user_mobilelogo

Tagged in: környezetvédelem

  • *** 2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - előre sorolva)

    2020-as Ángyán József interjú, 24.hu-ról (2020. 05. 19. - előre sorolva)

     

    ugrásaz interjú részre

     

    (előre sorolva a cikkek között, 2021. 01. 03.)

     kiegészítés 2021. 01. 27: Lázár János interjú a 24.hu-n, amiből kiderül, hogy Gödöllői egyetemet még jobban magának szerzi meg a fidesz, még több tisztességes ember eltávolításával...

    korábbi összefüggő a darvasbela.atlatszo.hu-n : Kisegítők és tartótisztek (2) – Beszélgetés Ángyán Józseffel: "A KTI felszámolása Orbán Viktor harmadik kormánya, Balog Zoltán felügyelő minisztersége és Tőzsér János rektorsága alatt, Gyuricza Csaba dékán és Urbányi Béla mb. KTI intézetigazgató, dékán-helyettes aktív szerepvállalásával valósult meg... nem csupán dékáni akció és még csak nem is belső ármány, vagy a másokon átgázoló erőszak vezetett ilyen fokú pusztításhoz... A pártállami időkben az egyetemi párttitkárt megnevezték. A mai módszerek úgy tűnik, más típusú „akarat-közvetítőket” kívánnak... éppen a ledózerolt intézetünk, a KTI volt hivatali helyiségeit bocsátották a rendelkezésére."

    (korábbi'Felelet' cikk)

     

    24.hu interjú:

    Ángyán József: Viktor azt mondta, „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”

    Nagy József 2020. 05. 19. 11:18

    kiemelések: Felelet.hu

    Rendszerváltós Nagyinterjú a professzorral, aki nem kért a mézezett pórázból, és elhagyta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

     

    Tényleg családi feszültséget okozott egy önnel készült 2014-es interjúnk?

    Csak a címe: „Ángyán: A feleségem szerint negyvenéves Kádár-korszak jön”. Amikor megláttam, fogtam a fejem, hogy mit szól majd ehhez a párom. Nem akartam én politikai aktort csinálni belőle. Szerencsére megbocsátott, a kommenteken pedig jót nevettünk.

    Tényszerű volt az a cím, hiszen a cikkben az Orbán-rendszer tartósságát firtatva ön így fogalmazott: „A feleségem például azt mondja, most ismét egy újabb olyan negyven év következik, mint a Kádár-korszak. De én optimistább vagyok. Nem működtethető a végtelenségig egy ilyen korrupt, velejéig romlott rendszer.” Azóta hat év telt el, s az Orbán-rendszer köszöni, virul.

    No, mi a tanulság?

    Mi lenne?

    Az, hogy a végén általában a feleségemnek lesz igaza.

    Elég sok van vissza az újra negyven évből.

    Annyira azért talán nem lehet igaza a páromnak.

    A történelem számos példával bizonyította, hogy egy rendszer, ami fölszámolja az erkölcsi alapjait, törvényszerűen elbukik.

    A Római Birodalom, sőt, a kommunizmus is pont így múlt ki.

    A kommunizmus gödöllői kimúlásából, a rendszerváltásból ön is kivette a részét, de az országos politikától akkor még meghátrált.

    Szerencsém van Gödöllővel, hiszen ez a város ütötte ki az első téglát a hazai kommunizmus falából. A helyi MDF-csoport az 1988. októberi alakuló ülésén eldöntötte, hogy visszahívja a választókerület országgyűlési képviselőjét, Cservenka Ferencnét, aki az Országgyűlés alelnöke, Pest megye párttitkára, a Központi Bizottság tagja, Kádár János jobbkeze volt akkoriban. Csodálatos harc kezdődött, aminek nyomán 1989 szeptemberére a fórumos Roszik Gábor lett a képviselőnk, ő hazánk első szabadon választott honatyája. Az agráregyetem aulájában tartott forró hangulatú nagygyűlésen még a csilláron is lógtak, sokan felszólaltak, előttem Gémesi Gyuri, a mostani polgármester, aztán jöttem én. Felemelő volt. Másnap félrehívott az egyetem személyzetise, hogy „barátilag ajánljuk, Ángyán elvtárs, keressen másik munkahelyet”.

    Mire ön?

    Annyit válaszoltam, hogy én azért kivárnám, mi lesz ebből a rendszerváltós ribillióból.

    Belépett valamelyik új pártba?

    A kereszténydemokratákhoz. Ma is úgy gondolom, hogy kellene nálunk is egy tisztességes keresztény-szociális párt. Azzal vett rá Szakáll Ferenc professzor úr a belépésre, hogy háromezer fő kell a pártalapításhoz, és ehhez szükség van rám is. Csatlakoztam hát az alapítókhoz, de amint kezdődtek a veszekedések, nem kellett hozzá sokat várni, kimenekültem. Korábban győzködtek más pártok is, hogy legyek az országgyűlési képviselőjelöltjük. Idővel lényegében beadtam a derekamat, és azt mondtam nekik, hogy beszéljék meg a feleségemmel is, az akkor négy pici, közösen vállalt gyermek mellett erről csak együtt dönthetünk. Ám Ildi, hála Istennek, úgy elzavarta őket, csak úgy porzott a nyomuk. Így úsztam meg a rendszerváltást. És ezért maradtam életben. Nem vicc. Úgy jártam volna, mint szegény Csengey Dénes, akit azonnal elvitt a szíve. Olyan vagyok, hogy ha belelkesedem, csinálom kétszáz százalékon, s amikor szembesülök a gazemberségekkel és a tehetetlenségemmel, végem. Ezt én akkor ilyen világosan nem tudtam, a feleségem viszont igen. Vigyázott rám. Már akkor jobban ismert engem, mint én magamat. Tudta, némely kihívásra nemet kell mondanom, úgyis jön másik. Jött is, másfél évtizeddel később, azt se volt egyszerű túlélni.

    Ne rohanjunk annyira előre. Honnan lesz gödöllői agrárprofesszor az ember?

    Anyai nagyapám Somogyszob tanítója volt, az apai ág sarjai pedig, ameddig a szem ellát, siófoki jobbágyok, majd megbecsült parasztgazdák voltak. A nagyapám az ötvenes években kuláklistára került, úgy érte el a huszonöt holdas határt, hogy a törvény szerinti ötös szorzóval felszorozták a szőlejét. Mindent elveszített, amit a családja évszázadok alatt összerakott. Egy kis darabka földet, pár sor szőlőt és egy pincét hagytak meg neki, onnantól odakint töltötte a napjait, fogyasztotta a borát, be-behívta az arra járókat, este magától hazavitte a szekér. Úgy halt meg, hogy valamitől megriadtak a lovak, beesett közéjük, és bár kapaszkodott az istrángba, lába tört, amputálták, napokig agonizált. A fia, édesapám pedagógus lett, nyelvtanár, angol, német, latin és orosz, a kilencvenhetet töltötte nyáron. Én magam falun cseperedtem, osztatlan alsóban tanultam meg írni, olvasni, utóbb kitűnőre érettségiztem a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban, német és idegenvezetés tagozat, oroszból is van nyelvvizsgám.

    Kitűnő érettségivel nem volt szokás az agrárra menni.

    A vér valószínűleg nem válik vízzé, a génjeimben lehet a vonzódás a földhöz, a faluhoz, a vidékhez. És persze ott a családi kishitűség is. A kuláklét és az istenesség retorziójaként a kommunizmus beleverte a famíliába, hogy nekünk úgysem sikerülhet, ráadásul abban az évben a gödöllői agráron előnyt élveztek a somogyiak. A gimnáziumi tanáraim csodálkoztak, szerintük orvosi, ügyvédi vagy közgazdászi pályán lett volna a helyem. 1972-ben kezdtem az egyetemet, de nem sokat ültem Gödöllőn, jártam a világot, pályáztam külföldi tanulmányutakra, akkoriban kevés agrárhallgató beszélt idegen nyelvet. Mindemellett jól ment a tanulás, népköztársasági ösztöndíjas voltam. A végzés előtt írtam egy tudományos diákköri dolgozatot, lényegében térinformatikát csináltam a térinformatika előtt, vagyis egymásra helyezett fóliák segítségével elemeztem földterületeket. Megtetszett a dolog az akkori növénytermesztési tanszékvezetőnek, állást ajánlott az egyetemen. Menyhért professzor, későbbi mentorom mellett kezdtem gyakornokként, aztán tanársegéd, adjunktus, docens, az ezredfordulóra egyetemi tanár, professzor lettem. Doktoráltam, kandidáltam, habilitáltam, mindent, amit kínál és elvár a tudományos pálya.

    Szépen elvolt az államszocializmusban?

    Az első perctől kritizáltam, hogy az agrár-felsőoktatás nem foglalkozik a környezettel és az emberrel, kizárólag a termeléstechnológiát oktatja. Kimutattam, hogy ez a rendszer feléli a tájat, pusztítja az élővilágot, egészségtelen élelmiszert állít elő, ráadásul elszakítja az anyaföldtől a földművest, ipari munkást csinál belőle. Az agrár- és vidékstratégiai területen idővel nevet szereztem. A páromnak köszönhetően nem szippantott be a politika, a rendszerváltás után is koncentrálhattam a programom fejlesztésére, oktatására. Stefanovits professzor úrral, az Akadémia agrárosztályának akkori elnökével a gödöllői egyetemen megalapítottuk a környezetgazdálkodási agrármérnök szakot és az azt gondozó Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet. „Csikócsapatunk” minden teendőt ellátott, professzor úr pedig igazgatónkként megvédett minket az irigyektől és az ipari mezőgazdaság nagyhatalmú apostolaitól. A kilencvenes évek közepén vettem át tőle a stafétát. Tíz új tanszéket alapítottunk, természetvédelmi, környezetgazdálkodási, tájökológiai, nem sorolom, mindben az összefüggéseket, a különböző területek kapcsolatait kutattuk. Az a bajom a tudománnyal úgy általában, hogy szétszed, analizál, iszonyú mélyre ás, ám még a szomszédos „gödrökben” lapátolók sem értik egymást. Én viszont kifejezetten összerakó, szintetizáló alkat vagyok. Fenntartható mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégiákat dolgoztunk ki, világkonferenciát rendeztünk, ahová Mexikótól Indiáig jöttek a téma csúcselőadói. Nem agrártechnológusokat képeztünk, hanem agrárértelmiséget. Két évtized alatt kétezer diplomát adtunk ki, s adnánk ki ma is, ha nem kerültem volna szembe az eredeti programját megtagadó Fidesszel és vezetőjével.

    Merthogy csak beleártotta magát a politikába, igaz, jóval a rendszerváltás után.

    Másodjára már nem tudtam elugrani a közélet elől. Igazából boldogult Torgyán József tehet mindenről. Az EU-csatlakozás okán a gödöllői intézetünkben az ezredfordulóra kidolgoztuk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot. Ennek kapcsán elég sokat jártam előadni, és egy bécsi konferencián összebarátkoztam vezető néppárti politikusokkal, Riegler osztrák alkancellárral, az Európai Ökoszociális Fórum vezetőjével, Molterer soros elnök agrárminiszterrel és Fischlerrel, az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési főbiztosával. Szerveztünk egy közös konferenciát Gödöllőre. Megígérték, hogy jönnek, ám a protokoll megkívánja, hogy hívja meg őket és legyen ott a magyar agrárminiszter is. Azt hittem, mi sem egyszerűbb ennél, de Torgyán nem ért rá. Sebaj. Amúgy is készítettünk egy hatrészes filmsorozatot a programhoz, bejelentkeztem hát hozzá riporterként. Na, erre ráharapott az öreg, Isten nyugosztalja, hiú ember volt. Az interjú során persze kiderült, hogy nem ismeri az általa jegyzett programot, így a vágás során alig sikerült összegereblyézni néhány értelmes mondatot. Az interjú végén fölvetettem a konferenciát. Kiszólt a titkárnőnek, hogy „hol leszek én akkor?”. Visszakiabál a hölgy, hogy „Dél-Amerikában, miniszter úr”. Erre kitalálta, hogy egy beosztottját küldi maga helyett, mert „az úgyis olyan egyetemi ember”. Győzködtem, hogy az alkancellárt és az EU-biztost nem fogadhatja egy osztályvezető, de tett rám magasról. Így viszont nem jöttek a nyugati nagyágyúk sem, hanem egy-egy munkatársukat küldték. A konferencia ezzel együtt lezajlott, de elhatároztam, hogy elkezdem járni azt a vidéket, Szabolcsot, Mátészalkát és környékét, ahonnét képviselőnek választották.

    Bosszúból?

    Az emberekkel akartam beszélni, ha már vele, a pesti ügyvéddel nem sikerült zöld ágra vergődni. Fórumokat tartottam, Pesten felültem a vonatra, útközben néztem a tájat, készültem, vártak az állomáson, elvittek a helyszínre, beszéltem, hazavonatoztam. Néha a párom is elkísért, volt rögtön visszajelzés, hol lehetnék pontosabb, ügyesebb, idővel akár ő is kiállhatott volna, ismerte minden gondolatomat. Gyorsan szót értettem az emberekkel, adtak kézről kézre a falvak. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségéhez, a Magoszhoz is eljutott a hírem, fölkértek szakértőnek, gyorsan bedolgoztam magam. Gyurcsány Ferenc volt kormányon, de nem úgy állt a gazdatársadalomhoz, a mezőgazdasághoz, különösen a támogatások kifizetéséhez, ahogy illett volna, ezért egy országos nagygyűlésen a gazdák és vezetőik úgy döntöttek, hogy traktorostul feljönnek tüntetni Budapestre, de nem ám csupán pár órára, hanem több napra. Elfoglalták a Felvonulási, majd a Kossuth teret is. 2005 februárjában én is mondtam két beszédet. Negyvenezer ember előtt!

    Izgult?

    Az elején igen, nem akármi volt a tét, ám minél nagyobb a tömeg, annál könnyebben találom meg a közös hangot, gyorsan egy hullámhosszra kerülünk.

    Itták a szavaimat, annyira tűzbe hoztam a közönséget, hogy ha azt mondom, irány a Parlament, tán be is törik az épület kapuját.

    Mi történt volna, ha betörik?

    Bevinni az embereket egy helyzetbe könnyű, de kihozni őket onnan kemény dió. A készenléti rendőrség alighanem bedózerolt volna minket a Dunába. De legalább megtanulta volna a politika, hogy tilos hülyének nézni azokat, akik az egész ország számára megtermelik a mindennapi betevőt.

    Tárgyalással, forgács és vér nélkül is célt értek.

    Mert három héten át megállás nélkül zajlott a demonstráció, miközben kitartóan egyeztettünk a hatalommal. Ráadásul közeledett március tizenötödike, és a kormányzó MSZP-sek, különösen Lendvai Ildikó, egyre idegesebbek lettek, hogy baj lesz abból, ha a parasztok fönt maradnak traktorostul Budapesten. Emiatt a végén hirtelen engedtek sok mindenben, sőt, hazahozták Gyurcsányt valahonnét Koreából, aláírni a kialkudott harminckilenc pontot. Emlékszem, vasárnap volt, Benedek Fülöp államtitkár vitt át bennünket kocsival a minisztériumból a Parlamentbe, a vezetők aláírták a megállapodást, aztán kisiettünk a Felvonulási térre, a mai Ötvenhatosok terére, amit akkorra már átneveztek Gazdák terére, és a nagy sátorban bejelentettük: sikerült! Elképesztő ováció kerekedett, euforikus hangulat, fantasztikus szeretet áramlott felénk ott és később szerte az országban. Hihetetlenül megnőtt az addig sem kicsi renomém, mert úgy jött le a gazdáknak, hogy az Ángyán professzornak sikerült sarokba szorítania a kormányt.

    Hárman képviselték a gazdákat, Jakab István elnök, Bagi Béla alelnök és ön.

    Pista volt a főtárgyaló, a vidékfejlesztési, költségvetési kérdéseket és az európai ügyeket én vittem, a nyomásgyakorló demonstrációs megmozdulásokat pedig Bagi Béla alelnök irányította.

    A Magosz már akkor a Fidesz kottájából játszott.

    Inkább az a helyzet, hogy Orbán a sikerrel zárult megmozdulást követően igyekezett rátelepedni a szervezetre, miután rájött, komoly politikai hasznot húzhat az együttműködésből. A Magosz százezreket ért el a falvakban, ahol úgy tekintettek a Fideszre, mint ami annyira távol áll a vidéktől, hogy az árvízi gátra is öltönyös palikat és tűsarkúban tipegő nőciket küld.

    Ön a Fidesz-Magosz együttműködésnek köszönheti, hogy a 2006-os országgyűlési választáson bejutott a parlamentbe.

    Öt helyet kapott a gazdaszervezet a Fidesz-listán, szabadon tölthette fel, és az egyik mandátumot nekem szánták. Én voltam a gumicsizmás professzor. Nincs túl sok a magamfajtából, ugyanis az akadémiai körökben, a tudomány magas várából nézve általában lealacsonyítónak tartják a nép közé vegyülést. Én viszont akkor érzem jól magam, ha látom a tekinteteket.

    A felesége mit szólt az ön magoszosodásához és a parlamenti képviselőséghez?

    Kemény meccs volt. Jakab Pista óriási pozőr, kijött a gödöllői családi házunkhoz, szó szerint térdre borult a feleségem előtt, arcán az állandó kényszermosolyával, hogy szükségük van rám. Még egy mobiltelefont is hozott, hogy azon tartsuk folyamatosan a kapcsolatot. Miután távozott, a feleségem azt mondta, össze ne álljak ezzel az emberrel. Á, mondom, félreismered, rendes gyerek ez a Pista.

    A 2006 és 2010 közötti ciklust ellenzékben töltötte a Fidesz s vele ön.

    De azért dolgoztunk keményen, továbbra is jártam az országot, rengeteg vidéki ember szavazatát köszönheti nekem a párt.

    A 2010-es választásokat kétharmaddal nyerte a Fidesz, önből kormánytagot, földművelési államtitkárt csinált Orbán Viktor.

    Amire a legkevésbé sem számítottam. Úgy kezdődött, hogy Fazekas Sándor, frakciótag, jogászgyerek, polgármester Karcagról, félrehívott egy szendvicsezésen, hogy „a Főnök kiadta, rakjak össze anyagot az agráriumról és a vidékről, kimennék hozzád konzultálni”. Mondtam, persze, gyere, mindössze harminc éve foglalkozom a témával. Kijött, és egy álló napon keresztül beszélgettünk.

    Egynapos gyorstalpaló elég, hogy alkalmassá váljon az ember mezőgazdasági miniszternek?

    Sanyi dicséretére legyen mondva, jogászhoz méltóan szivacsagya van, nem jegyzetelt, csak kérdezett, nézett, hallgatott és mindent megjegyzett.

    Diktafon a belső zsebbe, aztán a titkárnő begépeli.

    Na, ez eszembe se jutott.

    Hogy néz ki egy miniszteri tanrend?

    Kezdtük az alapoknál, mennyi földünk van, abból mennyi az erdő, a szántó, milyen a birtokszerkezet. Aztán elővettem az iparszerű mezőgazdaság problémáit, és érvekkel alátámasztva megosztottam Sanyival a megoldást is: európai mintára a családi gazdaságokat kell támogassa az állam. Mert a családi gazdaság tradíció, megtartja a népességet, a helyi közösségeket, munkát, megélhetést ad, és képes megőrizni a tájat, a környezet értékeit, az élhető világot. Beszéltünk a mozaikos, színes gazdálkodási szerkezet előnyeiről, a fenntartható, környezetéhez alkalmazkodó mezőgazdaság alapelemeiről, a hagyományos állattartás fontosságáról, az istállótrágya szerepéről a talaj szerkezetének és termékenységének fenntartásában, és sok egyébről. Azt is átvettük, hogy a versenyképesség miatt sem kell aggódni, mert az okos családi gazdák szövetkeznek, együtt vásárolnak vetőmagot, gépet, együtt dolgozzák fel és együtt értékesítik a termékeiket, csak ebben segítenie kell őket az államnak. A nap végére eljutottunk addig, hogy törvénykezéssel hogyan mozdítható helyes irányba a rendszer. Illően megköszönte, hazament. Eltelt pár hét, amikor is hívott Szijjártó Péter, Orbán táskahordozója voltakkoriban, ma külügyminiszter, hogy menni kéne a Főnökhöz Felcsútra ekkor meg ekkor. Nézem a naptáramat, mondom, az nekem nem jó, elígérkeztem Mosonmagyaróvárra, egy fórumra, nem csaphatom be őket. De csak erősködött, hogy átérek a fórumra, megoldják, majd ők átvisznek. Beleegyeztem, azt hittem, Viktor búcsúzásképpen meg akarja köszönni az ellenzékben végzett munkámat. Fazekassal együtt érkeztünk, egyszerű parasztház ízlésesen felújítva, és akkor még stadion sem volt, ami kitakarná.

    Viktor szívélyesen fogadott, meg voltam fázva, kapart a torkom, hallotta a hangomon, hogy nem az igazi, kérdezte, főzzön-e egy teát. Biccentettem, mire meglepetésemre odaállt a sparhelt mellé, fával szépen betüzelt, látszott, nem először csinálja, jó teát készített, megittuk a faragott asztal mellett.

    Aztán a közepébe vágott: „Professzor úr, ő lesz a miniszter.” És Sanyira mutatott. „Remélem, nem haragszol, hogy lesz főnököd” mondta mosolyogva, majd hozzátette, hogy „téged hívlak mellé államtitkárnak”. Azt is megjegyezte, hogy ő csak a minisztereivel tárgyal, de én más vagyok, végigküzdöttem vele az elmúlt négy évet, és kéri, segítsek. Néztem, mint a moziban. Kérdem, mi lenne a program. Mire felsorolt néhány fontosabb dolgot, láthatóan felkészítették belőlem, majd Fazekashoz fordulva: „Sándor, oszd meg a professzor úrral a programot!” És ő, ha izgulósan is, de visszamondta ezen a vizsgán a tanultakat, méghozzá jelesre, a családi gazdaságokat, szövetkezésüket és a környezetgazdálkodást állítva a középpontba. Az összes hívószavamat tudta, Orbán végig elégedetten bólogatott, időnként ráerősített. Azt pedig már maga a Főnök nyomatékosította, hogy a családokkal akar szövetséget kötni, nem a multikkal.

    Ön is kérdezhetett?

    Kérdeztem is. Például azt, hogy mi lesz a Fidesz liberálisaival. Azt felelte nevetve, hogy külföldre küldte mindet, „azért vannak kint, hogy ne legyenek itthon”. Érdeklődtem, mit tesz a párt földügyes könyöklőivel, hisz mind azt hiszi, hogy miniszter meg államtitkár lesz belőle. Azt mondta, erre ne legyen gondom, jóllakatja mindet, az egyikük mögött nincs senki, elüldögél a parlamentben, a másikat meg föltesszük egy magas polcra, ahonnét semmibe nem szólhat bele”. Azóta is országgyűlési képviselők, egyikük házalelnök, jó magas pulpituson, nulla hatáskörrel.

    Turi-Kovács és Jakab?

    Mindegy a név. Fontosabb, hogy ott, Felcsúton, a mosonmagyaróvári fórum miatt a táskámban lapult a vidékprogramom vázlata, tizenöt oldal, átadtam Viktornak azzal, hogy ha tetszik a kottám, megpróbálkozhatunk a koncerttel, ha nem, biztosan talál őhozzá jobban passzoló karmestert. Hétfőn azzal kaptam vissza a paksamétát, hogy rendben, tetszik, meg van véve. Tényleg végigolvasta, a margón kézírással a megjegyzései, olyanok például, hogy neki nem a tőkével van baja, hanem csak a spekuláns tőkével.

    A széljegyzetekkel győzte meg önt?

    Azokkal is. Meg azzal, hogy zseniálisan megérzi, kit mivel vehet le a lábáról.

    Önt mivel?

    Engem a rendkívül hihetően és szinte szó szerint elmondott, számomra fontos hívószavakkal, no meg a közvetlenséggel, a sparhelttel, a betüzeléssel meg a saját kezűleg készített teával.

    Felcsút estéjén mit mondott otthon?

    Letudtam a mosonmagyaróvári fellépést, majd lelkesen meséltem a páromnak, micsoda fantasztikus ember ez a Viktor, és hát az lesz a program, amit én a legjobbnak találok, csodálatos, megmentve a vidék.

    Mire a felesége?

    Csóválta a fejét. Tudta, nem fogom találni a helyem a fiúk között.

    Ön megbánta, hogy bement a kormányba?

    Végül is nem. Több lettem azzal, hogy belülről is körbenéztem a nagypolitikában. És nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy mindent megpróbáltam.

    Orbán viszont megbánta az ángyános frigyet, hiszen elég hamar összetűzésbe kerültek. Mit kalkulált el önnel kapcsolatban?

    Tán azt hitte, ha már bent vagyok, megfognak az előjogok, a szolgálati autó, a sofőr, a titkárság, az, hogy államtitkár uraznak, és mindezekért cserébe majd csak engedek az elveimből, a szakmai, vidék- és gazdacsaládpárti elkötelezettségemből.

    Nyilván azt is számításba vette, hogy köztudott: aki egyszer elszegődik hozzá, büntetlenül nem szegülhet szembe.

    Kezdettől lehettek kétségei velem kapcsolatban, jelét is adta, de bizonyára nem akartam észrevenni ezeket.

    Milyen jeleket?

    Beszédes példa az az eset, amikor mindketten felléptünk egy magoszos nagygyűlésen. A szocik agrárminisztere, Gráf József volt a fő műsorszám, alapvetően tisztességes, jó szakember, eljött meghallgatni őt egy komplett fideszes sor, Orbán, Varga Miska, Matolcsy Gyuri, Font Sanyi. Nem tudtuk, miről beszél majd Gráf, és nekem az volt a feladatom, hogy hozzászóló magoszosként tegyem helyre a minisztert. A közönség frenetikus ovációval fogadta a beszédemet. Ezután Orbán azzal kezdte a mondandóját, hogy „ha valamit kérhetnék az életemben, az lenne, hogy ne kelljen Ángyán miniszter úr után színpadra lépnem”. Igen, minisztert mondott! Pedig hol voltam én akkor még az államtitkárságtól is! Jakab Pista mesélte utóbb, hogy a Főnök úgy dicsért a hátam mögött, hogy „jó nagyon a professzor úr, csak nehogy palotaforradalmat csináljon”. Utólag úgy ítélem meg, hogy Orbán nemigen tűri a párton belüli rendetlenséget, a belső bandaháborút, ezért lép föl tűzzel-vassal a renitensek ellen, nem mellesleg megfojtva így a kreativitást. Csak azt nem értem, hogy nem látta előre, hogy hiába visz be a kormányába, ha gazemberséggel találkozom, nem hagyhatom szó nélkül! Hát én az emberek szemébe kell nézzek!

    Lehet, 2010 tavaszán Orbán még a családi gazdaságokban hitt, s menet közben jött rá, hogy kifizetődőbb, ha a mezőgazdaságban is a nemzeti burzsoáziát építi.

    Lehet így is, de lehet másképpen is. Utólag egyre inkább az az érzésem, hogy eredetileg sem gondolta komolyan az általam képviselt és az ellenzéki Fidesz által folyamatosan hirdetett agrár- és vidékprogram végrehajtását.

    Mikor ment neki először Orbánnak?

    2011 nyarán rádöbbentem, hogy megvezettek. Elkészült az előterjesztés arról, mi legyen a sorsuk a rövidesen lejáró állami földbérleti szerződéseknek. Behozták elém az anyagot, átolvastam, s láttam, hogy ez bizony nem a családi gazdaságokhoz, hanem ahhoz a bizonyos „nemzeti” tőkéhez irányítja a termőföldet.

    Száznyolcvanezer hektárról volt szó, a teljes magyarországi mezőgazdasági terület, az 5,3 millió hektár mindössze bő három százalékáról.

    Üzenetértéke volt a dolognak. Értékválasztás! Száznyolcvanezer hektárral több ezer családi gazdaságot lehetett volna megerősíteni, a demográfiai földprogramban gazdálkodni akaró fiatal párokat elindítani, vidéken tartani. E helyett azt a száznyolcvanezer hektárt odaadták a haveroknak. Pontosan értik a fiúk, hogy a termőföld stratégiai cikk: a globális felmelegedés és az elsivatagosodás miatt egyre kevesebb van belőle, enni viszont muszáj, ráadásul egyre több az éhes száj. Termelsz rajta, plusz folyamatosan nő az ára, spekulálhatsz rá. Spekulálnak is. Szerintem viszont a politikusnak nem az a dolga, hogy spekuláljon a saját zsebére, hanem az, hogy szolgálja a népét.

    Az előterjesztést kézbe véve verte az asztalt?

    Előbb még én, naiv azt hittem, hogy tévedés, kihúztam a szöveg felét, beleírtam a jót, visszaadtam, elvitték, eltelt pár nap, s megkaptam ismét az eredeti verziót. Szó szerint. Még a látszatra sem ügyeltek, arra, hogy azt hihessem, van közöm ahhoz, ami az államtitkárságom illetékességi területén történik. Miniszterhelyettesként alig volt beleszólásom abba, hogy a következő húsz évben ki használja az állami földet.

    Mit tett?

    Abban a félévben épp Magyarország látta el az EU soros elnöki tisztét. Fazekassal megegyeztünk, hogy ő jár külföldre, én pedig tartom itthon a frontot. Jobbára én mentem kormányülésre is. Mondom egyszer Sándornak, hogy „te, ezt a földügyet felvetem a miniszterelnöknek”. Azt feleli: „Ne tedd!” „De hát nem ebben egyeztünk meg.” „Akkor se tedd, azt tanácsolom.” Ráhagytam. És persze már a soron következő kormányülésen előálltam azzal, hogy mi ez az irány, hová kerül a föld, nem erről volt szó, elveszítjük a vidéket, kisemmizzük a családokat. Megfagyott a levegő. Orbán egy előttem addig ismeretlen arcát mutatta, rideg, elutasító lett, helyretett.A kormányülés után rákérdezett, hogy mi volt ez, azt feleltem, hogy én ezt az egészet nem tudom megemészteni. „Máskor, ha problémád van, hívj föl” – válaszolta kurtán. A következő hónapokban lett pár problémám, hívtam, kerestem, de sose értem el. Megértettem: szó sincs félreértésről, azt a szöveget tették elém a minisztériumban, amit a kormányfő rendelt.

    A parlamenti folyosón és kormányüléseken aztán is találkoztak sokszor.

    Formális és fagyos volt mind. Ahogy a sajtóba is kikerült, a kormányülések úgy zajlottak, hogy Viktor érkeztére fölálltunk. Nem zavart, tudomásul vettem, hogy itt ez a szokás. Körbement, mindenkivel kezet fogott, ám amikor hozzám elért, ugyan nyújtotta a kezét, de nem nézett a szemembe, a tekintete már a sorban utánam következőt kereste. Csinált ilyet korábban is. Lakiteleken vettünk részt egy rendezvényen, és a szűk körű vacsorán a házigazda Lezsák Sándor úgy ültetett le bennünket, hogy jobbján Csurka Pista bátyám, balján én, mellettem a feleségem, vele szemben pedig Orbán. A párom szúrta ki, hogy amikor olyasmiről beszélt Viktor, ami nyilvánvalóan nekem szólhatott, akkor sem rám nézett, hanem Csurkára.

    Miért?

    Freud azt mondaná, tudat alatt az járt a fejében, hogy jól átvertem én ezt a szegény Ángyánt. Nincs jobb magyarázatom.

    Ön egyre üzengetett a párton és a sajtón keresztül Orbánnak, míg végül 2012 januárjában lemondott az államtitkárságról. De még hónapokkal ezután, áprilisban is így fejezett be egy interjút: „Egy valami nagyon bánt. Felcsúton a tea mellett még azt kérdezte, „ugye nem haragszol, ha lesz főnököd?”, aztán a lemondásom utáni frakcióülésen már úgy fogalmazott, nincs szüksége kis miniszterekre az államtitkári posztokon. Én úgy érzem, kínosan – tán időnként a kelleténél is jobban – ügyeltem arra, hogy ne tévesszek szerepet. Én azért jöttem, mert hívott, és azért, hogy segítsek. Segítsek az általa kiválasztott miniszternek, és segítsek mindenekelőtt neki úrrá lenni a nehézségeken, és végrehajtani egy valódi néppárti rendszerváltást. Amely végre felemelkedést hozhat a gazdatársadalom, a helyi közösségek és a vidék számára. Sajnálom, hogy ezt a törekvésemet másképp értelmezte. Kérem őt, térjünk vissza oda, ahonnét indultunk: a néppárti politikához, segítsük földdel és minden egyéb lehetséges eszközzel a vidéki közösségeket, a helyi gazdacsaládokat és a fiatalokat. És tényleg tartsuk távol a gazdasági érdekcsoportokat a döntéshozataltól. Ha elszánja magát, engem Gödöllőn megtalál. Ebből a harcból én sem akarok kimaradni. Ha erre hív, jövök. Életem vége felé közeledve még egy ilyen kalandba, azt hiszem, belevágnék.” Miben bízott még ekkor is?

    Abban, hogy mégis meggondolja magát Viktor. Aki, mint kiderült, szintén békét akart velem, illetve próbált hallgatásra bírni. Lázár Jánosra, az akkori frakcióvezetőre bízott, gondolom, olyasmi szöveggel, hogy „kösd le az Ángyán nevű elszabadult hajóágyút”. Minden héten beszélgettünk Jánossal, és egy alkalommal azzal állt elő, hogy a miniszterelnök úr szeretne egy, a Miniszterelnökség égisze alatt működő nemzetstratégiai intézetet, amely összehangolná a tárcák stratégiáit és programjait, egységes fazont és irányt adva a kormányzati munkának. Amit egyébként korábban én vetettem föl Orbánnak. Ezt bízták volna rám: kitalálni, felállítani, működtetni.

    Hozzátette, csinálhatom akár Gödöllőn, mindent megkapok hozzá, épületet, ötven státuszt, és egyúttal lehetnék az egyetem rektora is. Ügyes húzás, tudták, mekkora bánatom, hogy üldözik az embereimet, márpedig ebbe az intézetbe kimenthettem volna jó párat.

    Megkérdeztem Lázártól, mire jó egy ilyen hivatalt vezetni, ha a kormányzati irány pont az ellenkezője annak, mint amit én helyesnek ítélek, ám ő egyre csak azt hajtogatta, hogy „hidd el, ez egy nagyon-nagyon jó ajánlat, ilyet nem dob föl bárkinek a Főnök”.

    És?

    Nem sokat gondolkodtam: nem kértem a mézezett pórázból. Így érkezett el 2013 februárja. A tavaszi parlamenti szezon előtt többnapos kihelyezett frakcióülésre utaztunk, itt vált véglegessé és egyértelművé a szakítás. Napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtottam be a tatabányai fideszes képviselőtársammal, Bencsik Jánossal közösen, mondanom sem kell, hogy mindet leszavazták. Na, szóval a frakcióülésen szót kértem, sejtettem, ez itt a búcsú, ennek megfelelően előadtam minden bánatomat. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágítottam azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között: az előbbi rátelepszik a fürtre, s kiszívja a hasznot, az utóbbi alulról szerveződik és visszaoszt a gazdáknak. Fazekas akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott a fejemhez, hogy kútmérgező vagyok, és a saját fészkembe piszkítok. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy „aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk”. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes. Lesütött szemmel hallgatták a frakciótagok, sose látták ilyennek. Megdöbbentek a megfélemlítés ilyen nyíltságán. Amit aztán maximálisan igazolt az idő: az olyan hepciáskodókkal, mint én, kegyetlenül leszámolt Orbán, viszont azokat a „tisztességesen viselkedő” fideszeseket, akik akár milliárdos köztörvényes bűncselekményeket követtek el, zömmel kimentette az igazságszolgáltatás keze közül.

    Mengyi Voldemort börtönben, Simonka György bíróság előtt, Boldog István alatt billeg a sámli. Pedig az ő lojalitásukra nem volt panasz.

    Tán a megengedettnél jobban dolgoztak saját zsebre. És rajtuk is lehet demonstrálni. Vagy pechjükre az történt, hogy nyomozott egy-egy ügyben az ügyészség, s mire kiderült, hogy a képviselő urak is benne vannak, akkora halom papír gyűlt össze, annyian tudtak róla, hogy lehetetlen volt elsikálni az ügyet. Orbán egy ponton túl nem kockáztatja a politikai tőkéjét. Ám ilyenkor is dacos: nem akkor enged, amikor napvilágra kerül a szélhámosság, és akkor sem, amikor bírálják miatta, hanem később, amikor lecsendesedik az ügy. A „juszt is” mentalitás irányítja. Támadják az emberemet? Juszt se küldöm el. Ha bírálják a felcsúti kisvasutat, megépíti Bicskéig, és ha folytatják a bírálatot, kis túlzással arra ébredhetünk egy reggel, hogy Berlinig fut a sínpár.

    Juszt is, juszt se. Őt nem lehet falhoz állítani. Ő nem szenvedhet vereséget. Ő mondja meg, kiből mi lesz.

    Politikai hiba esetén is ez a képlet. A volt egészségügyi miniszter, Mikola István a szinglihordázásával a 2006-os kampányban leverte a biztosítékot, Orbán hátravonta, öt évvel később kiküldte Párizsba az OECD-hez, manapság meg Canberrában nagykövet. Az Orbán után legtehetségesebbnek tartott fideszes, Lázár János miniszterként húzott, mint az igásló, Európában is meg tudott szólalni, megjegyzem, egyszer akár utód is lehet belőle, bár belső körökben nem túl népszerű, ráadásul leszélhámosozta Csányi Sándort, ami nálunk szintén nem sok jót ígér a karrier szempontjából, na, szóval ő meg azt a hibát követte el, hogy túlerősödött. A Főnök azonnal leszedte, mehetett vissza Hódmezővásárhelyre meg a parlament leghátsó sorába.

    Azon a 2013. februári kihelyezett frakcióülésen őszintének tűnt Orbán dühe?

    Ma se tudom eldönteni, mennyi volt belőle a műsor. Miután elhatározta, hogy megszabadul tőlem, adta magát, hogy példát statuáljon rajtam. Hadd suttogja a had, hogy „te, ha az Ángyánt, akit ő hozott ide, így kivégzi, mit tesz velem, ha lépést tévesztek?!” A képviselők többségének nincs alternatív egzisztenciája, ha kirúgja alóluk a parlamentet, nincs hová visszavonulni. Pláne kartácstűzben.

    Ön még ezt követően is maradt a Fidesz-frakcióban, egészen 2013 júniusáig. Miért?

    Hittem, képes leszek megszólítani pár fideszes képviselőtársamat.

    Sikerült?

    Esélyem sem volt rá. A tatabányai Bencsik János is kihátrált mellőlem, mögülem, miután rájött, hogy vannak még tervei az életben. Pedig jólelkű ember, ahogy a frakciótagok többsége is az, „piszoárbeszélgetéseken” kiálltak mellettem.

    Mi hangzik el piszoárbeszélgetéseken?

    „Professzor úr, de jó neked.” „Miért, Józsikám?” „Te vagy az egyetlen szabad ember a frakcióban.”

    Megérti őket?

    Inkább sajnálom. Szegények, ők csak a piszoárban élték meg a szabadságot. Konkrét beszélgetést idéztem! Az illető 2014 után magas állami pozícióba került, távol a frakciótól.

    Orbán hogyhogy nem lökte ki önt azonnal a képviselőcsoportból?

    Magam sem értem. Talán akkor nem akart ezzel a lépéssel politikai kockázatot vállalni. A kihelyezett frakcióülésen mindenesetre azt mondta, hogy „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”.

    Az utolsó parlamenti évét függetlenként ülte végig. De aztán a 2014-es országgyűlési választásra több ellenzéki párt, köztük az LMP és a Jobbik is hívta a listájára. Mindenkit elhajtott. Miért?

    Mert addigra teljesen kiábrándultam a parlamenti munkából, végtelenül értelmetlennek éreztem az egészet. Mondtam is az LMP-s Schiffer Andrásnak, hogy a fideszes fiúk úgyis átnyomnak, amit akarnak, az ellenzék jobban tenné, ha távol tartaná magát a Háztól, mert csak a demokratikus paravánt biztosítja a trógerségekhez. Szóval nem volt kedvem üldögélni odabent a semmiért.

    Azért csak a nevét adta azon a választáson egy parlamenten kívüli, alig ismert erő, az Élőlánc Magyarországért támogatására. Miért?

    A barátaim csinálták, csupa tisztességes ember, felkértek, hogy a választáson támogassam őket, így, bár sem egyéni, sem listás jelöltjük nem voltam, nem tehettem meg, hogy ne segítsek. És az alapötlet is tetszett, ami tulajdonképpen az általam kezdeményezett Tisztesség és Emberség Szövetsége mozgalomtól származott: a százhat egyéni választókerületben ne a pártfőnök által kijelölt gombnyomogató bábuk induljanak, hanem keressünk helyben megbecsült embereket, akiket az életük hitelesít a helyi közösség előtt, akiket még nem sarazott össze a politika, akik mögött szakmai és emberi teljesítmény áll. Velük tényleges, korrekt vitákra, értelmes konszenzusokra képes szakértői parlamentet lehetett volna összeállítani.

    Az Élőlánc csúnyán leszerepelt.

    Mert nem volt se médiája, se pénze. Semmije se volt. Tán kilenc körzetben sikerült összeszedni a szükséges számú ajánlócédulát, így nem lett országos lista, nem jutottak el a választókhoz. Sok hasznomat már csak amiatt sem látták, mert 2013 nyarán műtöttek pajzsmiriggyel, év végére álltam talpra, pár hónapom maradt az országjárásra.

    A választási kudarc után visszament az egyetemre.

    Pár hónapra. Az akkor friss dékán, Gyuricza Csaba a tanítványom volt, az én kezemből vette át a diplomáját. Ennek ellenére a 2014-es választások után az első dolga volt indoklás és jogutód nélkül megszünteti a közel negyedszázados intézetünket. Meg is kapta érte a Júdás-pénzt, hamarosan a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal államtitkári rangú vezetője lett, ma pedig a mezőgazdasági kutatóintézeti hálózatot összefogó Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója.

    Én pedig szomorúan nyugtáztam, hogy Viktor beváltja az ígéretét: leradírozza az életművemet, nem engem, hanem a környezetemet teszi tönkre.

    Nem volt elég megszüntetni az intézetemet, továbbmentek: a volt munkatársaimat ellehetetlenítették, a felsőoktatási törvényben törölték az alapszakok közül a vezetésemmel alapított és a régióban elsőként indított környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot, és még csak az sem érdekelte őket, hogy ezzel ártanak az országnak és számos egyetemének, ahol időközben megtelepedett ez a képzés.

    Ebben az időben az ön barátjához, Balog Zoltán emberminiszterhez tartozott az oktatásügy. Beszélgettek?

    Inkább felebarátomnak mondanám Zolit. Keresztény ember, már csak ezért sem voltunk rosszban. Annak idején tiszteltük és becsültük egymást. Nincs és nem is volt vele elintéznivalóm. Inkább neki lehet elintéznivalója a lelkiismeretével, és nem csak velem kapcsolatban. Azt hiszem, szép hosszú beszélgetés elé néz az Úristennel.

    Kért bárki politikustól segítséget? Legalább annyit, hogy közvetítsenek ön és Orbán között?

    Csak „összeángyánoztam” volna olyanokat, akiket nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni. Távozásom óta az a beszéd a Fideszben pont elég az ellehetetlenüléshez, hogy „te, ez szokott társalogni a proffal”.

    Kishantos is odalett.

    Az az orbáni bosszú számomra legfájdalmasabb fejezeteinek egyike. Kishantoson huszonegy éven át működött az államtól bérelt 452 hektáron egy világviszonylatban egyedülálló biogazdaság és egy nemzetközi rangú népfőiskola. Létrehozásában egyetemi tanárként annak idején magam is részt vettem, államtitkárként segítettem a működését. 2013-ban kellett volna meghosszabbítani a bérleti szerződést, amit annak ellenére megfúrtak, hogy az Orbán által formálisan elfogadott, széljegyzetelt államtitkári programomban nevesítve szerepelt a kishantosihoz hasonló tudásközpontok létrehozása. Az ország legjobb, biogazdálkodással feljavított termőterülete fideszes haveroké lett. És mi volt az első dolguk? Megszórták műtrágyával a bioföldet. Ez nálam a hazaárulás kategóriája. Két barátom, Ácsné Éva és Bolye Feri vitte a hátán a gazdaságot, Feri belehalt a sokkba. Engem ellehetetlenítenek, kit érdekel? De ez! Végtelenül kegyetlen. És pitiáner. A Főnök elvárásai szerint a földdel tesznek egyenlővé mindent, ami velem kapcsolatos. Aztán felhintik sóval, Kishantost történetesen pétisóval.

    Ön szerint mi mozgatja a miniszterelnököt?

    Általában jellemző rá, hogy mást mond, mint amit tesz. Nyugatra üzente sok éve valamelyik balhé után, hogy „ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek”. De, tartok tőle, még ennél is „ravaszabb” a helyzet: nem azt mondja, amit gondol, és nem azt teszi, amit mond. Vagyis teljesen mindegy, mit mond, az csak „politikai termék”, a gondolatai és a tettei is teljesen mások, mint a duma.

    A liberális oldalról a Fideszhez sodródott Petri Lukács Ádám nyilatkozta a minap a Válasz Online-nak a koronavírusos felhatalmazási törvény kapcsán: „Ha az ember sportoló, mondjuk kosaras, akkor csinálhat bármit, ha labda kerül a kezébe, megpróbálja bedobni. Ilyen a politikus is. Nem hagyja ki a ziccert. Legyen ez bármilyen cinikus, én ezt tehát sporteredménynek látom. Orbán átlátott egy helyzetet és ki is használta.”

    Egyetértek abban, hogy Orbánt mindenekelőtt a politikai haszon érdekli, és az érdekei szerint ügyesen használja ki az adódó lehetőségeket. Mély nyomot hagyott bennem az, amikor egy Putyin-látogatás apropóján szembesítették az újságírók az akkori kormányszóvivőt, Giró-Szász Andrást azzal, hogy a nyugati szövetségesek nem örülnek Orbán és az orosz elnök összekapaszkodásának. Giró-Szász valami olyasmit felelt, hogy egyes uniós országok értékalapú politikát folytatnak, mások érdekalapút, és mi az utóbbiakhoz tartozunk. Lefordítom: ennek a társaságnak igazából nincsenek elvei, értékei, melyek vezetnék őket az életben és politikában, következésképpen, ha az érdekek úgy kívánják, szívfájdalom nélkül félreteszik a fennhangon hirdetett értékeket, és akár az ellenkezőjét mondják, teszik, mint előző nap. De ha nincs érték, mi marad belőled? Ki vagy te értékek nélkül? Semmi. Váz. Gyakran szónokolnak a családról is, és valóban családokat képviselnek, ám sajnos csupán néhány konkrét famíliát. Őket nevezik nemzeti tőkéseknek. Amikor államtitkárként soroltam a miniszteremnek a disznóságokat, egyre azt szajkózta, hogy „meg kell egyeznünk a nemzeti tőkével”. Azt feleltem felindultan, hogy: „Sándor, ezek gazemberek, szétlopják a nemzeti vagyonunkat, egy részük már a rendszerváltás óta hordja haza a cuccot. Ez a nemzeti tőke? Egy ilyen züllött kompániára milyen nemzet épülhet, mi lesz velük belőlünk?!” A másik vérforraló duma a keresztény értékekre és azok védelmére való örökös hivatkozás. Miközben a magát kereszténynek valló kormányunk naponta szegi meg a tízparancsolat szinte minden pontját, különösen a paráznaságra, a hazugságra és a lopásra vonatkozó tételeket. Itt van például a migránsozás, ami a fenyegetettségre, a háborús pszichózisra alapozott kommunikáció szempontjából zseniális, csak épp összeegyeztethetetlen a keresztény erkölcsökkel. Nagy bánatom, hogy a magyar püspöki kar, a saját pápáját megtagadva asszisztál ehhez az erkölcsi mélyrepüléshez, egyedül a volt váci megyéspüspök, Beer Miklós atya szólalt föl ellene, ki is közösítették.

    Ön beengedne minden menekültet, migránst?

    Szó sincs róla, ám Viktorék hülyének nézik és hülyítik a népet, úgy uszítanak a menekülők ellen, hogy évek óta alig látni migránst a magyar határon, és az a pár száz fő is nyugatra tart. Másrészt napnál világosabb, hogy Európával közösen kell megoldást találni a menekültkérdésre, hiszen, ha majd a klímaváltozás és a háborúk hatására tényleg százmilliók indulnak el, nincs az a kerítés, ami megállítja a szerencsétleneket. Harmadrészt: nyilván szigorú felső határa van a kontinens befogadóképességének, és csak az jöhet, aki hajlandó együttműködni, integrálódni. A csibészeket ki kell szűrni, a szabályokat be kell tartatni, a renitenseket haza kell zsuppolni. Ez összefér a kereszténységgel. Az viszont nem, hogy nőket, gyerekeket hagyunk vízbe fúlni, és azok elé is szögesdrótot húzunk, akik a lebombázott falujukból menekülve próbálják menteni a családjukat. Amúgy meg mi is migránsok vagyunk, a Jóisten áldja meg! Kipcsakok! És ha valaki nem tudná, pont azzal igázható le egy vallás, ha a hívei nem képviselik, csak hirdetik a tanokat. Ajánlom Szent István intelmeit Szent Imre herceghez: légy barátságos az idegenekkel, fogadd be őket. Ezt üzeni az államalapítónk. Olyat viszont nem olvastam tőle, hogy bocsáss ki letelepedési kötvényeket, tedd zsebre ezek milliárdos hasznát, és mosolyogva ereszd európai szövetségeseidre a maffiózókat. És olyan keresztényi ideáról sem hallottam prédikálni, hogy akinek pénze van, jöhet, akinek nincs, az pusztuljon. Mit keresett itt a macedón szélhámos exminiszterelnök, akit a hazájában börtönre ítéltek?! A kormány hozta be állami kocsival, szabadon flangálhatott, lejárt vásárolni a boltba, el sem dugták a nép szeme elől. Még szavazhatott is az itteni önkormányzati választásokon! Azt mondta rá Orbán, hogy a barátunk. Hát, nekem ugyan nem a barátom ez a Gruevszki nevű politikusbűnöző.

    Az mitől van, hogy ön is csak akkor emelte föl a hangját az orbáni világ ellen, amikor az önnek fontos területen, a földügyben mohósodott meg a fideszes nemzeti burzsoázia? Korábban nem zavarták a mészároslőrincek?

    Az elejétől láttam gazemberségeket, de azzal hessegettem el a kételyeimet, hogy a fő irány azért jó. Azon az ominózus felcsúti, kormányába meghívó beszélgetésen azt is mondtam Viktornak: „Nézd, elfogadom, hogy nem lehet mindig nyílegyenesen a szent cél felé tartani, különösen nem egy miniszterelnöknek, ám azt nem szeretném megérni, és ahhoz nem fogok asszisztálni, hogy az ellenkező irányba haladunk.” Azt felelte, hogy „professzor úr, tökéletesen megértelek és egyetértek veled”.

    Végzetesen naiv voltam, hogy hittem neki. Tán kezdettől az volt a cél, amit én „csupán” mocskos eszköznek hittem: a hatalom bármi áron történő megszerzése és megtartása.

    Aminek egyik lába a nemzeti burzsoázia kitenyésztése és fölhizlalása, csak hogy legyen, aki állja a politikai cecheket.

    Pár éve még ön is azt nyilatkozta, hogy Orbán a foglya a helyzetnek.

    Tévedtem: nem a foglya, hanem az irányítója.

    Ön pedig Gödöllő foglya. Fél évtizede lényegében remeteként él itt.

    A remete tán túlzás, de való igaz, hogy túl sokat nem mozdulok ki. Amint elértem a korhatárt, vagyis 2015 márciusában, kértem a nyugdíjazásomat. Önkéntes, belső száműzetésben élek, kapcsolatomat a külvilággal minimalizáltam.

    Nem tanítana inkább?

    Tán tanítanék, bár korábbi egyetemi teljesítményeim minden lenyomatát eldózerolták. Ráadásul az összes magyar egyetem rektorát és kancellárját a kormány nevezi ki. Melyikőjük merne katedrát adni nekem? Tavaly augusztus huszadikán díszpolgárává választott Gödöllő. Ennek örültem. Annak kevésbé, hogy noha a hír fölkerült az egyetem honlapjára, három óra múltán levették, nyoma se maradt, észbe kapott a „vétkes”, remélem, nem állították szőnyegszélre.

    Megél a nyugdíjából?

    Az országgyűlési képviselőség majd az államtitkárság megdobta az alapomat, így a nyugdíjam tisztes megélhetést biztosít, és sose voltak nagy igényeim.

    Mire is kéne több? Lövessem ki magam a Holdra? Minek gyűjtögetni, harácsolni? A halotti ruhán nincsen zseb – tartja a mondás. Amúgy nem olyan rossz ám remetének lenni.

    Bár néha eszembe jut, hogy odafönt majd bizonyára számon kérik rajtam, miként gazdálkodtam a tálentumommal, és azon az égi kollokviumon tétel lehet az is, hogy szabad-e önként kilépni közéletből, tanításból, amikor lenne még mondanivalója az embernek. Azzal nyugtatom magam, hogy ezen a mostani terepen tehetetlen vagyok. Aztán, ha netán fordul a világ, előbújhatok, ha még kellek. Ha nem, úgy is jó. A családommal próbáljuk átmenteni magunkat boldogabb időkre.Van egy csodálatos feleségem és öt felnőtt gyermekünk, nyolc unokánk. Az elsőszülött fiam Péter harminchét éves, igazi bölcsész, gimnáziumi tanár, de egy évvel ezelőtt, miután megszületett a harmadik gyermekük, a túlterheltség és a megélhetési nehézségek miatt pályaelhagyó lett, de azért „tanár urazzák” a cégénél. Ildikó lányunk tanító, februárban szülte a nyolcadik unokánkat, Katalin lányunk nálunk, a mi szakunkon végzett az egyetemen, otthon van a gyerekeivel, közben pályázatokat ír egy cégnek, és gazdálkodnak a tanyájukon. Rita lányunk a kertészetit végezte, második gyermekével ő is gyesen, Tamás fiunk pedig tavaly nősült mérnök-informatikus. Két fiú között három lány, ez a mi „családi szendvicsünk”. Szóval, ami engem illet: családapaként tisztességgel hozzátettem a részem a mi közösségünkhöz, a magyar nemzethez, ám bevallom, lelkiismeret-furdalásom van azért, hogy túlságosan sokat voltam távol a családomtól, foglalkoztam sok, ma már haszontalannak tűnő dologgal. Az pedig, hogy az úgynevezett rendszerváltásból csak annyit hoztunk ki, amennyit, tán nem csak az én bűnöm.

    Mennyit hoztunk ki belőle?

    Sokkal kevesebbet, mint lehetett volna. Beszélni lehet szabadon, ez jó, most is elmondhatom a véleményemet, csakhogy annyit ér, mintha a Hyde Parkban hangzana el: semmi hatása. És az is jó, hogy kinyílt a világ: mehetsz és vissza is jöhetsz.

    Ha megy az ember, utóbb érdemes visszajönnie?

    Amikor ezt a kérdést teszi föl egy-egy volt hallgatóm, azt felelem: nézd, nem tudok ma olyat mondani, amivel visszatarthatnálak. Ha én lennék annyi idős, mint te, én sem akarnám iszapbirkózásban felőrölni az erőmet, az éveimet, nekiindulnék, aztán, ha ránk köszönt az a tisztességesebb világ, visszajönnék. Hallom, az uniós pénzből már nem húsz-harminc százalékot kell visszazsugázni „alkotmányossági díjként” a párthoz és ügyintéző főkorifeusaihoz, hanem ötvenet. Kell ez egy értelmes fiatalnak? A szakterületemen a java elment. A minisztériumokban, tisztelet a kevés kivételnek, olyanok maradtak, a kutyámat nem bíznám rájuk, nemhogy az országot. A kontraszelekció ma tán súlyosabb, mint a Kádár-rendszerben, bár igaz, hogy ott a lezárt határ tartott itthon sokakat. És tényleg, mit is mondhatnék arra, hogy „professzor úr, olyan nyert előttem egy pályázaton, akiről tudom, hogy sokkal gyengébb anyagot adott be, mint én, viszont fideszes”? Ami itt megy, annak semmi köze a nemzetépítéshez. Én nem ilyen társadalmat képzeltem. Hanem keresztényt és szociálisat. Vagyis szolidárisat. Ez nagyon nem az. Most van egy szűk milliárdos, urizáló, pökhendi réteg, mely bármit megengedhet magának, és alatta egy széles, leszakadó roncstársadalom, melyben egyre csak gyűlik az elkeseredés és a feszültség. Az államtitkárságról pár héttel előttem lemondott tatabányai képviselőtársamnak annak idején sikerült megkérdeznie Orbántól, hogy mi erre a helyzetre a Fidesz válasza, mi lesz, ha a feszültség robbanáshoz vezet. És tudja, mit mondott a miniszterelnök? Azt, hogy „majd a Pintér elintézi”. Ismétlem: majd a belügyminiszter elintézi. És csak remélem, de igazából nem hiszem, hogy a közmunkára gondolt, s nem a hagyományos karhatalmi eszközök bevetésére.

    Mivel telt a tegnapi napja?

    Utolsó lelkiismereti vállalásaim egyikeként dolgozom a fideszes állami földprivatizáció, vagyis az intézményesített földrablás dokumentálásán. Megyénként publikálom a vizsgálódásaim eredményét, s ha a gondviselő ad nekem időt a végére érni, egyberendezem, kortörténeti dokumentumként kiadható könyv készülhet belőle. Üdítőbb elfoglaltság, hogy gondozom a kertemet, s közben olykor órákon át lesem a madarakat. Megnyugtatnak, helyesek, összeütöttem nekik és rendszeresen feltöltök három etetőt. A minap például éppen azon álmélkodtam, hogy a csuszka a fa törzsén fejjel lefelé is képes kienni belőle a magot. Ha jobban belegondolok, van itt nálam parlament: madárparlament. Igaz, ezek is feszt azon ügyeskednek, ki kit csap el az etetőtől.

     

     

     

     

     

  • A "Magyar konyha" folyóirat 34.évf. 1 száma - Molnár B. Tamás interjú (2010.! - 2020. 02. 28.)

    Magyar konyha folyóirat 34/1 szám, 2010.! jan. "A magyar gasztronómia lelkiismerete" cikkismertetés: 2020. 02. 28.

    Véletlenül talált újság és jó cikk a Magyar Gasztronómiai Egyesület és a Bűvös Szakács blog alapítójával, Molnár B. Tamással.

    "Az általános igénytelenség és beszűkültség nemcsak egészségügyileg, hanem gazdaságilag is katasztrófához vezet."

    "ha lennének jó alapanyagaink"

    (itthon azelőtt) " vajjal főztek... ettek teknősbékavagdaltat... vaddisznófejet, békacombot... rákkal"

    "elterjedt volt az alaplé használata..."

    "Sokkal dúsabb, gazdagabb, vizesebb természet vett körül bennünket"

    "sokkal több halat ettek az emberek... vadat, csigát..."

    "volt pacsirta, fürj, fogoly"

    "a borjúpaprikáshoz nem lehet valódi borjút kapni"

    "az ipari tejföl..."

    a magyar vendégszeretet hírét "lehúzós vendéglők, hiénataxisok lerombolják"

    "volna ehető kenyerünk, burgonyánk, jó vajunk, sajtunk, savanyú káposztánk"

    "az élelmiszer-minősítés ma Magyarországon az ipari lobbik martaléka" (!)

    "jogos elvárás, hogy az élelmiszereket ne külföldről hozzuk be"

    "beszálltunk a tömegtermelés versenyébe"

    "Létfontosságú érdekünk, hogy a mindenkori kormány hosszú távon a kézműves termékek felé orientálja a mezőgazdaságnak legalább egy részét. Hogy ezeknek a termékeknek minőségét független intézmény ellenőrizze és garantálja. Hogy létrejöjjön végre egy minőséggarancia rendszer. Hogy az ilyen termékek mögött megjelenjen végre a hitelesség. Mivel a magyar állam évtizedeken át tevékenyen részt vett az étkezési kultúra rombolásában, értelemszerűen részt kell vennie most az újraépítésében is.

     

    Okos, kemény mondatok. Ellentmondanak ugyanakkor a mai sikerpropagandának, a szabadságharcos országnak. Érdemes összevetni az Ángyán féle, a hatalom által kidolgoztatott de soha el nem fogadott Vidékstratégiával. Csoda, és öröm, hogy egy drága szép újságban megjelenhetnek. Köszönet, feltételezem, a szerkesztőbizottság elnökének, Lévai Anikónak.

    JAVÍTÁS! Mivel az újságnak sem a címlapján, se oldalain nem találtam dátumot, azt hittem, friss, 2020-as. Most egy benne talált hirdetésből megtudtam, hogy 2010-es! Így már minden érthető. Akkor még szabad volt kritizálni. Sajnos ma is helytálló a cikk minden mondata. Bár ne volna.

     

    A 'Felelet' kérdezi:

    Miért nem kerülhet egy kis családi étteremben egy ebéd annyiba, mint otthon? Hiszen a beszerzés, a főzés még olcsóbb is így, csak a kis helyiség fenntartása lenne a többlet.

    (Megoldás: adók, bürokrácia, ellehetetlenítő előírások, ellenőrzések, csakazértis büntetések, melyek persze az óriáscégeket nem érintik.)

    A vevő is ellenőrizhetne sok mindent, ha az ehhez szükséges eszközök, segítő szakemberek a piacokon, boltokban rendelkezésünkre állnának.

    A mai minőség, a nagytermelők, multik inkább a háborús idők katonák tönkretételén meggazdagodó hadiszállítóira emlékeztetnek.

    Halakról:

    A lapszám 16. oldalán "Fogas kérdés" címmel a halakról írnak sok érdekeset. Például, hogy 99%-ban nem élővízből kerülnek az asztalunkra. Hogy nagyrészt becsapnak bennünket a halfajtával (is).

    Jó lenne olvasni arról is, hogy ez a 99% mennyi mérget, ipari hulladékot és gyógyszert tartalmaz, hogy ma már a tengerben is így tenyésztik a halakat, hogy miért nem akarja a mindenkori hatalom visszaállítani a "fokos" vízmegtartó ártéri rendszert, amit a folyószabályozás, az akkori gazdagok akkori föld- és pénzéhsége kétszáz év alatt megszüntetett. Miért drága a hal, miért nem ehetünk balatoni halat.

     

  • A felforrt József nádor tér - Magyar Nemzet Lugas (2019.09.07.)

    A felforrt József nádor tér - Magyar Nemzet Lugas (2019.09.07.)
    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas 14.o. Máté Enikő: Felforrt epe (2019. 09.07.) valamint az 1. és 3. oldal írásai Budapestről, mint legjobb úti célról

    Évtizedes hagyomány, hogy a Magyar Nemzet mellékletében jó írások bújnak meg. A belvárosi tér átalakításáról szóló cikk szerzője két óvatos bekezdés közé helyezi el értékes, őszinte véleményét. A szem előtt lévő mondatok: „Az eredmény – felemás” és „rendezték, ami jó, de meghittebbé is lehetett volna varázsolni”. Az elrejtett részek: „egyre elviselhetetlenebb budapesti nyarak… egyértelmű: a városnak … több fára van szüksége… tarvágást csináltak faltól falig… csak évtizedek múltán lesz lombsátor… sivár, napsütötte, lekövezett katlan… a díszkút … egy plázát zavartalanul díszíthetne… a kecses kutakat, újabb képzavarként, masszív padok veszik körbe…” (Nem ír arról, hogy a polgárság védő-tiltakozása itt is reménytelen volt. Pontosan várható volt a megvalósult lesújtó eredmény.)

    Öröm, ha egy-egy igaz, őszinte cikket olvashatunk, és remélem, Máté Enikő további értékes, bátor írásaival gyakran fogunk találkozni.

    Valaki elmagyarázhatná a politikai, gazdasági, közműveltségi folyamatot, ami a parkot tönkretette, hogy okulhassunk belőle az ország javára, megelőzve a hasonlókat.

    Ötletek kellenek (a hibákat már egész jól összefoglalta), hogyan lehet jóvátenni a történteket. A kutak, padok, lámpák, korlátok, oszlopok, burkolatok könnyen áthelyezhetők, lecserélhetők, módosíthatók. A fák esete nehéz. Esetleg vidéki mezőkről helikopterekkel 100 éves fákat áttelepíteni. A költséget a tarvágásból hasznot húzó cégek és személyek fizethetnék.

    Érdekes lenne, hogy témánk hogyan egyeztethető össze az ugyanezen lapszámban címoldalon kifejtett hírrel, miszerint Budapest a legélhetőbb kelet-európai város és a legjobb úti cél. Újra kelet vagyunk, de ott legalább a legjobb, mint Kádár idején? Mi alapján értékelt minket az Economist?

  • A gyertyától a ledig (2020. 10. 17.)

    A gyertyától a ledig (2020. 10. 17.)

    (Felelet:)

    "Pallérozott kristályból tizenkét lámpások

    Benne sorba függtek, nagy vólt ragyogásuk;

    A viaszgyertyáktól esett villámlások,

    Szememet sértették a sok súgárzások."

       Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása

     

    Gazdag ország vagyunk, dacára az 500 éve tartó megszállásoknak, háborúknak. Nemcsak lakásállományunkat cseréljük le 50 évente, szemben a szegény svájciakkal, franciákkal, angolokkal, hanem a mesterséges világítást is.

    Berlinben az utcai lámpák harmada máig gázlámpa. A fénye is szebb, kevésbé zavar, kápráztat, vakít, és anyagilag is jobban jártak. Nálunk például az iskolákban a 80-as évektől lecserélték az olcsó üveggömb izzólámpákat drága (rút) fénycsőre, majd kompaktra, majd ledre. Persze a csere is drága, az újabb fényforrások is sokkal többe kerültek, de energiát se spóroltunk, és a hálózatot is át kellett építeni, sőt atomerőművet is akarnak, mivel a cserék közben az egykori 60 lux fényerőt 1000 (ezer!) luxra növelték. (iskolákban mért adatom)

    Így hiába fogyaszt kevesebbet (az amúgy előállítása, eldobása és használata közben is mérgező) modern termék. Tizenötszörösére nőtt a fényerő, és emiatt már 100 lux ablakon bejövő fénynél is felkapcsolják a lámpát, hisz sötétnek tűnik nélküle. Hozzájönnek a nulladik órák, a délutánra úgyfelejtett lámpák, és az egyre inkább ablak (de legalábbis megfelelő nagy és magas ablak) nélkül épülő oktatási épületek. (Nem beszélve a teljesen ablaktalan munkahelyekről, plázákról, egyetemekről.) Azaz az 50 évvel ezelőtti napi átlag egy órás mesterséges fény helyett az iskolákban is 10 órát világítanak. Ezt a 15-ször 10-es, azaz 150-szeres növekményt kéne a ledeknek megtakarítaniuk.

    A sok fény, erős fény, vibráló, természetellenes fény, a sok munkafüzeti, számítógépes, mobilos munka (beszélgetés, előadásra figyelés, játék helyett) tönkreteszi a gyerekek szemét. Szerencsére a sok szemüveges növeli az orvosipar hasznát és a GDP-t.

    Persze ez már száz éve kezdődött a fény-ipar-kapitalizmusban is, az izzók élettartamának globális lerontásával. (Izzólámpa összeesküvés c. film, 53 perc itt felirattal) index cikk, magyar nemzet cikk, (reklám, terveztett avulás, hitel - a három alap...)

     Ne féljünk, a ledek vagy autó xenon fényforrások se fognak tovább működni, mint az izzók. De sajnos addig is tűrnünk kell a hatóságok közönye miatt a szembevakító, a hagyományos 65 wattos izzóhoz képest erősebb, fehérebb, kékebb, kisebb pontból jövő és ezért is vakítóbb, közlekedést veszélyeztető fényét, valamint városban a mögöttünk álló magas fényszórójú tankok (SUV), vagy előttünk féklámpát égető, ezzel vakító többtízmilliós autók zavarását.

     

     

     

     

     

     

     

  • A Királydomb (Magyar Patrióták, filmajánló, 7 perc) (2020. 08. 21.)

    A Királydomb (Magyar Patrióták, filmajánló, 7 perc) (2020. 08. 21.)

    A film.

    És egy korábbitájékoztatás.

    Évszázadokon keresztül szolgált a magyar országgyűlések központi helyszínéül a jelenleg Budapest X. kerületében fekvő Királydomb. Az első gyűlést 1277-ben, IV. (Kun) László király idejében tartották itt, az utolsót pedig 1540-ben, majd a török hódoltság megszakította ezt a hagyományt. Az utóbbi évszázadokban azonban szinte teljesen kikopott a köztudatból ez a jelentős helyszín, és a Királydomb nagyrészét mára lakóházak borítják.

     

  • A Mandiner hetilap harmadik számáról (2019.10.01.)

    Mandiner, harmadik szám, 2019. októver 1.

    Tisztelt szerkesztőség!

    Az első benyomás kellemetlen volt.

    A címlap a trágársággal kacérkodik, mint a „konzervatív” újságírók egy része már harminc éve. És ugyanez a „bátor”, polgárpukkasztó(?) kifejezés a belső címben és a cikkben is megismétlődik. A beszélgetés második kérdése (harmadik sor!) pedig már igazán gusztustalan. Persze a „jobboldali” újságok általában az idézés mögé bújtatták trágár, újító hajlamaikat. Mert akkor nem ők a tettesek, csak bátran idéznek. Az olvasók kedvéért, mint más művészek a színházlátogatók és mozifilm nézők „kedvéért”. Én nem kérek ebből, még akkor sem, ha a „keresztény, nemzetmentő” kormány fő TV-s (sóhajtozó) szószólója percenkért trágárkodik tízezrek előtt. Persze Márai szerint a polgárság a mindenkori ellenség, és az erkölcs és a nyelv rombolása fontos igénye egyes hatalmaknak. ("Hallgatni akartam" kötet, kettő/3. fejezetrész)

    Más kérdés, hogy miért épp egy trágár újságíró az egyetlen alternatív főpolgármester jelölt a szocialista mellett? Őt választani a kisebb rossz választása, és éppen ezt ő is ellenzi. Gyanús az újság, hogy valójában cseles kormányjelölt-propaganda. Megszólaltatni az ellenzéket, de rögtön ellenszenvessé tenni. A bőrfejű címlap póz (lefelé hajtott fej, mintha öklelni akarna), a sötét-fekete szín, a vallásosokat sértő idézet, a trágárság, és az erős mondanivaló kifejtetlensége, ami így hazugságnak, butaságnak tűnhet. Persze az, hogy az első számokat a kormánylappal együtt ingyen dobták a postaládákba, már megmutatja az újság megbízóját. A megszüntetett Heti Válasz helyett egy ellenzékpótló újság létrehozása, hadd olvassa ezt, aki vágyik többféle véleményre.

    Másfelől a cikkben elhangzanak valóban rendkívül fontos, sehol meg nem jelenő, bár itt sem kifejtett gondolatok. (Miért nem kérdezett rá az újságíró? Az olvasók helyett? Nem ez a dolga?) Ezek:

    1.: Orbánt a maffia irányítja, például a parkolási. Akkor feltehetjük, hogy fontosabb dolgokban még inkább? Paks? Földek? Ángyán? Stratégiai partnerek?

    2.: „háztáji ellenzék fenntartása” (két helyen is említve). Akkor az is lehetséges, hogy a valódi ellenzékét a Fidesz számolta fel? MDF? Keresztények? Jobbik?

    3.: „Gyurcsány nélkül nem lenne kétharmad.” Akkor ezért szerepeltetik 2006 óta állandóan? Beszélnek róla állandóan? Mossák vele össze az összes ellenzéket? Ezért nincs börtönben sem ő, sem a bűnös rendőrök?

    Még az utolsó bekezdés érdekes, arról jobb lett volna többet kérdezni (a zöld, élhető város). Hisz az a lényeg, a valóság, a cél, a program, a cikk többi része csak a politikai harc.

    A Kárpátalja-film cikk jó lehetett volna. Nagyon fontos téma. Az embernek meghozza a kedvét a filmhez, egészen az utolsó bekezdés elolvasásáig. Ott kiderül(?), hogy a film állást foglal a háborús történésekben az oroszok ellen. (Az amerikai bábkormány mellett?) Kár a filmért. Szánalmas az a rész is, ahol egy „erős, sérült” katona akart az orosz főtanácsos ellen „igazságot” szolgáltatni. A másik fél nem mondhatja el a véleményét? A film hazudhat ezreknek?

    Igazán jó, érdekes, tartalmas cikket keveset találtam. (A pécsi cikknél érdekes lett volna kitérni az eladósodott városok 2013-as adósságátvállalására. Mert az rettentő igazságtalan volt, hasonlítható az 1947 és 1962 közötti magántulajdonnal kapcsolatos történésekhez. A becsületesen gazdálkodó közösségek fizessék a pazarlók közösségek adósságát? Vagy ha a városvezetés sikkasztotta el a pénzt, akkor az ő gazdagodásukat fizesse az egész ország?)

    1.: Váratlanul értékes cikk a Vincent Liegey interjú. Nagyon jó! Ráadásul épp a 25 éve (1994) semmibe vett környezetvédelemről, városi életről szól.

    2.: Örültem a Dresch interjúnak is. Jó lenne ezután egy Somogyi Győző beszélgetés a valóban legfontosabb kérdések cenzúrázása nélkül. És a magyar népzenei közösség tagjaival is lehetne egy sorozat. Vagy akár egy visszaemlékezés a Kalamajka együttes korán meghalt zenészeire.

    3.: Tetszett még Patak Márta írása a szennai skanzenről, a hagyományos életről. Főleg egy mondata: „még árnyékát sem tudja visszaadni skanzen vagy hagyományőrző sokaság” (és itt a mai iskolákra, erdei iskolára is gondol). Erről lehetne sokat írni, sokakkal beszélgetni: A mai élet, az ezt kierőszakoló folyamatok, törvények, iskolarendszer.

    4.:  Tartalmas és fontos Böszörményi Nagy Gergely „Analóg bosszú” írása. (A cím számomra mesterkélten figyelemfelhívó.) A „luddita” szó jelentését tudni kéne? Az utolsó mondat a technológiai lobbiról (annak hatalmáról) és az oktatásról rendkívül fontos. Folytatható téma.

    Összegzés.

    Hatvanhat oldalon volt négy jó cikk, és egy érdekes, de gyanús választási írás. A sok fölösleges, gyenge, időt rabló cikk miatt pedig az olvasó esetleg egy jóba már bele se kezd, sőt ki se nyitja az újságot. Nem tudom, ajánlható-e.

    Persze másfelől az is ritkaság, hogy 4-5 jó, érdekes, fontos írást találjon az ember valahol. A tévékben, rádiókban már 30 éve legfeljebb éjszaka elrejtve jelenik meg valami jó, mint minap egy tavalyi Sára Sándor beszélgetés újrajátszása (Kettesben, Szabó Anett, 2018. május 20., Echo/HírTV).

     További örömteli újságírást kívánok

    Sámsondi Kiss Gergely

  • Andrásfalvy Bertalan néprajztudós (2021. 03. 16.)

    Andrásfalvy Bertalan néprajztudós (2021. 03. 16.)
    Két újság interjúja, idén lesz 90 éves. Az első, az 'egy.hu' elindítója (2019 dec.) Borbás Marcsi.

     

    „Embertelenül bántunk a parasztokkal” – Interjú Andrásfalvy Bertalan néprajztudóssal, volt kultuszminiszterrel

    2021. március 13., szombat

    90 év, nyolc unoka és a népi kultúra iránti valódi elkötelezettség, amely ma is aktív alkotói életformában teljesedik ki – Andrásfalvy Bertalan nevét egyaránt ismerjük a közéletből – ő volt az Antall kormány első kultuszminisztere –, valamint a magyar néprajzból az ártéri gazdálkodás kutatójaként és szenvedélyes gyűjtőként is. A megélt idő és a szilárd pedagógiai elveken keresztül végzett rengeteg munka nemzetépítő törekvéseket szült: a néphagyományban rejlő bölcsesség megismerésére és alkalmazására hívja fel a figyelmet.

    Gáspár Kinga

    Érdekes életrajzi adalék, hogy Petőfi Sándor távoli rokona. Sorsszerű párhuzam is van a két életútban: ahogy Petőfi részt vett a ’48-as szabadságharcban, úgy ön aktívan jelen volt az ’56-os forradalomban. Mennyire távoli ez a rokonság?

    Az én dédnagyanyám anyja Hrúz Judit volt, neki unokatestvére pedig Hrúz Mária, Petőfi édesanyja, aki sokáig élt ükanyámnál, Juditnál. Apám kolozsvári születésű volt. Az ő apja javítóintézeti tanár volt, s amikor elcsatolták Erdélyt, nem írták alá az esküt, ezért kidobták őket. Apám akkor katona volt az első világháborúban. Átjött Magyarországra, itt ismerte meg édesanyámat, aki Mezei lány volt. Mielőtt még megismerték volna egymást, mindketten foglalkoztak népművészettel, édesanyám ötvösművész volt, gyönyörű dolgokat csinált, apámnak is szép népművészeti gyűjteménye volt. A földosztásnál kaptunk mi is egy darab földet a Hanságban, de állatok és eszközök hiányában megélni nem tudtunk belőle. Édesapám elvesztette az állását és egyik segédmunkásságból a másikba ment, mert vitéz volt, és az mindig gyanút keltett. Ugyanígy a bátyám is: munkaszolgálatos katona lett, nem fegyveres.

    A származáson túl van-e a nemzet költőjével közös vonása?

    Amikor diák lettem, én is gyalog jártam a világot, mint Petőfi – ebben hasonlítottunk. Nagyon érdekelt a nép sorsa. A háború után két évig egy majorságban laktunk, cselédekkel együtt, a falutól is távol. Akkor ismertem meg, hogy az emberi nagyság, az emberi intelligencia nem attól függ, hogy hány iskolát járt ki valaki, hanem, hogy hogyan tud élni azokkal a szükségletekkel, amelyek fontosabbak, mint a kenyér vagy az utazás. Innen indult el a végső elhatározás, hogy én ezt a népet fogom kutatni. Írtam is erről, A szeretet a néphagyományban című cikkemben.

    Ekkor találkoztam ugyanis azzal, hogy a nép történelmét nem írta meg a magyar történettudomány. Ezt Asztalos Miklós történész fedezte fel, nem én mondom először. Ő írta azt, hogy a IV. Béla előtt megalakult nemesi nemzet mindig a saját szemüvegén keresztül ítélte meg a történetírást. Amikor végzősként lekerültem Szekszárdra a múzeumba, s már olvastam Kiss Géza és Kodolányi könyveit is, akkor tapasztaltam meg, hogy mi a történelemből nem azt tanuljuk, ami a parasztságot érintette. A vízrendezések például a nagybirtok érdekében történtek: tönkretettek egy olyan vízgazdálkodást, amihez nekünk a jövőben vissza kellene térnünk ahhoz, hogy fennmaradhassunk. A néphagyományban a jelen és a jövő súlyos társadalmi, emberi és szociális gondjainak megoldásához látok példát.

    Az a társadalom, amelyik a szeretetet tekintette legfölsőbb értékének, a természettel is jobban együttműködött. A nagyüzemi gazdálkodásban ez elvész, hiszen a profit a legfontosabb, nem az emberi tényező: nem azzal törődik, hogy mit termelünk, hanem, hogy mennyiért.

    Amikor arról beszélünk, hogy a néphagyományban megvan minden bölcsesség, ami az élethez szükséges, felmerül a kérdés, hogy ma, amikor már nem eleink életformáját éljük, hogyan tudnánk ezt a bölcsességet kamatoztatni, javunkra fordítani.

    Először meg kellene ismerni ezt a műveltséget, de a parasztságot, az ő történetét és művészetét igazából nem ismerjük. Nemcsak a népművészet külsőségeit kell tanulmányozni, hanem azt is fel kell fogni, hogy mit jelentettek a parasztember életében az ő énekei és motívumai, mert ez a művészet eredeti értelme. Így adta ki magából a hajdani parasztember a belső feszültségét és fejezte ki a szeretetét, erről szólnak a szerelmi énekek, a balladák. Alkotni kell tehát, nem nézni, szemlélni. Manapság azzal mérik a műveltséget, hogy ki jár színházba, ki hallgat operát, de a régi emberek maguknak kellett énekeljenek, önmaguknak kellett, hogy megteremtsék ezeket az önkifejezési formákat.

    Attól tartok, hogy most már egy olyan generáció nő fel, amelyik eredeti környezetében már nem fog találkozni a népi kultúrának ezzel a rétegével.

    Többször írtam kérvényeket és csatlakoztam ilyen célú kezdeményezésekhez, hogy állítsák vissza a művészeti oktatást az iskolákban.A néphagyományt oktatni kéne, hiszen ebből alakul ki a művészethez való egészséges viszonyulás. Egy pécsi művészetterapeuta, rajztanár, Platthy István példáját tudom idézni, aki létrehozott egy Csontváry Képzőművészeti Stúdiót a Pécsi gyermekotthonban, ahol úgy foglalkozik a gyerekekkel, hogy mutat nekik különböző tárgyakat, népi motívumokkal, majd rajzoltatja őket. Nem lemásolniuk kell a látottakat, hanem saját kútfőből rajzolnak: kirajzolják magukból a problémáikat. Rátalált tehát a művészet lényegére: az alkotás örömére – ez a legfőbb sajátossága az embernek. Éppen ezért kellene visszaállítani a művészeti oktatást.

    Hogyan lazult fel ennyire a kapcsolatunk a népi kultúrával?

    A 13. században sajátította ki a leggazdagabb nemesi osztály a magyar történelem írását és irányítását és ekkortól kezdve voltak olyan dolgok, amelyekről nem lehetett beszélni. Ekkor kapcsolódtunk be ugyanis Európa kereskedelmi vérkeringésébe, mi marhákat hajtottunk nyugatra. Mivel semmilyen közlekedési eszköz nem volt, amivel a szállítást meg lehetett volna oldani, a lábasjószágot a saját lábán hajtották, ehhez pedig füves területek, legelők kellettek. A cél érdekében a földesurak a parasztok földjeit is legelővé alakították át, így gyakorlatilag már a 13. században sztyeppévé válik az Alföld. Ez ellen lépett fel IV. Béla, ezt akarta megakadályozni, de a nemes urak egyszerűen kinevették, amikor pedig jött a tatár, nem voltak hajlandók őt támogatni. Hofer Tamásnak és Kubinyi Andrásnak vannak tanulmányai erről, de a történelemkönyvekben nincs benne, hogy az Alföld nem sztyeppés terület volt, hanem virágzó, vízzel gazdálkodó jobbágyfalvak ontották magukból itt a legjobb minőségű terményeket. A középkorban még az a hír járta Magyarországról, hogy micsoda finom zöldségek és gyümölcsök teremnek itt, aztán a hírünk is megváltozott.

    Mitől változott meg Magyarország megítélése?

    Erről sok anyagot lehet olvasni, például Benda Kálmán és Sisa István műveit, de én is írtam erről. Rengeteg írás jelent meg Magyarországról határainkon kívül: egyik rosszabb, mint a másik. A hunok, szkíták és avarok bűneit is mind a magyarok nyakába akasztják. Torz megítélésünk okai a magyarság meghasonlásában keresendők: embertelenül bántunk a parasztokkal. Werbőczy István Tripartitumában kijelenti, hogy a parasztok nem magyarok, hanem csak meghódított népek, akiket Kálmán király jobbágyságba emelt. Az erdélyi földesurak a 18. században el is kergették a magyar jobbágyokat és románokat telepítettek be helyettük. Ne csodálkozzunk hát Trianonon, mert ezt mi magunk idéztük elő.

    Arról, hogy mi, magyarok hogyan bántunk saját magunkkal, könyvek sora született már, de kevesen ismerik ezeket: Berlász Jenő részletesen megírja a jobbágyok sorsának alakulását, Simon Péter könyvet írt arról, hogyan kergették ki a magyarokat Erdélyből, Málnási Ödönt még bíróság elé is állították és bebörtönözték egy könyve miatt, mondván, hogy ez egy vádirat a nemzetet fenntartó nagybirtokos osztály ellen. ’56-ban aztán kiszabadult és Münchenben megírta a könyv folytatását. Ezeket a munkákat a történettudomány sokáig elhallgatta.

    Idén 90. születésnapját ünnepli. A megélt idő és a tapasztalatok alapján hogy látja, mit kellene tenni ma, hogy visszanyerjük az elveszített tudást?

    Küzdöttem érte miniszterségem idején is, de nem sok eredménnyel. Az egyik fontos lépés volna visszaállítani a kisiskolákat,hogy a vidéki gyerekeknek ne kelljen hosszú utat megtenniük, hogy tanulhassanak. A másik a már érintett téma, hogy vissza kellene állítani a művészeti oktatást, az énektanítást, a táncot, a néphagyományok és a népköltészet ismeretét. Ebben a szellemben kellene kinevelni a tanárokat is. A Kodály-módszer alkalmazása például nemcsak az énektudás színvonalát javította, hanem egészen más embert szült: ezt vissza kellene hozni. Manapság nagyobb hangsúlyt kap a sportra való nevelés, amely leginkább a versenyszellemet táplálja, nem az együttműködési készséget fejleszti, mint a művészeti nevelésben az együtt alkotás öröme. A kulturális tudás a versenyszellem áldozatává válik. Az iskolának nem az a célja, hogy tudósokat vagy versenyzőket, hanem, hogy embereket neveljen. Ilyen értelemben az osztatlan rendszerű oktatás alsóbb osztályokban hatékonyabb, mint a szakosított pedagógia, és ezt az angolok a mai napig tudják, hiszen az ő nevelési kultúrájuk a karakterfejlődésre épít.

    Ehhez a tapasztalathoz nem könyveken, hanem a terepmunkán keresztül vezetett az út. Ahhoz a néprajzos nemzedékhez tartozik, amely még élő anyagon tanulmányozhatta a folklórt, eredeti környezetében.

    A népi írók társasága vonzott: személyesen ismertem Illyés Gyulát, Sinka Istvánt, nagyon érdekelt Kodolányi, Kiss Géza is – néprajzos akartam lenni, de nem arra vettek föl, román szakos voltam. Végül persze néprajzos lettem. Egy szembetegségem miatt viszont nem tudtam sokat olvasni, így aztán rengeteget jártam terepre, hogy élő környezetében találkozzak a népi kultúrával. Rengeteget gyűjtöttem, gyalog, motorral, biciklivel jártam az országot. Az egyetemen ismerkedtem meg Martin Györggyel és Pesovár Ferenccel, akikkel hármasban sok táncot gyűjtöttünk fel, és eközben előkerültek mesék is. Amikor már Erdélybe is lehetett menni, azonnal indultam. Szerencsémre tudtam románul, ezért nem kerültem nagyobb bajba.

    Mi bizonyult a legnehezebbnek pályája során?

    Szeretem ezt a szakmát, de az én gondolataim csak részben tudtak érvényesülni. Amit az iskolák kapcsán el akartam érni, az sajnos nem sikerült.

    Mit tekint a legnagyobb szakmai eredményének?

    Rájöttem arra, hogy volt egy gazdálkodási forma, az ártéri gazdálkodás, amelyet nem ismertek el a felsőbb rétegek, az urak. A paraszt ugyanis tizedet adott, amiből a földesúr nem tudott meggazdagodni, nekik áru kellett, emiatt kellett a marha még a 13. században. A gabonatermesztés érdekében megszüntetett ártéri gazdálkodás azonban több értéket termelt, mint a későbbi gazdálkodási formák. Nemcsak nálunk, Ázsia több területén is alkalmazták és mindenhol tönkrement az árutermelés következtében. Amikor az emberi közösségek elveszítik együttműködésüket a szegényebb rétegekkel, nemcsak a társadalom esik szét, hanem a természettel való viszonyuk is megváltozik, csorbul, elpusztul. Ez a világon mindenhol így van.

    Az ártéri gazdálkodásról szóló könyvem már harmadik kiadását érte meg – büszke vagyok rá, hogy érdeklődésre talált ez a téma. Azt tartom a legfontosabb eredményemnek, hogy tudományosan igazolni tudom: a paraszti hagyományban rejlő tudásra és tapasztalatokra az élet minden területén szükségünk van. Ha ezt nem tudjuk hasznosítani valamilyen formában, akkor nemcsak a magyarság, hanem az emberiség is kipusztul. Nem szabad ezt az értékrendet leváltani egy profitorientált világra. Vissza kell térni egy olyan társadalomhoz, amelyben az emberek egymás iránt szolidaritást vállaltak és szeretetben éltek, különben saját létünket veszélyeztetjük. Minden rivalizáló társadalom szétszakad, elaprózódik és elpusztul: nem az ellenség végez vele, hanem saját magát teszi tönkre. Nem egy birodalom jutott már erre a sorsra.

     

    Második cikk a Mandinerről.

    A hazafiságról beszéltem, és ezt kigúnyolták – Andrásfalvy Bertalan a Mandinernek

    2021. március 3. 12:01

    Írta: Maráczi Tamás

    „Még el sem mondtam, mit akarok, már tüntettek ellenem.” A rendszerváltás utáni és a mai kultúrharcokról, valamint a magyarság sorskérdéseiről is kérdezzük Andrásfalvy Bertalant, Antall József egykori kultuszminiszterét, aki idén lesz 90 esztendős. Szerinte a kultúrpolitikai vitákban „szakmai érveknek kellene előtérben lenniük, illetve annak, hogy milyen elkötelezettség van egy ügyben a nemzet iránt”. Nagyinterjúnk!

    Andrásfalvy Bertalan (1931) az MTA doktora, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa, az Antall-kormány egykori művelődési és közoktatási minisztere. Az 1960-as évektől kezdve muzeológusként, majd néprajzkutatóként dolgozott, többnyire Pécsett. 1988-ban csatlakozott az MDF-hez, a szervezet pécsi elnöke lett. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990-től 1993-ig művelődési és közoktatási miniszter volt. 2005-ben kilépett az MDF-ből, és csatlakozott a Lezsák-féle Nemzeti Fórumhoz. 1993 és 2001 között a JPTE (később PTE) egyetemi tanára volt. Részt vett a Százak Tanácsa munkájában, amely a nemzeti sorskérdésekről stratégiai állásfoglalásokat készített.

    ***

    Ott volt az 1985-ös monori találkozón, majd az 1988-as második lakiteleki találkozón. Milyen kapcsolatrendszer mentén tudott az ellenzéki kezdeményezésekről?

    Mindig is érdeklődtem a népi írók iránt, hasonló gondolkodásuk volt, és személyesen ismertem Illyés Gyulát, Sinka Istvánt, úgyhogy nyilvánvaló volt, hogy egy nemzeti mozgalomhoz csatlakozom. Még ezen események mellett itt, Pécsett alakult egy értelmiségi klub, ahol politikai kérdésekről is szó volt. Illetve ott voltam a Bibó-könyv szerzői között, a többi szerző többségével ismertük egymást, volt kapcsolatunk és találkoztunk is.

    1988-ban csatlakozott az MDF-hez. Amikor a párttá alakuló mozgalom elnököt választott, ön nem szavazott Antall Józsefre, pedig még az egyetemről ismerte. Miért nem?

    Nem emlékszem már erre, őszintén mondom. Valóban az évfolyamtársam volt, ismertem, és nem volt kifogásom ellene, de másra gondoltam. Nem gondoltam, hogy ő alkalmas arra a feladatra, hogy politikus legyen. Meglepődtem, amikor az elnökségért indult.

    Ön az MDF népi, Antall a kereszténydemokrata szárnyához tartozott. Ez is benne volt a távolságtartásban?

    Nem mondanám őket kereszténydemokratának, inkább az volt a különbség, hogy ők az SZDSZ-szel kiegyezésre törekedtek. Paktumot kötöttek – Antall sok esetben nem az én elképzeléseim szerint kötötte a szövetségeit, illetve viszonyult a környezetéhez.

    A kormányozhatóság érdekében köttetett meg a paktum. Ön szerint anélkül is tudott volna működni, hatékonyan cselekedni az Antall-kormány?

    Nézze, Pécsett az ellenzéki társaságban az MDF és az SZDSZ együttműködött, megegyeztünk, hogy mindig azokat a jelölteket fogjuk támogatni, akik az adott választókerületben a baloldali jelölt ellenében eséllyel többséget tudnak szerezni, a két párt jelöltjei egymás javára visszalépnek ennek érdekében. Egymást támogattuk annak érdekében, hogy legyőzzük a szocialistákat. Ott helyben ez volt a megállapodás. Mi ehhez tartottuk magunkat, de az SZDSZ végül olyan MDF-es jelölttel szemben is indított saját jelöltet, akinek nagyobb esélye volt a győzelemre.

    A kormányalakításkor állítólag Antall sem önben gondolkodott, amikor a kultuszminiszteri posztról volt szó, hanem Katona Tamásban. Egy visszaemlékezésében ön azt mondta, hogy azon dőlt el a dolog, hogy Csengey, Csoóri és Csurka önt javasolta. Ismerték önt?

    Én akkor nem tudtam, hogy engem javasoltak. Mind a hárommal jóban voltam, és már korábbról ismertem őket. Volt kapcsolatom Csoórival, Lakiteleken beszélgettem Csurkával, Csengey pedig szekszárdi volt, én pedig egy ideig Szekszárdon dolgoztam. Korábbi ismeretségeim voltak velük, de különösebb közeli kapcsolatban egyikkel sem voltam soha.

    Nem volt meg a bizalmi viszony a miniszterelnök és ön között. Csupán annak tulajdonítja, hogy Antall egyes ügyek kezelésében más véleményen volt, vagy esetleg személyes okoknak is?

    Csak politikai okai voltak ennek, személyes konfliktusaink nem voltak. Amikor kormánytag lettem, és elmondtam egyes ügyekben a véleményemet, ő sokszor nem fogadta el. Talán nem azért, mert antipatikus voltam neki, hanem mert neki más elképzelései voltak az SZDSZ-szel kötött paktumról.

    Egy életinterjúban azt nyilatkozta, hogy Antallal két-három nagyobb összeütközése volt, ezek a témák pedig a következők: a kisiskolák megszüntetése, aztán az, hogy ön be szerette volna vezetni a kötelező vallásismeretet és erkölcstant, illetve az, hogy az akadémikusok és egyetemi oktatók tudományos minősítését felül akarta vizsgáltatni. Emiatt váltotta le végül a miniszterelnök, vagy más okok játszottak közre?

    A leváltásomat Antall nem indokolta meg. De tény, hogy a kisiskolák bezárásával nem értettem egyet. A kötelező vallásismeret és erkölcstan bevezetését pedig még az egyház egyes képviselői is ellenezték, pedig én nem azt akartam, hogy gyerekeket katolikussá, evangélikussá, baptistává vagy zsidóvá neveljenek az iskolákban, hanem hogy ismerjék meg az emberiség történetének ezt a fontos összetevőjét, a vallást, az Istennel való kapcsolatot, és ezt az tanítsa mindenhol, akinek az ehhez szükséges teológiai végzettsége éppen van. Ha egy kis faluban református lelkész van, akkor ő, ha katolikus van, akkor pedig az. Tehát nem lett volna szó arról, hogy valakire is rákényszerítettek volna egy felekezeti tanítást, hanem egy erkölcsi és vallástörténeti ismeretet adtak volna át. Antall ezt nem támogatta.

    Az akadémikusok és egyetemi oktatók „átvilágítása” is nagy ellenállásba ütközött.

    Igen. Akkoriban olyan akadémikus is előfordult, akinek nem volt elvárható egyetemi végzettsége sem. A lényeg az, hogy volt egy rendszer Európában, ennek keretében bizonyos tudományos szakok összefogtak, és ha valamelyik országban egy professzort kineveztek, akkor a többi országban élő szakmabeli professzorokat, tudósokat megkérdeztek róla, függetlenül attól, hogy egy szocialista vagy egy nyugati országban éltek-e. Emlékszem, egy finn professzor kinevezéséhez anno még Ortutay Gyula véleményét is kikérdezték. Én ezt a rendszert akartam visszaállítani. Nem boszorkányüldözés lett volna, hanem az, hogy a professzorokat nemzetközi elbírálással nevezzük ki akadémikusoknak. Bakos István kollégám fel is vette a kapcsolatot angol, luxemburgi, francia és más egyetemekkel, miniszterekkel és tudományos emberekkel – elő volt készítve a reform, és meg is voltak hívva ezek a külföldi emberek, de egyszer csak Antall kijelentette, hogy ezt nem csinálhatom. Vitába keveredtünk, és bár nem emlékszem pontosan az érvelésre, de valami olyant mondott, hogy „nem lehet, mert nincs benne a paktumban”. Én azonban a paktum tartalmát nem ismertem.

    A beígért „tavaszi nagytakarítás” elmaradt, az ön tárcája alá tartozó kultúra területén is.

    Hadd tegyek egy megjegyzést: a korabeli ellenzéki újságokban Antallt és a kormányt gyalázó vagy negatív színben feltüntető cikkek miatt bekérettem az egyik politikai napilap vezetőjét, egy német embert – akkor azt a lapot és más lapokat is egy német cég vásárolta meg. Felelősségre vontam ezt a vezetőt, hogy míg Kohl és Antall nagyon jóban vannak egymással, ez a német tulajdonlású lap keményen támadja a kormány tagjait és politikáját. Erre az illető azt válaszolta, hogy ez azért van, mert ezeket az orgánumokat olcsón fel tudták vásárolni, de az eladó egyetlen feltétele az volt, hogy a „Mannschafton” nem szabad változtatni. A tulajdonos megváltozott, de a régi újságírók maradtak. Ezt nagyon furcsának találtam, és ennek ismert következményei lettek a közéletben.

    Ön át akarta alakítani a kultúra finanszírozását, meg akarta törni az állampárti befolyást és a régi személyi kapcsolati hálót a szektorban. Milyen körülmények miatt nem történhetett ez meg?

    Nagyon nehéz volt átlátni ezt a területet. Még ki sem mondtam, hogy mit akarok csinálni, máris diákok tüntettek a minisztérium előtt, „Andrásfalvy-veszedelemről” beszéltek. Még el sem mondtam a programomat. Pedig a program első pontja az volt, hogy a pedagógus karban senkinek sem kötelező olyan dolgot mondania, amiben nem hisz. Mindenki a hite és meggyőződése szerint tanítson, de törekedjen az objektív igazság közlésére. Nem követeltem meg, hogy csak marxista lehet egy tanár, vagy csak katolikus, vagy evangélikus. A magyar tanügyben a legnagyobb átok az volt, hogy a tanárok nem taníthatták azt, ami a meggyőződésük volt, hanem amit a párt előírt.

    Önt akkor egy nacionalista, klerikális figurának állították be, ezt szajkózta a média is. A kormánynak nem volt elég kommunikációs felülete saját álláspontja kifejtésére, a rágalmak semlegesítésére.

    Voltak olyan politikusok, akiknek az volt akkor a véleményük, hogy „az Andrásfalvy, a bő gatyájú karikás ostorral fogja a gyerekeket a misére hajtani”. És ezen röhögtek, meg is írta akkor a Magyar Narancs. Olyan dolgokat hoztak fel, amiket nem is mondtam. Az egyetem konferenciatermében, a Múzeum körúton a meghallgatásra meghívtuk a tanárok képviselőit, a szakszervezetet, és elmondtam a fentebb mondott elvemet, valamint azt, hogy nem szabad megszüntetni a kisiskolákat – még akkor sem, ha osztatlan osztályok vannak, hogy ne kelljen a gyerekeket utaztatni órák hosszat. A beszédem után lehetett kérdezni, az első kérdést egy szakszervezeti vezető tette föl, azt kérdezte, hogy: „Mondja, miniszter úr, mikor mond le?”. Ilyen szellemiség volt. Székesfehérváron ugyanez történt: még el sem mondtam, mit akarok, már tüntettek ellenem.

    Baloldali kulturális hegemónia volt még sokáig – érdekes módon ma már ezt sokan vitatják. Az volt? A baloldali kulturális-politikai narratívák túlsúlya volt jellemző?

    Igen, ez így volt. Én így emlékszem. A kultúra minden területén így volt, vagy akár a rádióban is. Egyszer a rádióban azt hangoztattam, hogy az igazi magyar történelemnek megfelelően többet kellene törődni az ifjúság magyar öntudatának a nevelésével, és ilyen műsorokat kéne csinálni. A művészeti oktatást pedig vissza kellene állítani nagyobb súllyal az iskolákban, mert a hazafiságot nem matematika vagy fizika órákon tanítják, hanem a történelem vagy a magyar órákon. Ahhoz, hogy valaki ragaszkodjon a hazájához, a történelmet és a magyar irodalmat nemcsak tanulni kell, de gyakorolni, énekelni, táncolni is; részt venni a közös kulturális eseményeken. Ilyeneket mondtam ott, és ezt kigúnyolták.

    A régi paraszti kultúrában nem hangversenyre vagy színházba jártak, hanem akinek fájdalma vagy öröme volt, az maga énekelte el, táncolta el, vagy maga faragta, hímezte azt a tárgyat, amivel szeretetét akarta valakinek kifejezni. A művészet teremtésének örömét vissza kellene adni minden egyszerű embernek, mert az nem csak szórakozás, a szabadidő eltöltésének egy módja; a művészet leginkább életszükséglet, az emberi kapcsolatok, a közösség, a szeretet kifejezésének eszköze. Hiányára vezethető vissza az elmagányosodás, elvándorlás, öngyilkosság, válás... stb.

    A 2010-es kormányváltás óta nagy változások történtek a kultúra és az oktatás területén is: az ellenzék „egész pályás” letámadást emleget, a médiaviszonyok és a kulturális intézményrendszer átalakulását az állam által felülről irányított mesterséges, néhol erőszakos beavatkozásnak látják. Ön is?

    Nem egészen. Bár nem látom kifogástalannak az állásfoglalásokat, de nem úgy látom, hogy itt egy ideológiai diktatúra lenne. Számomra nem az a felháborító, ha valaki más nézeteket vall, hanem ha valaki azért kap funkciókat, mert hűséges valakihez. Vagyis nem a tehetsége, a hozzáértése, a kapacitása alapján kapja meg a rangját, hanem azért, mert engedelmes híve a pillanatnyi igényeknek.

    A kulturális harc jelképes színtere az SZFE körüli huzavona. Világosan látszódnak itt a törésvonalak, a két tábor szakmai és legfőképp politikai vonatkozású ellentétei. Emlékezteti ez a helyzet a régi urbánus-népi ellentétre?

    Hát, ebből a szempontból ezt még nem elemeztem. Én csak azt sajnálom, hogy olyan kérdésekben, amelyekben megegyezés révén az ország javát kéne szolgálni, veszekedés van. Ez előfordult akkor is, és a jelek szerint most is. Ezek a dolgok a másik ember lejáratásáról szólnak, nem a szakmáról. A kultúrpolitikában nem szabad ilyen személyes dolgokkal előjönni, a lényeggel kellene foglalkozni. Van „damaszkuszi út”, és tehetséges emberek is megjárták azt – nem arra való a politika, hogy egymást gyalázzuk. A szakmai érveknek kellene előtérben lenniük, illetve annak, hogy milyen elkötelezettség van egy ügyben a nemzet iránt. Támogatja-e a nemzeti érzés fejlődését, a hazafiságot, vagy éppen a cinizmust, a nihilizmust.

    A kulturális harc másik újszerű és szintén szimbolikus jelensége a Meseország mindenkié nevű gyerekkönyv körüli vita. A mesekönyv kisebbségek szemszögéből értelmez újra népmeséket, a bírálók szerint ez homoszexuális érzékenyítés gyerekek számára. Mi a véleménye?

    A régi meséknek komoly funkciójuk volt az erkölcsi nevelésben, a férfi és női hivatás kialakításában. Ezért a genderelméletet hirdető meséket elítélem, nem tartom a gyerekek boldogságát vagy a nemzet ügyét szolgálónak. A mesékben azt kell hangsúlyozni, hogy egy szegény, harmadik királyfi, vagy egy kis kanász is tud boldogulni: ha nemes és jó, akkor király lehet. Azt a mesét, amely a teremtett emberi nemet, a családot bármilyen formában gyengíti, nem tartom elfogadhatónak.

    MMA, Klik, MTA, PIM, SZFE...stb. Mi az átfogó véleménye az Orbán-kormányok kultúrpolitikájáról?

    Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert ha van véleményem, amely nem egyezik a kormány véleményével, azzal én még nem leszek gyurcsányista. Ha kritikát mondok, akkor besorolnak a destruktív ellenzékhez. Tehát nincs igazi vita, kulturális kérdésekről sem. MTA, egyetemek átszervezése, és így tovább. Ezeket az ügyeket jobban át kellett volna beszélni, több előzetes vita kellett volna a vezető kutatók, professzorok bevonásával. Több véleménycsere, több szabadabb vita – ezt szeretném látni. Illetve a pedagógusok és az orvosok anyagi megbecsülése kellene, mert mindkettő nagyon fontos hivatás: az egyik a lelki, a másik a testi egészségért felelős.

    Nagy figyelem kíséri a magyar őstörténeti kutatásokat, a Magyarságkutató Intézet tevékenységét. A Hunyadi-család és több magyar király genetikai meghatározása, az Árpád-ház forrásvidékének vagy a magyarok őseinek kutatása, a vitát kiváltott A pozsonyi csata című animációs film. Néprajzosként izgalmasnak látja ezeket?

    Sok egyoldalúság van. Nem tartom feleslegesnek, de nem tartom fontosnak sem. Fontosabbnak érzem, hogy a magyar nép igaz történetét megírjuk. Egy nemzetet nem a vére határozza meg, hanem a kultúrája. Azt pedig ugyanúgy tanulni kell, mint a nyelvet. Nagyon fontosnak találnám, hogy azoknak a kis népeknek a művészetével foglalkozzunk, amelyek a magyar rokonságot vallják. Ezeknek a kultúráját kellene megismerni. Hadd említsem meg Máthé Lajos nevét, aki ötször-hatszor járt Belső-Mongóliában, Ujguriában, Kazahsztánban, körülbelül 600 olyan könyvet írt össze, amelyek a rokon népek irodalmát tartalmazzák. Több mázsa ilyen könyvet hozott haza, ezek kínai, arab, cirill vagy kazah írással készült könyvek, és ezekből állított össze egy bibliográfiát, amelyben ezen könyvek tartalmát magyarul ismerteti. Ez a gyűjtemény páratlan.

    Tavaly a centenáriumon sokakat megleptek Trianonnal kapcsolatos gondolatai, miszerint a történelmi Magyarország szétesésének súlyos belső okai, magyar felelőssége is van. Ez a szembenézés még nem történt meg. Ha megtörténne, a trianoni trauma jobban feldolgozható lenne?

    Persze. Mert a trianoni trauma végső következtetése az, hogy ha összetartottunk volna, akkor ez nem történt volna meg. A magyarság a két nagyhatalom közötti vergődésében hol az egyik, hol a másik uralma alá került. De még fontosabb, hogy a gazdag nemesi réteg érdekei minden más magyar érdeket elnyomtak – ennek irodalma van. Egy példa: az erdélyi földesurak elkergették magyar jobbágyaikat, és betelepítették a románokat. Vagy: a magyar kormány megszüntette a keresztényszociális mozgalmat, amely Nyugat-Európában jótékony hatással volt a politikára. Azon sem kell csodálkozni, hogy egyedül a nyilasok és a kommunisták álltak ki a földreform mellett. Mária Terézia idejében a nagybirtokok és azoknak az árutermelésből befolyó profitját nézték, és közben tönkre ment az ország, hárommillió koldus lett, és másfél millió kivándorló.

    Földosztás elmaradása, nagybirtokrendszer aránytalansága – sokszor beszél erről. Miért érzi ezt a legnagyobb fejlődést gátló tényezőnek?

    Mert ez tönkreteszi a földet és a társadalmat. A falu kipusztul. Az a föld, amelyen azokat a növényfajtákat termesztik, amelyek a legtöbbet termik, ahol olcsón olyan vegyszerekkel dolgoznak, amely a méheket is kiirtja, egyoldalúvá teszi a mezőgazdaságot, csökken a termőmennyiség.

    Nem szabad a rövid távú profitért gazdálkodni, hosszú távra kell gondolkodni, ahogy a parasztok tették régen.

    „Adjanak 15-20 hektárt a nagybirtokosok a falunak, hogy ott biogazdaságot lehessen kialakítani!” – írta egy kiáltványban. Miért lenne ez előremutató?

    Azért, mert a magyar éghajlat, a megfelelően kezelt föld a világon egyedülálló minőséget tud létrehozni. A középkorban közmondásos volt a magyar gyümölcs, zöldség – nekünk nincsenek olajmezőink, sem kiterjedt erdőink, nekünk ez az, amiből egyedülállók tudnánk lenni. A nagybirtokrendszer nem tudja kiaknázni ezeket az adottságokat, mert pusztítja a földet. Azt a vizet, amely szétterítve megtermékenyítette egykor a Kárpát-medencét, ma lefuttatjuk a Fekete-tengerbe.

    A magyar vízgazdálkodás ma is modellértékű. Ha a Földön a jövőben kiélesedik a harc az ivóvízért, Magyarország adottságai még inkább fel fognak értékelődni. Hogyan bánunk a vizünkkel?

    A 18. századra ármentesítéssel egy magas színvonalú vízgazdálkodást tettek tönkre. A középkori források regéket írnak a magyar mezőgazdaság teljesítményéről, sőt, a kora középkori források a magyarokról azt írják, hogy csatornáik vannak, és fejlett mezőgazdaságuk. A karakórumi, a Szir-darja-i, kambodzsai vízgazdálkodás nagyon hasonló volt ahhoz, amelyet itt, Magyarországon is használtak, de végül tönkre tettek. Ez egy több ezer éves tudás volt – a lényege az volt, hogy együtt kell működni a természettel. A kiáradt folyók vizét hasznosították, és nem gátak közé szorították, mint most is; lekergetik a Fekete-tengerbe több száz tonna trágyát érő hordalékkal együtt, ami azelőtt itt maradt és szétterült. A régi árvízgazdálkodás visszaállításával egyedülállót lehetne tenni.

    Mik ma a magyarság legnagyobb sorskérdései?

    A fiatalság magyarságának, hazafiságának felébresztése, hogy a fiatalok ne csak a saját sorsukért tanuljanak, dolgozzanak, hanem hogy a magyarság sorsán is javítsanak. Ez ugyanis az ő felelősségük is. Fontos az ő itthon tartásuk is a nemzeti művészeti neveléssel, a népet is érintő, igazi történelem tanításával, és nagyon fontos az ezt tanítók megbecsülése.

    fotó: Andrásfalvy Boróka, Andrásfalvy Bertalan, MTI

     

    kapcsolódó:

    Andrásfalvy Bertalant méltatja Schiffer András

    2021. március 3. 17:43

    Posztot írt Schiffer András a Mandiner mai, Andrásfalvy Bertalannal, az Antall-kormány kultuszminiszterével készült interjúja kapcsán.Az LMP egykori alapítója a következőket írta: 

    „Andrásfalvy Bertalan a rendszerváltás utáni kormányok egyik legtisztább lelkű minisztere. A legenda szerint, hivatalban levő miniszterként, saját maga baktatott le a sarkon levő postahivatalba, hogy személyes leveleit feladja: nem akarta közpénzen, hivatalnokokkal intéztetni személyes ügyeit. Ilyen is volt.

    Ma azt mondja a nagybirtokrendszerről: »Mert ez tönkreteszi a földet és a társadalmat. A falu kipusztul. Az a föld, amelyen azokat a növényfajtákat termesztik, amelyek a legtöbbet termik, ahol olcsón olyan vegyszerekkel dolgoznak, amely a méheket is kiirtja, egyoldalúvá teszi a mezőgazdaságot, csökken a termőmennyiség. Nem szabad a rövid távú profitért gazdálkodni, hosszú távra kell gondolkodni, ahogy a parasztok tették régen.«

    Elmondhatatlanul szégyellem magamat azért, hogy '90 őszén, első éves egyetemistaként boldogan gúnyoltam, tüntettem ellene a Szalay utcában.”

     

     

     
     

     

     


     

     

     

  • Ángyán József a kínai egytemről, hazaárulásról (2021. 04. 20.)

    Ángyán József a kínai egytemről, hazaárulásról (2021. 04. 20.)

    2021. 04. 20 Ángyán József levele

    Fudan Budapest - a kínai pártegyetem hazai kormányzati letelepítése

    Kedves Barátaim!

    Egy - nekem szinte felfoghatatlan, meghaladni gondolt állapotokat felidéző, vészjósló - kormányzati tervről szóló hírrel kapcsolatban írok.

    Nem tudom, hogy mennyire kíséritek figyelemmel a bennünket körülvevő világ történéseit, de én csak utólag, Darvas Béla professzor írásából (undefined, undefined) szereztem tudomást a kínai pártegyetem magyarországi letelepítésének kormányzati szándékáról, ami mélységesen felháborított, és az ügy számomra a rendszer szintű, állami rangra emelt hazaárulás és korrupció megalapozott gyanúját is felveti. De azt a tragikus helyzetet is jelzi, hogy milyen mértékben kerülhetett a magyar kormány a kínai gazdasági-politikai érdekek fogságába, ami számunkra nem túl bíztató jövőt vetít előre. Isten legyen irgalmas hozzánk és utódainkhoz!

    Az íráshoz - hallgatási fogadalmamat időlegesen felfüggesztve - magam is hozzászóltam, mert úgy gondolom, hogy ezt már valóban nem lehet szó nélkül hagyni. Véleményemet - amelyet megjegyzésként más posztokhoz (pl. undefined) is hozzáfűztem - a csatolt fájlban olvashatjátok. Ebben "nemzeti konzultációs kérdések" formájában a projektet érintő legsúlyosabb ügyeket mintegy magamnak összegeztem, de a "kereszténységet védelmező" kormányunknak is szíves figyelmébe ajánlom..

    A szerintem tévútról bennünket visszafordító Gondviselésben bízva, az ügy és lehetséges következményei végiggondolását kérve, szeretettel és barátsággal: Jóska

    U.i.: levelemet és csatolt véleményemet a közvéleménynek is szántam, így az szabadon terjeszthető

     

    Ha Kína hitelt nyújt

     

    Azt mondja Róna Péter professzor (Klubrádió, 13.10), hogy az afrikai, de európai vagy akár dél-amerikai országoknak nyújtott kínai hitelek közös jellemzője, hogy:

    - rendszerint olyan célra nyújtják, amit a beruházás saját tevékenységének eredményéből nem tudnak visszafizetni,

    - a szerződéseknek rendre van egy titkos záradéka, amely azt tartalmazza, hogy amennyiben a hitelezett ország nem tudja visszafizetni a hitelt, akkor jelentős nemzeti vagyon kerül át kínai tulajdonba.

    Utánanéztem, a nemzetközi sajtóból néhány példa:

    - Sri Lanka a legfontosabb kikötőjét kénytelen "bérbe adni" Kínának, amit Kína hadikikötőként használ,

    - Görögországban a legfontosabb kikötő került többségi kínai tulajdonba, ("Pireusz kikötője lesz a kínai sárkány feje" )

    - Venezuelában a teljes olajkitermelésre tette rá Kína a pecsétjét,

    - A legújabb: az Észak-Macedóniában kínai hitelből épített autópályára felvett kínai hitelt az EU-val akarja visszafizettetni. Ez nem sikerült, így jelentős földterületek kerülnek Kína tulajdonába.

    A szakirodalom ezt "rabló hitel"-nek nevezi.

    A magyar és a kínai kormány között létrejött (Belgrád - Budapest vasút), és létrehozandó(?) (kínai egyetem) hitelszerződéseknek nemcsak a záradéka, de a teljes szerződés titkos... sőt, az is titkos, hogy miért titkos.

     

    Fudan Budapest Egyetem

     

    Az újabb fejleményekkel kiegészített megjegyzés Darvas Béla professzor posztjához (2021. 04. 17.)

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    Tisztelt Professzor Úr! Kedves Béla!

    Nagyon köszönöm, hogy ráirányítottad a figyelmet a nem akármilyen Fudan Budapest Egyetem projektre. Személyes tapasztalataidon is alapuló megjegyzéseiddel, kételyeiddel és ellenérzéseiddel mélységesen egyetértek, azokhoz – szíves engedelmeddel – néhány további megjegyzést és egy – tán leginkább a kormányhoz címzett – javaslatot fűznék.

    Nos 2003-ban Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása – ezzel szuverenitásunk egy részének kétségtelen feladása – ügyében még országos népszavazás volt. Azóta sokat fejlődhetett az ország, vezetése ma „sokkal jobban teljesít”, hiszen úgy tűnik a bonyolultabb – „hova kerüljön a biciklitároló” típusú, a közösséget megosztó, sorsdöntő – kérdések „ösznemzeti” megvitatásával szemben a kelethez, annak diktatúráihoz való csatlakozást érintő „egyszerű ügyekben” nemhogy népszavazásra, de még csak „nemzeti konzultációra” sincs szükség. A kormány és annak feje – „a magyaroktól kapott teljeskörű felhatalmazás” jegyében nem először – „az emberek” és a törvényhozás megkérdezése nélkül is dönteni tudott a kínai elköteleződés újabb lépése mellett.

    Áttanulmányozva ezt a "nagyívű" projektet, a "kiváló" döntés végleges „nemzeti megpecsételése” jegyében mégsem volna tán haszontalan legalább pl. az alábbi kérdésekben „nemzeti konzultációt” tartani:

    Egyetért-e Ön azzal, hogy 31 évvel a rendszerváltás és 17 évvel az EU-csatlakozás után

    • az a sanghaji Fudan egyetem, a Kínai Kommunista Párt elitegyeteme létesítsen Budapesten, 520 ezer négyzetméteren, részben a tervezett ferencvárosi, 12 ezres kollégiumi negyed, a Budapest Diákváros helyén, 4-5 karból álló, 5-6 ezer hallgatót és mintegy 500 oktatót befogadó önálló egyetemi campust, amely egyetem
    • együttműködik a kínai hírszerzéssel, külön kémiskolát működtet, és a Kínai Kommunista Párt elitképzőjeként tanárainak és hallgatóinak legalább negyede párttag?
    • alig két éve chartájában a gondolat- és kutatási szabadságról szóló részeket a Kínai Kommunista Párt iránti hűségnyilatkozattal helyettesítette?
    • kinyilvánította, hogy az egyetem alapvető vezetője a KKP egyetemi bizottsága?
    • ahol a párt iránymutatásainak megfelelően az oktatás és kutatás nem érintheti egyebek mellett az alkotmányos demokrácia, a civil társadalom, a sajtószabadság, a KKP bírálata, a kínai szocializmus nehézségei és az emberi jogok területeit?
    • ahol Hszi_Csin-ping – Mao Ce-tung-ot is megszégyenítő – iránymutatása szerint az egyetemi oktatás és oktatásszervezés lényege az ideológiai és a politikai munka, minden tudomány Marx elméletén alapul, az egyetem dolga pedig ezt a hallgatókban szüntelenül tudatosítani, hogy mindannyian a szocialista alapértékek rendíthetetlen híveivé váljanak?
    • már 2024-től Fudan Hungary Egyetem néven működjön, amit – a magyar állam alóli egyetem-kiszervezések mintájára – egy kínai-magyar vagyonkezelő alapítvány hoz létre és tart majd fenn?
    • a projekt 100 MrdFt közvetlen magyar költségvetési forrásból és 450 MrdFt – a magyar állam által, a Budapest-Belgrád vasút beruházás mintájára felvett – kínai hitelből valósuljon meg, amelyet teljes egészében Magyarország fizet?
    • a nyilvánosságra került kormányelőterjesztésnek és titkos kormányhatározatnak megfelelően
    • a főváros és a kormány előzetes megállapodása alapján sokezer magyar diáknak tervezett, modern kollégiumi és közösségi tereket ígérő Budapest Diákváros projektet felrúgva, területének egy jelentős részén, azt kiszorítva,
    • kizárólagosan kínai kivitelezésben – kínai technológiával, munkaerővel és építési anyagok felhasználásával – épüljön meg,
    • a jogi szabályozásnak pedig – tán már nem is meglepő módon – mielőbb „el kell érni azt a pontot, ahol a beruházással összefüggő folyamat már nem állítható le”?
    • az építkezést – az EU vonatkozó szabályozásának való megfelelést „nem relevánsnak” tekintve – arra a Kínai Állami Építőmérnöki Vállalatra bízzák,
    • amelyet a Népi Felszabadító Hadsereggel, vagyis a kiber-kémkedést és technológiai hírszerzést jórészt felügyelő kínai katonasággal való szoros kapcsolata miatt, a velünk NATO-szövetséges Egyesült Államok védelmi minisztériuma 2017-ben feketelistára tett?
    • amely 2012-ben az Afrikai Unió székházát – mint öt év után kiderült – egyfajta kínai "hírszerzési központként" építette meg, titkosszolgálati lehallgatási és információ-továbbító technikával/technológiával szerelte fel?
    • amelynek nemzetközi beruházásait az elmúlt 10-12 évben ezen túl is korrupciós és/vagy kémkedési ügyek sorozata (pl.: fülöp-szigeteki útépítés, bahamai luxushotel- és kaszinóépítés, pakisztáni autópálya építés, ausztrál építővállalat felvásárlás kísérlete, stb) kísérte?
    • (a poszt utáni legújabb fejleményként) a Kormány javaslatára az Országgyűlés úgy módosítsa a vonatkozó törvényt, hogy
    • az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli székhelyű (azaz jelen esetben kínai – a szerző) felsőoktatási intézmény akkor folytathasson nálunk oklevelet adó képzési tevékenységet, ha Magyarország és a külföldi intézmény székhelye szerinti állam (azaz jelen esetben Kína – a szerző) kormánya által kötött nemzetközi szerződésben szerepel, és
    • képzése a magyar felsőoktatási intézmények képzésével egyenértékű, amely esetben
    • a felsőoktatási intézmény székhelye szerinti államban (azaz jelen esetben Kínában – a szerző) elismert végzettséget tanúsító oklevelek és fokozatok legyenek adhatóak, továbbá
    • az oktató- és kutatómunkára, az intézmény működésére az intézmény székhelye szerinti állam (azaz jelen esetben Kína – a szerző) előírásait kell alkalmazni?

    A további tájékozódáshoz, a kérdések mérlegeléséhez és megalapozott megválaszolásához egyebek mellett pl. az alábbi forrásokat és azóta megjelent írásokat is ajánlom az érdeklődők szíves figyelmébe:

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    Érdemes a kormányzati propaganda szócsövének írását is elolvasni, amely nem a tényeket cáfolja, vagy a döntés megalapozottságát igazolja, hanem a titkos kormánydöntés kiszivárgását – jól bevált gyakorlata szerint – a főpolgármester személye elleni támadásra használja:

    ('Felelet': nem tudtam bemásolni)

    A figyelemfelhívó írásért ismételt köszönettel, a – szerintem az állami, rendszer szintű korrupció és hazaárulás megalapozott gyanúját is felvető – projekt további fejleményeit, a körülötte kialakuló kormányzati terelést és hazudozást is figyelemmel kísérve, szeretettel és barátsággal: Jóska

    Gödöllő, 2021. április 19.

    Ángyán József

     

     

     

     

     

  • Balaton, pénzemberek - Káli Híradó 2020 augusztus (2020. 05. 22.)

    Balaton, pénzemberek - Káli Híradó 2020 augusztus- Somogyi Győző (2020. 08. 22.)

    http://www.kalihirado.hu/

    Pénzemberek, befektető és ingatlanfejlesztő cégek sokasága repült rá idén a Káli-medencére és az északi balatonpart még beépítetlen kis darabjaira. Ezek a tájat nem ismerik, nem szeretik. Csak mint pénztermelő forrást akarják "fejleszteni" - azaz teleépíteni nagyméretű tájidegen szállodákkal, lakóparkokkal, szórakozóhelyekkel, yachtkikötőkkel. Kihasználva azt, hogy ezt a tájat mindeddig sikerült megőrizni és ezzel vonzóvá tenni.

    Nem törődnek azzal, hogy óriási ronda épületeik, autóparkolóik, a túlgerjesztett turistatömeg megfosztja jellegétől és vonzerejétől a tájat és az az idegenforgalom is összeomlik, amiből ők hasznot húzni akarnak.

    Sajnos a kormány "idegenforgalom fejlesztés" jelszóval minden káros építkezést milliárdokkal támogat, ezért a nagy üzlet maga a beruházás tekintet nélkül arra,hogy a jövőben működik vagy sem.

    A Balatont csak... szigorú építkezési stop mentheti meg...

    Felelet:

    Némi bontás is ráfér a Balatonpartra. A szocializmusban Siófoknál elétöltöttek a villasoroknak, hogy a nép tudjon fürödni. Ezt a területet az utóbbi évtizedekben megintcsak beépítették, óriási csúf épületekkel...

     

  • Balatonpusztítás (2021. 03. 19.)

    Balatonpusztítás (2021. 03. 19.)

    Petíció aláírása itt, a szabad.ahang.hu oldalon. Címe: STOP Balatonaligarcha! – Balatonvilágos úttörőtábor
    Szervező: Aligai fürdőegyesület

    További: stop.balatonaligarcha.hu

    Tájékoztató itt, a balatontipp.hu oldalon (láss részleteket lentebb)

     

    Egy régebbi (2020. febr.) kezdeményezés itt - szabad.ahang.hu/petitions (márc. 20. .- 85 ezer) Szervező: Összefogás a Balatonért

    Címe: STOP "Balaton-törvény"! Egy általános balatoni védelmi kezdeményezés.

    Cikk itt -hirbalaton.hu. (2020 febr. 6.)

     

    'Felelet'

    Amint az oldalamon is olvashatták Somogyi Győző, Andrásfalvy Bertalan írásaiból idézve vagy Pintér Balázs újságcikkeiben, a magyarság vezető rétege a 13. századtól felelőtlenül önzően viselkedik, pénzhajhászásból tönretéve a közösség környezetét, békés és boldog életét.

    A Balatont is akarták már szántófölddé tenni. Az is a maiakhoz hasonló zseniális ingatlanpanama lett volna: a közös vízből magán búzatermelő szántóföld...

    Az utóbbi 25 évben - az utóbbi néhányban fokozottabban - a Balaton tönkretétele folyik, elsősorban ingatlan túlépítésekkel, a zöldterület beépítésével. Mi marad az országból?

    Vagy ez csak gumicsont? Amíg a magyarság még ittmaradt és még reménykedő része tiltakozik, nagyobb bűnöket követnek el? A budai felhőkarcoló is csak figyelemelterelés volna, vagy az eszme és uralom megépülő jelképe-emléke, mint a Sztálin szobor?

    A tervezők, beruházók, engedélyezők, haszonhúzók meg éppen úgy járnak, mint a legborzasztóbb szocialista lekótelepek tervezői, akik munkájukkal egyben a kisvárosi, falusi nép elhazátlanításában is részt vettek: kénytelenek lesznek halálukig (mint Kádár János) bizonygatni maguknak, hogy jót tettek, miközben egész környezetük, még családjuk is a hátuk mögött szánakozni fog rajtuk.

     

    A hivatkozott cikkből:

     Balatonvilágos – Előjátéknak egy 92 lakásos társasház a Club Aliga szomszédságában

    Szerző: Győrffy Árpád 2021.03.11.

    Balatonvilágos egykori aligai részén elkezdődött az a gigantikus és ész nélküli természetátalakítás, amit tavaly nyár végén jósoltunk egy nem sokkal korábban megjelent kormányrendelet nyomán. Az első fecske egy kisebb falu lakosságát befogadó épület lesz a hajdani pártüdülő kerítésétől nem messze.

    Az augusztusban Orbán Viktoraláírásával kiadott jogszabály elsősorban az egykori MSZMP-üdülő, a Club Aliga mai tulajdonosainak adott szintekorlátlan beavatkozási lehetőséget az addig érvényes építési és telekalakítási szabályok felülírásával. A helyiek és más egyszerű halandók jogait csorbító beruházói szabadságból jutott a kerítésen túlra is. A várhatóan elsőként elkészülő, és a mai módihoz mintát adó épületet az “úttörőtáborként” ismert, de Erzsébet táborként is működtetett vízparti üdülő helyén, az 1392-es helyrajzi számú ingatlanon húzzák fel rövidesen.

    A helyi önkormányzatnak hosszú időn át csak annyi köze volt az állami tulajdonban lévő 8300 négyzetméteres területhez, hogy pénzért parkolóhelyet biztosított az éppen aktuális bérlőknek. A part közeli területek szabályozásáról közben elfogadott “TNM- rendeletben” 10 méter széles zöld sávot, parti sétányt, 30 méter széles beépíthetetlen területet jelöltek ki. Ugyanez került a helyi építési szabályzatba is.

    2016 őszén egy parlamenti tájékoztató kapcsán csillant fel a remény, hogy a falunak szorosabb köze is lehetne a területhez. Ekkor levélben fordultak az MNV Zrt-hez, hogy az ingatlant másokkal együtt adják térítésmentesen önkormányzati tulajdonba vagy vagyonkezelésbe.Mivel kérésük nem talált meghallgatásra, 2019 tavaszán újabb levelet írtak, amiben 49 évre szóló térítésmentes önkormányzati vagyonkezelési lehetőséget kértek.

    A képviselők többsége nem akart erőn felüli vásárlásba ugrani, de ahhoz mindenképpen ragaszkodtak, hogy legalább a TNM-rendelet szerinti 10 méteres parti sétány továbbra is állami vagy önkormányzati tulajdonként a nemzeti vagyon része maradjon, kötelező önkormányzati fenntartási kötelezettséggel. Ennek rendezéséhez az árverés eredménytelenné nyilvánítását és tárgyalási lehetőséget kértekaz MNV Zrt.-től. Kérésük megint süket fülekre talált. Válasznak legfeljebb azt tekinthették, hogy az MNV Zrt. oldalán megjelent adatok szerint május 11-én 326 millió forintos összeggel megkötötték a szerződést az árverésen nyertes Archibald Ingatlanhasznosító Szabadidő, Sport Kft.-vel.

    ...a bevezetőben már említett atomcsapás, ami 2020 augusztusában gyakorlatilag lenullázta a helyiek Club Aligával kapcsolatban kivívott jogait, erre a területre is érvényes lett. A kormányrendelet itt is elvett minden jogot és reményt.

    A jogszabály szállodafejlesztésre hivatkozva nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősítette az 1392-es helyrajzi számú ingatlanon tervezett munkálatokat is. Kivételes elbírálásként többek között

    • 20-ról 30%-ra emelte a beépíthetőség mértékét,
    • a legnagyobb épületmagasságot 8-ról 16,5 méterre növelte,
    • a kötelező zöld felület arányt 50-ről 40 százalékra csökkentette,
    • a terepszint alatti beépíthetőség mértékét 20-ról 50%-ra emelte. És ami igazán durva,
    • kimondta, hogy az ingatlanon parti sétány, közhasználat céljára szolgáló strandolásra alkalmas partszakasz, közhasználat céljára szolgáló strand és különleges strandterület nem alakítható ki, illetve nem állhat fenn.

    Hogy magát az építési eljárás lebonyolítását is megkönnyítsék, a rendelet lerövidítette az engedélyezési határidőket, és rögzítette azt is, hogy a beruházás esetében építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt nem kell beszerezni, valamint településképi véleményezési eljárást nem kell lefolytatni.

    szó nincs a kormányrendelet indokaként használt szállodafejlesztésről. Egyszerűen csak fel akarnak építeni egy 92 lakást és egy vendéglátó egységet magába foglaló hétszintes társasházat, ami a telek szinte egészét elfoglalja. S a korábban tervezett 30 méteres védett parti sáv és a sétány helyett az épület egyik szárnya 8 méterre lesz a Balatontól.

     

    A petícióból:

    Címzett: Füleky Zsolt - Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárság - helyettes államtitkár és dr. Neszmélyi Zsolt - Somogy Megyei Kormányhivatal – kormánymegbízott
    STOP Balatonaligarcha! – Balatonvilágos úttörőtábor

    A Somogy Megyei Kormányhivatal 2021. márciusban építési engedélyt adott egy Balatonba nyúló lakóparkszörnyre, melyet Balatonvilágos 1392. hrsz-ú telekre, a volt úttörőtábor területére terveznek építeni. A 92 lakást és egy vendéglátó egységet magába foglaló hétszintes társasházhoz épül több nagy medence és legalább 13 jakuzzi a teraszokon.

    A luxus lakóparkszörny azért kaphatott építési engedélyt, mert a Helyi Építési Szabályzatot a tavaly augusztusban módosított 141/2018-as kormányrendelet felülírta és a beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította. A kormányrendelet a telek beépítési paramétereit megsokszorozta, így lehet az, hogy 1-2 szintes családi és üdülő házak mellé, azokat beárnyékolva épülhet a 22,8 méter magas lakóparkszörny.

    Úgy tűnik, a kormányrendeletre hivatkozva az új Balaton-törvényt sem kell betartani, pedig az kimondja, hogy a partvonaltól 30 méteres sávon belül épület nem helyezhető el (lsd. 2018. évi CXXXIX. törvény 71. § (4)).

    A korábbi szabályozási terveken a Balaton-parttól számolva 10 méter széles zöld sávot, parti sétányt és 30 méter széles beépíthetetlen területet jelöltek ki. Ezzel szemben a lakóparkszörny „Drinkbár” nevezetű vasbeton melléképülete közvetlenül a partig ér, a hét emeletes főépület pedig 8 méterre közelíti meg a partot.

    Egy ekkora épület megépítése és használatba vétele számos terhet ró Balatonvilágosra (pl.: építési forgalom, új betelepülő lakosok miatt megnövekedett közszolgáltatási szükségletek -óvoda, iskola, orvosi ellátás, parkolási igények), ezért elengedhetetlen, hogy az építési engedély kiadása előtt helyi szinten történjenek egyeztetések a beruházóval.

    Fentiekre tekintettel:

    A petíció aláírói tiltakoznak, hogy az épület ebben formában megépüljön!

    A petíció aláírói felszólítják a Somogy Megyei Kormányhivatalt, hogy a kiadott építési engedélyt vonja vissza!

    A petíció aláírói kiállnak a Balaton-parti területek fenntartható, környezettudatos fejlesztése mellett!

    A petíció aláírói kiállnak amellett, hogy a Helyi Építési Szabályzatot a helyi szinten kell meghatározni, nem pedig személyre szabott egyedi jogszabályok alapján!

    2021-re tendencia lett a Balaton-parti telkek mohó, profitorientált, minden társadalmi értéket nélkülöző fejlesztése. A Balaton nem egy kifeszített víztükrű medence, az új épületeket tájba illő módon és fenntarthatósági, társadalmi, környezettudatossági szempontokat figyelembe véve kell fejleszteni. A Balaton mindenkié! Stop Balatonaligarcha!

    Kezdeményezésünket támogatja az Összefogás a Balatonért Egyesület.

    Kampányoldal és A témával foglalkozó cikkek és média megjelenések: stop.balatonaligarcha.hu/

     

    Az index írásában (Rettenetes épületszörny magasodhat a balatonaligai parton) a legvégén az építész tervező (akiről szép épületnél is el szoktak feledkezni) is megszólalhatna:

    "Az Építészfórum arról írt, hogy a 92 lakásos balatoni óriást a szegedi Török Csongor Építésziroda tervezte. Szerettük volna megtudni, milyen beépíthetőségi és övezeti szempontokat vettek figyelembe a tervezés során, de azt mondták, olyan döntés született, hogy nem nyilatkoznak."

     

    Az építészfórumról:

    Szegedi építésziroda jegyzi a kiemelt beruházásként megépülő balatoni társasházat  2021.03.16.

    "elérhető látványtervek és részletek alapján már-már hihetetlennek tűnő balatoni projekt"

    Az Építészfórum értesülése szerint az 92 lakásos balatoni óriást a szegedi Török Csongor Építésziroda tervezte, akik megkeresésünkre megerősítették az információt.

    „Igen, az én irodám tervezte a tárgyi lakóépületet. További információt nem tudok adni, nincs rá felhatalmazásom." – fogalmazott Török Csongor építész.

     Csongor nevéhez a településen rendkívül sok megvalósult projekt, épület kapcsolódik többek között egy a balatonvilágosi tervhez tömegképzését tekintve hasonló társasház is, amely 2018-ban elnyerte az Év Homlokzata díjat. Az építész a Csongrád-Csanád Megyei Építész Kamara tagja és a városban jó hírnévnek örvend. Török Csongor egy kisebb csapattal dolgozik és stílusát tekintve mindig törekszik követni az aktuális igényeket, trendeket. A látványtervet és a díjazott szegedi társasházat szemlélve hasonló formákra ismerhetünk rá az Építészfórum oldalán is bemutatott balatonszemesi Marina Sétány Penthouse esetében is.

     

    utóbbihoz egy hozzászólás az építészfórumon:

    A Déli-parton sok nehéz esetet láthatunk, de a szemesi Marina óceánjáró igazi állatorvosi ló. Érdemes lenne megkérdezni a közvetlen szomszédait, aki hosszú évekig küzdöttek jogi eszközökkel, hogy egy emberi (Balaton-parti) léptékű épület valósuljon meg. Ez nem sikerült és sajnos megbocsájthatatlan. Nézzük az említett 10 m építménymagasságot! Földszint + 4 emeletnél? Hasonló a helyzet a szintterületi mutatóval, a zöldfelület arányával, a kötelező parkolóhelyekkel, a fák pótlásával. A siófoki építéshatóság és a kaposvári kormányhivatal mindent rendben talált. Ez persze nem csak Szemesen jellemző. Itt viszont jelenleg is tervezik három közvetlen vízparti kemping és három nagy méretű táborhely beépítését hasonló léptékváltó társasüdülőkkel.

     

     Részletek a fentebbi cikkben hivatkozott, balatontipp,  írásból: ('Az augusztusban Orbán Viktoraláírásával kiadott jogszabály')

    Másfél évvel ezelőtt jelentős fordulat történt azzal, hogy az Appeninn Holding leányvállalata megszerezte a Pro-Mot Hungária Kft. többségi tulajdonát. Ezzel a hajdani pártüdülő a NER legbelső köreihez tartozó személyekhez került. Igaz, a nevek az utóbbi hónapokban változtak, de a tulajdonosi pozíció megmaradt. Vélhetően ennek is köszönhető az a baráti hozzáállás, amit a kormány az utóbbi időben mutatott. Mint korábban írtuk, az idén áprilisban 1 milliárd forintot adtak magyar adófizető polgárok pénzéből elektromos kikötő fejlesztésére, májusban pedig további 7,4 milliárddal segítették a közösből az új tulajdonosokat a “Balatonvilágos Club Aliga hotel és élményközpont” megvalósításában.

    Az Aligai Fürdő Egyesület fórumán elhangzottak szerint a 8,4 milliárdos közpénz támogatásnál sokkal nagyobb ajándék lehet a Pro Mot-nak az a kormány rendelet, ami augusztus elején felülírta az önkormányzattal hét éve között megállapodást. A Club Aliga fejlesztését kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűvé nyilvánító kormányrendelet megszünteti vagy bizonytalanná teszi egyes területek közösségi használatát, és olyan új építési szabályokat tesz kötelezővé, amik a táj, a környezet védelme helyett annak pusztítását garantálják.

    Az elhangzottakból válogatva kiemelünk néhány részletet a kormány állampolgáraival szemben hozott jogfosztó rendelkezéseiből. Kezdjük azzal, ami nem csak a helyi lakosokat, a strandolókat, hanem a területen egyszerűen áthaladni akarókat is egyaránt érinti.
    Hét éve a Pro-Mot és az állam is támogatta, hogy az államtól önkormányzati tulajdonba kerüljenek az üdülőfalut három irányból átszelő utak, s azok közútként kerüljenek nyilvántartása, hogy a funkciójuk minden más szándéktól függetlenül így maradjon.
    Az utak önkormányzati tulajdonba adását máig nem hajtották végre, és nem került sor azok közúttá nyilvánítására sem. Mostantól pedig már nem is kerülhet sor rá, mert a kormányrendelet kimondja, hogy “a rendeletben megjelölt telkek – felsorolva az utakat tartalmazó ingatlanokat is – és az azokból telekalakítással kialakításra kerülő telkek közterületként, illetve közútként nem alakíthatók ki”.
    Így az utak maradtak magánhasználatú kategóriában, amit a magyar állam bármikor eladhat a Pro-Mot-nak, s az új tulajdonos bármikor kizárhatja a lakosságot az utak használatából.

    Ugyancsak ingyenesen az államtól önkormányzati tulajdonba kellett volna kerülni a pártüdülő parti részén a nyugati saroktól a kikötőig húzódó 10 méter széles parti sétánynak, az ezzel párhuzamosan húzódó területből további 20 méteres területsávnak, valamint a móló előtti 4,5 hektáros parknak. Mivel erre sem került sor eddig, itt is érvényes a most elrendelt közterületté alakítási tilalom.
    Az már csak hab a tortán, hogy miközben a Balaton 30 méteres sávjában nem lehetne építkezni, a 20 méteres területsávot is magába foglaló telken öt százalékos felszín feletti és 45 százalékos terepszint feletti beépíthetőség mellett 12,5 méterben határozzák meg a lehetséges legnagyobb épületmagasságot.

    A korábban önkormányzati tulajdonba ígért kikötő előtti parknak eddig beépítésre nem szánt zöldterület besorolása volt. Az új szabályozás szerint ezen “kikötő, kikötőüzemeltetési és vendéglátás rendeltetésű épületek elhelyezhetőek”. A beépítettség legnagyobb mértékét a felszínen 2-ről 5 százalékra, a terepszint alatt 4-ről 45%-ra növelték. Az épületek legnagyobb magasságát 4,5-ről 12,5 méterre emelték itt is, miközben a zöldfelület legkisebb mértékét 80-ról 70-százalékra csökkentették. A rendelet a móló két szára között lévő, a fenti parkhoz kapcsolódó területről ugyancsak rögzíti, hogy annak “közterületi jellegét nem kell fenntartani”.
    Ez a pont kimondja azt is, hogy az uszoda előtti, eddig parti sétányként nyilvántartott területen “parti sétány, közhasználat céljára szolgáló strandolásra alkalmas partszakasz, közhasználat céljára szolgáló strand és különleges strandterület nem alakítható ki, illetve nem állhat fenn”.

    Aliga felől ezzel megszűnik a közvetlen vízhez jutási lehetőség. Ha fürödni akarnak a tőlük néhány száz méterre lévő Balatonban, akkor iránytól függően 6-8 kilométer gyalogolhatnak.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • Budapest 2019 program - saját elgondolás (2019.09.03. a honlap nyitó írása)

    Budapest 2019 program - saját elgondolás (2019.09.03. a honlap nyitó írása)

    BUDAPEST 2019

    Húsz pont a jobb közérzetű Budapestért.

    Miből lesz rá pénz? Nem kell több pénz, csak ésszerű, közérdekű döntések tisztességes végrehajtása. Sok pénzbe csak a dőlten szedett részek kerülnek.

     

    tartalom:

    1  kímélet  a kényszerítő reklámoktól
    2  felelős útkarbantartás, közműépítés
    3  jobb parkolás és közlekedés szabályozás
    4  sokféleség a taxis közlekedésben
    5  a közterületen élhessünk, ne csak rohanjunk
    6  a tisztálkodás alapjog?
    7  jó éttermek, szolgáltatások
    8  piacok
    9  fő helyen a fő dolgok
    10 fény és zajszennyezés, sugárzás, egészség
    11 neon, led, légkondi, wifi, nappali világítás
    12 közművek, telefon
    13 sajtó, nyilvánosság, tájékoztatás
    14 vendégek, turisták kedvére
    15 pláza adó távolság
    16 fürdők
    17 utcavásár, szemét ügy
    18 négy óra munka
    19 városközpont, városháza
    20 méltó élet
    21 ivóvíz

     

    1 – Kímélet  a kényszerítő reklámoktól 

    A stressz növelő, fölös-káros fogyasztásra és környezetszennyezésre ösztönző, látványa, mérete, hangja, fénye miatt kikerülhetetlen és zavaró, erőszakos reklámok megszüntetése.

    Csak a közművelődési és tájékoztató célú plakátok maradjanak meg úgy, hogy elolvasásukhoz közel kell menni, azaz kis méretben.

    Fokozatosan érvénybe léptetés: házméretű plakátok – óriásplakátok– villogó plakátok, kivetítők – megvilágított plakátok – hangos reklámok, reklámautók (kivéve erősítés nélkül, élőhanggal az őstermelők) – fél méteres méret fölötti plakátok – közterületről látható reklámos napernyők, hűtők, székek, alátétek stb.

    2 – Felelős útkarbantartás, közműépítés, szabályozás

    A közműcégek, útépítők és cégvezetőik ne okozzanak többet kényelmességből, butaságból közlekedési káoszt, dugókat. (Oldják meg a sávok félrehúzását, a forgalom intelligens irányítását, ezek folyamatos ellenőrzését.) A ma jellemzően az elvárhatónál öt-tízszer lassabban elvégzett munkák felgyorsítása. A beruházások egy nagyságrenddel tartósabbra készüljenek. (Így pl. a Nagykörutat a villamos-felújítás miatt nem 10, csak 50 évente kellene lezárni.) A takarékossággal a kivitelező ma nyer esetleg pár milliót, de a társadalom veszít százszor annyit. Két, együtt fokozott kárt okozó lezárás (pl. házépítés és közmű) ne kapjon egyszerre engedélyt. Intelligens és percre kész felügyeletet kell létrehozni. (Ma, a műholdak idején már igazán könnyű lenne gyorsan beavatkozni.) Azonnali intelligens közbelépés baj esetén, akár önkormányzati emberekkel is.

    3 – Jobb parkolás és közlekedés szabályozás

    Egységes és megfizethető parkolás, teljesen egyértelmű jelzésekkel. Különválasztva engedélyes lakók és többiek parkolóhelyeit. Kedvezőbb szabályzás (rugalmasan) a helytakarékos kiskocsiknak (japán Kei-car mintára kb. 3,40 méter hosszig). Gyorsparkolás vásárláshoz. Kisboltok működési lehetőségeinek javítása. Drága rendszerek mellőzése.

    Buta és drága közlekedési lámpák lecserélése a közlekedő ember képességeit felhasználó megoldásokkal (mint a körforgalom). Gyalogos a felszínre: aluljárókba autókat ereszteni. Kis belmagasságú, olcsóbb, szebb aluljárókat építeni, személyautók és városi ellátást biztosító kisteherautók számára.

    4 – Sokféleség a taxis közlekedésben

    A taxi szabályozás több évtizedes lemaradásban van. Rengeteg előírás csak a szolgáltatás drágítását szolgálja.  Az átlag polgár számára megfizethetetlen taxi túl nagy autóforgalmat, dugót, lakhatatlan várost eredményez. Különböző országokból össze kell válogatni a legegyszerűbb, legolcsóbb és legváltozatosabb lehetőségeket. Egyszerűbb, olcsóbb kocsi, kevesebb bürokrácia, engedély, adózógép, festés, kocsiméret, ajtószám, több utas felvétele egymás után, járművek a háromkerekűtől a minibuszig, iránybusz adott vonalon de tetszőleges megállással, gyorsabb kiszállás lehetősége (fizetés, megállási mód).

    „Uber” típusú rendszert bevezetni, de lehetőleg magyar (állami) alkalmazással, hogy a szervezés nyeresége ne külföldre kerüljön, és kiszolgáltatva se legyünk. A taxisok is jól járnának, és az utasok és a város is. A várost fűtő, környezetrontó légkondis járműveket emelten adóztatni.

    5 – A közterületen élhessünk, ne csak rohanjunk

    Azaz ne kelljen külföldi nyaralásba menekülni egy kis nyugalomért.

    Ma a „jó” (azaz a GDP központú, a munkaadóknak és kereskedőknek megfelelő) polgár csak rohan, autózik a munkahely és a pláza, a boltok, iskolák között. Nem él a városban, nem tölt értékes időt a városi közterületeken, köztereken. De Európában nyugatabbra és délebbre, vagy akár itthon a múltban másképp volt és van.

    Autómentes belvárosi hétvége (nagykörút és attól befelé, hidak, rakpart, külső városközpontok is; kb. reggel 8 - este 10-ig)

    Padokat. Ne az legyen a cél, hogy még az üldögélésért is fizetni kelljen valakinek. A sok csúf karó, korlát eltüntetése.

    Az ingatlan „fejlesztés” szabályzása: pl. ne lehessen az elbontott ház helyére annál több szinteset építeni. Fűre lehessen lépni, szökőkútba lehessen lábat lógatni.

    Ivó kutak elhelyezése, Parkok, sétányok visszaépítése, újak telepítése. Szökőkutak építése, a vízáramlás természetes szépségét zavaró elektromos vezérlés, fényszínezés nélkül.

    Ide tartozik a reklámmentesség, a közlekedés, a zaj és fényvédelem, a zöldterületek és sok más is.

     6 – A tisztálkodás alapjog?

     Azaz a természetes funkciót, mint minden kor minden élőlénye, a budapesti ember is ingyen, kényelmesen végezhesse.

    Belvárosba buszmegállónként (üzlethelyiségbe vagy föld alá, nem bódéba) ingyenes éjjel-nappali 1-1 tágas vécé és kézmosó létesítése. (Ha multicégek, plázák a mi pénzünkből meg tudják tenni, akkor az önkormányzat is.) Óránkénti ellenőrzés, tisztítás. Külvárosba ritkábban, térképes, táblás jelöléssel.

    Üzlethelyiségek, vendéglátóhelyek nyitvatartásuk alatt 1-1 fülkét betérő (nem vásárló) embereknek fenn kell tartsanak. (Alapterület szerint szabályozva, felmentés kérhető.) Kisállatoknak helyek kialakítása.

    Tiszta lenne a város.

    7 – Jó éttermek, szolgáltatások

    Az önkormányzat segítse (olcsó bérlet, szakmai, jogi támogatással) a helyi, egészséges alapanyagokból vegyszer, cukormentesen jó ételt készítő, multi gyártmányokat, eldobható palackot, ismeretlen összetevőjű italokat nem áruló családi üzemeltetésű éttermeket, ahol így az étel az állampolgároknak megfizethetővé válik.

    Hasonlóan segítse a kis cégek szolgáltatásait: tejbolt, cipész, üveges…

    8 – Piacok

    Építsünk könnyen elérhetően (azaz sűrűn) kis piacokat, igazi kistermelőknek, ingyenes fedett helyekkel. Tram-train (vasúti sínre is kifutó villamos) megoldással a falvakból közvetlen járatokat indítani a városi piacokhoz. A piachoz vegyszer, adalék ellenőrző berendezések és személyzet tartozzon.Az árus írja ki nevét, az étel pontos származási helyét (falu, hrsz.), a felhasznált vegyszereket (trágya, permet, csávázószer, betakarító szer).

    9 – Fő helyen a fő dolgok

    A főutak mentén és közelében a mindennapi természetes élet, egészséges élet, fenntartható élet velejárói legyenek. A pénzügyi cégek, bankok, nemzetközi ételláncok vonuljanak a mellékutcákba (pl. adó kivetésével ösztönözve). A műemlékszerű értékes középületek, (pl. elegáns egykori mozik) nyilvánosság számára elérhető árú,  méltó, kulturális használatára ösztönözni a tulajdonosokat.

    Közösségi és kulturális alkalmakhoz szép, egészséges épületek biztosítása. Polgárok számára évente 1-2-szer jutányosan bérelhető közösségi hely pl. házibulikhoz, amely zaja amúgy a szomszédot zavarná. (A plázák bezárása erre jó helyet biztosítana.)

    10 – Fény és zajszennyezés, sugárzás, egészség

    • kirakatok, telephelyek fényének korlátozása (fényerő, minőség, mozgás, vakítás)
    • esti, éjszakai fényerőcsökkentés (közvilágítás, díszvilágítás, kirakatok), alkalmanként teljes csillagnézős éjszaka éjféltől
    • erősítés nélküli élőzene támogatása (vagy hangszerfüggően akusztikus hangszernél nem hangosabb erősítés) Az üvöltő diszkók külvárosba terelésével a Belváros újra lakhatóvá válhatna.
    • mérsékelni a szirénázó járművek okozta zajt és stresszt
    • pénzbe kerülnek:
    • cukor és vegyszermentes közösségi étkezést
    • egészséges közvilágítást: fényminőség, lámpamagasság, káprázás és oldalvilágítás mentes kialakítás,
    • ivóvízhálózat külön kialakítása fokozatosan (ebbe vegyszermentes víz kerülne)

    11 – Neon, led, légkondi, wifi, nappali világítás

    Közösségi közlekedésre egészséges (azaz fénycső és led helyett wolfram-halogén izzószálas világítású, nappal csak természetes fényű, légkondi és wifi nélküli) járműveket vagy legalább járműrészeket, várókat.

    Oktatási intézményekbe (főleg mivel kötelező ott élni) hasonló kialakítást, vagy legalább választhatóan osztályonként. Azaz a szülő szándéka esetén a gyermeke se az osztályban, se a közösségi terekben ne legyen a fenti ártalmaknak kitéve.

    Energiafaló és egészségtelen, környezetszennyező mestersége hűtés helyett megfelelő épületeket használni: vastag fal, kevés üveg, fák között, ligetben megbúvó. Ésszerű idő-használatot (pl. szieszta, nyári szünet.) Végső esetben épületekben test/fal-hűtést, azaz nem a levegőbe fújt huzatos és baktériumos hűtést kell építeni.

    12 – Közművek, telefon

    Budapesten is (hát még falun) rengeteg közmű tárgy, oszlop, vezeték csúfítja az utcákat, tereket. Ezek cégeit kötelezni kell a vezetékek elsüllyesztésére, a trafók szépítésére, a zajos trafók hangszigetelésére. Ha a városé a közmű, akkor pláne meg kell tenni mindezt.

    A telefonszolgáltatóknál a vezetékes hívásrészeket segíteni a sugárzó adatátvitel adóztatásával. Vezetékes munkahelyi, otthoni, éttermi, utcai telefonokat telepíteni, melyek mellé a mobiltelefont lehelyezve sugárzásmentesen, azaz olcsóbban telefonálhatunk.

    13 – Sajtó, nyilvánosság, tájékoztatás

    Telefon, wifi, G5 stb. sugárforrások helye és megengedett értéke legyen nyilvános (világhálón és érintett kapukon kiírva, utcarészeken, plázákban, vonaton, irodákban is). Olcsón kölcsönözhető műszer, cirkáló önkormányzati mérőautók tetejükön kijelzővel segítsék az ellenőrzést.

    Boltok, cégek, irodaházak tulajdonosait (valós személy szerint, részvényest is) kiírni.

    Közteret figyelő kamerák tulajdonosait kiírni, kevesebb orwelli kamerát.

    Valós tájékoztatás. Pl.: A Metró üzemeltetése megéri-e? Mennyivel drágább a felszíni közlekedésnél?

    Inkább kormányzati feladat, de a helyi műsortovábbítókon keresztül önkormányzati is: műsormegszakító reklámok, a műsornál hangosabb reklámok tiltása. Gyógyszerreklámok tiltása.

    14 – Vendégek, turisták kedvére

    Fiatal és szegényebb, Budapestet meglátogató külföldiek és vidékiek kedvéért, vendégszerető udvariasságból, más világvárosok mintájára, olcsó szálláshelyeket létrehozni. Ezeket egy ember csak korlátozottan, évente legfeljebb egy hetet használhatná. Legyenek a belváros gyalogos közelségében. Egy kemping a Gellért-hegyen, és egyszerű, 1-6 ágyas (TV mentes, de kis közösségi térrel, reggeliző hellyel rendelkező, csendes szállodák a pályaudvaroknál.

    15 – Pláza adó távolság szerint

    A közlekedés és a városi élet újraélesztése és környezetvédelem névvel adóval lehet a nagyobb boltokat, a távolról (külföld, más földrész) beszállítókat feloszlásra ösztönözni, a lakóktól gyalogos távolságra lévő, jobban ellenőrizhetőbb, megbízhatóbb közeli terméket áruló boltokat segíteni, életre lehelni.

    16 – Fürdők

    Lehetővé tenni (a turisták mellett) minden budapesti családnak, hogy kb. heti kétszer kényelmesen, zsúfolásmentesen (neon, led, zaj, reklám és légkondi nélkül, természetes fényben), ingyen (mint a rómaiak) gyógyfürdőben, uszodában úszhasson, pihenhessen. Sok fürdőt kell építeni azért is, hogy pár perc sétával elérhetők legyenek. Kell legyen rá pénz, mert van olyan fontos, mint a metró és az autópályák.

    17 – utcavásár, szemét ügy

    Európai módon utcavásárokra lehessen a lomot (nem a szemetet) kivinni, ahol legelőbb a helyi lakók csereberélhetnének, a fémgyűjtők és más országos szervezetek mellőzésével. A végső maradékot viheti el a köztisztaság. (Ma büntetés jár annak a szülőnk, aki visszavisz egy véletlenül kidobott babát a gyerekének, a lom halmokat idegenek viszont lefoglalhatják főnökeiknek.) Szemétgyűjtés: Helyi adókkal korlátozni a műanyagpalackokat és az ételek, ipari termékek műanyag csomagolását. Az újra használható műanyagokra engedmény.

    A várost járó hulladékgyűjtő autókra vegyészmérnök tudású embereket alkalmazni, hogy minden hulladék azonnal jó helyre kerüljön. A lakók tegyék egy külön kis edénybe az alábbiakat: vegyszerek, festékmaradékok, éles fémhulladék, gyógyszerfélék, elemek: mindezeket összeöntés helyett azonnal válogassák szét.

    18 – négy óra munka

    Az országos szabályozással összeegyeztetve, az önkormányzat által fizetett munkahelyek nagy részében heti 20 órás „bentlét” elvárása. Részben 20 órás munka (az eddigi fizetésért, de feltehetően jobb teljesítménnyel, a fölös bürokrácia elhagyásával. Kis részben otthoni munkavégzés. Így együtt lehetnek a családok, a gyereket kevesebbet kell megőrzőbe adni vagy utcán hagyni, főzhet a család magának vagy ehet együtt kisétteremben. Szabadban sétálhat, sportolhat együtt, tornaóra és konditerem helyett.

    19 – városközpont, városháza

    Hasonlóan, vagy felhasználva, hogy átvezették Pestre (2019-ben, óriási munkával és dugók árán) a vizet Budáról, célszerű a Városháza rendezetlen terén egy új, szabadtéri, nagy gyógyfürdőhöz felhasználni. Ez egy új park dísze és a belváros hűtője, pihenőhelye lenne. A városházát, de legalább a belső szárnyait ehhez el kell bontani, az így talán csökkenő bürokrácia a kerületekhez és a kormányhoz költözhet. És máris lenne egy új közfürdő. A Városháza külső épületrészei lehetnének a kiszolgáló egységek, öltözők, kabinfürdők. A szomszédos Erzsébet teret is vissza kell adni a polgároknak, a városképet szégyenletesen csúfító, mindent elnyomó óriáskerék elbontásával. A két park összeköthető, a terület az úttest alagútba süllyesztésével (buszok maradnak fenn), a villamos meghosszabbításával rendeződne.

    20 – méltó élet

    Visszaadni a családnak és az egyénnek a méltóságát. Segítse a város a hátrányosan megkülönböztetett (állam által nem támogatott) természetes (otthoni, békés) szüléseket. Segítse az otthoni ápolást (hospice). Érjük el, hogy újra lehetséges legyen az otthoni ravatalozás, békés búcsúzás. Ez ma már mobil légkondival nyáron, lakótelepen is megoldható. Segítsük lehetővé tenni a templomi esküvőket és a családi temetést. Végül legyenek ingyenesek a sírhelyek. Ennyi jár, az ingyenes oktatás és utak mellett. (Legfeljebb az átlagos parkfenntartásnál esetleg magasabb költséget osszák szét.) Azaz a sok létesítendő park egy része legyen sírkert, temető, mely szintén alkalmas hétköznapi használatra, elcsendesedésre, sétára, a város hűtésére és látogatók gyönyörködtetésére (mint Korfun az angoltemető).

    21-Ivóvíz

    Elsősorban az iskolák, majd a családok ellátása lehetőleg forrásvízzel, ha az nincs az országban, kútvízzel. A Dunából jövő fogamzásgátlós klóros víz nem túl jó a népnek. Jól mosható nagy, csapos acél vagy üvegballonokban lehet a friss vizet forgalmazni. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy kétdecis műanyag palackban való szállításra kényszerítik az iskolákat gyümölcslével ellátó gazdákat. A most elkótyavetyélt hazai édesvízkészleteket törvénnyel elsősorban a helyi lakók és az önkormányzatok számára kell biztosítani.

  • cikkajánló - Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.)

    kapcsolódó cikk: Mint a maffiát elhagyni - interjú Ángyán Józseffel - Magyar Hang (2020. 04. 09.) tompos Ádám

     https://magyarhang.org/belfold/2020/04/09/mint-a-maffiat-elhagyni-interju-angyan-jozseffel/

    Tíz év óta az első igazi Ángyán interjú. Eddig kellett várni rá. Miért? Bárcsak sokakhoz eljutna. Bár ő vezetné az országot.

    Felelet.hu

    Részletek az interjúból:

    A bevezetőből:

    Ma is elmondaná Ángyán József ugyanazt a beszédet a Kossuth téren, amit a tizenöt évvel ezelőtti gazdatüntetésen. A második Orbán-kormány Vidékfejlesztési Minisztériumát lelkiismereti okokból elhagyó államtitkár szerint nem is sokan vennék észre, hogy most nem a balliberális kormányzat, hanem egy magát kereszténynek, nemzetinek mondó kabinet agrárpolitikáját ostorozza.

    Ángyán úr válaszaiból:

    A 2010-es választások fölényes megnyerése után az Orbán-rezsim a választási programjához képest 180 fokos fordulatot véve, vagy ami még rosszabb, eredetileg is tán ezt tervezve „a nemzeti tőke erősítése” jelszavával a bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló, kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrablása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációja révén született – tőkés nagybirtokkal és agrároligarchákkal kötött stratégiai szövetséget. Az Orbán vezette Fidesz-kormányok tehát éppen azt a – Gyurcsány-kormány által is támogatott – tőkés nagybirtokot választották, amely ellen a gazdatársadalom 2005-ben fellázadt, és a későbbi szövetséges gazdaszervezet, a Magosz vezetésével még háromhetes, sikeres traktoros demonstrációt tartott Budapesten.

    Valószínűleg eredetileg sem tervezte a Fidesz korábbi választási programjaiban szereplő irány követését, azok csak „politikai termékek” lehettek. Ma már határozottan úgy vélem, hogy sohasem gondolhatta komolyan az általam képviselt vidékstratégia megvalósítását.

    Az akkor még erős gazdaszervezet, a Magosz elárulta a ténylegesen gazdálkodó családokat.

    ...a kis és közepes családi gazdaságok dominanciájára és összefogásuk erősítésére épülő európai agrármodell, a Közös Agrárpolitika... Ezeket Európa vidékfejlesztési kifizetéseknek nevezi, és nem a területhez, nem a „mit és mennyit termelsz” kérdéséhez, hanem a családok élethelyzetéhez és a gazdálkodás rendszeréhez köti... a családi gazdaságok fejlesztési lehetőségeit javítja a pályázható források alsó és felső határértékeinek e kisebb birtokok méreteihez igazítása, mint ahogy a birtokméret növekedésével csökkenő támogatások is e kör felé csoportosítják a forrásokat...

    Az agrárkörnyezet gazdálkodási kifizetések pedig azokat a rendszereket – például az ökológiai gazdálkodást – honorálják, amelyeknek a társadalom számára hasznos környezeti, minőségi élelmiszer-termelési, táplálkozás-egészségügyi és foglalkoztatási teljesítményei is jobbak, mint a csupán tőkemegtérülési szempontokat érvényesítő, tömegtermelő, iparszerű, erősen vegyszerezett, az embert a gazdálkodásból kiszorító gazdálkodási rendszereké.

    Rendkívül szomorú, hogy nemcsak a Gyurcsány-, de az Orbán-kormányok sem a gazdademonstráción követelt irányba terelik a folyamatokat.

    A magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a közösségek által felhalmozott értékek és kasszák megrablása. Én az árverési adatok részletes feldolgozása alapján a „Földet a gazdáknak!” jelszóval indított állami földprivatizációt döntő mértékben ilyennek, intézményesített földrablásnak látom.

    Ezzel egy modern kori feudális, hierarchikus hűbéri rendszert épít. Így a közös érdek mentén egyfajta véd- és dacszövetség alakul ki az adományozó politika szereplői és a megadományozott gazdasági érdekhálózat tagjai, vezető oligarchái között, akik azután megfinanszírozzák és hatalmon tartják az érdekeiket törvényhozási, kormányzati és költségvetési intézkedésekkel is kiszolgáló politikát. Ebből az érdekközösségre és „közös bűnökre” épülő rendszerből kilépni éppen olyan kockázatos, mint a maffiát elhagyni. Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.

    Ha nem is érkeztünk még meg Dél-Amerikába, ahol az elüldözött gazdacsaládok földjeit multinacionális tőkés társaságok szerezték meg, ám a változás iránya nálunk is erre mutat. Ezt jól jelzi például, hogy az utóbbi másfél-két évtized alatt mintegy hétszázezer kisebb termelő adta fel a gazdálkodást, a birtokok száma drasztikusan lecsökkent, és a hazai birtokszerkezet Szlovákia és Csehország mögött a harmadik legkoncentráltabb az EU-ban. Ennek egyik súlyos következménye az, hogy a termőföld eltartó képessége, foglalkoztatási kapacitása jelentősen lecsökken. Ha ugyanis a bérmunkán kívül az egyéni, családi gazdaságokra – mint általában a kisvállalkozásokra – alapvetően jellemző önfoglalkoztatást is figyelembe vesszük, akkor ugyanaz a földterület hazai tényadatok alapján családi gazdálkodás esetén négyszer annyi embernek ad munkát és megélhetést, mint a kizárólag bérmunkára alapozott tőkés nagybirtok.

    A birtokkoncentráció könnyen sérülékennyé teszi a helyi gazdaságot és közösségeket, erőteljes elvándorlás indul, ami egyrészt a vidéki térségek kiürüléséhez, „gyárcsarnokká” válásához, másrészt a városok körül az elvándorló népességből verbuválódó nyomornegyedek kialakulásához vezethet. E súlyos gazdasági és társadalmi hatások mellett az iparszerű, sok vegyszert használó, környezetterhelő, tömegtermelő nagybirtokról származó élelmiszerek fogyasztása jelentős humánegészségügyi kockázatokkal is jár.

    A társadalmi –vagy úgynevezett külső – költségek a termékek önköltségében nem jelennek meg, ezért is tűnhetnek az ezeket a rendszereket működtető nagybirtokok versenyképesebbnek, jobb hatásfokúnak. 2011-ben, államtitkárságom idején az akkori egészségügyi államtitkárral, Szócska Miklóssal kezdeményeztük e külső – társadalmat terhelő – költségek egy szeletének ráterhelését az azokat okozók termékeire... Egyes multinacionális és hazai ital- és élelmiszer-előállító „stratégiai partner” cégek az Orbán-kormányoknál elérték, hogy a termékeikre nem, vagy csak igen jelképes mértében vetették ki ezt az adót. Az árat tehát már régóta és ma is mi fizetjük azért, hogy a multinacionális és hazai tőkés társaságok nagybirtokainak, nagyvállalatainak profitja még nagyobb lehessen.

    ...Ahhoz azonban, hogy az elmúlt 30 évben megduplázódott – ma mintegy 900 ezres – lélekszámú cigányság körében egy ilyen program sikeres lehessen, ahhoz hagyományaiból kell kiindulnunk, és a mezőgazdaság ehhez illeszthető formáira lenne szükség.

    Ehhez viszont a fenntartható, emberléptékű, élőmunka-igényes, a tájhoz, termőhelyhez alkalmazkodó, minőségi mezőgazdaság – így az ökológiai és biogazdálkodás – rendszereire van szükség, amelyek kifejezetten igénylik az ember részvételét, munkát és megélhetést adhatnak a vidéki népesség jelentős része számára. A tőkés, iparszerű, tömegtermelő nagybirtokrendszer, amely felé ma haladunk, erre teljességgel alkalmatlan, hiszen éppen arra törekszik, hogy a termelést automatizálva minél kevesebb drága élőmunkaerőt foglalkoztasson, ráadásul ehhez a rendszerhez a hagyományos kézműves foglalkozások sem társíthatók. Terjedésével a vidéket olyan szociális és környezeti katasztrófa fenyegeti, amely a helyben maradó és arányaiban egyre növekvő cigány népességet még súlyosabb helyzetbe hozza, és a társadalmi stabilitást is komolyan veszélyezteti.

    Szándékaink szerint a földet a vállalkozó szellemű családok örökbérletbe kapták volna, utódaik pedig mindaddig örökölhették volna, míg ők is megfelelnek a programban lefektetett feltételeknek.

    A programot 200 ezer hektár olyan állami tulajdonú földterület bevonásával terveztük megvalósítani, amelyeket – gyakorta nem is magyar tulajdonú – tőkés társaságok – sok esetben 50–100 forintos, vagy még alacsonyabb hektáronkénti bérleti díj fejében – béreltek. Kirívó példaként említhető a vadászó német bankárok tulajdonában lévő Hubertus Agráripari Bt-vel kötött szerződés, amelynek keretében az állam 99 évre, évi 10 forintos hektáronkénti díjért bérbe adta a volt Balatonnagybereki Állami Gazdaság közel 8.000 hektárját.

    A megpályázható birtokok mérete a tervek szerint 10 hektártól 300 hektárig terjedhetett volna.

    A program tervezetét az egyetememen is teszteltem, és hallgatóim, tanítványaim körében igen népszerűnek mutatkozott, érdeklődve várták. Ma már világosan látom, hogy ezeket a földeket az Orbán-kabinet nem a fiataloknak, hanem – a lemondásomat követően nemsokára megindult „feudális hűbéri birtokadományozó” állami földbérleti majd földprivatizációs programok keretében – saját holdudvarának szánta, így esélye sem volt a program elindításának.

    A magyar demográfiai mutatók – különösen a külső vagy belső perifériákhoz tartozó vidéki térségekben – rendkívül riasztóak, és egyes térségek kiürüléssel, illetve súlyos munkanélküliséggel járó szociális gettókká válással fenyegetnek. Ezen túlmenően a gazdálkodásból élők átlagéletkora is folyamatosan emelkedik, s ha nincs utánpótlás, a hazai élelmiszer-termelés is végleg kicsúszhat a kezünkből, ami az egész társadalom élelmezési és élelmiszer-biztonságát is veszélybe sodorhatja.

    A 2011-ben kidolgozott demográfiai földprogramot, az azt tartalmazó teljes Nemzeti Vidékstratégiával (NVS) együtt a kormányzati internetes oldalról is – mint zavaró mementót, emlékeztető jelet – nyomtalanul eltüntették.

    Az emberiségnek meg kell állnia, körül kell néznie, és meg kell alaposan vizsgálnia, hogy a mai őrült rohanás, az emberek, szolgáltatások és áruk értelmetlen föl-alá hurcolászása vajon több előnyt jelent e számára, mint amennyi környezeti, energetikai vagy éppen humánegészségügyi, járványügyi hátránnyal, kockázattal, fenyegetéssel jár.

    ...Az élelmiszereket értelmetlen ezer kilométereken át fel-alá hurcolni, miközben megalapozott vizsgálatok meggyőzően bizonyították, hogy azok 80-90 százaléka helyi termelésre és termékekre alapozva 50 kilométeres körzetből biztonságosan és ellenőrizhetően jó minőségben beszerezhető. De történelmi példák is arra hívják fel a figyelmünket, hogy azok a társadalmak voltak sikeresek és hosszú távon is működőképesek, amelyek élelmiszer-ellátásukat „belülről kifelé” szervezték, azaz előbb maguknak, azután a közeli városnak, a térségnek majd az országnak termelték meg a szükséges élelmiszereket, és csak az került exportra, amely adott évjáratokban e fölött maradt.

    ...mondjuk például a Föld túlsó oldalán ellenőrizhetetlenül gyártott tejpor importálása nagy ostobaságnak fog tűnni, ha közben azok a helyi gazdák, akik „tehénből származó”, friss, egészséges tejjel és abból helyben előállított termékekkel tudnák ellátni a teljes népességet, tönkre mennek.

    Az exportvezérelt tőkés nagybirtokaink tömegtermékeinek elhelyezése érdekében külgazdasági miniszterünk is föl-alá rohangál a világban, miközben e birtokok a hely, a táj termőképességét jelentősen meghaladó, erőltetett, csúcsra járatott termelésükkel talajainkat tönkre teszik, vízbázisainkat elszennyezik, a parasztságot földjéről elüldözik, és a vidéket gyárcsarnokká, tevékenységük alapanyag-termelő hátsó udvarává silányítják.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Családbarát ország - tervezet (2020. 09. 01.)

    Családbarát ország - tervezet (2020. 09. 01.)

    (Felelet)

    Avagy mi segítené valóban a magyar népesség erősödését, növekedését

    1

    Megengedni az anyáknak a stresszmentes, férfiuralom-erőszak nélküli, milliós kórházi kényszerkiadást feleslegessé tevő, szelíd, természetes otthonszülést. Így elmarad a műtét, annak lelki vagy testi következményei nem okoznak elmaradó további gyermekáldást, a szoptatás is menni fog, a gyerek se fogja üvöltésével tönkretenni a szülők kapcsolatát és környezetének békéjét.

    2

    Megengedni az újszülötteknek a természetes születést, a békés bizalmas kapcsolatot édesanyjával gépek, üvöltő többi csecsemő, cukros tea helyett.

    3

    Megengedni a csecsemőknek, hogy a természetes szülés és az anyatej alakítsa egészségessé immunrendszerüket, és ne az bizonytalan, hosszú távon teljesen ismeretlen hatású, emberkísérletnek mondható "védő" oltások rontsák le azt, egyben sokféle veszélyt, hiperaktivitást, diszlexiát, autizmust,  allergiát stb. hordozva.

    4

    Megengedni az anyának, hogy gyermekével és családjával maradjon, élhessen. Ne kelljen napi nyolc órát "munkahelyen" töltenie csak azért, hogy bankok, milliárdosok hasznát, a fegyverkezést, a pazarló életmódot növelje, a bürokráciát fokozza, a saját gyermeke állam általi drága nevelését és a saját idős szülei állam általi drága elfektetését fedezze.

    5

    Megengedni a családnak, hogy egyben maradjon, együtt lehessenek, tölthessék el idejüket, hogy óvodás és nagyobb gyermekét is maga nevelje, ahelyett hogy az adójukból épített drága óvodákból pár hét után már trágárul beszélő, tv-t, telefont istenítő, gyermeklelket ölő rajzfilsorozatokat drogként fogyasztó idegen (szelleművé formálódó) gyereket kapjanak vissza.

    6

    Megengedni a gyereknek, hogy ne terhet jelentsen szüleinek, akit hozni-vinni kell iskolába, előkészíteni-bepakolni-kikérdezni, ezzel, a stresszel, rohanással, az iskola által elvárt, nem a gyereknek való dolgok kényszerítésével elrontva a közös estéket, reggeleket, vasárnapokat, hogy a napi nyolcórás tanulási-iskolai robot helyett (vagy egy része helyett) otthon segíthessen a gyerek családjának - ahogy ez tízezer éven át normális volt, és közben játszva és dolgozva megtanulta a szükséges dolgokat és szokásokat.

    7

    Megengedni a családnak és környezetének, rokonoknak, barátoknak, hogy a gyermek az ő példájukat lássa, tőlük kapjon kedvet valamihez, ők nevelhessék saját értékrendjükben az állami tanárképzők és tankönyvek rendszerenként változó elvei helyett.

    8

    Megengedni a fiataloknak, hogy a ma már csak népdalokból ismert "édesanyjuk kenyerét" egyék az egyen-egészségtelen menzakoszt helyett, ezzel is kötődve családjukhoz és a kisközösség által termelt készített ételekhez a kólakultúra helyett.

     

    (Ez csak egy gyors-hiányos vázlat az iskolakezdés alkalmából...)

  • Divide et impera (2020. 09. 03.)

    Divide et impera ,oszd meg és uralkodj (2020. 09. 03.)

    István és Koppány ezer éve, kuruc és labanc a Rákóczi szabadságharctól kezdve, oláh és magyar a 18. századtól, városi és vidéki (20. század), értelmiségi és munkás, templomjáró és párttag, cigány és magyar, természetgyógyászat és kórházi orvoslásban való hit, békés szülés és császár, oltás és természetes immunrendszer, családi közösségben növekedés és nyolc órás iskolarendszer, hun-magyar és finn származásunk...

    Hosszú sor, és a végtelenig folytatható.

    A legtöbb felsorolt esetben fontos volt, hogy az egyik félt a hatalom támogatta, akár fegyverrel is, vagy gyülekezés, csoportosulás, szabad véleményközlés (alkotás) tiltásával. (Magyar énekek tiltása Bach-korszakban és Románia alatti Erdélyben, templomlátogatás tiltása kommunizmusban, víruselmélet kritizálása vészhelyzetben.)

     

    Ki támogatott kit?

    Istvánt a németek (?)

    A labancokat a megszálló Habsburg hatalom.

    Az oláhoknak azért (is) kedvezett a Habsburg fél, és azért telepítette, uszította ellenünk, hogy a magyar fél gyengüljön.

    A város-vidék ellentétnél legalább a kiegyezés óta, mindmáig a várost támogatja az állam (pénzzel, de a szocializmusban még építési tilalomal is, manapság például a vasúti vonalak megszüntetésével). Kialakult a földművesek körében a "nadrágosok" (városi ügyvéd stb.) elleni bizalmatlanság. Pénz, hatalommegtartás volt általában a cél, de ez esetben országon belül.

    Az értelmiség elleni uszítás (például a különböző szolgálati idővel) a szocialista sorkatonaságnál volt jól kivehető. Ebben az esetben a szocialista állam mindkét csoportot gyengíteni akarta, egyiknek se kedvezett.

    Az utóbbi 25 évben a cigánysággal történik, amit régebben Erdélyben az oláhokkal. Ugyanaz a cél? (Félreértés elkerülése ellen: az oláh szót azért használom, mert egy előadásán személyesen hallottam az őket megbecsülő Domokos Pál Pétert, ahogy azt mondja, hogy ez a tisztességes és méltó valódi neve a népcsopornak.)

    Keresztény-muszlim. Itt is az ellenségkép és a félelem, a figyelemelterelés a cél. És a zavarkeltés, hogy például a katolikusok ne tudják, országvezetőjüknek vagy vallási vezetőjüknek higgyenek. Az is érdekes, hogy Nemeskürtyígy ír: a török volt a kisebb rossz hazánknak az akkoriak szerint (is?), az osztrákokhoz képest.

     

    Tehát:

    Félelem, ellenségkép, figyelemelterelés, összezavarás, (vallási) hit-vesztés, uszítás.

    Pénzért, hatalommegtartásért országon belül, vagy az ország gyengítéséért, kiszipolyozásáért, ha kívülről jön a támogatás.

     

    Ma, 2020-ban:

    Maszkos vagy maszktalan. A járványkezelésben, a vezetésében, a hírekben hívő vagy hitetlen.

    Ez talán még furfangosabb a régieknél.

    Az egyik országrész a másik szerint a közösségnek árt, közellenség, esetleg közveszélyes, hazaáruló.

    Mások szerint a nemzetközileg szinte egységes vezető kaszt szó szerint majmot csinál a polgárokból. Míg egy éve még az arcát eltakaró volt az Európába nem való, keresztényellenes, közellenség, arab, most hirtelen mindenkinek váltania kellett...

    Nagyon érdekes.

     

    (korábbi írások vírus témában itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt,)

  • Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Eszetlen okosítás (Magyar Nemzet 2020. 07. 22.)

    Magyar Nemzet cikk, Pintér Balázs

      (Felelet: Az okos szókezdést O-val helyettesítem, mert a manapság használt értelemben szerintem romboló és hazug, eleve butító jelentésű.)

     idézetek a cikkből:

    Ootthon . a kifejezés a lakásépítések legújabb kori ciklusában hívószó lett.

    Oredőny, Oporszívó, Omegoldások..

    Az Omegoldások egyfajta kényelmi jelleggel bírnak, azt az illúziót keltve, hogy a lakás tulajdonosának semmi más dolga nincs, mint lehuppanni a fotelbe és bámulni az Otévét.

    ... a (lakás)fejlesztő árába be van építve az Odolgok pluszköltsége... "buta" lakás alig épül... jelentősen olcsóbb lehetne...

    Miért nem épül (normális) ház? Mert a vásárlók az Omegoldásokat keresik. Vagyis egy jól felépített trükkel (1) (Felelet: csalással, becsapással) állunk szemben: reklámokkal, ügyesen elhelyezett, izgalmas cikkekkel mesterségesen felkeltjük az igényeket, majd azokat kiszolgálva, a termékünket sokkal drágábban adhatjuk el.

    "Az internetre kapcsolt ostoba Oeszközök lesznek a jövő informatikai azbesztje". Ezt Mikko Hyppönnen, az F-Secure kiberbiztonsági cég vezető munkatársa fogalmazta meg tavaly.

    ...(az azbesztet) ámulattal figyelték és használták, mint az Omegoldásokat manapság. Csakhogy aztán kiderült, rákot okoz..

    Mikko Hyppönnen ehhez hasonlítja az Oeszközöket - szerinte úgy szabadulunk majd tőlük néhány év múlva, mint ma az azbeszttől.

     

    Felelet:

     Bátor kis eldugott írás. A rendszer egy lényegi tulajdonságát említi meg.

     (1) Ugyanezzel a módszerrel/indokkal szüntették meg (kb 1994 óta) a színvonalas TV, rádió műsorokat, színházakat. Hogy a nép bulvárt, trágárságot akar. Ezt állították, és mindent meg is tesznek, hogy valóra váljon.

     Most a járványkezelés ürügyén ügyesen kényszerítették a kisgyerekeket is a számítógéphasználatra.

      Az építőipar, a politikai vezetés segítségével, hasonlóan, például, a jó minőségű fa ablakok, parketták mérgező műanyagra cserélésével, a házak környezetszennyező műanyag szigetelésbe csomagolásával is a fenti módszert használja.

      Meg klímát tesznek buszba, metróba, lakásba, munkahelyre, színházba - ablak, jó levegő, parképítés helyett.

       Most látom, az Indexmár tavaly írt erről...

    Továbbicikkek róla...

     

  • Fidesz: 4+10 év (2020.03.29.)

    fidesz: 4+10 év (2020.03.29.)

    2020

    Négy plusz tíz év Orbán-Fidesz kormányzat.

    2010-ben kezdtem írni a (szerintem! remélem tévedek) jó és rossz eredményeket. Akkor a jó túlsúlyában reménykedtem, mint sokan, nyolc év várakozás után.

    Aki hisz a kormányban, az ne is olvassa tovább, legfeljebb a „JÓ” rovatot. Ők a boldogok. A kiábrándultak rövidtávon reményvesztettek is lettek, hiszen ma politikai alternatíva sincs. (Bár váratlanul gyorsan változhat a helyzet, az évtizedek (évszázadok?) alatt részben sikeresen elbutított tömegek is rejtett bölcsességet mutathatnak fel.)

    Persze a Fideszben és a mai (politikai, gazdasági) hatalomban is rengeteg jószándékú, tisztességes, okos ember tevékenykedik. A rendszer mégis a jó kezdeményezéseket is visszájára fordítja. Végül, jobb híján, leginkább mindenki magát védi.

    A lista nem végleges, és főleg nem teljes.

    1. a nemdohányzók védelme zárt helyeken, kis dohányboltok pártolása
      de: régi tulajdonosok kitúrása, energiaital árusításának megengedése, a szót lealacsonyító nemzeti elnevezés. Ez az ügy rejtélyes, mert szinte az egyetlen, hogy hatalmas ipari lobbiérdekek ellenében tettek kormányok, külföldön is.
    2. az Erkel színház épületének megmentése, az előző kormány bontás és parkba plázaépítés terve helyett
    3. Budapest, Uránia nemzeti filmszínház szép épületének egyedül moziként megmentése - nem lett bank… (még 1. Orbán kormány)
        de: a csőtörés (2015) óta nem tették rendbe az alagsori termeket – mégse fontos a színvonalas filmek vetítése?
    4. Fölszállott a páva népzenei TV műsor bevezetése
        de: a látvány legalábbis ide illetlenül, primitív ízléstelen kereskedelmi, a rangsorolás rossz ötlet volt

    JÓ LETT VOLNA, FÉLIG JÓ

    1. Szerencsejátékok, falusi pénznyelők megszüntetése. De: a nagy játékbarlangok helyzete visszás.
    2. Zeneakadémia, Népzene tanszék megalakulása (2007, 2009) ja, ez nem is Fidesz idő!
        de: nem taníthatnak a jelenlegi tanárokat egykor oktató, tankönyveket író régi mesterek (buta bürokrácia, papírmánia)
    3. Budapest, A Várbazár felújítása
        de: picit rozsdás, a belső terem pedig háborús pince jellegű
    4. vasárnapi zárás a multik dolgozói, a családi élet, a bibliai és emberi minimális pihenőnap védelmében
      de: visszavonták az első lehetőségnél (kivételesen egyedüli módon ellenzéki kezdeményezésre, félve vagy örülve a felvetett népszavazásnak)
    5. Kétmillió forintos havi állami bérplafon 2010-től
        de: 2015-ben visszavonták (ekkor vette át az irányítást az ország fölött a kapzsi  de alkalmatlan fideszes felső-középvezető réteg, vagy eleve csak a választók becsapása volt a cél?) Tényleg, havi 2 millióért nem dolgozik Magyarországon tehetséges, alkalmas ember?

    BETARTATLAN 2010-ES FIDESZ VÁLASZTÁSI ÍGÉRETEK:

    1. Ángyán félreállításával az élő falu, kisgazdaságok, jó élelem-re szavazó állampolgárok becsapása
    2. a többször ígért bürokrácia csökkentés helyett a valaha volt paragrafusszámnak sokszorosát ontják, így csak a zavarosban halászók járnak jól; ahol egyszerűsödött volna valami (építési engedély), valójában ott is bonyolultabb, drágább, átláthatatlanabb lett minden
    3. állampolgárság, de: 2005-ben a Fidesz miatt nem lett meg az igenek elegendő mennyisége (csak kényszerűségből álltak mellé, nem kampányoltak, mint bármely más ügyben); és az eskü (szöveg) mint olyan furcsasága, pláne egy idős székely vagy csángó esetében.
    4. vonatok, szárnyvonalak (megígérték a 2010-es kampányban az újranyitást, nem tették…)
    5. kisiskolák (megígérték a 2010-es kampányban az újranyitást, nem tették…)
    6. vidéki posták (nem tudom, hogy ígérték-e, de azokat is előtte szüntették meg.)
    7. járhatatlan örök kátyús utak (pl. Nógrád megye. De Budapest is nagyon zötyögős, pl. 2019/2020 telén a Szilágyi ErzsébeT fasoron még veszélyes kátyúk is voltak, pedig erre tényleg az uralkodó réteg jár, és tél se volt.)
    8. lakásfelújítási ígéretek, de már az első Fidesz kormány is az új építést támogatta (ők kezdték), ezzel felújítás híján rombadöntve a 100 éves lakásállományt, lenyomva a használtlakás árakat, tönkretéve a felújító kisvállalkozókat, segítve a lakótelep-építőket, az ingatlan-spekulánsokat mind a belvárosi házak lebontásával, mind a zöldbeépítésével, tönkretéve a zöldterületeket vagy arra alkalmas részeket, elszabadítva a hitelezést segítve a bankokat.
    9. A mindennapos testnevelés ígéretét sajnos betartották. Ez épp a családok elleni intézkedés, mint a kötelező óvoda. Persze ha a közösségeket, nem élsport-jellegű klubokat nem támogatják, a Rómait és a Városligetet is beépítik, akkor a családok valóban nem tudnak együtt mozogni, maradnak a büdös drága egészségtelen légkondis terek, a családi együttlét nélküli gyerekmozgatás.

    JÓNAK INDULT DE CSALÓDÁS A VÉGE, ÉS FÉLIG JÓ DOLGOK:

    1. Csurka vezetésével színház, (elvették tőle, bele is halt, ha jól emlékszem?)
    2. „jobboldali” új vezetésű színházak: jobbat vártunk, nagyrészt gyenge darabok, trágárság itt is
    3. KATA adó: viszonylag egyszerű, bár a rengetek összevissza szabály miatt nálunk ehhez is könyvelő kell. Bevezetéséhez tönkre kellett tenni az EVA-t a mértéktelen emelésével. A KATA talán szándékos hibája, hogy pár hónapos bevételkiesés tönkreteheti az embert, és túl magasra (havi 1 millió) emelték a felső határt, így már igazságtalanul kedvez a leggazdagabbaknak. Azaz számukra Európa legkisebb adója, az átlag polgárnak a legmagasabb. 150 ezer havi bevételnél 30%.

    KÖZPÉNZ, KÖZLEKEDÉS, DEMOKRÁCIA, KÖZÖSSÉG, DÖNTÉSEK, NYILVÁNOSSÁG, IGAZSÁG:

    1. M4 metró: Nem árulták el nekünk, pedig átláthatóságot is ígértek, miért kellett befejezni (titkolt tanulmányok?), és főleg, hogy miért-kikért kezdték el, milyen hamisításokkal, mesterséges dugókeltéssel, járatmegszüntetéssel indokolva szükségességét. mennyit loptak rajta és kik. Azt se tudjuk, most mennyibe kerül az üzemelése.
        Most (2020) meg még egy metrót kezdenek tervezni(!), szintén a Duna alatt átkelőt.
    2. nevetséges témájú népszavazások, a valóban fontos kérdésekről tilos, lehetetlen (Kádár népe nem Svájc lakossága? Nekünk vezetés kell, nem tudunk jól dönteni? Csak vezetőválasztásra vagyunk alkalmasak?
    3. teljes hiteltelen, ellenőrizhetetlen, irányított kérdéssorú kormányzati közvéleménykutatások
    4. állami lopás:
      • törvényessé tételével az állam, az igazságszolgáltatás, a remény nevetségessé tétele
    5. Választások, pártok:
      • Az lenne a minimum, ha demokráciának nevezzük ami van (és már a számítógépkor előtt is megoldható lett volna, ha nem akar a mindenkori hatalom és ellenzék? csalni), hogy mindenki visszaellenőrizhesse a saját szavazatát.
      • valódi ellenzéki gondolkodás felszalámizása, megszüntetése (MDF, kereszténypárt, parasztpárt, környezetvédő párt), megfélemlítés (pl. ha nem kapja vissza a jelölt a kiadott aláírólapokat, pénzbüntetés…), az 5% alatti pártok esetén elvesző szavazatok ügye (messze nem demokratikus; szavazatátirányítással más kis pártra új párt is születhetne)
      • Ángyán személyének kihasználása a kétharmadhoz, aztán hátbatámadása
      • bátran kiállók, fontos hiteles példamutató személyek megsemmisítése:
        • NAV ügy Horváth András 2014
        • Ángyán (Bencsik) föld 2012, élelem, élhető Magyarország / zenélő óriás-zárt géntehenészet (lásd)
        • Sándor Mária „fekete” nővér, egészségügy, 2015
        • Geréb Ágnes, békés egészséges szülés-születés
    1. A Fidesz soha ellenzéki kezdeményezést nem fogad el, bármilyen jó. Néha később, mint sajátjukat, végrehajtják. (Az állampolgársági ügy is hasonló. ne a Világszövetségé legyen az érdem, ezért nem támogatták.)
    2. A károsult állampolgár az utolsó, előbb a bank, adóhivatal stb. kap pénzt. Még az Olaszliszkán agyonvert tanár esete után se módosították a sorrendet, családjának sem fizetett legalább valamely milliárdos fideszes. Közben máig fidesz törvény alapján 10 milliárd jutott börtönlakóknak és ügyvédeiknek.

    KULTÚRA, ALKOTÓ KÖZÖSSÉGEK, KORÁBBI EREDMÉNYEK TÖNKRETÉTELE:

    1. Duna TV szisztematikus, az Szdsz-szel vállvetve történő lassú tönkretétele, beolvasztása
    2. Katolikus rádió nem kapott országos frekvenciát, helyette rengeteg népbutító reklámadó
    3. kereskedelmi csatornák mindkét „oldalon” ugyanazzal tömik az emberek fejét
    4. Játék és muzsika műsor megszüntetése
    5. nemzeti népzenei adó egyedül nálunk nincs tán az egész világon – Kodály országa? (cigány adót valamiért csináltak)
    6. múzeumok tönkretétele, pénzelvonás, helyette látvány óriás beruházások

    TÚLFOGYASZTÁS, SZÁNDÉKOS NÉPBUTÍTÁS

    1. reklám:
      • házméretű reklámok 2010 utáni elterjedése (a mögötte lakókkal is embertelen és megalázó)
      • TV reklámok továbbra is üvöltenek a műsorokhoz képest
      • műsort megszakító reklámokat, reklámidők összehangolását sem tiltották meg
      • reklám a közadókon is
    2. propaganda:
      • még rosszabb mint Antall idején az akkori ellenzéké, most már trágár is, ugyanúgy agresszív hazug, vita, ellenvélemény nincs
      • figyelemelterelés állandóan: pl. átvándorlók a népességfogyás, cigány és kínai valós problémák helyett
    3. fidesz kereskedelmi adó, TV, újságok. Végtelen szajkózás, mint az egykori kommunista propaganda.
    4. elnevezéseket, szignálokat se adták vissza:
      • rádió szignál
      • Rádió énekkar neve
      • TV csatornák jelei, főleg Duna TV hulláma
    5. Nemzeti Színház közösségének és közönségének megalázása a név elvételével (2000-ben)

    MAGYAR IPAR, NEMZETBIZTONSÁG, ÉLELEM

    1. külföldi buszok, vonatok stb. behozatala (az utóbbi pár évben kis változás)
    2. „stratégiai partnerek”, multik támogatása a magyar kisebb-nagyobb cégek helyett
    3. nem kapható hal, főleg nincs egészséges, élővizi - egykor elláttuk Európát
    4. nincs magyar
      • közösségi oldal (volt!)
      • telefontársaság
      • bank (talán a Magnetbank részben? De tudni semmit nem lehet ezekről, hogy mi kié?)

    ADÓSSÁG

    1. valójában titkolt elhazudott növelés, kölcsönfelvétel PAKS-ra, állampolgársági üzlet (külhoni magyaroknak megalázó is, hogy azok kaphatnak)

    EMBER- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM

    1. Paks: az egész régió létének kockáztatása, valamint minden forrás elvétele erre.
    2. környezetvédő bebörtönzése (Audi, 2010), ezzel jeladás a félelemre, pénzelvonás környezetvédelmi civilszervezetektől, minisztérium megszüntetése
    3. parkok megsemmisítése, Városliget, Kossuth tér, József Nádor tér stb.
    4. Továbbra is alig van gyógyfürdő, talán csak a turistáknak elég, nekünk megfizethetetlen. de drága esztelen kapukkal tele vannak.
    5. Úszni, sétálni se lehet. Uszodák, szabad strandok, folyók, tavak használata, sétányok, ligetek? Velencén a szabad strandot egy pláza kedvéért egy választás másnapján tarolták le. Klór van.
    6. napelemre még Romániában is kaptak támogatást a családok, de nálunk csak óriáscégek telepíthetnek

    CSÚNYA KÖZTEREK, ÉLHETETLEN VÁROS

    1. lakáskiadás kezelése (megengedett zajjal vandalizmussal elüldözött belvárosi lakók, az így leesett árú lakásokat felvásárlók megszerezték, ügyes)

    BANKÁROK

    1. teljhatalom bankoknak és végrehajtó maffiának, az állítólagos adósmentés (árfolyamgát hazugság) is az ő érdekükben, garantált hosszú fizetés
    2. nincs magyar bank
    3. rongálás
    4. Vidámpark (főleg még meglévő régi játékok)
    5. utak:
    6. kapu tényleg nincs, viszont így elbújtatták az Áfa és egyéb adók mögé a nagyon drága kifizetéseket.
    7. Római part, tiltakozók megalázása

    REMÉNY

    1. A remény elvétele az országtól, amit 2010-ig sokan vártak, kiderült, hogy nagyjából ugyanazt teszik a nemzettel, mint elődeik 1994-től.
    2. előző rendszer legrosszabb embereinek alkalmazása (tanácsadó), barátsága (Gergényi),

    ORWELL, EMBER TRAGÉDIÁJA

    1. kötelező óvoda. iskolában 3 nap, Geréb Ágnes bebörtönzése, otthonszülési törvény csak a szülészmaffia érdekében (azaz lehetetlenné teszi, ami tízezer évig lehetséges volt, még Kádár alatt is)

    EGYÉB

    1. hálapénz ellen semmi, a szülési hálapénz ellen szóló miniszter (Mikola István) eltüntetése
    2. rossz beruházások: Ferenciek tere betonrengeteg, Moszkva tér szintén, stb.
    3. Ígért igazságszolgáltatás elmaradása: 2006-os rendőrbűnözők, miniszterek stb.
    4. közbiztonság: csak az állampolgári önvédelmet szüntették meg (gárdának „pofon”)
    5. magyar családi gazdaságok, élhető város, emberi kapcsolatok ellen:
      • elektronikus pénztárak (idő, pénz), mint végső csapás tönkretett sok kisiparost
      • bürokratikus terhek
      • hivatalok zaklatása
      • cégóriásoknak kedvező gyakorlat (ugyanannyit kell költeniük egy bürokratikus előírásra, ami a kicsit tönkreteszi, a nagy meg se érzi)
    6. közlekedés:
      • taxi: Budapesten sárga, most (2020 járvány) is ők kaptak először adófelmentést, de Antall idején szinte kormány döntöttek, Uber olcsó közlekedést is megakadályozták, a reptéri maffia a reptéri metrót is 30 éve gátolja, garantált magas árak, fölös költségek, csak a gazdagok tudják megfizetni
      • légkondi mániákus népszerűsítése és bevezetése, miközben drága, környezetszennyező, egészségtelen és ellenőrizhetetlen, állíthatatlan, a helyi közösség kiszolgáltatott egy ismeretlennek
    7. ujjlenyomat: nemrég még a magyar elnök tiltakozott ellene, ma már itthon is kötelező
    8. autópálya, autóút, elkerülő út: kis utak, városi utak pocsékok, elkerülő utak alig épülnek; egyetlen jó, hogy legalább Kaposvárra nem autópálya épült, hanem egyszerűbb út

     

  • Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas (2020.02.15.)

    Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas - Bertók T. László: Gátat vetni (2020. 02. 15.)

     felelet.hu: Bár megmenekülne a Római part az ingatlanspekulánsok további rombolásától! Hátha a politikai munkamegosztás, az állampolgárok akaratát is kivételesen figyelembe véve, nem teszi tönkre a helyet. Budapest nagyrésze mára elromlott, beépítve, lakhatatlan, csúf. Ha most az ingatlanlufi kipukkad, a gazdasági csőd közeleg, talán nyugalmunk lesz egy ideig a beépítési szándékoktól.

    A cikk egyes mondatairól:

    "közösségi tervezés - még nem volt példa rá" Bár tényleg ilyen történne egyszer! Óriási, történelmi dolog lenne. Érdemes kicsit jobban lelkesedni. Persze az esély 5%. Hiszen még igazi, érdemi témájú, nem elcsalt népszavazás sem volt nálunk.

    egy jó mondat: "A beruházói lobbi nyomulásával szemben civil ellenállás" Ezek a tüntetések voltak, melyek (főleg családos, gyerekes) részvevőit Tarlós polgármesterünk mélyen megalázó-becsmérlő jelzőkkel illette. Tényleg: Tarlós úrnak nincs köze az említett lobbihoz?

    "Ezer ottlakó érdeke a hullámtér védelme" Ez nem igaz! Pont a barátságos környezet miatt költöztek oda, kockáztatva az árvizet. Ha a terület beépülne, lakásaik értéküket is vesztenék. Ismerek ott élőket.

    "az étterem és sporlétesítmény tulajdonosok érdeke is" Ez se igaz, legfeljebb ha régi csőnakházuk telkét el akarják adni százszoros áron kaszinónak. Az ott működőknek a barátságos part az érdeke. Perszer rendbetéve kicsit. Például ingyenes nyilvános vécékkel, mint a Normafán.

    "a Királyok útja két méterrel magasabban húzódik" Érdekes, a gátépítők ezt sose árulták el / hangsúlyozták, pedig elég nyomós érv a nyomvonal mellett.

    "fő kérdés: közösségi rekreációs funkció a kétmillió budapestinek, vagy túlzsúfolt rideg ingatlanpanama óriási hotelekkel, kaszinókkal a külföldi tulajdonosok és turisták számára" (Átfogalmaztam a kérdést. Attól függ, ki válaszol. Az ingatlanosoknak van saját jól pénzelt álcivil szervezetük...)

    Miért kéne konszenzus? Mert a lobbi olyan erős, hogy mindenképp kell neki valami juss?

    A felelet.hu szerint a lényeg: a 60-as évek közösségi életének és barátságosságának visszaállítása. Ami mellesleg unikum egész Európa nagyvárosai között. És iskolai, a családokat szétszakító drága tornatermi rosszlevegőjű ledlámpás tornaóra helyett a családok dunai evezésének támogatása az újranyitandó csónakházakban.

     

     

     

  • Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    'Felelet':

    A negyven perces filmből(elbeszélő előadásból) kiragadok pár számomra érdekes gondolatot:

    Az előadóról itt.

    Összevetésként, érdekességnek a Magyar Nemzet nov. 24-i cikke. Ceruzaelemek helyett a hálózati rendszer rabszolgái - Kultuszfilmek a világhálón · Larry és Andy Wachowski: Mátrix (1999) Csejk Miklós. Közös pont a Mátrix.

     

    3:20  öt év egyetemi tanulás hatására eltompult az agyuk... kötelező oktatás... Mária Terézia Ratio Educationis, valódi célja az engedelmes alattvaló...

    5:00  túl kényelmes ez a 'Mátrix'... megteheted azt, hogy egész nap fölösleges dolgokat csinálsz (a munkahelyen)

    6:50  Falun kiderül, hogy mennyi minden fölösleges... miért kell munkahely?

    9:40  Ha életed első kapcsolataiban sérülsz, elkezdesz álarcokat hordani (gyermekekkel való törődés módja) elkezdünk alakoskodni... elfelejtjük, kik vagyunk... Nincs már válaszunk, ha azt kérdezik, mi lelkesít, vagy mikor voltunk utoljára boldogok... Maszk nélkül szebb világ lenne.

    11:30  Az emberek 99%-a abból él, hogy átveri a másikat.

    13:50  teremtés modellje a nemezelés... (gyerekjátékok)

    14:25  odafönt elemi szálak vagyunk

    15:00  játék - kör kibogozása - mindig kör lesz (Isten jelképe)

    16:15  gyerek... amíg a felnőttek ki nem irtják... nem félnek...

    18:20  föld zsírján élősködünk - olaj dolgozik helyettünk - nem működünk együtt az élővilággal

    19:30 könyv fákról: Erwin Thoma: Láttalak ​felnőni

    (fákról másik könyv: A fák titkos élete - Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése - Peter Wohlleben)

    21:15  egy-egy mondásban több a bölcsesség... (torkig vagyok)

    21:50  hibás tudást/vezérlést lecserélni...

    22:40  megnyugtat a tudás, vagy?... Ha félelmet kelt, akkor az az én tudásom?

    33:20  aminek forrása vagy, annak nyelője is... amit teremtesz, az hozzád tér vissza... ahogy bánnak velünk a szomszéd népek, mi indíthattuk el...

     

     

    A témához kapcsolódó könyv: Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Magyar Nemzet Lugas 2021. 03. 13. Hídélmény

    várostervezés, városépítészeti cikk Budapestről

    albertfalvai_es_galvani_hid.jpg

    Egy-egy rész a jó-rossz cikkből.

    Déry Attila BME:

    „a háború óta nem volt hosszú távú városfejlesztési terv”

    ’Felelet’: De a középtávú tervet is - ami Budapest parkjait védte, és Budapestet a felhőkarcolóktól - felszámolta a magyar kormány.

    „az ingatlanfejlesztők lobbiképességén múlik, mi épüljön és hova”

    ’Felelet’: Már ez a szó is hazugság. Nem ingatlanfejlesztő, hanem ingatlanspekuláns. Avagy zöldterületbeépítő, lakóövezetromboló, műemlékház lebontó. Sajnos már a 120 évvel ezelőtti időkben is komoly volt a hatalmuk, és manapság egyre jobban összenőnek a kormányokkal is.

    „a kölni Mülheimer híd hasonmása az új Erzsébet hidunk”

    ’Felelet’:  Szerintem vissza kéne építeni a szép régit. Ez esetleg máshol még felhasználható.

    „a korszellem volt, hogy átvezették a Belvároson az autópályákat… A 70-es években így tanították az egyetemünkön. Az akkori építészek ezt tanulták jónak. A mai oktatás szerint mindez a legrosszabb volt, fékezni, mérsékelni kell a forgalmat.”

    ’Felelet’: Ez a lényeg. Le se diplomázhatott, aki nem  adta vissza engedelmesen a tanítottakat: falurombolás, lakótelep építés, nagyüzemi sokemeletes állattartás, marxizmus… A tisztességesen gondolkodók általában nem lehettek szakemberek, ezért a rossz vezetők, döntéshozók generációkra rontják el az országot. Az alkalmatlan vezetők generációk után sem tűrhetnek maguk mellett tehetséges beosztottakat. Ez máig hat. Mert a forgalmat általában kell mérsékelni, azaz a tervezett nagy hidak is károsak lehetnek, mert növelik is a forgalmat, nem csak csökkentik. Azt kell elérni, hogy ne kelljen annyit kényszerűen közlekedni. Például az utóbbi évben láthattuk: Ha nem kell annyi gyereket iskolába hurcolászni, fölöslegesen munkába járni, rögtön élhető lesz a város.

    „Az Árpád híd ősbűne, hogy a levezető római romokra épült.”

    ’Felelet’: Ezen is lehetne javítani. A Margit szigeten meg csak egy szervizsáv-bicikliút menjen a szigetre. A szigetről nyugodtan le lehet bontani az épületek kétharmadát, alapvetően egy sétálós szabadidős parknak hagyva. Szálloda se kell, legfeljebb egy közösségnek olcsón elérhető gyógyfürdő.

    Domonkos Csaba hídtörténész:

    „félreértelmezett demokrácia – felhergelték a Hamzsabégi út lakóit… így nem lehetett teljes a Hungária körút renszere… józan kompromisszum, ellentételezés… így lett derékszögű kanyarral dél felé terelve… A Rákóczi út torzó, Buda felől lényegileg megközelíthetetlen…”

    ’Felelet’: Én ellenkezően látom, emlékszem. Végre először, az Antall kormány alatt, az emberi környezet védelme is számított a csőlátású szakemberi döntések mellett. Mely szakmai elvek, mint fent az építészetről írták, hibás tanításon alapultak. A túl éle kanyar már a szaemberek bosszúja volt az állampolgárok ellen. Majd úgyis továbbvezetjük az autópályát a lakóövezeten, a parkon! És tényleg, most is ezt tervezik, mint a cikkből kiderül. A hiányos kapcsolódások is a tervezők hibája. A továbbvezetést irányokra osztva sokkal kíméletesebben lehetett volna Kelenföld felé vezetni. Dél-Buda így is egy autóút rengeteg lett, négy párhuzamos észak-déli úttal.

    Az is az egyetlen, jelzésértékű változás volt, hogy az Antall kormány alatt először nem vágtak ki minden fát a külső körúton, volt hogy egyetlenegyet is kikerültek gondosan, és a korábbi 50 méteres aszfalt-por rengeteg helyett zöldsávot is terveztek.

    Vitézy Dávid BFK:

    „A déli körvasút 3. sínpárja épül a park rovására. A tiltakozásokat megelőzendő ezért törlik az autópálya parkon keresztüli tervét a szabályozási tervekből”

    ’Felelet’: Azaz máig benne maradtak, a szakma máig a zöldterületek rovására akar városi autópályákat építeni! Ugyanaz a gondolkodás, mint a 70-es években.

    „A Galvani híd előrehozását a környező barnamezős területek funkcióváltásának elősegítése… a cél”

    ’Felelet’: Magyarul, azaz igazat szólva: Az ingatlanlobbi érdeke, hogy parkok, élhető város helyett szörnyű lakótelepek, irodatelepek, felhőkarcolók épüljenek. Ehhez pedig közpénzből közlekedés, híd.

    A Rákóczi hídtól Nagytétényig töltik fel, építik be rettentő sűrű, élhetetlen módon a parti sávot. Mindezeket, felhőkarcolóstul, majd szépen le kell bontani, és a Budafoki út és a Duna között egy valódi, az életnek, az embereknek értékes, tágas, nem túlzsúfolt parkot lehet építeni természetes vízparttal, kis csónakházakkal, éttermekkel, Római parti hangulattal, de a vízparton többszáz méter széles, 99%-os zöldfelülettel.

    Bertók T László, a cikk írója, zárómondat:

    „Az új hidak nélkül… sem a belváros forgalomcsillapítása, sem a rozsdaövezetek újrahasznosítása, sem a városrobbanás megfékezése nem képzelhető el.”

    Dehogynem! A forgalomcsökkentésnek száz más módja van, és épp az út túlkínálat növelheti a forgalmat. A rozsdaövezet újrahasznosítása itt is hazugság. Egy parkhoz nem kell autópályahíd. Sőt annak zaja, mint az M§ hídnál is, tönkreteszi a part hangulatát. Persze a milliárdos, de továbbgazdagodni kívánó ingatlanmaffia a korrupt tisztviselőkkel együtt a parképítést, a közjót nem tartja „hasznosításnak”, csak a beépítést. A városrobbanást meg épp az új utak-hidak segítik elő. Egy mondatban három hazugság…

     

    A témához a világhálón találva:

    Horváth Gyula: Galvani, vagy Albertfalvai legyen a csepeli híd? 2017. július 10.

    Két csepeli híd terve: sárgával a csepeliek által rég várt  Albertfalvai, kékkel a kormányzat által favorizált, a semmiből a semmibe vezető Galvani híd tervezett nyomvonala. Vita nincs. Híd sincs, mert még csak hetven éve ígérik, tervezgetik...

    Mikor a kilencvenes évek végén fővárosi képviselő lettem gyakran rágtam Vajda Pál főpolgármester helyettes fülét, hogy az Ófalui térséggel szembeni kötelesség teljesítése miatt tervezzük be a főváros Dél Budapest számára nélkülözhetetlen Albertfalvai hidat. Pali nem támogatta, de nem is ellenezte a kérdést, csak jegelte! Már akkor, amikor teljesen lemondtam volna róla behívott és nagy lelkendezve mondta: épül híd Csepelen! Nem az általad preferált Albertfalvai, hanem feljebb, a Galvani úttal szemben!

    Aztán jöttek a tervek, mentek a tervek! Egyik-másikán, már mindkét híd szerepelt. /A papír bírta!/ A kis Duna (RSD) alá bujtatott utakkal, mélyvezetésű villamosjárattal, meg miegymással. Mind, mind illúzió, mert a főváros szeme mindig a belvárosra, és Észak Pestre szegeződött, kevéssé Délre, és Csepelre.

    ’Felelet’: Valóban, a helyszínrajzról valószínűsíthető, hogy nem az állampolgároknak épül a híd, hanem a környéket beépíteni akaró ingatlanmaffiának. Kis Kína, Kis New-York a terv.

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • Kockázat másképp - atomenergia, E. Schumacher (1980-as könyv, 2020. 04. 27.)

    Kockázat másképp - az atomenergia és a vírusveszély. Schumacher, A kicsi szép könyvévől (1980 - 2020. 04. 27.)

     (Közgazdasági kiadó 1991, 136. oldaltól)

     A közgazdaságtan vallása a gyors változás bálványimádását kívánja elterjeszteni...

    ...A bizonyítás terhét az ökológiai szempont híveire hárítják át...

    Az atomenergia úgynevezett békés felhasználása alkalmasint sokkal nagyobb veszélyt rejthet magában az emberiségre nézve. Aligha lehetne ennél világosabb példával szolgálni a közgazdaságtan mai diktatúrájának benutatásához... Az, hogy az atommaghasadás hihetetlen, hasonlíthatatlan és egyedülálló módon veszélyezteti az emberi életet, egyáltalán nem jön számításba...

    ... itt egy mindeddig ismeretlen dimenziójú kockázatról van szó...

    Hogyan lehet biztonságosan elhelyezni az atomreaktorok által termelt radioaktív hulladékot?

    Az országok nagy része hevesen ellenezte, hogy az amerikaiak és a britek az óceánokban helyezik el a hulladékot.

    Rengeteget vitatkoznak azon a jelentéktelen kérdésen, vajon a reaktorok élettartalma 20, 25 vagy 30 év. De senki sem beszél arról az életbevágó kérdésről, hogy... talán évezredekig ott kell hagyni őket... nem lesznek háborúk, zavargások... a jövő semmit sem számít a most elérhető legcsekélyebb gazdasági nyereséggel összevetve.

    ... olyan emberek, mint Albert Schweizer, nem hajlandók elfogadni ezeket a döntéseket...

    A sugárártalmak akár megfoghatatlanok is lehetnek, például az összes életjelenség (amilyen a mozgékonyság, termékenység, érzékszervek működése) hanyatlását idézheti elő.

    ... Bennünket, erőmű szakembereket... gyötör a bűntudat...

    Azt gondolná az ember, hogy önfenntartási ösztönünk védetté tesz bennünket a bűntudattól gyötört tudományos optimizmus vagy az anyagi előnyök bizonytalan igéreteivel szemben.

    Az utolsó 30 év tudományos és műszaki fejlődése egészen tűrhetetlen veszélyeket hozott létre...

    Einstein mondta: gazdaságilag szinte az össze tudós tökéletesen függő helyzetben van.

     

    A "Felelet" hozzáfűzése:

    A mai hatalmi gondolkodásmód ugyanolyan mint akkor, amit épp az atomerőműépítési akarata mutat (de az akkumulátor-villanyautó lobbi se különb). Tehát a jövő, a kockázat, az emberi élet nem számít, csak a pillanatnyi politikai, gazdasági haszon. De akkor vajon vírusügyben mi a titok? Ezzel a logikával ott se számít a súlyosan beteg idős emberek esetleges halála. Az esetleges nagyobb járvány több halála sem. Mi lehet a politikai-gazdasági célja a válságnak és kezelésének?