user_mobilelogo

Tagged in: ajánlott-kiemelt

  • *** 2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - előre sorolva)

    2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - előre sorolva)

     

    ugrásaz interjú részre

     

    (előre sorolva a cikkek között, 2021. 01. 03.)

     kiegészítés 2021. 01. 27: Lázár János interjú a 24.hu-n, amiből kiderül, hogy Gödöllői egyetemet még jobban magának szerzi meg a fidesz, még több tisztességes ember eltávolításával...

    korábbi összefüggő a darvasbela.atlatszo.hu-n : Kisegítők és tartótisztek (2) – Beszélgetés Ángyán Józseffel: "A KTI felszámolása Orbán Viktor harmadik kormánya, Balog Zoltán felügyelő minisztersége és Tőzsér János rektorsága alatt, Gyuricza Csaba dékán és Urbányi Béla mb. KTI intézetigazgató, dékán-helyettes aktív szerepvállalásával valósult meg... nem csupán dékáni akció és még csak nem is belső ármány, vagy a másokon átgázoló erőszak vezetett ilyen fokú pusztításhoz... A pártállami időkben az egyetemi párttitkárt megnevezték. A mai módszerek úgy tűnik, más típusú „akarat-közvetítőket” kívánnak... éppen a ledózerolt intézetünk, a KTI volt hivatali helyiségeit bocsátották a rendelkezésére."

    (korábbi'Felelet' cikk)

     

    24.hu interjú:

    Ángyán József: Viktor azt mondta, „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”

    Nagy József 2020. 05. 19. 11:18

    kiemelések: Felelet.hu

    Rendszerváltós Nagyinterjú a professzorral, aki nem kért a mézezett pórázból, és elhagyta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

     

    Tényleg családi feszültséget okozott egy önnel készült 2014-es interjúnk?

    Csak a címe: „Ángyán: A feleségem szerint negyvenéves Kádár-korszak jön”. Amikor megláttam, fogtam a fejem, hogy mit szól majd ehhez a párom. Nem akartam én politikai aktort csinálni belőle. Szerencsére megbocsátott, a kommenteken pedig jót nevettünk.

    Tényszerű volt az a cím, hiszen a cikkben az Orbán-rendszer tartósságát firtatva ön így fogalmazott: „A feleségem például azt mondja, most ismét egy újabb olyan negyven év következik, mint a Kádár-korszak. De én optimistább vagyok. Nem működtethető a végtelenségig egy ilyen korrupt, velejéig romlott rendszer.” Azóta hat év telt el, s az Orbán-rendszer köszöni, virul.

    No, mi a tanulság?

    Mi lenne?

    Az, hogy a végén általában a feleségemnek lesz igaza.

    Elég sok van vissza az újra negyven évből.

    Annyira azért talán nem lehet igaza a páromnak.

    A történelem számos példával bizonyította, hogy egy rendszer, ami fölszámolja az erkölcsi alapjait, törvényszerűen elbukik.

    A Római Birodalom, sőt, a kommunizmus is pont így múlt ki.

    A kommunizmus gödöllői kimúlásából, a rendszerváltásból ön is kivette a részét, de az országos politikától akkor még meghátrált.

    Szerencsém van Gödöllővel, hiszen ez a város ütötte ki az első téglát a hazai kommunizmus falából. A helyi MDF-csoport az 1988. októberi alakuló ülésén eldöntötte, hogy visszahívja a választókerület országgyűlési képviselőjét, Cservenka Ferencnét, aki az Országgyűlés alelnöke, Pest megye párttitkára, a Központi Bizottság tagja, Kádár János jobbkeze volt akkoriban. Csodálatos harc kezdődött, aminek nyomán 1989 szeptemberére a fórumos Roszik Gábor lett a képviselőnk, ő hazánk első szabadon választott honatyája. Az agráregyetem aulájában tartott forró hangulatú nagygyűlésen még a csilláron is lógtak, sokan felszólaltak, előttem Gémesi Gyuri, a mostani polgármester, aztán jöttem én. Felemelő volt. Másnap félrehívott az egyetem személyzetise, hogy „barátilag ajánljuk, Ángyán elvtárs, keressen másik munkahelyet”.

    Mire ön?

    Annyit válaszoltam, hogy én azért kivárnám, mi lesz ebből a rendszerváltós ribillióból.

    Belépett valamelyik új pártba?

    A kereszténydemokratákhoz. Ma is úgy gondolom, hogy kellene nálunk is egy tisztességes keresztény-szociális párt. Azzal vett rá Szakáll Ferenc professzor úr a belépésre, hogy háromezer fő kell a pártalapításhoz, és ehhez szükség van rám is. Csatlakoztam hát az alapítókhoz, de amint kezdődtek a veszekedések, nem kellett hozzá sokat várni, kimenekültem. Korábban győzködtek más pártok is, hogy legyek az országgyűlési képviselőjelöltjük. Idővel lényegében beadtam a derekamat, és azt mondtam nekik, hogy beszéljék meg a feleségemmel is, az akkor négy pici, közösen vállalt gyermek mellett erről csak együtt dönthetünk. Ám Ildi, hála Istennek, úgy elzavarta őket, csak úgy porzott a nyomuk. Így úsztam meg a rendszerváltást. És ezért maradtam életben. Nem vicc. Úgy jártam volna, mint szegény Csengey Dénes, akit azonnal elvitt a szíve. Olyan vagyok, hogy ha belelkesedem, csinálom kétszáz százalékon, s amikor szembesülök a gazemberségekkel és a tehetetlenségemmel, végem. Ezt én akkor ilyen világosan nem tudtam, a feleségem viszont igen. Vigyázott rám. Már akkor jobban ismert engem, mint én magamat. Tudta, némely kihívásra nemet kell mondanom, úgyis jön másik. Jött is, másfél évtizeddel később, azt se volt egyszerű túlélni.

    Ne rohanjunk annyira előre. Honnan lesz gödöllői agrárprofesszor az ember?

    Anyai nagyapám Somogyszob tanítója volt, az apai ág sarjai pedig, ameddig a szem ellát, siófoki jobbágyok, majd megbecsült parasztgazdák voltak. A nagyapám az ötvenes években kuláklistára került, úgy érte el a huszonöt holdas határt, hogy a törvény szerinti ötös szorzóval felszorozták a szőlejét. Mindent elveszített, amit a családja évszázadok alatt összerakott. Egy kis darabka földet, pár sor szőlőt és egy pincét hagytak meg neki, onnantól odakint töltötte a napjait, fogyasztotta a borát, be-behívta az arra járókat, este magától hazavitte a szekér. Úgy halt meg, hogy valamitől megriadtak a lovak, beesett közéjük, és bár kapaszkodott az istrángba, lába tört, amputálták, napokig agonizált. A fia, édesapám pedagógus lett, nyelvtanár, angol, német, latin és orosz, a kilencvenhetet töltötte nyáron. Én magam falun cseperedtem, osztatlan alsóban tanultam meg írni, olvasni, utóbb kitűnőre érettségiztem a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban, német és idegenvezetés tagozat, oroszból is van nyelvvizsgám.

    Kitűnő érettségivel nem volt szokás az agrárra menni.

    A vér valószínűleg nem válik vízzé, a génjeimben lehet a vonzódás a földhöz, a faluhoz, a vidékhez. És persze ott a családi kishitűség is. A kuláklét és az istenesség retorziójaként a kommunizmus beleverte a famíliába, hogy nekünk úgysem sikerülhet, ráadásul abban az évben a gödöllői agráron előnyt élveztek a somogyiak. A gimnáziumi tanáraim csodálkoztak, szerintük orvosi, ügyvédi vagy közgazdászi pályán lett volna a helyem. 1972-ben kezdtem az egyetemet, de nem sokat ültem Gödöllőn, jártam a világot, pályáztam külföldi tanulmányutakra, akkoriban kevés agrárhallgató beszélt idegen nyelvet. Mindemellett jól ment a tanulás, népköztársasági ösztöndíjas voltam. A végzés előtt írtam egy tudományos diákköri dolgozatot, lényegében térinformatikát csináltam a térinformatika előtt, vagyis egymásra helyezett fóliák segítségével elemeztem földterületeket. Megtetszett a dolog az akkori növénytermesztési tanszékvezetőnek, állást ajánlott az egyetemen. Menyhért professzor, későbbi mentorom mellett kezdtem gyakornokként, aztán tanársegéd, adjunktus, docens, az ezredfordulóra egyetemi tanár, professzor lettem. Doktoráltam, kandidáltam, habilitáltam, mindent, amit kínál és elvár a tudományos pálya.

    Szépen elvolt az államszocializmusban?

    Az első perctől kritizáltam, hogy az agrár-felsőoktatás nem foglalkozik a környezettel és az emberrel, kizárólag a termeléstechnológiát oktatja. Kimutattam, hogy ez a rendszer feléli a tájat, pusztítja az élővilágot, egészségtelen élelmiszert állít elő, ráadásul elszakítja az anyaföldtől a földművest, ipari munkást csinál belőle. Az agrár- és vidékstratégiai területen idővel nevet szereztem. A páromnak köszönhetően nem szippantott be a politika, a rendszerváltás után is koncentrálhattam a programom fejlesztésére, oktatására. Stefanovits professzor úrral, az Akadémia agrárosztályának akkori elnökével a gödöllői egyetemen megalapítottuk a környezetgazdálkodási agrármérnök szakot és az azt gondozó Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet. „Csikócsapatunk” minden teendőt ellátott, professzor úr pedig igazgatónkként megvédett minket az irigyektől és az ipari mezőgazdaság nagyhatalmú apostolaitól. A kilencvenes évek közepén vettem át tőle a stafétát. Tíz új tanszéket alapítottunk, természetvédelmi, környezetgazdálkodási, tájökológiai, nem sorolom, mindben az összefüggéseket, a különböző területek kapcsolatait kutattuk. Az a bajom a tudománnyal úgy általában, hogy szétszed, analizál, iszonyú mélyre ás, ám még a szomszédos „gödrökben” lapátolók sem értik egymást. Én viszont kifejezetten összerakó, szintetizáló alkat vagyok. Fenntartható mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégiákat dolgoztunk ki, világkonferenciát rendeztünk, ahová Mexikótól Indiáig jöttek a téma csúcselőadói. Nem agrártechnológusokat képeztünk, hanem agrárértelmiséget. Két évtized alatt kétezer diplomát adtunk ki, s adnánk ki ma is, ha nem kerültem volna szembe az eredeti programját megtagadó Fidesszel és vezetőjével.

    Merthogy csak beleártotta magát a politikába, igaz, jóval a rendszerváltás után.

    Másodjára már nem tudtam elugrani a közélet elől. Igazából boldogult Torgyán József tehet mindenről. Az EU-csatlakozás okán a gödöllői intézetünkben az ezredfordulóra kidolgoztuk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot. Ennek kapcsán elég sokat jártam előadni, és egy bécsi konferencián összebarátkoztam vezető néppárti politikusokkal, Riegler osztrák alkancellárral, az Európai Ökoszociális Fórum vezetőjével, Molterer soros elnök agrárminiszterrel és Fischlerrel, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési főbiztosával. Szerveztünk egy közös konferenciát Gödöllőre. Megígérték, hogy jönnek, ám a protokoll megkívánja, hogy hívja meg őket és legyen ott a magyar agrárminiszter is. Azt hittem, mi sem egyszerűbb ennél, de Torgyán nem ért rá. Sebaj. Amúgy is készítettünk egy hatrészes filmsorozatot a programhoz, bejelentkeztem hát hozzá riporterként. Na, erre ráharapott az öreg, Isten nyugosztalja, hiú ember volt. Az interjú során persze kiderült, hogy nem ismeri az általa jegyzett programot, így a vágás során alig sikerült összegereblyézni néhány értelmes mondatot. Az interjú végén fölvetettem a konferenciát. Kiszólt a titkárnőnek, hogy „hol leszek én akkor?”. Visszakiabál a hölgy, hogy „Dél-Amerikában, miniszter úr”. Erre kitalálta, hogy egy beosztottját küldi maga helyett, mert „az úgyis olyan egyetemi ember”. Győzködtem, hogy az alkancellárt és az EU-biztost nem fogadhatja egy osztályvezető, de tett rám magasról. Így viszont nem jöttek a nyugati nagyágyúk sem, hanem egy-egy munkatársukat küldték. A konferencia ezzel együtt lezajlott, de elhatároztam, hogy elkezdem járni azt a vidéket, Szabolcsot, Mátészalkát és környékét, ahonnét képviselőnek választották.

    Bosszúból?

    Az emberekkel akartam beszélni, ha már vele, a pesti ügyvéddel nem sikerült zöld ágra vergődni. Fórumokat tartottam, Pesten felültem a vonatra, útközben néztem a tájat, készültem, vártak az állomáson, elvittek a helyszínre, beszéltem, hazavonatoztam. Néha a párom is elkísért, volt rögtön visszajelzés, hol lehetnék pontosabb, ügyesebb, idővel akár ő is kiállhatott volna, ismerte minden gondolatomat. Gyorsan szót értettem az emberekkel, adtak kézről kézre a falvak. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségéhez, a Magoszhoz is eljutott a hírem, fölkértek szakértőnek, gyorsan bedolgoztam magam. Gyurcsány Ferenc volt kormányon, de nem úgy állt a gazdatársadalomhoz, a mezőgazdasághoz, különösen a támogatások kifizetéséhez, ahogy illett volna, ezért egy országos nagygyűlésen a gazdák és vezetőik úgy döntöttek, hogy traktorostul feljönnek tüntetni Budapestre, de nem ám csupán pár órára, hanem több napra. Elfoglalták a Felvonulási, majd a Kossuth teret is. 2005 februárjában én is mondtam két beszédet. Negyvenezer ember előtt!

    Izgult?

    Az elején igen, nem akármi volt a tét, ám minél nagyobb a tömeg, annál könnyebben találom meg a közös hangot, gyorsan egy hullámhosszra kerülünk.

    Itták a szavaimat, annyira tűzbe hoztam a közönséget, hogy ha azt mondom, irány a Parlament, tán be is törik az épület kapuját.

    Mi történt volna, ha betörik?

    Bevinni az embereket egy helyzetbe könnyű, de kihozni őket onnan kemény dió. A készenléti rendőrség alighanem bedózerolt volna minket a Dunába. De legalább megtanulta volna a politika, hogy tilos hülyének nézni azokat, akik az egész ország számára megtermelik a mindennapi betevőt.

    Tárgyalással, forgács és vér nélkül is célt értek.

    Mert három héten át megállás nélkül zajlott a demonstráció, miközben kitartóan egyeztettünk a hatalommal. Ráadásul közeledett március tizenötödike, és a kormányzó MSZP-sek, különösen Lendvai Ildikó, egyre idegesebbek lettek, hogy baj lesz abból, ha a parasztok fönt maradnak traktorostul Budapesten. Emiatt a végén hirtelen engedtek sok mindenben, sőt, hazahozták Gyurcsányt valahonnét Koreából, aláírni a kialkudott harminckilenc pontot. Emlékszem, vasárnap volt, Benedek Fülöp államtitkár vitt át bennünket kocsival a minisztériumból a Parlamentbe, a vezetők aláírták a megállapodást, aztán kisiettünk a Felvonulási térre, a mai Ötvenhatosok terére, amit akkorra már átneveztek Gazdák terére, és a nagy sátorban bejelentettük: sikerült! Elképesztő ováció kerekedett, euforikus hangulat, fantasztikus szeretet áramlott felénk ott és később szerte az országban. Hihetetlenül megnőtt az addig sem kicsi renomém, mert úgy jött le a gazdáknak, hogy az Ángyán professzornak sikerült sarokba szorítania a kormányt.

    Hárman képviselték a gazdákat, Jakab István elnök, Bagi Béla alelnök és ön.

    Pista volt a főtárgyaló, a vidékfejlesztési, költségvetési kérdéseket és az európai ügyeket én vittem, a nyomásgyakorló demonstrációs megmozdulásokat pedig Bagi Béla alelnök irányította.

    A Magosz már akkor a Fidesz kottájából játszott.

    Inkább az a helyzet, hogy Orbán a sikerrel zárult megmozdulást követően igyekezett rátelepedni a szervezetre, miután rájött, komoly politikai hasznot húzhat az együttműködésből. A Magosz százezreket ért el a falvakban, ahol úgy tekintettek a Fideszre, mint ami annyira távol áll a vidéktől, hogy az árvízi gátra is öltönyös palikat és tűsarkúban tipegő nőciket küld.

    Ön a Fidesz-Magosz együttműködésnek köszönheti, hogy a 2006-os országgyűlési választáson bejutott a parlamentbe.

    Öt helyet kapott a gazdaszervezet a Fidesz-listán, szabadon tölthette fel, és az egyik mandátumot nekem szánták. Én voltam a gumicsizmás professzor. Nincs túl sok a magamfajtából, ugyanis az akadémiai körökben, a tudomány magas várából nézve általában lealacsonyítónak tartják a nép közé vegyülést. Én viszont akkor érzem jól magam, ha látom a tekinteteket.

    A felesége mit szólt az ön magoszosodásához és a parlamenti képviselőséghez?

    Kemény meccs volt. Jakab Pista óriási pozőr, kijött a gödöllői családi házunkhoz, szó szerint térdre borult a feleségem előtt, arcán az állandó kényszermosolyával, hogy szükségük van rám. Még egy mobiltelefont is hozott, hogy azon tartsuk folyamatosan a kapcsolatot. Miután távozott, a feleségem azt mondta, össze ne álljak ezzel az emberrel. Á, mondom, félreismered, rendes gyerek ez a Pista.

    A 2006 és 2010 közötti ciklust ellenzékben töltötte a Fidesz s vele ön.

    De azért dolgoztunk keményen, továbbra is jártam az országot, rengeteg vidéki ember szavazatát köszönheti nekem a párt.

    A 2010-es választásokat kétharmaddal nyerte a Fidesz, önből kormánytagot, földművelési államtitkárt csinált Orbán Viktor.

    Amire a legkevésbé sem számítottam. Úgy kezdődött, hogy Fazekas Sándor, frakciótag, jogászgyerek, polgármester Karcagról, félrehívott egy szendvicsezésen, hogy „a Főnök kiadta, rakjak össze anyagot az agráriumról és a vidékről, kimennék hozzád konzultálni”. Mondtam, persze, gyere, mindössze harminc éve foglalkozom a témával. Kijött, és egy álló napon keresztül beszélgettünk.

    Egynapos gyorstalpaló elég, hogy alkalmassá váljon az ember mezőgazdasági miniszternek?

    Sanyi dicséretére legyen mondva, jogászhoz méltóan szivacsagya van, nem jegyzetelt, csak kérdezett, nézett, hallgatott és mindent megjegyzett.

    Diktafon a belső zsebbe, aztán a titkárnő begépeli.

    Na, ez eszembe se jutott.

    Hogy néz ki egy miniszteri tanrend?

    Kezdtük az alapoknál, mennyi földünk van, abból mennyi az erdő, a szántó, milyen a birtokszerkezet. Aztán elővettem az iparszerű mezőgazdaság problémáit, és érvekkel alátámasztva megosztottam Sanyival a megoldást is: európai mintára a családi gazdaságokat kell támogassa az állam. Mert a családi gazdaság tradíció, megtartja a népességet, a helyi közösségeket, munkát, megélhetést ad, és képes megőrizni a tájat, a környezet értékeit, az élhető világot. Beszéltünk a mozaikos, színes gazdálkodási szerkezet előnyeiről, a fenntartható, környezetéhez alkalmazkodó mezőgazdaság alapelemeiről, a hagyományos állattartás fontosságáról, az istállótrágya szerepéről a talaj szerkezetének és termékenységének fenntartásában, és sok egyébről. Azt is átvettük, hogy a versenyképesség miatt sem kell aggódni, mert az okos családi gazdák szövetkeznek, együtt vásárolnak vetőmagot, gépet, együtt dolgozzák fel és együtt értékesítik a termékeiket, csak ebben segítenie kell őket az államnak. A nap végére eljutottunk addig, hogy törvénykezéssel hogyan mozdítható helyes irányba a rendszer. Illően megköszönte, hazament. Eltelt pár hét, amikor is hívott Szijjártó Péter, Orbán táskahordozója voltakkoriban, ma külügyminiszter, hogy menni kéne a Főnökhöz Felcsútra ekkor meg ekkor. Nézem a naptáramat, mondom, az nekem nem jó, elígérkeztem Mosonmagyaróvárra, egy fórumra, nem csaphatom be őket. De csak erősködött, hogy átérek a fórumra, megoldják, majd ők átvisznek. Beleegyeztem, azt hittem, Viktor búcsúzásképpen meg akarja köszönni az ellenzékben végzett munkámat. Fazekassal együtt érkeztünk, egyszerű parasztház ízlésesen felújítva, és akkor még stadion sem volt, ami kitakarná.

    Viktor szívélyesen fogadott, meg voltam fázva, kapart a torkom, hallotta a hangomon, hogy nem az igazi, kérdezte, főzzön-e egy teát. Biccentettem, mire meglepetésemre odaállt a sparhelt mellé, fával szépen betüzelt, látszott, nem először csinálja, jó teát készített, megittuk a faragott asztal mellett.

    Aztán a közepébe vágott: „Professzor úr, ő lesz a miniszter.” És Sanyira mutatott. „Remélem, nem haragszol, hogy lesz főnököd” mondta mosolyogva, majd hozzátette, hogy „téged hívlak mellé államtitkárnak”. Azt is megjegyezte, hogy ő csak a minisztereivel tárgyal, de én más vagyok, végigküzdöttem vele az elmúlt négy évet, és kéri, segítsek. Néztem, mint a moziban. Kérdem, mi lenne a program. Mire felsorolt néhány fontosabb dolgot, láthatóan felkészítették belőlem, majd Fazekashoz fordulva: „Sándor, oszd meg a professzor úrral a programot!” És ő, ha izgulósan is, de visszamondta ezen a vizsgán a tanultakat, méghozzá jelesre, a családi gazdaságokat, szövetkezésüket és a környezetgazdálkodást állítva a középpontba. Az összes hívószavamat tudta, Orbán végig elégedetten bólogatott, időnként ráerősített. Azt pedig már maga a Főnök nyomatékosította, hogy a családokkal akar szövetséget kötni, nem a multikkal.

    Ön is kérdezhetett?

    Kérdeztem is. Például azt, hogy mi lesz a Fidesz liberálisaival. Azt felelte nevetve, hogy külföldre küldte mindet, „azért vannak kint, hogy ne legyenek itthon”. Érdeklődtem, mit tesz a párt földügyes könyöklőivel, hisz mind azt hiszi, hogy miniszter meg államtitkár lesz belőle. Azt mondta, erre ne legyen gondom, jóllakatja mindet, az egyikük mögött nincs senki, elüldögél a parlamentben, a másikat meg föltesszük egy magas polcra, ahonnét semmibe nem szólhat bele”. Azóta is országgyűlési képviselők, egyikük házalelnök, jó magas pulpituson, nulla hatáskörrel.

    Turi-Kovács és Jakab?

    Mindegy a név. Fontosabb, hogy ott, Felcsúton, a mosonmagyaróvári fórum miatt a táskámban lapult a vidékprogramom vázlata, tizenöt oldal, átadtam Viktornak azzal, hogy ha tetszik a kottám, megpróbálkozhatunk a koncerttel, ha nem, biztosan talál őhozzá jobban passzoló karmestert. Hétfőn azzal kaptam vissza a paksamétát, hogy rendben, tetszik, meg van véve. Tényleg végigolvasta, a margón kézírással a megjegyzései, olyanok például, hogy neki nem a tőkével van baja, hanem csak a spekuláns tőkével.

    A széljegyzetekkel győzte meg önt?

    Azokkal is. Meg azzal, hogy zseniálisan megérzi, kit mivel vehet le a lábáról.

    Önt mivel?

    Engem a rendkívül hihetően és szinte szó szerint elmondott, számomra fontos hívószavakkal, no meg a közvetlenséggel, a sparhelttel, a betüzeléssel meg a saját kezűleg készített teával.

    Felcsút estéjén mit mondott otthon?

    Letudtam a mosonmagyaróvári fellépést, majd lelkesen meséltem a páromnak, micsoda fantasztikus ember ez a Viktor, és hát az lesz a program, amit én a legjobbnak találok, csodálatos, megmentve a vidék.

    Mire a felesége?

    Csóválta a fejét. Tudta, nem fogom találni a helyem a fiúk között.

    Ön megbánta, hogy bement a kormányba?

    Végül is nem. Több lettem azzal, hogy belülről is körbenéztem a nagypolitikában. És nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy mindent megpróbáltam.

    Orbán viszont megbánta az ángyános frigyet, hiszen elég hamar összetűzésbe kerültek. Mit kalkulált el önnel kapcsolatban?

    Tán azt hitte, ha már bent vagyok, megfognak az előjogok, a szolgálati autó, a sofőr, a titkárság, az, hogy államtitkár uraznak, és mindezekért cserébe majd csak engedek az elveimből, a szakmai, vidék- és gazdacsaládpárti elkötelezettségemből.

    Nyilván azt is számításba vette, hogy köztudott: aki egyszer elszegődik hozzá, büntetlenül nem szegülhet szembe.

    Kezdettől lehettek kétségei velem kapcsolatban, jelét is adta, de bizonyára nem akartam észrevenni ezeket.

    Milyen jeleket?

    Beszédes példa az az eset, amikor mindketten felléptünk egy magoszos nagygyűlésen. A szocik agrárminisztere, Gráf József volt a fő műsorszám, alapvetően tisztességes, jó szakember, eljött meghallgatni őt egy komplett fideszes sor, Orbán, Varga Miska, Matolcsy Gyuri, Font Sanyi. Nem tudtuk, miről beszél majd Gráf, és nekem az volt a feladatom, hogy hozzászóló magoszosként tegyem helyre a minisztert. A közönség frenetikus ovációval fogadta a beszédemet. Ezután Orbán azzal kezdte a mondandóját, hogy „ha valamit kérhetnék az életemben, az lenne, hogy ne kelljen Ángyán miniszter úr után színpadra lépnem”. Igen, minisztert mondott! Pedig hol voltam én akkor még az államtitkárságtól is! Jakab Pista mesélte utóbb, hogy a Főnök úgy dicsért a hátam mögött, hogy „jó nagyon a professzor úr, csak nehogy palotaforradalmat csináljon”. Utólag úgy ítélem meg, hogy Orbán nemigen tűri a párton belüli rendetlenséget, a belső bandaháborút, ezért lép föl tűzzel-vassal a renitensek ellen, nem mellesleg megfojtva így a kreativitást. Csak azt nem értem, hogy nem látta előre, hogy hiába visz be a kormányába, ha gazemberséggel találkozom, nem hagyhatom szó nélkül! Hát én az emberek szemébe kell nézzek!

    Lehet, 2010 tavaszán Orbán még a családi gazdaságokban hitt, s menet közben jött rá, hogy kifizetődőbb, ha a mezőgazdaságban is a nemzeti burzsoáziát építi.

    Lehet így is, de lehet másképpen is. Utólag egyre inkább az az érzésem, hogy eredetileg sem gondolta komolyan az általam képviselt és az ellenzéki Fidesz által folyamatosan hirdetett agrár- és vidékprogram végrehajtását.

    Mikor ment neki először Orbánnak?

    2011 nyarán rádöbbentem, hogy megvezettek. Elkészült az előterjesztés arról, mi legyen a sorsuk a rövidesen lejáró állami földbérleti szerződéseknek. Behozták elém az anyagot, átolvastam, s láttam, hogy ez bizony nem a családi gazdaságokhoz, hanem ahhoz a bizonyos „nemzeti” tőkéhez irányítja a termőföldet.

    Száznyolcvanezer hektárról volt szó, a teljes magyarországi mezőgazdasági terület, az 5,3 millió hektár mindössze bő három százalékáról.

    Üzenetértéke volt a dolognak. Értékválasztás! Száznyolcvanezer hektárral több ezer családi gazdaságot lehetett volna megerősíteni, a demográfiai földprogramban gazdálkodni akaró fiatal párokat elindítani, vidéken tartani. E helyett azt a száznyolcvanezer hektárt odaadták a haveroknak. Pontosan értik a fiúk, hogy a termőföld stratégiai cikk: a globális felmelegedés és az elsivatagosodás miatt egyre kevesebb van belőle, enni viszont muszáj, ráadásul egyre több az éhes száj. Termelsz rajta, plusz folyamatosan nő az ára, spekulálhatsz rá. Spekulálnak is. Szerintem viszont a politikusnak nem az a dolga, hogy spekuláljon a saját zsebére, hanem az, hogy szolgálja a népét.

    Az előterjesztést kézbe véve verte az asztalt?

    Előbb még én, naiv azt hittem, hogy tévedés, kihúztam a szöveg felét, beleírtam a jót, visszaadtam, elvitték, eltelt pár nap, s megkaptam ismét az eredeti verziót. Szó szerint. Még a látszatra sem ügyeltek, arra, hogy azt hihessem, van közöm ahhoz, ami az államtitkárságom illetékességi területén történik. Miniszterhelyettesként alig volt beleszólásom abba, hogy a következő húsz évben ki használja az állami földet.

    Mit tett?

    Abban a félévben épp Magyarország látta el az EU soros elnöki tisztét. Fazekassal megegyeztünk, hogy ő jár külföldre, én pedig tartom itthon a frontot. Jobbára én mentem kormányülésre is. Mondom egyszer Sándornak, hogy „te, ezt a földügyet felvetem a miniszterelnöknek”. Azt feleli: „Ne tedd!” „De hát nem ebben egyeztünk meg.” „Akkor se tedd, azt tanácsolom.” Ráhagytam. És persze már a soron következő kormányülésen előálltam azzal, hogy mi ez az irány, hová kerül a föld, nem erről volt szó, elveszítjük a vidéket, kisemmizzük a családokat. Megfagyott a levegő. Orbán egy előttem addig ismeretlen arcát mutatta, rideg, elutasító lett, helyretett.A kormányülés után rákérdezett, hogy mi volt ez, azt feleltem, hogy én ezt az egészet nem tudom megemészteni. „Máskor, ha problémád van, hívj föl” – válaszolta kurtán. A következő hónapokban lett pár problémám, hívtam, kerestem, de sose értem el. Megértettem: szó sincs félreértésről, azt a szöveget tették elém a minisztériumban, amit a kormányfő rendelt.

    A parlamenti folyosón és kormányüléseken aztán is találkoztak sokszor.

    Formális és fagyos volt mind. Ahogy a sajtóba is kikerült, a kormányülések úgy zajlottak, hogy Viktor érkeztére fölálltunk. Nem zavart, tudomásul vettem, hogy itt ez a szokás. Körbement, mindenkivel kezet fogott, ám amikor hozzám elért, ugyan nyújtotta a kezét, de nem nézett a szemembe, a tekintete már a sorban utánam következőt kereste. Csinált ilyet korábban is. Lakiteleken vettünk részt egy rendezvényen, és a szűk körű vacsorán a házigazda Lezsák Sándor úgy ültetett le bennünket, hogy jobbján Csurka Pista bátyám, balján én, mellettem a feleségem, vele szemben pedig Orbán. A párom szúrta ki, hogy amikor olyasmiről beszélt Viktor, ami nyilvánvalóan nekem szólhatott, akkor sem rám nézett, hanem Csurkára.

    Miért?

    Freud azt mondaná, tudat alatt az járt a fejében, hogy jól átvertem én ezt a szegény Ángyánt. Nincs jobb magyarázatom.

    Ön egyre üzengetett a párton és a sajtón keresztül Orbánnak, míg végül 2012 januárjában lemondott az államtitkárságról. De még hónapokkal ezután, áprilisban is így fejezett be egy interjút: „Egy valami nagyon bánt. Felcsúton a tea mellett még azt kérdezte, „ugye nem haragszol, ha lesz főnököd?”, aztán a lemondásom utáni frakcióülésen már úgy fogalmazott, nincs szüksége kis miniszterekre az államtitkári posztokon. Én úgy érzem, kínosan – tán időnként a kelleténél is jobban – ügyeltem arra, hogy ne tévesszek szerepet. Én azért jöttem, mert hívott, és azért, hogy segítsek. Segítsek az általa kiválasztott miniszternek, és segítsek mindenekelőtt neki úrrá lenni a nehézségeken, és végrehajtani egy valódi néppárti rendszerváltást. Amely végre felemelkedést hozhat a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék számára. Sajnálom, hogy ezt a törekvésemet másképp értelmezte. Kérem őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk: a néppárti politikához, segítsük földdel és minden egyéb lehetséges eszközzel a vidéki közösségeket, a helyi gazdacsaládokat és a fiatalokat. És tényleg tartsuk távol a gazdasági érdekcsoportokat a döntéshozataltól. Ha elszánja magát, engem Gödöllőn megtalál. Ebből a harcból én sem akarok kimaradni. Ha erre hív, jövök. Életem vége felé közeledve még egy ilyen kalandba, azt hiszem, belevágnék.” Miben bízott még ekkor is?

    Abban, hogy mégis meggondolja magát Viktor. Aki, mint kiderült, szintén békét akart velem, illetve próbált hallgatásra bírni. Lázár Jánosra, az akkori frakcióvezetőre bízott, gondolom, olyasmi szöveggel, hogy „kösd le az Ángyán nevű elszabadult hajóágyút”. Minden héten beszélgettünk Jánossal, és egy alkalommal azzal állt elő, hogy a miniszterelnök úr szeretne egy, a Miniszterelnökség égisze alatt működő nemzetstratégiai intézetet, amely összehangolná a tárcák stratégiáit és programjait, egységes fazont és irányt adva a kormányzati munkának. Amit egyébként korábban én vetettem föl Orbánnak. Ezt bízták volna rám: kitalálni, felállítani, működtetni.

    Hozzátette, csinálhatom akár Gödöllőn, mindent megkapok hozzá, épületet, ötven státuszt, és egyúttal lehetnék az egyetem rektora is. Ügyes húzás, tudták, mekkora bánatom, hogy üldözik az embereimet, márpedig ebbe az intézetbe kimenthettem volna jó párat.

    Megkérdeztem Lázártól, mire jó egy ilyen hivatalt vezetni, ha a kormányzati irány pont az ellenkezője annak, mint amit én helyesnek ítélek, ám ő egyre csak azt hajtogatta, hogy „hidd el, ez egy nagyon-nagyon jó ajánlat, ilyet nem dob föl bárkinek a Főnök”.

    És?

    Nem sokat gondolkodtam: nem kértem a mézezett pórázból. Így érkezett el 2013 februárja. A tavaszi parlamenti szezon előtt többnapos kihelyezett frakcióülésre utaztunk, itt vált véglegessé és egyértelművé a szakítás. Napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtottam be a tatabányai fideszes képviselőtársammal, Bencsik Jánossal közösen, mondanom sem kell, hogy mindet leszavazták. Na, szóval a frakcióülésen szót kértem, sejtettem, ez itt a búcsú, ennek megfelelően előadtam minden bánatomat. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágítottam azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között: az előbbi rátelepszik a fürtre, s kiszívja a hasznot, az utóbbi alulról szerveződik és visszaoszt a gazdáknak. Fazekas akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott a fejemhez, hogy kútmérgező vagyok, és a saját fészkembe piszkítok. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy „aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk”. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes. Lesütött szemmel hallgatták a frakciótagok, sose látták ilyennek. Megdöbbentek a megfélemlítés ilyen nyíltságán. Amit aztán maximálisan igazolt az idő: az olyan hepciáskodókkal, mint én, kegyetlenül leszámolt Orbán, viszont azokat a „tisztességesen viselkedő” fideszeseket, akik akár milliárdos köztörvényes bűncselekményeket követtek el, zömmel kimentette az igazságszolgáltatás keze közül.

    Mengyi Voldemort börtönben, Simonka György bíróság előtt, Boldog István alatt billeg a sámli. Pedig az ő lojalitásukra nem volt panasz.

    Tán a megengedettnél jobban dolgoztak saját zsebre. És rajtuk is lehet demonstrálni. Vagy pechjükre az történt, hogy nyomozott egy-egy ügyben az ügyészség, s mire kiderült, hogy a képviselő urak is benne vannak, akkora halom papír gyűlt össze, annyian tudtak róla, hogy lehetetlen volt elsikálni az ügyet. Orbán egy ponton túl nem kockáztatja a politikai tőkéjét. Ám ilyenkor is dacos: nem akkor enged, amikor napvilágra kerül a szélhámosság, és akkor sem, amikor bírálják miatta, hanem később, amikor lecsendesedik az ügy. A „juszt is” mentalitás irányítja. Támadják az emberemet? Juszt se küldöm el. Ha bírálják a felcsúti kisvasutat, megépíti Bicskéig, és ha folytatják a bírálatot, kis túlzással arra ébredhetünk egy reggel, hogy Berlinig fut a sínpár.

    Juszt is, juszt se. Őt nem lehet falhoz állítani. Ő nem szenvedhet vereséget. Ő mondja meg, kiből mi lesz.

    Politikai hiba esetén is ez a képlet. A volt egészségügyi miniszter, Mikola István a szinglihordázásával a 2006-os kampányban leverte a biztosítékot, Orbán hátravonta, öt évvel később kiküldte Párizsba az OECD-hez, manapság meg Canberrában nagykövet. Az Orbán után legtehetségesebbnek tartott fideszes, Lázár János miniszterként húzott, mint az igásló, Európában is meg tudott szólalni, megjegyzem, egyszer akár utód is lehet belőle, bár belső körökben nem túl népszerű, ráadásul leszélhámosozta Csányi Sándort, ami nálunk szintén nem sok jót ígér a karrier szempontjából, na, szóval ő meg azt a hibát követte el, hogy túlerősödött. A Főnök azonnal leszedte, mehetett vissza Hódmezővásárhelyre meg a parlament leghátsó sorába.

    Azon a 2013. februári kihelyezett frakcióülésen őszintének tűnt Orbán dühe?

    Ma se tudom eldönteni, mennyi volt belőle a műsor. Miután elhatározta, hogy megszabadul tőlem, adta magát, hogy példát statuáljon rajtam. Hadd suttogja a had, hogy „te, ha az Ángyánt, akit ő hozott ide, így kivégzi, mit tesz velem, ha lépést tévesztek?!” A képviselők többségének nincs alternatív egzisztenciája, ha kirúgja alóluk a parlamentet, nincs hová visszavonulni. Pláne kartácstűzben.

    Ön még ezt követően is maradt a Fidesz-frakcióban, egészen 2013 júniusáig. Miért?

    Hittem, képes leszek megszólítani pár fideszes képviselőtársamat.

    Sikerült?

    Esélyem sem volt rá. A tatabányai Bencsik János is kihátrált mellőlem, mögülem, miután rájött, hogy vannak még tervei az életben. Pedig jólelkű ember, ahogy a frakciótagok többsége is az, „piszoárbeszélgetéseken” kiálltak mellettem.

    Mi hangzik el piszoárbeszélgetéseken?

    „Professzor úr, de jó neked.” „Miért, Józsikám?” „Te vagy az egyetlen szabad ember a frakcióban.”

    Megérti őket?

    Inkább sajnálom. Szegények, ők csak a piszoárban élték meg a szabadságot. Konkrét beszélgetést idéztem! Az illető 2014 után magas állami pozícióba került, távol a frakciótól.

    Orbán hogyhogy nem lökte ki önt azonnal a képviselőcsoportból?

    Magam sem értem. Talán akkor nem akart ezzel a lépéssel politikai kockázatot vállalni. A kihelyezett frakcióülésen mindenesetre azt mondta, hogy „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”.

    Az utolsó parlamenti évét függetlenként ülte végig. De aztán a 2014-es országgyűlési választásra több ellenzéki párt, köztük az LMP és a Jobbik is hívta a listájára. Mindenkit elhajtott. Miért?

    Mert addigra teljesen kiábrándultam a parlamenti munkából, végtelenül értelmetlennek éreztem az egészet. Mondtam is az LMP-s Schiffer Andrásnak, hogy a fideszes fiúk úgyis átnyomnak, amit akarnak, az ellenzék jobban tenné, ha távol tartaná magát a Háztól, mert csak a demokratikus paravánt biztosítja a trógerségekhez. Szóval nem volt kedvem üldögélni odabent a semmiért.

    Azért csak a nevét adta azon a választáson egy parlamenten kívüli, alig ismert erő, az Élőlánc Magyarországért támogatására. Miért?

    A barátaim csinálták, csupa tisztességes ember, felkértek, hogy a választáson támogassam őket, így, bár sem egyéni, sem listás jelöltjük nem voltam, nem tehettem meg, hogy ne segítsek. És az alapötlet is tetszett, ami tulajdonképpen az általam kezdeményezett Tisztesség és Emberség Szövetsége mozgalomtól származott: a százhat egyéni választókerületben ne a pártfőnök által kijelölt gombnyomogató bábuk induljanak, hanem keressünk helyben megbecsült embereket, akiket az életük hitelesít a helyi közösség előtt, akiket még nem sarazott össze a politika, akik mögött szakmai és emberi teljesítmény áll. Velük tényleges, korrekt vitákra, értelmes konszenzusokra képes szakértői parlamentet lehetett volna összeállítani.

    Az Élőlánc csúnyán leszerepelt.

    Mert nem volt se médiája, se pénze. Semmije se volt. Tán kilenc körzetben sikerült összeszedni a szükséges számú ajánlócédulát, így nem lett országos lista, nem jutottak el a választókhoz. Sok hasznomat már csak amiatt sem látták, mert 2013 nyarán műtöttek pajzsmiriggyel, év végére álltam talpra, pár hónapom maradt az országjárásra.

    A választási kudarc után visszament az egyetemre.

    Pár hónapra. Az akkor friss dékán, Gyuricza Csaba a tanítványom volt, az én kezemből vette át a diplomáját. Ennek ellenére a 2014-es választások után az első dolga volt indoklás és jogutód nélkül megszünteti a közel negyedszázados intézetünket. Meg is kapta érte a Júdás-pénzt, hamarosan a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal államtitkári rangú vezetője lett, ma pedig a mezőgazdasági kutatóintézeti hálózatot összefogó Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója.

    Én pedig szomorúan nyugtáztam, hogy Viktor beváltja az ígéretét: leradírozza az életművemet, nem engem, hanem a környezetemet teszi tönkre.

    Nem volt elég megszüntetni az intézetemet, továbbmentek: a volt munkatársaimat ellehetetlenítették, a felsőoktatási törvényben törölték az alapszakok közül a vezetésemmel alapított és a régióban elsőként indított környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot, és még csak az sem érdekelte őket, hogy ezzel ártanak az országnak és számos egyetemének, ahol időközben megtelepedett ez a képzés.

    Ebben az időben az ön barátjához, Balog Zoltán emberminiszterhez tartozott az oktatásügy. Beszélgettek?

    Inkább felebarátomnak mondanám Zolit. Keresztény ember, már csak ezért sem voltunk rosszban. Annak idején tiszteltük és becsültük egymást. Nincs és nem is volt vele elintéznivalóm. Inkább neki lehet elintéznivalója a lelkiismeretével, és nem csak velem kapcsolatban. Azt hiszem, szép hosszú beszélgetés elé néz az Úristennel.

    Kért bárki politikustól segítséget? Legalább annyit, hogy közvetítsenek ön és Orbán között?

    Csak „összeángyánoztam” volna olyanokat, akiket nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni. Távozásom óta az a beszéd a Fideszben pont elég az ellehetetlenüléshez, hogy „te, ez szokott társalogni a proffal”.

    Kishantos is odalett.

    Az az orbáni bosszú számomra legfájdalmasabb fejezeteinek egyike. Kishantoson huszonegy éven át működött az államtól bérelt 452 hektáron egy világviszonylatban egyedülálló biogazdaság és egy nemzetközi rangú népfőiskola. Létrehozásában egyetemi tanárként annak idején magam is részt vettem, államtitkárként segítettem a működését. 2013-ban kellett volna meghosszabbítani a bérleti szerződést, amit annak ellenére megfúrtak, hogy az Orbán által formálisan elfogadott, széljegyzetelt államtitkári programomban nevesítve szerepelt a kishantosihoz hasonló tudásközpontok létrehozása. Az ország legjobb, biogazdálkodással feljavított termőterülete fideszes haveroké lett. És mi volt az első dolguk? Megszórták műtrágyával a bioföldet. Ez nálam a hazaárulás kategóriája. Két barátom, Ácsné Éva és Bolye Feri vitte a hátán a gazdaságot, Feri belehalt a sokkba. Engem ellehetetlenítenek, kit érdekel? De ez! Végtelenül kegyetlen. És pitiáner. A Főnök elvárásai szerint a földdel tesznek egyenlővé mindent, ami velem kapcsolatos. Aztán felhintik sóval, Kishantost történetesen pétisóval.

    Ön szerint mi mozgatja a miniszterelnököt?

    Általában jellemző rá, hogy mást mond, mint amit tesz. Nyugatra üzente sok éve valamelyik balhé után, hogy „ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek”. De, tartok tőle, még ennél is „ravaszabb” a helyzet: nem azt mondja, amit gondol, és nem azt teszi, amit mond. Vagyis teljesen mindegy, mit mond, az csak „politikai termék”, a gondolatai és a tettei is teljesen mások, mint a duma.

    A liberális oldalról a Fideszhez sodródott Petri Lukács Ádám nyilatkozta a minap a Válasz Online-nak a koronavírusos felhatalmazási törvény kapcsán: „Ha az ember sportoló, mondjuk kosaras, akkor csinálhat bármit, ha labda kerül a kezébe, megpróbálja bedobni. Ilyen a politikus is. Nem hagyja ki a ziccert. Legyen ez bármilyen cinikus, én ezt tehát sporteredménynek látom. Orbán átlátott egy helyzetet és ki is használta.”

    Egyetértek abban, hogy Orbánt mindenekelőtt a politikai haszon érdekli, és az érdekei szerint ügyesen használja ki az adódó lehetőségeket. Mély nyomot hagyott bennem az, amikor egy Putyin-látogatás apropóján szembesítették az újságírók az akkori kormányszóvivőt, Giró-Szász Andrást azzal, hogy a nyugati szövetségesek nem örülnek Orbán és az orosz elnök összekapaszkodásának. Giró-Szász valami olyasmit felelt, hogy egyes uniós országok értékalapú politikát folytatnak, mások érdekalapút, és mi az utóbbiakhoz tartozunk. Lefordítom: ennek a társaságnak igazából nincsenek elvei, értékei, melyek vezetnék őket az életben és politikában, következésképpen, ha az érdekek úgy kívánják, szívfájdalom nélkül félreteszik a fennhangon hirdetett értékeket, és akár az ellenkezőjét mondják, teszik, mint előző nap. De ha nincs érték, mi marad belőled? Ki vagy te értékek nélkül? Semmi. Váz. Gyakran szónokolnak a családról is, és valóban családokat képviselnek, ám sajnos csupán néhány konkrét famíliát. Őket nevezik nemzeti tőkéseknek. Amikor államtitkárként soroltam a miniszteremnek a disznóságokat, egyre azt szajkózta, hogy „meg kell egyeznünk a nemzeti tőkével”. Azt feleltem felindultan, hogy: „Sándor, ezek gazemberek, szétlopják a nemzeti vagyonunkat, egy részük már a rendszerváltás óta hordja haza a cuccot. Ez a nemzeti tőke? Egy ilyen züllött kompániára milyen nemzet épülhet, mi lesz velük belőlünk?!” A másik vérforraló duma a keresztény értékekre és azok védelmére való örökös hivatkozás. Miközben a magát kereszténynek valló kormányunk naponta szegi meg a tízparancsolat szinte minden pontját, különösen a paráznaságra, a hazugságra és a lopásra vonatkozó tételeket. Itt van például a migránsozás, ami a fenyegetettségre, a háborús pszichózisra alapozott kommunikáció szempontjából zseniális, csak épp összeegyeztethetetlen a keresztény erkölcsökkel. Nagy bánatom, hogy a magyar püspöki kar, a saját pápáját megtagadva asszisztál ehhez az erkölcsi mélyrepüléshez, egyedül a volt váci megyéspüspök, Beer Miklós atya szólalt föl ellene, ki is közösítették.

    Ön beengedne minden menekültet, migránst?

    Szó sincs róla, ám Viktorék hülyének nézik és hülyítik a népet, úgy uszítanak a menekülők ellen, hogy évek óta alig látni migránst a magyar határon, és az a pár száz fő is nyugatra tart. Másrészt napnál világosabb, hogy Európával közösen kell megoldást találni a menekültkérdésre, hiszen, ha majd a klímaváltozás és a háborúk hatására tényleg százmilliók indulnak el, nincs az a kerítés, ami megállítja a szerencsétleneket. Harmadrészt: nyilván szigorú felső határa van a kontinens befogadóképességének, és csak az jöhet, aki hajlandó együttműködni, integrálódni. A csibészeket ki kell szűrni, a szabályokat be kell tartatni, a renitenseket haza kell zsuppolni. Ez összefér a kereszténységgel. Az viszont nem, hogy nőket, gyerekeket hagyunk vízbe fúlni, és azok elé is szögesdrótot húzunk, akik a lebombázott falujukból menekülve próbálják menteni a családjukat. Amúgy meg mi is migránsok vagyunk, a Jóisten áldja meg! Kipcsakok! És ha valaki nem tudná, pont azzal igázható le egy vallás, ha a hívei nem képviselik, csak hirdetik a tanokat. Ajánlom Szent István intelmeit Szent Imre herceghez: légy barátságos az idegenekkel, fogadd be őket. Ezt üzeni az államalapítónk. Olyat viszont nem olvastam tőle, hogy bocsáss ki letelepedési kötvényeket, tedd zsebre ezek milliárdos hasznát, és mosolyogva ereszd európai szövetségeseidre a maffiózókat. És olyan keresztényi ideáról sem hallottam prédikálni, hogy akinek pénze van, jöhet, akinek nincs, az pusztuljon. Mit keresett itt a macedón szélhámos exminiszterelnök, akit a hazájában börtönre ítéltek?! A kormány hozta be állami kocsival, szabadon flangálhatott, lejárt vásárolni a boltba, el sem dugták a nép szeme elől. Még szavazhatott is az itteni önkormányzati választásokon! Azt mondta rá Orbán, hogy a barátunk. Hát, nekem ugyan nem a barátom ez a Gruevszki nevű politikusbűnöző.

    Az mitől van, hogy ön is csak akkor emelte föl a hangját az orbáni világ ellen, amikor az önnek fontos területen, a földügyben mohósodott meg a fideszes nemzeti burzsoázia? Korábban nem zavarták a mészároslőrincek?

    Az elejétől láttam gazemberségeket, de azzal hessegettem el a kételyeimet, hogy a fő irány azért jó. Azon az ominózus felcsúti, kormányába meghívó beszélgetésen azt is mondtam Viktornak: „Nézd, elfogadom, hogy nem lehet mindig nyílegyenesen a szent cél felé tartani, különösen nem egy miniszterelnöknek, ám azt nem szeretném megérni, és ahhoz nem fogok asszisztálni, hogy az ellenkező irányba haladunk.” Azt felelte, hogy „professzor úr, tökéletesen megértelek és egyetértek veled”.

    Végzetesen naiv voltam, hogy hittem neki. Tán kezdettől az volt a cél, amit én „csupán” mocskos eszköznek hittem: a hatalom bármi áron történő megszerzése és megtartása.

    Aminek egyik lába a nemzeti burzsoázia kitenyésztése és fölhizlalása, csak hogy legyen, aki állja a politikai cecheket.

    Pár éve még ön is azt nyilatkozta, hogy Orbán a foglya a helyzetnek.

    Tévedtem: nem a foglya, hanem az irányítója.

    Ön pedig Gödöllő foglya. Fél évtizede lényegében remeteként él itt.

    A remete tán túlzás, de való igaz, hogy túl sokat nem mozdulok ki. Amint elértem a korhatárt, vagyis 2015 márciusában, kértem a nyugdíjazásomat. Önkéntes, belső száműzetésben élek, kapcsolatomat a külvilággal minimalizáltam.

    Nem tanítana inkább?

    Tán tanítanék, bár korábbi egyetemi teljesítményeim minden lenyomatát eldózerolták. Ráadásul az összes magyar egyetem rektorát és kancellárját a kormány nevezi ki. Melyikőjük merne katedrát adni nekem? Tavaly augusztus huszadikán díszpolgárává választott Gödöllő. Ennek örültem. Annak kevésbé, hogy noha a hír fölkerült az egyetem honlapjára, három óra múltán levették, nyoma se maradt, észbe kapott a „vétkes”, remélem, nem állították szőnyegszélre.

    Megél a nyugdíjából?

    Az országgyűlési képviselőség majd az államtitkárság megdobta az alapomat, így a nyugdíjam tisztes megélhetést biztosít, és sose voltak nagy igényeim.

    Mire is kéne több? Lövessem ki magam a Holdra? Minek gyűjtögetni, harácsolni? A halotti ruhán nincsen zseb – tartja a mondás. Amúgy nem olyan rossz ám remetének lenni.

    Bár néha eszembe jut, hogy odafönt majd bizonyára számon kérik rajtam, miként gazdálkodtam a tálentumommal, és azon az égi kollokviumon tétel lehet az is, hogy szabad-e önként kilépni közéletből, tanításból, amikor lenne még mondanivalója az embernek. Azzal nyugtatom magam, hogy ezen a mostani terepen tehetetlen vagyok. Aztán, ha netán fordul a világ, előbújhatok, ha még kellek. Ha nem, úgy is jó. A családommal próbáljuk átmenteni magunkat boldogabb időkre.Van egy csodálatos feleségem és öt felnőtt gyermekünk, nyolc unokánk. Az elsőszülött fiam Péter harminchét éves, igazi bölcsész, gimnáziumi tanár, de egy évvel ezelőtt, miután megszületett a harmadik gyermekük, a túlterheltség és a megélhetési nehézségek miatt pályaelhagyó lett, de azért „tanár urazzák” a cégénél. Ildikó lányunk tanító, februárban szülte a nyolcadik unokánkat, Katalin lányunk nálunk, a mi szakunkon végzett az egyetemen, otthon van a gyerekeivel, közben pályázatokat ír egy cégnek, és gazdálkodnak a tanyájukon. Rita lányunk a kertészetit végezte, második gyermekével ő is gyesen, Tamás fiunk pedig tavaly nősült mérnök-informatikus. Két fiú között három lány, ez a mi „családi szendvicsünk”. Szóval, ami engem illet: családapaként tisztességgel hozzátettem a részem a mi közösségünkhöz, a magyar nemzethez, ám bevallom, lelkiismeret-furdalásom van azért, hogy túlságosan sokat voltam távol a családomtól, foglalkoztam sok, ma már haszontalannak tűnő dologgal. Az pedig, hogy az úgynevezett rendszerváltásból csak annyit hoztunk ki, amennyit, tán nem csak az én bűnöm.

    Mennyit hoztunk ki belőle?

    Sokkal kevesebbet, mint lehetett volna. Beszélni lehet szabadon, ez jó, most is elmondhatom a véleményemet, csakhogy annyit ér, mintha a Hyde Parkban hangzana el: semmi hatása. És az is jó, hogy kinyílt a világ: mehetsz és vissza is jöhetsz.

    Ha megy az ember, utóbb érdemes visszajönnie?

    Amikor ezt a kérdést teszi föl egy-egy volt hallgatóm, azt felelem: nézd, nem tudok ma olyat mondani, amivel visszatarthatnálak. Ha én lennék annyi idős, mint te, én sem akarnám iszapbirkózásban felőrölni az erőmet, az éveimet, nekiindulnék, aztán, ha ránk köszönt az a tisztességesebb világ, visszajönnék. Hallom, az uniós pénzből már nem húsz-harminc százalékot kell visszazsugázni „alkotmányossági díjként” a párthoz és ügyintéző főkorifeusaihoz, hanem ötvenet. Kell ez egy értelmes fiatalnak? A szakterületemen a java elment. A minisztériumokban, tisztelet a kevés kivételnek, olyanok maradtak, a kutyámat nem bíznám rájuk, nemhogy az országot. A kontraszelekció ma tán súlyosabb, mint a Kádár-rendszerben, bár igaz, hogy ott a lezárt határ tartott itthon sokakat. És tényleg, mit is mondhatnék arra, hogy „professzor úr, olyan nyert előttem egy pályázaton, akiről tudom, hogy sokkal gyengébb anyagot adott be, mint én, viszont fideszes”? Ami itt megy, annak semmi köze a nemzetépítéshez. Én nem ilyen társadalmat képzeltem. Hanem keresztényt és szociálisat. Vagyis szolidárisat. Ez nagyon nem az. Most van egy szűk milliárdos, urizáló, pökhendi réteg, mely bármit megengedhet magának, és alatta egy széles, leszakadó roncstársadalom, melyben egyre csak gyűlik az elkeseredés és a feszültség. Az államtitkárságról pár héttel előttem lemondott tatabányai képviselőtársamnak annak idején sikerült megkérdeznie Orbántól, hogy mi erre a helyzetre a Fidesz válasza, mi lesz, ha a feszültség robbanáshoz vezet. És tudja, mit mondott a miniszterelnök? Azt, hogy „majd a Pintér elintézi”. Ismétlem: majd a belügyminiszter elintézi. És csak remélem, de igazából nem hiszem, hogy a közmunkára gondolt, s nem a hagyományos karhatalmi eszközök bevetésére.

    Mivel telt a tegnapi napja?

    Utolsó lelkiismereti vállalásaim egyikeként dolgozom a fideszes állami földprivatizáció, vagyis az intézményesített földrablás dokumentálásán. Megyénként publikálom a vizsgálódásaim eredményét, s ha a gondviselő ad nekem időt a végére érni, egyberendezem, kortörténeti dokumentumként kiadható könyv készülhet belőle. Üdítőbb elfoglaltság, hogy gondozom a kertemet, s közben olykor órákon át lesem a madarakat. Megnyugtatnak, helyesek, összeütöttem nekik és rendszeresen feltöltök három etetőt. A minap például éppen azon álmélkodtam, hogy a csuszka a fa törzsén fejjel lefelé is képes kienni belőle a magot. Ha jobban belegondolok, van itt nálam parlament: madárparlament. Igaz, ezek is feszt azon ügyeskednek, ki kit csap el az etetőtől.

     

     

     

     

     

  • A Balaton halála (2022. 01. 27.)

    A Balaton halála (2022. 01. 27.)

    A Káli Híradó 2021 dec. 2022 jan. számából, Somogyi Győző

    korábbi írásaiból itt

    Magyar Nemzet újság, 2021. 11. 10.: Szabad a csok rovat, Csepp a (magyar) tengerben LVIII - Pitér Balázs írása

    előző írásairól itt

    ez is ajánlható: Szabad a csok LIX. Öncélúság és lélekpusztítás 2021.11.24.

     

    A Káli Híradóból:

    Lakópark épül Alsóörsön és Akaliban közvetlenül a Balatonparton, a nádas kiirtásával, és ugyanez várható Badacsonyőrsön is.

    Évek óta összehangolt támadás zajlik a balatoni természet és kulturtáj ellen.

    A tettes ismeretlen. Minden építkezés mögött fantázianevű cég áll.

    A természetpusztítók most látták alkalmasnak régi tervük megvalósítását, kihasználva a figyelemelterelő járványt és a kormány "mindent a túrizmusnak és mindent az építőiparnak" politikáját.

    85 zöld egyesület még 2018-ban levélben fordult a kormányhoz, követelve Környezet és Természetvédelmi Minisztérium felállítását és a Nemzeti Parkok hatáskörének visszaadását. Még nem jött össze a szükséges 45000 aláírás...

     

     

     

    'Felelet':

     

     

     

     

  • A pusztító folyószabályozás és intenzív mezőgazdaság (2022. 07. 30.)

    A pusztító folyószabályozás és intenzív mezőgazdaság (2022. 07. 30.)

    Cikkajánló:

    Magyar Nemzet Lugas 2022.07.23.

    Terján Nóra: Mezőgazdaság - Túlésés

    Felelet:

    Azért jött elő a téma, mert az Alföldön idén kisebb a termés, főleg kukoricából, és a talaj, kutak és fák (pl. debreceni erdő) kiszáradása már nem titkolható.

    Sok évtized után most először mondanak-írnak igazat magyar országos (állami vagy akár ellenzéki) újságban a 200 éve kezdett és egyre erőszakosabb folyószabályozásról. Nem csoda: a városi mérnökök butasága mellé állt a földtulajdonon meggazdagodni vágyók hatalmasok (ma oligarchák) serege, és így elméletük az utóbbi sok évtizedben már akadémiai-egyetemi-szakmai kötelező hit lett.

    Sajnos a feltűnösködő és buta (hazug) (al)cím ("Bibliai mértékű aszály sújtja az Alföldet") továbbra sem javítja az újság hitelességét, és keresztény képét sem.

    Szomorú, hogy Andrásfalvy Bertalant, az ügy (fokgazdálkodás, vízgazsálkodás) elismert támogatóját nem említik a cikkben.

    (még kapcsolódó: Vízgazdálkodás a középkorban - Ferenczi LászLó (http://gepeskonyv.btk.elte.hu))

    Idézetek a cikk jó részéből (van bővel rossz része is):

     

    Kökény Attila TMMG Talajmegújító Mezőgazdaság Mozgalom:

    minimális talajművelés

    direktvetés

    megfordítani a talajpusztítást, amelyet a talajműveléssel dolgozó mezőgazdaság végez.

    folyóátvágás - elhibázott lépés

    erdőmentes területek miatt nincs csapadék - többszáz hektáros táblák

    önmagát szárítja ki az ország a profit miatt

    ne akarjunk rekordhozamokat

    a nagy állattartó telepek nem képesek tájszinten életben tartani a rendszert

     

    Pinke Zsolt, ELTE

    A 19. században kezdtük felszámolni az alföldi vizes élőhelyeket... a vizes élőhelyek 97%-a eltűnt a folyószabályozás következtében. Ez ökológiai és vízgazdálkodási katasztrófa. A múltunk hibáiból tanulhatunk.

    Európai Bizottság restaurációs törvényjavaslata 2022. 06. 22. folyók és árterek visszaállítására. (Felelet: A fidesz majd megvátózza, hiszen a méheket és embereket irtó mérgek kivonásával is megtette. A szuernagyföldtulajdonosok érdeke ugyanaz 200 éve.)

    Áldozatot kell hozni, a mély fekvésű, gyenge földeken fell kell hagyni a szántóföldi műveléssel

     

    A cikk jobb része:

    Pinke Zsolt, ELTE

    A XIX. században kezdtük felszámolni az alföldi vizes élőhelyeket, méghozzá oly nagy sikerrel, hogy a XX. század elejére az egykori vizes élőhelyállomány 97 százaléka eltűnt Európa legnagyobb folyószabályozásának köszönhetően a Tisza-völgyben. Ez Pinke Zsolt szerint ökológiai és vízgazdálkodási szempontból egyaránt katasztrófa, de a múltunk hibáiból tanulhatunk.

    Magyarország Európában kiemelkedő lehetőséggel bír az árterek helyreállítása szempontjából, hiszen vizekkel szerencsére bőségesen rendelkezünk. Június 22-én ráadásul megszületett az Európai Bizottság úgynevezett restaurációs törvényjavaslata, amely 25 ezer kilométernyi folyót és a hozzájuk kapcsolódó ártereket kívánja helyreállítani 2030-ig.

    Kökény Attila TMMG

    Kökény Attila, a Talajmegújító Mezőgazdaság (TMMG) mozgalom létrehozója a fenntartható élelmiszer-termelés technológiáit és magyar adaptációs lehetőségeit kutatja. Sorsfordító élet­események miatt kezdett saját élelmiszert termeszteni, majd külföldi gyakorlati tapasztalatok és kutatási eredmények alapján alakította ki az ökológiára és mikrobiológiára épülő, minimális talajművelésen és direktvetésen alapuló technológiát, amelyet egyre több gazdaság vezet be a segítségével. A TMMG-technológia talajoltással, takarónövényekkel, minimumműveléssel javítja a talajok termékenységét, vízbefogadó és -megtartó képességét.

    – Kimentem a földre. Semmiféle mezőgazdasági végzettségem nem volt, viszont korábban informatikai rendszereket építettem, így megnéztem, hogy rendszerszinten mit szeretnék elérni, és mik a lehetőségeim – mondja Kökény Attila. – A műveletlen terület pontosan olyan állapotú volt, mint amilyennek lennie kellene egy jó termőtalajnak: földigilisztákban gazdag, élő, gombaillatú, igazi termőtalaj. Tőle egy méterre szétművelt, kizsigerelt, betonszerűen összetömörödött massza terült el: ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a műveletlen terület földjének minősége a cél, azaz kvázi megfordítani azt a talajpusztítást, amelyet a talajműveléssel dolgozó mezőgazdaság végez.

    Széchenyi idejében átvágták a folyókat, és megszüntették a víz természetes kiáramlását a földekre, ami azért volt elhibázott lépés, mert a Kárpát-medencét mindig is csapadékdepresszió jellemezte. Az Alpokból, az Adria felől érkező csapadék a nyugati országrészben esik le, majd utána a Duna vonalától varázsütésre eltűnik, tehát rendkívül kevés jut el az Alföldre. Az Alföldet az áradó víz töltötte fel nedvességgel, ám az áramlás elmaradásával szépen elkezdett kiszáradni a terület. Az ötvenes évektől intenzívvé vált a mezőgazdaság, ekkor már kimutathatóan elindult a száradás a régióban – sorolja Kökény Attila, majd emlékeztet: a mezőgazdaság mindig úgy kezdődött, hogy felégették az erdőt, a helyén néhány évig termeltek, majd maximum fél emberöltő után továbbálltak új erdőket felégetni, mert kimerült a talaj. Amikor elfogytak a szabad területek, elindultak a vetésforgók, az összes ismert régi civilizáció is gyakorlatilag a saját kardjába dőlt a talajműveléssel.

    A földekről eltűntek a katicabogarak, a fátyolkák, a zengőlegyek: az összes hasznos rovar.

    A folyamatos erdőtakarás szállítja a vizet, és amint ezt megszakítják, mint mondjuk Tolnában, Baranyában és a Balaton környékén a nagy erdőmentes területekkel, már nem esik rendesen csapadék. Az a probléma a szántóföldekkel, hogy ahol takaratlan felszín van, ott nincsenek a légkörbe felszálló baktériumok, gombaspórák, és egy vihar csak a port tudja felrántani, és nem indul el az esőképződés. Ahogy Zalától elindulunk kelet felé, egyre csökkennek az erdővel fedett területek, egyre jobban nő a csupasz, nagy táblás szántóföldek aránya, ahol szinte semmilyen talajtakarás nincsen. Békésig elérve már csak egybefüggő, több száz hektáros táblákat látunk a horizontig. Rá­adásul ez öngerjesztő folyamat, tehát ha egy évben mondjuk ötven milliméterrel kevesebb eső esik, annyival kevesebb tartalékkal felvértezve indul neki a talaj a következő évi aszálynak. Gyakorlatilag önmagát szárítja ki az ország – jelenti ki Kökény, aki úgy látja, hogy ma az Európai Unióban a rövid távú profitmaximalizálás az elsődleges szempont a mezőgazdaságban, ebbe nem fér bele olyan tevékenység, amely egy centnyi támogatás elvesztését okozhatja. Nem kerülnek ki fasorok, nem erdősítik be az egyébként semmire sem jó területeket, inkább kínozzák a földet, hogy öt évben legalább egyszer kapjanak normális termést egy szikes területen.

    – A talaj akkor pihen, hogyha él, és akkor él, amikor élő növények vannak benne. A talajmegújító mezőgazdaság koncepciója arról szól, hogy ugyanúgy termeljük a növényeket, ugyanúgy hasznot érünk el, ám mindeközben a talajt is tápláljuk, ezért nem termelünk rekordhozamokkal. Képzeljünk el egy bukolikus képet, ahol kint legelésznek a boldog szarvasmarhák az embermagasságú növényzetben! Mostanában divatos hangoztatni, hogy az állatok szén-dioxid-kibocsátásuk révén felelősek a klímaváltozásért. Ez zsákutca: a marháknak semmi közük ehhez, hiszen az ökoszisztéma, a biológiai szénciklus részei. A fenntartható rendszer alapja a helyi és szezonális táplálkozás, az ökológiai rendszerek emellett akkor működnek jól, ha vannak benne bogarak, madarak és nagy testű kérődzők.

    A szarvasmarhák, birkák, kecskék viszont gyakorlatilag eltűntek a földekről, a rendszerváltozás óta lefeleződött az állatállomány – velük együtt a rovarok és a madarak is eltűntek. Nagy, koncentrált állattartó telepek vannak, amelyek nem képesek tájszinten életben tartani a rendszert. Ökológiai rendszerben élünk, és ezt az agráriumban dolgozók zöme nem hajlandó tudomásul venni. Ugyanúgy a rendszer része az a szántóföld, mint az erdő. Ugyanazok a szabályok működnek rajta az Antarktisztól a trópusokig, ha pedig ezt nem vesszük figyelembe, magas költségű, fenntarthatatlan mezőgazdaságot kapunk – summáz Kökény Attila.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Ajánló: Dr. Tóth Zoltán József (2021. 06. 24. - 2022. 03. 03.)

    Ajánló: Dr. Tóth Zoltán József (2021. 06. 24., frissítve 2022. 03.03)

     

    Történelem három órában (3:04:14 hosszú) (youtube-on itt):

    A Szent korona tan 1. - Dr. Tóth Zoltán József (honlapon itt)

     

    a tartalomból:

    1:31:48
    1:33:10 II András (1205-35, lánya: Szent Erzsébet), államvagyon, királyvagyon
    1:33:40 Aranybulla: Magyarország nem részvénytársaság
    Idegenek pénzt (sót) csak az országhatáron válthatnak
    1:33:10 Nem keresztény nem kezelheti az állami vagyont
    Terményben kell adót szedni, nem pénzben

    1:36:00 szerzetesrend
    1:41:00 1347 bankházak pénzt eltüntetik (Mediciekhez átmegy a pénz), nagy pestis

    1:42.00- 1:43:00 művészet, ikon, állandó, szemlélő ábrázolás, Leonardo (1452-1519): Istentől függetlenül, buzi
    1:45:00 Pap is akartam lenni

    1:46:40 Boccaccio (1313-75 bankházi gyerek "humanista") - Dekameron
    1:47:40 Ez akkor van, amikor Magyarországon kivirágzik a Szent-László kultusz
    1:47:50 Mi történik Magyarországon a nagy válság után?
    Nagy Lajos 1326-1342-1382
    1351: Aranybulla újra, örökíthetőség (1222, kiskapu, de szokásjog nem engedte) bezárása = Ősiség törvény
    nincs födtulajdon, nincs jelzálog, nincs hitel
    Európai arany 80%-a, kiviteli tilalom
    1:52:10 A pénz mindent akar
    Kiépül egy sokkal agresszívebb birodalom: Fugger bankház: kitalál egy dinasztiát magának: Habsburgok
    1:54:30 leszámolás templomosokkal - átprogramozás - más irány - szabadkőművesség

     

    további film:

    Dr. Tóth Zoltán József - Helyzetben...

    (1:35:03 hosszú) (youtube-on itt)

     

    könyv:

    Végkifejlet előtt - végveszélyben

    (2022. 02. 28. cikkben)

    Két Hollós Kiadó, 2014

     

    Dr. Tóth Zoltán József - Helyzetben...

    néhány táma az előadásból:

    4:10 Hogyan vette át a kétharmadon belül az "örök" SZDSZ az uralmat. (2012)

    5:20 2012 június - megjött az IMF

    8:30 270 milliárd dollár ment ki az országból (1990-2012)

    23:00 A nemzeti bank bármit tehet, és 10 évre titkosították is. "jeruzsálemi Áder, Lázár mr. Izrael"

    25:00 2012 júniusától az új törvénnyel (miniszterelnöki államtitkár) Orbán már csak a kirakatember.

    56:10 Új módszer: szemkilövetés helyett illúzió

    1:19:20 Termőföld és Ángyán

     

    Bogár László:

    Fenti fim (Történelem három órában) összevethető (egyezések) Bogár László véleményével:

    mely a HÍR TV 2021 06 24-i adásában volt hallható "A globalista háttérhatalom tevékenysége a kiegyezéstől napjainkig" felirattal.

    Háttérkép (2021-06-24) - HÍR TV (youtube)

    A kiegyezés kapcsán valóban beszélhetünk boldog békeidőkről? Kiderül a Háttérkép tematikus adásából. Ezúttal is Bogár László, Boros Imre és Bayer Zsolt a HírTV stúdiójában.

    'Felelet':

    Érdekes, hogy milyen tisztán látják a múltat, és hályog borítja szemüket, mikor észre kéne veniük, hogy ma itthon pontosan ugyanaz történik.

     

    idézetek:

    31:20

    1867-1917, A legújabbori magyar történelem legpusztítóbb 50 éve - az idetelepülő és minden hatalmat átvevő globális pénzhatalmi rendszer...

    A halálos pusztítást, a halálos létsebet a magyar parasztság, a magyar nép-nemzet...

    Látványtechnika, elfedő: Budapest megteremtése

    A legújabbkori magyar történelem legnagyobb szörnyűsége - máig sem elbeszélhető, hogy mi történt -

    Egy magyar nábob c. filmben 15 percben előadva az igazság. Ma már nem mondható ki.

     

     

    35:45

    Újra ugyabba a csapdába kétszer is... a magyar nemzet felhalmozott... vagyonát... elveszik tőlünk, és ezt ünnepelnünk is kell

    34:45

    1966-1996 között másik 30 év - Magyarország pénzhatalmi elpusztítása ekkor ment végbe úgy, hogy ezt fejlődésnek, haladásnak, rendszerváltozásnak, nyugati inegrációnak van tanítva. Ez is egy "kiegyezés", de nem Moszkvával. 1981-ben (!) a valutaalap vezérigazgatója titokban ide jön, hogy letárgyalja Kádárral az átadás-átvételt.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Albert Schweitzer gondolatai a bürokratikus szervezetekről - a dusnoki csecsemő kapcsán (2020. 02. 04.)

    Albert Schweitzer gondolatai a bürokratikus szervezetekről - a dusnoki csecsemő kapcsán (2020. 02. 04.)

    2020. 02.04

    Albert Schweitzer gondolatai a bürokratikus szervezetekről - a dusnoki csecsemőlopás kapcsán (2020. 01.22.)

    idézetek "A kultúra hanyatlása és újjáépítése" c., száz évvel korábbi írása II. fejezetéből

     

    "A modern emberben elsorvadt a kultúrára való képesség, mert olyan viszonyok között él, amelyek eltörpítik és lelkileg károsítják."

    "A modern társadalom minden rétegére kiterjedő, általános túlhajszoltságnak az a következménye, hogy elsorvad az ember szellemi élete. Ez a hatás - közvetve - már gyermekkorában eléri. A könyörtelen munkakötelezettségbe szorított szülők nem érnek rá  normális módon foglalkozni vele."

    "... a tevékenység szabad játékterét az előírások és a felügyelet a lehető legszűkebb térre szorítják vissza."

    "A körülmények nem teszik lehetővé, hogy egymással szemben emberileg viselkedjünk"

    "Az egyéniségek és az eszmék intézmények hatalma alá kerülnek."

    "Ha valamelyik téren létrehoznak egy átfogó szervezetet, az eredmények először ragyogóak, majd egy idő múlva megindul a hanyatlás."

    "A szabályzatok, a fegyelem... soha nem ismert tökéletességet értek el... De ezek a közösségek ugyanilyen mértékben megszűntek élő szervezetként létezni, és egyre inkább a tökéletes gépezetekre emlékeztetnek. Belső életükből kihalt a gazdagság és a sokoldalúság."

    "Ma már magától értetődő szabály, hogy mindig figyelembe kell venni a szervezett társadalomban érvényes nézeteket... Ezek tabuknak számítanak, és nemcsak kritizálni nem lehet őket, hanem még társalgási témák sem lehetnek."

    "A szellemi szabadságot csak akkor nyerjük vissza, ha számos egyén újból szellemileg önállóvá válik, és kialakítja a méltó és természetes viszonyt azokkal a szervezetekkel szemben, amelyek szellemileg fogva tartják."

    "Az igazságot végérvényesen felváltotta a propaganda."

     

    A fent idézett gondolatok, a bürokrácia működési rendje magyarázhatja meg, hogy egy, a társadalom által csecsemők, családok védelmére létrehozott szervezet (gyámügy) és egy, az állampolgárokat bűnözőktől való védelmére létrehozott másik (rendőrség), mind szervezetként, és tagjai, vezetői révén emberként is épp az eredeti céllal ellenkező, súlyos gonosztettet hajtanak végre - egy ártatlan csecsemő anyjától való erőszakos elszakításával, egy családbarát kormány idején egy család tönkretételét. Már amennyit a hiányos sajtóinformációkból tudni lehet...

     

     

  • Andrásfalvy Bertalan néprajztudós (2021. 03. 16.)

    Andrásfalvy Bertalan néprajztudós (2021. 03. 16.)
    Két újság interjúja, idén lesz 90 éves. Az első, az 'egy.hu' elindítója (2019 dec.) Borbás Marcsi.

     (további néhány kulcsszó: folyószabályozás, folyamszabályozás, vízgazdálkodás, fok, fokok, fokgazdálkodás)

     

    „Embertelenül bántunk a parasztokkal” – Interjú Andrásfalvy Bertalan néprajztudóssal, volt kultuszminiszterrel

    2021. március 13., szombat

    90 év, nyolc unoka és a népi kultúra iránti valódi elkötelezettség, amely ma is aktív alkotói életformában teljesedik ki – Andrásfalvy Bertalan nevét egyaránt ismerjük a közéletből – ő volt az Antall kormány első kultuszminisztere –, valamint a magyar néprajzból az ártéri gazdálkodás kutatójaként és szenvedélyes gyűjtőként is. A megélt idő és a szilárd pedagógiai elveken keresztül végzett rengeteg munka nemzetépítő törekvéseket szült: a néphagyományban rejlő bölcsesség megismerésére és alkalmazására hívja fel a figyelmet.

    Gáspár Kinga

    Érdekes életrajzi adalék, hogy Petőfi Sándor távoli rokona. Sorsszerű párhuzam is van a két életútban: ahogy Petőfi részt vett a ’48-as szabadságharcban, úgy ön aktívan jelen volt az ’56-os forradalomban. Mennyire távoli ez a rokonság?

    Az én dédnagyanyám anyja Hrúz Judit volt, neki unokatestvére pedig Hrúz Mária, Petőfi édesanyja, aki sokáig élt ükanyámnál, Juditnál. Apám kolozsvári születésű volt. Az ő apja javítóintézeti tanár volt, s amikor elcsatolták Erdélyt, nem írták alá az esküt, ezért kidobták őket. Apám akkor katona volt az első világháborúban. Átjött Magyarországra, itt ismerte meg édesanyámat, aki Mezei lány volt. Mielőtt még megismerték volna egymást, mindketten foglalkoztak népművészettel, édesanyám ötvösművész volt, gyönyörű dolgokat csinált, apámnak is szép népművészeti gyűjteménye volt. A földosztásnál kaptunk mi is egy darab földet a Hanságban, de állatok és eszközök hiányában megélni nem tudtunk belőle. Édesapám elvesztette az állását és egyik segédmunkásságból a másikba ment, mert vitéz volt, és az mindig gyanút keltett. Ugyanígy a bátyám is: munkaszolgálatos katona lett, nem fegyveres.

    A származáson túl van-e a nemzet költőjével közös vonása?

    Amikor diák lettem, én is gyalog jártam a világot, mint Petőfi – ebben hasonlítottunk. Nagyon érdekelt a nép sorsa. A háború után két évig egy majorságban laktunk, cselédekkel együtt, a falutól is távol. Akkor ismertem meg, hogy az emberi nagyság, az emberi intelligencia nem attól függ, hogy hány iskolát járt ki valaki, hanem, hogy hogyan tud élni azokkal a szükségletekkel, amelyek fontosabbak, mint a kenyér vagy az utazás. Innen indult el a végső elhatározás, hogy én ezt a népet fogom kutatni. Írtam is erről, A szeretet a néphagyományban című cikkemben.

    Ekkor találkoztam ugyanis azzal, hogy a nép történelmét nem írta meg a magyar történettudomány. Ezt Asztalos Miklós történész fedezte fel, nem én mondom először. Ő írta azt, hogy a IV. Béla előtt megalakult nemesi nemzet mindig a saját szemüvegén keresztül ítélte meg a történetírást. Amikor végzősként lekerültem Szekszárdra a múzeumba, s már olvastam Kiss Géza és Kodolányi könyveit is, akkor tapasztaltam meg, hogy mi a történelemből nem azt tanuljuk, ami a parasztságot érintette. A vízrendezések például a nagybirtok érdekében történtek: tönkretettek egy olyan vízgazdálkodást, amihez nekünk a jövőben vissza kellene térnünk ahhoz, hogy fennmaradhassunk. A néphagyományban a jelen és a jövő súlyos társadalmi, emberi és szociális gondjainak megoldásához látok példát.

    Az a társadalom, amelyik a szeretetet tekintette legfölsőbb értékének, a természettel is jobban együttműködött. A nagyüzemi gazdálkodásban ez elvész, hiszen a profit a legfontosabb, nem az emberi tényező: nem azzal törődik, hogy mit termelünk, hanem, hogy mennyiért.

    Amikor arról beszélünk, hogy a néphagyományban megvan minden bölcsesség, ami az élethez szükséges, felmerül a kérdés, hogy ma, amikor már nem eleink életformáját éljük, hogyan tudnánk ezt a bölcsességet kamatoztatni, javunkra fordítani.

    Először meg kellene ismerni ezt a műveltséget, de a parasztságot, az ő történetét és művészetét igazából nem ismerjük. Nemcsak a népművészet külsőségeit kell tanulmányozni, hanem azt is fel kell fogni, hogy mit jelentettek a parasztember életében az ő énekei és motívumai, mert ez a művészet eredeti értelme. Így adta ki magából a hajdani parasztember a belső feszültségét és fejezte ki a szeretetét, erről szólnak a szerelmi énekek, a balladák. Alkotni kell tehát, nem nézni, szemlélni. Manapság azzal mérik a műveltséget, hogy ki jár színházba, ki hallgat operát, de a régi emberek maguknak kellett énekeljenek, önmaguknak kellett, hogy megteremtsék ezeket az önkifejezési formákat.

    Attól tartok, hogy most már egy olyan generáció nő fel, amelyik eredeti környezetében már nem fog találkozni a népi kultúrának ezzel a rétegével.

    Többször írtam kérvényeket és csatlakoztam ilyen célú kezdeményezésekhez, hogy állítsák vissza a művészeti oktatást az iskolákban.A néphagyományt oktatni kéne, hiszen ebből alakul ki a művészethez való egészséges viszonyulás. Egy pécsi művészetterapeuta, rajztanár, Platthy István példáját tudom idézni, aki létrehozott egy Csontváry Képzőművészeti Stúdiót a Pécsi gyermekotthonban, ahol úgy foglalkozik a gyerekekkel, hogy mutat nekik különböző tárgyakat, népi motívumokkal, majd rajzoltatja őket. Nem lemásolniuk kell a látottakat, hanem saját kútfőből rajzolnak: kirajzolják magukból a problémáikat. Rátalált tehát a művészet lényegére: az alkotás örömére – ez a legfőbb sajátossága az embernek. Éppen ezért kellene visszaállítani a művészeti oktatást.

    Hogyan lazult fel ennyire a kapcsolatunk a népi kultúrával?

    A 13. században sajátította ki a leggazdagabb nemesi osztály a magyar történelem írását és irányítását és ekkortól kezdve voltak olyan dolgok, amelyekről nem lehetett beszélni. Ekkor kapcsolódtunk be ugyanis Európa kereskedelmi vérkeringésébe, mi marhákat hajtottunk nyugatra. Mivel semmilyen közlekedési eszköz nem volt, amivel a szállítást meg lehetett volna oldani, a lábasjószágot a saját lábán hajtották, ehhez pedig füves területek, legelők kellettek. A cél érdekében a földesurak a parasztok földjeit is legelővé alakították át, így gyakorlatilag már a 13. században sztyeppévé válik az Alföld. Ez ellen lépett fel IV. Béla, ezt akarta megakadályozni, de a nemes urak egyszerűen kinevették, amikor pedig jött a tatár, nem voltak hajlandók őt támogatni. Hofer Tamásnak és Kubinyi Andrásnak vannak tanulmányai erről, de a történelemkönyvekben nincs benne, hogy az Alföld nem sztyeppés terület volt, hanem virágzó, vízzel gazdálkodó jobbágyfalvak ontották magukból itt a legjobb minőségű terményeket. A középkorban még az a hír járta Magyarországról, hogy micsoda finom zöldségek és gyümölcsök teremnek itt, aztán a hírünk is megváltozott.

    Mitől változott meg Magyarország megítélése?

    Erről sok anyagot lehet olvasni, például Benda Kálmán és Sisa István műveit, de én is írtam erről. Rengeteg írás jelent meg Magyarországról határainkon kívül: egyik rosszabb, mint a másik. A hunok, szkíták és avarok bűneit is mind a magyarok nyakába akasztják. Torz megítélésünk okai a magyarság meghasonlásában keresendők: embertelenül bántunk a parasztokkal. Werbőczy István Tripartitumában kijelenti, hogy a parasztok nem magyarok, hanem csak meghódított népek, akiket Kálmán király jobbágyságba emelt. Az erdélyi földesurak a 18. században el is kergették a magyar jobbágyokat és románokat telepítettek be helyettük. Ne csodálkozzunk hát Trianonon, mert ezt mi magunk idéztük elő.

    Arról, hogy mi, magyarok hogyan bántunk saját magunkkal, könyvek sora született már, de kevesen ismerik ezeket: Berlász Jenő részletesen megírja a jobbágyok sorsának alakulását, Simon Péter könyvet írt arról, hogyan kergették ki a magyarokat Erdélyből, Málnási Ödönt még bíróság elé is állították és bebörtönözték egy könyve miatt, mondván, hogy ez egy vádirat a nemzetet fenntartó nagybirtokos osztály ellen. ’56-ban aztán kiszabadult és Münchenben megírta a könyv folytatását. Ezeket a munkákat a történettudomány sokáig elhallgatta.

    Idén 90. születésnapját ünnepli. A megélt idő és a tapasztalatok alapján hogy látja, mit kellene tenni ma, hogy visszanyerjük az elveszített tudást?

    Küzdöttem érte miniszterségem idején is, de nem sok eredménnyel. Az egyik fontos lépés volna visszaállítani a kisiskolákat,hogy a vidéki gyerekeknek ne kelljen hosszú utat megtenniük, hogy tanulhassanak. A másik a már érintett téma, hogy vissza kellene állítani a művészeti oktatást, az énektanítást, a táncot, a néphagyományok és a népköltészet ismeretét. Ebben a szellemben kellene kinevelni a tanárokat is. A Kodály-módszer alkalmazása például nemcsak az énektudás színvonalát javította, hanem egészen más embert szült: ezt vissza kellene hozni. Manapság nagyobb hangsúlyt kap a sportra való nevelés, amely leginkább a versenyszellemet táplálja, nem az együttműködési készséget fejleszti, mint a művészeti nevelésben az együtt alkotás öröme. A kulturális tudás a versenyszellem áldozatává válik. Az iskolának nem az a célja, hogy tudósokat vagy versenyzőket, hanem, hogy embereket neveljen. Ilyen értelemben az osztatlan rendszerű oktatás alsóbb osztályokban hatékonyabb, mint a szakosított pedagógia, és ezt az angolok a mai napig tudják, hiszen az ő nevelési kultúrájuk a karakterfejlődésre épít.

    Ehhez a tapasztalathoz nem könyveken, hanem a terepmunkán keresztül vezetett az út. Ahhoz a néprajzos nemzedékhez tartozik, amely még élő anyagon tanulmányozhatta a folklórt, eredeti környezetében.

    A népi írók társasága vonzott: személyesen ismertem Illyés Gyulát, Sinka Istvánt, nagyon érdekelt Kodolányi, Kiss Géza is – néprajzos akartam lenni, de nem arra vettek föl, román szakos voltam. Végül persze néprajzos lettem. Egy szembetegségem miatt viszont nem tudtam sokat olvasni, így aztán rengeteget jártam terepre, hogy élő környezetében találkozzak a népi kultúrával. Rengeteget gyűjtöttem, gyalog, motorral, biciklivel jártam az országot. Az egyetemen ismerkedtem meg Martin Györggyel és Pesovár Ferenccel, akikkel hármasban sok táncot gyűjtöttünk fel, és eközben előkerültek mesék is. Amikor már Erdélybe is lehetett menni, azonnal indultam. Szerencsémre tudtam románul, ezért nem kerültem nagyobb bajba.

    Mi bizonyult a legnehezebbnek pályája során?

    Szeretem ezt a szakmát, de az én gondolataim csak részben tudtak érvényesülni. Amit az iskolák kapcsán el akartam érni, az sajnos nem sikerült.

    Mit tekint a legnagyobb szakmai eredményének?

    Rájöttem arra, hogy volt egy gazdálkodási forma, az ártéri gazdálkodás, amelyet nem ismertek el a felsőbb rétegek, az urak. A paraszt ugyanis tizedet adott, amiből a földesúr nem tudott meggazdagodni, nekik áru kellett, emiatt kellett a marha még a 13. században. A gabonatermesztés érdekében megszüntetett ártéri gazdálkodás azonban több értéket termelt, mint a későbbi gazdálkodási formák. Nemcsak nálunk, Ázsia több területén is alkalmazták és mindenhol tönkrement az árutermelés következtében. Amikor az emberi közösségek elveszítik együttműködésüket a szegényebb rétegekkel, nemcsak a társadalom esik szét, hanem a természettel való viszonyuk is megváltozik, csorbul, elpusztul. Ez a világon mindenhol így van.

    Az ártéri gazdálkodásról szóló könyvem már harmadik kiadását érte meg – büszke vagyok rá, hogy érdeklődésre talált ez a téma. Azt tartom a legfontosabb eredményemnek, hogy tudományosan igazolni tudom: a paraszti hagyományban rejlő tudásra és tapasztalatokra az élet minden területén szükségünk van. Ha ezt nem tudjuk hasznosítani valamilyen formában, akkor nemcsak a magyarság, hanem az emberiség is kipusztul. Nem szabad ezt az értékrendet leváltani egy profitorientált világra. Vissza kell térni egy olyan társadalomhoz, amelyben az emberek egymás iránt szolidaritást vállaltak és szeretetben éltek, különben saját létünket veszélyeztetjük. Minden rivalizáló társadalom szétszakad, elaprózódik és elpusztul: nem az ellenség végez vele, hanem saját magát teszi tönkre. Nem egy birodalom jutott már erre a sorsra.

     

    Második cikk a Mandinerről.

    A hazafiságról beszéltem, és ezt kigúnyolták – Andrásfalvy Bertalan a Mandinernek

    2021. március 3. 12:01

    Írta: Maráczi Tamás

    „Még el sem mondtam, mit akarok, már tüntettek ellenem.” A rendszerváltás utáni és a mai kultúrharcokról, valamint a magyarság sorskérdéseiről is kérdezzük Andrásfalvy Bertalant, Antall József egykori kultuszminiszterét, aki idén lesz 90 esztendős. Szerinte a kultúrpolitikai vitákban „szakmai érveknek kellene előtérben lenniük, illetve annak, hogy milyen elkötelezettség van egy ügyben a nemzet iránt”. Nagyinterjúnk!

    Andrásfalvy Bertalan (1931) az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa, az Antall-kormány egykori művelődési és közoktatási minisztere. Az 1960-as évektől kezdve muzeológusként, majd néprajzkutatóként dolgozott, többnyire Pécsett. 1988-ban csatlakozott az MDF-hez, a szervezet pécsi elnöke lett. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990-től 1993-ig művelődési és közoktatási miniszter volt. 2005-ben kilépett az MDF-ből, és csatlakozott a Lezsák-féle Nemzeti Fórumhoz. 1993 és 2001 között a JPTE (később PTE) egyetemi tanára volt. Részt vett a Százak Tanácsa munkájában, amely a nemzeti sorskérdésekről stratégiai állásfoglalásokat készített.

    ***

    Ott volt az 1985-ös monori találkozón, majd az 1988-as második lakiteleki találkozón. Milyen kapcsolatrendszer mentén tudott az ellenzéki kezdeményezésekről?

    Mindig is érdeklődtem a népi írók iránt, hasonló gondolkodásuk volt, és személyesen ismertem Illyés Gyulát, Sinka Istvánt, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy egy nemzeti mozgalomhoz csatlakozom. Még ezen események mellett itt, Pécsett alakult egy értelmiségi klub, ahol politikai kérdésekről is szó volt. Illetve ott voltam a Bibó-könyv szerzői között, a többi szerző többségével ismertük egymást, volt kapcsolatunk és találkoztunk is.

    1988-ban csatlakozott az MDF-hez. Amikor a párttá alakuló mozgalom elnököt választott, ön nem szavazott Antall Józsefre, pedig még az egyetemről ismerte. Miért nem?

    Nem emlékszem már erre, őszintén mondom. Valóban az évfolyamtársam volt, ismertem, és nem volt kifogásom ellene, de másra gondoltam. Nem gondoltam, hogy ő alkalmas arra a feladatra, hogy politikus legyen. Meglepődtem, amikor az elnökségért indult.

    Ön az MDF népi, Antall a kereszténydemokrata szárnyához tartozott. Ez is benne volt a távolságtartásban?

    Nem mondanám őket kereszténydemokratának, inkább az volt a különbség, hogy ők az SZDSZ-szel kiegyezésre törekedtek. Paktumot kötöttek – Antall sok esetben nem az én elképzeléseim szerint kötötte a szövetségeit, illetve viszonyult a környezetéhez.

    A kormányozhatóság érdekében köttetett meg a paktum. Ön szerint anélkül is tudott volna működni, hatékonyan cselekedni az Antall-kormány?

    Nézze, Pécsett az ellenzéki társaságban az MDF és az SZDSZ együttműködött, megegyeztünk, hogy mindig azokat a jelölteket fogjuk támogatni, akik az adott választókerületben a baloldali jelölt ellenében eséllyel többséget tudnak szerezni, a két párt jelöltjei egymás javára visszalépnek ennek érdekében. Egymást támogattuk annak érdekében, hogy legyőzzük a szocialistákat. Ott helyben ez volt a megállapodás. Mi ehhez tartottuk magunkat, de az SZDSZ végül olyan MDF-es jelölttel szemben is indított saját jelöltet, akinek nagyobb esélye volt a győzelemre.

    A kormányalakításkor állítólag Antall sem önben gondolkodott, amikor a kultuszminiszteri posztról volt szó, hanem Katona Tamásban. Egy visszaemlékezésében ön azt mondta, hogy azon dőlt el a dolog, hogy Csengey, Csoóri és Csurka önt javasolta. Ismerték önt?

    Én akkor nem tudtam, hogy engem javasoltak. Mind a hárommal jóban voltam, és már korábbról ismertem őket. Volt kapcsolatom Csoórival, Lakiteleken beszélgettem Csurkával, Csengey pedig szekszárdi volt, én pedig egy ideig Szekszárdon dolgoztam. Korábbi ismeretségeim voltak velük, de különösebb közeli kapcsolatban egyikkel sem voltam soha.

    Nem volt meg a bizalmi viszony a miniszterelnök és ön között. Csupán annak tulajdonítja, hogy Antall egyes ügyek kezelésében más véleményen volt, vagy esetleg személyes okoknak is?

    Csak politikai okai voltak ennek, személyes konfliktusaink nem voltak. Amikor kormánytag lettem, és elmondtam egyes ügyekben a véleményemet, ő sokszor nem fogadta el. Talán nem azért, mert antipatikus voltam neki, hanem mert neki más elképzelései voltak az SZDSZ-szel kötött paktumról.

    Egy életinterjúban azt nyilatkozta, hogy Antallal két-három nagyobb összeütközése volt, ezek a témák pedig a következők: a kisiskolák megszüntetése, aztán az, hogy ön be szerette volna vezetni a kötelező vallásismeretet és erkölcstant, illetve az, hogy az akadémikusok és egyetemi oktatók tudományos minősítését felül akarta vizsgáltatni. Emiatt váltotta le végül a miniszterelnök, vagy más okok játszottak közre?

    A leváltásomat Antall nem indokolta meg. De tény, hogy a kisiskolák bezárásával nem értettem egyet. A kötelező vallásismeret és erkölcstan bevezetését pedig még az egyház egyes képviselői is ellenezték, pedig én nem azt akartam, hogy gyerekeket katolikussá, evangélikussá, baptistává vagy zsidóvá neveljenek az iskolákban, hanem hogy ismerjék meg az emberiség történetének ezt a fontos összetevőjét, a vallást, az Istennel való kapcsolatot, és ezt az tanítsa mindenhol, akinek az ehhez szükséges teológiai végzettsége éppen van. Ha egy kis faluban református lelkész van, akkor ő, ha katolikus van, akkor pedig az. Tehát nem lett volna szó arról, hogy valakire is rákényszerítettek volna egy felekezeti tanítást, hanem egy erkölcsi és vallástörténeti ismeretet adtak volna át. Antall ezt nem támogatta.

    Az akadémikusok és egyetemi oktatók „átvilágítása” is nagy ellenállásba ütközött.

    Igen. Akkoriban olyan akadémikus is előfordult, akinek nem volt elvárható egyetemi végzettsége sem. A lényeg az, hogy volt egy rendszer Európában, ennek keretében bizonyos tudományos szakok összefogtak, és ha valamelyik országban egy professzort kineveztek, akkor a többi országban élő szakmabeli professzorokat, tudósokat megkérdeztek róla, függetlenül attól, hogy egy szocialista vagy egy nyugati országban éltek-e. Emlékszem, egy finn professzor kinevezéséhez anno még Ortutay Gyula véleményét is kikérdezték. Én ezt a rendszert akartam visszaállítani. Nem boszorkányüldözés lett volna, hanem az, hogy a professzorokat nemzetközi elbírálással nevezzük ki akadémikusoknak. Bakos István kollégám fel is vette a kapcsolatot angol, luxemburgi, francia és más egyetemekkel, miniszterekkel és tudományos emberekkel – elő volt készítve a reform, és meg is voltak hívva ezek a külföldi emberek, de egyszer csak Antall kijelentette, hogy ezt nem csinálhatom. Vitába keveredtünk, és bár nem emlékszem pontosan az érvelésre, de valami olyant mondott, hogy „nem lehet, mert nincs benne a paktumban”. Én azonban a paktum tartalmát nem ismertem.

    A beígért „tavaszi nagytakarítás” elmaradt, az ön tárcája alá tartozó kultúra területén is.

    Hadd tegyek egy megjegyzést: a korabeli ellenzéki újságokban Antallt és a kormányt gyalázó vagy negatív színben feltüntető cikkek miatt bekérettem az egyik politikai napilap vezetőjét, egy német embert – akkor azt a lapot és más lapokat is egy német cég vásárolta meg. Felelősségre vontam ezt a vezetőt, hogy míg Kohl és Antall nagyon jóban vannak egymással, ez a német tulajdonlású lap keményen támadja a kormány tagjait és politikáját. Erre az illető azt válaszolta, hogy ez azért van, mert ezeket az orgánumokat olcsón fel tudták vásárolni, de az eladó egyetlen feltétele az volt, hogy a „Mannschafton” nem szabad változtatni. A tulajdonos megváltozott, de a régi újságírók maradtak. Ezt nagyon furcsának találtam, és ennek ismert következményei lettek a közéletben.

    Ön át akarta alakítani a kultúra finanszírozását, meg akarta törni az állampárti befolyást és a régi személyi kapcsolati hálót a szektorban. Milyen körülmények miatt nem történhetett ez meg?

    Nagyon nehéz volt átlátni ezt a területet. Még ki sem mondtam, hogy mit akarok csinálni, máris diákok tüntettek a minisztérium előtt, „Andrásfalvy-veszedelemről” beszéltek. Még el sem mondtam a programomat. Pedig a program első pontja az volt, hogy a pedagógus karban senkinek sem kötelező olyan dolgot mondania, amiben nem hisz. Mindenki a hite és meggyőződése szerint tanítson, de törekedjen az objektív igazság közlésére. Nem követeltem meg, hogy csak marxista lehet egy tanár, vagy csak katolikus, vagy evangélikus. A magyar tanügyben a legnagyobb átok az volt, hogy a tanárok nem taníthatták azt, ami a meggyőződésük volt, hanem amit a párt előírt.

    Önt akkor egy nacionalista, klerikális figurának állították be, ezt szajkózta a média is. A kormánynak nem volt elég kommunikációs felülete saját álláspontja kifejtésére, a rágalmak semlegesítésére.

    Voltak olyan politikusok, akiknek az volt akkor a véleményük, hogy „az Andrásfalvy, a bő gatyájú karikás ostorral fogja a gyerekeket a misére hajtani”. És ezen röhögtek, meg is írta akkor a Magyar Narancs. Olyan dolgokat hoztak fel, amiket nem is mondtam. Az egyetem konferenciatermében, a Múzeum körúton a meghallgatásra meghívtuk a tanárok képviselőit, a szakszervezetet, és elmondtam a fentebb mondott elvemet, valamint azt, hogy nem szabad megszüntetni a kisiskolákat – még akkor sem, ha osztatlan osztályok vannak, hogy ne kelljen a gyerekeket utaztatni órák hosszat. A beszédem után lehetett kérdezni, az első kérdést egy szakszervezeti vezető tette föl, azt kérdezte, hogy: „Mondja, miniszter úr, mikor mond le?”. Ilyen szellemiség volt. Székesfehérváron ugyanez történt: még el sem mondtam, mit akarok, már tüntettek ellenem.

    Baloldali kulturális hegemónia volt még sokáig – érdekes módon ma már ezt sokan vitatják. Az volt? A baloldali kulturális-politikai narratívák túlsúlya volt jellemző?

    Igen, ez így volt. Én így emlékszem. A kultúra minden területén így volt, vagy akár a rádióban is. Egyszer a rádióban azt hangoztattam, hogy az igazi magyar történelemnek megfelelően többet kellene törődni az ifjúság magyar öntudatának a nevelésével, és ilyen műsorokat kéne csinálni. A művészeti oktatást pedig vissza kellene állítani nagyobb súllyal az iskolákban, mert a hazafiságot nem matematika vagy fizika órákon tanítják, hanem a történelem vagy a magyar órákon. Ahhoz, hogy valaki ragaszkodjon a hazájához, a történelmet és a magyar irodalmat nemcsak tanulni kell, de gyakorolni, énekelni, táncolni is; részt venni a közös kulturális eseményeken. Ilyeneket mondtam ott, és ezt kigúnyolták.

    A régi paraszti kultúrában nem hangversenyre vagy színházba jártak, hanem akinek fájdalma vagy öröme volt, az maga énekelte el, táncolta el, vagy maga faragta, hímezte azt a tárgyat, amivel szeretetét akarta valakinek kifejezni. A művészet teremtésének örömét vissza kellene adni minden egyszerű embernek, mert az nem csak szórakozás, a szabadidő eltöltésének egy módja; a művészet leginkább életszükséglet, az emberi kapcsolatok, a közösség, a szeretet kifejezésének eszköze. Hiányára vezethető vissza az elmagányosodás, elvándorlás, öngyilkosság, válás... stb.

    A 2010-es kormányváltás óta nagy változások történtek a kultúra és az oktatás területén is: az ellenzék „egész pályás” letámadást emleget, a médiaviszonyok és a kulturális intézményrendszer átalakulását az állam által felülről irányított mesterséges, néhol erőszakos beavatkozásnak látják. Ön is?

    Nem egészen. Bár nem látom kifogástalannak az állásfoglalásokat, de nem úgy látom, hogy itt egy ideológiai diktatúra lenne. Számomra nem az a felháborító, ha valaki más nézeteket vall, hanem ha valaki azért kap funkciókat, mert hűséges valakihez. Vagyis nem a tehetsége, a hozzáértése, a kapacitása alapján kapja meg a rangját, hanem azért, mert engedelmes híve a pillanatnyi igényeknek.

    A kulturális harc jelképes színtere az SZFE körüli huzavona. Világosan látszódnak itt a törésvonalak, a két tábor szakmai és legfőképp politikai vonatkozású ellentétei. Emlékezteti ez a helyzet a régi urbánus-népi ellentétre?

    Hát, ebből a szempontból ezt még nem elemeztem. Én csak azt sajnálom, hogy olyan kérdésekben, amelyekben megegyezés révén az ország javát kéne szolgálni, veszekedés van. Ez előfordult akkor is, és a jelek szerint most is. Ezek a dolgok a másik ember lejáratásáról szólnak, nem a szakmáról. A kultúrpolitikában nem szabad ilyen személyes dolgokkal előjönni, a lényeggel kellene foglalkozni. Van „damaszkuszi út”, és tehetséges emberek is megjárták azt – nem arra való a politika, hogy egymást gyalázzuk. A szakmai érveknek kellene előtérben lenniük, illetve annak, hogy milyen elkötelezettség van egy ügyben a nemzet iránt. Támogatja-e a nemzeti érzés fejlődését, a hazafiságot, vagy éppen a cinizmust, a nihilizmust.

    A kulturális harc másik újszerű és szintén szimbolikus jelensége a Meseország mindenkié nevű gyerekkönyv körüli vita. A mesekönyv kisebbségek szemszögéből értelmez újra népmeséket, a bírálók szerint ez homoszexuális érzékenyítés gyerekek számára. Mi a véleménye?

    A régi meséknek komoly funkciójuk volt az erkölcsi nevelésben, a férfi és női hivatás kialakításában. Ezért a genderelméletet hirdető meséket elítélem, nem tartom a gyerekek boldogságát vagy a nemzet ügyét szolgálónak. A mesékben azt kell hangsúlyozni, hogy egy szegény, harmadik királyfi, vagy egy kis kanász is tud boldogulni: ha nemes és jó, akkor király lehet. Azt a mesét, amely a teremtett emberi nemet, a családot bármilyen formában gyengíti, nem tartom elfogadhatónak.

    MMA, Klik, MTA, PIM, SZFE...stb. Mi az átfogó véleménye az Orbán-kormányok kultúrpolitikájáról?

    Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert ha van véleményem, amely nem egyezik a kormány véleményével, azzal én még nem leszek gyurcsányista. Ha kritikát mondok, akkor besorolnak a destruktív ellenzékhez. Tehát nincs igazi vita, kulturális kérdésekről sem. MTA, egyetemek átszervezése, és így tovább. Ezeket az ügyeket jobban át kellett volna beszélni, több előzetes vita kellett volna a vezető kutatók, professzorok bevonásával. Több véleménycsere, több szabadabb vita – ezt szeretném látni. Illetve a pedagógusok és az orvosok anyagi megbecsülése kellene, mert mindkettő nagyon fontos hivatás: az egyik a lelki, a másik a testi egészségért felelős.

    Nagy figyelem kíséri a magyar őstörténeti kutatásokat, a Magyarságkutató Intézet tevékenységét. A Hunyadi-család és több magyar király genetikai meghatározása, az Árpád-ház forrásvidékének vagy a magyarok őseinek kutatása, a vitát kiváltott A pozsonyi csata című animációs film. Néprajzosként izgalmasnak látja ezeket?

    Sok egyoldalúság van. Nem tartom feleslegesnek, de nem tartom fontosnak sem. Fontosabbnak érzem, hogy a magyar nép igaz történetét megírjuk. Egy nemzetet nem a vére határozza meg, hanem a kultúrája. Azt pedig ugyanúgy tanulni kell, mint a nyelvet. Nagyon fontosnak találnám, hogy azoknak a kis népeknek a művészetével foglalkozzunk, amelyek a magyar rokonságot vallják. Ezeknek a kultúráját kellene megismerni. Hadd említsem meg Máthé Lajos nevét, aki ötször-hatszor járt Belső-Mongóliában, Ujguriában, Kazahsztánban, körülbelül 600 olyan könyvet írt össze, amelyek a rokon népek irodalmát tartalmazzák. Több mázsa ilyen könyvet hozott haza, ezek kínai, arab, cirill vagy kazah írással készült könyvek, és ezekből állított össze egy bibliográfiát, amelyben ezen könyvek tartalmát magyarul ismerteti. Ez a gyűjtemény páratlan.

    Tavaly a centenáriumon sokakat megleptek Trianonnal kapcsolatos gondolatai, miszerint a történelmi Magyarország szétesésének súlyos belső okai, magyar felelőssége is van. Ez a szembenézés még nem történt meg. Ha megtörténne, a trianoni trauma jobban feldolgozható lenne?

    Persze. Mert a trianoni trauma végső következtetése az, hogy ha összetartottunk volna, akkor ez nem történt volna meg. A magyarság a két nagyhatalom közötti vergődésében hol az egyik, hol a másik uralma alá került. De még fontosabb, hogy a gazdag nemesi réteg érdekei minden más magyar érdeket elnyomtak – ennek irodalma van. Egy példa: az erdélyi földesurak elkergették magyar jobbágyaikat, és betelepítették a románokat. Vagy: a magyar kormány megszüntette a keresztényszociális mozgalmat, amely Nyugat-Európában jótékony hatással volt a politikára. Azon sem kell csodálkozni, hogy egyedül a nyilasok és a kommunisták álltak ki a földreform mellett. Mária Terézia idejében a nagybirtokok és azoknak az árutermelésből befolyó profitját nézték, és közben tönkre ment az ország, hárommillió koldus lett, és másfél millió kivándorló.

    Földosztás elmaradása, nagybirtokrendszer aránytalansága – sokszor beszél erről. Miért érzi ezt a legnagyobb fejlődést gátló tényezőnek?

    Mert ez tönkreteszi a földet és a társadalmat. A falu kipusztul. Az a föld, amelyen azokat a növényfajtákat termesztik, amelyek a legtöbbet termik, ahol olcsón olyan vegyszerekkel dolgoznak, amely a méheket is kiirtja, egyoldalúvá teszi a mezőgazdaságot, csökken a termőmennyiség.

    Nem szabad a rövid távú profitért gazdálkodni, hosszú távra kell gondolkodni, ahogy a parasztok tették régen.

    „Adjanak 15-20 hektárt a nagybirtokosok a falunak, hogy ott biogazdaságot lehessen kialakítani!” – írta egy kiáltványban. Miért lenne ez előremutató?

    Azért, mert a magyar éghajlat, a megfelelően kezelt föld a világon egyedülálló minőséget tud létrehozni. A középkorban közmondásos volt a magyar gyümölcs, zöldség – nekünk nincsenek olajmezőink, sem kiterjedt erdőink, nekünk ez az, amiből egyedülállók tudnánk lenni. A nagybirtokrendszer nem tudja kiaknázni ezeket az adottságokat, mert pusztítja a földet. Azt a vizet, amely szétterítve megtermékenyítette egykor a Kárpát-medencét, ma lefuttatjuk a Fekete-tengerbe.

    A magyar vízgazdálkodás ma is modellértékű. Ha a Földön a jövőben kiélesedik a harc az ivóvízért, Magyarország adottságai még inkább fel fognak értékelődni. Hogyan bánunk a vizünkkel?

    A 18. századra ármentesítéssel egy magas színvonalú vízgazdálkodást tettek tönkre. A középkori források regéket írnak a magyar mezőgazdaság teljesítményéről, sőt, a kora középkori források a magyarokról azt írják, hogy csatornáik vannak, és fejlett mezőgazdaságuk. A karakórumi, a Szir-darja-i, kambodzsai vízgazdálkodás nagyon hasonló volt ahhoz, amelyet itt, Magyarországon is használtak, de végül tönkre tettek. Ez egy több ezer éves tudás volt – a lényege az volt, hogy együtt kell működni a természettel. A kiáradt folyók vizét hasznosították, és nem gátak közé szorították, mint most is; lekergetik a Fekete-tengerbe több száz tonna trágyát érő hordalékkal együtt, ami azelőtt itt maradt és szétterült. A régi árvízgazdálkodás visszaállításával egyedülállót lehetne tenni.

    Mik ma a magyarság legnagyobb sorskérdései?

    A fiatalság magyarságának, hazafiságának felébresztése, hogy a fiatalok ne csak a saját sorsukért tanuljanak, dolgozzanak, hanem hogy a magyarság sorsán is javítsanak. Ez ugyanis az ő felelősségük is. Fontos az ő itthon tartásuk is a nemzeti művészeti neveléssel, a népet is érintő, igazi történelem tanításával, és nagyon fontos az ezt tanítók megbecsülése.

    fotó: Andrásfalvy Boróka, Andrásfalvy Bertalan, MTI

     

    kapcsolódó:

    Andrásfalvy Bertalant méltatja Schiffer András

    2021. március 3. 17:43

    Posztot írt Schiffer András a Mandiner mai, Andrásfalvy Bertalannal, az Antall-kormány kultuszminiszterével készült interjúja kapcsán.Az LMP egykori alapítója a következőket írta: 

    „Andrásfalvy Bertalan a rendszerváltás utáni kormányok egyik legtisztább lelkű minisztere. A legenda szerint, hivatalban levő miniszterként, saját maga baktatott le a sarkon levő postahivatalba, hogy személyes leveleit feladja: nem akarta közpénzen, hivatalnokokkal intéztetni személyes ügyeit. Ilyen is volt.

    Ma azt mondja a nagybirtokrendszerről: »Mert ez tönkreteszi a földet és a társadalmat. A falu kipusztul. Az a föld, amelyen azokat a növényfajtákat termesztik, amelyek a legtöbbet termik, ahol olcsón olyan vegyszerekkel dolgoznak, amely a méheket is kiirtja, egyoldalúvá teszi a mezőgazdaságot, csökken a termőmennyiség. Nem szabad a rövid távú profitért gazdálkodni, hosszú távra kell gondolkodni, ahogy a parasztok tették régen.«

    Elmondhatatlanul szégyellem magamat azért, hogy '90 őszén, első éves egyetemistaként boldogan gúnyoltam, tüntettem ellene a Szalay utcában.”

     

     

     
     

     

     


     

     

     

  • Ángyán József a kínai egyetemről, hazaárulásról (2021. 04. 20.)

    Ángyán József a kínai egyetemről, hazaárulásról (2021. 04. 20.)

    2021. 04. 20 Ángyán József levele

    Fudan Budapest - a kínai pártegyetem hazai kormányzati letelepítése

    Kedves Barátaim!

    Egy - nekem szinte felfoghatatlan, meghaladni gondolt állapotokat felidéző, vészjósló - kormányzati tervről szóló hírrel kapcsolatban írok.

    Nem tudom, hogy mennyire kíséritek figyelemmel a bennünket körülvevő világ történéseit, de én csak utólag, Darvas Béla professzor írásából (undefined, undefined) szereztem tudomást a kínai pártegyetem magyarországi letelepítésének kormányzati szándékáról, ami mélységesen felháborított, és az ügy számomra a rendszer szintű, állami rangra emelt hazaárulás és korrupció megalapozott gyanúját is felveti. De azt a tragikus helyzetet is jelzi, hogy milyen mértékben kerülhetett a magyar kormány a kínai gazdasági-politikai érdekek fogságába, ami számunkra nem túl bíztató jövőt vetít előre. Isten legyen irgalmas hozzánk és utódainkhoz!

    Az íráshoz - hallgatási fogadalmamat időlegesen felfüggesztve - magam is hozzászóltam, mert úgy gondolom, hogy ezt már valóban nem lehet szó nélkül hagyni. Véleményemet - amelyet megjegyzésként más posztokhoz (pl. undefined) is hozzáfűztem - a csatolt fájlban olvashatjátok. Ebben "nemzeti konzultációs kérdések" formájában a projektet érintő legsúlyosabb ügyeket mintegy magamnak összegeztem, de a "kereszténységet védelmező" kormányunknak is szíves figyelmébe ajánlom..

    A szerintem tévútról bennünket visszafordító Gondviselésben bízva, az ügy és lehetséges következményei végiggondolását kérve, szeretettel és barátsággal: Jóska

    U.i.: levelemet és csatolt véleményemet a közvéleménynek is szántam, így az szabadon terjeszthető

     

    Ha Kína hitelt nyújt

     

    Azt mondja Róna Péter professzor (Klubrádió, 13.10), hogy az afrikai, de európai vagy akár dél-amerikai országoknak nyújtott kínai hitelek közös jellemzője, hogy:

    - rendszerint olyan célra nyújtják, amit a beruházás saját tevékenységének eredményéből nem tudnak visszafizetni,

    - a szerződéseknek rendre van egy titkos záradéka, amely azt tartalmazza, hogy amennyiben a hitelezett ország nem tudja visszafizetni a hitelt, akkor jelentős nemzeti vagyon kerül át kínai tulajdonba.

    Utánanéztem, a nemzetközi sajtóból néhány példa:

    - Sri Lanka a legfontosabb kikötőjét kénytelen "bérbe adni" Kínának, amit Kína hadikikötőként használ,

    - Görögországban a legfontosabb kikötő került többségi kínai tulajdonba, ("Pireusz kikötője lesz a kínai sárkány feje" )

    - Venezuelában a teljes olajkitermelésre tette rá Kína a pecsétjét,

    - A legújabb: az Észak-Macedóniában kínai hitelből épített autópályára felvett kínai hitelt az EU-val akarja visszafizettetni. Ez nem sikerült, így jelentős földterületek kerülnek Kína tulajdonába.

    A szakirodalom ezt "rabló hitel"-nek nevezi.

    A magyar és a kínai kormány között létrejött (Belgrád - Budapest vasút), és létrehozandó(?) (kínai egyetem) hitelszerződéseknek nemcsak a záradéka, de a teljes szerződés titkos... sőt, az is titkos, hogy miért titkos.

     

    Fudan Budapest Egyetem

     

    Az újabb fejleményekkel kiegészített megjegyzés Darvas Béla professzor posztjához (2021. 04. 17.)

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    Tisztelt Professzor Úr! Kedves Béla!

    Nagyon köszönöm, hogy ráirányítottad a figyelmet a nem akármilyen Fudan Budapest Egyetem projektre. Személyes tapasztalataidon is alapuló megjegyzéseiddel, kételyeiddel és ellenérzéseiddel mélységesen egyetértek, azokhoz – szíves engedelmeddel – néhány további megjegyzést és egy – tán leginkább a kormányhoz címzett – javaslatot fűznék.

    Nos 2003-ban Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása – ezzel szuverenitásunk egy részének kétségtelen feladása – ügyében még országos népszavazás volt. Azóta sokat fejlődhetett az ország, vezetése ma „sokkal jobban teljesít”, hiszen úgy tűnik a bonyolultabb – „hova kerüljön a biciklitároló” típusú, a közösséget megosztó, sorsdöntő – kérdések „ösznemzeti” megvitatásával szemben a kelethez, annak diktatúráihoz való csatlakozást érintő „egyszerű ügyekben” nemhogy népszavazásra, de még csak „nemzeti konzultációra” sincs szükség. A kormány és annak feje – „a magyaroktól kapott teljeskörű felhatalmazás” jegyében nem először – „az emberek” és a törvényhozás megkérdezése nélkül is dönteni tudott a kínai elköteleződés újabb lépése mellett.

    Áttanulmányozva ezt a "nagyívű" projektet, a "kiváló" döntés végleges „nemzeti megpecsételése” jegyében mégsem volna tán haszontalan legalább pl. az alábbi kérdésekben „nemzeti konzultációt” tartani:

    Egyetért-e Ön azzal, hogy 31 évvel a rendszerváltás és 17 évvel az EU-csatlakozás után

    • az a sanghaji Fudan egyetem, a Kínai Kommunista Párt elitegyeteme létesítsen Budapesten, 520 ezer négyzetméteren, részben a tervezett ferencvárosi, 12 ezres kollégiumi negyed, a Budapest Diákváros helyén, 4-5 karból álló, 5-6 ezer hallgatót és mintegy 500 oktatót befogadó önálló egyetemi campust, amely egyetem
    • együttműködik a kínai hírszerzéssel, külön kémiskolát működtet, és a Kínai Kommunista Párt elitképzőjeként tanárainak és hallgatóinak legalább negyede párttag?
    • alig két éve chartájában a gondolat- és kutatási szabadságról szóló részeket a Kínai Kommunista Párt iránti hűségnyilatkozattal helyettesítette?
    • kinyilvánította, hogy az egyetem alapvető vezetője a KKP egyetemi bizottsága?
    • ahol a párt iránymutatásainak megfelelően az oktatás és kutatás nem érintheti egyebek mellett az alkotmányos demokrácia, a civil társadalom, a sajtószabadság, a KKP bírálata, a kínai szocializmus nehézségei és az emberi jogok területeit?
    • ahol Hszi_Csin-ping – Mao Ce-tung-ot is megszégyenítő – iránymutatása szerint az egyetemi oktatás és oktatásszervezés lényege az ideológiai és a politikai munka, minden tudomány Marx elméletén alapul, az egyetem dolga pedig ezt a hallgatókban szüntelenül tudatosítani, hogy mindannyian a szocialista alapértékek rendíthetetlen híveivé váljanak?
    • már 2024-től Fudan Hungary Egyetem néven működjön, amit – a magyar állam alóli egyetem-kiszervezések mintájára – egy kínai-magyar vagyonkezelő alapítvány hoz létre és tart majd fenn?
    • a projekt 100 MrdFt közvetlen magyar költségvetési forrásból és 450 MrdFt – a magyar állam által, a Budapest-Belgrád vasút beruházás mintájára felvett – kínai hitelből valósuljon meg, amelyet teljes egészében Magyarország fizet?
    • a nyilvánosságra került kormányelőterjesztésnek és titkos kormányhatározatnak megfelelően
    • a főváros és a kormány előzetes megállapodása alapján sokezer magyar diáknak tervezett, modern kollégiumi és közösségi tereket ígérő Budapest Diákváros projektet felrúgva, területének egy jelentős részén, azt kiszorítva,
    • kizárólagosan kínai kivitelezésben – kínai technológiával, munkaerővel és építési anyagok felhasználásával – épüljön meg,
    • a jogi szabályozásnak pedig – tán már nem is meglepő módon – mielőbb „el kell érni azt a pontot, ahol a beruházással összefüggő folyamat már nem állítható le”?
    • az építkezést – az EU vonatkozó szabályozásának való megfelelést „nem relevánsnak” tekintve – arra a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalatra bízzák,
    • amelyet a Népi Felszabadító Hadsereggel, vagyis a kiber-kémkedést és technológiai hírszerzést jórészt felügyelő kínai katonasággal való szoros kapcsolata miatt, a velünk NATO-szövetséges Egyesült Államok védelmi minisztériuma 2017-ben feketelistára tett?
    • amely 2012-ben az Afrikai Unió székházát – mint öt év után kiderült – egyfajta kínai "hírszerzési központként" építette meg, titkosszolgálati lehallgatási és információ-továbbító technikával/technológiával szerelte fel?
    • amelynek nemzetközi beruházásait az elmúlt 10-12 évben ezen túl is korrupciós és/vagy kémkedési ügyek sorozata (pl.: fülöp-szigeteki útépítés, bahamai luxushotel- és kaszinóépítés, pakisztáni autópálya építés, ausztrál építővállalat felvásárlás kísérlete, stb) kísérte?
    • (a poszt utáni legújabb fejleményként) a Kormány javaslatára az Országgyűlés úgy módosítsa a vonatkozó törvényt, hogy
    • az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli székhelyű (azaz jelen esetben kínai – a szerző) felsőoktatási intézmény akkor folytathasson nálunk oklevelet adó képzési tevékenységet, ha Magyarország és a külföldi intézmény székhelye szerinti állam (azaz jelen esetben Kína – a szerző) kormánya által kötött nemzetközi szerződésben szerepel, és
    • képzése a magyar felsőoktatási intézmények képzésével egyenértékű, amely esetben
    • a felsőoktatási intézmény székhelye szerinti államban (azaz jelen esetben Kínában – a szerző) elismert végzettséget tanúsító oklevelek és fokozatok legyenek adhatóak, továbbá
    • az oktató- és kutatómunkára, az intézmény működésére az intézmény székhelye szerinti állam (azaz jelen esetben Kína – a szerző) előírásait kell alkalmazni?

    A további tájékozódáshoz, a kérdések mérlegeléséhez és megalapozott megválaszolásához egyebek mellett pl. az alábbi forrásokat és azóta megjelent írásokat is ajánlom az érdeklődők szíves figyelmébe:

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    Érdemes a kormányzati propaganda szócsövének írását is elolvasni, amely nem a tényeket cáfolja, vagy a döntés megalapozottságát igazolja, hanem a titkos kormánydöntés kiszivárgását – jól bevált gyakorlata szerint – a főpolgármester személye elleni támadásra használja:

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    A figyelemfelhívó írásért ismételt köszönettel, a – szerintem az állami, rendszer szintű korrupció és hazaárulás megalapozott gyanúját is felvető – projekt további fejleményeit, a körülötte kialakuló kormányzati terelést és hazudozást is figyelemmel kísérve, szeretettel és barátsággal: Jóska

    Gödöllő, 2021. április 19.

    Ángyán József

     

     

     

     

     

  • Kockázat másképp - atomenergia, E. Schumacher (1980-as könyv, 2020. 04. 27.)

    Kockázat másképp - az atomenergia és a vírusveszély. Schumacher, A kicsi szép könyvévől (1980 - 2020. 04. 27.)

     (Közgazdasági kiadó 1991, 136. oldaltól)

     A közgazdaságtan vallása a gyors változás bálványimádását kívánja elterjeszteni...

    ...A bizonyítás terhét az ökológiai szempont híveire hárítják át...

    Az atomenergia úgynevezett békés felhasználása alkalmasint sokkal nagyobb veszélyt rejthet magában az emberiségre nézve. Aligha lehetne ennél világosabb példával szolgálni a közgazdaságtan mai diktatúrájának benutatásához... Az, hogy az atommaghasadás hihetetlen, hasonlíthatatlan és egyedülálló módon veszélyezteti az emberi életet, egyáltalán nem jön számításba...

    ... itt egy mindeddig ismeretlen dimenziójú kockázatról van szó...

    Hogyan lehet biztonságosan elhelyezni az atomreaktorok által termelt radioaktív hulladékot?

    Az országok nagy része hevesen ellenezte, hogy az amerikaiak és a britek az óceánokban helyezik el a hulladékot.

    Rengeteget vitatkoznak azon a jelentéktelen kérdésen, vajon a reaktorok élettartalma 20, 25 vagy 30 év. De senki sem beszél arról az életbevágó kérdésről, hogy... talán évezredekig ott kell hagyni őket... nem lesznek háborúk, zavargások... a jövő semmit sem számít a most elérhető legcsekélyebb gazdasági nyereséggel összevetve.

    ... olyan emberek, mint Albert Schweizer, nem hajlandók elfogadni ezeket a döntéseket...

    A sugárártalmak akár megfoghatatlanok is lehetnek, például az összes életjelenség (amilyen a mozgékonyság, termékenység, érzékszervek működése) hanyatlását idézheti elő.

    ... Bennünket, erőmű szakembereket... gyötör a bűntudat...

    Azt gondolná az ember, hogy önfenntartási ösztönünk védetté tesz bennünket a bűntudattól gyötört tudományos optimizmus vagy az anyagi előnyök bizonytalan igéreteivel szemben.

    Az utolsó 30 év tudományos és műszaki fejlődése egészen tűrhetetlen veszélyeket hozott létre...

    Einstein mondta: gazdaságilag szinte az össze tudós tökéletesen függő helyzetben van.

     

    A "Felelet" hozzáfűzése:

    A mai hatalmi gondolkodásmód ugyanolyan mint akkor, amit épp az atomerőműépítési akarata mutat (de az akkumulátor-villanyautó lobbi se különb). Tehát a jövő, a kockázat, az emberi élet nem számít, csak a pillanatnyi politikai, gazdasági haszon. De akkor vajon vírusügyben mi a titok? Ezzel a logikával ott se számít a súlyosan beteg idős emberek esetleges halála. Az esetleges nagyobb járvány több halála sem. Mi lehet a politikai-gazdasági célja a válságnak és kezelésének?

     

  • Mi marad a munkánk gyümölcséből? (2023. 12. 29.)

    Mi marad a munkánk gyümölcséből? (2023. 12. 29.)

     

    2023. december 29.

    (első vázlat egy rég tervezett íráshoz)

    (Szorosan kapcsolódó téma, elkészítésre váró írás: A közösségre ártalmas munkák, munkahelyek, egymásnak ártó tevékenységek, vázlatosan a régi ’Működő Magyarország’ írásomban )

     

    A Magyarországon elvégzett összes munkánk eredményének van egy nagy része (becslésem: 30%?), amit gyarmattartóink, a nemzetközik bankok-multik haszonként kivisznek. Ennek kis része, amit hazai kiszolgálóik, milliárdosok-politikusok kapnak júdáspénzként. Ez se hasznosul itthon.

    Ha családi kisgazdaságok lennének, a közös dolgok pedig önkéntes összefogással készülnének, amikor akár 0 (nulla) is lehetne az ország manapság a hatalmak által sztárolt fogalmú GDP-je, mégis boldogabbá, egészségesebbé válna az emberek élete, de akkor nem tudnák kivinni a hasznukat. Ezért ez, 500 éve tartó megszállásunk miatt, nem valószínű, hogy megvalósítható, és a jelenlegi összeget nyilván oda kell adnunk, másképp úgy járunk, mint például mi Antall Józseffel, meg azok az országok, ahol a ritka, de valóban az ország javát szolgáló vezetőket hamar halálos baleset éri.

    Viszont az ország össztermelésének, munkájának a maradék 70%-át lehetne csökkenteni. Azzal, ami szintén nem hasznosul, csak elköltünk haszontalanul.

    Főleg állami, szabályozott, kötelezővé tett dolgokról van szó, mint mindenhez kellő diploma és más papírszerzés, kötelező továbbképzések, ami szinte mindenkinek kell már az ország vezető rétege, a politikusok kivételével, vagy államilag támogatott dolgok, mint a gyógyszerek, oltások, vizsgálatok, vagy ingyenes dolgok, mint iskolai étel.

    A legegyszerűbb a bürokrácia csökkentése lenne. Első lépésként meg lehetne felezni az ügyintézők, hivatalnokok munkaidejét: ugyanannyit, de jobb kedvvel el tudnának végezni.

    Utána le kéne csökkenteni a jogszabályok, előírások számát, hivatalok hatóságok jogkörét: felére, negyedére és még jobban. Mert mindezek sokasága jelenleg főleg a zavarosban halászók és a multik hasznára vannak, a középréteget csak tönkreteszik.

    A tanári és iskolai óraszám csökkentésével, a kötelező oktatás eltörlésével nemcsak az adóból fizetett kiadások csökkennének, de mint azt a 2020-as lezárások alatt tapasztaltuk, a városi közlekedés is könnyebbé, dugómentessé válna, főleg a hivatalnokok rövid (heti 2-3 nap) munkaidejének hatásával együtt.

    Az egészségügy közös kiadásának nagy részét nemzetközi cégek extraprofitként teszik el, amint az a 2021-es oltásnál is egyértelműen kiderült. A valóban szükséges és hasznos szerek tizedárból kifizethetőek. (példa: a hatóanyagokat évtizedek óta kitiltották a kereskedelemből, patikákból, így a gyógyszertárak tízszeres, százszoros áron adják ugyanazt tablettaként.) A kiadások jó része lényegében fölösleges, ugyanúgy, mint a reklámokkal ösztönzött egyéb fogyasztási cikkek esetében. És itt is a mesterséges avulás és haszontalanság árulása is jellemző.

    Persze ha kevesebbet autózunk értelmetlenül le-fel az országban munka, vásárlás, iskola miatt, az jó nekünk, de akkor a benzinárból kevesebb jutna a nemzetközi olaj-bank bűnbandáknak és itthoni csatlósaiknak. Tehát ellenérdekelt a hatalom, sajnos. Ugyanez igaz a gyógyszer és orvosi termékek fogyasztására és minden egyéb ügyben a fölösleges vásárlásokra, szolgáltatásokra.

    De ha lenne szabadidőnk egymásra, családra, természetjárásra, akkor a társadalom befolyásolása is nehezebbé válna, mert azt a kötelező oktatással, a holtra fárasztott munkások és gyerekek TV-vel, számítógéppel való kábításával történik. Tehát ez is ellenérdekeltté teszi a hatalmat.

    Összességében úgy gondolom, hogy a bürokrácia, oktatás, betegségügy, TV, számítógép, telefon, reklám és hasonló kiadások értelmetlen, rossz, szándékosan avuló kiadásainak lefaragásával az összes munkánk 30-50 százalékát megtakaríthatnánk.

    Azaz ha a jelenlegi 30%-nak megfelelő összeget mintegy adóként továbbra is fizetnénk a megszállóinknak, a belső élet átrendezésével az életszínvonal csökkentése nélkül, sőt minőségi javulásával a 70% fele megtakarítható lenne, azaz átlag 35%-kal kevesebb időt kéne pénzkeressel tölteni.

    A minőségi javulás példái: Több idő jut a családoknak, az oktatás javul, mert nem teszik tönkre oda nem való gyerekek, kevesebb gyógyszer kevesebb mellékhatással, kevesebb szűrővizsgálat kevesebb káros beavatkozás.

    ... (folytatás majd)...

     

     

     

     

     



  • Otthon esélyesebb, mint inkubátorban (2022. 12. 24.)

    Otthon esélyesebb, mint inkubátorban (2022. 12. 24.)

    Magyar Nemzet 2022.12.24.cikk:

    Tar Hajnalka: Megtanítjuk a szülőket újra hinni és bízni

    Semmelweis Egyetem I.sz. gyermekgy. klinika koraszülött intenz. oszt. Szabó Miklós főorvos

    'Felelet': Rokonszenves gondolatok, csoda hogy megjelenhetnek!

    legfontosabb bekezdés:

    "Kolumbiában csak azok a csememők kaphattak kórházi ellátást, akiknek szülei ki tudták azt fizetni. A többieket viszont azzal a tanáccsal küldték haza a születést követően, hogy próbálják a saját testükkel melegen tartani a koraszülötteket, és az anyatejet a szájukba csepegtetni. Egy bogotái orvost azonban nem hagyott nyugodni, hogy mi lett a szegény családok gyermekeinek a sorsa. Kiderült, hogy nagyobb arányban élték túl azok a koraszülött babák, akiket nem a kórházban és inkubátorban kezeltek, hanem otthon az édesanyjuk a saját testével melegített és ápolt, akár nagyon szerény körülmények között. Ezek a történetek hihetetlennek tűntek akkoriban az orvosszakmai körökben..." (kapcsolódó cikkeket lásd lent)

    'Felelet':Ez egyértelmű, és megegyezik Széchenyi gondolatával (Önismeret, Atheneum, Budapest, 1875, OSZKitt): '1az orvosok átlagosan sokkal többet ártanak az embereknek, mint használnak.' Csak az a baj, hogy hatalmat kapnak mellé: a közpénzekből rengeteget (orvosi és gyúgyszertámogatás) és egyéb jogokat, pl. kényszeroltás vagy gyerek elvétele a családjától, vagy bárkinek az őröltekházába dugásával.

    további idézetek:

    "Az úszülöttekkel kapcsolatos orvosi tevékenység folyamatos alázatra int minket... régebben fel se merült bennünk, hogy a szülő bármilyen módon segíteni tudna..."

    'Felelet': Igen. Ezen mérhetetlen orvosi önbizlom miatt altatják a szülő nőket (nem kellenek), tiltották ki a rokonokat, vették el az újszülötteket az anyjuktól. Bármely macska vagy kutya értelmesebben viselkedik, mint az utóbbi száz év hivatalos többségi orvostársadalma. Ezért tiltották ki most a kovidcirkusz alatt a betegek mellől a látogatókat, az öregotthonokból a rokonokat. Népirtás és Hitlert felülmúló emberkínzás mérhetetlen orvosi önbizalommal.

    "megkérdőjelezhetetlen, hogy a szüleivel minél több időt töltő babáknak minden szinten jobb a gyógyulása: kevesebben kapnak kórházi fertőzést, hamarabb érik el, hogy megfelelő mennyiséget tudjanak enni, rövidebb a kórházi tartózkodásuk és jobb az idegrendszeri feljődésük..."

    "meg kellett értenünk a babák valódi igényét, például azt, hogy mi, orvosok és ápolók lehet hogy folyamatosan látni akarjuk őket, hogy észlelhessük az állapotukat, ám ők a sötétet kedvelik."

    'Felelet': A babák a halálukkal megmutatják az érdeklődő orvosoknak, hogy mit tesznek velük. Az óvodások, iskolások, a dolgozók a munkahelyi erős neon és ledfényben ugyanúgy megbetegszenek vagy tömeggyilkossá válnak, de a fény előírásokkal, a fényforrások fejlesztésével foglalkozók, az izzók betiltásáért felelősök nem jutnak ilyen visszajelzéshez, vagy túlteszik magukat rajtuk, mit a legtöbb orvos is a fenti témában említetteken.

    "korábban a monitorok riasztása is hangos volt, hogy mindenképp felfigyeljünk egy kedvezőtlen élettani változásra, de a babák ötven decibel feletti zajszintet nem tolerálnak károsodás nélkül."

    'Felelet': A reklámok hangja (otcán, otthon, plázában), a gépészet (belső klíma, szomszédot zavaró ventillátoros kazán, klíma külső) ugyanúgy betegít, pusztít, életet ront. Ki hajlandó észrevenni?

    " Ma már tudjuk, hogy minimalizálnunk kell a beavatkozásokat."

    'Felelet': Bár az orvoslás más területein is elhangzana, netán érvényesülne ez a gondolat. Jelenleg a drága, közpénzből elvégzett minél több vizsgálatra akarják rávenni az embereket, ami aztán végtelen orvosi, gyógyszeres vagy műtéti beavatkozást eredményez, nyilván sokkal több kárral mint haszonnal. Maga a vizsgálatok reklámainak hallása, az ijesztgetés, a vizsgálat megtörténése és igaz vagy téves, mindegy, eredményének közlése is rengeteg káros stresszt és betegséget okoz-  Egy példa erre a várandósvizsgálatok tömege (vajon milyen halálos betegsége van a magzatnak? vetessük el? szavazzanak a szülők és nagyszülők! ja, téves volt az eredmény), melyek után már neház az ellazult boldog természetes szülés, jöhet a gyerek kivágása sok pénzért.

    'Felelet': Azért a bocsánatkérést nem találtam a cikkben az orvostársadalom nevében. Ők vették el a címben említett hitet a szülőktől, és alakították ki a "csak az orvostudomány számít" materialista gondolkodásmódot a társadalomban. Most saját hibájukat, bűnüket kéne orvosolniuk, ezt nevezik a szülők tanításának?

    'Felelet': Egyébként persze rengeteg ember, a valóban figyelő orvosoktól az anyákon át a természetgyógyászokig, füvesemberekig, mindig is tudták ezeket a dolgokat, csak a világi hatalommal szövetkező akadémiai orvoslás tiltotta ezeket a gondolatokat. Haszonlesés (pl. oltásüzlet), a tévedések beismerésétől, a felelősségrevonástól való félelem lehetnek ilyenkor a háttérben.

    'Felelet'

    Sokkal nehezebb kérdés, hogy meddig és milyen áron (várható egészségi állapota) kell egy koraszülöttet életben tartani.  A kérdés része, a haldokló idősek kórházba cibálásával és megalázó meghalatásával.

    Ennek könnyebb részkérdése:

    Akár csak pénzügyileg. Mondjuk 10 milliárd forintért kaphat esélyt valaki továbbélésre (vagy emberként, vagy roncsként). Hány emberi élet mehet tönkre azért, ha a közpénzből ezt elvesszük? Vagy amíg a földön van ember, akinek a legdrágább kísérleti szérumot vagy műtétet nem fizettük ki, addig ne menjünk színházba, ne vegyünk ruhát, a nők ne szépítkezzenek? Erre könnyebb a válasz. Önkéntes adományok rendbe vannak (állami adomány esetleg, nagycéges nem, milliárdos adománya nem, mert az is közpénz), de az élet nem állhat le a mértéktelen gyomrú orvosipar étvágya miatt, még akkor sem, ha a cél szentnek állítódik be.

     

     nlc.hu

    2013. Június 10. Bakóczy Szilvia
    Az anyai test mint inkubátor – így maradhatnak meg a koraszülött babák

    A koraszülött babák szinte az összes időt inkubátorban töltik, pedig van, ahol sokkal jobb helyen lennének: az édesanyjuk testén. Számos kutatás állítja, hogy azok a babák, akiket naponta a szülő mellkasára tesznek, sokkal jobban fejlődnek inkubátorban elhelyezett társaiknál.

    A kengurumódszer Kolumbiából származik, ahol a nyolcvanas években a koraszülöttek halandósága a hetven százalékot is meghaladta. Inkubátorok híján az orvosok elkezdték kiadni a csecsemőket az anyáknak, akik ösztönösen betették őket a ruhájuk alá, innen ered a módszer neve. Az eredmények mindenkit megdöbbentettek, a halálozási arány ugyanis hamarosan a harmadára csökkent. Pedig a dolog egyáltalán nem bonyolult. Lényege mindössze egy nagyon szoros, intim, biztonságot jelentő testkontaktus a baba és az anya vagy az apa között, melyben bőr a bőrrel, mellkas a mellkassal érintkezik. Mindez kedvező hatással van – többek között – az általános életfunkciókra, a súlygyarapodásra, az alvásra és az idegrendszer fejlődésére. Ami a kihűlésre vonatkozó félelmeket illeti, a kutatások bebizonyították, hogy a baba testhőmérséklete az anya testén nem csökken, alacsonyabb viszont a fertőzések kockázata, ráadásául duplájára nő a szoptatás sikeressége.

    „Ma már nem kérdés, hogy a kengurumódszernek kizárólag pozitív hatása van – erősíti meg Kulcsár Judit, a Koraszülöttekért Közhasznú Egyesület alelnöke.

    Kulcsár Judit szerint a kedvező fizikai változások mellett ugyanilyen fontos a kengurumódszer hatása a baba-mama kapcsolatra. A módszer segíti ugyanis a korai kötődés kialakulását, melynek hiánya később csak nagyon nehezen pótolható. „Természetesen egy alig egy kilogramm súlyú újszülöttet először félve vesz kézbe egy szülő, ahogy bizonytalanok azok az intézmények is, melyekhez még nem jutott elég információ a módszer sikerességéről. Itthon tíz éve tudnak az eljárásról, ennek ellenére még a tájékozottabb kórházakban is előfordul, hogy elegendőnek tartják, ha hetente néhány alkalommal és mindössze fél órára biztosítják a testi kontaktust, pedig ez nem elég:

    Dr. Nádor Csaba (osztályvezető, Honvédkórház ÁEK, újszülött intenzív osztály) blogjában a látogatási idő kontra kengurumódszer témában az alábbi bejegyzés olvasható: „Valódi sztori, hogy Levente nevű kis koraszülöttünk gyakran felejtett el levegőt venni, ami az 1000 gramm alatti babáknál nem számít ritkaságnak. Megfigyeltük, hogy amikor édesanyja az inkubátorához közeledett, jobban lett, amikor pedig kenguruzott vele, megszűntek a légzéskimaradások. Elmúlt egy óra, nincs apnoé, kettő, még mindig nincs, három, anyu jelezte, hogy neki már mennie kellene, de a nővérek kérlelték, hogy maradjon még, mert ezek Levi legbiztonságosabb órái. Végül öt órát maradt, félig ülő, félig fekvő helyzetben kenguruzva kisfiával. Ezt akarjuk elvenni holmi látogatási idő kitűzésével?”

    koraszulott.com

     A szoros testkontaktus segíti a csecsemők fejlődését

    2012-09-23 Hordozás, kengurumódszer

    Korábbi kutatások rávilágítottak arra, hogy a 33. terhességi hét előtt született kisbabáknál gyermek- és kamaszkorban több és értelmi- és magatartásbeli probléma lép fel.

    A kanadai Quebec városában működő Laval Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a képes-e a kenguru módszer megelőzni ezeket a problémákat.

    Az eredmények megmutatták, hogy a serdülő korba lépett kengurus csoport hasonló volt, mint az időre születettek.

    mellettedahelyem.hu

    Rey és Martinez fejlesztette ki 1978-ban a kolumbiai Bogotában a kenguru-  módszert, az alacsony születési súlyú babák hagyományos ellátásának alternatívájaként az inkubátorhiány, a nozokomiális fertőzések magas száma és a csecsemőelhagyás problémáinak megoldására.

    2003-ban a WHO kiadta az “Anyai gondoskodás kenguruzással” című irányelvét.

    Lélegeztetett babáknál ugyanúgy alkalmazható, mint stabil állapotú koraszülötteknél.

    hordozo.hu

    A kenguru-módszer – koraszülött babával a kórházban

    Az 1800-as évek végén jött a nagy ötlet, méghozzá a párizsi állatkertből. Ott a satnya csirkék fölneveléséhez meleg vízzel fűtött keltetőket használtak. Nem lenne jó egy ilyen a koraszülött babák kihűlése ellen? Dr. Budin francia orvos publikálta az ötletet, amit azonban a francia orvoslás nem fogadott jól. Annál nagyobb fantáziát látott benne egy amerikai orvostanhallgató, Martin Couney. Úgy döntött, hogy befuttatja az ötletet, és pénzt csinál belőle. Az 1896-os berlini világkiállításon mutatta be először, élő babákkal, nagy sikerrel. Azt már nem verte nagy dobra, hogy a babák, akiket az inkubátorban mutogatott, meghaltak. A berlini világkiállítás után Couney Amerikában roadshow-t szervezett az inkubátornak, és az ötletet befuttatta. Az inkubátort az 1940-es évek óta használják elterjedten – anélkül, hogy az inkubátornak a babákra gyakorolt hatásáról modern módszertanú kutatások készültek volna!

    1970-es években, Dél-Amerikában, Kolumbia fővárosában, Bogotában Dr. Edgar Rey Sanabria és csapata azzal a problémával küzdött, hogy rendkívül mostoha körülmények között kevesen kellett, hogy folyamatosan ellássanak sok-sok koraszülött babát. Kevés volt az inkubátor, az orvos és a nővér, sok az icipici baba.Nagyon sok babát veszítettek így el. 1978-ban Dr. Rey úgy döntött, hogy változtat a gyakorlaton: azt javasolta, hogy az anyák a nap 24 órájában tartsák a koraszülött babájukat meztelenül a meztelen mellkasukon, és kizárólag, igény szerint szoptassák őket. Így felszabadultak a túlzsúfolt inkubátorok és volt, aki törődjön a babákkal a hiányos személyzet ellenére is. Azonnali, átütő eredmények születtek:

    • drasztikusan javult a túlélési arány,
    • kevesebb lett a súlyos betegség,
    • csökkent a fertőzés kockázata,
    • kevesebb lett a légzőrendszeri károsodás,
    • hamarabb haza lehetett engedni a babákat,
    • nőtt a kizárólagosan szoptatott babák aránya,
    • a babák hosszabban (nagyobb korukig) szoptak,
    • nőtt az anyák elégedettsége és magabiztossága.

    Dr. Rey és csapata az eredményeiket először 1979-ben publikálták spanyolul, majd 1985-ben angolul, és a módszert kenguru-módszernek(Kangaroo Method) nevezték el. 1996-ban megalapították a kenguru-módszer nemzetközi hálózatát, és megalkották a kenguru-gondoskodás (Kangaroo Mother Care, KMC) kifejezést. Ezek az események már Dr. Nils Bergman nevéhez fűződnek.

    Dr. Nils Bergman Svédországban született, Zimbabwében nőtt föl. Orvos, aki Dél-Afrikában egy szülőotthont vezetett 18 000 szülés/év forgalommal, teljesen a saját elvei alapján. Dr. Bergman a tapasztalatai és a kutatásai alapján azt állítja, hogy nincsen értelme élesen külön gondolkodni a koraszülöttekről és az érett újszülöttekről, mert pontosan ugyanaz kell nekik: az, hogy a születés pillanatától fogva folyamatosan, a nap 24 órájában testközelben legyenek. A különbség a koraszülöttek és az érett újszülöttek között „mindössze” ennyi: az érettek jobban túlélik, ha nem kapják meg azt, amire szükségük van – a korababáknak ez élet-halál kérdése! Angolul nagyon tömör és kifejező, amire a babáknak szükségük van, hadd írjam hát le így is: „zero separation”. Ez annyit tesz: egyáltalán ne tedd le, mindig tartsd a babát magadon!

    Dr. Nils Bergman tapasztalatai és kutatásai szerint az inkubátor destabilizálja a babákat. Az ő és sok más kutató kutatásai szerint a bőr-bőr kontaktus azonban stabilizálja őket, és rendkívül jó hatással van a túlélésükön túl a gyarapodásukra, a fejlődésükre (nagyon sok téren), a szopási készségükre, a tejtermelésre, a szülő-gyerek kapcsolatra, a szülők hogylétére és a szülői gondoskodás minőségére is.

    És mi a helyzet ma Magyarországon?

    Sajnos, eléggé el vagyunk maradva. A legtöbb kórház gyakorlata a tudományos evidenciákkal szembe megy. A szülők jellemzően sokára és alig-alig jutnak hozzá a koraszülött babájukhoz, és akkor is csak felöltözve. Persze, a koraszülött-ellátás megváltoztatása nem kis feladat – de a tét sem kicsi, a lehetőségek pedig, amiket a változás hozhat, óriásiak!

    Ma még kivételnek számítanak az országban azok a kórházak – és óriási tisztelet nekik –, ahol használják a kenguru-módszert a koraszülöttellátásban.

    babamentes.hu

    Dr. Szász Mária neonatológus főorvos: Új módszer a koraszülött babák gyógyításában

    origo.hu

    2012.10.05

    A kenguru módszer - amely azt jelenti, hogy egy koraszülött, szoptatott baba a lehető legtöbb időt tölti az anya (esetleg az apa) mellkasán, közvetlen bőrkontaktusban - tartós pozitív hatással van az agy fejlődésére - tették közzé kanadai és kolumbiai kutatók az Acta Paediatrica gyermekgyógyászati szaklap októberi számában.

    gyerekszoba.hu

     Biczó Gabriella
    2021. Március 25.

    Mit látnak, mit hallanak, és mit éreznek az újszülöttek az első életórában?
    A születés utáni első életórának óriási jelentősége van, bármennyire is furcsa ezt elhinni egyetlen órácskáról. Dr. Szabó Miklós, neonatológus a Semmelweis Egészség Napok rendezvényén az újszülöttek első órájáról tartott előadást.
    az aranyóra biztosítása.

    ha bármilyen formában is megérzi az anya illatát, akkor éhségjeleket mutat. Ez is egy veleszületett képességünk.Az újszülött baba a magasabb tónusú, gyermek típusú hangokat preferálja.

    Columbiában a szegény társadalmi státuszú családoknál korán hazaadták a koraszülött babákat, az orvosok az anyák lelkére kötötték, hogy tartsák minél többet a babákat a testükön, a mellükön és táplálják őket anyatejjel, ha szoptatva még nem megy a korababáknak, akkor pipettával vagy bármilyen más eszközzel, de kapják meg a lefejt anyatejet. Utánkövetéssel kiderült, hogy az 1500 gramm alatti, korán hazaadott koraszülött babák túlélése nemhogy rosszabb, hanem egyenesen jobb volt, mint azoknak, akik kórházban maradtak. Innen jött a kenguru-módszer alkalmazásának újrafelfedezése, hiszen a szoros testkontaktus, a bőr-bőr kontaktus anya és baba közötti fontossága évezredes múltra tekint vissza.M

    minden érett újszülött kilenc ösztönös, programozott fázison megy keresztül élete első órájában. Ezek a fázisok: sírás fázis, relaxációs fázis, ébredési fázis, aktivizálódás, pihenési fázis, kúszás, ismerkedés, szopási fázis, alvási fázis. Ez nem más, mint az aranyóra fázisai. Akikkel megtörténik ez a kilenc fázis, vagyis háborítatlan lehet az aranyórájuk, azoknak a babáknak nem esik le a cukra, kevesebbet sírnak, jobban kötődnek, könnyebben adaptálódnak, stabilabb a hőháztartásuk, és sikeresebb lesz a szoptatásuk is. Utánkövetéses vizsgálatok alapján azok a babák és anyák, akik békében megélhették az aranyóra kilenc fázisát, egy évvel később jobban értették egymást,

    Dr. Szabó Miklós kitért arra is, hogy korábban általános volt az alábbi gyakorlat az újszülött első órájában:születése után azonnal elvágták a köldökzsinórt

    – azonnali légúti leszívás

    – szárazra törlés

    Apgar-teszt

    – fürdetés

    – szárazra törlés

    – szemcseppentés

    – bepólyázás, felöltöztetés

    – majd megmutatták a babát az anyának és elvitték, hogy az anya pihenni tudjon,

     

    ma már tudjuk, hogy a kívánatos és követendő gyakorlat ez (kéne hogy legyen):- megszületés után azonnal az anyára helyezés

    – köldökzsinór elvágása akkor, amikor már nem pulzál

    – aranyóra

    – csak ezután mérni az újszülöttet, hagyni, hogy mindvégig együtt legyen az anyával,

    – nem kell megfürdetni

    – együtt elhelyezni őket.Ha ez az egyórányi ráfordítás, odafordulás meg tud valósulni, akkor az újszülött könnyebben képes adaptálódni, egyértelmű vegetatív válaszokat adva.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Rohr: Olthatatlan szeretet - könyvajánló (2021. 01. 27.)

    Richard Rohr: Olthatatlan szeretet - könyvajánló (2021. 01. 27.)

     Olthatatlan szeretet - Assisi Szent ferenc alternatív útja, Ursus Libris kiadó 2015

     (A jan 20-i cikkfolytatása)

    Egy idézet, indoklásképp az ajánláshoz, egy másik könyvből: Lányi András - Bevezetés az ökofilozófiába, Könyvpont 2020, Változást, de hogyan? c. fejezet, 155. o.:

    "...Ha se többségi szavazással, se erőszakos úton nem érhető el az ökológiai rendszerváltozás... tegyünk egy próbát: nézzük meg, hányféleképpen tudjuk kivonni magunkat most azonnal (a Birodalom) mindenhatónak vélt hatalma alól - a munkánkban és a háztartásunkban... Ne feledjük a polgári engedetlenség iránti kötelességre figyelmeztető Thoreau intelmét... Az uralom lényege a  mi együttműködésünk, és ez az együttműködés bármikor felmondható. Ha semmi egyébre, arra mindenki képes, hogy a rosszat ne segítse elő. Legyen az életünk ellensúrlódás, amely megállítja a gépezetet."

    Idézetek és oldalajánló a könyvből:

    78.o.:... a megszerzett státus és biztonság... halálos a férfi pszichéjére és szellemére...

    111-115.o.

    118.o.: Ferenc a harmadik utat, az együttérző kreativitás útját tanította, és soha sem esett a "küzdj magy menekülj" csapdájába...

     122.o.: kiátkozás, boszorkányégetés, oszd szét...

    135-138.o.: negatív, tízparancsolat, nyolc boldogság, áldozás, hit...

     141-147.o.

    149 víz

    152-153 női elem

    165 az eucharisztia nem a tökéletesek jutalma (ferenc pápa)

    167 férfi, női isten

    170 mi vagyunk a kiválasztottak

    177 kontemplatív, szemlélődés...

    180 tanítás

    181 bírálat

    189 uzsora, pihenőnap...

    192 intézményi rossz "felismerte (a katonák) hazaviasságuk ostobaságát, amely azonban oda vezetett, hogy hazafiatlanok legyenek Isten országával szemben"

    197 és 201: tűz, kénkő, méltatlan, bűn... helyett:  teljes örömben legyen részünk (Bonaventura)

    200 kereszt

    206 az igazság a peremen és alul

     

     

     

     

     

     

     

  • Társítás: Antall József és Alfred Herrhausen (2020. 11. 11.)

    Társítás: Antall József és Alfred Herrhausen (2020. 11. 11.)

     

    A sorozat címe azért nem hasonlat, mert bár a kiemelt szempontból hasonlók az összehasonlított esetek, más nézőpontból esetleg teljesen eltérőek. Így inkább hasonlóság, asszociáció, képzettársítás a cím.

     

    Felelet.hu:

     

    A hasonlóság alapja, hogy vértanúként életüket adták a magyar nép, Európa keresztény alapú tisztességes életéért.

    Herrhausent 1989 végén felrobbantották, Antall 1990 elején váratlanul rákos lett, amikor a hazai és nemzetközi erők várakozásával szemben nemzeti oldal nyerte meg az első választást. Életét meghosszabbította - a pusztító erők akarata ellenében - többek között többszázezrek magyar ember imája, akarata, de megrövidítette többek között a taxisok és az államfő kegyetlenül, a betegség kríziseire időzített gonoszságai.

    Feltehető, hogy számíthattak arra, hogy elvesztik életüket, akár a történelem és a világerők ismeretében, akár mert fenyegetést kaptak, rá akarták venni őket céljaik megváltoztatására, tehát önként kockáztattak a népeink érdekében.

     

    kiegészítő adatok:

    Alfred Herrhausen, a Deutsche Bank elnöke, Kohl gazdasági főtanácsadója, barátja

    Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció III. 6. fejezet: Miért kellett meghalnia Alfréd Herrhausennek, a Deutsche Bank elnökének?

    "Herrhausent az angol-amerikai pénzügyi körök legfelsőbb döntéshozóinak, azaz a Carroll Quigley által HÁLÓZAT-nak nevezett háttérhatalomnak, a szigorúan titkos parancsára ölték meg. Ezt a drasztikus lépést figyelmeztetésnek szánták Németország számára, hogy hagyjon fel független gazdaságpolitikai kezdeményezéseivel, és mondjon le Kelet-Európa gazdasági talpraállításáról és fejlesztéséről. Kohl ezirányú stratégiáját Herrhausen dolgozta ki. Amikor később Dieter Karsten Rohweddert is, a német Állami Vagyonügynökség vezetőjét, aki az új német tartományok, vagyis az egykori NDK gazdasági működéséért volt felelős, eltették láb alól, akkor a Kohl-kormány önálló kelet-európai gazdasági terveit lényegében feladta. Az események későbbi menete megerősíteni látszik azt a feltételezést, hogy Herrhausent Kelet-Európa gazdasági talpraállítása érdekében kifejtett stratégiai kezdeményezéséért távolították el az élők sorából."

     

    Fricz Tamás: Egy bankár rejtélyes halála
    Alfred Herrhausen szembeszállt a globális érdekekkel, Mercedese mellett bomba robbant
    Magyar Nemzet újság, 2019. június 27.

    1989–1990 táján milyen mozgástere volt a rendszerváltó ellenzéknek és később az Antall-kormánynak?

    inspiráló ebből a szempontból Kulin Ferenc A paktum-fantom című könyve, mely a rendszerváltás éveinek nemzetközi összefüggéseire koncentrál.

    addigra már Nyugat-Európában óriási fordulat zajlott le. A John Maynard Keynes-i, szociá­lis piacgazdaságra épülő jóléti állam koncepcióját felváltotta a Milton Friedman-i, Fried­rich August von Hayek-i elvekre épülő neoliberális gazdaságfilozófia, amely a globális szabadpiacot állította előtérbe az állammal szemben, a pénzpiacot a termelő gazdasággal szemben, a piaci szereplők (a „befektetők”) érdekeit a dolgozói, munkavállalói érdekekkel szemben.

    a nyolcvanas évektől kezdve a globális elit fokozatosan legyűrte az államok gazdasági és pénzügyi önállóságát azzal, hogy az 1989-es washingtoni konszenzus szellemében intézményesítették a pénzek, az áruk, a személyek és a szolgáltatások államhatárokon átívelő szabad mozgását.

    Az Antall-kormány a német mintájú szociá­lis piacgazdaság mellett tette le a voksát, de hamarosan szembe kellett néznie azzal, hogy ennek immáron semmilyen realitása nincs, mert nem kapjuk meg hozzá az elengedhetetlen nemzetközi támogatást.

    Kohl elkötelezett volt a német szociális modell mellett

    1990 második felétől kezdve megváltozott a német kormány és a német politikusok hangneme

    Herrhausen átfogó gazdasági koncepciót dolgozott ki az érintett országok felzárkóztatására, különös tekintettel a nagyarányú, a válságból kijutásukat leginkább gátló külföldi adósságállományuk elengedésére vagy átütemezésére. Ebből a szempontból kiemelten foglalkozott Lengyelországgal és Magyarországgal,

    Herrhausen átfogó és végtelenül szimpatikus elképzeléseit 1989. szeptember 25-én ismertette

    1989. november 30-án Frankfurtban, miközben a páncélozott Mercedesében haladt, egy időzített bombát robbantottak fel autója mellett

    két év múlva gyilkosság áldozata lett az a Detlev K. Rohwedder is, aki a német állami vagyonügynökség vezetőjeként valóban védte a keletnémet tartományokhoz tartozó nemzeti vagyont

     

     

    hasonló témában korábbi cikk: Ki irányította a rendszerváltást? (Magyar Nemzet 2020. 05. 16.) (2)

     

     

     

  • Társítás: Szdsz, Fidesz (2021. 06. 29.)

    Társítás: Szdsz, Fidesz (2021. 06. 29.)

     

    A sorozat címe azért nem hasonlat, mert bár a kiemelt szempontból hasonlók az összehasonlított esetek, más nézőpontból esetleg teljesen eltérőek. Így inkább hasonlóság, asszociáció, képzettársítás a cím.

     

    Felelet.hu:

    Tanakodtunk 2010 környékén, hogy hova tűnt az az Szdsz, amely törpepártként tudta uralni a hazai politikát, történéseket 1990-től, nemzetközi erők segítségével. Egy pillanatig az Lmp (Lehet Más a Politika) volt gyanús, de mégsem. Érdekes ugyanakkor, hogy mára annak egyik alapítója, a kommunista leszármazott Schiffer András maradt (egykor parlamenti képviselőként) a közélet utolsó tisztességes, valóságról, fontos dolgokról beszélő embere.

    Mi akkor a megoldás, ami talán már réges-rég eleve ki volt tervelve?

    A Fidesz vette át az Szdsz szerepét (már 1990-ben is jóban voltak, aztán a Fidesz fele beleolvadt az akkori hatalom Szdsz-ébe, a többi, sikeresen megszüntetve a demokratikus magyar pártokat (mint a kommunisták 1948 körül), létrehozva egy ál-ellenzéket, végül nem törpepártként, hanem kétharmaddal irányítja bábkormányként a magyar népet.

    De mit is várhatnánk 500 év megszállás után?

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Területenkívüliséget élvező multik (2022. 07. 27.)

    Területenkívüliséget élvező multik (2022. 07. 27.)

    Cikkajánló:

    (Régi, hét éves cikk, de teljesen érvényes ma is.)

    Torba Tamás: Mercedes, Audi Magyarországon – áldás vagy átok?

    Magyar Nemzet, 2015.08.12. (nyomtatásban novemberben)

    Tehát ez az írás a 2015. február 6-i Magyar Nemzet fordulat után jelent meg. (G-nap) Addig ilyet (a kormánylapban, de máshol is) tilos volt írni. Az utolsó Magyar Nemzet 2018. április 11-én jelent meg.

    Kiemelések a cikkből:

    A döntő érv, ami miatt ezek a cégek itt működnek, ugyanis az, hogy a megkötött megállapodások de facto mentesítik őket a teljes magyar bürokráciától, hatósági vegzálástól, véget nem érő ellenőrzésektől, kezdve a cégalapítástól, folytatva a bármilyen engedély megszerzésével, az adó- és egyéb ellenőrzéseken át egészen az áfa visszaigényléséig vagy visszatartásáig, és még sorolhatnám.

    A hazai bürokrácia, a hatóságok nehézkessége, lassúsága, a vonatkozó jogszabályok keszekuszasága, az ellenőrző szervek részéről sokak által vélelmezett rosszindulat, az áfa finanszírozásából fakadó, sok esetben a vállalkozás likviditását és puszta létét veszélyeztető gyakorlat Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi alkalmazása az Audi és a Mercedes számára ismeretlen. Telephelyeikre a NAV be sem teheti a lábát. Hazánkban ezek a cégek az említett szempontokból területenkívüliséget élveznek.

    (A hazai kis cégeknél:) A felmerülő járulékos költségek kibírhatatlanok, a stresszről, félelemről nem is beszélve. Nincs meg az induláshoz szükséges üzleti tér és levegő. Előbbit betöltik merev, bürokratikus jogszabályokkal és ügyintézéssel, utóbbit elszívják az ügyeskedők, áfacsalók, és nem utolsósorban a hatósági jogalkalmazási gyakorlat.

     

    A teljes cikk:

    Komoly médiavisszhangot váltott ki a hír, miszerint a Mercedes Hungária Kft. tavalyi eredményét osztalék formájában teljes egészében kivitte Magyarországról. A gyakorlat más hazai autógyártó esetében (Audi) is sűrűn előfordul. Miután közismert, hogy az említett társaságok komoly kedvezményeket élveznek, sőt létrehozott munkahelyenként közel tízmillió forintos támogatásban is részesültek, az érdeklődés érthető. Amikor a támogatások összege nyilvánosságra került, a hazai vállalkozók körében igen éles kritikákat is kiváltott, állításuk szerint a magyar tulajdonú vállalkozások hasonló nagyságrendű támogatásról még csak nem is álmodhatnak.

    A témával kapcsolatos cikkek írói között többségben vannak azok, akik szerint mind az autógyárak által követett gyakorlat, miszerint kiviszik a hasznot, mind a kapott anyagi juttatások végső soron az ország javát szolgálják (Szajlai Csaba: Mercedes, a mi lányunk. Magyar Hírlap, 2015. augusztus 6.), vagy – mint Boros Imre a Napi Gazdaságban árnyaltabban fogalmaz – üzemgazdasági szempontból nem szerencsés a konstrukció, de nemzetgazdasági szempontból kulcsfontosságú.

    Mindezzel többé-kevésbé egyet lehet érteni, egyébként pedig a leírt gyakorlat akár a kedvezményeket, akár a profitkivitelt tekintve világszerte elterjedt. Megjegyezném, hogy azért érdekelne a kormányszóvivő vagy Lázár János reakciója a Magyar Hírlap cikkében leírtakra, miszerint hazánk egy tőke- és pénzszegény ország, ahol a multik és az uniós támogatások nélkül fű sem nőne. Nesze neked hazai tulajdonú bankszektor meg felemelkedő nemzeti középosztály

    Érdemes a kérdésnek egy másik aspektusát vizsgálnunk. A döntő érv, ami miatt ezek a cégek itt működnek, ugyanis az, hogy a megkötött megállapodások de facto mentesítik őket a teljes magyar bürokráciától, hatósági vegzálástól, véget nem érő ellenőrzésektől, kezdve a cégalapítástól, folytatva a bármilyen engedély megszerzésével, az adó- és egyéb ellenőrzéseken át egészen az áfa visszaigényléséig vagy visszatartásáig, és még sorolhatnám.

    A hazai bürokrácia, a hatóságok nehézkessége, lassúsága, a vonatkozó jogszabályok keszekuszasága, az ellenőrző szervek részéről sokak által vélelmezett rosszindulat, az áfa finanszírozásából fakadó, sok esetben a vállalkozás likviditását és puszta létét veszélyeztető gyakorlat Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi alkalmazása az Audi és a Mercedes számára ismeretlen. Telephelyeikre a NAV be sem teheti a lábát. Jaj lenne annak az adóellenőrnek, önkormányzati ügyintézőnek, munkaügyi ellenőrnek, aki megpróbálna a hazai vállalkozókkal szemben alkalmazott gyakorlat szerint eljárni velük kapcsolatban. Az autógyárak által alkalmazott, az összeszerelendő, külföldről érkező alkatrészek mozgását vezénylő logisztikai és számviteli modellnek nem kell áfafinanszírozási kockázatokat kezelnie. A fejlesztésre kiszemelt területet környezetvédelmi szempontból kifogásoló természetvédő hirtelen a rendőrségi fogdában, majd a bíróság előtt találná magát.

    Összefoglalva: kis hazánkban ezek a cégek az említett szempontokból területenkívüliséget élveznek. Ez igazi hungarikum, fel lehetne venni a listára. S e tény sokkal fontosabb, mint a munkahelyteremtő támogatás összege vagy a profit kivitele, mégpedig elvi szempontból. Ugyanis jelzi, hogy voltaképpen mi a véleményük a multinacionális vállalatoknak a hazai „vállalkozásbarát” jogrendszerről és a jogalkalmazók működéséről. Egy mondatban összefoglalva: nem kívánnak velük találkozni, ha egy mód van rá. Azt az egy módot pedig szerződésben kötik ki, amelynek aláírására akkor van esélyük, ha kellően nagy volumenben exportra termelnek. Minden egyéb szempont másodlagos, továbbmegyek: nem létezik.

    Pontatlanság lenne azt állítani, hogy az ismertetett működési modell és kísérőjelenségei csak a német tulajdonú autógyárakra jellemzők. Dunaújvárosban biztosan emlékeznek a Hankook gumigyár betelepedését kísérő eseményekre.

    Hazánkban kétféle vállalkozási környezet létezik. Az egyiket nagy vonalakban bemutattam, a másikat minden magyar cégtulajdonos és ügyvezető ismeri. Versenyhátrányunk úgy a hazai, mint a globális piacon elsősorban ebből fakad. A felmerülő járulékos költségek ugyanis kibírhatatlanok, a stresszről, félelemről nem is beszélve. A tőkehiány szintén fontos tényező, de nagyon jól tudjuk, vannak olyan iparágak, amelyeknél nem elsődleges fontosságú, hogy mindjárt az elején eurómilliók álljanak rendelkezésre. Ezek azok az ágazatok, amelyek a politikusok által előszeretettel hangoztatott kreativitást, újításokat, találmányokat használják, jobban mondva használnák fel. De létrehozásukhoz nincs meg az induláshoz szükséges üzleti tér és levegő. Előbbit betöltik merev, bürokratikus jogszabályokkal és ügyintézéssel, utóbbit elszívják az ügyeskedők, áfacsalók, és nem utolsósorban a hatósági jogalkalmazási gyakorlat. Ennek következtében válik a magyar tulajdonú vállalkozás másodrendű szereplővé. Élő példa a Traubisoda esete, ahol a külföldi védjegybitorló ellen tizenöt évig pereskedett a tulajdonos. Vajon a Coca-Colával ezt meg lehetett volna csinálni?

    Az említett gondolkodásmód a magyar hatóságoknál egyszerűen kiirthatatlan. Ugyan nem is nagyon törekednek a változtatásra. Negyedszázada tartó „eltökélt arccal egy helyben járásunk” (copyright: Ossian együttes) fő oka ez.

    A kreativitás, a találmányok, újítások, fejlesztések világában, különösen az informatika, a reklám és kommunikáció, illetve az ezeket felhasználó szolgáltatások terén túlnyomó többségben a fiatalok vannak otthon, övék a vezető szerep. Ők viszont elutasítják a kettős mércét. Inkább külföldre mennek, annak minden következményével együtt. (Kivéve azokat, akik komoly lehetőségeket látnak vagy ismeretséggel bírnak az államapparátusban, hiszen manapság ott gyorsan meg lehet gazdagodni, karriert építeni.) A kreatívakat egyik kormány sem volt képes itthon tartani az elmúlt huszonöt évben. Nem lettünk informatikai nagyhatalom sem, pedig ha valahol, akkor itt lenne keresnivalónk. Erről bárki tájékozódhat, ha elolvassa a tárgyban született írásokat, például az Informatikai Vállalkozások Szövetsége elnökének tollából. A bürokrácia lebontására minden kormány kivétel nélkül ígéretet tesz, kommunikációjában stratégiai célként kezeli.

    Eredménytelenül. Legalábbis a magyar vállalkozók szempontjából. Amíg ez nem változik, addig az összeszerelő műhelyek országa maradunk. Jó esetben.

    A szerző közgazdász

     

     

     

  • Végkifejlet előtt - végveszélyben (2022. 02. 28.)

    Végkifejlet előtt - végveszélyben (2022. 02. 28.)

    dr. Tóth Zoltán József könyve (nem kapható)

    ITTolvasható egy részlet!

    Könyvajánló

    Két Hollós Kiadó, 2014

    részletek:

    12.o. A Fugger birodalom... hitelezője az oszmán török császárságnak.

    A Habsburg dinasztia a Fugger-család érdekeit megvalósító...

    14.o. A második pénzelt, irányított mozgalom a protestálás az egyház és a kamatok tiltása ellen.

    19. o. A bankok által támogatott majd megbuktatott Harmadik Birodalom...

    A kommunizmusnak nevezett renszernek a még meglévő szakrális közösségi szerkezetet kellett felszámolnia...

    20.o. A búcsúcédulák árusítását a Fugger bankház szervezi.

    22.o. Az Isten végtelen kegyelme irgalmazzon nekünk, hogy ez az új irány nem egy álca, az egyház és a hit ellenségei által felhasznált "fedő történet" az alapok - a hit, a liturgia, a szervezet -... szétrombolásához. (Ferenc pápáról)

    23.o. XVI- Benedek pápa 2013 februári lemondását megelőzte a pénzügyi források elzárása...

    25. Az első világháború után...

    A hódoltsági területeken... intézményeikkel hajtatják végre akaratukat. pártok, alapítványok, intézetek, egyetemek, médiák...

    26.o. Mitterrand... Franciaország utolsó elnöke...

    27.o. Ukrán konfliktusról (most 2022. februárjában külön érdekes)

    27.o. Az uralom gyakorlása a lélek és a szellem uralásával... a szavak jelentésének állandó átalakításával.

    28.o. Régóta benne élünk Orwell világában.

    ...

    32.o. A küzdelem tétje, hogy melyik politikai erő képes a felülről kapott feladatokat tökéletesebben végrehajtani.

    33.o. Nemcsak a választási jelöltek és a közéleti szereplők "háttérből mozgatottak", hanem a választási eredmények sincsenek a "véletlenre" bízva.

    33.o. Az egyes országok mozgásterét bővítheti, ha...

    38.o. Mátyás király idejére körbezárnak minket... császárrá választását... mérgezés akadályozza meg. A másik szövetségessel... való kapcsolatot Bakócz Tamás pápává választásának meghiúsítása teszi lehetetlenné.

    38.o. 1490 után a Jagelló házzal megérkezik a Fugger-ház, a monetáris hatalom pénzügyi helytartója, és... azóta sem távozott.... A Fugger-helytartó Fortunatus elkezdi az ország belső kifosztását.

    40.o. A tatárjárás, majd I Lipót kora...

    40.o. Az első világháorú után nem mertek népszavazást tartani a... kiszakadásról.

    41.o. Az 1867-es kiegyezés... majdnem teljes pusztulásba vitték az országot.

    41.o. Svádország látta el Hitler államát... a Wallenberg család közvetítésével.

    43.o. 2010-re a kifosztás és lepusztítás nyomán Magyarország csaknem a kormányozhatatlanság határán állt....A profit kiszivattyúzás biztonságát is veszélyeztető jelek... Valami újat kellett felépíteni, alkalmazni, ami az elmúlt 25 év rendszerét működöképessé téve ismét egy ideig továbbra is fenntartja... A globális hatalom a rendszer fenntartásának új lehetőségét a 2010-ben kétharmados választási többséggel hatalomra jutott (Fidesz) pártkoalícióban találták meg, akik teljesítették, sőt túlteljesítették az elvártakat. A kifosztás rendszerét fenntartva az országot kormányozhatóvá tették...

    44.o. Csaknem nyílt oligarchikus irányítás alá került az ország pénzforrásainak teljes kezelése.... Sosdöntő kérdésekben teljes együttműködés volt az aktuális kormányzó és a meghatározó ellenzéki pártok között. (azaz SZDSZ és Fidesz)...FÖLD: A gyarmati jellegű agrárgazdálkodást tartják fenn. LAKÁS:  A lakásvagyontól való megfosztás mértékét a pszichológiai és szociális elviselhetőséghez szabják az évi kvóták megállapításánál. IVÓVÍZ: Csak remélhetjük, hogy a cégkoncentráció nem az ivóvízhiánnyal küszködő külső hatalom érdekét szolgálja.

    46.o. Hiába van új alaptörvény (2012), sema jogalkotó (se más) nem követi azt.

    'Felelet' Azaz nem kell új kétharmados alkotmány, elég lenne a meglévőt betartani az ország sorsának jobbra fordításáért.

    46.o. Azt hiszem... a magyar államiság maradványainak felszámolása zajlik... nemzeti harsonák, patrióta szólamok... mellett.

    47.o. A birodalom működését jelentő renszerelven kell a réseket... megtalálni... Racionálisan nézve szinte lehetetlen...

    47.o. A folyamatot a nemzeti szinezetű kormány alatt szeretnék beteljesíteni, majd miután ez megtörténik,... a nemzeti politizálás maradványait és szimbólumait is örökre el kívánják törölni. (és: Frey Tamás: 2015 c. könyve)... lehet-e minél több társadalmi réteggel kiegyezni...

    48.o. Túl kéne lépni a kétszínűségen, azon a politikán, amely a kifosztást úgy konszolidálja, hogy közben azt nemzeti szabadságharcnak tünteti fel.

    48.o. a begbelsőbb irányító körét tekintve rákosista eredetű... csoportok (Fidesz, Szdsz és utódai)

    48. o. lehetséges eszközök... (jóra)

    49.o. Eddig két alku született... (rosszra)

    50.o. A lepel lehull... Magyarországon a közép-európai térségnek nemcsak az egyik legkorruptabb, hanem a legszervilisebb kormányzása valósul meg a rendszerváltástól máig (2014).... Az új elit is védetté vált...

    51.o. A jó döntés meghozatalát akadályozza a cinizmus, az arrogancia, a kisstílű pökhendiség, a felfuvalkodottság, a tiszteletlenség, a brutalitás, a megalománia, a csillapíthatatlan hatalmi és más ösztönvágy, az alpári, élősködő mentalitás, a becstelenség, a képmutatás stb.

    52.o. A miniszterlenök (sokszor) az igazságot mondja ki... Kérdés, hogy a valóség és az üzenetek tartalmának ütközése mikor válik elviselhetetlenné...honfitársainknak.

    53. Biztos vagyok benne, hogy Isten most sem hagy el minket. Lehetőség van a... helyi közösségek újjászervezésére...