Egy normál szülésnél nincs orvosi teendő (2021. 01. 13.)
Két újságcikk
1.: Egy normál szülésnél nincs orvosi teendő – beszélgetés Bálint Balázs szülész-nőgyógyásszal, Képmás magazin, 2020. 01. 06.
2.: Egy bátor édesanyának köszönhető, hogy az otthonszülés legálissá vált Magyarországon, Társaság a Szabadságjogokért, 2020. 12. 13.
Egy normál szülésnél nincs orvosi teendő
Bálint Balázs az egyik legnépszerűbb magyar szülészorvos, akinél hosszú sorban állnak a kismamák. Édesapja örökségeként viszi tovább az „otthonszülés a kórházban” elvét és gyakorlatát négy budapesti munkahelyén. Elnyerte a Kopp-Skrabski egyéni díjat, és ugyanaznap országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelővé választották.
– Hivatásod és természetes szüléspártiságod köztudottan családi örökség. Egyértelmű volt a pályaválasztás?
– Voltak más terveim is: jogász, lelkész és régész is akartam lenni, de mindig a szülész-nőgyógyászat maradt a prioritás. Édesapám és nagybátyám is szakmabeli, az egyik fiam is orvosnak tanul. Az én sorsom talán azért is alakult így, mert édesapám – aki példakép is számomra – gyakran bevitt magával a kórházba, ahol megnézhettem az újszülötteket, s ez maradandó élményt jelentett.
– A Szent Imre Kórházban kezdtél el dolgozni, ahol édesapád is. Azonnal átvetted az ő szemléletét?
– Akkor még a Szent Imrében is erősen jellemző volt a medikalizáció, ami máshol még mindig általános – amire szükség is van, csak nem ilyen mértékben. Így megtanultam a hagyományos szülészetet is, de közben otthon sokat hallottam másfajta szülési technikákról és a psziché fontosságáról a várandósság és a szülés alatt.
A természetes szülés egyébként sosem volt a kórház húzóágazata, csak kívülről tűnhetett úgy, hogy nálunk éjjel-nappal „alternatív” szülés zajlik. Két-három ilyen szemléletben dolgozó orvosnál és bábánál nem volt több, és ma sem vagyunk sokkal többen. De ez a kis csapat nagy szaktudással vállal például faros szülést és császármetszés utáni természetes szülést is.
Láttam tehát mindkét oldalt, ezért nem lepett meg, amikor a statisztikákon alapuló ún. evidence-based kutatások is megerősítették: a háborítatlan szülés jó és veszélytelen. E kutatások mindenhatóságát egyébként némileg megkérdőjelezem, mert egy adott ember egy adott szülése esetében nemcsak a statisztikákra, hanem a megérzéseinkre is hallgatnunk kell. Ugyanakkor nagyon fontosak, hiszen kimutatták:
Ha egy szülés spontán indul, ha az anya megválaszthatja a testhelyzetét, ha mellette lehet egy általa választott kísérő, ha nincsenek rutinbeavatkozások (ha az első három feltétel teljesül, akkor ezekre eleve ritkán kerül sor), és ha a baba minél többet együtt lehet az anyával a szülés után közvetlenül és a gyerekágyas időszakban – akkor a szülés nagy valószínűséggel komplikációmentesen fog lezajlani, a baba egészségesen jön világra, az anya felépülése gyors lesz.
És lesz egy olyan szülésélménye, amely után nagyobb valószínűséggel vállal újabb gyermeket – vagyis ez egy komoly demográfiai tényező is.
– Ha a háborítatlan szülés ennyire egyértelműen és igazoltan jó dolog, miért nem követik ezt mindenütt?
– A magyar rendszerben a felelősség az orvosé. És ha már az egyetemi képzés során arra kondicionálják őt, hogy életeket mentsen, azaz beavatkozzon, majd pedig a szakmai gyakorlat során is ezt látja élőben, akkor bizony ez lesz a sajátja. Édesapám sokat mondó hasonlata szerint az anya számára a várandósság és a szülés olyan, mint egy virágos mező, az orvos számára viszont ugyanez egy aknamező. E nézőpontbeli különbséget nagyon nehéz összeegyeztetni. Főleg akkor, ha semmi másra nem tanítják meg az orvosokat, minthogy aknakeresővel közlekedjenek.
Vészhelyzet esetén természetesen be kell avatkozni, de egy normál szülésnél nincs orvosi teendő.
A hagyományos szülészorvosi szemlélet kialakulására jó példa, hogy a szakorvosképzésem elején kollégáim még kíváncsisággal hallgatták szentimrés „alternatív” szüléstörténeteimet. Öt év múlva ugyanerre azt mondták: milyen veszélyes. Másik példa: a rezidens időszakát nem nálunk kezdő tehetséges fiatal kolléga, kétujjnyi méhszájnál burkot akart repeszteni, de nem tudta megmondani, miért.
A szülésnél ott vannak még a szülésznők, akiket gyakorlatilag orvosasszisztensnek képeznek ki és arra is használják őket. Ez így nem jó. Ezért is javasoltam, hogy az orvosképzésben legyen több gyakorlat, a szülésznőképzés pedig váljon kétlépcsőssé, és a másodikban (a mesterképzésen) kizárólag gyakorlati oktatás legyen.
– Sok javaslatot tettél már, például a családbarát szülészetekkel és az ambuláns szüléssel kapcsolatban is.
– Tizenvalahány éve mondom ugyanazt, s mostanra úgy tűnik, nem feleslegesen: egyre inkább meghallgatásra találnak a javaslataim. Legutóbb az, hogy a családbarát szülészeti pályázatokon eszközbeszerzésre csak akkor kapjon támogatást egy kórház, ha a munkatársak minél nagyobb részét elküldik a szemléletváltáshoz szükséges továbbképzésre: nem-gyógyszeres fájdalomcsillapításról szóló kurzusra, kommunikációs tréningre, perinatális és szoptatási szaktanácsadó képzésre.
Csak így van remény arra, hogy nemcsak a Szent Imre Kórházban szülő nők élhetik meg a természetes szülés élményét, hanem egyszer majd mindenki ebben az országban.
A szakfelügyelőséget is azért pályáztam meg, mert a hivatalosan előírtakon túl gyakorlatilag ugyanazt kell tennem, amit korábban önkéntesen: javaslatokat a hagyományos szülészeti szemlélet megváltoztatására.
– Sokan az ambuláns szülésben látják az anya- és bababarát szülések lehetőségét.
– Támogatom az ambuláns szülés bevezetését is a szülészeti medikalizáció csökkentéseként. A szakpolitikusok is támogatják, de a gyermekorvosok jogosan féltik a kórházi ellátásból korábban kikerülő babákat, hiszen van olyan település, ahol házi gyermekorvos sincsen. Kötelező képzéssel, családi otthonokba kijáró neonatológusokkal ez megoldható volna, de ez még a jövő zenéje. Emellett fontosnak tartom a felvilágosítást, ezért gyakran vállalok ilyen jellegű előadásokat is, határon túl is. A nők óriási kompetenciavesztésen mentek keresztül, amióta nem nagycsaládokban élnek, ahol a szülés és a kisgyermekgondozás az élet természetes része volt. Egyre többen tájékozódnak a lehetőségeikről és jogaikról, de még mindig sokan vannak, akik azt sem tudják, hogyan jön létre egy kisbaba.
– A természetes szülés népszerűsítésért vállalsz annyi „terepmunkát”? Hogyan egyezteted össze a sok elfoglaltságodat?
– Kondor Kata, aki a szememben a világ legjobb bábája, egyszer azt mondta:
Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak évi 100–120 nőnek adjuk meg a természetes szülés élményét.
Ezért vállaltam a szakfelügyeletet, valamint a Budai Irgalmasrendi Kórházban működő nőgyógyászat és a Bethesda Gyermekkórházban létrejövő referenciaszülészet szakmai hátterének kialakítását is, amelyek majdani vezetésével is megbíztak. Ha ezek elindulnak (várhatóan két év múlva), át kell majd gondolnom a vállalásaimat, de addig teszem a dolgomat mindenhol – az édesapámmal és nagybátyámmal alapított Gólyafészek Születésközpontban is. Ütközés miatti döntési helyzet persze előfordul: a babák nem akkor érkeznek, amikor nekem megfelelne, én viszont soha nem sürgetek meg egy szülést csak azért, mert dolgom van máshol, így néha lemondok egy rendelést, esetleg lemaradok egy másik szülésről… Nem mindig könnyű a döntés, de ha egyszer eldöntöttem, nem vívódom tovább, a másik lehetőséget elengedem. Hívő keresztény vagyok, ami a döntésekben és a kiégés ellen is segít.
– Ha már hit és kiégés, azon kevés nőgyógyászok egyike vagy, aki soha nem végzett abortuszt. Ezt lehetséges?
– Igen.
A jelenleg hatályos törvények szerint egy állami kórházban elég egyetlenegy olyan csapatot felállítani, amely a terhességmegszakítást el tudja végezni. Egyházi fenntartású kórházakban pedig ilyen jellegű ellátási kötelezettség egyáltalán nincs.
– Még nem is beszéltünk a családról, a cserkészetről és az egyházközségi munkádról...
– És a feleségemről sem, aki nélkül mindez nem működne. Zsuzsával még az egyetemen ismerkedtünk meg és 23 éve házasodtunk össze. Három gyermekünk mellett a gyermekradiológiát választotta, ami az orvosi munka örömét és a családanya szerepét is biztosítja számára. Együtt dolgozunk a Gólyafészek Születésközpontban, de másokkal együtt vele alapítottuk a pátyi cserkészcsapatot, amely mára már 155 fős. Valószínűleg előbb-utóbb megint kitalálunk valami új közös projektet. Számunkra nagyon fontos, hogy együtt dolgozzunk, egymást meghallgassuk, mindent megbeszéljünk, mert ez a jó házasság alapja.
Egy bátor édesanyának köszönhető, hogy az otthonszülés legálissá vált Magyarországon
Társaság a Szabadságjogokért magánszféra 2020. december 13.
A magánélethez való jog része, hogy magunk válasszuk meg szülésünk körülményeit – ezt éppen tíz éve mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága, amelyhez a TASZ ügyvédjének segítségével fordult Ternovszky Anna.
Az ítélet mind Magyarországon, mind külföldön nagy hatással volt a szülő nők jogainak elismerésére, a döntés eredményeként rendezték az otthonszülés hazai szabályozását.
Az évforduló kapcsán megkérdeztünk érintetteket, hogyan értékelik ma ezt a győzelmet.
Ternovszky Anna és Ernst Van Bemmelen Van Gent jogász, a Hágai Alkalmazott Tudományok Egyetemének oktatója
Emlékszem arra a napra, amikor a második fiamat vártam. Álltunk az óvoda udvarán több anyatársammal, akik szintén otthon szültek, és kaptuk a hírt, hogy a bábánkat, Geréb Ágit majdnem letartóztatták, mert mentőt hívtak az egyik otthonszüléshez, és a mentővel együtt érkezett a rendőrség is. Emlékszem az érzésre is: a kétségbeesett félelem, tehetetlenség és felháborodottság, ami elöntött. Mi lesz velem, hol és kivel fogok szülni? Úgy semmiképpen nem akartam otthon szülni, hogy ezzel esetleg a bábáimat veszélybe sodorhatnám, hiszen ez az én döntésem és felelősségem. Annyira dühös voltam, hogy üvöltve mondtam, én beperelem a magyar államot. Szerencsére éppen a TASZ-nál dolgozó anyukának mondtam ezt, így másnap már alá is írtam a periratot. Mikor megnyertem a pert, boldog béke és megnyugvás öntötte el a szívem, hogy van igazság. Azóta – részben a per hatására – sok minden változott. Magyarországon megszületett az otthonszülésről szóló rendelet, és világszerte újabb perek indultak remélve a győzelmet. Nemzetközi szervezetek jöttek létre a nők szüléssel kapcsolatos jogainak védelmében, mint például a Human Rights in Childbirth Non-Profit Organization 2012-ben, Hágában.
Úgy érzem, visszakaptuk, amit észrevétlenül elvettek tőlünk, nőktől az elmúlt évtizedekben: az alapvető ősbizalmat és jogot, hogy el tudjuk dönteni, hogyan jó nekünk szülni. Hosszú még az út, és lassan változik minden, de változik, és jó az irány, és remélem afelé haladunk, hogy mind otthon, mind a kórházakban egyre több nő élhesse meg a szülését egy csodálatos élményként.
Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója
A tíz évvel ezelőtti győzelem a Ternovszky v. Hungary ügyben az egyik első jogvédői győzelem, amin én is dolgoztam. A per szépen megmutat két fontos szempontot, ami azóta is meghatározó számomra jogvédőként.
A perek nagyon fontos löketet adhatnak a változásnak, de az eredményhez elengedhetetlen, hogy az érintettek és szövetségeseik nyilvánosan kiálljanak az ügyükért. Az otthonszülés szabályozása nem csak a sikeres per, de a mozgalom és a döntéshozók meggyőzése nélkül sem jött volna létre. A másik fontos tanulság, hogy a jogvédő munkának soha nincs vége: óriási előrelépés, hogy megszületett a szabályozás, hiszen hatással volt a kórházban szülő nők jogainak tiszteletben tartására is. Ugyanakkor a munka még tart, mert a szabályozás számos módon indokolatlanul korlátozza a választás szabadságát.
EMMA Egyesület (könyvek itt)
Ternovszky Anna ügye olyan eredmény, amelyet felidézve erőre kaphatunk akkor, amikor az alapvető jogok megsértése rutinszerűvé, a normalitás részévé válik, és amikor azt gondoljuk, hogy olyan csapdát teremtettek a körülmények, amelyekből nincsen kiút. 10 évvel később, 2020-ban is hatalmas erejű és megerősítő üzenet az EMMA Egyesület elköteleződéseire nézve is: érdemes beszélni a visszásságokról, érdemes támogatást keresni, megtalálni a bátorságot a kiálláshoz önmagunkért és másokért.
Másállapotot a szülészetben! Mozgalom
2010. december 14., pont egy évre rá, hogy Ternovszky Anna mint egyszerű magyar állampolgár 2009. december 15-én dr. Fazekas Tamás ügyvéd képviseletében (akkor még a TASZ színeiben) a „Ternovszky kontra Magyarország” néven ismertté vált kérelmet előterjesztette a Emberi Jogok Európai Bíróságához. Emlékszem annak a börtönös reggelnek még a szagára is... Sötét volt a zárkában, a többiek még aludtak. Fülhallgatóval hallgattam a külvilággal való egyik legfontosabb szálat, a Klubrádiót, és alig hittem a fülemnek – Annáék győztek! Alig fértem az (ágyi poloskás) ágyamban. Pirkadt, besütöttek a reménysugarak. Ismerve a beadvány tartalmát, találgattam, hogy mi minden is fog majd most megváltozni. Ennyi év távlatából, ha visszagondolok, leginkább az csapódott le, hogy külföldön micsoda nagy jelentősége volt ennek a győzelemnek, hogy hányan követték Anna példáját beadványokkal, megmozdulások, szervezetek jöttek létre a nyomdokában. Hány, de hány üdvözlet érkezett hozzá! 2012-ben Hágába hívták, az ő győzelme köré fonták a Human Rights in Childbirth nemzetközi szervezet konferenciáját. Nálunk? Mintha mégse váltotta be a győzelem a hozzá fűzött reményeket. Közvetve talán valami mozdult. Talán szerepe van a Magyarország elleni strasbourgi ítéletnek abban, hogy 2011 áprilisában, kénytelen-kelletlen mintegy legalizálták az otthonszülést a régóta szorgalmazott rendelettel, ami óriási jelentőségű még akkor is, ha tudjuk jól, sok sebből vérzik... A civil mozgalmakat pedig egyértelműen inspirálta a győzelem. Köszönet, Anna, köszönet, Tamás, köszönet, TASZ! Geréb Ágnes, szülész-nőgyógyász, bába
Mozgalomként hálásak vagyunk Ternovszky Annának a bátorságáért és a TASZ-nak a képviseletért! A Ternovszky-ügy óta tudjuk, hogy a női történetek alkalmasak a változás előmozdítására. Reményt kaptunk arra, hogy amikor falakba ütközünk a szülésünk kapcsán, az nem azt jelenti, hogy nincs is jogunk dönteni, hanem inkább azt, hogy az mulaszt, akinek biztosítania kellene, hogy élhessünk jogainkkal.
Béres Edina, bába:
Egyértelműen a Ternovszky-ügyben született határozat kedvező következménye, hogy 2011 áprilisa óta az otthonszülés nem csupán egy alkotmányos jog, amely irányadó szabályozottság nélkül létezik. Hanem egy olyan, szabadon választható, legális lehetőség a magyar szülészeti palettán, amely mind a családok, mind pedig a szülés körül dolgozó szakemberek számára biztonságos, rendezett jogi háttérrel működhet. Egy nagyon fontos tényező azonban kimaradt ebből a kedvezőnek szánt változtatásból, mégpedig az egyéni elbírálás, a személyre szabottság lehetősége, amely ezen az egészségügyi területen kiemelten fontos jelentőségű.
A szokásjogon, a protokollon alapuló rendelkezések helyett evidenciákon alapuló, naprakész iránymutatások kellenének ahhoz a működéshez, amely valódi, kompetens és felelős választási lehetőséggé tenné az intézményen kívüli szülést Magyarországon.
Fernezelyi Borbála, a TASZ Magánszféra Projektjének szakértője:
A képen a három otthonszületett gyerekem látható legkisebb testvérük születésének másnapján. Míg a nagytesók a saját ágyukban aludtak, az éjszaka leple alatt megszületett a kistesó. Reggelre kelve így örültek egymásnak. A sors különös fintora, hogy ameddig a nagytesók még a Ternovszky-ügy előtt, szabályozatlan keretek között születtek otthon Geréb Ágnes bábáskodása mellett, addig a legkisebb gyerek már az ítélet után, az otthonszülés rendelet szabályozott keretei között született, de Ági már nem lehetett bábaként jelen. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a Ternovszky vs Hungary ügy sikere is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szülő nők egyre inkább ki mernek állni a jogaikért, és ezt a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatához fordulók kérdései is megerősítik. (A képet az azóta már megnőtt gyerekeim hozzájárulásával adom közre.)
kapcsolódó információ:
a Napvilág Születésház volt munkatársai nevében - Geréb Ágnes
egyéb könyvek:
