Mattias Desmet: A totalitarizmus pszichológiája (2024. 01. 18.)

KÖNYVAJÁNLÓ

Mattias Desmet: A totalitarizmus pszichológiája

Kárpátia Stúdió kiadó, 2022

The Psychology of Totalitarianism

Chelsea Green Publishing, 2022

https://www.chelseagreen.com/product/the-psychology-of-totalitarianism/

https://www.magyarmenedek.com/products/17928/A_totalitarizmus_pszichologiaja_-_Mattias_Desmet.htm?gad_source=1&gclid=EAIaIQobChMIpOH--ojogwMVsoVoCR0OrQxjEAAYASAAEgKZjPD_BwEű

https://www.amazon.com/Psychology-Totalitarianism-Mattias-Desmet/dp/1645021726

https://brownstone.org/articles/my-book-is-being-burned/

https://www.tabletmag.com/sections/arts-letters/articles/psychology-of-totalitarianism

tartalmi kivonat - gondolatok

Előszó: Szakács Árpád: Ki irányít minket

(15.o.) Hamvas Béla írja „A Bor filozófiája”-ban: “A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel.”

Más ide vonatkozó művek : Molnár Tamás Lélek és gép, Herbert Markuse: Az egydimenziós ember, David Rieseman: A Magányos tömeg, Sprenglet: Ember és gép, Chesterton: A józan ész nevében.

Ezt a társadalmat maga a társadalom építi fel félelmével. Minél nagyobb a félelem, annál jobban várjuk a szigort. Ennek eredménye, hogy embertársaidra nem rezonálsz többé. A társadalomban szabadon lebegő félelem a kulcs. Mindennek az alapja, hogy egymás gyengeségeire fókuszáljunk.

I rész: A tudomány és annak lélektani hatásai

1.fejezet        A tudomány ideológiává tétele

Az értelem legnagyobb eredménye, hogy saját határait eléri. Schrödinger: Ha valamire nézünk, az megváltoztatja azt. A dolgok lényege nem közelíthető meg csak logikával. A tudomány átment azon az átalakuláson, amin sok minden: dialógusként indult, ma viszont dogmává lett. A tudományra hivatkozva lehet manipulálni. Tarthatatlan a holt univerzum képe. Az univerzumban van irány és akarat.

A tudományos diskurzus ideológiává lett és hitelt vesztett. Erre példa a “megismételhetőségi válság”. 2005 -ben számos csalásra derült fény. A Nature-ben jelent meg egy cikk (Baker, M.: Is there a reproducability crisis? 2016.) Daniele Fanelli írja, hogy a kutatók legalább 72 % -a hajlandó torzítani az eredményeket azért, hogy a saját állítását igazolja. A megismételhetőségi válság egy ismeretelméleti krízisre utal. Az minősül tudományos ismeretnek, ami megismételhető, adatolható kísérletekre épül. Mára a mérhetőség alap kérdéséhez jutottunk. A pszichológia is azáltal nyerte el a tudományosság ismérvét, hogy tesztekkel adatokat, mérhetőséget produkált. A Covid járvány idején a PCR tesztek megbízhatósága körüli viták is hasonlóak voltak. Amikor az ember számokat lát eleve objektív igazságoknak éli meg az adatokat. Erre példa az amerikai halálra ítélt gyilkosok számának adata. Első megfigyelésre több fehér kapta ezt az ítéletet. Második megfigyelésre, nagyobb eséllyel ítéltek el valakit, aki fehéret ölt meg, és minden egyes megfigyelés megváltoztatja az adatsort.

A tudomány ideológiává, dogmává fajult. Megerősítette azt, hogy az ember a maga szubjektív dimenziójában is a középpontban áll. A számok és a tények összekeverednek. Ha a médiában egy “jelentős” ember nyilatkozik valamiről, az illető grafikonokat alkalmaz, akkor az valóság és tény.

2.fejezet        A tudomány gyakorlati alkalmazása - elidegenedés

Az emberek nem találkoznak azzal, akitől valamit vásárolnak. A „Másik” eltűnt mellőlem fizikai értelemben. A munka szubjektív értelme eltűnt: gépezetté vált. Ezáltal értelmetlenné vált a munka, hiszen a másik hálás tekintete a valódi értelem. David Graeber: Bullshit munkák c. művében kifejti, mennyi olyan feladatot végeznek az emberek, amelyek csak pótolják az emberek közötti űrt: Szakértők, ellenőrök stb. A munka értelmét igazán az emberi kapcsolatok adják.

Hannah Arendtatomizált szubjektumnak mondja az embert, aki a felvilágosodás óta abban az optimizmusban él, hogy uralja a világot. Valójában kicsúszott a vezetés a kezéből, az értelmetlenség tapasztalata miatt elerőtlenedett, ugyanakkor pusztító potenciálok vannak a kezében.

3.fejezet        A mesterséges társadalom

A mesterségesen előállított dolgok sosem pontos másai a természetesnek. Még akkor sem, ha nem látható a különbség egy nyomtatott hús és egy valódi között. Ugyanígy a digitális kapcsolat nem azonos a testi megjelenésében megvalósuló találkozással. Példa erre az anya és a csecsemő kapcsolata, intuitív-testi kapcsolódása. (Hanglejtés, színek stb.)

A depresszió és a digitalizáció között szoros kapcsolat van, mivel a másik, szeretett lény passzivitása okozza a tehetetlenség érzést stb. A Covid válság legalizálta a digitális kommunikációt. A digitalizáció dehumanizálja a beszélgetést. A digitális térben válunk atomizált szubjektumokká. Ez a totális állam alapegysége.

Érdekes módon a környezetvédelmi mozgalmak is úgy akarják megmenteni a természetet, hogy elszigetelik tőle az embert. A megújuló társadalmi vízió összekeveredik a transzhumanizmussal, azaz, hogy az ember összeolvad a technikai eszközökkel. De ezek a mechanisztikus ideológiák mindig hitelből élnek: a jövőben, amikor a tudás majd tökéletes lesz, akkor jó lesz. Az életet megkönnyebbítik, de a létezés értelmét elfedik.

A folyamat lényege ez: Elveszítjük a mennyet, megszállottak leszünk a tudomány eredményeibe vetett hitünkben, és lépdelünk a mesterséges paradicsomba, a totalitarizmusba. A tudomány bálvány léte a folyamat egyik eredője.

4.fejezet        A nem mérhető univerzum

A modernitás alap ideológiája, hogy racionalitás nélkül abszurd borzalom lesz a világ. Ha szubjektiv történetekre alapozzuk világ látásunkat, akkor boszorkányokat fogunk égetni a végén.

A koronavírus járványban pedig azt láttuk, hogy a döntéseket racionális számokra alapozták. Ezek transzparensek, logikusak, objektívek. Számos példa van arra, hogy a számok nem tények. Mindig a tények igazolására vannak. Nem készültek adatsorok arra nézve, hogy a covid intézkedések miatt hányan haltak meg, nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a gyógymód jobb vagy rosszabb volt, mert senki sem nézte a statisztikákat, csupán egyetlen egy érdekből.

A feszültségek, félelmek, ideológiai nézeteltérések azok, amik nyugvópontra juttatják vagy polarizálják a társadalmat. Az a fő kérdés, hogy úgy nézünk-e az emberre, mint biokémiai gépezetre, amelyet technológiailag ellenőrizni kell. Vagy egy olyan lény, amelynek sorsát a másikkal való misztikus rezonanciában és a természet formanyelvében találja meg.

Ha kiválasztok a saját előítéleteimnek megfelelő számokat, akkor azok mindig megerősítik fikciómat. Az a szinte ellenállhatatlan illúzió, hogy a számok tényeket képviselnek, az győzi meg az embereket leginkább, hogy a saját fikciójuk valóság.

A számok befolyásolnak, és amikor nyomás alatt vagyunk, nem vesszük észre, hogy amikre reagálunk, azok nem tények, hanem a tények köré épített fikció. A szubjektív hatások nagyon erősek a számok megalkotásakor. A kutatás végeredménye általában megerősíti a kutató preferenciáját.

A mechanisztikus ideológia egy olyan technokrata társadalmat hoz létre, amelyet objektívnek tűnő információk vezérelnek. Ebben a szubjektivitás a hatalommal való visszaélésnek tűnik. A tömegmédia szintén számokat mutat be, ebben a lakosság hisz. A határok elmozdulnak, miközben elvben a teljes objektivitást nézzük.

5.fejezet        A mester iránti vágyakozás

Az emberi nyelv tele van félreérthetőséggel. Minden szó egy másik szó által nyer értelmet. Mindig hiányzik a következő szó ahhoz, hogy értelmes legyen az előző. A nyelvnek van egy belső, áthághatatlan hiányossága. Az ember soha nem tudja egyértelműen átadni üzenetét. Az embert a tudás állandó hiánya gyötri. Van bennünk egy eredendő nárcizmus. 6-7 éves korban belenéz a gyerek a tükörbe, és örül saját magának. Én vagyok. A Jó az anya, a Másik számomra van. Ha túlságosan azonosulunk ezzel a képpel, akkor nem tudunk rezonálni a másikkal. A mai társadalom egyre inkább a külső ideális kép iránti megszállottságot mutatja. Személyes kapcsolataink bizonytalanok, a belső üresség, a másikkal való versengés felemészti az embert.

Emellett a szabályok száma óriásira nőtt. 1840 és 2010 között 20-ról 80 százalékra nőtt meg az adminisztrációs állások száma. A túlszabályozás egyre kevesebb teret enged a szubjektív döntésnek. Maga a társadalom válik kíméletlen géppé. Az életet logikába szorítjuk.

A totális társadalom az emberi szorongást és félelmet kihasználva „megoldja” az életet.

Miért nem tudta a felvilágosodás megvalósítani álmát? Egy makacs kísérlet volt ez arra, hogy mindent a logikába szorítson. Ezzel elfojtotta a szimbolizmust, a misztikát, a költészetet, azaz azt a képességet, amivel a bizonytalanságokra alkotással, rezonanciával reagálunk. A bizonytalanság ezért félelemmé változott. A félelem leküzdésére egyetlen válasz lehetőség maradt: a nárcizmus és az egyre erőteljesebb szabályozási mechanizmus. Amikor beszélünk, mindig keressük a legvégső, mindent megmagyarázó szót, de ilyen nincsen. Ezért átfordul a folyamat önmaga ellentétébe: szabadságvágyunk helyett az abszolúte uralkodóhoz fordulunk, a “Mesterhez”. majd kimondja az utolsó szót, a “tuti”-t. Ugyanez a folyamat zajlik le a me too, a környezetvédelmi mozgalmak ideológiáiban: óriási a gond, kell valaki, aki leveszi ezt a terhet, helyettünk dönt.

II. rész: A tömegképződés és a totalitarizmus

6.fejezet        A tömeg felemelkedése

A totalitarizmus a tömegképződésen alapul. 20. század elején kialakult új államforma: diktatúra: a szólásszabadság, önrendelkezési jog megszüntetése. A fizikai terrortól való félelmen alapulnak. A diktátor egyoldalúan kikényszeríti a társadalmi szerződést. Ma a biztonsági szolgálatok beavatkozásaink növekedését éljük át. Láthatatlan technokraták lesznek a diktátorok, már nem bandavezérek. Először a mechanisztikus ideológiával kell a társadalom lelkiállapotát olyan helyzetbe hozni, hogy értelmetlen és elszigetelt legyen az élete. Utópisztikus technológiákban kell bíznia. A közszférát el kell uralnia a statisztikáknak. A fikció és a tény határvonala mosódjon el a számok tényekként való közlésével. Gustave Le Bon leírja, hogyan alakul ki a tömegben egy új fajta embertípus. Egyéni lélek helyett a csoportlélek. Korábban a tömegnek rövid ideig tartó hatása volt.

Négy feltétel kell ahhoz, hogy tömegformálódás nagy mértékben megvalósuljon:

-Általános elmagányosodás Ez az iparosodással van összefüggésben.

-Az élet értelmének hiánya A modern, munkába járó ember nem elkötelezett abban, amit tesz.

-Általános szorongás, félelem Belgiumban 300 millió adag antidepresszánst adnak el évente.

-Nagyfokú frusztráció és agresszió A belső feszültségek levezetést keresnek

A fenti négy feltételhez hozzájárul, hogy a Médián keresztül a félelem tárgyát is folyamatosan megadják, pl. a zsidók Hitler világában, Kovid válságban pedig az oltás kérdése volt ilyen. Ennek következtében széles társadalmi egyetértés születik. Másrészt a félelem tárgya kezelhetővé teszi a szorongást, az ellenség ellen lehet küzdeni. A társadalom minimális koherenciát talál ebben. Felszabadulást, megelégedettséget ad, hogy van kit gyűlölni. Ez a tömeg számára mámort ad, pl. futball eredmények. Itt az együttes erő a fontos, közösen dalol, illetve gondolkodik. A racionalizmusra épített társadalom hirtelen önmaga ellentétébe fordul, irracionálisan kollektivista lesz. Nietsche:Dionussos egy csapásra megdönti Apollon diktatúráját. Az összetartozás újfajta érzését keltik, de ennek tartalma másodlagossá lesz. Sőt, minél abszurdabbak a korlátozások, annál jobban betöltik a rituálé szerepét, annál lelkesebben követik. A közösségnek alávetem magam: ez mindig egy szimbolikus cselekedet, egy rítus. A társadalmi narratívák lényege: a csoportnyomás.

Pl. Asch kísérlete: a pálcikákat 75-ban mindenki hosszabbnak gondolta tömegnyomásra. Van egy kör, amely elhiszi a csoportnyomás üzenetét. Van egy kör, amely szótlanul követi, és egy harmadik, amely nem hiszi és nem követi. Gustave Le Bon 1895-ben leírta, hogy a tömegformálódás hasonlít a hipnózishoz. Általában hang hatása alatt születik. Általában a naponként sujkolt propaganda a fő eleme. Hangmonopólium. Szó szerint a totális vezetők hangjának rezonanciája az alapja. Minden más rezgést kiiktatnak. A szuggesztív üzenet a valóság egy nagyon korlátozott elemére irányítja a figyelmet. Beszűkítés a fő cél. A korona válság idején ez fő jellemző volt, más betegségek szinte eltűntek ehhez képest. Csak azokat a számokat láttuk, amelyek alátámasztják az ideológiát. Az áldozatok statisztikai adattá válnak, nem váltanak ki empátiát, inkább félelmet. A hipnotizáló történet a valóság egy kis spektrumára irányít minden figyelmet, és a társadalom elfogadja a fájdalmakat. A lakosság végtelen toleranciára tesz szert. Kollektív hallucinációk is születhetnek. Ugyanez a tömeg szélsőségesen intoleráns azzal, aki másként látja ugyanazt. Antiszociálisak, fenyegetőek, visszataszítóak, frusztráló. tehát el kell ítélni azt, aki ellenáll. Le Bon szerint a tekintélyelvűség és az intolerancia a tömegformálódás alapvető ismérvei.

7.fejezet        A tömeg vezetői

A vezető figyelme még beszűkültebb, mint a tömegé. Általában fanatikusok. Van akik vakon bíznak bennük, és akik bizalmatlanok velük szemben, úgy gondolják, tudatosan valami nagy gonosz tervet hajtanak végre. Mindkettőre igaz: abszolút tudást tulajdonít a vezetőnek. Vagy a vezetőt csak a pénz mozgatja. Nem igaz: Például a náci vezetők közül kizárták a korrupcióra hajlamosakat. A klasszikus bűnöző öröme a szabály átlépése, itt azonban épp a szabályrendszerhez való ragaszkodás. A gonosz banalitása (Arendt) Épp a gondolkodás nélküli ragaszkodás az alap. A meggyőződések összeolvadnak a valósággal. A beteges ideológiai hűség a lényeg. Az elszántság vezet a vaksághoz. Az Eichmann perben Eichmann meg volt győződve jószándékáról. A tömegesedés nem ok az etikai határok átlépésére ugyanúgy, amint a hipnózisban is az ember megtesz olyat, amit éber állapotában nem tenne. Itt a tömeg csak fedezék arra, hogy az egyén saját késztéseinek engedjen. Ideiglenesen elrejti a tömeg az etikai elvek hiányát. A tömegek a valódi erkölcsöt mutatják meg.

A vezetők is egyfajta hipnózisban vannak. Vakon bíznak abban az ideológiában, amit erőltetnek. A tömeg mindig meg is bocsát a vezetőnek. “lehet, hogy aljas, de okos.” Megfelelő körülmények között a legelképesztőbb állításukat is igaznak látjuk. Nem hagyják el az áruló vezetőt, hanem a taktikai érzéküket fényesítik. A vádak beismerése a kommunista tribünökön megdöbbentő, felébredni épp a halál előtt fájdalmasabb. A végső cél egy ideológiai fikció megvalósítása. Jellemző az is, hogy a totalitárius rendszerek saját gazdaságukat pusztítják el. A totális vezető egy álmodozó, radikális fanatikus. A korona válság idején az intenzív osztályokkal ment ez az állogikus hadjárat: Ne legyen tömeg az intenzíven ezért zárjuk el a társadalmat. Arendt azt írja: ez a logika mindig végighalad, A-tól C-ig, nem lehet félbehagyni. Minden ész érv és etikai határ eltolódik a végén.

A módszer mindig egy új jelrendszer bevezetése, mint pl. a Gulágon Auschwitzban is tetovált jelek voltak. A jelek kiosztása a megsemmisítés első lépése. A jelek egyértelműek, és megölik a nyelv kétértelműségét. Az állatoktól épp ez a jelrendszer különböztet meg! Az állati jel nagyon rögzített, míg az emberi nyelv vagyon színes és szereplőktől függően dekódolható. A totalitarizmus lényege, hogy ezt a bizonytalanságot megszüntesse.

A totalitárius rendszer logikája folyton változik. A lényeg: félelmet keltsen és a rettegőket beazonosítsa. Pl. korona válság: Először a járványgörbe ellaposodása volt a cél. A lassítás. Crush the curve! Később a fertőzéseket kellett 0-ra csökkenteni. Majd a megelőzés lett a fontos. Az ideológia mindig biztos volt. Kérdések nincsenek, kritikai hang nincs.

A totalitárius rendszer mindig megsemmisíti önmagát. A félelem-agresszió dinamikája nélkül a folyamat leáll. Amikor sikerült minden ellenzéket elhallgattatni, akkor megszűnik ereje is. Alternatív gondolat nélkül nem életképes. A tömeg önpusztítás kezd. A szörnyeteg széttépi gyermekeit. (Arendt) Ez a saját ideológia ellen fordulás mindig bekövetkezik: pl. bolsevikok el akarták törölni a halálos ítéletet, majd gyilkolásba kezdtek. Néhány év alatt 600 ezerre emelkedett a halálos ítéletek száma.

Az ideológiák uralnak minden, ezek közben senkihez sem tartoznak. Mindenki játssza a szerepét, de a forgatókönyvet senki sem ismeri.

8.fejezet        Összeesküvés és ideológia

“Bárcsak léteznének gonosz emberek, akik valahol alattomosan gonosz tetteket követnek el, s csak őket kellene elválasztani a többiektől és elpusztítani. Ám a jót a rossztól elválasztó vonal minden ember szívén szel át, és ki akarná elpusztítani a saját szívének egy darabját?” (A. Szolzsenyicin)

A Sierpinszki háromszög jó példa arra, hogy ha három biztos pontot lerajzolsz, biztosan egy alakzatot kapsz. A történelem folyamán azokat, akik tömegeket alakítottak, az emberek szemében összeesküvők voltak. Legjobb példa Cion bölcseinek jegyzőkönyve. Oroszok alakítottak át egy francia iratot: Párbeszéd Montesquieu és III. Napóleon között, az antiszemitizmus felszítására. A világ történéseit egy gonosz mesterkedéseire redukálni - régi történet. Ezek vérbeli összeesküvés elméletek. Ma azonban átalakult az összeesküvés elmélet jelentése. Valójában három eleme van: tervezett gonosz törekvés, titkos jellege van, ártó céllal. Ma azonban néha a globális árnyékkormányra vonatkozik a bankvilágra, média struktúrára is alkalmazzák. Stigmává lett a kifejezés. A tömeg, ahogyan Le Bon születését leírja, eleve azt a benyomást kelti, hogy erősen szervezett. Azt látjuk, hogy szisztematikus irányítás alatt áll. Nikolaas Tinberger: szuperindividuumnak nevezi a seregélyeket, rajként működnek. Úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a sejtek. A tömeg egyfajta fizikai egységet képez. a tömeg erő, ellenőrizni is akar. Elias Canetti írja ugyanígy a tömeget. Egyfajta fizikai egység jön létre, ami lenyűgöző. A tömeg jellemzője, hogy egyre nagyobb kontroll felé tart A mechanisztikus ideológiába beleillik, és az egyre logikusabb igazolványok felé vezet. Harrari írja le azt a társadalmat, ahova ez vezet (Homo Deus 2015.) Az érzékelők majd mindent tudnak rólunk, még a hangulatunkat is. Az ember fanatikusan vágyik arra, hogy valakit hibáztathasson. Minél több bennünk a harag, annál inkább feltételezzük a rossz indulatot. Az összeesküvés-szemlélet ugyanazt a funkciót tölti be, mint a tömegformálódás (255.o.) A világ többé nem abszurd, hanem logikus. tudjuk, ki az ellenség, kin élhetjük ki frusztrációnkat: magunkat felmentjük. Pszichikai mágnesként mindent magába szív. Az iránya is egyre abszurdabb. Két világ alakul ki az emberi elmében, és a fősodrat egészen biztos hazugság. Az elit a vegytiszta gonosz. Túlbecsüli az emberi hatalmat. az egész világot biztosan kézben tartja. A vélt ellenséggel szemben teljes a tehetetlenség. Ezért önpusztító is egyben ez a látásmód.

Pl.-2021-ben statisztikusok találkozója, akik teljesen megvakultak, manipulálódtak a számoktól. (258.o.) Néha hallgatólagos nyomás nehezedett az újságírókra. A politikusok sem akartak eltérni más országok intézkedéseitől. Legtöbbjük az árral úszik. A tömegmédia manipulációs eszközök tárháza. De irányítása alapvetően személytelen. Az ideológia irányít. Desmetről, a könyv írójáról is terjesztettek mindenféle összeesküvés elméleteket mindkét oldalról.

De jellemzően az irányítás személytelen természetű. Az uralkodó ideológia irányít, ami mechanisztikus. A gépek megoldják az életet, az orvostudományt, végül a halált is. A racionális megérzés illúziójának mindig áldozatul esett az ember. A fejlődés útja mindenképpen a hiperellenőrzés felé tart. A mechanisztikus világban mindig a szakértőé az utolsó szó. (A nyelvben valójában nincs ilyen.) Erre példa a Rockefeller Lockstep forgatókönyve, B. Gates alapítvány Event 2010-Klaus Schwab Grate reset könyve (2020) - ezek nem titkos szándékok. Ráadásul a szakértők tele vannak félreértésekkel, visszavonásokkal. Nem egy tervezett, rosszindulatú és titkos tervről van szó. De minden döntés a technológiailag és orvosbiológiailag irányított társadalom felé vezet. Az ideológia választja ki, hogy ki kerül kulcspozícióba, mert ebben a vonzástérben mozog az illető. A végső úr tehát az ideológia és nem az elit. A terveket nem kényszerítik, mert a félelemben az ember mindig szabályozottságot vár. Az emberek megérzik, hogy a vezetők mire vágynak, és opportunista módon ehhez igazítják magukat, saját vágyaikat. Mint a hajó, aminek az orrában ül egy gyerek, és amikor a hajó elfordul, ő is fordít egy ordibálással a játékkormányán. Példa a Digikosmos c. film, tudatosan úgy alakították át, hogy úgy tűnjön, már előre tudták, mi fog történni. Igy aztán elhisszük, hogy ők kormányoznak.

A koronaválság előtt nagy átszervezések voltak, pl. a világjárvány definíciójának megváltoztatása a WHO-ban, a szervezet átírta a halálesetek kalkulálásának a számítási rendszerét is. Ezek mind egy összeesküvés felé mutatnak, azonban inkább az igaz, hogy amikor akár egy vállalatnál nagy átalakítások vannak, akkor mindent megtesznek azért, hogy a megfelelő emberek legyenek a megfelelő pozícióban: a kívánt modellt alkalmazzák a környezetre. Egy ponton ezek a gyakorlatok olyasmivé válnak, amik az összeesküvés szerkezetét mutatják. Egy nagy intézmény is pl. megkérdőjelezhető stratégiát alkalmaz azért, hogy “technologizáljon”. A valóság az, hogy ezen a technikai csúcson nem nagyon lehet csalások, korrupció nélkül fennmaradni. Ennek a folyamatnak előrehaladtával minden szervezet úgy néz ki, mint egy titkos társaság. A holokauszt jó példa erre, amely mind az elkövetőket, mind az áldozatokat elvakította.

Mindig is jelen volt a világban az a gondolat, hogy bizonyos népek, csoportok ne szaporodjanak. Az eugenika doktrínája a 20. században világszinten sterilizált embereket. Később szociálbiológiára változtatták ezt a szót. A hatalmon lévők ezzel valószínűleg nem hagynak fel.

A mai kor veszélye az, hogy a társadalmi légkörben nincs hely arra, hogy ezeket elítéljek. A tömeg felemelkedésének épp ez a veszélye: paradox módon az összeesküvés inkább hozzájárul ehhez a problémához. Gátolja a hatalom részletesebb elemzését, szinte lehetetlen felmérni a rosszindulatú manipuláció mértékét. Vagy figyelmen kívül hagyja, vagy mindenütt azt látja. E két ellentét vonzása kezdetben érzelem vezérelt, végül általában egy kis csoportnak sikerül kiszabadulni az erőterek öleléséből, amely árnyalt és kifinomult. (272.oldal)

Általában a két csoport közötti polarizáció felerősödik, és kialakul egy nagy csoport, amely a fősodratot teljes mértékben követi, legyen az bármilyen abszurd. A két szélső csoport azonban egyre távolodik egymástól. Pl. Rubin vázája, vagy arcokat lehet látni, vagy vázát, de a kettő egyszerre soha. A náci propaganda sok tekintetben csak másolata korábbi összeesküvés elméleteknek (Cion bölcseinek jegyzőkönyve) A tömegek abszurditása okozta, hogy nem a zsidó elit, hanem kisemberek estek ennek áldozatul. Igy az összeesküvés elmélet egyrészt egy válasz a tömegformálódásra, másrészt maga is lehet oka a tömegformálódásnak.

A legtöbb társadalmi változás egy bizonyos dimenzióból konspiratív. A hatalmon levőknek nincs más választásuk, mint egy ajtó mögött bizonyos dolgokat kieszelni. De ezt könnyen túlbecsüljük.

Van tehát egy kormányzó és szervező hatalom, de ez nem összeesküvőkből áll, amely tervszerűen irányítja a világot. Charles Eisenstein: Az eseményeket valóban az egyre nagyobb ellenőrzés irányába hangszerelik, csakhogy a hangszerelő hatalom maga a korszellem, egy ideológia… egy mítosz.” (2020 A konspirációs mítosz) Az egész társadalom részt vesz ezekben a folyamatokban.

Mi a megoldás?

Nem lehet a “gonosz elit” felszámolásával megoldani, mert a visszásság lényege a tömegdinamika. A vezetők mindig könnyen pótolhatóak. valójában “csak” a tömeg funkcionáriusa. Az erőszakos belső ellenállás szintén kontra produktív: születik a tömeg számára egy újabb ellenség. Hannah Arendt megfigyelése szerint az erőszakmentes ellenállás sokkal sikeresebb.

A tömegeket és a vezetőket egyaránt egy narratíva ragadja el. Egyiket hipnotizálják, a másik önhipnózisban van. De a tömeg általában 30-30-ban három csoportra oszlik. Egyik valódi hipnózisban van, a másik nem megy szembe a tömeggel, és a harmadik ellenáll: 10-30 százalékban.

A harmadik csoport számára a legfontosabb, hogy hallassa a hangját. Azért, hogy a hipnotikus hang rezonanciája ne legyen uralkodó. A modern totalitarizmusban ez egyre nehezebb, az ellenállókat leirtják az internetről pl. De a lehetőség soha nem szűnik meg teljesen. Le Bon azt fogalmazza meg, hogy a tömeghipnózist általában nem lehet megtörni, csak csökkenteni. Ha akár a náci vezetők között valaki kitartóan, nem dühhel, de határozottan felemelte a hangját, sikerre tudta vinni szándékát. Ha az ellenzék hallgat, akkor válik szörnyeteggé a totalitarista állam. Illúzió, hogy a hallgatás a legjobb. Az ellenzéknek érvelnie kell, mert a második csoport ezt hallja meg (akik félnek szembe szállni). De az érv sohasem lehet az, hogy visszatérünk a régi normális kerékvágásba. Ez ellenkező hatást fog kiváltani. Az ellenérvek ereje a szervezettség és fegyelmezettség.

A beszéld azért is fontos, mert az értelem és a létezés élményét adja. nem lehet taktikusan szólni, hanem az igazság hiteles kimondása ad esélyt csak. Pl. Szolzsenyicin kitartása a Gulágon a beszéld és az írás mellett.

A legfontosabb, hogy a beszédről, a nyíltságról nem szabad lemondani. Kevésbé fontos, hogy hol történik ez a beszéd. Nem nagy csoport, aki ezt teszi, mégis ezt formálja át lassan a tömeget a megfelelő időben. A nonkonformista csoportnak tudnia kell, hogy a tömeg önpusztító. tehát a totalitárius rendszert nem pusztítani kell, hanem túlélni.

A tömegformálás oka mindig valamilyen szabadon lebegő félelem. Ezt sokszor úgy oldják fel, hogy egy sokkal nagyobb félelmet kínálnak a tömegnek. Ezzel át lehet rendezni a félelem struktúrát. De ha ez a módszer túl erőteljes, ugyanazt a folyamatot indítjuk el másik irányban.

A lényeg az, hogy a mechanisztikus ideológián túllépjünk, mert mindennek az alapja. A fő kérdés: Hol vannak a lyukak a mechanisztikus ideológia védőpajzsán.

III rész: Túl a mechanisztikus világképen

9.fejezet        Az élő és élettelen univerzum közötti különbség

A térmegformálás és a totalitarizmus valójában a mechanisztikus ideológia tünetei. A társadalom egészében ugyanúgy, mint egy embernél: elszigeteltség, fölöslegesség stb. - betegségelőnyt jelentenek. Azaz pszichológiailag kiprovokálja az egyén a betegséget, mert ezzel tud túlélni. Szorongás helyett a “segítésben” megkapja a kapcsolatmámort. A problémát azonban nem oldja meg.

Ezért nem a gyakorlat szintéj, hanem az értelem szintjén kell megváltozni.

A mechanisztikus ideológia a világot céltalan de logikus és megismerhető, kiszámítható, irányítható folyamatnak tekinti. Ez egyetlen tudományos nézőpontként állítja be magát. Ez a világnézet egyidős az emberrel, pl. atomisták: Démokritosz és Leukipposz. A felvilágosodás nagy ideológiája az ősrobbanás elméletet generálta, hatalmas láncreakció minden. Laplace: ha létezne egy olyan intelligencia, amely az adott pillanatban képes lenne ismerni az anyagra ható összes erőt..., akkor képes lenne átfogni minden mozgást…” Ezzel szemben pl. Russel elmondta ennek paradoxonát. Heisenberg: az elemi részecskékről nem lehet egyértelműen beszélni. Minél jobban kutatják az atomot, és még tovább, annál érthetetlenebbek…

Mandelbroth a káosz elmélet alapítója - IBM -nél telefonos zajt tapasztalt. Véletlenszerű hatások, pl. páratartalom okozta. Nincs szabályszerűség. De tovább kutatott, és mégis talált egy mintázatot. A telefonvonalak zaja mintha magától szerveződne. Robert Shaw a vízcsap csöpögésében találta meg ugyanezt. Nem összefüggő tényezők mégis rögzített mintázathoz vezetnek. Egyszerű rendszerek rendetlen viselkedése kreatív folyamatként működik. Meinhardt a kagyló mintákat vizsgálta. A Lorenz féle vízikerék - determinisztikus kiszámíthatatlanság elve. Lorenz-attraktor keletkezett a vizsgált esetekből. Platon elvéhez érkeztünk? Az anyag legkisebb egysége nem is tárgy, hanem forma, idea.

Pointcaré már 1914-ben megmondta, hogy nem feltétlen szükséges logikai megértés az intuitív megértéshez. Ha beleéljük magunkat a kerékbe, ha ráérzünk a mozgásra, akkor érzékeljük a kis mozgások mögötti kreatív harmóniát.(303.o.)

Az emberi élet hasonló, igazából fel kell fedezni az élet időtlen alapelveit. Ha ezt érzékeljük, eljutunk a legnagyobb rendezőhöz.

A túlságosan opportunista elvek, amikor “okosan” döntünk, az élet értelmének sorvadásához vezetnek. Ugyanez igaz a társadalomra: Ha a kollektív jó érdekében az egyén kezdeményezéseit elnyomja, akkor káosz és abszurditás lesz. A tisztán mechanisztikus gondolkodásra lehetetlen etikai elveket alapozni. Itt nem etikusnak, hanem rátermettnek kell lenni. Objektív tudása alapján kell, hogy a legjobb helyzetben legyen. A totalitarizmus ellenszere tehát az élethez való hozzáállás: kapcsolatba kerülni a megnyilvánulások mélyén rejlő elévekkel.

A mechanisztikus ideológia mindent, ami él, élettelen, logikai folyamatokra kényszerít. Gleick káoszelméletről szóló könyvében a vitalizmus világnézetét javasolja. A természetben látszik egy végső, formális ok, időtlen és magasztos eszme van minden mögött.

10.fejezet     Anyag és szellem

Minden pszichés tapasztalat elvben egy materiális, biokémiai eredőhöz vezet. Pedig feltételeznünk kell, hogy a tudat és az anyag között kölcsönhatás van. Körkörös elvben. A kvantummechanika szerint az anyagot befolyásolja maga megfigyelés, az anyag alapvetően szubjektív. A tudat maga kezdi meghatározni az anyagot. Vannak emberek p, akiknek agya csak 5-ban működik, és teljesen normálisok. A megmaradt csekély mennyiségű agyszövet átvette az elhalt szövetek funkcióit. Pl. kísérleti egerek sokkal hamarabb meghalnak stressz hatása alatt egy betegségben. U.n. primitív társadalmakban a sámán átka alatt meghalnak emberek. Pszichogén halálnak nevezik. Henry Ellenberger írja le: fontos, hogy az egész közösség higgyen a sámán erejében. Placebo hatás néven nevezi ezt ma az orvostudomány. De ismert a nocebo hatás is., ennek ellentéte.

A koronaválság szempontjából fontos, hogy a tömeg hiedelmei olyan hatással vannak az egyénre, mint a hipnózis. Luis Pasteur mondata: A mikróba semmi, a környezet az, ami számít. A vizuális reprezentációk önmagukban hatnak. Pl. galamb nem képes termékennyé válni, ha nem látja a galamb társát. (Chauvin) Lévi Strauss ír a szimbolikus hatékonyságról. Pl. sámánok, amikor varázsolnak, régi mítoszokkal kötik össze a testet.

ma is mítoszban élünk, ez a mechanisztikus szemlélet. Ma az orvosszekértő a tekintély abban a világban, amely olyan, mint a fogaskerekek. Az orvos rituálét végez, rendbe teszi a testet. De nem ezoterikus vergődésben kell vizsgálódni, hanem tudományosan. Olyan tudományra van szükség, amely nem elvakult.

11.fejezet     Tudomány és igazság

A nácizmus és még inkább a sztálinizmus volt eddig a legmesszemenőbb totalitárius kísérlet. A földi paradicsom volt a cél, de az eszköz nem számított. Ez a gondolkodás mindig két lábon áll: a mesterséges földi paradicsom képe az egyik, másrészt a félelmet kihasználva magát hirdeti probléma megoldásának.

Az elmúlt évtizedekben, amikor megjelent a szorongás tárgya, pl. terrorizmus, ez a folyamat előre lépett. Ellenőrzés kell, és a magánélet egyre nagyobb luxus. Nincs alternatíva: az emberiségnek egy testté kell alakulnia. Aki nem a technológiai fejlődés mellett dönt, az naiv és tudománytalan. Az egészséged nem a te ügyed. Pedig a tudás nem az emberé, hanem egy tágabb rendszerbe illeszkedik. Az igaz mindig az egész. (Hegel) A tudomány a dolgok irracionális magjához vezet el. A valóságot lehetetlen mechanisztikus sémák alapján megismerni. Max Planck fejtette ki legerőteljesebben, hogy az anyag kutatása feltétlen a Szellemhez vezet. Otthagyta racionalista világnézetét nem csak ő, a legtöbben, mert a tudományos folyamat a teljes szerénységhez vezet.

A gyermek a másik vágyának alanyává akar lenni kezdetben, majd elfogadja, hogy ez nem lehet, és ebben az űrben önmagára talál, kreatív lesz. Nyitva lesz a nem logikus nyelvhasználatra: kapcsolódni tud. A tudomány ugyanazzal az útelágazással találkozik most, mint minden gyerek: a másikkal kapcsolatban nem létezik az aza alapvető rejtettség, biztonság. Erre lehet még nagyobb ellenőrzési igénnyel is fellépni. Ez az út vezet a totalitarizmushoz. A másik lehetőség, hogy elfogadjuk a bizonytalanságot. Akár a gyerekeknél, a logikai hozzáférhetetlenség elvezethet egy nagyobb érzékenységhez, a tárggyal való rezonanciához (Szemlélődő ima)

A végső tudás az embereken kívül van. A művészet elsajátítása lehet példa: A szabályokat megtanulva, meghaladja azokat, miközben egyfajta tapintás érzék alakul ki. Sokáig meg kell tartani a művészet szabályait, hogy majd megszegjük őket. A technikák elhagyása nehezebb, mint azok betanulása. (örvényből szeretet) A testünkkel való kapcsolat, az érzékelés képessége fontosabb, mint bármilyen tudás. Emberként akkor létezünk, amikor valamit átadunk magunkból - olyan beszédre vagyunk képesek, amely összerezonál a másikkal. Ha túllépünk egónkon, tapasztalati világunkon, túl és túl, akkor a halál is más értelmet nyer.

Michel Foucault: a retorika és az igazság egészen más. Az utóbbi időben eluralkodott a retorika. Mindenki meggyőz. A megvalósítandó változás, hogy az igazság legyen a vezérelv. Négy formáját írja le: prófécia, bölcsesség, techné és parrhesia.

A racionalizmus csak álarc. Pl. naponta több ezer gyerek hal meg a világon feleslegesen, de ez senkit sem zavar. Viszont aki felismeri elméje határait, kevésbé lesz gőgös. Amikor az elme abbahagyja sikoltozást, meghallja az élet dolgait.

Mi kinyitunk / Alexandra Pervulesko (2021. 01. 16.)

frissítés 2021. 01. 27. g7.hu (jan. 25.)

Lengyelországban akár 20 ezer vendéglátóhely nyithatott ki a tilalom ellenére (jan. 17.?)

"Akár 20 ezer vendéglátóhely is kinyithatott Lengyelországban múlt hétfő óta, miután meghosszabbították a kijárási korlátozásokat – írta az egyik legnagyobb lengyel hírportál, az Onet.plAz ellenszegülést a vendéglátósok érdekvédelmi szervezete is támogatja. Közleményükben azt írták, hogy különösen azoknak a helyeknek támogatják az újranyitását, amelyeket kihagytak az állami támogatási programokból. Lengyelországban nem iparági alapon, hanem egyedi kérelmekre adtak állami támogatást kis- és középvállalkozásoknak, és sokan maradtak segítség nélkül. Nagyjából 40 embernek adok munkát. Mindennap sír valaki közülük, hogy nem tudja fizetni az albérletet, a számlákat, és az ilyen emberi tényezők miatt döntöttünk az újranyitás mellett. Nem akarom, hogy bármi az én lelkemen száradjon Április és szeptember között több mint kétezer vendéglátóhely zárt be véglegesen Lengyelországban, és egy kutatás szerint minden ötödik helynek legfeljebb egy hónapra van elég tartaléka. “Így számos étteremnek az egyetlen megoldás a kinyitás, megkockáztatva a büntetéseket” – írta az Onet.pl. A vendéglátósok érdekvédelmi szervezete szerint az elmúlt héten előfordult, hogy a lengyel közegészségügyi szervezet egy nap alatt több mint 1300 ellenőrzést tartott rendőrökkel közösen az újranyitott helyeken. A büntetés felső határa 30 ezer zloty (2,4 millió forint)."

még itt némi hír angolul: foreignpolicy.com, abcnews.go.com  (#OtwieraMY (We Are Opening) movement)

Magyarország:

Gerendai Károly: Észszerű szabályok mellett lehetővé kellene tenni az újranyitást (hang.hu) (nem túl érdekes)

Negyedik napja tart az „unatkozó kamaszok” lázadása Hollandiában a kijárási tilalom miatt (hang.hu) "Az országban a második világháború óta nem vezettek be kijárási tilalmat, a döntés pedig negyven éve nem látott erőszakos tiltakozásba torkollt.." "Don Weenink szociológus ugyanakkor rámutatott, hogy a zavargások nem feltétlenül politikai motivációjú akciók. „Egy olyan tömeget látunk most, amely szerint a járvány elleni intézkedésekkel a kormány ki akarja terjeszteni az állami hatalmat. Őszintén hisznek benne, hogy a koronavírus csak azért van, hogy az embereket manipulálják és kontrollálják” – írta." "A szomszédos Belgiumban, vasárnapra tüntetést szerveznek a több hónapja életben korlátozó intézkedések ellen. A megmozdulásra mintegy 32 ezer főt várnak a szervezők.... belga belügyminiszter szerdán hangsúlyozta, hogy csak a helyi hatóságok által engedélyezett tüntetésekre kerülhet sor, legfeljebb 100 fő részvételével, a higiéniai szabályok szigorú betartása mellett."

2021. 01. 16.:

forrás: azonnali, die Presse, Index, Diningguide,  Heute.at, Mediaforras.com, Nachrichet.at

Napi.hu. 2021. január 13.:

"A lengyel vállalkozók elutasítják, hogy a kormány január végéig meghosszabbítja a nyitvatartási korlátozásokat, "Mi kinyitunk" jelszóval akkor is nyitni akarnak, ha ezért megbüntetik őket. Az első tiltakozókhoz most továbbiak csatlakoztak, bejelentve, hogy január 18-án legkésőbb megnyitják az eddig zárt helyeket. Vendéglők, szállodák, sportpályák, fodrászok, kozmetikusok jelezték, hogy elegük van a zárlatból. A lengyel médiában a napokban jelent meg egy hír, miszerint egy szálloda, ahol 300 vendég volt, arra hivatkozva nyitotta ki kaput, hogy sportrendezvényt, nevezetesen sakkversenyt rendeztek. A vállalkozók már elmentek a falig - panaszolják -, felemésztik őket a helységek bérleti díjai, a hiteltörlesztések, félnek a fizetésképtelenségtől és életük munkájának elvesztésétől. Nincs mit veszteniük, egyeseknek már a családtagjaikat is el kellett bocsátaniuk. A "lázadáshoz" jó alapot ad nekik, hogy nemrégiben a bíróság egy fodrász javára döntött, mondván, a zárlat érvénytelen, mivel rendeletben hírtette meg a kormány, ami alkotmányellenes. A vállalkozók szerint a társadalom őket támogatja.

A szolgáltató vállalkozások tulajdonosai  "Mi kinyitunk" akciót hirdettek."

Roadster.hu:

"Továbbá abba is kapaszkodnak, hogy a lengyel bíróság eltörölteazt a 10 ezer zlotys (800 ezer forintos) bírságot, amit egy fodrászra szabtak ki, mert akkor is dolgozott, amikor a járványügyi intézkedések miatt zárva kellett volna legyen. A bírósági ítélet indoklásából kiderül, hogy az alkotmányos jogok és a szabadság nem korlátozhatók rendelettel, csakis természeti katasztrófa esetén."

"Az osztrák sajtó tele volt a bizonyos Alexandra Pervulesko történetével: a linzi hölgy szintén a végsőkig elment, de amikor gyermeke létfenntartása került veszélybe, és már a barátaitól kellett segítséget kérnie, betelt a pohara. Hétfőn sokat sejtetően posztolta, hogy “Ma”, majd a törzsvendégei legnagyobb örömére bizony minden tiltás ellenére este kinyitotta Badcafé nevű helyét. Egészen fél óráig maradhatott zavartalan a Badcafé rendhagyó nyitása, hiszen jelentették a szabálysértés, és körülbelül 20 rendőr jelent meg a szűk utcában — ezzel blokkolták a vendégeket, akik nem tudták elhagyni a helyszínt. A tulajdonos hölgy most akár 30 000 eurós büntetésre számíthat, miközben az osztrák vendéglátósok közül sokan respektálják Alexandra Pervulesko bátor tettét. A precedens értékű történet nem maradt folytatás nélkül, a segítségre szoruló, és immár bísággal is sújtott hölgy törzsvendégei adománygyűjtésbe kezdtek a Badcafé és Pervulesko megmentésére."

Videók "lokal geöffnet" keresésre youtube-on. (Már amit nem töröl le a szolgáltató. Magyar felirattal fb-on kering, de azt én bojkottálom.); Még németül: RTV Talk: Linzer "Wut-Wirtin" Alexandra Pervulesko, ittis...

Fellázadtak az olasz vendéglátósok (index2021.01.15.)

"Dögöljön meg a kormány! Ezt a jókívánságot nem mi mondjuk, hanem az olasz éttermesek a Libero nevű olasz napilap 2021. január 15-ei címoldalán, akik „Io apro” vagyis „Én kinyitok” felkiáltással szerveztek mozgalmat, és a ma este 6-kor ki is nyitnak Olaszország-szerte. A mozgalomhoz Mintegy ötvenezer vendéglátós, étterem- és bártulajdonos csatlakozott. A három hónapja tartó bezárások miatt jelentős bevételtől estek el, már nem tudják eltartani családjukat, lehetetlen helyzetbe kerültek, ezért úgy döntöttek, mozgalmat szerveznek, és lesz, ami lesz..."

"Én kinyitok és csatlakozom a mozgalomhoz – mondja Maurizio Porta, a torinói Blues Cafe tulajdonosa egy videóban –, mert a kormány támogatása sajnos nem elég, ennünk pedig kell. Nem lopok, csak dolgozni szeretnék, ahogy a képviselőház előtt a politikusok köré zsúfolódó újságírók is teszik. A vírus nem attól terjed, hogy most kinyitunk, hiszen három hónapja zárva vagyunk, és továbbra is jelen van. A szabályokat természetesen betartjuk, viszont enni szeretnénk a családommal, és a költségeinket is fizetni kell, például a pénztárgépét, aminek használatára az állam kötelez, és amit sajnos nem dolgozva nem tudok fizetni.

Az újranyitási mozgalmat Matteo Salvini korábbi miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, a Liga vezetője is támogatja.

Az újranyitók természetesen tisztában vannak azzal, hogy a büntetést reszkírozzák: az egyik vendéglős szerint ez 280 euró."

Ausztriában elindult a polgári engedetlenség! (forrás: Orvosok a tisztánlátásért)

Ausztriában kinyitott ma (jan. 15.) több ezer üzlet és vendéglátóipari egység. Január 16.-ra pedig egy GIGANTIKUS tüntetést szerveznek Bécsbe a Hősök terére. A képlet egyszerű. Egyrészt az Osztrák Alkotmánybíróság már hónapokkal ezelőtt megállapította, hogy a osztrák kormány által hozott minden “lock-down” rendelkezés alkotmányellenes, amit a Kurz-féle kormány eddig valamiért figyelmen kívűl hagyott... Thousands march in Vienna against coronavirus restrictions - Reuters cikk a tüntetésről

Felelet:

Az olasz újranyitás nem sikerült ezen cikk szerint. (italy24news) A már jól tönkretett emberekből kevesen merték kockáztatni az őket végleg tönkretevő bírságot.

Az igazmondó magyar kormánysajtó számára ez a három hír még három nap után sem létezik.

Mi marad a munkánk gyümölcséből? (2023. 12. 29.)

2023. december 29.

(első vázlat egy rég tervezett íráshoz)

(Szorosan kapcsolódó téma, elkészítésre váró írás: A közösségre ártalmas munkák, munkahelyek, egymásnak ártó tevékenységek, vázlatosan a régi ’Működő Magyarország’ írásomban )

A Magyarországon elvégzett összes munkánk eredményének van egy nagy része (becslésem: 30%?), amit gyarmattartóink, a nemzetközik bankok-multik haszonként kivisznek. Ennek kis része, amit hazai kiszolgálóik, milliárdosok-politikusok kapnak júdáspénzként. Ez se hasznosul itthon.

Ha családi kisgazdaságok lennének, a közös dolgok pedig önkéntes összefogással készülnének, amikor akár 0 (nulla) is lehetne az ország manapság a hatalmak által sztárolt fogalmú GDP-je, mégis boldogabbá, egészségesebbé válna az emberek élete, de akkor nem tudnák kivinni a hasznukat. Ezért ez, 500 éve tartó megszállásunk miatt, nem valószínű, hogy megvalósítható, és a jelenlegi összeget nyilván oda kell adnunk, másképp úgy járunk, mint például mi Antall Józseffel, meg azok az országok, ahol a ritka, de valóban az ország javát szolgáló vezetőket hamar halálos baleset éri.

Viszont az ország össztermelésének, munkájának a maradék 70%-át lehetne csökkenteni. Azzal, ami szintén nem hasznosul, csak elköltünk haszontalanul.

Főleg állami, szabályozott, kötelezővé tett dolgokról van szó, mint mindenhez kellő diploma és más papírszerzés, kötelező továbbképzések, ami szinte mindenkinek kell már az ország vezető rétege, a politikusok kivételével, vagy államilag támogatott dolgok, mint a gyógyszerek, oltások, vizsgálatok, vagy ingyenes dolgok, mint iskolai étel.

A legegyszerűbb a bürokrácia csökkentése lenne. Első lépésként meg lehetne felezni az ügyintézők, hivatalnokok munkaidejét: ugyanannyit, de jobb kedvvel el tudnának végezni.

Utána le kéne csökkenteni a jogszabályok, előírások számát, hivatalok hatóságok jogkörét: felére, negyedére és még jobban. Mert mindezek sokasága jelenleg főleg a zavarosban halászók és a multik hasznára vannak, a középréteget csak tönkreteszik.

A tanári és iskolai óraszám csökkentésével, a kötelező oktatás eltörlésével nemcsak az adóból fizetett kiadások csökkennének, de mint azt a 2020-as lezárások alatt tapasztaltuk, a városi közlekedés is könnyebbé, dugómentessé válna, főleg a hivatalnokok rövid (heti 2-3 nap) munkaidejének hatásával együtt.

Az egészségügy közös kiadásának nagy részét nemzetközi cégek extraprofitként teszik el, amint az a 2021-es oltásnál is egyértelműen kiderült. A valóban szükséges és hasznos szerek tizedárból kifizethetőek. (példa: a hatóanyagokat évtizedek óta kitiltották a kereskedelemből, patikákból, így a gyógyszertárak tízszeres, százszoros áron adják ugyanazt tablettaként.) A kiadások jó része lényegében fölösleges, ugyanúgy, mint a reklámokkal ösztönzött egyéb fogyasztási cikkek esetében. És itt is a mesterséges avulás és haszontalanság árulása is jellemző.

Persze ha kevesebbet autózunk értelmetlenül le-fel az országban munka, vásárlás, iskola miatt, az jó nekünk, de akkor a benzinárból kevesebb jutna a nemzetközi olaj-bank bűnbandáknak és itthoni csatlósaiknak. Tehát ellenérdekelt a hatalom, sajnos. Ugyanez igaz a gyógyszer és orvosi termékek fogyasztására és minden egyéb ügyben a fölösleges vásárlásokra, szolgáltatásokra.

De ha lenne szabadidőnk egymásra, családra, természetjárásra, akkor a társadalom befolyásolása is nehezebbé válna, mert azt a kötelező oktatással, a holtra fárasztott munkások és gyerekek TV-vel, számítógéppel való kábításával történik. Tehát ez is ellenérdekeltté teszi a hatalmat.

Összességében úgy gondolom, hogy a bürokrácia, oktatás, betegségügy, TV, számítógép, telefon, reklám és hasonló kiadások értelmetlen, rossz, szándékosan avuló kiadásainak lefaragásával az összes munkánk 30-50 százalékát megtakaríthatnánk.

Azaz ha a jelenlegi 30%-nak megfelelő összeget mintegy adóként továbbra is fizetnénk a megszállóinknak, a belső élet átrendezésével az életszínvonal csökkentése nélkül, sőt minőségi javulásával a 70% fele megtakarítható lenne, azaz átlag 35%-kal kevesebb időt kéne pénzkeressel tölteni.

A minőségi javulás példái: Több idő jut a családoknak, az oktatás javul, mert nem teszik tönkre oda nem való gyerekek, kevesebb gyógyszer kevesebb mellékhatással, kevesebb szűrővizsgálat kevesebb káros beavatkozás.

... (folytatás majd)...

Mihály Ildikó: Az otthon tanulás (2024. 02. 05.) (2)

https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-otthon-tanulas-gyakorlata-a-mult-a-jelen-es-a-jovo

Mihály Ildikó: Az otthon tanulás gyakorlata; a múlt, a jelen – és a jövő?

A 20. század utolsó évtizedeiben egyre több gyereket tanítottak otthon, s ez a tendencia az elmúlt néhány évben tovább erősödött. A tanulmány egyrészt körképet ad arról, hogy a világ különböző térségeiben milyen a home-schooling jogi szabályozása, másrészt részletesen elemzi, hogy milyen okok, szülői motivációk következtében terjedt el ismét ez a történelem korábbi szakaszaiban természetesnek mondható jelenség. Az elemzés szerint az okok között nagy súllyal esik latba az iskola agresszióval, erőszakkal teli légköre és a tömegoktatás alacsony hatékonysága.

A művészet, a tudomány és a politika szereplőinek példái nyomán régóta mindenki előtt ismert a házitanítók és -nevelők személye és szerepe a gyermekek nevelésében. Olyan iskolázott fiatal férfiakról és nőkről van szó, akik rövidebb-hosszabb időn keresztül egy-egy gazdag család gyermekeinek oktatására és nevelésére vállalkoztak. Házitanító volt például Vörösmarty Mihály – a Perczel családnál –, nevelőnőként kezdték pályájukat a Brontë-nővérek, Charlotte, Emily és Anne, a később híres íróként ismertté vált angol papleányok. Otthon tanították például – egészen egyetemi tanulmányainak megkezdéséig – Alfred Nobelt, a közgazdász John Stuart Millt, s hasonlóképpen sok más ismert személyiség között a szociálantropológus Margaret Meadet, a Nobel-díjas Bertrand Russelt, a népszerű amerikai színműírót, Noel Cowardot, a „krimi királynőjének” tartott Agatha Christie-t és a világhírű hegedűművészt, Yehudi Menuhint is. Otthon tanították Hugonnai Vilmát, az első magyar orvosnőt is, és gyenge egészségi állapota miatt Weöres Sándor is magántanulóként tette le iskolai vizsgáit. Az irodalmi művek is megőrizték a házitanítók figuráit; sok más között Julien Sorel, Stendhal „Vörös és fekete” című regényének főhőse is ebben a minőségben került a tragikus végkifejlet első lépésének színterét jelentő de Renal-házba.

Az otthoni tanulást azonban a 20. századdal kezdődően – még a gazdag arisztokrata és polgárcsaládok gyermekei esetében is – egyre inkább felváltotta a külső iskolába járatás, vagy elitkollégiumokba való beíratás gyakorlata; noha még sokáig ott maradtak a családoknál és részt vettek a nevelésben a gyerekeket különféle idegen nyelvekre tanító, külföldről hívott – fiatal vagy kevésbé fiatal – kisasszonyok. A 20. század második felétől aztán az otthoni tanulás – még az ilyen formában biztosított nyelvtanítás is – szinte teljesen eltűnt a pedagógiai gyakorlatból; a családok anyagi lehetőségei, illetve a megváltozott életmód és családszerkezet ugyanis egyre kevésbé tették lehetővé ezt a megoldást. A nevelési-oktatási intézmények viszont egyre több és nagyobb feladatokat vállaltak magukra, s az oktatás világméretű expanziója láttán akár az is hihető lett volna, hogy az oktatás végérvényesen kikerült a családi otthonok falai közül. Legfeljebb néhány olyan példa emlékeztetett a régmúlt idők otthontanulási gyakorlatára, amelyek azt mutatták: egynémely kivételes tehetségű gyerekeknek szüleik otthon tanították meg a tananyagot, hogy így – magántanulóként – több idejük maradjon sajátos képességeik kibontakoztatására.^[1]

A várakozások ellenére azonban a 20. század utolsó évtizedei során a szakmai és a közfigyelem ismét a gyerekek otthoni tanulásának kérdésére irányult. Elsősorban a házi feladatok elkészítésének kötelezettségei kapcsán került egyre gyakrabban szóba a szülők, a családok iskolai tanulmányok alatt sem szűnő felelőssége^[2] a gyermekek tanulásával kapcsolatban; s miközben nemzetközi vizsgálatok sokasága foglalkozott a témával, több olyan vélemény is fórumot kapott, amely a házi feladatot is tulajdonképpen az iskolai curriculum részévé tette, illetve amely az iskoláktól ún. saját „házifeladat-politika” kidolgozását is elvárta. Érkeztek híradások ugyanakkor olyan megfigyelésekről is, amelyek arra utaltak, hogy sok családban már nem csupán elkészítik az iskolában kapott házi feladataikat a gyerekek, hanem az otthoni felkészülés folyamatába mind többször bekapcsolódnak – a szülők kérésére, a család finanszírozásával – szakképzett pedagógusok is; nemegyszer magukra vállalva a gyerek tantárgyi korrepetálásán kívül az iskola „egyéb” (nyelvoktatás, készségtárgyak stb.) mulasztásainak pótlását is. Sőt néhol már szinte intézményesült is az oktatási „árnyékgazdaság”^[3] gyakorlata.

Eközben az iskola tájáról sem csak jó hírek érkeztek és érkeznek. Sok problémát okoz ugyanis a gyerekek körében az erőszak^[4], a gyermekközösségeken belül mind nagyobb szerephez jutnak a lelki terror különféle megnyilvánulási formái^[5], és egyre több gondot okoznak a szülőknek, a gyerekeknek és a pedagógusoknak az iskola struktúrája, működése, valamint a tanulmányi nehézségek és kapcsolati kudarcok következtében kialakuló különféle szomatikus és pszichés betegségek.^[6] Így szinte azon sem lehet csodálkozni, hogy az intézményes neveléssel-oktatással kapcsolatos társadalmi és szakmai pesszimizmus már-már világméreteket kezd ölteni.^[7]

Ráadásul külön témává nőtte ki magát az iskola biztonságának megannyi lehetséges problémája is.^[8] Egyre több szakember kezdett ugyanis azzal foglalkozni, mit kell tennie, mit és hogyan tehet az iskola természeti katasztrófák – földrengés, árvíz stb. –, valamint emberi károkozás – vandalizmus, gyújtogatás és az egész iskolai közösséget veszélyeztető erőszakos bűncselekmények – esetén. Mert – így a szakemberek – ilyen esetekben az iskola felelőssége megvédeni a gyerekeket. Felkészült-e rá? Sorjáztak a megválaszolandó kérdések, amelyek mögött jól láthatóan megoldandó feladatok rejlenek. Miként lehet csökkenteni a gyerekek iskolai tartózkodásának biztonsági kockázatát? Hogyan lehet felszerelni megfelelő módon az iskolaépületeket egy-egy hirtelen beálló krízishelyzet kezelésére? Mi szükséges az iskolaépület, a tanterem, az iskola környezetének biztonságosabbá tételéhez, milyen beléptető rendszer, milyen megvilágítás stb.? Olyannyira, hogy immár több mint 30 esztendeje a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD külön programot indított a korszerű, minden igényt kielégítő iskolaépületek kialakítására.^[9] A PEB-programként (Programme on Educational Building) ismertté vált kezdeményezés célkitűzései között már a fent említett biztonsági igények kielégítésének megvalósíthatósága is szerepelt. S hogy a szülők ráéreztek ezekre a gondokra, jelzik azok az intézkedések, amelyek többségét a szülők kényszerítették ki: egy amerikai szülőszervezet, a Schoolsafety például biztonságos átkelőhelyek kijelölését érte el az iskolák környékén, egy Schoolalert nevű civil szerveződés pedig kidolgozta és az iskola tantestületével is elfogadtatta a legkülönbözőbb vészhelyzetek esetén szükséges szülői tájékoztatás lebonyolítását.

Az oktatás expanziójának ellenreakciójaként tehát mind gyakrabban találkozni lehet olyan folyamatokkal is, amelyek akár az intézmények szerepének bizonyos mértékű megkérdőjelezéseként is értékelhetők: ezek egyike a gyerekek otthoni tanításának az utóbbi időben ismét tapasztalható terjedése.

Az otthoni tanulás (home-schooling) mai gyakorlata

Nem sorolhatók ide azok az esetek, amelyek során egy-egy magasan kvalifikált szülő, legtöbbször valamilyen tudományos tétel igazolása érdekében úgy dönt, hogy maga foglalkozik saját gyermeke tanításával. Ezt tette – egyebek között – az amerikai dr. Glenn Doman, aki azt akarta bizonyítani, hogy már az egészen kicsi gyerekek is képesek megtanulni olvasni, és ezt az állítást saját, kétéves gyermekének példájával igazolta is; vagy az a svéd nyelvészprofesszor, Ragnhild Söderbergh, aki ugyanerre vállalkozott 28 hónapos kislányának eredményes és szakmailag is dokumentált olvasástanításával.^[10] Az 1990-es évek óta azonban – elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, de másutt is – egyre több „átlagos család” is úgy dönt: nem engedi a gyermekét nyilvános iskolába járni, hanem otthon, saját maga fogja tanítani.

Ezt a döntést a szülők természetesen csak olyan országokban hozhatják meg, ahol a törvények egyáltalán lehetővé teszik a tanköteles gyerekek otthoni tanítását. Ami az ENSZ emberi jogokról szóló deklarációját, valamint az emberi jogok európai konvencióját illeti, mindkettő hivatkozik ugyan az oktatáshoz való jogra, de azt egyik sem részletezi, hogy ezt a jogot milyen formában kell érvényesíteni. Az Amerikai Egyesült Államokban engedélyezik a gyermekek otthoni tanítását; a világ és Európa többi országának jelenlegi törvénykezési gyakorlata azonban igencsak eltérő módokon viszonyul ehhez a kérdéshez.^[11]

• Ausztrália, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Írország, Olaszország, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc, Új-Zéland és az Egyesült Királyság jogszabályai ezt már egyértelműen lehetővé teszik.
• Ausztria korábban nem engedélyezte, de újabb szabályozással már lehetővé teszi.
• Csak egyéni esetekben engedélyezi, egyébként jogszabályilag tiltja ezt a gyakorlatot Spanyolország, Hollandia, Görögország és Németország. (Ez utóbbi kapcsán érdemes emlékeztetni arra, hogy még 1920-ban, a weimari alkotmányban engedélyezték az otthoni tanítást, csak az 1980-as években szigorították meg az ilyen szülői kérések elbírálásának gyakorlatát.)

E meghatározó jelentőségű különbségek ellenére a nemzetközi szervezetek^[12] mind többet foglalkoznak az otthoni tanítás terjedésével; olyannyira, hogy például Amerikában már külön kutatóintézetet^[13] is létrehoztak ezzel a céllal, és komoly tapasztalatokat is szereztek az otthoni tanítás szakmai következményeinek értékelésében. Sőt, olyan kutatásokról^[14] is tudunk, amelyek több ország otthontanítási gyakorlatát áttekintve már általánosítható érvényű megállapítások megfogalmazását is lehetővé tették. Szinte mindenütt úgy látják, hogy az otthoni tanításnak rengeteg módja van attól függően, ki, hol és miért döntött e lehetőség igénybevétele mellett.

E sokféleség ellenére is meg lehet azonban fogalmazni az otthoni tanítás néhány fontos jellemzőjét. Otthoni tanításról tehát akkor beszélünk – fogalmazza meg egy enciklopédia^[15] –, amikor a szülők maguk tanítják gyermeküket otthonukban ahelyett, hogy hagyományos állami vagy magániskolába íratnák őket. Ezzel a fogalommal egyenértékűként használják még a szakirodalomban a home-based education kifejezést is^[16], amelyet egyik-másik szakíró az „oktatás másképpen” (Education Otherwise^[17]) gyűjtőfogalma alá rendel. Egyéb megfogalmazások szívesen alkalmazzák még az otthoni tanításra – ugyancsak gyűjtőfogalomként – azalternatív oktatás egyik formája, esetleg az atipikus oktatás megjelölést is.^[18]

Az otthoni tanítás melletti döntés indokai

Gyakran azért döntenek e lehetőség igénybevétele mellett a szülők, mert az iskola nagyon nagy távolságravan az otthontól, s félnek attól, hogy a sok utaz(tat)ás megterhelő lenne a gyerek vagy túlságosan költség- és időigényes a család számára. Kanada, Új-Zéland és Norvégia vidéki környezetben élő családjai ezért gyakran tanítják otthon a gyerekeket, különösen akkor, ha az anya legalább érettségizett. (Norvégiában meg éppen azért nőtt meg számottevően az utóbbi időben az otthoni tanítást vállaló családok száma, mert – a gyermeklétszám csökkenésére hivatkozva – sok kistelepülési iskolát bezártak, és a gyerekeket távolabbi városok iskolájába irányították; ezt azonban a szülők nem vállalták.)

Az iskolalátogatás egyéb terhei is riasztanak sok, elsősorban kisgyermekes szülőt. Amikor például Norvégiában a kötelező beiskolázás kezdetét a korábban megszokott 7 éves korról 6 éves korra tették, sok család ellenezte ezt, és a gyerekek iskolába járatásának elutasítása mellett döntött. Gyakran féltik a szülők a gyereket az iskolától, mert különféle veszélyeket látnak a formális iskolai környezetben. Sokszorosára növeli ezt az aggodalmat az utóbbi időben az iskolákban tapasztalható megannyi erőszakos cselekmény, a különféle, egészséget károsító iskolai ártalmak, még inkább a lelki terror – a bullying – jelenség megállíthatatlannak tűnő terjedése. Legalább ugyanekkora szerepe van az otthoni tanítás vállalásában a gyermeki közösséget súlyosan veszélyeztető kábítószer-fogyasztás fenyegetéseinek is. (Az Amerikai Egyesült Államokban 1993-ban végzett felmérés^[19] szerint ugyanis a szülők elsősorban azt várták el az iskolától, hogy gyermeküknek biztonságot adjon; már akkor, több mint egy évtizede, kifejezetten az erőszakos cselekmények és a kábítószerek hiányát értve a biztonság alatt.) Nemegyszer a gyerekcsavargásának, az iskolai foglalkozásokról való lógásának megelőzése, illetve megakadályozása érdekében vállalják magukra a szülők az otthoni oktatást. Bizonyos fogyatékosságok esetén – amikor például problémát jelent a gyerek közlekedésének és iskolán belüli mozgásának megoldása – is gyakran ezt a megoldást választják a szülők, mint ahogy kézenfekvőnek tűnik – akár átmenetileg, akár véglegesen – a tartósan beteg, kortársai közé nem engedhető gyerek tanulmányi kötelezettségeinek teljesítése érdekében is.

Igen gyakran vallási okok miatt maradnak távol a gyerekek az iskolai közösségektől; sok nagyon vallásos szülő úgy ítéli meg, hogy az iskolai közösség veszélyeztetné gyermekeinek a saját – nemegyszer az általános kultúrától valamiben eltérő – vallási normák szerinti nevelését, illetve a vallási előírások betartását, ezért inkább maga foglalkozik velük.

Az egyik hivatkozott közlemény szerzője^[20] összefoglalóan két kategória szerint különítette el az otthoni tanítás híveit: az egyik szülői kategóriában elsősorban az ideológiai, a másikban pedig a pedagógiaiszempontok érvényesülését emelte ki. Az ideológiai kategóriába sorolta a nagyon vallásos, illetve az ún.New Age-szemléletű szülőket; ez utóbbiak közé azok a szélsőségesen modern gondolkodású szülők számítanak, akik többnyire egy általános pedagógiai pesszimizmus miatt nem tekintik az iskolát sem a – legalábbis általuk fontosnak tartott – tudás átadására, sem a felnőtté válás előkészítésére, sem a gyermek szocializálására alkalmas intézménynek. A pedagógiai szemléletű elutasító családok elsősorban az iskola szociális és kapcsolati lehetőségeivel, az általa kialakított pedagógiai környezettel elégedetlenek, mondván, hogy az ilyesfajta intézményi struktúrák eleve alkalmatlanok a gyereket fenyegető számtalan negatív hatás kivédésre. S az esetek hozzávetőleg egy százalékában a családok az iskolába járás elutasítását gyermekükiskolafóbiájának tudomásulvételével vagy saját korábbi rossz tapasztalataikkal is indokolják.^[21] Újabban mind gyakrabban hallani azt az érvelést is, hogy a számítógép-használat terjedése jócskán megnövelte az otthoni tanítás lehetőségeit, és ez sok, korábban habozó szülőt a nemrég még kockázatosnak tartott tanítói szerep vállalására bátorított.^[22] Annál is inkább, mert egyre elterjedtebb, hogy a számítógép adta lehetőségeken kívül szinte minden szülőnek igénybe vehető szakmai kapaszkodót kínálnak a nevelési szándékú tévéműsorok, rádióprogramok és az ilyen célú szolgáltatásokat ajánló könyvtárak is.

De vajon kik azok a szülők, akik manapság önszántukból vállalkoznak erre a nem könnyű feladatra? Milyen emberek, lehet-e valamilyen közös tulajdonsággal jellemezni őket? Ez a kérdés – nyilván – az amerikai kutatókat is foglalkoztatta, mert például a már többször is hivatkozott M. Mayberry^[23] megpróbálta tipizálni legalább az átlagos otthon tanító amerikai családokat. Eközben arra a megállapításra jutott, hogy a tipikus otthon tanító család leginkább fehér (adatai szerint elenyésző az otthoni tanításra vállalkozó színes bőrű családok száma), keresztény és többnyire templomjáró is. Nyilvánvalóan a többségnél jobban – többnyire felsőfokon – képzett tagokból áll, vidéki környezetben vagy kisvárosokban lakik, az apa munkában áll, a jövedelme elegendő ahhoz, hogy a család nélkülözni tudja a feleség lehetséges keresetét is; akiknek azonban – a közhiedelemmel ellentétben – csupán egynegyede rendelkezik valamilyen pedagógiai képesítéssel. A többi otthon tanító családanya valamilyen más területen szerzett diplomát. Ez viszont arra figyelmeztet, hogy gyermeke tanítása során – szakmai szempontból – feltételezhetően valamilyen segítségre szorul(hat).

Szerencsére a szülők többsége ma már nem érzi, nem is érezheti úgy, hogy az állam magára hagyná ezzel a feladattal. Mind több országban szervezett segítséget kapnak a szülők a munkájukhoz. A brit oktatási rendszer kifejezetten a helyi oktatási hatóságokra (LEA) bízza a gyermekek otthoni tanításának ellenőrzésén kívül az erre vállalkozó családok szakmai támogatását is. (Ez leggyakrabban oktatási segédanyagok és tanácsok közvetlen juttatásában mutatkozik meg.) Az Ír Köztársaságban ugyanezt a feladatot a Home Education Network által összefogott támogatócsoport látja el. De – főleg az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában – működik egy olyan, ma már hálózattá terjeszkedett szolgáltatás is^[24], amelyet mégCharlotte Mason^[25] hozott létre több mint 100 évvel ezelőtt, s amely ma már kifejezetten az otthoni tanítást vállaló szülők módszertani segítését szolgálja. (Ez a szervezet gondozza egyébként az 1890 óta folyamatosan megjelenő, kifejezetten a tanító anyák számára összeállított Parents Review című kiadvány rendszeresen megjelenő számait. Ugyanilyen szándékkal jelentetik meg – immáron két évtizede, ugyancsak Amerikában – a Home Education Magazint is.) Arról nem beszélve, milyen óriási lehetőségeket nyújt nekik a számítógép, főleg az internet! Weboldalak ezrei, a hozzájuk kapcsolódó legkülönfélébb linkekkel együtt vállalkoznak arra, hogy akár on-line segítséget is nyújtsanak a hozzájuk fordulóknak. Eközben pedig már sok helyen – főleg Amerikában – azt is látjuk, hogy az otthon tanító szülők egyfajta érdekképviseletet is létrehoztak; ezt vállalja magára például az Észak-Dakotában működtetett Home-School Legal Defense Association, egy másik amerikai államban a Georgia Home Education^[26] Association vagy éppen a wisconsini Parents’ Association.

De a legtöbb és legkövetkezetesebb szakmai és módszertani segítséget a szülők – bármilyen ok miatt is döntöttek gyermekük otthoni tanítása mellett – attól a John Holttól kapják, aki a nagy vihart kavart Iskolai kudarcok című, hozzánk ugyan csak több évtizedes késéssel eljutott könyvének a megírása után teljesen elfordult az intézményes nevelés pedagógiájától, és további munkásságát – egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig – az otthoni tanítás, illetve az informális tanulás módszertani kérdéseinek szentelte.^[27] Művei ma is – húsz évvel halála után – változatlanul termékenyítőleg hatnak az otthoni, családi körben végzett oktatás iránt elkötelezettek gondolkodásmódjára, módszertani kultúrájára.

Ha viszont szóba hoztuk a szülők számára elérhető segítség intézményesen és szakmailag biztosított lehetőségeit, ne feledkezzünk meg arról sem, amit – legalábbis az amerikai szülők panaszai szerint – kívánságaik ellenére nem kapnak meg! Az otthon tanító szülők nem kapnak ingyenes számítógépet (holott az iskolák ott nagyon jól el vannak látva a legkorszerűbb információs-kommunikációs eszközökkel), nem kapnak könyvvásárlási kedvezményeket (holott az iskolák többségében kitűnően felszerelt könyvtárak segítik az oktatómunkát), sem ingyenességet a tömegközlekedési eszközök használatára (miközben a diákok nagy többsége számára az iskolába eljutás ingyenes). Mindezeket azért nehezményezik, mert ők – mint mondják – gyermekük otthoni tanításával az állami intézményrendszert tehermentesítik.

Beváltja-e a home-schooling a hozzá fűzött reményeket?

Akármelyik idevágó szakmai közleményt vesszük is kézbe, szerzőik természetesen feltették ezt a kérdést is, és a rá adott válasz kivétel nélkül: igen. Állításukat igyekeztek szakmai érvekkel is igazolni.

Felhívták^[28] például a figyelmet arra, hogy míg az osztálytermi munka során túlnyomórészt egyoldalú a kommunikáció, az egy, esetleg két gyereket tanító szülők esetében ilyen egyoldalúságra csak nagyon ritkán kerül sor; ott szinte folyamatosan mindkét irányból érkezik az információ. Aztán arra is, hogy míg az iskolai osztályok, tanulócsoportok jobbára életkorok alapján szerveződnek, és ezek az egy-egy életkoron belüli tanulóközösségek meglehetősen uniformizálnak, addig a saját gyermekét tanító szülő ezt a csapdát is elkerüli. Mint ahogy elkerüli a nagyobb létszámú közösségeken belüli szegregáció veszélyeit is. Nem beszélve arról – érvelt tovább a szakíró –, hogy az otthoni tanítás eredményességéhez (is) mennyire szükség van a tanuló önfegyelmére, önirányítására és összpontosítására (különösen azért, mert itt a szülő figyelme nem oszlik meg egyszerre több tanuló között); ha pedig ehhez már kisgyermekként, a folyamatos és direkt szülői irányítás hatására hozzászokik, a későbbiek során nagyon jó eredményekre hivatott.

A vizsgálatok során tapasztalt pedagógiai hatékonyság magyarázatában természetesen egyéb előnyökről is szó esett. Például arról, hogy ez a fajta tanulás valóban személyre szabott, rugalmasan igazodik a tanulóhoz, a gyerekek elkerülik a rossz tapasztalatokat, a jellegzetesnek mondható iskolai ártalmakat, az iskolai közösségekben tapasztalható esetleges szexizmus (!) különféle csapdáit, valamint a kortársi közösség gyakran elkerülhetetlen zsarnokoskodásait is. (Olyan vélemény is hangot kapott^[29], mely szerint az otthon tanuló gyerek eleve nem kerülhet társaival „függő helyzetbe”. Ezzel az állítással egyébként a szerző az ismert pszichológus, Bronfenbrenner véleményét kívánta megcáfolni.) Azt is többen hangsúlyozták, hogy a lényegénél fogva autoritárius iskolánál sokkal alkalmasabb a demokratikus családi légkör a gyermeki fejlődés szempontjából oly meghatározó jelentőségű bizalomépítésre és a valódi együttműködés megtapasztalására. Otthoni tanításkor több idő jut egy-egy gyerekre; mindezek az előnyök érvényesülnek az érintett gyerekek iskolába járó társaikénál jóval nagyobb tárgyi tudásában^[30] és – bármily meglepő – gyermek- és felnőttkori jobb szociális képességeiben.^[31] (Ami az első állítást illeti, helyességét azok az amerikai felmérések is igazolni látszanak, amelyek szerint újabban a különféle tanulmányi versenyek helyezettjei között is egyre több a „home-schooler” gyerek. Ami pedig a második állításra vonatkozik, arra a home-schoolerek ugyancsak megfigyelt szociális érzékenysége és a hasonló társadalmi helyzetű társaikénál jóval nagyobb szociális participációs hajlandósága a bizonyíték.)^[32]

Mit és hogyan tanít(s)anak a szülők a gyermekeiknek?

Franciaországban például szigorúan ragaszkodniuk kell az érvényben lévő tantervi előírásokhoz. Az otthon tanuló gyerekeknek is ugyanúgy tanulniuk kell a francia nyelvet és irodalmat, a francia kultúrát, a matematikát, az idegen nyelvet, a történelmet, a földrajzot, a különféle természettudományos és művészeti tárgyakat, mint a nyilvános iskolák tanulóinak, és rendszeresen részt kell venniük az életkoruknak megfelelő sportfoglalkozásokon is. (Az otthon tanuló gyerekeknek, amint a módszertani szakemberek javasolják, éppen a testnevelés és a sportfoglalkozások jelent(het)ik a folyamatos lehetőséget a kapcsolattartásra kortársakkal, illetve más gyerekekkel.)

Nagy-Britanniában – mint már jeleztem – a területi oktatási hatóságok feladata a szülők szervezett szakmai segítése és az otthoni tanulmányi munka ellenőrzése. (Erre az időközönként kötelezően beiktatott vizsgák újabb alkalmakat is adnak.) Az itteni szabályok előírják, hogy a szülőknek biztosítaniuk kell gyermekük számára a rendszeres gyerektársaságot, és általában a közvetlen családi kapcsolatokon kívüli társas élményeket is. A brit pedagógiai közvélemény és a tanárok is elégedettek az otthoni tanítás eddigi tapasztalataival.

Az Amerikai Egyesült Államok előírásai szerint a szülőnek tanévenként legalább 180 tanítási napot és napi 4 (kontakt)órányi közös foglalkozást kell biztosítania gyermeke számára. A tananyag itt is megegyezik a nyilvános iskolákban tanítottakkal; tudásáról a gyereknek vizsgán kell számot adnia a 3., az 5., a 7., a 9., valamint a 11. tanévben. A szülőnek évente legalább két alkalommal fel kell keresnie a tananyagra vonatkozó információkért a körzete szerint kijelölt intézményt, ahol az otthoni oktatáshoz szükséges szakmai segítséget többnyire kézikönyvek, különféle kiadványok formájában kapja meg, de gyakran részt vesz egy-egy fontosabb témával foglalkozó szakmai konferencián, módszertani szemináriumon is.Norvégiában^[33] az otthonok falai közötti iskoláztatás segítése és ellenőrzése ugyancsak a helyi oktatási hatóságok feladata. A szakemberek, különösen a nyilvános iskolákban tanító pedagógusok azonban az ezt lehetővé tevő jogszabály hatálybalépése utáni első években bevallottan nem szívesen tettek eleget a rájuk bízott feladatoknak; azóta természetesen ezen az ellenérzésen már túljutottak.

*

Mivel a gyerekek otthoni tanítása sokkal gyakoribb kisiskoláskorukban, mint később, megfigyelhető, hogy a szülők felkészítésének programjai inkább a közismereti tananyaggal, azon belül főleg az első néhány osztály tananyagával foglalkoznak. Jóval kevesebb az otthon tanuló középiskolás, még ennél is kisebb a családon belül tanított felső középiskolai korosztályhoz tartozók száma. Olyan példával, esetleírással azonban sehol nem találkoztam, ahol egy-egy gyermek szakmai képzését biztosította volna valamelyik szülő. Pedig a mesterségek, a szakmai ismeretek családon belüli átadásának még gazdagabb történelmi hagyományai vannak, mint a közismeretek otthoni megtanításának. Valószínűleg ezt a hiányosságot szeretné kiküszöbölni az Európai Unió is azzal, hogy a szakképzés megújítását célzó Leonardo da Vinci-pályázatok 2005/2006-ra kiírt prioritásai közé bevette a szakmai ismeretek családon belüli továbbadására vonatkozó kezdeményezéseket is.

Vajon érkeztek-e ilyen pályamunkák is a bírálóbizottság elé? És egyáltalán: sikerül-e ezt a szép hagyományt valamiképpen újraéleszteni?

1.      ^ Ezt tette például Polgár László, a három sakkfenomén édesapja is, aki az otthoni tanítás terén szerzett tapasztalatairól beszámolt a Farkas Endrével közösen készített Nevelj zsenit című könyvében (Interart, 1989).

2.      ^ Lásd Beszéljünk a házi feladatról! Új Pedagógiai Szemle, 2003. 9. sz. 

3.      ^ Lásd Tanulás „árnyékban”, avagy az oktatási második gazdaság működése. Új Pedagógiai Szemle, 2004. 4. sz. 

4.      ^ Lásd Erőszak az iskolában. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 4. sz. 

5.      ^ Lásd Az iskolai terror természetrajza. Új Pedagógiai Szemle, 2003. 9. sz. 

6.      ^ Lásd Diagnózis az iskoláról. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 2. sz. 

7.      ^ Lásd Az oktatás alkonya? Vagy a nevelés vége? Új Pedagógiai Szemle, 2005. 11. sz. 

8.      ^ Lásd „Lessons in Danger.” International Conference on School Safety. 2003, Párizs. 

9.      ^ Lásd Program a korszerű, kényelmes és hatékony iskolaépületekért. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 12. sz. 

10.    ^ Mindkét példával kapcsolatban lásd Rachel Cohen munkáit, aki a korai olvasástanítás elkötelezettje. Új Pedagógiai Szemle, 2001. 11. sz. 

11.    ^ Amanda Petrie: Home Education in Europe and the Implementation of Changes to the Law. International Review of Education, 2001. September. 

12.    ^ Lásd például Eurydice: Private education in the European Union 2000. 

13.    ^ National Home Education Research Institute 2001. 

14.    ^ Roland Meighan: Home-based Education Effectiveness Research and Some of its Implications. Educational Review, 1995. 3. sz.

15.    ^ Encyclopedia of Education. Second Edition 2003. Editor in Chief: James W. Guthrie.

16.    ^ Lásd Julia Webb: The Outcomes of Home-based Education: employment and other issues. Educational Review, 1989. 2. sz. Special Issue: „Parents and Education”.

17.    ^ Lásd S. Lowden: Education Otherwise. Educational Review, 1989. 2. sz. 

18.    ^ Christian W. Beck: Home-Schooling and Future Education in Norway. European Education.Issues and studies, 2002. 2 sz. 

19.    ^ David N. Plank: Understanding Demand for Schooling. Lásd Az oktatás jövője – a jövő oktatása. Új Pedagógiai Szemle, 2006. 4. sz.

20.    ^ M. Mayberry: Home-based Education in the USA: demographics, motivations and educational implications. Educational Review, 1995. 3. sz.

21.    ^ Patricia Knox: Home-based Education: an alternative approach to „school phobia”. Edcational Review, 1989. 2. sz. Special Issues.

22.    ^ Lásd International Review of Education, 2001. Sept. 

23.    ^ Lásd Educational Review, 1989. 2. sz. 

24.    ^ World-wide Education Service of the Parents’ National Education Union. 

25.    ^ 1842–1927. 

26.    ^ Iskolai kudarcok. Stratégiák gyermekeknek és tanároknak azon kudarcok elkerülésére, amelyek fő oka a kudarctól való félelem. Fordította: Kállai Tibor. Gondolat Kiadó, 1991.

27.    ^ Teach your Own (Taníts magad!) 1982; The Underachievable School (A teljesítésre képtelen iskola) 2005. 

28.    ^ Roland Meighan: Home-based Education. Effectiveness Research and Some of its Implications. Educational Review, 1995. 3. sz

29.    ^ Raymond Moore, cím nélkül.     

30.    ^ IDEC-konferencia Tokióban 2000.

31.    ^ Julia Webb, Educational Review, 1989. 2. sz.

32.    ^ Catharine Luke: Home Schooling: Learning from Dissent. Canadian Journal of Educational Administration and Policy, 2003. 4. sz.

33.    ^ Christian W. Beck: Home Schooling and Future Education in Norway. European Education, 2002. 2. sz.

.

Neves kutatók álltak ki az oltási kényszer ellen (2020. 04. 24.) a Nebáncsvirág Egyesület honlapjáról 2018. 02. 09-i írás

https://nebancs.hu/34-hirek/275-franciaorszag-neves-kutatok-alltak-ki-az-oltasi-kenyszer-ellen.html

 Az elmúlt évben eddig példátlan kötelezési hullám söpört végig a világban a gyermekkori oltások terén. Németország, Svédország és Nagy-Britannia egyszerűen elutasította a szigorítási törekvéseket. Romániában, ahol közben egy valódi járvány is borzolta a kedélyeket, szintén nem sikerült elérni, hogy az állam a törvény teljes szigorával kényszerítse ki az oltásokat. Ez utóbbi esetben, a romániai ortodox egyház oldaláról is komoly ellenálás mutatkozott.

 Olaszországban sokkolta a közvéleményt az új törvény, amely súlyos büntetések kilátásba helyezésével kényszerítené a szülőket az újonnan bevezetett kötelező oltások beadatására.
A civilek tömegtüntetéseken való bátor kiállása miatt a kormány később engedményekre kényszerült az eredeti elképzeléséhez képest. Mind a kötelezni tervezett oltások számát, mind az azok elmaradását szankcionáló intézkedések súlyát mérsékelni kényszerültek.
Franciaországban annak ellenére született jelentős szigorításokat elrendelő törvény, hogy a lakosság jogos aggodalmait neves orvosok szakmailag alátámasztották. Ausztrália biztosra ment. Egyszerűen megtiltotta az egészségügyben dolgozó szakembereknek, hogy bármely – vakcinákkal kapcsolatos – aggályuknak hangot adjanak. Az intézkedés nyomatékosítására a kormány állásvesztést és börtönbüntetést is kilátásba helyezett.

Franciaországban valami gyönyörű csoda történik!

 Franciaország 2018. január elsejétől összesen 11-féle fertőző betegség elleni oltást tett kötelezővé, melyek beadatását két éves korig megköveteli. Idén júniustól az oltatlan gyermekeket kizárja a közösségekből, szüleiket pedig súlyos pénzbírsággal és akár börtönnel fenyegetik.
 Két neves professzor, Luc Montagnier, aki a HIV vírus felfedezéséért Nobel-díjat kapott, és Henri Joyeux, aki szintén nemzetközi díjjal elismert rákkutató, szakmai alapú kifogást emelt a kötelezés ellen. Állásfoglalásuk franciául itt olvasható. – Magyarra fordítva.

részlet ebből:

Íme, mitől lehet tartani:

Hirtelen csecsemőhalál, még ha ez ritka is (Bölcsőhalál)Az elkövetkező években súlyos és fogyatékossággal járó krónikus autoimmun betegségek, különösképp a legtöbb vakcinában jelen levő nagy mennyiségű alumínium adjuváns miattBizonyos fajta rákok kockázata a csontokat, izmokat, porcokat érintően... szarkómák, melyek végelenül súlyosak a kamaszokra és fiatal felnőttekre nézve, az alumínium adjuvánsos vakcinákat kapott állatoknál már bizonyítottan.

A gyermekek immunstátuszát illetően semmiféle észrevétel nincs megfogalmazva. Semmi nem hangzik el a szoptatás ösztönzésére –tiszteletben tartva az anya választási jogát –, holott ez a WHO ajánlása és ez biztosítja a legjobb természetes védelmet.[1] A szoptatás lehetővé teszi a vakcinálást 2 éves koron túlra, amennyiben a szülők egészségesek.A brutális növelést a kötelező oltások számában és a szankciókban a Szolidaritási és Egészségügyi Miniszter, Agnès Buzyn szorgalmazta „a franciák védőoltások irántibizalmának helyrehozatala” egyik eszközeként.Ez félreértelmezése a Közegészségügynek, melynek minisztere –a vakcinagyártók támogatását élvezve –a családokra kívánja hárítani a felelősséget.

A 11 vakcina 6.hetes és a 2 éves kor alatti gyerekek immunrendszerére gyakorolt hatása önmagában is sok kérdést vet fel, melyeket a Tudomány mindeddig nem válaszolt meg, különösképp a krónikus gyulladásos vagy autoimmun betegségek előfordulására vonatkozóan.

Röviden, a 11 vakcina kötelezővé tétele lehetővé teszi, hogy a vakcinákra vonatkozó törvénykezés összhangban legyen a gyártók által előírt állapottal, miután a gyógyszertárakban elérhetetlennétettékaz egyszerű DTP-t, anélkül, hogy a családok igényeit figyelembe vették volna.

Végül, azt állítják, hogy a hepatitisz B vakcina két éven belül nem okoz neurológiai károsodást, későbbi károsodás sem jósolható, miközben tudjuk, hogyévente 25-tel nő a szklerózis multiplex (SEP) esetek száma (összesen 700 ilyen gyermek van Franciaországban), kezdve a 6 év körüliektől és az átlagosan 11-12 év körüliekig.

2005-ben az Unesco 193 ország, köztük Franciaországegyetértésével, elfogadta a Bioetika és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez kimondja, hogy bármely orvosi beavatkozás csakis az érintett személy előzetes, szabad és elégséges tájékoztatáson alapuló beleegyezésével történhet meg.

Az oltásról való döntésnek az egyes orvosok és a családok felelősségi körében kellene maradnia, elkerülve azt a jelenséget, hogy figyelmen kívül hagyják az újszülött öröklött sajátságait, hajlamait, életkörülményeit és az egyes betegségektől való megfertőződés valódi kockázatát.Ezek azok az információk, melyeket az orvosnak kell beszereznie, és elképzelhetetlen, hogy ez ne történjék meg: nem lehet vakon/ vaktában oltani. Ez a norma a legtöbb európai országban,ahol nem fertőzöttebbek a gyermekek, mint Franciaországban, holott nem kötelező az oltás.

Tartottak (állam)pogári egyeztetést, de ellentétben azzal, amit ma a legtöbb média és a hatóságok állítanak, ez az egyeztetés nem az oltáskötelezés javára hangzott el.A Le Monde Diplomatique2018. januári száma felidézi, hogy a vakcinákról szóló polgári egyeztetés elnöke, Alain Fischer kollégánk „nem említette meg közérdekű nyilatkozatában, hogy 2013-ban kapott egy 100.000 eurós Sanofi-Pasteur Intézet díjat. Továbbá, a nyilvánosságra hozott következtetések nem az egyeztetés legfontosabb pontjait tükrözték.”

Amikor Agnès Buzyn, a miniszterasszony megnyugtatja a családokat, azt állítva, hogy ezt az adjuvánstmár 90 éve megelégedéssel használják, nem veszi számításba sem az injektált mennyiséget, sem a mellékhatásokat, melyek az allergiás reakciók erősödésében mutatkoznak meg. Ezek a mellékhatások korábban kevésbé voltak jegyezveés mérgező hatásuk csekélyebbvolt, mivel kevesebb alumíniumról volt szó. Nem beszélve a mostanában használt még ártalmasabb gyakorlatról, melynek során intramuszkulárisan injektálják az oltóanyagot.Ráadásul a környezetünkben bekövetkező jelentős változások is ( élelmiszereink vegyiszennyeződése a gyomirtószerek révén, az endocrin zavarok, és talán az elektromágneses szennyeződés is) meggyengíthetik a vakcinák által kiváltott immunreakciókat, miközben az alumínium behatolását támogatják csecsemők agyába.

-Az alumíniumot kivonták a kozmetikai termékekbőlbőrön át felszívódó természete miatt, mely növeli a mellrák kockázatát.Az állatokat, a szépészeti cikkeket szentesítették, de a gyermekek számára szóló vakcinákat nem, vagyis az alumíniumot közvetlenül izomba oltják , megkerülve a védelmüket (bélgát, bőr).

A csecsemők számára kötelezővé tett, izomba oltott 11 vakcina 3,8 mg alumíniumot tartalmaz, ami messze meghaladja a felnőttek számára engedélyezett normát.

Japánban, 1975-ben, 37 hirtelen halálesetet jegyeztek fel és hoztak kapcsolatba a vakcinákkal. 1975 és 1988 között a japán kormány beszüntette a két éves kor előtti védőoltásokat. A hirtelen csecsemőhalálról tett bejelentések eltüntek egészen addig, míg vissza nem tértek a 3 hónapostól 48 hónaposkorúak szabad vakcinálásához, és a hirtelen halálesetek száma ismét emelkedésnek indult.

A családok nagyfokú vonakodása a 11 kötelezővé tett oltás ellen azzal is magyarázható, hogy az Engedélyeztetéshez -a gyógyszerekhez hasonlóan -, a vakcinák is legyenek alávetve szigorú tesztelésnek.

Az egészségügyi hatóságok nem veszik figyelembe a vakcinákban rejlő –az általukelismertnél több és súlyosabb lehetséges komplikációt. Az autizmus, [14] a fibromyalgia, a krónikus fáradtság, a narcolepsia és más autoimmun betegségek eseteit tulajdonítják a betegek az oltással kapcsolatosnak, s számuk túl sok ahhoz [15], hogy határozottan kizárhatnánkőket.

 A velük elsőként egyetértő 120 francia orvos aláírásával megtámogatva felhívást intéztek az egészségügyben dolgozó szakemberek felé, hogy közös erővel térítsék az Egészségügyi miniszter asszonyt jobb belátásra. Kezdeményezésüknek mostanra közel 8 ezer szakmai támogatója van. https://www.11vaccinsobligatoires.com/appel-montagnier-joyeux/

Követeléseik a következők:

• Ne legyen kötelező az oltás a gyermek két éves kora előtt, kivéve, ha egy felelős orvos szükségesnek ítéli és előírja.
• Az oltás időpontjának kitolása érdekében legyen figyelembe véve az anyatejben lévő antitestek általi védelem, hogy az minél több gyermek hasznára lehessen (az anya szabad választása szerint), mint ahogy ez a WHO ajánlása is.
• Engedélyeztetéshez – a gyógyszerekhez hasonlóan - a vakcinák is legyenek alávetve szigorú tesztelésnek.
• A csecsemők hathetes korában felesleges hepatitisz B elleni oltási kötelezettség legyen eltörölve.
• Fejlesszenek ki nem-toxikus adjuvánst a vakcinákban, mint amilyen az ártalmatlan kalcium-foszfát, hiszen határozott tudományos bizonyíték áll rendelkezésre az alumínium toxicitására vonatkozóan.

 Gondoljunk tisztelettel ezekre a bátor szakemberekre, akik sem megtéveszteni, sem megfélemlíteni nem hagyták magukat, és ragaszkodnak a gyógyításra tett esküjükhöz! Őszinte kiállásuk segíthet visszaállítani az orvosokba vetett közbizalmat, és elérni, hogy a tudomány fejlődése valóban a jövendő generációk érdekeit szolgálja.

A Nebáncs honlap keretes írása:

 Hogyan lehetséges, hogy a közegészségügyi törekvések ellentmondásba keverednek a tudomány eredményeivel? Úgy, hogy a magánvagyon megtalálja a módját, hogy saját üzleti érdekeinek érvényt szerezzen a politikai döntésekben. Jótékony milliárdosok hatalmas összegeket adományoznak egészségügyi, oktatási vagy politikai célokra. De mi a különbség jótékonyság és befektetés, illetve adomány és vesztegetés között? Ezek az emberek a vagyonuk segítségével befolyást szereznek, ráadásul olyan területeken, ahol közpénzek elosztása is történik. Így biztosak lehetünk benne, hogy befektetésük busásan megtérül. Gyakorlatilag döntéshozókká válnak úgy, hogy senki nem választotta meg őket. Érthetetlen, hogy míg Soros György esetében ezt a kormányok felismerik és sérelmezik, Bill Gates hasonló ügyeskedése kevésbé zavarja őket. Pedig utóbbi GAVInéven közös vállalatot alapított a WHO-val, a vakcina gyártókkal, a szintén gyanús Világbankkal és kormányokkal, ahol együtt határozzák meg a globális egészségpolitika irányát.

• http://nepszava.hu/cikk/327142-bill-gates-peldat-mutat-a-vilagnak
• http://lovasistvan.hu/2017/04/20/india-betiltott-egy-bill-gates-altal-penzelt-egeszsegugyi-civil-szervezetet/
• És egy példa arra, hogy a kis(ebb) halak időnként lebuknak: http://www.secinfo.hu/archives/3007

Ha valaki nem gyógyszertárakat és orvosokat veszteget meg kisstílű módon, hanem magát a WHO-t, a bukás esélye minimális.

Nincs remény, avagy a 2010 utáni Magyarország (2020. 09. 17.)

Felelet.hu:

A rendszerváltoztatásig bíztunk a nyugatban, a kapitalizmusban, a demokrácia várt eljövetelében. (Persze a történelemben vagy a nyugati valóságban tájékozottabbak talán okosabbak voltak.)

Utána mindig akadtak személyek, pártok (alternatívák, ellenzék, értelmiség, mozgalmak, közösségek), akikben reménykedhettünk.

A szabadságharc 50. évfordulójának (2006) meggyalázása után a Fidesz, "Orbán eljövetelében" bízott az ország nagyobb része. (És várta türelmesen "az elmúlt 8 év" végét.)

Ma nincs a hazai politikában, közéletben látható remény. Az összes szóba jöhető, rokonszenvesebb pártot felszalámizták, beolvasztották, a jó, alkalmas embereket félretették, elijesztették a közélettől. (pl. Ángyán József, Élőlánc) Az ellenszenveseket, vállalhatatlanokat meghagyták nekünk, sőt erősítették őket mindenkori "ellenzéknek". Az évforduló megtiprói az alkotmányozó többség akarata szerint örökre érintetlenek, érinthetetlenek, büntethetetlenek, megismerhetetlenek. De ez is szükségszerű, hisz a magyar népet rendszeresen, generációnként meg kell félemlíteni, hogy ne csináljon "rebelliót".

Ez az utolsó 10 év hatalmának igazi, mérhetetlen gonoszsága, hogy a reményt is elvette tőlünk. Az idősek pedig - akiknek már nincs reményük kivárni egy Bach-korszak, egy Rákosi-korszak hosszát - saját lelki békéjük védelmében ösztönösen kénytelenek hinni a hatalomnak, és akkor viszont mindenben, így a pápaellenességben (itt, itt, itt, itt, itt), bevándorlás hisztériában, vírus kezelésben, Ángyán megtiprásában...

Persze magasabb szinten van remény.

Ahogy II. János Pál pápa 1978. október 22-én (a magyar szabadságharc kezdete, amit a lengyelek és az olaszok is számon tartanak!) az első szavaival mondotta: Ne féljetek!

És maga a közélet, közhangulat, közgondolkodás, közérzet is rendkívül gyorsan, váratlanul, a világi hatalmasok (ide értve az együttműködő egyházvezetőket is) tervei ellenében megváltozhat - a nagymértékű befolyásolás, népbutítás, megfélemlítés, hűbéri kiszolgáltatottság és nemzetközileg segített új teljeskörű telefonos-műholdas "lehallgatás" ellenére.

Október 23. - Grespik László emléke (2020. 10. 23.)

(Felelet:)

Találgatjuk, miért...

A 2006-os kormányzati vérengzések, jogtiprások célja: megleckéztetni a magyar nemzetet, hogy továbbra is féljen. Most Haynau helyett Gergényi a végrehajtó.

Négy év jogvédő munka és rendszeres tüntetések után 2010-ben, nagyon sokára (!) megjött a várva-várt hatalomváltás.

Semmi nem változott...

Nem kértek bocsánatot, nem ismerhettük meg a bűnösöket, nem szervezték újra a rendőrséget a bűnözők kivonásával, nem adtak kárpótlást a károsultaknak.

A sértetteknek és jogászaiknak tovább kellett folytatni a pereket, végeláthatatlan fórumokon Brüsszelig. Ezzel a kegyetlen csalódással szívében még hat évig küzdött a magyar népért Grespik László.

Mártírnak tekinthető.

A témában meghallgatható "A nap kérdése" rádióműsor 2020 okt. 22-i adása, benne többek között Gaudi és Gonda urak riportja. A műsor 18:33 - 19:00 hallható.

 k

Patyomkin Budapest (2023. 11. 30.)

Patyomkin Budapest

A lenti újsághírek kapcsán.

Mi még azt hisszük, hogy Budapesten élünk, de a házakat kibelezik, már nem magyarok laknak a városban, a Várban, a szállodákban sem. A Belvárosból ügyesen elüldözték a helyieket. A Várból is a polgárságot, a kultúrát, jön helyébe a hatalom...

Nem is tudunk semmiről, a falak mögött láthatatlanul dolgozhatnak. A Csipak Péter-Foster-Zeppelin-léghajó plázát a Bécsi utcában 2010-ben még a polgárság meg tudta akadályozni, mára a polgárság, a közösségek, egyesületek teljesen meggyengültek az erőszakos kormányzással szemben.

A szemkilövő 2006-ban azt mondta, hogy a polgárság meg fogja unni a tüntetést; a mostani kormányfőnk már ezzel az előnnyel indult, elődje a célzott munkamegosztásuk szerint meguntatta velünk az ellenállást, ő pedig reménytelenné tett mindennemű jószándékú tiltakozást.

Már csak azért is, mert a sok felvonulás, változtató akarat ellenére 2010-ben csöbörből vödörbe estünk, sőt romlottak a kilátásaink, mert 1990 óta mára teljes lehetetlenné vált igazi hiteles ellenzéket, pártot létrehozni. Persze ezek a technikák, beépülés, szalámizás, sokezer éves módszerek. Csak ez a mai csapat nagyon profi. Ez már 1988-ban, a fiatal Fideszben látszott. A céljuk, erkölcsük nem volt világos, de a szervezési és hatalommegtartási technikájuk kiváló volt.

...Ugyanezt a patyomkin építkezést csinálták az akkori hatalommal egyetértésben a Millennium idején az akkori ingatlanspekulánsok (a mai kormány példakép korszaka), elegáns homlokzatú házak az új sugárutakon, a hátsó udvarokban börtönöknél egészségtelenebb lakásokkal a faluról elüldözött gyárba kényszerített lakosságnak.

Ugyanez a hazug álarc van a Fidesz és politikusai arca előtt is. Belül se konzervatív, se magyar, se őszinte, se jószándékú. Legalábbis nem velünk.

Ami jónak tűnik, az vagy csak a gyanakvás elaltatást szolgálja, vagy néhány szinte tévedésből ott lévő ember széllel szembeni küzdelme.

Például a pályázati pénzek egy elenyésző része jó dologra megy, de eleve az egész pályázati rendszer az önálló helyi kezdeményezések helyett a központi tervutasításos újraelosztásos társadalmi rendet és a mértéktelen korrupciót építi.

Újságcikk:

http://epiteszforum.hu/megnyilt-a-fovaros-uj-luxusszallodaja-

Megnyílt a főváros új luxusszállodája

2023.11.21. 13:06

Hétfőn hivatalosan is megnyílt az V. kerületben a Dorothea Hotel. A szállodát három, különböző korban és stílusban emelt épületet összefogó háztömbben alakították ki. A 2019-ben indult fejlesztést számos kritika érte.

 A Dorottya utca, a Wekerle Sándor utca és az Apáczai Csere János utca által határolt tömbben megvalósult felsőkategóriás szálloda három történeti épület összeolvasztásával, belső bontásával jött létre. Ezek a Vörösmarty tér sarkán található, Münnich Aladár tervezte, art deco stílusjegyeket mutató Futura-ház 1937-ből, a Kármán Aladár és Ullmann Gyula által jegyzett, 1910 és 1913 között épült Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, később MAHART szecessziós székháza, illetve a Weber Antal által tervezett neoreneszánsz stílusú palota (Weber-ház), amely eredetileg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár központjaként épült 1873-ban.

A Futura-ház homlokzata helyi védelem alatt áll, a másik két épület műemléki besorolású, a MAHART székház esetében egy 2018-as rendeletmódosítás tette lehetővé a „kibelezést", a közterület felé eső utcafronti homlokzati részt meg kellett tartani – írta meg a HVG. Amint arról korábban beszámoltunk, az építkezés ellen az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának részéről Nagy Gergely is felszólalt, attól tartva, hogy a beruházás révén itthon is elterjedhet a faszádizmus gyakorlata. 

A nemzetgazdasági szempontból kiemeltté nyilvánított projekt fejlesztője a BDPST Group, a munkálatok 2019 júliusában kezdődtek meg. A belsőépítészetért az olasz Lissoni&Partners, a generáltervezésért a TSPC, a kivitelezésért a Market Építő Zrt. felelt.

A hétfőn ünnepélyes keretek között is megnyitott, a Marriott Bonvoy Autograph Collection láncába tartozó Dorothea Hotel a nevét Mária Dorottya württembergi főhercegnőről, az 1800-as évek befolyásos közéleti személyiségéről kapta, aki férjével, Habsburg József nádorral együtt jelentős kulturális és gazdasági fejlődést hozott a fővárosnak. A szállodában 216 vendégszoba, egy elnöki lakosztály, 650 négyzetméteren elterülő spa-részleg, a belső udvarban egy étterem, a földszinten egy bár található. 2024-ben pedig újabb két étterem nyílik a komplexumban – derül ki a hotel sajtóközleményéből.

http://epiteszforum.hu/tombszeru-kibelezessel-lesz-latvanyos-hotel-a-hotel-dorothea

Tömbszerű kibelezéssel lesz látványos szálloda a Hotel Dorothea

A projekt tulajdonképpen Budapest egyik első olyan projektje, ahol több történeti épületet olvasztanak össze bontással egy intézménnyé. A város egyik legtöbb port kavaró, faszádizmussal járó beruházása most új szakaszához érkezett a négyszintes pinceszint kiépítésének befejezésével. 

harmadik pedig a Kármán Aladárés Ullmann Gyula által 1910 és 1913 között épült Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, később MAHART által birtokolt székháza volt.

Utóbbi esetében roppant érdekes épületről volt szó – minden részletében, ikonográfiájában a társaság hivatására reflektált: volt itt polipkar motívum, hajókötelek tekergése a lépcsőkorláton vagy éppen a homlokzatból kibújó hajóorrok. A Kármán és Ullmann páros egy 1910-es pályázaton nyerte el a megbízást, mely versenyen többek között Gerstler Kálmán és Baumhorn Lipót is megmérettetek. Érdemes az I. díjas terv 1910-es látványos  változatát megtekinteni, vagy épp a többi díjazott elképzelését végiglapozni

Erre a kiskapura hívta fel a figyelmet Nagy Gergely, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke is, aki szerint a fejlesztés egyik legfőbb veszélye az, hogy legitimálhat egy Magyaroszágon eddig még nem elterjedt negatív gyakorlatot.

"Budapesten ilyen monumentális keretek között még nem volt precedens arra, hogy konkrétan nem csak egy épületet, hanem egy egész épülettömböt bontanak ki a faszádizmus gyakorlatával. Egy műemléknek nem csupán a homlokzata, hanem a mögötte húzódó történeti terek és a koráról mesélő térszervezés is értékként kezelendő. Portugáliában, Portóban például hasonló volumenű, tömbösített bontások már elfogadottá váltak, ám a kibelezett negyedekből el is költözött a helyi lakosság és a mögöttes tartalom, azaz a helyi kultúra már nem fedezhető fel a homlokzatok mögött. Mindez Budapest egyik legszebb, historizáló belvárosi környezetében nem lehet követendő példa"

Az ICOMOS a projekt felfüggesztését kérte, ám a kormány egy 2018-as rendeletben már kiemelt beruházássá nyilvánította azt,

melynek keretében biztosítva lett, hogy csak a homlokzatot kell megtartani, az épület belseje bonthatóvá vált. A belsőépítészeti kialakítást az a Lissoni&Partnersiroda tervezte, amely a Dürer kert helyére épülő új komplexumtervezésében is részt vesz

A gond a helyszínnel van. Elvégre a belváros egyik legszebb műemléki környezetében vagyunk és ebből a szempontból leginkább a Futura-ház ráépítésére érdemes reflektálni a Vörösmarty téren állva és körbenézve: a "nagyok" közül ugyanis itt már csak a Gerbeaud-ház "nem esett el" a túl hangsúlyos ráépítéseket tekintve.

Pieces of a woman - otthonszülésről - filmajánló (2021. 02. 07.)

Pieces of a woman - Kornél Mundruczó és Kata Wéber filmje

szereplők Vanessa Kirby, Shia LaBeouf, Ellen Burstyn

egyik igazgató - Martin Scorsese, zene - Howard Shore

’Felelet’:

Kivételesen jó film.

A témaválasztása, a természetes szülés bemutatása pedig bátor, sokat segíthet a száz éve már a férfi-szülészorvos-maffia alatt nyögő asszonyok sorsán, lehetőségein, mindannyiunk boldogságán, egészségén.

Köszönet az író-rendező párnak és a külföldieknek (színészek, zeneszerző stb.), akik kiváló munkával melléjük álltak, talán ők is az ember védelme érdekében.

Minden jó, nem is részletezem.

Számomra a film nem túl nyomott, pesszimista, mint azt valahol írják. Szerintem szép a szülésjelenet, egyáltalán nem borzasztó és szörnyű. A lezárás pedig nem túl amerikai, nyitva hagy lehetőségeket, valószerű.

Csak három kis zavaró dolog volt: 1: A káromkodás, ami helyettesíthető lenne más színészi eszközökkel. 2: A filmből kilógó nagymonológ zsidó témája, mely helyett más okot is lehetett volna találni a nagymama viselkedésére. Ez így, utólag legalább, kicsit pénz-támogatás ízű, mint a "Teljesen idegenek" filmben a magán kívül mindenkit hibáztató buzi nagymonológ. 3: Magyarországon a nők a bába mellett tüntettek, a filmben ellene?

Azt, hogy hiteles-e a vajúdási (csúnya) beszéd, vagy inkább más, ösztönösebb hangok lehettek volna, egy magyar bába tudná megmondani.

Végül is sikerült a szülés, születés, és éltek együtt, ha röviden is… ez jó.

A jogi/fölösleges és ártó bűnvádi/orvosi eljárás miatt nem lehetett ravatalozni, gyászolni, idejében temetni; a csecsemő sorsáról az anya egyedül dönthetett; nincs lehetőség szoptatódajkáként segíteni másoknak, ezzel is értelmet adni a halálnak, mint régen – az állami szabályozás hibája, bűne a filmben.

Jó hogy van szerep öreg színésznek (ritkaság).

A nagymama nemcsak gyászolna, hanem a lelkiismerete is rossz lehet az én értelmezésemben - ő a tragédia okozója, a vejét, a lánya pár- és szülésválasztását átkozta…

Szerencsés csillagzat alatt a film:

Nem támogatta az orvosmaffia által is vezérelt magyar állam-filmalap, így és ezért lett egy világhírű emberekkel készült rendkívül jó film a legnagyobb forgalmazónál vetítve, díjakkal ékesítve. Mindezen okokból itthon is százszor-ezerszer többen fogják megnézni, nem beszélve külföldről. Visszafelé sült el a kormány fegyvere, erősödik a nők joga, igénye a természetes, egészséges szülésre.

rádióműsor: Gondolat-jel

2021. jan. 31. 11:05

Farkas Adrienn, Singer Magdolna író, gyásztanácsadó

Napfogyatkozás egyesület

A honlapról: most online gyászcsoport... ’Felelet’: milyen rettenetes ez - a kormány bűne

"transzgenerációs átok" - nem beszélnek a halott testvérről (teljes titkolózás) - v. ö. másik ajánlott film egy jelenetével: Captain Fantastic (2016) benutatás a Feleletenitt

ajánló még a rádióműsorból:

ZsuffaTünde: Az Ég tartja a Földet – történelmi regény Szent Erzsébetről (Püski)

Löffler Zsuzsanna: Az elvarászolt testvérek - mese

interjú

részletek:

Beadtátok a Filmalaphoz, de ők elutasították. Miért? Szerintem nem akartak olyan filmet, ami felidézi a Geréb Ágnes-történetet.

…míg itthon több forgatókönyvet pörgetsz, és a döntőbizottságon múlik, hogy melyikből lesz film, kint a szerint születik a döntés, hogy melyik sztár mond igent a filmre

Szerintem ő nagyon vágyott arra, hogy ne csupán a Hobbs & Shaw-val, meg a Mission: Impossible-lel azonosítsák. Ő a színházból jön, értelmiségi családból, az önképével nem volt harmóniában ez a franchise-világ, ezért a kisebb projekteket nagyon preferálta. És most ez a film lett az áttörés számára.

… tényleg úgy játszik, ahogy régen láttál már játszani amerikai színészeket.

A történetből én már csináltam Lengyelországban egy színdarabot, abban szerepelt ez a szülés, szóval a kotta ott volt a fejemben Ezzel, hogy végig dumáltam a fülébe, elértem, hogy ő is kicsit zavarban legyen. A kiszámíthatatlanság határozta meg az egész snitt szellemét. 

Azért váltottam (rendezői) nyelvet, hogy minél több emberhez eljussak.

 Itt mindenki egy friss, új dolgot hoz. Amikor a Netflix bevállal egy olyan filmet, mint a miénk, az egy jó lépés. És ha bevállal még nyolc ilyet, és lesz a Netflixen belül egy brand, az még jobb. 

Európai logika amerikai felállással. Ritkán csinál ilyet, hogy egy kész film mellé áll. Igen, korábban csak egyszer fordult elő. Scorsese őrültje a szerzői filmnek, és tudja, hogy mit ér a neve. Azért áll egy ilyen film mögé, hogy ezeknek a teljesen szerzői filmeknek legyen egy területe azon a piacon, ahol az erejük nagyon kicsi

Ez egy hideg, éles, társadalomra reflektív melodráma akar lenni. Én Fassbinder filmjein nőttem fel…

Az eredeti szövegben az a beszélgetés David Bowie Low című albumán lévő Warszawa című számról szólt, pontosabban arról, hogy hogyan csinál bizniszt egy nyugat-európai művész egy kelet-európai szomorúságból. Ez Bennynek és Shiának nagyjából semmit nem jelentett, az volt a reakciójuk rá, hogy “ki az a David Bowie?” Gondolkoztunk, hogy akkor miről beszélgessenek, és lett ez a White Stripes, amit mindketten szerettek kiskorukban.film zenéjét a háromszoros Oscar-díjas legenda, Howard Shore szerezte. A legmeglepőbb fordulat az volt, hogy elvállalta. Soha nem gondoltam volna, hogy bárki megmozdul azért a pénzért, amit erre tudtunk szánni, de azt hiszem, nála már nem a pénz számít.

Ő tényleg egy manó, kottába írja a ceruzájával a zenét. Azt hiszem, nagyon élvezte, hogy nem ugyanaz a kihívás, mint szokott lenni

A legnagyobb küzdelmem az volt, hogy kiharcoljak egy ún. shared final cutot, ami azt jelentette, hogy hét emberrel osztoztam a végső vágás jogán. Ezek közül bárki vétózhatott, de senki nem tette. Az a feladat, hogy olyan munkaviszonyokat alakíts ki, ahol ez nem lesz kérdés. És nekem ebben a filmben tulajdonképpen teljes művészi szabadságom volt.

honlapokról szemezgetve:

index.hu

…mégis valahogy az a néző érzése, hogy a holokauszttörténet beemelése ahhoz kellett, hogy amerikai produkció lévén jobban el lehessen adni a filmet…

igényesférfi.hu

Martin Scorsese executive producerként vett részt a házaspár Mundruczó Kornél rendező és Wéber Kata forgatókönyvíró első angol nyelvű, külföldi gyártású filmjében. A főszereplő Marthát alakító Vanessa Kirby-t a Velencei Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjjal jutalmazták, és mindenütt Oscar-esélyesként emlegetik. …hogy mennyire képes átrendezni az életet egy ilyen esemény, a 2016-os A régi város (Manchester by the Sea) című filmben mesélt.

napi.hu

telex.hu

Ez az első olyan magyar film, aminek a stáblistáján szerepel Martin Scorsese is. Ez az első film magyar filmrendezőtől, ami a Netflixen, gyakorlatilag sok-sokmillió ember előtt debütál.

Magyar történetként indult: Wéber Kata forgatókönyvíró jegyzeteként, amiből aztán sikeres színdarab készült Lengyelországban. Wéber a siker után beadta a forgatókönyvtervet a filmalaphoz is, de a döntőbizottság nem kért belőle, a filmet viszont egy amerikai producer segítségével el lehetett készíteni, csak éppen a helyszínt kellett átírni az Egyesült Államokra. A zeneszerző Howard Shore-on (A Gyűrűk Ura, Hugo) keresztül sikerült elérni Martin Scorsese-t, aki executive producer lett a stáblistán. A főszerepet olyan nemzetközileg is ismert sztárok játsszák, mint Vanessa Kirby (A korona), vagy a nemrég zaklatással vádolt Shia LaBeouf.

…Martha viszont nem felszínes segítséget akar, hanem kiutat, Mundruczó és Wéber pedig megadják neki, de az odáig vezető út több mint rögös…

Pósfai Gábor interjú - hetiválasz.hu (2023.02.04.)

Cikkajánló

„Ezért ha valaki felemeli a hangját, rögtön kilövik” – az osztrák Decathlon magyar vezetője a szolidaritás hiányáról

hetiválasz.hu

 'Felelet': Azért a multicég akkor is káros a társadaomra, ha a vezetője éppen jó. Másfelől meg ha már van multicég, ha jobb a vezetője, talán kevésbé káros.

A cikk:

Stumpf András  2023.02.13.

Éppen öt éve, hogy a francia sportszermulti egy magyar menedzsert bízott meg azzal, hogy alapítsa meg és vezesse a cég osztrák üzleteit. Pósfai Gábor addig a magyar Decathlont vezette – páratlan sikerrel. Akkorával, hogy még azt is elnézték neki, amikor nyilvánosan bírálta a magyar kormány hatalomgyakorlásának módját és magát Orbán Viktort. A Válasz Online érdeklődésére most arról mesél, miért veszett fejsze nyele a megszólalás itthon, s miért lenne rá szükség mégis a gyakran lapító magyar elit részéről. Meg arról, mi a különbség az osztrák politikai korrupció és a magyar, az ottani és az itteni társadalmi feszültségek között. Annyit már most elárulhatunk: hatalmas a különbség. Érdemes tehát vennie a sátorfáját annak, akinek elege van a hazai állapotokból? Interjú.

– Hat éve már, hogy önnel volt tele a sajtó, amiért a Decathlon magyarországi vezetőjeként is merészelte nyilvánosan bírálni Orbán Viktort.

– Valóban.

– Egy évvel később aztán Bécsbe költözött.

– Ez is igaz.

– A megszólalásakor már tudta, hogy várja a bécsi állás? Azért volt olyan bátor?

– Nem tudtam még, dehogy. Ahogy arról sincs szó, hogy a posztom után elüldöztek és kénytelen voltam elhagyni az országot – sokan ilyet is láttak a háttérben. Rosszul. Amikor kiírtam a Facebookra a véleményem, abban nagyon sok új nem volt: addig is írtam hasonlókat, igaz, azokat csupán az ismerőseim láthatták.

– Ezt a posztot meg véletlenül nyilvánosra állította?

– Nem véletlenül. Úgy voltam vele, hogy szeretnék most már erről a hatalomgyakorlási módról egy kicsit szélesebb diskurzust. Amekkora lett belőle, akkorára mondjuk nem számítottam. Azok a megszólalások, hogy

a kormányfőnek keresztényként is viszket a tenyere a tüntetések láttán – ezt a hozzáállást keresztényként is ki szerettem volna kérni magamnak. Azt is, hogy tudatosan, tervezetten uszítanak magyarokat magyarok ellen.

Alapvetően azonban nem csupán a kormányoldalra vonatkozott az a bejegyzésem, hanem a hazai közbeszéd állapotára általában.

– Aztán látta, hogy semmi hatása nem lett, úgyhogy el is ment Bécsbe?

– Nem egészen. Akkor már hat éve vezettem a hazai Decathlont, szó volt már arról, hogy mi lehet számomra a következő lépcsőfok. A poszt nyomán kialakult helyzet mindenesetre nem segítette, hogy azt itthon képzeljem el.

– Kicsit bővebben, ha kérhetjük!

– Nem akarok mártírszerepben tetszelegni, nem üldöztek el, a cégem is megvédett…

– Nem is lett problémája ebből a cégnek?

– Megszaporodtak az ellenőrzések, az tény. Persze nem tudhatjuk, volt-e összefüggés a két dolog között… Mindenesetre mind egyéni, mind társadalmi szinten beigazolódtak a sejtéseim arról, hogyan működik ez a rendszer. Holott nem fogadtam el akkoriban semmilyen interjúfelkérést. Pedig mindenhonnan kerestek. Nem is csak a sajtó: az ellenzéki pártok is egytől egyig.

– Ön lehetett volna a ’18-as Márki-Zay Péter? A gazdaságból érkező, sikeres keresztény-konzervatív ellenzéki!

– Nem tudom, lehettem volna-e, az biztos, hogy nem szerettem volna lenni. A posztot is átállítottam végül privátra, de az ismerőseim számára a mai napig megtalálható az oldalamon.

– Utólag megijedt?

– Nem, csak mivel jóval nagyobb hullámokat vetett az írásom, mint azt előzőleg el tudtam képzelni, beláttam: a cég és az ott dolgozó munkavállalók érdekeit is jobban szem előtt kell tartanom. A ’18-as választások után le is szedtem egy másik posztomat – a kollégáim kérésére.

– Odaszólt a francia főnökség, hogy most már aztán legyen csöndben?

– Nem a főnökeim szóltak. A saját csapatom kérte „jobb a békesség”-alapon. Többen itthonról – nem a cégtől – viszont írtak a francia főnökségnek, hogy van itt egy magyar vezető, akinek a körmére kellene nézni. Nem tették meg, azóta is a cégnél vagyok, az osztrák Decathlont vezetem öt éve. Én pedig végül akceptáltam, hogy a magánvélemény összekeveredhet a cégével, s hogy még akkor sem lehet azt nyugodtan közölni, ha egyébként annyi az állítás, hogy emberibb hangra, párbeszédre lenne szükség. Nem olyan világot élünk itthon, hogy akár ezt nyugodtan ki lehetne mondani. Állami vezetők biztosan nem fogják, hiszen függőségi viszonyban vannak. De ha a piacról élő gazdasági szereplők sem nyilvánítanak véleményt, akkor mégis ki fog? 

– Nem lehet, hogy a piacról élők is függenek már a 13 éve kétharmados hatalomtól?

– Költői kérdés.

– Valóban. Innentől viszont tényleg mindenki jobb, ha befogja a száját – vagy elmegy Bécsbe.

– Nos, talán igen. Ezért sem tudok senkit hibáztatni, amiért nem szólal meg. Mégis: ezen valamikor változtatni kell. Ez volt a célom akkor is: figyelemfelhívás, a párbeszéd beindítása. Egyelőre mindenesetre ez, úgy fest, veszett fejsze nyele.

– Bécsbe költözve megkönnyebbülten elengedte aztán mindazt, ami itthon van?

– Nem tudom, hogy a megkönnyebbülés-e erre a legjobb szó, de az biztos: kint nincs ez a mindent átitató politikai szembenállás. Ez óriási különbség a két társadalom között. Ausztriában is vannak korrupt politikusok, vannak botrányos ügyek…

– Heinz-Christian Strache alkancellár épp akkor bukott meg az oroszok felé mutatott mutyihajlandósága miatt, amikor ön már kint élt.

– Bizony. A különbség az, hogy az osztrákoknál az ilyesminek van következménye. Itthon ritkán van. Vegyük például azt, amikor a kancellár, Kurz bukott meg. Egyrészt a hatóság kiadta a személyes WhatsApp-üzeneteit a megfelelő szervnek. Itthon már ez is elképzelhetetlen. Másrészt mi volt a casus belli? Az, hogy a pártja megrendelt egy közvélemény-kutatást, amely jobb színben tüntette fel őket a valóságosnál. Ott ebbe bele lehet bukni, itthon meg napi gyakorlat – nem is csak a kormányoldalon. Szóval amikor itthon a nyugati kétes ügyekre mutogatnak, hogy lám, ugyanaz van mindenhol, az bizony elég hamis és gyenge érv. Ott ugyanis van társadalmi minimum. Teljesen tiszta, hogy mi az, amit egy politikus nem tehet meg. Ha megteszi mégis és kiderül, veszi a kalapját.

– A nép kényszeríti ki vagy a politikusok dobják ki maguk közül?

– A kettő összefügg. Egyszerűen létezik olyan, hogy demokratikus politikai kultúra, amely nálunk valamiért nem alakult ki a rendszerváltás után sem. Én márpedig elvárnám ezt – akkor is, ha nem a Fidesz lenne hatalmon. Csak azért mondom, mert megkaptam, hogy amikor Gyurcsány volt…

– Tényleg! Akkor, 2006-ban kint volt tüntetni ellene a Parlament előtt?

– Egyébként igen, kint voltam. Az sem titok, hogy 2010-ben a Fideszre szavaztam, történelmi lehetőségnek láttam az akkori kétharmadot – azóta meg azt látom, hogy bár nem minden rossz, ami történt, távolabb kerültünk attól, aminek a megvalósítására én a szavazatommal akkor felhatalmazást adtam. 2017-ben még láttam esélyt, hogy ez megfordulhat, azért is írtam ki magamból, amit éreztem. Csakhogy az elmúlt öt-hat évben sem javult a helyzet. Sőt.

– Tehát marad is inkább Bécsben?

– Örökre biztosan nem. Öt és hét évesek voltak a lányaim, amikor kimentünk. Úgy voltunk vele, épp jó időpont, hogy három évet máshol töltsünk: ők megtapasztalják, milyen egy másik, idegen kultúra és nekem is kiváló szakmai lehetőség. Ebből végül már legalább öt év lett. Amiért jöttünk, bőven megkaptuk, és egyre inkább közeledik a pillanat, amikor el kell döntenünk, hol szeretnénk, hogy a gyerekeink a kamasz éveiket töltsék. Magyarok vagyunk, így mindenképpen itthon képzeljük el a hosszabb távú jövőt.

– Nem jobb nekik ott?

– Itt van a család, itt vannak a barátok… Ez a mi hazánk. Az anyanyelvi némettudásuk már megvan: később, ha úgy döntenek majd, élhetnek Ausztriában vagy Németországban is. De tapasztalatom szerint senki nem akar igazán hosszabb távon külföldön élni. Vagy nagyon kevesen. Aki kint van, annak sokszor van honvágya és ha megtehetné, inkább itthon élne.

– Szóval nem ajánlja az útilaput annak, akinek elege van a hazai állapotokból?

– Én nem kényszerből mentem, hanem szakmai továbblépés miatt, de akinek menni kell itthonról, annak még mindig jó célpont Ausztria: munkalehetőség rengeteg van ott.

– Kevesebben vannak, mint mi, kisebb az ország, mint a mienk. Miért élnek mindig jobban az osztrákok?

– Sok oka van: történelmiek, strukturálisak, a turizmus lehetősége, az adók felhasználása, de az is idetartozik, hogy Ausztriában, ha egy nappal csúszom a csekk befizetésével, már jön is a büntetés. Megtanulja az ember betartani a szabályokat. Itthon meg az interkulturális tréning első mondata a „kiskapu” szó elmagyarázása.

– Milyen tréning?

– Interkulturális. Ez egyébként konkrétan megtörtént. Amikor jöttek ide franciák ismerkedni az országgal, ez volt az első, amit ezen a „képzésen” megtanítottak nekik. A kiskapu jelentése. Mosolyogtak rajta. Az osztrákok ezt aztán végképp nem értik. Itthon egymást érik az ellenőrzések, ott nem: ha egyszer le van írva a szabály, abból indulnak ki, hogy betartod. És be is tartod, mert ha a ritka ellenőrzések egyikén elkapnak, akkor nem kicsike ejnyebejnye van, mint itthon. Azt akkor tényleg megérzed. Nem tudnám megmondani, mi a sikerük titka, de azt látom – hiszen egy multi ottani vezetőjeként a kárvallottja vagyok bizonyos fokig –, hogy a helyi vállalatok védelme is rettentő fontos az osztrákoknak. A helyi közösségeket segíti az állam, csak éppen sikeresebben mint nálunk. Ráadásul korrektül, normatívan, átláthatóan megy ez is, nem haveri alapon.

– Miért van akkor mégis, hogy leláncolt kislányokat találnak évről évre különféle osztrák pincékben?

– Nem gondolom, hogy ez valami osztrák sajátosság, őrültek mindenhol vannak. Én annak örülök, hogy a mi beilleszkedésünk sikerült.

– Könnyen ment?

– Ami például az állami szolgáltatások igénybevételét jelenti, elég könnyű volt. Még nem volt elintézve a társadalombiztosításunk, amikor az egyik lányomat baleset érte otthon. Vasárnap. Levittük a helyi ügyeletre, 15 és fél perccel később már gipszelték a lábát. A kórház meg olyan volt, mint egy űrállomás. Azért ez ad némi nyugalmat az embernek.

– Ha jól tudjuk, a gyerekei normál osztrák iskolába járnak, nem valami fizetős nemzetközibe.

– Igen. Némettudás nélkül betettük őket. Mélyvíz.

– Szírekkel és marokkóiakkal volt tele a suli?

– Bécs alatt, Badenben élünk, ott az általános iskolai osztály fele nem osztrák hátterű.

– Van ebből feszültség?

– Kár lenne tagadni. Társadalmilag is kihívás ez az osztrákoknak. A népesség negyede ma már bevándorló hátterű. Több mint kétmillió ember. Mi is azok vagyunk. A rendszer viszont felkészült erre. A nagyobbik lányom például addig nem kapott osztályzatot, amíg nem volt olyan szinten németből, hogy egyáltalán képes legyen felelni, dolgozatot írni. Emellett az állam biztosít nyelvórákat is. Természetesen így is vannak bevándorlók, akik nem tanulják meg a nyelvet – ők leszakadnak. Nehéz így összetartani az osztályokat, a társadalmat is, de igyekeznek.

– Hogy működik például a hazafias osztrák nevelés? Itthon ugye az a fontos az iskolában. A magyar hazafiság.

– Tapasztalatom szerint az osztrákok az iskola első éveiben inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy tanuljon meg a gyerek szépen írni, olvasni és számolni. És: igazodjon el az életben. Elmentek például egy helyi rendőrrel, megtanulták, hogyan kell közlekedni, kerékpárjogosítványt szereztek, a helytörténeti múzeumba is ellátogattak. Nem nemzeti büszkeségre, hanem helyismeretre és az életre igyekeznek nevelni, ahogy én láttam eddig. Gimnáziumban persze így is sokkal nagyobb már az osztrákok aránya – nem diszkrimináció miatt, hanem mert a helyzeti előnyük nagy.

– Szóval jobb, ha inkább távol tartjuk magunktól ezt a problémát.

– Én örülök, hogy a gyerekeim sokszínű osztályba járnak. Meg lehet próbálni elzárkózni, csak éppen az már ma sem sikerül, Magyarországnak sem. Magyarok dolgoznak Ausztriában, Németországban, Angliában, ukránok és mongolok, kínaiak pedig itt. Ez a helyzet. Általános jelenség, hogy mindenki Nyugatra tart. Csak mi valamiért nagyon nehezen értünk szót nem magyarokkal.

– Az osztrákokkal ön könnyen szót értett?

– Nem, de ez inkább az én személyes attitűdömből fakad. Elég rugalmas figura vagyok, ők viszont sokszor merevek. Ha járatlan útra lépnék, gyakran nem értik, miért, ha egyszer van járt is. Ebben még öt év után is vannak számomra kihívások.

– Ahogy üzletileg is vannak. Nagy tervekkel ment ki az osztrák Decathlon megalapításakor, de mintha nem lenne akkora a siker.

– Attól függ, honnan nézzük. Ausztria volt az egyik utolsó ország, ahol nem volt Decathlon. Többször úgy döntött a francia cégvezetés, hogy kis ország, telített piac, nagy sportkereskedelem – nem éri meg ott piacra lépni. Az üzleti modellünk gazdagabb országokban nem is feltétlenül előnyös: mi az ár-érték arányra építünk, az osztrákoknál viszont az, hogy valami jó áron van, inkább visszafogja a vásárlási hajlandóságot.

– Merthogy ami olcsó, az rossz?

– Ilyen képzetek miatt, igen. Én erőltettem mindenesetre, hogy mégiscsak piacra kellene lépnünk Ausztriában. Öt éve nagy tervekkel mentem ki valóban, az első év tanulóév volt, kezdtünk sínre kerülni… Aztán akkor kitört a covid. Egy áruházunk volt és az internetes kereskedésünk – a cél akkor nem lehetett más, mint a túlélés. Sikerült. 50 milliárdot tett bele az osztrák állam a gazdaságba, ebből viszont új cégként mi alig részesültünk, de még így is tovább tudtunk fejlődni. Utána aztán jött az energiaválság… Mindezek ellenére: most nyitjuk meg az ötödik áruházat. Haladunk tehát. Attól persze tényleg elmaradunk, amit öt éve elterveztem, de ezen a piacon, különösen ilyen körülmények között ez is teljesítmény.

– A francia főnökök is így látják?

– Elég nagy volt a kreditem a magyar cég vezetése után: amikor azt átvettem, az volt a mondás, hogy nincs sok dolog, csak el kell igazgatni. Ehhez képest nyitottunk 12 új üzletet és olyan piaci részesedésünk lett, amilyen sehol máshol nincs. Lehet, hogy ez a kreditem most kicsit csökkent, de nincs vész.

– Ha hazajön, visszaveszi a magyar Decathlont?

– Szó sincs róla. Senki kenyerét nem akarom elvenni.

– Akkor mihez kezd?

– Még nem tudom.

– Ellenzéki politizálás esetleg?

– Nem kaptam kedvet a magyar politikához az elmúlt időszakban sem.

– A Szeretem Magyarországot Klubban azért tag még?

– Eljárok a rendezvényekre, ha nem is mindegyikre. Afféle külsős tagként tekintek magamra.

– A következő vendég egy nagyon befolyásos kormányzati szereplő lesz.

– Csodálkoztam is, hogy elfogadta a meghívást. Arra biztosan elmegyek.

– Kérdésekkel is készül?

– Nagyjából tíz perccel egy beszélgetés eleje után tudni szoktam, hogy valóban nyitott-e a vendég, vagy csak panelekre számíthatunk. Utóbbi esetben nincs értelme kérdezni sem. A választások előtt, amikor Gattyán György volt a vendég, például elég gyorsan kiderült, hogy ez a helyzet. Hogy blöff, amit látunk.

– Egy ilyen, sok gazdag embert is tömörítő elitklubnak nem lenne felelőssége a megszólalás, kiállás, cselekvés?

– Nehéz ez. Amennyire tudom, a klub ilyen célokkal indult, aztán érzékelte, hogy nincs komolyabb hatása, tehát inkább beszélgetéseket szervez, amelyek nem is nyilvánosak. Az akciókkal réges-rég felhagyott, jóval azelőtt, hogy 2017-ben csatlakoztam. Mégis: én úgy gondolom, éppen ez a kör, illetve a döntéshozói pozícióban lévők köre az, amelynek még nagyobb felelőssége van. Lehet erre azt mondani, hogy ez moralizálgatás, de mégis kiktől várjuk, hogy tisztán, nyíltan elmondják a véleményüket, ha nem azoktól, akik egzisztenciálisan nem nagyon foghatók már meg? A részmunkaidős eladómtól kellene ezt elvárnom? Nem hiszem. De évekkel ezelőtt kicsiben az asztalitenisz-szövetségben már láttam, hogy működik, miért nem működik ez itthon.

– Mi történt?

– Nagyon régóta asztaliteniszezem, s 2013-ban úgy gondoltam, elindulok az elnökségért. Segíteni szerettem volna. Természetesen a politikus nyert 2 szavazat különbséggel, nem én. Mindenféle trükkel, 12 órás közgyűléssel, ahol szót sem kaptam… Fél évvel később mindenesetre megbukott volna az illető, de megkeresett, hogy menjek be „mellé” alelnöknek. Én viszem a szakmai részt, ő a gazdaságit, ez volt a terv. 9 hónap után lemondtam. Amit ígért, nem tartotta be, de ami rosszabb volt: a sportág szereplői folyton panaszkodtak nekem és mondták, mennyire jó, amit képviselek, ám amikor odakerült a helyzet, hogy közösen lépni kellett volna, mindenki kihátrált, az egyéni érdekét nézte csak. Így működik a magyar társadalom nagyban is: ha valaki felemeli a hangját, azért tudják rögtön kilőni, karaktergyilkosságot elkövetni az illetőn, mert nincs szolidaritás. Mert félelemből mindenki más csöndben marad, nem áll ki a másikért. Ez a szolidaritás viszont megvan egy sor nyugati államban. Amelyeket szidhatunk ugyan a migrációs politikájuk miatt és tehetünk úgy, mintha haldokolnának – csakhogy ott még mindig van olyan minimum, amely elvárás mindenki felé. Ide kellene valahogy eljutni itthon is. Persze lehet, hogy naiv vagyok.

Református egyháztagok nyilatkozata (2024. 03. 21.)

https://www.valaszonline.hu/2024/03/21/reformatus-egyhaz-balog-zoltan-nyilatkozat-kegyelmi-ugy/

Nem hallgathatunk – református egyháztagok nyilatkozata

| 2024.03.21. |

„Anyaszentegyházunkért érzett felelősségére apellálva hangsúlyosan kérjük Balog Zoltánt, mondjon le dunamelléki püspöki tisztségéről is. Ez nem egyetlen egyházkerület, hanem az egész Magyarországi Református Egyház közös ügye” – áll abban a nyilatkozatban, amelyet 24 református értelmiségi írt alá. A Válasz Online-nak eljuttatott szöveget teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.

Mi, református egyháztagok, aggodalommal, de egyúttal reménységgel követjük figyelemmel az egyházunkban az elmúlt hetekben kialakult helyzetet.

Aggodalommal, mert Balog Zoltán püspöknek az úgynevezett kegyelmi botrányban való érintettsége és püspöki tisztségéhez való ragaszkodása miatt egyházunk napról napra veszít hiteléből, és ez akadályozza alapvető küldetésének teljesítését, az evangélium hirdetését. Ugyanakkor reménnyel, mert ez a megrázkódtatás a megtisztulás és a megújulás kiindulópontja lehet.

Hisszük, hogy Jézus Krisztus keresztáldozatának elfogadásával, bűneink megvallásával Isten kegyelméből bűnbocsánatot nyerhetünk. Ezt a kegyelmet összekeverni az államfői kegyelmi jogkör gyakorlásával súlyos visszaélés.

Balog Zoltán a kegyelmi üggyel kapcsolatos döntéseit „kárt okozónak”, „súlyos hibának”, az egyházra nézve „tehertételnek” nevezte. Mi még súlyosabbnak látjuk, mint ahogyan azt is, hogy az egyházra terhelte személyes vétkét. Hitelességünket, az egyházon belül megbomlott testvéri közösséget tehát nem Balog Zoltán lemondása, ellenkezőleg, hivatalban maradása rombolja tovább. Az ügyet hatalmi szóval lezárni nem lehet, következményei – a lemondott keresztelők, a kilépő egyháztagok, társadalmi támogatottságunk drasztikus csökkenése – velünk maradnak. Végső soron az a kérdés, hogy remélhetjük-e így Isten áldását? Éppen ezért anyaszentegyházunkért érzett felelősségére apellálva hangsúlyosan kérjük Balog Zoltánt, mondjon le dunamelléki püspöki tisztségéről is. Ez nem egyetlen egyházkerület, hanem az egész Magyarországi Református Egyház közös ügye.

Egyházunknak sok tekintetben újra kell gondolnia önértelmezését, helyét a világban és alapvető küldetéséből fakadó szolgálatát. Ezért egyházunk jövőjéről szóló párbeszédre hívunk, és erre bátorítunk az egyház minden szintjén.

Ilyen horderejű kérdések teológiailag megalapozott, őszinte és konkrét következményekhez vezető végiggondolásához időre van szükség, de ennek megkezdése nem tűr halasztást.

Meg kell vallanunk, hogy sokszor nem láttuk meg az egyház Urának arcát szenvedő embertársainkéban. Ezért most megkövetjük mindazokat, akikben a kegyelmi ügy kezelésének módja szörnyű traumák okozta mély sebeket szakított fel, s akik ezért egyházunk által is cserben hagyottnak érzik magukat; különösen is azokat, akik a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskolában erőszak áldozataivá lettek. A jövőben jobban kell megélnünk Jézus példáját követve a szenvedőkkel azonosuló egyház valóságát.

Egyházunk jelenlegi helyzetét az állammal való összefonódás és az anyagi függőség határozza meg. Úgy gondoljuk, hogy egyetlen egyház sem tarthat igényt privilégiumokra. A lehetőségekkel élni pedig csak méltányosan és felelősséggel szabad, úgy, hogy az ne ellenérzést váltson ki, hanem az egyház társadalomban betöltendő küldetését szolgálja.

Az új út keresésében tudatosan kell támaszkodnunk az egyház autonómiáját védelmező több évszázados protestáns hagyományainkra. A kommunista diktatúra korszakából pedig tekintsünk azoknak a hiteles örökségére, akik hátrányokat szenvedve, akár az egyházi szolgálatból kiszorítva is hűségesek maradtak.

Ezt a nyilatkozatot megküldjük a Magyarországi Református Egyház minden gyülekezetének.

2024 böjtjében

Dr. Ablonczy Balázs történész, egyetemi oktató

Ablonczy Bálint újságíró 

Dr. Ambrózy Gábor történész, egyetemi oktató

Dr. Balogh Lídia társadalomtudományi kutató

Dr. Daróczi Anikó irodalomtörténész, műfordító, egyetemi oktató

Dr. Éliás Sára ügyvéd

Dr. Gonda László lelkész, teológus, egyetemi oktató

Gyimóthy Géza agrármérnök

Horváth-Sántha Hanga jogász, egyetemi oktató

Kiss Judit Ágnes író, költő, tanár

Dr. Körösényi András politológus, kutatóprofesszor

Dr. Kustár Zoltán lelkész, teológus, egyetemi tanár

Miklós Attila vallásoktató

Molnár Illés költő, műfordító

Naszádi Kriszta iskolaprojekt-koordinátor 

Nádori Gergely tanár 

Dr. Orosz Ferenc biokémikus, az MTA doktora

Dr. Simonfi Zsuzsanna egyetemi oktató

Dr. Szabó Róbert csillagász, az MTA doktora 

Tarr Zoltán lelkész (rendelkezési állományú)

Dr. Tóth Sára bölcsész, egyetemi oktató

ifj. Victor István lelkész

Dr. Zalatnay István lelkész, teológus, filozófus, egyetemi oktató

Zelenka Eszter néderlandisztika szakos bölcsész, egyetemi oktató

Romboló hangok (2021. 05. 05.)

 A 2010-es kormányváltás után még volt néhány őszintén jószándékú parlamenti kezdeményezés kormánypárti képviselőktől. Például élhető életet szerettek volna a magyar polgároknak azzal, hogy ne lehessen reklámautókkal elviselhetetlen zajt csapni. Lesöpörték, hamisan a kereskedők érdekére hivatkozva, holott másképp is prímán meg lehet oldani a mozgóboltok működését. (Jó példa látható a A Provence-i fűszeres c. 2007-es francia mozifilmben.) Ráadásul a helyi-magyar-egészséges ételt áruló vegyesboltokat kellett volna elsősorban támogatni, nem elpusztítani őket.

 Gondolhattuk akkor, hogy csak az emberi butaság vagy valamely kereskedőmaffia áll a háttérben. A mai fejlemények tekintetében mind a zajjal keltett stressz, mind a hanggal és óriásreklámokkal elérhető befolyásolás, megbetegítés és tudatmódosítás, összeuszítás és megfélemlítés fontos eszköz a hatalom számára ismereten céljai eléréséhez. (Így már az se tűnik véletlennek, hogy a szemkilövő idején kezdett házméretű, a lakók ablakait elborító plakátok a fidesz alatt az egész várost elöntötték, már a védett Duna-parton is megjelent és és ma már egy kivilágított formájút is láttam... Tiszességesebb helyeken reklámmentessé teszik a városokat... Minden agresszív, ami nem elkerülhető, azaz a hang vagy a nagyméretű kép... De ez kell ma az oltásmegfélemlítéshez.)

Megint jőnek, kopogtatnak:
"Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg." 

  Ma főleg vidéken az egymást érő árusító vagy fémkereseő autók monoton, rikácsoló, zeneértő fül gyilkos hangja lehetetlenné teszi például a tanulást, az elmélyedő munkát, a természet hagjainak élvezetét, a lábadozást, gyógyulást. Persze ez már akkor kezdődött, amikor a rádiót kitették jó hangosan az ablakba, hogy az egész kertben hallható legyen. A kommunizmusban hangszórókból szólt a falurádió propagandája, most plázákban, éttermekben, munkahelyeken, benzinkútnál ömlik az agymosó beszéd, zene és röhigcsélés. Már Kodály és Bartók is látta, hogy a rádióadás a közösség és a népi kultúra halálát okozza. Lehetne másképp, de így lett.

 De mindez szükséges a nép megtöréséhez. Ahogy Kodály is megállapította az 1930-as években, hogy akkor "70 éve már folyamatosan" a kötelező iskolai tanterv a magyar nép zenei műveltségének tönkretételére volt kitalálva. Pedig már nem volt idegen megszállás, a kiegyezés óta az oktatás magyar ügy volt.

 A fidesz egyik legfontosabb tevékenysége volt 20 éven át az SZDSZ-szel összefogva a valódi Duna-TV megsemmisítése, értékes adók helyett hazugságot, butaságot és zenei hulladékot öntő adók létrehozása.

 Miért kell Budapesten agresszív üvöltő szirénák hangja között élni? A belterületi dudálástól már régen megóv a szabály, de azóta az új zajkeltő berendezések ezerszer nagyobb pusztítást végeznek nyugalomban, egészségben, élhetőségben. (A szabályozás története: 1890. évi I. törvénycikk 107. §-a, a székesfőváros rendőrfőkapitánya 17.902/1901. számú rendelete, a belügyminiszter 57.000/1910. számú rendelete, 1930, 1941: KRESZ...)

 Legalább tíz éve bevezették a rendőrautók (és a sötét ablaküvegek mögé bújó, mindenkinél fontosabb ismeretleneket felvezető járművek) agresszív gyilkos mély dudáját, a sziréna gyors kapcsolgatása is divatba jött, amikor nincs egy (a mechanikus rendszereknél vagy pl. levegős dudáknál még) természetes felfutó hang, hanem a semmiből támad ránk a zaj. Ma ezt a rettenetes mély szirénát már a mentők is használják.

 Feltehető, hogy csak a mentőautók zaja több embert öl, betegít meg, mint ahányat megment a csepp időnyereséggel. Jobb szervezéssel, közelebbi orvosi segítséggel századannyit kéne rohanniuk. A rendőrök, vérszállítók, közlekedéselhárítók pedig jobbára ok nélkül, álszentül szirénáznak.

 Belátom, a népesség betegen tartásában, a multik gyógyszereladásában fontos szerepe van e zajoknak, így az ország stratégiai partnerei és a GDP érdekében ennek így kell lenni.

 A TV és egyéb műsor "szolgáltatók" pedig egy éve napi sok órában ontják a vírusos rémhíreket, az oltási propagandát. Aki nem ért egyet, az a híres emberek és a szakemberek és a felelős vezetők szerint "aljas". (Semmelweis is az volt?) Nálunk még ma sincs olyan törvény, hogy a Tv műsoroknál ne lehessen hangosabb a reklám. Nincs reklámmentes adó (a Duna az volt). Csak az szabadna legyen! Mi döntsük el, mit veszünk, mit támogatunk! Összehangolt időben, kikapcsolhatatlanul ömlik mindenhonnan a hazug, agresszív kereskedelmi és politikai reklám. Sokkal rosszabb, mint a sztálini időben. Akkor a paraszt kegalább a mezőn dolgozva nyugalomban lehetett. (Ezért ellensége a hazai rendszernek is, mindmáig az igazi falusi ember: mert nehezebb elérni a propagandával, a természettel való kapcsolata megóvja a teljes elbutítástól, és a közműveknek sincs annyira kiszolgáltatva.)

 Vajon miért van így? Miért uszítanak bele minket most egy oltásosdi testvérháborúba, terrorba, népirtásba, ahogy tették sikerrel a két világháború előestéjén is? Vagy mi tettük-tesszük, mindenki?

Talán a szemlélődő ima választ ad erre. Vagy a világot irányító pénzügyi hatalmi elit tudja, mi történik? A hazai kiszolgálóik, helytartóik nem hiszem, hogy átlátnak a szitán.

Sarlóspuszta konferencia 2024 (2024. 03. 12.)

https://orvosokatisztanlatasert.hu/sarlospuszta-2024-03-14-17-rovid-verzio-osztasra/

Semmelweis filmről (2024. 02. 05.)

Semmelweis

filmről vélemény

’Felelet’:

Nézhető, közepes. Csalódás.

1

A kezdőjelenettől a szülést mint rettentő övöltős borzadályt mutatja, ezzel is a kórházi szülést pártolja a békés otthonszülés ellenében.

2

A szakmai konfliktust nemzetiségek közöttinek mutatja be, elkendőzvén az orvostudományok és a társadalom és bábák közötti ellentétet.

3

Nem érzékelteti, hogy európai szinten mekkora (több tízezres?) tömeggyilkosság történt a hatalom, a szakma, az orvostudomány részvételével.

4

Nem érzékelteti, hogy (feltevésem szerint, talán, vajon?) elsősorban a fölösleges gyerekeket, az úri osztályok által megbecstelenített faluról városba menekült szolgálóktól, mint bűnjelektől szabadult meg az apák családja az orvosok segítségével.

5

Nem tudatosítja, hogy amiként ez a szakmai „tévedés” évtizedekig pusztított, úgy azóta is rengetegszer, és most is pusztít az orvosipar és a hadiiparból lett vegyipar. Például a védőoltások. És az igazság, ha kiderül, mindig későn, 10-100 év elmúlásával, a felelősök (és nyerészkedők) eltűnése után.

6

Buta, óriási, hiteltelenítő és nézőbutító hiba a filmben, hogy csak a lepedők fertőtlenítésének elmaradása miatt minden csecsemő meghal, miközben a kézfertőtlenítés elmaradásával is csak részben haltak meg a nők.

.

Semmelweis és az orvosok rossz lelkiismerete (2020. 11. 04.)

(Felelet:)

Kásler Miklós: Semmelweis Ignác, az anyák megmentője írásából kiindulva.

Jelen írás tartalma jól illik az 56-os orosz ostrom emlékének gyászához.

Már előre leírom, hogy tisztelet a kivételnek. És hogy sokan nem rosszándékból cselekszenek, csak tudatlanságból vagy kényszerből...

A fenti értekezés szerint a bécsi szülészeti klinikán 1822-től volt "hullagyakorlat". A boncolás után az orvosok a szülő nőkbe nyúlkáltak. Az ide kerülő nők 30%-a meghalt újszülöttestül. Próbálom megbecsülni a hivatalos-tudományos-állami-akadémikus akkori orvostársadalom áldozatainak számát. Ezt az írást is adatkeresés közben találtam. A német nőgyógyásztársaság 1895-ben már megkoszorúzta a korábban általuk (orvosok által) bolondokházába juttatott és ott megölt, később már az "anyák megmentőjé"-nek nevezett embert. Tehát Bécsben kb. 60-70 évig folyt a nagyüzemi népirtás. A cikk szerint évi 8000 szülésnél 2000 halott nő, 60 év alatt 120 ezer csak ott. A többi európai intézménnyel együtt vajon mennyi? Kéne egy adat. Nincs. Becsüljünk 2 millió halott nőt és 2 millió halott csecsemőt. Ez népirtás.

A gyermekágyi láz már 1660-tól tömeges lett, Londonban és Párizsban, a kapitalizmus fellegváraiban. "Ez az az időszak, amikor a boncolás előtérbe került, a szülések zöme pedig a kórházakban, szülőotthonokban történt." - írja Kásler. Semmelweis számára "...megvilágosodott az összefüggés módja is: a boncoló orvosok kezére tapadó hullarészeket a hüvelyi vizsgálat során az orvosok a felsebzett szülőutakba juttatják. A kiváltott betegség pedig az anyáról az újszülöttre terjed. Ezért rendkívül ritka a gyermekágyi láz az otthon szülő nőkön, a gyors és könnyű szülések esetén (nem kell vagy nincs idő a hüvelyi vizsgálatra)"

Semmelweiset azonban nem a határtalan büszkeség vagy önelégültség, hanem a megrendülés és a keserű önvád kerítette hatalmába. „Meggyőződésem, hogy híven tanulságot kell tennem, hogy csak a jó Isten ismeri azoknak a számát, akik miattam szállottak idő előtt sírba... Bármilyen fájdalmas, bármi nyomasztó ez a beismerés, nem a letagadásban rejlik az ellenszere; az igazságot az összes érdekeltnek tudomására kell hozni"

Bárcsak a mai tudósok, orvosok így viselkednének, azaz belátnák az igazságot (otthonszülés, oltások stb kérdésében). De, mint a történetből látjuk, inkább még 60-70 évig hazudnak, ölnek, csak ne kelljen beismerni tévedésüket, bűnüket, feladniuk méltatlan katedrájukat, hírnevüket.

Érdekes, hogy bár többmillió nőt megöltek a kórházakban, ma megint Geréb Ágnest csukatják börtönbe, hogy megfélemlítsék a békésen és biztonságban szülni vágyó családokat. Vajon folyik tovább a népirtás, csak más módon?

A szülést megelőző vizsgálatok, ijesztgetések, a szülés körülmányei ellehetetlenítik a könnyű szülést, veszélyes és kellemetlen, szégyenletes kórházi beavatkozássá, beteg-kezeléssé züllesztve azt. A család további életét, az egészséges anya kapcsolatot a császár-műtét, a gyerek elválasztása, a mesterséges táplálás lehetetleníti el. Ezen okok, valamint az orvosok által végzett magzatölő gyilkosságok (6 millió magyar) miatt következik be a meddősség, a következő gyerek elmaradása.

Miért mindez?

1

Talán a fő ok tehát a korábbi tettekhez, elmélethez ragaszkodás, amíg ki nem hal a vétkes orvosgeneráció. Szakmai elbizakodottság, a rossz rendszer, hibás kiválasztódás akár egyetemen is, hatalomban is, szakmai presztízs, félelem, munkahelyvesztés, fizetés, családfenntartás, jó autó, hírnév, kollegialitás, egymás védése az ártatlan áldozatok helyett, végtelen beképzeltség és nagyképűség az ártatlan, sőt bennük bízó páciensek sorsával való törődés helyett...

2

Széchenyi "Önismeret" c. (ma titkolt) írásából gondolható (ahol a szerinte bűnös és fölösleges árvaházakról ír), hogy esetleg a városba kényszerített, úri fiúk által teherbe ejtett falusi szolgálólányok gyerekeitől lehetett így legkönnyebben megszabadulni, orvosok segítségével. Ma egyik ok a tervezett népességcsökkentés lehet, így az ivóvízbe juttatott fogamzásgátló mellett az orvostársadalom is kiveszi részét a magyarság csökkentésében. Persze közben jó drágán lombikbébikkel kísérleteznek.

3

Felmerül a szakirodalomban, hogy a tipikusan asszonyi teendőt többszáz éve férfiak uralják. Tehát lehet egy rejtett uralmi vágy, konpenzáció. Az abortusznál ölési vágy, a lombiknál isteni beavatkozás, kiválasztás, teremtés vágya. (Egy magyar orvos így mondta egy nőnek: "Nem csinálom magának gyereket, ha...") Egyáltalán hogy került kórházba ez a természetes folyamat? Miért?

4

Pénz, mint az újkor mozgatórugója. Ha egy orvos egymillió Forintot kap egy szülésért, akkor havonta akár százmilliót is kereshet. Ehhez Csókai András: Az orvosi hálapénz sátáni ereje c. írása (Magyar Nemzet 2020 okt. 26) ad gondolatokat.

PSöralátétes adót ígértek 2010-ben (2023. 12. 07.)

Rendkívüli eset: Egy fontos és igaz cikk a kormánysajtóban.

https://magyarnemzet.hu/velemeny/2023/12/szabadsagszereto-kurucok-hazaja

A TUDATOS POLGÁR – Egyszerű és kifizethető adózással kell segíteni a törekvő magyarokat

Szabadságszerető kurucok hazája
Huth Gergely           

2023. dec. 6.

 A cikk, megjegyzéseimmel:

„Ez az Árpád-házi szentek, Hunyadi János és Hadik András, a kurucok, a Nemecsek Ernők és Dugovics Tituszok, a Horváth Jánosok, Wittner Máriák és a pesti srácok hazája” – mondta Kövér László, a Fidesz alapító tagja és választmányi elnöke a nagyobbik kormánypárt novemberi kongresszusán. 

Szavaiban benne van minden, amit a magyarokról tudni kell: tevékeny, magabíró, állhatatos, harcos nép vagyunk, és szeretjük, ha a mindennapjainkat önállóan élhetjük.

     ’Felelet’: Kérdés, hogy Kövér és a Fidesz ezt fenn akarja-e tartani, a magyarságot segíteni szándékozik, vagy a kijelentés inkább az elnyomandó ellenség szükséges jó ismeretét mutatja csak.

 Ezért is gyűlöljük az elnyomást és a külső kényszert. Megküzdöttünk és megküzdünk a labancokkal, a moszkovitákkal, a brüsszelitákkal, és megvetjük ezek kiszolgálóit, a kollaboránsokat és hazaárulókat.

Egyszóval a magyar nép nem birkatermészetű, miként ezt miniszterelnökünk is számtalanszor kifejtette, szabadságharcos lelkületünket a legfőbb magyar fundamentumként azonosítva be. Így mi, az öntudatos, a hétköznapi életben is szókimondó és szabadságszerető magyarok kevésbé vagyunk alkalmasak futószalagmunkákra, nem szeretünk bevarrt szájjal robotolni a multiknál, inkább vállalkozunk, kisgazdaságot vagy kisipart viszünk, hiszünk a magántulajdonban, a saját házban, az összetartó családban. A négy kereket is inkább tudjuk a sajátunknak, mint hogy valami kölcsönzött villanyrolleren vagy applikáción lefoglalt mopedautó volánja mögé préselődve nevettessük ki magunkat.

     ’Felelet’: Miután szinte minden kormányzati lépés 4 plusz 13 éve a családi gazdaságok ellen szólt (kezdve Ángyán tönkretételével), úgy tűnik, a kormány mégiscsak futószalagmunkára szán minket. Egy kis réteget itthon alkalmaz a többiek megfegyelmezésére, másik nagyobb réteget, akik itthon nem bírják már ezt az elnyomást, külföldre üldöz, hogy ott szolgálják ugyanazokat a multikat. Más: A négy kerekes mondattal nem értek egyet, de ez más téma, az élhető város és közlekedés szakterülete. Szerintem a megosztott közlekedés és a kis takarékos járművek jók. A rossz, ha kötelező, és hogy a nyomkövetés vele jár manapság.

Ezért is tartom fontosnak, hogy felhívjam a figyelmet adó- és közgazdasági rendszerünk egy nagyon fájó és gyors orvoslásra szoruló fogyatékosságára. A kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) tavalyi kivezetése óta ugyanis sokan nem találnak magukra az országban. A tarthatatlan és visszaélésekre lehetőséget teremtő adókonstrukció valóban megérett a likvidálásra, de azóta is észszerű megoldás nélkül maradt egy fontos réteg, amely a közgazdászok és gazdaságpolitikusok szemé­ben talán csak adóminimalizáló mikrovállalkozók képében tűnik fel, de valójában ez a tipikusan magyar, kuruc és székely vérű, dacos embertípus, mely a saját egzisztenciális és családi védőbástyája oltalmában törekszik előre, s mely, bár keveset fizet, de keveset is kér és sokat ad, nos ez a típus az őrtüzek őrzője, a nemzeti szuverenitásunk és az örökké feltámadó magyar élet megtestesítője. A nemzeti, polgári-patrióta oldal klasszikus szavazója, a kitartó és konok ellenálló, mely mentalitás révén nemzet maradt a nép a bolsevik diktatúra és a rendszerváltoztatás utáni posztbolsevik visszatérések időszakában is.

     ’Felelet’: Feltehetően épp a feltámadó magyar élet és nemzet megsemmisítése a cél, mint már 500 éve, a Habsburg megszállás óta. Ennyire nem lehet ügyetlen és szerencsétlen a Fidesz, hogy mindaz, amit eddig tett (SZDSZ testvérével együtt), az véletlen legyen. Más: A szocialisták EVA-ja igazságosabb volt, ott se kellett számlát gyűjtögetni, de arányos volt az adózás. A Fidesz minden téren a gazdagokat és a tolvakójokat pártolja. Ilyen volt, amikor elengedték az önkormányzatok tartozását, a felelőtlenek, pazarlók és korruptak jártak jól, a tisztességesen gazdálkodók rosszul. Az EVA és a KATA is túl bonyolult volt, lényegében könyvelő kellett hozzá, főleg a hetente változó szabályok miatt. Utoljára évente fél óra alatt elintézhető adó rendszert az Antall kormány alatt láttam. Persze a visszaigényelhető ÁFA a rendszer legnagyobb hibája. És újabban a lassan mindenhol kötelező nyugta és számlaadás, pláne névre (Orwell). Egyáltalán minek cégforma? Egy személy, egy család miért nem adhat számlát? És miért felel egy család mindenével, míg egy KFT, egy mukticég semmivel tetteiért?

A 2006-os Kossuth tér népe ez, melynek köszönhetően a nemzeti kormányzás végül hatalomra jutott, és azóta is stabil, erős társadalmi felhatalmazással, stratégiai nyugalomban végezheti munkáját a világpolitika viharai közepette is.

     ’Felelet’: Hát épp ez, a Kossuth tér népe, amitől már akkor is viszolygott a Fidesz. Nem véletlen, hogy nem adtak kárpótlást, nem kért bocsánatot a főbűnös rendőr mai belügyminiszter barátja.

Persze nem a rózsaszín párducnak öltözött biciklis-motoros futárforradalmárok védelmében írok, akik tavaly nyáron bőszen köpködték a rendőröket, és sok vidám percet okoztak nekünk a karmelita falai alá szervezett Monty Python-emlékversenyekkel.

     ’Felelet’: Ez fölösleges védekezés a hatalommal szemben. Lényegtelen, hogy épp kik voltak szervezhetők. A legtöbb magyar már 2012 óta feladta a tüntetést, reménytelennek tartja. A többi külföldre ment. Példa: Az oltást 3 millióan még a kényszerítés ellenére se volt hajlandó beadatni magának, a tüntetéseken mégis legfeljebb százak voltak. (Igaz, öt év börtönnel fenyegették az ellenvéleményt.)

Ők csak a multinacionális hiénacégek eszközei voltak, hiszen az évek során elfajzott, havi hatszázezer forint bevétel után is csak ötvenezret adózó katarendszer nyertesei nem az elvárt nettó szerint kifizetett futárok és droidok voltak, hanem azok a piacainkra betörő, de semmiféle beruházást és értéket nem teremtő cégek, amelyek így szinte adómentesen jutottak munkaerőhöz. A háborús gazdasági válság idején ezt az amúgy is igazságtalan és piactorzító engedményt nem tarthatta fenn a kormány, viszont azóta bebizonyosodott: a változtatás hevében a lavór vízzel együtt a gyermek is kicsusszant.

     ’Felelet’: A KATÁ-t a Fidesz hozta létre, sok évig üzemelt, még meg is emelték havi egymillió bevételig az 50 ezer forintos adó lehetőségét. Aztán év közben váratlanul megszüntették, ilyen mélyre még tán a Kádár rendszer szintén rendeleti kormányzása se süllyedt.

Lássuk konkrétan, mit tehetnek ma a volt a katások! Egyfelől – nem fontossági sorrendben – ott vannak a művészek és az újságírók. Nekünk a szánk lapos, mert a szellemi munkát végzőknek a kormány méltányos konstrukciót teremtett: ez évtől elengedték az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás munkáltatóra eső részét, így a munkabérünknek a nem hagyományosan adózó, azaz legalább a minimálbért kitevő része fölött a korábbi mintegy 35 helyett csak húsz százalék adót kell fizetnünk.

     ’Felelet’: Nem értem. Azaz minimálbérig 35% az adó? „szánk lapos” Ez megint valami új szleng, vagy az újságírók kocsmában használt nyelvezete? Kötelező ismernie, megtanulnia a nemzetnek?

A volt katásoknak általában véve is csalogató a munka világa, azaz a kényszervállalkozói lét feladása.

     ’Felelet’: Ez itt nem teljesen világos. Jól értem a később leírtakból? A családi vállalkozást fel kell adni, hogy rabszolgamunkának menjünk? A „munka világa” a mondatban a családi gazdaság? Helyette csalogat a multi munkahely? Vagy a semmittevés, disszidálás, öngyilkosság, alkoholizmus csalogat? A kormány egyébként mintha mindig a multinál végzendő rabszolgamunkára gondolna, amikor arról beszél, hogy egyre több ember dolgozik, van munkahelye, részt vesz a dicső „munka alapú társadalomban”. Ez utóbbi kedvenc kormány kifejezés nekem mindig fenyegető és hazug, kétértelmű; a rákosi korszak szlogenjeire emlékeztet, például a dolgozó nép vagy a vas és acél országára. Nem jót jelent.

Az Orbán-kormányzás nagy vívmányaként eleve nagyságrendekkel mérsékelték az „élőmunka” adóját, hiszen a liberálbolsevik időkben már az alsó középréteg is a magasabb adókulcsok alá esett, így az ország nagyobb része fizetése egy részét feketén, zsebbe vagy nyakatekert módon leköltségelt juttatások formájában kapta. Ráadásként a nemzeti kormány az adócsökkentést a családi és más adókedvezmények széles rendszerével fejelte meg. A társadalom legnehezebb sorsú rétegeit, „az alsó két decilist” pedig az ország történeté­ben sosem látott, erős szociá­lis háló védi az ellehetetlenüléstől. Mindeközben a teljes lakosságot óvja a lecsúszástól a méltányos áron befagyasztott rezsiköltség, a megfizethető és általános társadalombiztosítás, a lakás- és kisvállalkozói hitelek kamatstopja vagy az árstoprendszer – a mai nehéz időkben is. Azt sem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az Orbán Viktor által még 2010-ben megígért, majd valóra váltott egymillió új munkahely programja válságállónak bizonyul, hiszen a háborús és szankciós megrázkódtatások ellenére sem nő a munkanélküliség: aki akar, ha szerény bérért is, de talál munkahelyet Magyarországon.

     ’Felelet’: Ez a bekezdés olyan, mintha azért írták volna, hogy a cikk megjelenhessen. Szerintem, ha volt is kis javulás, az csak a kádári húzd meg ereszd meg játék volt, az SZDSZ játszotta a végén a húzd meg-et, a Fidesz meg eresztett. A duplájára növelt rezsit 20%-kal csökkentették, a már fizethetetlen kamatokra adtak egy kis időkedvezményt, a teljesen tiltott élelmiszer piacokra adtak egy kis lehetőséget.

Itt érünk vissza a kurucokhoz, azokhoz, akiknek mégsem vonzó, hogy váltógombot fröccsöntsenek a japánoknak, vagy dél-koreaiak vezénylete alatt üssék az ólmot, míg akkumulátor nem lesz belőle. Akik szeretnének megmaradni a magyar élet önfenntartó, egymásnak szolgáltató és termelő, portékáját, munkáját bizalmi alapon, saját kapcsolatai révén vagy kispiacon értékesítő világában.

’Felelet’: Egyértelmű pedig, hiába nem akarja látni a Fidesz hívők serege. Épp akkugyártónak akarnak minket besorozni.

A klasszikus értelemben vett kisgazdák kiújult problémái külön cikket érnek meg, ezért maradjunk most a többi egyéni és mikrovállalkozónál, azoknál, akiknek az eleve rosszul elnevezett „vállalkozói” formára számlás magánszemélyként, a létfenntartás eszközeként van szükségük. Ők sosem fogják tudni kitermelni a munkabér összes, még mindig ötven százalék fölötti terhét, a praktikus kisvállalati egyszerűsített adó, azaz a kiva is elérhetetlen számukra. Így újra adócsalásra és feketézésre vagy az őrületbe kényszerülnek.

     ’Felelet’: Ez egy jó bekezdés volt. Egészen pontos, korrekt. De hogy jelenhet meg ilyen mondat egy kormánylapban, sőt bármely lapban? (Lévén, hogy a hivatalos ellenzék valójában azonos a kormánnyal.) Csak véletlen? Egy jószándékú írás valakitől, aki még semmi fontosat nem írt eddig? A cenzor figyelmetlen volt? Vagy terv van mögötte? Mint amikor megjelent a Rákosi korszakban egy cikk, előkészítve valamely eseménysort, pl. kirakatpert vagy a szerzetesek utcára lökését? Pár ilyen őszinte írás ugyanitt (illetve az elődnél) 2012-ben jelent meg, de aztán gyorsan visszavonulót fújtak. Igazat tilos írni.

Az utóbbin, az őrületen az átalányadózást értem, mely elsőre kecsegtetőnek tűnik, de az adminisztrációja nemhogy egy söralátéten, de a békemenet „Nem leszünk gyarmat!” óriásmolinóján sem férne el.

Ilyen rendszert kizárólag minisztériumok sötét szobáiban ülő csinovnyikok képesek kitalálni. Az elektronikus áramkörök elmélete terén tett rövid edukációs kalandjaim során találkoztam olyan képlettel, ami nem fért el egy oldalon. Nos, az átalányadó rendje hasonló. Bizonyos szakmák (a minimálbéren felüli részre) húsz, mások negyven százalékkal adóznak benne, de elég egy apró hiba, és az ember a legmagasabb kategóriába csúszik, visszamenőleg. Egy fényképész például húsz, egy operatőr érthetetlen módon már negyven százalék átalányadót fizet, de ha az esküvői fotós csak egyszer is videózni merne, akkor visszamenőleg az összes adója negyven százalékra nő! Egyszóval szánalmas az egész.

     ’Felelet’: Tetszik az első mondat.

Nagy lelkesedéssel fogadtuk a Fidesz–KDNP 2010 előtti programját, majd az új kormány legelső, 2010-es intézkedéscsomagját, amely korántsem csak a pálinkafőzés és disznóvágás szabadságáról, hanem a törekvő polgár szabadon bocsátásáról szólt.

     ’Felelet’: Hát igen. Abból semmi sem valósult meg. Lásd: Ángyán, posták, vasútvonalak, kisiskolák... Később már program se volt, csak hogy folytatják, aztán meg hogy rettegjünk az alternatívától. Ezért támogatja a Fidesz 2006-tól máig a szemkilövőt, például nyilvánossággal (és ki tudja mi mindennel).

 Nem juthatunk ismét oda, hogy fináncok túrják fel a szénaboglyát egy demizson rejtett pálinkáért vagy helikopteres pribékek vadásszanak napszámosokra a szőlők fölött, mint azt Gyurcsányék Villányban megtették. Lépni kell, és még nem késő az amúgy is meglévő kedvezmények kusza rendszerét egy új, egyszerű és söralátéten valóban bevallható adónembe önteni. Már csak azért is, hogy a nemzeti kormányzás iránt elkötelezett, kuruc-Magyarország tovább élhesse 13 éve visszanyert, önálló életét.

     ’Felelet’: Épp ez a Fidesz zseniális színházi szerepe. Úgy kell játsszon, mintha ő lenne a jó hős, miközben a gonosz szereplő tetteit folytatja. Ehhez kellett az előző szereplő végjátéka az itt leírt szüreti jelenetekkel. Hogy úgy tűnjön, megjött a megváltónk. „Nemzeti kormányzás iránt elkötelezett, kuruc-Magyarország” talán létezik, de az eddigi 13 év biztos nem volt „visszanyert, önálló élet”.

SOS Balaton - Káli Híradó 2020 október - Somogyi Győző írása (2020. 10. 31.)

http://www.kalihirado.hu/

 Politikai döntés mentheti meg ma már csak a Balatont. Az állam vezetői döntik el, hogy meg akarják őrizni az északi part utolsó, még kultúrtájnak nevezhető darabját, vagy átengedik a "spontán" pénzgazdasági folyamatoknak. Utóbbi is politikai döntés: halálos ítélet.

 A Balatonfüredtől Balatongyörökig tartó, A Tapolcai, Káli, Nivegy- és Egervölgyi, Dörgicsei, Pécselyi medencéket magában foglaló Balatonfelvidék a csodálatos tanúhegyekkel az a balatoni táj, amely a déli part és az egész tó szépségét és idegenforgalmi vonzerejét meghatározza. Lényege, hogy présházas szőlővidék, apró archaikus falvakkal, hagyományos népi építészettel.

 Ez a vidék Nemzeti Park, Világörökség-várományos, Natura2000, helyi építészeti szabályok, arculati kézikönyvek, értéktárak és lelkes civil szervezetek által védett, általánosan elismert és csodált európai kincs. A megőrzéshez szükséges jogszabályok megvannak, a Balaton Törvény még jelenlegi felpuhított formájában is elegendő volna - ha betartanák.

Az utóbbi másfél évben olyan változások mentek végbe az ingatlanpiacon, amelyek a pénzes ingatlan befektetőket az északi parti szőlőföldekre vonzották. Befektetési célú lakásokba és luxusnyaralókba menekül sok, korábban betétben és tőzsdén parkolt vagyon.  Ehhez jön az építőipar érdekében mindenfajta építkezést serkentő állami pályázatok és kedvezmények rendszere. Miután a Balatonpartot már sűrűn teleépítették nagy és ronda házakkal, a panorámás szőlőhegyek után már a belső területekre került a sor.

 A szőlőket felvásárolják, kivágják és óriási nyaralókkal beépítik. Ha ezt a folyamatot azonnali állami beavatkozással nem sikerül megállítani, a balatoni táj eltűnik, és a budai hegyekhez hasonlóan sűrű háztengerré változik. Intő példa Siófok, Balatonalmádi és a keszthelyi agglomeráció.

 Ha eltűnik a szőlő és elkezdik egymásra építeni a nyaralókat, akkor... a környék egyediségre épülő értéke vész el - éppen az, amitől most sokat érnek a telkek. A hagyományos hangulatától megfosztott vidéken az idegenforgalom is meghal, hiszen a turisták a tájért és nem a sűrű házrengetegért jönnek ide. Ez a folyamat a magyar bor és borturizmus végét is jelenti. A rendszerváltozáskor 120 ezer hektár volt a magyar szőlőterület, az EU csatlakozáskor már csak 90 ezer hektár. Ma 60 ezerről beszélünk, de csupán 40 ezer hektárról szüretelnek. Termőföldre építkezni öngyilkosság. Legfőbb nemzeti értékünk, a termőföld 1/4-ét a rendszerváltás óta elvesztettük beépítéssel (autópályák, bevásárlóközpontok, "zöldmezős" beruházások.)

 Közben az országban félmillió ház áll üresen.

 A befektetőt, építkezőt nem az értelem irányítja, hanem divathisztéria és a pénzpiac...

 Felelet:

 Bár volna a a mai hatalomban olyan, akit megérint ez a írás!

 A falut ugyanúgy elavult fölösleges dolognak hiszik vezetőink, az SZDSZ egykori hírhedt kijelentéséhez sorolódva, ahogy a budapesti parkokat sem tudják természetes voltukban, csak betonnal, tízemeletes múzeumokkal, bekerített játszóterekkel értelmezni...

 A karvalytőkét nem érdekli sem a szomszéd, sem a jövő, sem a nemzet. Ő most felveszi az extraprofitot, a jövő magyar népe meg majd vásárolja ki és bontsa le az általa épített dolgokat, ha károsnak látja.

 Az Ángyán József féle 2011-es stratégiában - amit valódi fórumokon, minisztériumokat összefogva, egyetértésben írtak meg - szintén a termőföld védelmét is tervezték. A multi kereskedelmi zöldmezős lobbinak is szerepe lehetett a program és kidolgozójának megsemmisítésében. A fenti írás szerint tehát a termőföld tönkretétele a nemzet öngyilkossága, másképp fogalmazva, amely hatalom ezt erőlteti, az a nemzetet szándékosan öli meg.

 Némi bontás ráfér a Balatonpartra. Például: A siófoki strandot az utóbbi évtizedekben beépítették, óriási csúf épületekkel... A házakat és a feltöltés felét is elbonthatjuk.

 Budapesten is nyugodtan lebonthatjuk az 1960 óta épült, az elhibázott építés által világháborús mértékű kárt okozó építmények nagy részét, beleértve a szocialista lakótelepeket, a ma épülő még rosszabb iroda és lakótelepeket, a plázákat, kamionos elosztóközpontokat, és a parkokba épített múzeumokat.

SOS Balaton 2 - Káli Híradó 2023 január (2023. 02. 17.)

http://www.kalihirado.hu/

 idézetek:

"Eddig minden (vidék)fejlesztő program és pályázat beépítést, betonozást, a falu várossá alakítását szolgálta... Mégse akar senki itt lakni, csak nyaralni. A parasztot kell újrateremteni, ő az igazi vidékfeljlesztő."

"Felelet': Épp ezért pusztította el Orbán V. Ángyán József életművét (annak fizikai részét szerencsére csak, a szellemet nem tudják megsemmisíteni, ha búvópatakként, de megmarad).

"Száz hektáros napelem 'parkot' terveznek Tapolcán... A rét besorolás megváltoztatását javasolja Gyarmati Tamás főépítész is... A legelőből fém-üveg borítású ocsmány iparvidék lesz."

"A 'park' a természetpusztítók kedvenc varázsigéje. Ipari park, lakópark stb. Olyan hazug szavak, mint a 'zöldmezős beruházás'."

'Felelet': Én ezért nevezem mindig lakótelepnek az utóbbi évtizedek telepes lakás-építményeit. Ángyánék programja is károsnak, megszüntetendőknek tartotta az úgynevezett zöldmezős beruházásokat. (pl. logisztikai központ, pláza, autópálya). A Fidesz (a kommunisták és az Szdsz nyomában) szintén a nyelv formálásával, uralásával, tönkretételével is a hatalmát erősíti.

"A napelem elvben tiszta... energia, a gyakorlatban szennyező és drága gyártóipart, a bontás és újrahasznosítás megoldatlanságát, a táj (ezáltal az idegenforgalom) tönkretételét jelenti.

'Felelet': és a mezőgazdaságét is. De pl. a levegős hőszivattyúk zajszennyezése is kibírhatatlan, a mély kutakkal működök meg a vízkincset veszélyeztetik.

"A Balatonvidék Kiemelt Térség Fejlesztési Programja... kíméletlen őszinteséggel mutatja a jelenlegi állapotot..."

"rengeteg ronda új épület"

"a táj lassan eltűnik"

"A BKTFP látja a problémát, kimondja, hogy 'szemléletváltásra van szükség', de megoldási javaslata nincs."

"Javaslatok (Káli Híradó - Somogyi Győző!): építési tilalom külterületen és zártkertben; az utóbbi években épült Balatonparti 'lakóparkok' lebontása, a felelősök megbüntetése."

'Felelet': Jaj de szép. Nagyon nagyon egyetértek. Bár megélném. Budapesten meg a felhőkarcoló, a plázák, a Duna parti épületsorok, a parkokba épült házak (pl. Városliget, MOM park), abelvárosba épült szomszédainál magasabb modern épületek tetejének a lebontása is szükséges. Egy irányított világháborús méretű pusztítás kell sajnos az Szdsz-fidesz kormányok alatt készült rémségek eltüntetéséhez.

Stop5G - Káli Híradó 2020 május - Somogyi Győző (2020. 05. 22.) (2020. 05. 22.)

http://www.kalihirado.hu/

részletek az írásból:

Stop5G néven világmozgalom indult az 5G hálózat bevezetése ellen...

Állítólagos célja a mesterséges intelligencia... robotok...irányítása...

Főleg azonban bárkit, bárhol, napi 24 órán át megfigyelni, befolyásolni és megsemmisíteni képes globális fegyver...

Független tudósok... bizonyították a már működő vezeték nélküli hálózatok káros hatásait...

Az 5G sugárzása ennek százszorosa lesz...

Bizonyított ártalmak:

- magzat és újszülött károsodás

- agydaganat és egyéb rákfajták

- idegrendszeri és genetikai károsodás

- férfi sperma mennyiségi és minőségi csökkenése

- memóriazavarok és tanulási hiányosságok stb.

Az 5G csak a gyilkos drónok és robotok működéséhez kell, az internet és társaihoz elég a már működő 3G, 4G - és az is elég kárt okoz...

Aki fejlettebb technikát akar, annak ott van a vezetékes hálózat (SafeG)...

Magyarországon a rendszer titkos bevezetése az Alaptörvénybe ütközik. Nem lehet elektromágneses sugárzásnak kitenni mindenkit, aki nem kér belőle...

Az 5G bevezetése ellen tiltakozott a Százak Tanácsa, a "Stop5G" csoport...

információk:

https://www.europaikozep.hu/koronavirus-arccal-a-covid-19-fele-az-antropozofiaval/

https://www.europaikozep.hu/koronavirus-es-5g/

https://www.5gspaceappeal.org/

https://www.greenmedinfo.com/

Szabad a csok - a cikksorozatról (2021. 03. 28.)

'Felelet'

Ha már váratlanul találtam egy sok elemében kiváló cikksorozatot, legelőbb leírom a helyét.

Szerző: Pintér Balázs; újság: Magyar Nemzet (elektromos?); sorozatcím: Szabad a csok (azaz itt: magyarnemzet.hu/dossziek/szabad-a-csok/)

egyes ajánlott írásokból:

A sorozatindító írás: Saját világ 2019. február 20. szerda

Ezért minden letelepedés, falualapítás és házépítés is olyan nehéz döntést jelent, amelytől az ember egész létezése függ. Az embernek »saját« világot kell teremtenie, és annak fenntartásáért és megújításáért magára kell vállalnia a felelősséget. Nem váltogatja tehát könnyű szívvel a lakóhelyét, mert nem könnyű feladnia »világát«.” Mircea Eliade vetette papírra ezeket a gondolatokat A szent és a profán című művében... Mifelénk, a „barbár” Kárpát-medencében azonban megmaradt a saját otthon fontossága, amit sokan elmaradottságnak próbálnak beállítani.. Ha ugyanis ez az otthon valóban biztos pont, akkor az élet számos viszontagságát jóval könnyebben tudja átvészelni az ember... Hamvas Béla ezt így fogalmazza meg zseniálisan Az ágy című rövid esszéjében: „A meghittség utolsó állomása az ágy. A paradicsomból ez maradt. Az ember a földről kiüldözte önmagát, de ez a kis hely még a kuckóban, ahová elbújhat egy cseppet aranykorából élni, ha kint zúg is a motor, a szomszédban vinnyog a rádió, belül a zaklatottság nem simult el, az óra mindig ketyeg, és a lelkiismeret háborog.”... Lassan négy éve annak, hogy újraindult az otthonteremtési program, hogy bevezették a családi otthonteremtési kedvezményt, közismert nevén a csokot.

Korszerűtlenségek 2021. január 20. szabad a csok Szabad a csok XLVII.

Elnyúlt már olyan hosszan ez az egész koronavírusos időszak, hogy maradandó változásokat okozzon. Tavaly tavasszal, a kijárási korlátozás idején még csak fellángolásnak tűnhetett, hogy sokan a zöldbe vágyódnak... bebizonyosodott, tényleg nem az a legfontosabb, hogy alattunk van-e az éjjel-nappali, hanem az, hogy ki tudjunk menni egy jóízűt sétálni az otthonunkból. És persze kiderülhetett az is, hogy nem feltétlenül a munkahelynek kell meghatároznia, hogy hol lakunk. Ha ugyanis nem mindennapi stresszt jelent az ingázás, ha lehet otthonról dolgozni, akkor a modern világ egyik leginkább gúzsba kötő szempontján – tudniillik nem ott lakunk, ahol születtünk, ahol szeretnénk, hanem ahol a munkalehetőség van – tudunk úgy túllépni, hogy nem vonulunk ki teljesen a civilizációból...

pénzügyekről:

'Felelet': Nyilván a legfontosabbról nem találhattam írást a kormánylapban: A Csok gerjesztette áremelés

1: Elvette az építésre félretett pénzek 8saládi vagyonok) értékének felét, ellehetetlenítve családok tízezreit.

2: A támogatásos, adósrabszolgaságba döntő építkezéseknél épp a kölcsön részre nem lenne szükség, ha nincs az óriási áremelkedés.

Lenyelt milliók 2019. október 16. Szabad a csok XVII.

Vegyünk az egyszerűség kedvéért nettó ötvenmillió forintos bekerülési értéket. Erre eddig méltányos áfateher került: 2,5 millió forint. Jövő évtől azonban: 13,5 millió. A különbözet 11 millió forint – ha úgy tetszik, több mint a csok, több mint a babaváró támogatás. S nincs ez másként a sajáterős építkezésnél sem. Jelenleg nem világos, mi lesz az ötmillió forintos áfa-visszaigénylés sorsa 2020. január 1-jétől.

Noha a kormány elvileg éppen azért vezeti ki a kedvezményes lakás­áfát, mert a befektetők jártak vele jól, a lépés most a családokat sújtja elsősorban. Eklatáns példa erre a Balaton déli partja. Éppen e hasábokon mutattuk be, hogy az ottani ezres nagyságrendben épülő lakásokból zömében befektetők vásároltak: vagy maguknak második, esetleg többedik lakásként, vagy kiadási céllal. Aki tudott, „bevásárolt” a kedvezményes áfa négy éve során – most meg ott van számukra a kecsegtető Magyar Állampapír Plusz.

De a fejlesztőket se sajnáljuk ám! A legnagyobbak ezerszám kaptak építési engedélyt 2018. november 1-je előtt, így ők még évekig kényelmesen tudnak „olcsóbban” lakást értékesíteni a kisebb áfateher miatt. De mit is jelent ez az olcsóbban? Budapesten a milliót közelítő négyzetméterárat. Miközben egy, a piacra jó rálátással bíró szakembertől tudjuk, hogy a társasházi új lakások közvetlen kivitelezési költsége a fővárosban sem több 400 ezer forint körüli négyzetméterárnál, s ha ehhez hozzászámítjuk a telek árát, még akkor is jelentős extraprofit marad a cégnél.

Kidobott tudás 2019. június 26. Szabad a csok

Letarolt erdők, kiirtott nádasok, pár év után penészedő lakóparkok, a paneltömböktől látszatra alig különböző betonépületek, „letisztult” formák, a tájjellegtől, az utcaképtől elütő, nagyzoló, extrém megjelenés. És akkor még csak a lakóépületekről szóltunk, a városok és kistelepülések határában is gombamód szaporodó ipari és logisztikai „csarnokokról”, a fém–üveg–beton elegye alkotta gigaplázákról és irodatömbökről még nem is... a háború után meghurcolt, fizikailag és lelkileg tönkretett arisztokrácia és parasztság ellehetetlenítésével, kultúrájának felszámolásával az építészeti hagyományok is vakvágányra kerültek. Városainkat paneltömbökkel, falvainkat Kádár-kockákkal csúfították el – egyelőre megmásíthatatlanul. De ne legyenek kétségeink, a lapostetős kockák és a fantáziátlan, egyedül a minél nagyobb profit reményében épülő társasházak csak a korszerű megoldásokban különböznek említett elődeiktől. Nemcsak a helyreállítás nehéz, de gátat szabni is mindennek... Kiveszőben vannak a hagyományos tudások, az emberléptékű tervezés, a vályog lélegzése és hőtartása, a zsalugáter, a tornác.. Vannak persze jó ötletek, innovációk, amelyeket aztán pár év után újabbak írnak felül – holott nyári hűtésre bármilyen csoda légkondicionálónál jobb egy nem kivágott, dús lombozatú diófa. Miközben épületeinket drága pénzen „felokosítjuk”, több száz év felhalmozott tudása mintha a kukába menne.

Adómentesen, mégis legálisan 2020. október 14. Szabad a csok XLII.

ebből csak ennyi érdekes:

Jó lenne például túllépni azon a gyakorlaton, hogy minél kisebb helyre minél több lakást igyekszünk bezsúfolni a minél nagyobb profit reményében. Nemcsak azért, mert a városképnek – finoman szólva – nem tesznek túl jót ezek a lakótelepekre emlékeztető monstrumok, hanem mert most újra távlatosabban tervezhetnek a fejlesztők is. Ne is kerülgessük a forró kását:most már elég a paneltömböknél is szűkebb életteret és intimitást nyújtó sok száz lakásos társasházakból!

környezetvédelem, zaj:

Szétterített problémák 2020. szeptember 16. Szabad a csok XL.

Mára a globális vállalatok „működési elvét” idézik ezek a szolgáltatások: a profitot bezsebelni, a károkat, a veszteséget társadalmi szinten szétteríteni.

hagyomány, Népi építészeti program:

esztétikai ajánlott írás:

Amikor Füleky Zsolt építészeti helyettes államtitkárt a Nemzeti mintaterv-katalógusról és az abban is felbukkanó néhány lapostetős háztípusról kérdeztük, ezt válaszolta: „Az alapelvek tehát örökérvényűek, és ha a terv kerek egész, az előírásoknak megfelel, a többiben szabadsága van a tervezőnek, lehet akár lapostetős is a terve. Idehaza létezik bizonyos előítélet ezekkel szemben, aminek ideológiai okai is vannak, mert a hasonló épületeknek embertelen korszakuk is volt. A helyi arculati kézikönyv feladata az is, hogy megmutassa, mely településrészen lehet létjogosultsága egy lapostetős háznak.” A kérdés csak az, vajon ott maradnak-e ezek a házak azokon a bizonyos településrészeken, vagy mindenhová beszivárognak. Mert a nagy egyéniségek korában inkább azt tapasztaljuk, hogy nem az állítólagos alkalmazkodás, mint inkább az erőltetett különcködés a jellemző.

'Felelet': nem ajánlom (főleg kormánypropaganda ízű írások):

Kihúzott méregfog Szabad a csok XLVI.

Őrültségek Szabad a csok XLV.