VÉSZ, Éliás Ádám 2009. 8. 14. Index interjú (2025. 07. 12)
https://index.hu/gazdasag/magyar/2009/08/14/a_gatlastalan_cinizmus_haboritott_fel/
Bemenne a bankba kétezer csákányos, csak érdeklődni
Haász János
2009.08.14. 09:55
’Felelet’: Most megtalált kinyomtatott cikk Szabad Riport, Fort András szövege, ennek alapján kerestem meg az eredeti cikket.
Jó ember (volt akkor?): Áliás Ádám, Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének (VÉSZ)
Szerintem a hatalom (SZdsz és Fidesz) mindenképp meg kellett semmisítse a VÉSZ-t, főleg a nemzetközi bankok kedvéért, de általában a társadalom önvédő képességének megszüntetése céljából. Ezért csodálom, ki írhatja Éliás néven a honlapon a lenti Fidesz hatalom szerető cikket 2017-ben.
’Felelet’ kiemelések:
- a dolognak sohasem a jogi vonatkozása érdekelt, hanem az, hogy mi az igazság
- ez az egész magyar népnek az óriási leckéje: vagy megtanulja a szolidaritást, vagy belesüllyed az önző szemléletébe, akkor elaprózódik, és azt csinálnak vele, amit akarnak
- A gátlástalan cinizmus háborított fel. Itt nem szakmai, szemléleti viták vannak, itt aljas, alávaló hazudozás van, az ember szemébe nézve hazudnak.
- 2007 decemberében javasoltam, hogy létre kellene hozni egy érdekvédelmi szövetséget, 2008 tavaszára összejött tizenhat-tizennyolc cég, az alapítók, és tavaly szeptemberben lett a szervezet hivatalosan is bejegyezve.
- Van egy törvényjavaslatunk, ami nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy csak a realizált árbevétel után keletkezzen adófizetési kötelezettség. Hiszen egy kiállított számla még csak fiktív bevételt és fiktív adókötelezettséget jelent, amíg meg nem érkezik a bankszámlámra a pénz. Szóval ha nem fizet egy megrendelő, akkor ő váljon az adófizetés kötelezettjévé, és ne a számlát kiállító, pénzére váró cégnek kelljen még az adóhatósággal is küzdenie.
- ingatlanpiacon milyen óriási lehetőségek vannak, a bedőlt hitelek miatt lakások ezreit lehet fillérekért fölvásárolni az árverezéseken.
- elgondolkodtam, hogy milyen erős készülődés folyik egy tömeges katasztrófára.
- figyelmeztetni fogunk mindenkit, hogy a listán levő bankok közül bármelyik lehet az, amelyik az első helyre kerül, és amit, ha nem is a szó fizikai értelmében, de meg fogunk semmisíteni. Ezért javasoljuk mindenkinek, hogy a listán szereplő bankokból vegyék ki pénzüket
A „Szabad Riport” 2009-es kérdése: Hol vannak a többiek? Jobbik, Gárda, szurkolói csapatok...
A ’Felelet’ 2025-ös kérdése: És a Fidesz, a KDNP?
Kapcsolódó:
https://veszov.hu/
https://veszov.hu/index.php?view=article&catid=110:-a-vesz-ellenfelei-es-ellensegei-fekete-lista&id=209:vesz-per-ha-bnoes-akar-harom-evet-is-kaphat&format=pdf&option=com_content
VÉSZ-per: ha bűnös, akár három évet is kaphat
Írta: hírTV
2011. január 27.
Megkezdődött Éliás Ádám, a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének (VÉSZ) és a Győz
mozgalom elnökének a pere. Éliás Ádámmal szemben tavaly június 17-én emelt vádat a II. és
III. kerületi ügyészség, kényszerítés bűntettének kísérlete miatt
A férfi 2009 júliusában ultimátumot intézett a magyarországi bankszférához. Ebben a többi
között azt írta, hogy az árverések és kilakoltatások miatt mozgalma, háborúban lévőnek tekinti
magát a bankokkal. A tárgyaláson tanúként hallgatták ki Simor András jegybankelnököt,
Felcsuti Pétert, a Raiffeisen Bank volt elnök-vezérigazgatóját és Erdei Tamást, az MKB Bank
elnök-vezérigazgatóját is. Amennyiben Éliás Ádámot bűnösnek találja a bíróság, akár három év
börtönt is kaphat.
https://veszov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=337:a-gyri-iteltabla-minden-vad-alol-felmentette-a-vesz-elnoeket-es-hat-tarsat-a-vesz-2008-decembereben-vegrehajtott-tatabanyai-akciojaval-kapcsolatban--a-vesz-beadta-a-kuriahoz-a-feluelvizsgalati-kerelmet-a-fvarosi-iteltabla-vesz-t-megszuentet-toervenyser&catid=91&Itemid=267
A GYŐRI ÍTÉLŐTÁBLA MINDEN VÁD ALÓL FELMENTETTE A VÉSZ ELNÖKÉT ÉS HAT TÁRSÁT A VÉSZ 2008. DECEMBERÉBEN VÉGREHAJTOTT TATABÁNYAI AKCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN – A VÉSZ BEADTA A KÚRIÁHOZ A FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELMET A FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA VÉSZ-T MEGSZÜNTETŐ TÖRVÉNYSÉR
Írta: Éliás Ádám
2016. február 05.
Ebben a tatabányai történetben arról is képet kapnak a kedves olvasók, hogy a büntetőper kezdeményezői mindent elkövettek a VÉSZ lebénítása, tevékenységének lehetetlenné tétele érdekében. Látszólag volt is mire hivatkozniuk, hiszen akcióink valóban szokatlanok voltak, talán némely kívülálló számára félelmetesek is. A „kívülállóknak” azonban azzal is szembesülniük kellett, hogy az elvégzett, átvett, továbbértékesített, profittal használt munka ki nem fizetése, mint a ragály terjedt szét akkoriban az országban. És azzal is, hogy a későbbiek során az illetékes kormányzati és bírósági fórumok által jogsértőnek minősített devizaalapú hitelszerződések alapján családok tízezreit lakoltatták volna ki a bankok. Vagy azzal, hogy a kis- és középvállalkozásoknak akkor is eleget kellett tenniük adófizetési kötelezettségeiknek, ha munkájuk ellenértékéből egy fillér sem folyt be.
Többször figyelmeztettem a megrendelői oldal cégeit, köztük a SPAR-t is, hogy ha nem találunk közös, jogszerű megoldást, akciót fogunk végrehajtani. Tűrhetetlen, hogy a megrendelői oldal hasznot húzzon az épületből, miközben azok, akik felépítették, tönkremennek. Figyelmeztetésemet semmibe vették.
Az akcióra 2008. december 10.-én került sor.
Tatabányán az akkor már működő SPAR Áruházban (többszöri figyelmeztetés után!) a tetőszigetelés kb. 200 m2 területű részét, valamint az épületgépészeti berendezések közül kazánok és szivattyúk egy részét bontottuk le. Kizárólag olyan anyagokat és berendezéseket, amelyeket a vállalkozások saját pénzükön vettek meg, s nekik azokat senki nem fizette ki.
Határozottan állítom: ha nem közelednek a választások, s a társadalom nem tekintett volna olyan nagy reményekkel a választások várható eredményeire, olyan népfelkelés robbant volna ki legkésőbb 2009-ben (amikor a kilakoltatások veszélye már közvetlenül fenyegetett százezreket), amihez képest a 2006-os zavargások ártalmatlan lányregényt jelentettek volna.
valójában egy abszolút törvénysértő kihallgatás folyt le. Tehát a rendőrség részéről még a gyanúsításom sem történt meg, amikor az ügyészség – súlyos eljárásjogi szabálysértéssel – kihallgatott.
Ennyi bonyodalom után került újra a Győri Ítélőtáblához harmad fokra az ügy, s fejeződött be most, január 21.-én jogerősen, a Tatabányai Törvényszék bűncselekmény hiányában, minden vád alóli felmentő ítéletének helybenhagyásával.
A Győri Ítélőtábla ítélete teljes mértékben azonosult a Tatabányai Törvényszék felmentő ítéletével,
a tulajdonjog fenntartásával beépített tárgyakra az érintett vállalkozó jóhiszeműen tekinthetett úgy, mint amelyek nem minősíthetőek "idegennek" (a lopást, mint bűntettet csak "idegen" tárgy eltulajdonításával lehet elkövetni).
nem állt fenn társadalomra veszélyesség abban, hogy az érintett cégek a VÉSZ-hez fordultak érdekvédelmi segítségért.
Ami tolerálhatatlan volt a több mint hét évig tartó eljárásban, az az Ügyészség (amely mégis csak az Államot képviseli) különböző szintjeinek magatartása. Miattuk az ellenem folyó eljárásban egy országos érdek-képviseleti társadalmi szervezet elnökének hét éven át tartó meghurcoltatása zajlott. A VÉSZ bejegyzése a Fővárosi Bíróságon 2008. szeptember 15.-én lett jogerős. A VÉSZ-nek a Tatabányai Városi Ügyészség általi üldözése pedig nem egészen három hónappal később már meg is kezdődött, amelyhez a többi ügyészségi fórum is bekapcsolódott.
A kiszolgáltatott, „megalázott és megszomorított” emberek védelmét ugyanúgy folytatjuk, de most már, a Kúria mindent eldöntő ítéletéig, a GYŐZ Mozgalom kereteiben.
Valójában itt nem csak a VÉSZ sorsa, hanem az összes érdek-képviseleti szervezet működésének hatékonysága is a tét. Ha a törvénysértő ítélet érvényesül, és egy érdek-képviseleti társadalmi szervezet sem nem levelezhet, sem nem közvetíthet, akkor hogyan léphetne föl tagjai érdekvédelmi ügyeiben, akár perbeli jogi képviselet formájában is? Bénává, tehetetlenné válna, s újra a hétpróbás, rafinált spekulánsoké válna a világ.
Reméljük, nem így lesz, mert ha így lenne, az azt jelentené, hogy Magyarországon az érdek-képviseleti, érdekvédelmi tevékenység utolsó csíráit is kiirtják.
Teljes cikk legalul.
’Felelet’: Nekem furcsa új cikkek a honlapon. Mintha más írná, vagy személyiségváltozás történt volna.:
https://www.veszov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=341:2017-05-20-07-33-14&catid=91:kozlemeny-nyilatkozat-dokumentum&Itemid=319
Kikerülhetetlen a Konzultációban történő részvétel megfontolásában, hogy az emberek mérleget is vonjanak a Konzultációt kérő Kormány tevékenységéről. Hogy is állunk ezzel?
A Kormány és a mögötte álló parlamenti FIDESZ-KDNP pártszövetség jogalkotó-politikai-kormányzati teljesítménye lenyűgöző. Nincs olyan társadalmi réteg, amely ez alatt a hét év alatt ne lépett volna valamilyen módon, valamilyen mértékben előre. A társadalmi-gazdasági élet területén nincs olyan probléma, amelynek megoldásában ne tettek volna legalább egy lépést annak kezelésében, megoldásában. De olyan témák is voltak, amelyeknél átütő erejű változást, sikert értek el.
A közhasznú foglalkoztatásban részt vevő emberek tízezrei érdemi módon léptek előre a maguk reménytelen helyzetéből: az analfabétákat megtanították írni, olvasni, számolni; akik ezen már túl voltak, el kellett végezniük néhány általános iskolai osztályt; akiknek már ez is megvolt, de hiányzott egy-két év a nyolc általánosból, azok megszerezték; azokat, akik már rendelkeztek nyolc általánossal, valamilyen hasznosítható szakmához juttatták.
A Kormány, a mögötte álló FIDESZ-KDNP kétharmados parlamenti pártszövetséggel a háta mögött, rendbe tette a csőd közeli állapotba került gazdaságot, és a szilárd alapokon nyugvó, egyensúlyos, dinamikus fejlődés vágányára állította. Majdnem minden negyedévben tanúi vagyunk Brüsszel hitetlenkedő csodálkozásának, hogy Magyarországon magasabb és stabilabb a növekedés, mint amire a legoptimistább előrejelzések számítottak.
Egyszerűen felsorolhatatlan az a rengeteg életterület, amelyen előrelépés történt. Kialakult egy tehetséges, sok-sok fiatalból álló kormányzati apparátus, amelynek tagjai a maguk területén kreatívan, odafigyeléssel, a javítás szempontjából célirányos, hatékony fellépéssel dolgoznak.
Hogy csak egy „kis” motívumot említsek: igazi politikai géniusz kellett annak felismeréséhez és céltudatos megvalósításához, hogy a világtársadalom jelenlegi állapotában a külügyi tevékenység nem a formális kapcsolatépítésből kell, hogy álljon, hogy a nagykövetek, egymás nemzeti ünnepei alkalmából rendezett fogadásokon megjelenjenek és mosolyogjanak, stb., ez már kevés: a külügyi kapcsolatok igazi tartalmát a külgazdasági együttműködésre irányuló kapcsolatépítés adja meg. A külügy tevékenysége soha nem látott eredményeket hozott.
Másik példa: arról beszéltek a pesszimista szakemberek, hogy az uzsorázást nem lehet felszámolni. A magyar igazságszolgáltatási organizáció (rendőrség-ügyészség-bíróság) véghezvitte a „lehetetlent”: gyakorlatilag megszüntették az uzsorázást.
És így tovább, lehetne a példákat végtelenségig sorolni.
Ha a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom szűkebb érdekvédelmi, önvédelmi területeit veszem, hasonlóan megnyugtatóak az eredmények: lánctartozások többé nem alakulhatnak ki hazánkban a 2013-14 folyamán életbe lépett jogszabály-változások következtében; az egyetlen otthonnal rendelkező családok védelme, a csaláson alapult, lakóingatlan-jelzáloggal terhelt, deviza elszámolás hitelszerződések tekintetében, hatékonyan működik; a hazárdírozó egészségügyi privatizációt célul kitűző spekulánsok eltűntek.
4. Foltok
(’Felelet’: legalább valami!)
Tudom, hogy csúnya foltok is éktelenkednek a Kormány és Parlament összképén.
Nem látok viszont semmilyen mentséget arra, hogy fenntartja a Kormány a tavaszi óraátállítást.
(’Felelet’: komolyan ez a legnagyobb baj szerinte?)
azt kell mondanom, s ez a legsúlyosabb kritika, hogy nem tekinthető a zsidó – keresztény-keresztyén kultúra örökösének és hordozójának az a Kormány, amelyik fenntartja az idő szentségének meggyalázását
Csúnya folt volt a deviza elszámolású hitelek piaci értéken történő forintosítása. Ebben a kérdésben a teljes FIDESZ vezetőség hazudott a társadalomnak. Ők maguk mondták ki, hogy azért nem lehetséges a piaci értéken történő forintosítás, mert ez a családok százezreit hozná az ellehetetlenülés állapotába. Mégis megtették, és a reális számítások szerint várható is volt a tömeges kilakoltatások megindulása. Utólag közlöm: a VÉSZ és a GYŐZ Mozgalom ugrásra készen figyelte akkor a fejleményeket. Rettenetes cirkusz lett volna, ha emiatt csak megkezdődnek a tömeges kilakoltatások. Érdekes módon azonban, nem következett be a matematikailag bebizonyíthatóan szükségszerűvé vált kilakoltatási hullám. Azt feltételezem, és ez nagy mentsége a Fiúknak, hogy olyan titkos megállapodásra kerülhetett sor a bankokkal a forintosítási rendeletek idején, hogy az egyetlen otthonnal rendelkező adós családok esetén a kilakoltatás nem létező opció, vagyis az ő esetükben végérvényes moratórium tiltja a kilakoltatást. Számukra elviselhető, hordozható, kompromisszumos megállapodást kell kialakítaniuk a bankoknak, amelyek kötelesek az együttműködésre kész adósokkal addig egyezkedni, amíg a mindkét oldalon elfogadható megoldás megszületik.
Ebben a vázlatnak sem minősíthető áttekintésben más hibákat is felsorolhatnánk, amelyek kétségtelenül megtörténtek, például az oktatásügy, az egészségügy, a kommunikáció stílusa, stb. területein.
A Nemzeti Konzultáció kritikusai direkteknek, választ sugalmazó, rábeszélő jellegűnek mondják a kérdéseket és a felkínált válasz-alternatívákat. Ebben van is igazság.
Nézzük akkor a Nemzeti Konzultáció hat pontját.
Az első kérdéshez: A „rezsicsökkentés eltörlésére”...
6. Az igazi probléma
Senki nem beszél arról, hogy a fehér civilizáció száz éveken keresztül lerabolta Afrikát és Ázsiát, és a kialakult helyzetért a fehér civilizáció viseli a felelősséget.
Éliás Ádám
VÉSZ Elnök a megszüntetésig
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Mobiltelefon: +36 70 943 1777
http://www.veszov.hu
Teljes cikk:
Éliás Ádám két éve kezdte tulajdon-visszaszerzési akcióját, és ma már az építőipari kisvállalkozás tulajdonosa a több mint száz céget tömörítő Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének (VÉSZ) elnöke. 2007 októbere óta százmillió forintot szereztek meg segítségükkel a munkájukért pénzükre váró vállalkozók. Éliás a nem fizető megrendelők elleni támadás után most kilakoltatási moratóriumra szólította fel a bankokat. Azt mondja, politikai ambíciói csak arisztotelészi értelemben vannak.
Mit szólna, ha miután befejeztük a beszélgetést, és ki kellene fizetnem a közben megivott kávét, azt mondanám, hogy sajnos nincs nálam pénz, mire a pincérnő elvinne egy gyomormosásra, mondván, a gyomromban lévő kávé az ő tulajdonuk? Támogatná az önbíráskodásnak ezt az egészen abszurd, szélsőséges esetét is?
Nagyon fontos először is azt tisztázni, hogy amit mi csinálunk, az nem önbíráskodás, legalábbis a szó jogi értelmében. Az önbíráskodás büntetőjogi tényállásához elengedhetetlenül hozzátartozik, hogy az személy ellen irányuljon. Márpedig mi emberre sohasem támadtunk, és nem is fogunk.
Felkészült jogásznak tűnik.
A családban van több jogász, és én is igyekszem a jogi lehetőségekről tájékozódni, mert az építőipar kemény pálya. Elolvastam az önbíráskodásnak az egész kommentáranyagát és legfelsőbb bírósági állásfoglalásait, mindennek utánanéztem, amivel minket támadtak, amióta a VÉSZ működik. De a dolognak sohasem a jogi vonatkozása érdekelt, hanem az, hogy mi az igazság.
Én sem a büntetőjogi, hanem köznapi értelemben gondoltam önbíráskodásra.
Ha nem büntetőjogilag, hanem erkölcsi értelemben nézzük a dolgot, akkor sem érzem helytállónak a hasonlatát. A mi ügyeink inkább arra hasonlítanak, hogy ön megkapja a kávét, de azt nem fogyasztja el, hanem átviszi a szomszédos kávéházba, és ott elkezdi árusítani húsz-harminc százalékkal drágábban. No, akkor mondjuk mi, hogy álljunk csak meg, hát az a kávé nem a magáé.
Persze a VÉSZ akciói nem is egy kávéról szólnak.
Igen, itt olyan nagyságrendű tételekről van szó, amelyekbe egy-egy kisebb vállalkozás könnyen belerokkanhat. Mert hogyan működik az építőipar? A tényleges munkát végző cégnek kell megvennie az eszközöket, árukat, kell kifizetnie az élőmunkát, a tevékenységéhez kapcsolódó valamennyi adót és járulékot, majd várhat hónapokig, hogy kifizessék, esetleg belemehet évekig elhúzódó pereskedésekbe vagy bizonytalan kimenetelű felszámolási eljárásba.
Közben a megbízója a megvásárolt terméket nagy haszonnal, munka és kockázat nélkül továbbadja. A mi helyzetünk ebből a szempontból, jogilag egyszerű: az anyagot mi vettük és mi építettük be – akár az eladósodásunk árán is –, és ha van pontos elszámolás, akkor az bizonyíthatóan a miénk is. Illetve pontosítsunk: a tulajdon-visszaszerzési akciót sohasem a VÉSZ mint érdekvédelmi szervezet hajtja végre, hanem az az érintett cég, amelyik megvette és beszerelte. A szövetségünk csak egy nagy, erős, szolidáris segítséget ad.
Mennyire nagyot? Hány tagjuk van most?
Több mint száz cég, ami három-négyezer főt jelent. A VÉSZ szabályosan bejegyzett érdekvédelmi szervezet, tagjai jellemzően az építőiparból kerültek ki, és egyéni vállalkozó vagy társas kis- és középvállalkozás éppúgy van köztük, mint milliárdos árbevételű nagyobb vállalat.
Az építőipari dominancia, gondolom, nem véletlen. Hiszen azért a kávés párhuzamból is látszik, hogy nem lehet minden ágazatban hasonló eszközökkel élni.
Téved. Módszereink sem az elveiket, sem a gyakorlati megvalósítást tekintve nem ágazatspecifikusak. Szervezetünknek vannak kereskedő tagjai is, és volt már olyan sikeres akciónk, amikor termékgyártó cégnek eladott alkatrészek utáni követelést sikerült eredményesen lezárnunk.
Elmentek a gyárba, és kiszerelték a csavarokat a csapágyakból?
Az adott szituáció mindig hozza a megoldást is, az a lényeg, hogy a szélhámoskodásnak útját álljuk, akármiről legyen is szó.
Ha például a Megyeri híd építői a VÉSZ-hez fordulnának, mit tudnának nekik mondani?
Nem kell a feltételes mód, fordultak ők hozzánk. Harminc-harmincöt cég akart belépni a szövetségbe, tartottunk egy megbeszélést, azon tizennégy-tizenöt cég volt ott. De amikor elérkeztem a feltételek ismertetésekor oda, hogy a szövetség legfontosabb elve a szolidaritás: a bajba került vállalkozások kölcsönösen segítenek egymásnak – hiszen nem mindegy, hogy egy kisvállalkozás öt dolgozója megy egy helyre bontani, vagy sokan, hetven-száz ember, összefogva –, kérdezték, hogy akkor nekik is menniük kell másoknak segíteni, mondtam, hogy igen, nekik ez láthatóan nem tetszett. Végül azt kérdezték, hogy mivel tudom bizonyítani, hogy a szövetség tud nekik segíteni. Mondtam, hogy bizonyítani nem akarok, a legjobb bizonyíték nekik az lehet, ha nem lépnek be, és próbálnak önerőből boldogulni. Azóta úgy játszanak velük, mint macska az egérrel. És ez az egész magyar népnek az óriási leckéje: vagy megtanulja a szolidaritást, vagy belesüllyed az önző szemléletébe, akkor elaprózódik, és azt csinálnak vele, amit akarnak.
Hány épületet bontottak már vissza?
Nagyon sokat, nem is tudok pontos számot mondani. Volt olyan nap, amikor hat akciót hajtottunk végre. De fontos, hogy teljes körű bontásra még nem volt szükség, inkább jelképes, nagyon komoly figyelmeztetést jelentő beavatkozások ezek. Összességében száz-százötvenmillió forint közötti, nekik jogosan járó, de korábban ki nem fizetett összeget kaptak meg eddig a mi segítségünket kérő vállalkozások. De még nagyon az út elején járunk.
Mi volt az első akció, és honnan jött akkor az ötlet? Egy reggel arra ébredt, hogy nem vár tovább, és nem is akar bíróságra rohangálni, hanem jöjjenek a csákányok?
A gátlástalan cinizmus háborított fel. Itt nem szakmai, szemléleti viták vannak, itt aljas, alávaló hazudozás van, az ember szemébe nézve hazudnak. Azt mondják, hogy forduljak bírósághoz, tudván, hogy akkor évekbe is beletelhet, mire fizetniük kell. És egyszer betelt a pohár. Azt mondtam, hogy jó, akkor le fogom bontani, amit építettem. Erre kinevettek. Ez 2007 októberében történt, egy lakóparkot építő cég tartozott, a tetőszigetelést csináltuk ott. Úgyhogy egy hajnalban fölment a csapat a tetőkre, és tizenegynéhány helyen három-öt négyzetméteres területeken lebontottuk a tetőt.
Aznap délután a vitatott összeg már ügyvédi letétben volt, és két hét múlva meg is kaptuk. A következő akció már kicsit harcosabbra sikerült. Másfél éve tartozott egy cég tízmillió forinttal, ami nekünk hatalmas összeg, közben meg épített magának egy gyönyörű irodaházat. Amiből ráadásul ki akartak dobatni egy őrzővédő cég emberével, amikor előre megbeszélt időpontban odamentem tárgyalni. Mondtam, hogy ha nem állnak velem szóba, akkor néhány csákányossal szétverjük a recepciót. Nem vettek komolyan, szétvertem.
De ez azért már mégis csak rongálásnak minősült, nem?
Bár nagyon pici volt a károkozás, tehettek volna feljelentést, de nem tettek. Viszont hamar rendezték a tartozásukat. Ezután, 2007 decemberében javasoltam, hogy létre kellene hozni egy érdekvédelmi szövetséget, 2008 tavaszára összejött tizenhat-tizennyolc cég, az alapítók, és tavaly szeptemberben lett a szervezet hivatalosan is bejegyezve.
Gondolom, nem minden akciójuk olyan sikeres, mint az első, amikor délután már ügyvédi letétben volt a pénz. Milyen hatékonysággal működnek?
Úgy indul az egész, hogy felvesszük a kapcsolatot az ellenérdekelt féllel a pontos, mindenre kiterjedő elszámolás érdekében. Mi nem vagyunk hatóság, nem dönthetjük el, kinek mennyi és miért jár, ezért ragaszkodunk a korrekt, jogszerű elszámoláshoz. Ha a megrendelőnek bármilyen jogos kifogása van, akkor ezt ebben az elszámolásban érvényesítheti. És már itt komoly eredményeink vannak. Megszűnt az, hogy a megrendelő, ha mi keressük, hónapokig bujkáljon, hazudozzon. A két véglet eddig az volt, hogy rendőrt küldtek ránk, illetve hogy egy telefonomba kerül, és két nap alatt fizettek.
Ha már említette a megrendelő kifogását: az építőipar köztudottan olyan ágazat, ahol nagyon sok minőségi probléma van, és a garanciális javítások körüli huzavona ideális terep a kifizetések elmaszatolásához.
Valóban, az építőipar olyan bonyolult munkaterület, hogy hibátlan teljesítés nem létezik. De azért higgye el, nem nagyon van olyan építőipari cég, amelyik ha elszúr egy munkát, és a hiba kijavításához köti a megrendelő, hogy fizessen, akkor az a cég ne javítana. Gondolja csak meg: folyik egy munka egy építkezésen hónapokig, akkor ne lenne két nap a hiba kijavítására?
Egyébként vitás esetekben a VÉSZ tagjai, illetve a hozzánk forduló cégek természetesen nyitottak a megegyezésre. Egyébként pedig inkább az a tipikus, hogy a megrendelő a megállapodásban szereplő összeg töredékét fizeti ki, mondván, ez egy negyedosztályú munka, majd első osztályúként értékesíti tovább.
Tavasszal azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy a kibontott építőanyagokat az adóhivatal egyik irodaháza előtt öntötték leazzal, hogy természetben akarnak adózni. Mit akartak ezzel elérni?
Van egy törvényjavaslatunk, ami nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy csak a realizált árbevétel után keletkezzen adófizetési kötelezettség. Hiszen egy kiállított számla még csak fiktív bevételt és fiktív adókötelezettséget jelent, amíg meg nem érkezik a bankszámlámra a pénz. Szóval ha nem fizet egy megrendelő, akkor ő váljon az adófizetés kötelezettjévé, és ne a számlát kiállító, pénzére váró cégnek kelljen még az adóhatósággal is küzdenie.
Most viszont már nemcsak a nem fizető megrendelők retteghetnek a VÉSZ-től, hanem azok a bankok is, amelyek nem teljesítik az önök kilakoltatási moratóriumát. Hogyan jött a profilváltás ötlete?
Ez nem profilváltás, az eddigi tevékenységünket folytatjuk, csak kiegészítettük. A történet január közepén kezdődött, amikor megkeresett engem egy nagy székesfehérvári cég vezérigazgatója, és hosszan ecsetelte, hogy az ingatlanpiacon milyen óriási lehetőségek vannak, a bedőlt hitelek miatt lakások ezreit lehet fillérekért fölvásárolni az árverezéseken.
Hosszas köntörfalazás után kibökte: arra gondolt, hogy a VÉSZ-nek van egy nagyon hatékony és tettrekész csapata, és megbíznának, hogy szervezzek a szövetség erejét felhasználva kilakoltató kommandókat, és pár órás munka milliós díjat hozna. No, azért nem pofoztam le, mert telefonon történt a dolog. Viszont elgondolkodtam, hogy milyen erős készülődés folyik egy tömeges katasztrófára. Arra jutottunk, hogy ha ők készülnek, akkor nekünk, akik a védelemre jöttünk össze, szintén készülődnünk kell.
Honnan tudják, hogy melyik bank hány embert lakoltat ki, hogy kit milyen súllyal kell a listán szerepeltetni? Mi lesz a feketelista készítésének technikája?
Felszólítottuk a bankokat – írtunk a bankszövetségnek és minden banknak külön is –, hogy hirdessék meg az árverezési és kilakoltatási moratóriumot az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált adósokra, ha azoknak egyetlen otthonuk van, tehát nem tudnak máshová menni. Az általunk adott július 31-ig határidőig hat bank válaszolt, kettő a legnagyobbak közül, és két kicsi. Három azt írta, hogy ők nem folytatnak olyan tevékenységet, ami árverezéshez vagy kilakoltatáshoz vezetne, a másik három tartalmilag a moratóriummal felérő vállalást tett, azt írták, hogy nem fognak árverezni, mert a válságban szolidárisak a társadalommal.
Mi van a többiekkel?
Aki nem válaszol, vagy elutasítja a moratóriumot, az felkerül az augusztus végére elkerülő listára, amit minél szélesebb körben publikálni akarunk. És figyelmeztetni fogunk mindenkit, hogy a listán levő bankok közül bármelyik lehet az, amelyik az első helyre kerül, és amit, ha nem is a szó fizikai értelmében, de meg fogunk semmisíteni. Ezért javasoljuk mindenkinek, hogy a listán szereplő bankokból vegyék ki pénzüket, és vigyék át takarékszövetkezetbe vagy a moratóriumot vállaló bankokba. Ezután szakértőink figyelik a feketelistások tevékenységét nagyjából másfél hónapig, és ennek alapján kiválasztjuk azt, amelyik a leghatékonyabb volt az emberek kirablásában, és azt meg fogjuk semmisíteni.
Ez a megsemmisítés mit jelent a gyakorlatban? Hiszen fizikai erőszakot, azt mondja, nem alkalmaznak, és azért százmilliárdos főösszegű intézményekről van itt szó, tehát a gazdasági nyomásgyakorlás sem tűnik egyszerűnek.
A háborúnak az a logikája, hogy...
Háborúnak?
Igen, ez egy háború. Itt nagyon sok áldozat van és lehet: sérültek, utcára kerülő emberek, szétszakadó, leszakadó családok. Szóval a háborúnak az a logikája, hogy addig megyek el, amíg az ellenség kényszerít. Így a megsemmisítésnek az a lényege, hogy az a bank többé nem fog létezni. Beszélhetünk száz- vagy ezermilliárdokról, higgye el, egy bank rettenetesen sérülékeny. Emlékezzen csak a Postabankra, egyetlen sms elindítása elég volt, hogy bedöntse a bankot, hogy napok alatt tömegek kígyózzanak a fiókoknál a pénzükre várva. Külföldi barátaink segítségére is számítunk, akik az anyabank ellen fognak megsemmisítő fellépést gyakorolni.
De mégis, milyen eszközeik vannak erre, ahogy mondta, háborúra?
Ha egy bank gátlástalan, jogtipró eszközökkel él, akkor ugyanúgy fellépünk ellen, mint egy, a munkásokat átverő vállalkozó ellen. Van egy konkrét ügyünk, egy nagy, olasz tulajdonban lévő bankkal, amelyik nagyon nekipimaszodott, nagyon szemét, aljas módon bánik nemcsak a lakossági, hanem a vállalkozói, most már a nagyvállalkozói ügyfeleivel is.
Tudjuk is, hogy milyen eszközzel kell fellépnünk, de eddig még nem került sor az akcióra. És hogy mit tudunk mondani? Hát azt, hogy nézzük meg, kinek mije van! A banknak pénze, amivel gátlástalanul, aljas módon zsarol. Nekünk viszont van háromezer emberünk, hatszázhúsz személyautónk, száznyolcvan kamionunk, kétszázötven teherautónk. Ötszörös blokád alá tudunk helyezni egy bankot, és ha oda bemenne kétezer csákányos ember, csak érdeklődni, hogy mi a helyzet, akkor a háborút már más pozícióból vívjuk.
Hadat üzen a népsanyargató bankoknak, társadalmi szolidaritást hirdet az elesettekkel, igazságosabbá tenné az adószabályokat. Mintha nem is üzletember, hanem politikus lenne.
Pártos, közhatalmi ambícióim nincsenek. Politikai ambícióim arisztotelészi értelemben vannak. Arisztotelésznél a politika a város közjavát szolgáló legmagasabb rendű tevékenység, a város gondjaival való foglalatosság. Ilyen értelemben a legszorosabb módon politikai tevékenységet folytatok.
Teljes cikk:
Írta: Éliás Ádám
2016. február 05. péntek, 20:26
A Győri Ítélőtábla az ezév január 21.-i nyilvános ülésén kihirdetett ítéletében, harmadfokon, jogerősen, bűncselekmény hiányában minden vád alól felmentett hat vádlott társammal együtt a tatabányai nagy akciónkkal kapcsolatban a Tatabányai Városi Ügyészség által indított büntetőperben. Jómagam voltam az elsőrendű vádlott.
A történet több szempontból is érdekes. Vázlatosan leírom, hogy a bennünket érdeklődésükkel megtisztelő honlap-látogatóink képet kapjanak tevékenységünk praktikus, akciókkal teli oldaláról, de közjogi vonatkozásairól is.
Ebben a tatabányai történetben arról is képet kapnak a kedves olvasók, hogy a büntetőper kezdeményezői mindent elkövettek a VÉSZ lebénítása, tevékenységének lehetetlenné tétele érdekében. Látszólag volt is mire hivatkozniuk, hiszen akcióink valóban szokatlanok voltak, talán némely kívülálló számára félelmetesek is. A „kívülállóknak” azonban azzal is szembesülniük kellett, hogy az elvégzett, átvett, továbbértékesített, profittal használt munka ki nem fizetése, mint a ragály terjedt szét akkoriban az országban. És azzal is, hogy a későbbiek során az illetékes kormányzati és bírósági fórumok által jogsértőnek minősített devizaalapú hitelszerződések alapján családok tízezreit lakoltatták volna ki a bankok. Vagy azzal, hogy a kis- és középvállalkozásoknak akkor is eleget kellett tenniük adófizetési kötelezettségeiknek, ha munkájuk ellenértékéből egy fillér sem folyt be. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a „kívülállók” szóhoz sem tudtak jutni a döbbenettől, amikor ez még így volt, s szembesültek ezekkel a tényekkel. Nem akarták elhinni, majd amikor azt tapasztalták, hogy mi ezekkel a társadalmat veszélyeztető bűnös jelenségekkel szemben léptünk fel, lelkes támogatóinkká váltak. S nem minket, hanem a mindezt eltűrő államhatalmat hibáztatták a „kívülállók”.
Az elmúlt 7-8 év során a közhatalom minden szintjének (igazságszolgáltatás, kormányzat, politikai pártok) nagyon sok személyiségével és testületével találkoztam. Számomra vízválasztó kérdés volt, hogy magával a társadalmi-gazdasági életet fenyegető problémával, amelyre valamilyen formában felhívtuk a figyelmet, foglalkozik-e az adott személy, vagy testület, vagy csak puszta hatalomféltésből lép fel ellenünk. Meg kell mondanom, hogy bár Isten malmai valóban lassan őrölnek, az összkép sokkal jobb, mint amilyennek látszik: az óriási többség valóban vívódott az általunk exponált problémákkal, sőt még nagyon sokszor akkor is szimpatizáltak velünk, amikor egyébként jogilag ellenünk léptek fel.
Sajnos éppen a tatabányai történetben az ügyészség fellépése nem tartozott ebbe a csoportba. Kezdettől érzékelhető volt a hatalmi monopóliumok öncélú, puszta féltése.
Az akció 2008. december közepén történt, miután a SPAR által áruház üzemeltetése céljából Tatabányán bérelt új épület kivitelező-alvállalkozóit a megrendelői kör nem fizette ki. Az épület 2008 augusztus-szeptemberében készült el, s az alvállalkozók akkor jelentkeztek a VÉSZ-nél, valamikor szeptember elején, amikor érzékelhetővé vált számukra, hogy nem akarják nekik az általuk elvégzett, a megrendelői kör által átvett és továbbértékesített munkát kifizetni. Követeléseik összege kb. 90 millió forintot tett ki. A VÉSZ-be belépett alvállalkozók közvetlen megbízója, fővállalkotóként a Diagonál Kft. volt, annak megbízója a fertődi FÉSZ Zrt., mint generál vállalkozó, annak megrendelője pedig, beruházóként a Gyémánt Park Kft., végül a leendő tulajdonos az OTP Ingatlan Befektetési Alap nevében eljáró OTP Ingatlan Alapkezelő Zrt. volt.
A megrendelői oldal minden szereplőjét megkerestük, és hónapokon keresztül zajló tárgyalásokon próbáltunk megoldást találni, sikertelenül. Bevontuk a SPAR Magyarország Kft.-t is. Még olyan megoldásban is benne lettünk volna – a kivitelezőkkel egyeztetve -, hogy a SPAR a bérleti díjat, engedményezési konstrukció keretében a kifizetetlenül maradt alvállalkozóknak folyósítsa, s így, ha részletekben is, de pénzükhöz jutottak volna a teljesítő VÉSZ-tag cégek, megmenekülve a tönkremeneteltől.
Többször figyelmeztettem a megrendelői oldal cégeit, köztük a SPAR-t is, hogy ha nem találunk közös, jogszerű megoldást, akciót fogunk végrehajtani. Tűrhetetlen, hogy a megrendelői oldal hasznot húzzon az épületből, miközben azok, akik felépítették, tönkremennek. Figyelmeztetésemet semmibe vették.
Az akcióra 2008. december 10.-én került sor.
Aznap a VÉSZ két csoportban tevékenykedett, mindkettőbe nagy erőket koncentráltunk. Az egyik csoport Budapesten több helyszínen, majd Gyöngyösön hajtott végre akciókat, Rákosi Laci, Dézsi Lajos, Bandi Attila, Medriczky Janó irányításával, a másik csoportot, amely Tatabányára ment, magam vezettem.
Aznapi akcióinkkal napokig tele volt a sajtó.
Tatabányán az akkor már működő SPAR Áruházban (többszöri figyelmeztetés után!) a tetőszigetelés kb. 200 m2 területű részét, valamint az épületgépészeti berendezések közül kazánok és szivattyúk egy részét bontottuk le. Kizárólag olyan anyagokat és berendezéseket, amelyeket a vállalkozások saját pénzükön vettek meg, s nekik azokat senki nem fizette ki. Joggal tekinthették tehát saját tulajdonuknak. A bontás szakszerűségére, tisztaságára nagyon vigyáztunk, mert minden ilyen akciónk alapgondolata az volt, hogy ha akciónk nyomán végre megegyezés jön létre, mindent hiánytalanul és szakszerűen visszaszerelünk.
Nagyszabású akció volt, nagy létszámmal, és kb. húsz perc alatt végeztünk. Drámai pillanat volt, amikor a viszonylag hamar kiérkezett két rendőr le akart választani bennünket a még a tetőn és a kazánházban dolgozó 10-15 társunktól, amit nem hagytam. Engem akartak, ugyan nagyon finoman, de feltartóztatni. Magam viszont határozottan mentem a tetőfeljáró felé, hogy együtt maradjunk. A tömeg szorosan követett, ezért a rendőrök jobbnak látták, ha odébb mennek, s ezalatt lejöttek a tetőről, s kijöttek a kazánházból a társaink. Semmilyen inzultusra nem került sor, de még szóváltásra sem. Nagy élménye volt ez a szelíd, erőszakmentes, de határozott összefogásnak.
Az akció sikerrel befejeződött, amit terveztünk, megtettük, így lefújtam az akciót. Ilyenkor mindenki békésen elhagyja a helyszínt. Itt is így történt, egymás után indultak el az aktivistákkal a közelben parkoló autók. Engem nagyon érdekelt, mi történt a másik „hadoszloppal”, s amikor láttam, hogy békésen feloszlik a tömeg, minden rendben van, magam is indultam vissza Budapestre.
Pár perc alatt már majdnem elhagytam Tatabányát, amikor valaki telefonált, hogy egy csoport rendőr jött ki, és feltartóztatták a még közelben lévő társainkat. Azonnal visszafordultam, a helyszínre mentem, s jelentkeztem a helyszíni parancsnoknál (akiről kiderült, hogy a városi kapitányhelyettes volt), közöltem, ki vagyok, s hogy az akcióért minden felelősséget a Szövetség nevében magam vállalok. Válaszul közölte velem, hogy elő akarnak minket állítani. A rendőrök kb. 10-12-en lehettek, az akciócsapatból még ott tartózkodók száma kb. 60 fő volt (összesen 140-150 fő vett részt a tatabányai akcióban, a másik, budapesti és gyöngyösi akciókat végrehajtó csoportban ennél valamivel többen).
A 60 fő nagyobb része úgy elmehetett volna, ahogy csak akart, de egyetértés volt köztünk abban is, hogy mi nem futunk el, nem rejtetten, titokban cselekszünk, hanem nyílt sisakkal, mert az igazság a mi oldalunkon áll, ezért minden ellenállás, vagy szóváltás nélkül hagytuk, hogy a néhány rendőr „bevigyen” minket, hatvanunkat.
Ahogyan általában minden akciónknál, úgy itt is a rendőrök rendkívül udvariasan, korrekt módon bántak velünk, személy szerint velem pedig azt kell mondjam, hogy tisztelettudóan.
Egy tornaterembe kísértek minket, majd némi várakozás után megkezdődött tíz-tizenkettőnk kihallgatása, miközben a többiek – órákon át – a tornateremben várakoztak.
A kihallgatás rendkívül furcsán zajlott. Felvették az adatainkat, majd hosszasan várakoztunk. Egymásból nyíló szobákban, nyitott ajtók mellett hallgattak ki bennünket a nyomozók, így még láthattuk is egymást. Aztán megjelent egy fiatal hölgy, végigviharzott a kihallgató szobákon, és emelt hangon paragrafusszámokat diktált a nyomozóknak. A kihallgatás folytatódott, negyedóra után újból jött a hölgy egy másik paragrafusszámmal. Ez kétszer-háromszor még megismétlődött, aztán újabb hosszú szünet.
Közben megjelent a szobában egy magas, atlétatermetű, vörös hajú fiatalember, és igen nagy hangon beszélve, oda-vissza járta végig a kihallgató szobákat. Dicsérte a VÉSZ-t, hogy igazunk van, dicsért engem is, hogy ebben az országban már cselekedni kell, tűrhetetlen, ami itt folyik, és bárkinek bármi a véleménye, nagyon jól teszi a VÉSZ, hogy végre határozottan fellép. Aztán történeteket említett, amelyekben hasonló helyzetek alakultak ki, emberek tönkretételével. Mindezt igen nagy hangon és határozottan mondta. Nem tudtam mire vélni, hogy miközben minket előállítanak és kihallgatnak a rendőrségen, valaki ott egészen nyíltan és hangosan az akciónkkal egyetértését fejezi ki a nyomozók előtt.
Kérdeztem az engem kihallgató nyomozót, hogy ki ez a fiatalember. Ő közölte, hogy X. Y. százados úr, osztályvezető a Kapitányságon.
Mindaz, amit ez a százados úr mondott, az egész országban lévő közhangulatot tükrözte.
Itt említem meg, hogy pár nappal később egy bevásárló központ parkolójában hirtelen megállt mellettem egy autó, kiszállt egy ismeretlen fiatalember, s a következőt mondta: „Hallottam, hogy mit csináltak önökkel, hatvanukat bevitte a rendőrség, amikor a budapesti zavargások idején sem vitt be a tüntetésekről 20-25 embernél többet, hallottam, hogy önt megkínozták. Szóljon nekünk, ha szükség van segítségre, mi géppisztolyokkal fogunk beszállni.” Először azt hittem, provokátor, de olyan lelkesen és hitelesen beszélt, hogy úgy láttam, válaszolnom kell: „Az igaz, hogy kb. hatvanunkat bevittek, de senkit, sem engem, sem mást nem kínoztak meg, egyébként pedig mi nagyon vigyázunk arra, hogy a küzdelmünket erőszakmentesen folytassuk, mert ha vér folyna, az éppen az ellenségeink malmára hajtaná a vizet.” Közben kisebb csoportosulás támadt körülöttünk, s vészjósló volt, ahogyan helyeseltek a fiatalembernek. A fiatalember a szavaimra kicsit megnyugodott, majd búcsúzásképpen, autójába beszállva még odakiáltotta, hogy azért csak szóljak, ha szükségem van segítségre. Amikor elhajtott, láttam, hogy taxis volt.
Ez volt akkor már a közhangulat az egész országban.
Határozottan állítom: ha nem közelednek a választások, s a társadalom nem tekintett volna olyan nagy reményekkel a választások várható eredményeire, olyan népfelkelés robbant volna ki legkésőbb 2009-ben (amikor a kilakoltatások veszélye már közvetlenül fenyegetett százezreket), amihez képest a 2006-os zavargások ártalmatlan lányregényt jelentettek volna.
Visszatérve a kihallgatásra: a hosszú szünet után egyszer csak odajött hozzám egy tiszt, és igen udvariasan megkért, hogy menjek a kapitány úr irodájába, mert beszélni akarnak velem.
Az irodában 2-3 civilruhás és 2 egyenruhás rendőr volt, s rajtuk kívül három személy. A kapitányhelyettes úr bemutatta ezt a három személyt, két hölgy és egy fiatalember a Városi Ügyészségtől. Az egyik hölgy viselkedéséből egyértelmű volt, hogy ő a csoport vezetője. A kapitányhelyettes úr azt mondta, hogy ez „csupán egy beszélgetés”, és megkért, hogy válaszoljak az ügyésznő kérdéseire. Naív módon belementem ebbe a színjátékba, holott valójában egy abszolút törvénysértő kihallgatás folyt le. Tehát a rendőrség részéről még a gyanúsításom sem történt meg, amikor az ügyészség – súlyos eljárásjogi szabálysértéssel – kihallgatott. Hiszen nem kávéházban voltunk, hogy a kedvenc zeneszerzőinkről társalogjunk, hanem a rendőrkapitányságon, fogvatartott, előállított állapotban voltam, és következetesen, szigorúan, keresztkérdésekkel megspékelve, kizárólag az akciónkról kérdezősködött az ügyészhölgy, végül minden szabályos eljárás előtt, prejudikálva a csak bíróság által kimondható ítéletet, közölte velem: „Éliás úr, ön súlyos bűncselekményt, lopást követett el.” „Ugyan miféle lopás az, amit az ország összes TV-je fölvesz?” – kérdeztem, de erre már nem válaszolt. Ekkor értettem meg, hogy valójában lépre csaltak, s kihallgatást folytattak. Előzőleg azonban nem közölték velem a jogaimat, elkérték a nálam lévő dossziét, majd amikor véget ért a „beszélgetés”, és visszakértem az irataimat, az ügyésznő közölte: „Ez itt marad.” Tehát még gyanúsítás sem volt, iratlefoglalási határozat sem volt, erőszakkal (hiszen fogvatartott helyzetben voltunk!), törvénysértő módon, engedélyem nélkül magánál tartotta az irataimat.
Később panaszt tettem a városi ügyészség törvénysértő eljárása miatt. Az akkori Megyei Főügyészség egyik ügyésze elutasította a panaszomat, arra a valótlanságra hivatkozva, hogy mindenbe önként magam beleegyeztem. További panasznak pedig helye már nem volt, így tehetetlenné váltam. Nyilvánvaló volt a „kéz kezet mos” gyakorlat, hiszen bizonyos, a jogokról, például a vallomás megtagadásának jogáról szóló kioktatások mellőzésébe maga a gyanúsított sem egyezhet bele, annyira kötelező jellgűek. Akkor azért mélyen elgondolkodtam, hol tart az ország, ha ügyészek, akiknek az igazságszolgáltatás élvonalában kellene lenniük, bárhol vannak is az országban, megengedik maguknak az ilyen valótlan tényállításokat.
Tulajdonképpen túlságosan leegyszerűsíteném a problémát, ha csupán „kiskirálykodásnak” tulajdonítanám ezt a vérlázítóan felháborító eljárást. Valójában a közhatalom egyes személyeinek és egyes testületeinek hatalomféltéséről, saját hatalmi monopóliumaik bármi áron, akár nyilvánvaló jogsértéssel, akár meghurcolással, üldözéssel, akár presztizs harcba merülő időhúzással való védelméről van szó. Soha semmiféle hatalomra, pláne hatalmi monopóliumok bitorlására nem törekedtünk. A társadalmat pusztító bajokra akartuk felhívni a figyelmet. Ezek a hatalmukat mindentől féltő közhatalmi személyek azonban el se jutnak az érdemi probléma átgondolásáig, kezeléséig, hanem az állam hamis képviseletében valójában a saját hatalmuk érvényesítésére törnek bármi áron. Ennek érdekében legszívesebben minden társadalmi érdekvédelmi szervezetet, amely hatékonyan lép fel, kiiktatnának a társadalmi életből. Mindegy, ha pusztul az ország, hogy egész társadalmi rétegek kerülnek szociális katasztrófahelyzetbe, csak az ő hatalmuk maradjon meg mindenképpen. Ha pedig egy arra hivatott és jogosult társadalmi szervezet határozottan fellép, hatékonyan betöltve a társadalom önvédelmi funkcióját, akkor üldözőbe kell venni.
Ez történt Tatabányán az első fokú bírósági ítélettel, és az ügyészség (amely mégiscsak az Államot képviseli) hét éven át tartó, ellenünk irányuló ügyködésével.
(Itt most csak zárójelben jegyzem meg, hogy hasonló okokat látok a Fővárosi Főügyészség Szövetségünk teljesen indokolatlan megszüntetését kezdeményező bírósági keresete és a Fővárosi Ítélőtábla ennek helyt adó ítélete mögött is.)
Az ügyésznővel történt „beszélgetés” után visszakísértek a kihallgató szobába, s újabb hosszú szünet következett.
Aztán újra jött a „futár hölgy”, végigjárta a kihallgató szobákat, paragrafusszámokat kiabálva.
Végül lezajlott a kihallgatás, magam maradtam utoljára, felvettük a jegyzőkönyvet, s a nyomozó megkért, hogy a következő hét hétfőjén menjek vissza, hogy a „rabosítást” megcsinálják, mert a technikus már nincs bent (ekkor kb. fél hét – hét óra lehetett). Így is történt.
Időközben a tornateremben várakozó nagy többséget már elengedték. Az eljáró rendőrök az előállítás és szabadítás borzasztó adminisztrációs terhei miatt nyomdafestéket nem tűrő stílusban szidták az aktivisták füle hallatára a főnökeiket, hogy mi szükség volt ennyi ember előállítására, ha már az adataikat felírták.
Tehát aznap, 2008. december 10.-én meg is kezdődött ellenem és hat társam ellen a büntetőeljárás, az összes kihallgatottak közül hetünk ellen, s most, több mint hét év után fejeződött be. Mondanom sem kell, hogy a „lopás és dolog elleni erőszak” bűncselekmény elkövetésében magam voltam „felbujtóként” a Városi Ügyészség által kiadott vádirat szerint az I. rendű vádlott.
Ez a tatabányai történet szinte végigkísérte a VÉSZ egész történetét.
A Tatabányai Városi Bíróság folytatta le az eljárást. A tárgyalásokon az Ügyészséget egy nyegle, fiatal, az érintett vállalkozók („vádlottak”) szomorú sorsán gyakran élcelődő ügyész képviselte, de a tárgyalásokon a „hallgatóság” széksoraiban lépten-nyomon megjelent az az ügyészhölgy, aki a rendőrkapitányságon elkövette ellenem azt a súlyos eljárásjogi törvénysértést. Sokszor láttam, ahogyan szuggeszciója alatt igyekszik tartani a tárgyaláson szereplő fiatal ügyészt (minden bizonnyal annak főnöke lehetett), de érzékelhető volt, hogy a fiatal bírót is.
Az „eredmény” nem maradt el. A Városi Bíróság – lényegében a Városi Ügyészség vádiratát és egyéb, tárgyalási megnyilvánulásait átmásolva – mindnyájunkat bűnösnek mondott ki, engem ítélt a legsúlyosabb büntetésre, másfél évi börtönre, három évi próbaidőre felfüggesztve.
A bíró az ítéletben képtelen, légbőlkapott, minden bizonyítékot nélkülöző állításokat tett – ugyanúgy, ahogy a vádirat -, ellenben védőink érveire és saját álláspontunkra nem is reagált, súlyosan megszegve indokolási kötelezettségét. Tisztán érzékelhető volt, hogy mindenek fölött a Városi Ügyészség álláspontjának akar megfelelni.
Vádlott társaim az enyémnél enyhébb ítéleteket kaptak.
Mindenki elképzelheti, mi kellett ahhoz, hogy ilyen ítélettel a nyakamban még sok-sok további akciót szervezzek meg és vezényeljek le.
Fellebbeztünk, s a Tatabányai Törvényszék másodfokon, bűncselekmény hiányában, mindnyájunkat felmentett, cáfolva a Városi Bíróság következtetéseit, a bizonyítékokkal kapcsolatos érvelését, stb.
Aztán kiderült, hogy a Megyei Főügyészség, és az illetékes Győri Fellebbviteli Főügyészség is a Tatabányai Városi Ügyészség járszalagjára került, fellebbezett a Törvényszék bűncselekmény hiányában történt felmentő ítélete ellen, továbbra is fenntartva, sőt továbbszínezve a képtelen, minden bizonyítékot nélkülöző állításait, nevezetesen hogy mi tudatosan, egyenes szándékkal lopni akartunk.
Így került harmadfokra az ügy a Győri Ítélőtáblához.
A Győri Ítélőtábla először hatályon kívül helyezte a Tatabányai Törvényszék ítéletét, s utasította a Törvényszéket, hogy egy másik bírói tanács vizsgálja meg, és folytassa le a bizonyítási eljárást arra vonatkozóan is, hogy más bűncselekmény (pl. rongálás) nem történt-e. Ítéletéből kiolvasható volt már akkor, hogy a lopás bűntettében való elmarasztalással maga sem ért egyet.
Ekkor a Tatabányai Törvényszéknek egy másik tanácsa újratárgyalta az ügyet, és lefolytatta az Ítélőtábla által elrendelt vizsgálatot is.
Ez a tanács is felmentett minket minden vád alól, pontosan ugyanúgy, mint a másik törvényszéki tanács, és azzal is kiegészítette, hogy rongálás sem történt, mert az eseményekkel egyidejűleg végzett igazságügyi szekértői vizsgálat konkrétan megállapította, hogy semmilyen rongálás nem történt, csak "szakszerűen elvégzett bontás".
Az Ügyészség nem módosította a vádiratot, hiszen azt ő is tudta, hogy rongálás nem történt, hanem – érzékelhetően presztizs kérdést csinálva az ügyből – újra a lopás bűncselekményben történő elmarasztalásunkért fellebbezett.
Közben teltek-múltak az évek, és talpig becsületes vádlott-társaimmal együtt, az ügyészség eljárása miatt, egész idő alatt hordtuk a „vádlott” bélyegét.
Így került újra harmadfokra az ügy a Győri Ítélőtáblához.
Szeretnék röviden kitérni az ügy közjogi-tartalmi-jogelvi problémáira is.
Az alapvető jogi kérdés az építési tevékenység alapszituációjához kötődik. Egy kivitelező vállalkozás (majdnem mindig alvállalkozóként) a saját pénzén – igen sokszor eladósodása árán! – vesz valamit (építőanyagot, épületgépészeti és épületelektromos berendezéseket, maga produkálja a nyílászárókat, épületbútorozást, stb. -, továbbá saját pénzén finanszírozott élőmunkával ezeket, esetleg a tulajdonjognak az elvégzett munka kifizetéséig történő fenntartásával, beépíti egy épület kivitelezése során. Mindezt nem fizetik ki, vagy nem teljes mértékben fizetik ki, azaz tőle senki nem veszi meg sem az anyagokat, sem élőmunkája eredményét. Összhangban lehet az Alaptörvény és a Ptk. alapelveivel, és általában a jogállamiság alapelveivel, hogy pusztán a beépítés ténye miatt akkor is elveszítse ezek fölött az anyagok, berendezések fölött, és élőmunkája eredményei fölött a tulajdonjogát, ha egyetlen fillért sem kap a beépített anyagokért és élőmunkájáért?
Természetesen nem csak az építőiparra, hanem a gazdaság valamennyi termelő-szolgáltató tevékenységére feltehető ugyanez a kérdés, értelemszerű alkalmazással.
Ha ez így lehetne, akkor rabszolgaság lenne Magyarországon. Illetve – mivel rabszolgaság nem lehetséges -, egyszerűen leállna a gazdaság, mert senki nem vállalna semmilyen költséggel járó termelő és szolgáltató munkát ezzel a kockázattal. Egy boltból nem vihető el egy kiló kenyér, ha valaki nem fizeti ki, de termelő-szolgáltató vállalkozásokkal ezt meg lehet tenni?
Sokszor az embernek az az érzése, hogy az elméleti-absztrakt szobajogászoknak, akik sokszor áljogi spekulációkba süllyednek, fogalmuk sincs arról, mivel játszanak, amikor életidegen, sőt életellenes elveket találnak ki, amelyek társadalomra veszélyessége óriási. Hiszen a termelő-szolgáltató tevékenység leállása konkrét katasztrófát jelentene a társadalomra.
A VÉSZ Alapszabálya egyértelmű választ ad erre a kérdésre. Az „I.4. A társadalmi szervezet célja” című fejezetben a következő olvasható: „Fellépésünk alapja, hogy a vállalkozás jogosult a leszállított anyag, terv, vagy bármely termék, továbbá a teljesített munka eredményének jogszerű ellenértékére, s az mindaddig a teljesítő (szállító) vállalkozás tulajdona, amíg azt a vevő hiánytalanul ki nem fizeti.”
A Fővárosi Bíróság 2008. szeptember közepén minden kifogás nélkül bejegyezte a Szövetséget ezzel az Alapszabállyal, s a bejegyzést az illetékes Fővárosi Főügyészség nem fellebbezte meg, tehát már akkor, s így a tatabányai akció idején is jogerős volt.
Előbb a Tatabányai Városi Ügyészség, majd az első fokon eljáró Tatabányai Városi Bíróság (ez utóbbi megszegve indokolási kötelezettségét), semmibe véve jogelvi érvelésünket, válaszra sem méltatva azokat, a „beépített dolog osztja a fődolog jogi sorsát” elvet hangoztatta, majd a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség és a Győri Fellebbviteli Főügyészség is ezt ismételgette sorozatos fellebbezéseikben a felmentő ítéletek ellen.
Ez az elv reális az adás-vételi szerződéseknél például, de alkalmazhatatlan akkor, amikor a „fődolog” még nem is létezik, hanem megvalósulásban van. A „fődolog” a megvalósítását célzó és szabályozó vállalkozási szerződés teljesülésével jön létre jogi értelemben, amikortól egyáltalán beszélni lehet annak „jogi sorsáról”. A vállalkozási szerződésnek pedig két oldala, két „lába” van: a műszaki teljesítés, és a műszaki teljesítés ellenértékének átadása. Amíg mindkét oldal hiánytalanul nem teljesül, addig jogi értelemben nem létezik a „fődolog”. Jogi értelemben mindegy tehát, hogy félbe van hagyva az épület, vagy félig van kifizetve, hiába van nagy különbség a két eset külső látványosságában, jogilag egyaránt érvényes az, hogy a szerződés nem teljesült.
Ennyi bonyodalom után került újra a Győri Ítélőtáblához harmad fokra az ügy, s fejeződött be most, január 21.-én jogerősen, a Tatabányai Törvényszék bűncselekmény hiányában, minden vád alóli felmentő ítéletének helybenhagyásával.
A Győri Ítélőtábla ítélete teljes mértékben azonosult a Tatabányai Törvényszék felmentő ítéletével, s két nagyjelentőségű, iránymutató megállapítással ki is egészítette azt.
Az egyikben kimondta, hogy a tulajdonjog fenntartásával beépített tárgyakra az érintett vállalkozó jóhiszeműen tekinthetett úgy, mint amelyek nem minősíthetőek "idegennek" (a lopást, mint bűntettet csak "idegen" tárgy eltulajdonításával lehet elkövetni).
Ez a mozzanat újból rávilágít arra, amit oly sokszor mondtunk tagjainknak is és másoknak is, kérem, hogy "aki hallja adja tovább": minden munkát csak a szerződésben rögzített, a munka kifizetéséig terjedő hatályú tulajdonjog-fenntartással szabad elvállalni. Az a megrendelő, aki ebbe nem egyezik bele, eleve rosszban sántikál, és akkor inkább el kell utasítani a munkát! Égetően fontos lenne, hogy ezekben a kérdésekben a vállalkozások egységesen lépjenek fel.
A másik elvi jelentőségű kiegészítés, amivel az Ítélőtábla a Törvényszék felmentő ítéletét kiegészítette, hogy nem állt fenn társadalomra veszélyesség abban, hogy az érintett cégek a VÉSZ-hez fordultak érdekvédelmi segítségért. Ez azt jelenti, hogy az Ítélőtábla most, annyi akció és mindenféle-fajta jogi eljárás után, továbbá a kezdetektől (már 2007-től) a VÉSZ elleni, nyilván az ellenérdekű felek által szervezett rágalmazás után is kifejezi közvetetten, hogy a VÉSZ tevékenységének nem volt társadalmi veszélyessége. Ezzel, véleményem szerint, jogi nyelvezetben azt mondta ki, hogy azok az eljárások, amelyek mögött a VÉSZ tevékenysége állt, indokolatlanok voltak, hiszen az eljárások elengedhetetlen feltétele a társadalomra veszélyesség.
A Győri Ítélőtábla eljáró Tanácsának elnöke, Dr. Zólyomi Csilla bírónő hozzátette: mindez, és a bűncselekmény hiányának megállapítása nem jelenti azt, hogy az Ítélőtábla egyetért az ilyesfajta akciókkal, mert bármennyire is hosszadalmasabbak a jogi utak, azokat kell választani. Ugyanakkor örömét fejezte ki, hogy a VÉSZ, a megváltozott jogi környezetben, amikor a ki nem fizetéssel fenyegetett vállalkozások védelmében most már gyors és hatékony jogi eljárások állnak rendelkezésre, 2013. júniusa óta már több akciót nem hajtott végre, és fölöslegessé is váltak ezek az akciók, hiszen van gyors és hatékony jogi megoldás.
A tárgyaláson ugyanis kifejtettem, hogy 2007 óta milyen mélyen benne voltunk a jogi helyzet megváltozásának előkészítésében, ennek dokumentumaiból be is csatoltam néhányat, s mára már – elismerten a mi közreműködésünkkel is - gyökeresen megváltozott a jogi helyzet. A VÉSZ elérte célját, ebben a tekintetben betöltötte küldetését.
Ami tolerálhatatlan volt a több mint hét évig tartó eljárásban, az az Ügyészség (amely mégis csak az Államot képviseli) különböző szintjeinek magatartása. Miattuk az ellenem folyó eljárásban egy országos érdek-képviseleti társadalmi szervezet elnökének hét éven át tartó meghurcoltatása zajlott. A VÉSZ bejegyzése a Fővárosi Bíróságon 2008. szeptember 15.-én lett jogerős. A VÉSZ-nek a Tatabányai Városi Ügyészség általi üldözése pedig nem egészen három hónappal később már meg is kezdődött, amelyhez a többi ügyészségi fórum is bekapcsolódott. Presztizs harcot folytatva, a három különböző bírói tanács (kettő a Tatabányai Törvényszéken, egy a Győri Ítélőtáblán, mindháromban három-három bíróval) által többször megcáfolt álláspontjukat újra és újra ismételve, fölösleges fellebbezésekkel, nem beszélve az egész eljárás kezdetén tanúsított törvénysértő eljárásukkal, igyekeztek az ügyet személy szerint ellenem és a VÉSZ elleni üldözéssé alacsonyítani.
Az elmúlt hónapokban ezzel együtt két ügy fejeződött be, azt megelőzően további kettő, mindegyik számomra pozitívan, így már csak két büntetőeljárás folyik ellenem VÉSZ akciók miatt (legalábbis kettőről tudok).
Még egyszer megköszönöm annak a sok száz (összességében több ezer) harcos, de szelíd aktivistánknak és a cégvezetőknek a kiállást, a cselekvő szolidaritást, akik ezekben, és minden más akcióinkban részt vettek. Köszönöm mindenkinek, attól függetlenül, hogy voltak, akikkel később ilyen-olyan ügyekben vitáink támadtak. Részvételük értékéből ez semmit nem von le.
Külön köszönöm a bevezetőben felsorolt Barátainknak, hogy vállalták aznap a másik „hadoszlop” vezetését, így magam teljesen a tatabányaira tudtam koncentrálni.
A kiszolgáltatott, „megalázott és megszomorított” emberek védelmét ugyanúgy folytatjuk, de most már, a Kúria mindent eldöntő ítéletéig, a GYŐZ Mozgalom kereteiben.
Ezzel összefüggésben arról is tájékoztatom kedves olvasóinkat, hogy a VÉSZ beadta a Kúriához a Szövetség törvénysértő megszüntetése elleni felülvizsgálati kérelmet. Kértük a Kúriától a megszüntető ítélet végrehajtásának felfüggesztését is.
Felülvizsgálati kérelmünkben kifejtettük, miben törvénysértő a Fővárosi Ítélőtábla Dr. Németh László tanácsa ítélete.
Egyrészt: nem tesz eleget indokolási kötelezettségének, semmilyen lényegi kérdésben. Minden indokolás nélkül, problémátlanul azonos jogi tartalmúnak minősíti a bíróság által tiltott tulajdonvisszavételi akcióinkat és a bíróság által nem tiltott bűnjel-lefoglalási akcióinkat. Holott a tulajdonvisszavételi akcióinkat tiltó bírói ítélet felügyelőbiztost rendelt ki az ilyen akcióktól tartózkodásunk ellenőrzésére, s ő – aki a bíróság által tevékenységünk értékelésére meghatalmazott, illetékes személy ebben a tekintetben – egyetlen szóval sem jelezte, hogy a két akció azonos tartalmú. Hogy is lehetne azonos tartalmú, amikor az egyik esetben a tulajdonos cég elvitte a tulajdonát képező anyagot az építési helyszínről, a másik esetben viszont átadta a rendőrségnek lefoglalás céljából, azzal a szándékkal, hogy majd az illetékes bíróság döntse el, kié az átadott anyag: azé, aki megvette és dolgozott vele, és tőle senki nem vette meg, vagy azé, aki nem fizetett érte egy fillért sem.
Másrészt: a törvényes működés helyreállíthatatlansága az egyetlen indok, amellyel meg lehet szüntetni egy társadalmi szervezetet. Ezt a „helyreállíthatatlanságot” azzal indokolja a törvénysértő ítélet, hogy változatlanul jogot formálunk a tagjaink és ellenfeleik közötti közvetítő tevékenységre, és ezzel összefüggésben levelek írására. E tekintetben az ítélet mind a Ptk., mind a Pp. képviseletről szóló paragrafusait semmibe veszi, holott lehetővé teszik e törvények (a Pp. vonatkozó paragrafusa tételesen is) egy érdek-képviseleti társadalmi szervezet számára az Alapszabályába tartozó területek tekintetében a tagjai jogi, sőt még perbeli képviseletet is! Hogyan láthatná el egy érdek-képviseleti szervezet tagjainak jogi képviseletét, ha nem levelezhetne az ellenérdekű féllel, és nem közvetíthetne tagjai és az ellenérdekű fél között? E vonatkozásban a Ptk.-t és a Pp.-t figyelmen kívül hagyó ítélet jogfosztóan törvénysértő.
Várjuk a Kúria döntését az ítélet végrehajtásának felfüggesztéséről és tárgyalás kitűzéséről.
Valójában itt nem csak a VÉSZ sorsa, hanem az összes érdek-képviseleti szervezet működésének hatékonysága is a tét. Ha a törvénysértő ítélet érvényesül, és egy érdek-képviseleti társadalmi szervezet sem nem levelezhet, sem nem közvetíthet, akkor hogyan léphetne föl tagjai érdekvédelmi ügyeiben, akár perbeli jogi képviselet formájában is? Bénává, tehetetlenné válna, s újra a hétpróbás, rafinált spekulánsoké válna a világ.
Reméljük, nem így lesz, mert ha így lenne, az azt jelentené, hogy Magyarországon az érdek-képviseleti, érdekvédelmi tevékenység utolsó csíráit is kiirtják.
Ez pedig már nem magyar belügy lenne.
