-rendszert.
Trump katonai akciójának van egy másik akut oka, az amerikai stratégiai olajtartalék (SPR) visszatöltése és a venezuelai nehézolajra kalibrált, Mexikói-öböl menti olajfinomítók folyamatos üzemének biztosítása. Az USA jellemzően könnyűolajat termel, amiből csak kevés dízelt lehet gyártani. A Trump által “51. államnak” tekintett Kanadából már most is a csővezetékek maximális kapacitásán érkezik nehézolaj, amit Mexikó már nem exportál az USA-ba, mert maguk akarják finomítani és így drágábban eladni. A szankcionált venezuelai olajból — mentesítéssel — azért még érkezik az USA-ba, de ez nem elég a folyamatos termeléshez. Korábban orosz nehézolajat és dízelt vásároltak, ám Biden szankciói ezt az utat is elvágták. A hiány pótlására (és a kétévenként ismétlődő választások előtt a benzinkúti ár alacsonyan tartására) a 700 millió hordós stratégiai olajtartalékot csapolták meg, amiből hivatalosan 400 millió hordó hiányzik, a készlet visszatöltése több évbe és legalább 25 milliárd dollárba kerül.
A venezuelai olaj “einstandolásával” az USA rátenné a kezét arra a nehézolajra, amire a texasi és Louisiana-i finomítók kalibrálva vannak és amelyeknek kiszámítható nehézolaj-utánpótlás híján két-három hónap múlva le kellene állniuk, drágulást okozva a benzinkúti árban és ezzel pont az időközi választás évében tovább fűtve az egyébként is magas inflációt.
Huszárvágásával Trump országa számára “megmentette” a 2026-os évet, valószínűbb az államadósság finanszírozása és az amerikai olajfinomítóknak sem kell leállniuk, a dízelár talán nem szökik az egekbe. Szíria után talán Venezuela is “átfordul” és továbbra is a dollárt használja elszámolásainál, ám a dedollarizáció ettől még nem áll meg. Az olaj továbbra is fontos marad a szállításban és a vegyiparban, ám Kínában az elektromos autózásra, szupervonatokra és hidrogén-alapú teherszállításra való áttérés, valamint az EU-ban zajló hasonló folyamatok és a recesszió miatt az olaj jelentősége már középtávon csökkenni fog. Trump venezuelai “kalandja” erre az időszakra akarja az USA világhatalmi pozícióját az államadósság refinanszírozása és az amerikai gazdaság és hadsereg mozgását biztosító “életelixír” biztosításával megőrizni.