Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwtrafficcount/cwtrafficcount.php on line 489

Deprecated: Required parameter $limit follows optional parameter $stripHtml in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwgears/helpers/tools.php on line 38

Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwtrafficclean/cwtrafficclean.php on line 448

Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/plugins/system/cwtrafficonline/cwtrafficonline.php on line 330

Deprecated: Required parameter $langRoot follows optional parameter $assets in /home/xn910000/felelet.hu/administrator/components/com_coalawebtraffic/helpers/coalawebtraffic.php on line 245
FELELET - egészség - emberi környezetvédelem
user_mobilelogo

Tagged in: egészség - emberi környezetvédelem

  • Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Magyar Nemzet Lugas 2021. 03. 13. Hídélmény

    várostervezés, városépítészeti cikk Budapestről

    albertfalvai_es_galvani_hid.jpg

    Egy-egy rész a jó-rossz cikkből.

    Déry Attila BME:

    „a háború óta nem volt hosszú távú városfejlesztési terv”

    ’Felelet’: De a középtávú tervet is - ami Budapest parkjait védte, és Budapestet a felhőkarcolóktól - felszámolta a magyar kormány.

    „az ingatlanfejlesztők lobbiképességén múlik, mi épüljön és hova”

    ’Felelet’: Már ez a szó is hazugság. Nem ingatlanfejlesztő, hanem ingatlanspekuláns. Avagy zöldterületbeépítő, lakóövezetromboló, műemlékház lebontó. Sajnos már a 120 évvel ezelőtti időkben is komoly volt a hatalmuk, és manapság egyre jobban összenőnek a kormányokkal is.

    „a kölni Mülheimer híd hasonmása az új Erzsébet hidunk”

    ’Felelet’:  Szerintem vissza kéne építeni a szép régit. Ez esetleg máshol még felhasználható.

    „a korszellem volt, hogy átvezették a Belvároson az autópályákat… A 70-es években így tanították az egyetemünkön. Az akkori építészek ezt tanulták jónak. A mai oktatás szerint mindez a legrosszabb volt, fékezni, mérsékelni kell a forgalmat.”

    ’Felelet’: Ez a lényeg. Le se diplomázhatott, aki nem  adta vissza engedelmesen a tanítottakat: falurombolás, lakótelep építés, nagyüzemi sokemeletes állattartás, marxizmus… A tisztességesen gondolkodók általában nem lehettek szakemberek, ezért a rossz vezetők, döntéshozók generációkra rontják el az országot. Az alkalmatlan vezetők generációk után sem tűrhetnek maguk mellett tehetséges beosztottakat. Ez máig hat. Mert a forgalmat általában kell mérsékelni, azaz a tervezett nagy hidak is károsak lehetnek, mert növelik is a forgalmat, nem csak csökkentik. Azt kell elérni, hogy ne kelljen annyit kényszerűen közlekedni. Például az utóbbi évben láthattuk: Ha nem kell annyi gyereket iskolába hurcolászni, fölöslegesen munkába járni, rögtön élhető lesz a város.

    „Az Árpád híd ősbűne, hogy a levezető római romokra épült.”

    ’Felelet’: Ezen is lehetne javítani. A Margit szigeten meg csak egy szervizsáv-bicikliút menjen a szigetre. A szigetről nyugodtan le lehet bontani az épületek kétharmadát, alapvetően egy sétálós szabadidős parknak hagyva. Szálloda se kell, legfeljebb egy közösségnek olcsón elérhető gyógyfürdő.

    Domonkos Csaba hídtörténész:

    „félreértelmezett demokrácia – felhergelték a Hamzsabégi út lakóit… így nem lehetett teljes a Hungária körút renszere… józan kompromisszum, ellentételezés… így lett derékszögű kanyarral dél felé terelve… A Rákóczi út torzó, Buda felől lényegileg megközelíthetetlen…”

    ’Felelet’: Én ellenkezően látom, emlékszem. Végre először, az Antall kormány alatt, az emberi környezet védelme is számított a csőlátású szakemberi döntések mellett. Mely szakmai elvek, mint fent az építészetről írták, hibás tanításon alapultak. A túl éle kanyar már a szaemberek bosszúja volt az állampolgárok ellen. Majd úgyis továbbvezetjük az autópályát a lakóövezeten, a parkon! És tényleg, most is ezt tervezik, mint a cikkből kiderül. A hiányos kapcsolódások is a tervezők hibája. A továbbvezetést irányokra osztva sokkal kíméletesebben lehetett volna Kelenföld felé vezetni. Dél-Buda így is egy autóút rengeteg lett, négy párhuzamos észak-déli úttal.

    Az is az egyetlen, jelzésértékű változás volt, hogy az Antall kormány alatt először nem vágtak ki minden fát a külső körúton, volt hogy egyetlenegyet is kikerültek gondosan, és a korábbi 50 méteres aszfalt-por rengeteg helyett zöldsávot is terveztek.

    Vitézy Dávid BFK:

    „A déli körvasút 3. sínpárja épül a park rovására. A tiltakozásokat megelőzendő ezért törlik az autópálya parkon keresztüli tervét a szabályozási tervekből”

    ’Felelet’: Azaz máig benne maradtak, a szakma máig a zöldterületek rovására akar városi autópályákat építeni! Ugyanaz a gondolkodás, mint a 70-es években.

    „A Galvani híd előrehozását a környező barnamezős területek funkcióváltásának elősegítése… a cél”

    ’Felelet’: Magyarul, azaz igazat szólva: Az ingatlanlobbi érdeke, hogy parkok, élhető város helyett szörnyű lakótelepek, irodatelepek, felhőkarcolók épüljenek. Ehhez pedig közpénzből közlekedés, híd.

    A Rákóczi hídtól Nagytétényig töltik fel, építik be rettentő sűrű, élhetetlen módon a parti sávot. Mindezeket, felhőkarcolóstul, majd szépen le kell bontani, és a Budafoki út és a Duna között egy valódi, az életnek, az embereknek értékes, tágas, nem túlzsúfolt parkot lehet építeni természetes vízparttal, kis csónakházakkal, éttermekkel, Római parti hangulattal, de a vízparton többszáz méter széles, 99%-os zöldfelülettel.

    Bertók T László, a cikk írója, zárómondat:

    „Az új hidak nélkül… sem a belváros forgalomcsillapítása, sem a rozsdaövezetek újrahasznosítása, sem a városrobbanás megfékezése nem képzelhető el.”

    Dehogynem! A forgalomcsökkentésnek száz más módja van, és épp az út túlkínálat növelheti a forgalmat. A rozsdaövezet újrahasznosítása itt is hazugság. Egy parkhoz nem kell autópályahíd. Sőt annak zaja, mint az M§ hídnál is, tönkreteszi a part hangulatát. Persze a milliárdos, de továbbgazdagodni kívánó ingatlanmaffia a korrupt tisztviselőkkel együtt a parképítést, a közjót nem tartja „hasznosításnak”, csak a beépítést. A városrobbanást meg épp az új utak-hidak segítik elő. Egy mondatban három hazugság…

     

    A témához a világhálón találva:

    Horváth Gyula: Galvani, vagy Albertfalvai legyen a csepeli híd? 2017. július 10.

    Két csepeli híd terve: sárgával a csepeliek által rég várt  Albertfalvai, kékkel a kormányzat által favorizált, a semmiből a semmibe vezető Galvani híd tervezett nyomvonala. Vita nincs. Híd sincs, mert még csak hetven éve ígérik, tervezgetik...

    Mikor a kilencvenes évek végén fővárosi képviselő lettem gyakran rágtam Vajda Pál főpolgármester helyettes fülét, hogy az Ófalui térséggel szembeni kötelesség teljesítése miatt tervezzük be a főváros Dél Budapest számára nélkülözhetetlen Albertfalvai hidat. Pali nem támogatta, de nem is ellenezte a kérdést, csak jegelte! Már akkor, amikor teljesen lemondtam volna róla behívott és nagy lelkendezve mondta: épül híd Csepelen! Nem az általad preferált Albertfalvai, hanem feljebb, a Galvani úttal szemben!

    Aztán jöttek a tervek, mentek a tervek! Egyik-másikán, már mindkét híd szerepelt. /A papír bírta!/ A kis Duna (RSD) alá bujtatott utakkal, mélyvezetésű villamosjárattal, meg miegymással. Mind, mind illúzió, mert a főváros szeme mindig a belvárosra, és Észak Pestre szegeződött, kevéssé Délre, és Csepelre.

    ’Felelet’: Valóban, a helyszínrajzról valószínűsíthető, hogy nem az állampolgároknak épül a híd, hanem a környéket beépíteni akaró ingatlanmaffiának. Kis Kína, Kis New-York a terv.

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • Kórházi szülésrend és egyéb népirtási gyakorlatok (2024. 02. 05.)

    Kórházi szülésrend és egyéb népirtási gyakorlatok (2024. 02. 05.) (2)

    Képmás folyóirat 2024/02 cikk apropóján

     

    6.o. Riport: Lackfi – Bárdos

    A beszélgetés egy részlet-témájából: „Szembesültem azzal, hogy a szüléseimnél - az évtizedekkel korábbi kórházi viszonyok között – semmi sem úgy történt, ahogyan kellett volna... a gyerekeim is, én is gyógyíthatatlan sebeket szereztünk...

    Felelet: Ezzel kapcsolatban írok újra.

    Kórházi szülésrend és egyéb népirtási gyakorlatok Magyarországon

    Ez a legfontosabb élet-rontási, magánéletbe beavatkozási ügye az orvostudománynak, orvostársadalomnak és most a Fidesznek is. Amikor arról beszélnek máshol (itt a Képmás újságban is!), hogy a nők félnek a szüléstől, a kisgyerektől, ezt sose emlegetik. Tiltott téma. (Egy-egy mondat néha elrejtve bekerülhet egy cikkbe.) Nagyobbrészt ezért csökken a népesség, és ezen nem segít, hanem ront, ha bankhitelekkel nehezítik (CSOK-gyerekek) tovább a családok életét.

    Családrontás mai állami módon:

    1. Egyenjogúság, gyári-irodai munkába állítás, munkaalapú társadalom kötelezése: a lányokat hosszas tanulásra kényszerítik a legjobb időszakukban. (Aztán karrierépítésre, felső vezetőknél a macskákhoz hasonlóan sterilizálásra.
    2. A műanyagipar (lásd épp itt is egy cikkben), vegyszeripar (háborús fegyvergyártás testvére), élelmiszeripar, gyógyszeripar is sokat tesz a termékenység ellen. (Vagy Afrikában: ételért cserébe védőoltásnak álcázott szerrel sterilizálják a lányokat.)
    3. Már várandóság alatt kötelező vizsgálatokkal tartják félelembe a nőket (és ki tudja mit tesznek a magzattal a félelemmel, szűrésekkel, ultrahanggal, vegyszerekkel). Az apáskodó gondoskodó terrorizáló állam nem enged választást, nincs se a nőnek, se a családnak döntési joga. „Kötelező, mert az állam jót akar, védi a magzatot a szülői felelőtlenségtől.”
    4. Általános meglátás: Persze utólag (10-100 év) lényegileg mindenről kiderül (főleg a mi kötelező), hogy az állam, a hatóság, az orvostudomány tévedett, hazudott, kárt okozott. (Pl. a szülési rendszer, a tápszer rendszer, az oltások. Ugyanígy van a vízgazdálkodás, fokgazdálkodás, vízlépcsők ügyében, ahol 100-200 év után jön vissza az igazság.)
    5. Lényegében kötelező (főleg a Fidesz óta) kórházi szülés megalázással, stresszel, műtéttel, vegyszerrel, cukros vízzel, anyától elszakítással, kórházi fertőzéssel, tömegjelenetekkel.
    6. A csecsemőt kapitalizmus függően vagy 2 hét után, vagy később elveszik az anyától. Rosszabb a helyzet, mint az Ember Tragédiájában. A Fidesz által bevezetett kötelező óvoda Mária Terézia művét betetőzve már három évesen attól is elveszi a gyerekét, akit a munkahelye nem kötelezne erre.
    7. A naponta és éveit tekintve is egyre hosszabbá váló kötelező (vagy a megéléshez kötelező) oktatási rend (amely valójában tudásátadásban kb. 1%-os hatékonyságú, valós célja a rendszerbe való engedelmes rabszolgává változtatás) is tovább romlott. A kötelező tornaórák már a közös szabadidős mozgást is elveszik a családtól. (E célból is jó beépíteni a budapesti parkokat, a Dunán a Római-partot, a kisvárosokat környező erdőket, nem csak az ingatlanspekuláció nyer, a totális állam is.) A Fidesz az otthoni tanulás lehetőségét is a szülők joga helyett kegyes eseti állami ajándékká változtatta.
      A Szabad Vonalzó honlapról:
      https://www.szavon.hu/2023/10/03/otthonoktatas-valodi-lehetoseg-vagy-nehezitett-palya/
      „Míg nálunk extremitásnak számít, ha valaki szabad akaratából otthon tanítja a gyermekét, az Egyesült Államokban több millió gyerek egyáltalán nem jár iskolába... a tengerentúli kutatások azt mutatják, hogy a jól megvalósított otthonoktatás semmilyen hátrányt nem jelent a diákok számára, sőt az így oktatott gyerekek még jobban is teljesítenek, és szociális készségeik is jobbak... mennyi idő felszabadult, amikor nem kellett oda-vissza utazni az iskolába, hogy mennyivel hatékonyabb tud lenni, ha egy gyerek a saját tempójában tanul, és hogy milyen jó is az, ha egy család nem csak a reggeli rohanásban és a vacsoraasztalnál van együtt”
      cikk az otthontanításról:
      https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-otthon-tanulas-gyakorlata-a-mult-a-jelen-es-a-jovo
    8. Jellemző, és számomra bizonyítja, hogy ez a legfontosabb bűnös törvény, hogy az oktatásról szóló vitákban SOSE merül fel a kérdés, még megemlítve se, hogy miért van, kell-e, jó-e a kötelező oktatás. Tabu, tiltott téma. Feltehetően nem is kérnek fel ilyen hozzászólókat, cikkírókat, vagy cenzúrázzák őket. Még valószínűbb, hogy az oktatók, szakemberek annyira részei az oktatási rendszernek (beleszülettünk, belenőttünk és az egyetemet is csak ezzel a viselkedéssel végezhettük el), hogy eszükbe se jut megkérdőjelezni (és ezzel saját létüket, munkájukat.) Talán a 30-as években szólalt fel utoljára egy író-képviselő az Országgyűlésben arról, hogy a kötelező oktatás megsemmisíti a magyar parasztságot.
    9. Már a hazai koszt egyéni, családi jellege, összekötő ereje (közös készítés, evés, ízvilág), a népdalokban megénekelt „édesanyám kenyere” sem létezhet ebben a rendszerben, az állam a munkahelyekkel az időbeosztás miatt a menzára is kötelez, egyen, választhatatlan, egészségtelen, a közpénzből, azaz saját adónkból fizetett drága ételszerűséggel. (Ezzel is a multikat, a vegyipart, az iskolai büfékkel a kólát támogatva, a kisgazdákat, bio termelőket tönkretéve.)
    10. Általános meglátás: Minden, ami ingyenes vagy támogatott, valamelyest kötelező is. A mi adónkból fizetik a méregdrága kórházi szülést, ezért persze nehéz kifizetni külön az otthonszülést is. Ugyanez igaz a közpénzből támogatott étkeztetésre, kórházi ápolásra stb.
    11. A család csak percekre lehet együtt (akkor is lelkileg kifáradva, TV elé omolva) a Kádár és Orbán által egyaránt erőltetett munkaalapú társadalomban (ez alkalmazotti, gyári, bürokrata munkát jelent, nem önálló gazdálkodást, ipart, kultúrát)
    12. A gyereknek az iskola a munkahelye, ő is holtfáradt, az iskola és tanár különböző szintű szabotálásával védekezik, manapság a számítógépes térbe menekül, vagy ha engedelmeskedik a követelményeknek, iskola és szülő egybehangzó elvárásának, akkor gyomorbajos lesz már kisgyerekként.
    13. Az együtt élő nagycsaládot kiirtotta a rendszer, és a városokba, lakótelepekre kényszerítéssel a természettel, állatokkal való együttélést is.)
    14. Félelem a családban a gyerekneveléssel kapcsolatban a hatóságoktól és a társadalom, iskola megszólásától, kezdve a védőnős korszaktól már. Akár, mert nincs melegvizes fürdőszoba, akár mert baleset történik, a gyereket elvehetik a családtól, a szülő börtönbe kerülhet. Csak az állam által elvárt nevelés megengedett, bármilyen veszélyes az más szempontokból a gyerekre, a társadalomra. (Semmi kockázat, természetes sport, de sok meleg ruha, sőt naponta más, új ruha, dezodor, műanyag, szőrtelenítés, melltartó, maszkviselés, kötelező oltás, kijárási tilalom, tornaórák családi és baráti együttlét helyett, javasolt fogamzásgátló, sok TV és számítógép, iskolai oktatásban is ajánlott és részben kötelező számítógép használat, drága napi-divat szerű öltözködés.) Jó példa erre az állami gondolkodásra, gondoskodásra, védelemre, terrorra, hogy Magyarországon lényegében tilos természetes vízben fürödni, úszni, és ivóvízként is csak a vegyszer adható. Vagy hogy pár éve az óvodai csoportrendezvényre szülő nem vihet házi süteményt.
    15. A nagyszülők, a szülők, a barátok, szomszédok kezéből ki van véve a tanítás, nevelés, példamutatás sőt az együttlét lehetősége a gyerekekkel. A mai munkahelyekre be se mehet a gyerek a szüleihez, de ha bemegy, akkor se tudja, mit csinál a szülő, sokszor a szülő se tudja. (Lásd: értelmetlen munkák, káros munkák (David Graeber: Bullshit munkák). Szinte semmi valós, értelmes tevékenységet nem lát maga körül. Csak a TV-mozi-számítógép-tankönyv által mutatott életet láthatja.
      https://www.atlantiszkiado.hu/konyv/bullshit-munkak/

     

     

     

     

     

     

     

    .

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     



  • Koronavírus vaklárma? - Dr. Sucharit Bhakdi - Dr. Karina Reiss (2021. 01. 17.) (2021. 03. 14.)

    Koronavírus vaklárma? - Dr. Sucharit Bhakdi - Dr. Karina Reiss (2021. 01. 17.)

    Az író egyik videóját ajánlották, megnéztem, utánanéztem, kiderült hogy írt egy könyvet az eseményekről és azt már magyarul is lehet kapni, megvette nekem valaki aki hajlandó maszkot húzni, kölcsönadtam, visszakaptam, végigolvastam és kijegyzeteltem, jónak találtam, tetszik, örölük, ajánlom újra, mint újévi írásomban.

    Eredeti cím: Corona Fehlalarm?, angolul: Corona false alarm?

    A könyv májusban zárult. Túl sok részletet idézhetnék, inkább csak a témákat jelölöm...

    Szakemberekre hivatkozik az alábbi oldalakon többek közt: 31, 43, 67, 76, 81, 102, 125, 127, 130, 131, 133, 134, 138.

    31.o.: a lehető legtöbb friss levegőt és mozgást

    43.o.: 88% nem a vírustól halt meg...

    44.o.

    75.o.: lélegeztetőgép... halálos tudőgyulladást okoz...

    78.o.

    88.o-tól. elraboltuk az idősektől életminőségüket és azzal élettartalmukat is

    99.o.: (Svédország külső terrorizálása, befeketítése...) mintha el akarnák kerülni, hogy legyen ellenpélda...

    104.o.-tól grafikonok

    118.o.: mrNS oltás: a kilátások rémisztőek... génmanipulált élelmet elutasítják a németek... most mégis éllovassai az embereken végzett genetikai kísérleteknek...

    131.o.: a nép összeuszítása, oszd meg és uralkodj, polgárháború

    133.o. felvilágosítás helyett a félelemre alapozott

    134.o.: cél: a nagyok nyernek, a kicsik veszítenek

    137-139.o.. Kinek az érdeke? párhuzam Hitler hatalomrajutásával: megszűnt a kritikus sajtó, szabályozták a közvéleményt, a média tömeghisztériát szít.

    Felelet: akkor se a német nép érdekében, hanem külső erők juttatták hatalomra Hitlert. Németország megszállt állam ma is, az alkotmányát sincs joga módosítani a világháború óta, és mint a 2016-os Snowden filmből tudjuk, sajtóját és erőműveit is az USA tartja hatalmában.

    107.o.: Húsvétvasárnap Bill Gates kapott tíz percet főműsoridőben... " hét milliárd embernek fogjuk beadni az oltást"

    'Felelet': Megdöbbentő, hogy az állítólag keresztény Európa Húsvétra Bill Gates-t, aztán Karácsonyra pedig a Megváltó helyett, az állami propaganda sulykolása szerint a megváltó oltást kapta!

    'Felelet': Arról kéne írni, aki tud, hogy hogyan és miért hagyják cserben az egyházak most a népet világszerte, engedelmességre, beletörődésre és oltásra buzdítva. Államegyház? Állam által finanszírozott egyházi, egyetemi, egészségügyi vezetők? Látszategyház? Megfélemlített egyház? Amint azt Don Camillo Moszkvában c. könyvben (nem kapható már) is olvashatjuk?

     

     Egy októberi video: Professzor Dr. Sucharit Bhakdi – virológus, epidemiológus szakértői tanúvallomása a járványügyi intézkedések kapcsán indított perek előkészületénél. – Húsz éven át volt a Mainzi Mikrobiológiai Intézet vezetője, a virológiai tanszék alapítója. – Több, mint háromszáz tudományos tanulmány fűződik nevéhez és több felfedezés. – Németországban tizenhárom állami kitüntetést kapott munkásságáért. A világ egyik legelismertebb, járványügyi szakembere, virológusa. Nyugdíjból jelentkezett vissza magától, tehát az orvosi eskün kívül semmi nem motiválja, mint a társadalom felvilágosítása! Elmeséli, hogy miért nem érnek semmit az engedély nélküli PCR-tesztek, hogy miért betegít meg a maszkviselés és, hogy miért csak a súlyos tüdőgyulladás a COVID19, semmi más.

     

    DR. SUCHARIT BHAKDI professzor előadása (2020. aug. 21.)

     frissítés 2021. 03. 14-én

    innen: Felelős szülők és emberek közössége

     

    Dr. Sucharit Bhagdi: Covid19, maszkok,tesztek...
    2020.11.20

    Dr. Sucharit Bhagdi orvos, mikorbiológus, epidemiológus. Húsz éven át a Mainzi Mikrobiológiai Intézet vezetője, a virológiai tanszék alapítója.Tudományos munkásságát több mint 300 tanulmány és számos tudományos felfedezés fémjelzi. Tizenhárom német szakmai kitüntetés birtokosa. A világ egyik legismertebb járványügyi szakembere.

    Ez az írott anyag egy videó beszélgetés alapján készült, melyet pereknél fognak felhasználni, mint szakértői tanúvallomást.

    Az első tragikus dolog ami történt ezzel a vírussal kapcsolatban, hogy a covid-19 megnevezést hibásan használták. Az ugyanis a tüdőgyulladás megnevezése. A tüdőgyulladásé! Nem köhögésé, nem nátháé, nem egy kis fejfájásé vagy levertségé. Covid 19 a hivatalos neve a Sars-cov-2 vírus által okozott tüdőgyulladásnak. Az első hiba tehát, hogyha valahol Sars-cov-2 vírust találnak, azt azonnal súlyos megbetegedésként könyvelték el. Így tehát mindenki fél, hogy megfertőződhet vagy megfertőzhet valakit, aki azután covid 19-et kap. Ez tévedés.

    A második nagy hiba, ami majdhogynem még tragikusabb, hogy egyetlenegy arany-standard létezett ennek a covid-19 betegségnek a diagnosztizálására. Ez az arany standard egy nem engedélyezett PCR teszt. Egy labor teszt. Így voltaképpen az orvoslás történetében először megtörténik, hogy az egész világ és főleg az orvosok, nem a páciensre néznek, hogy megállapítsák, hogy fennáll-e a betegség, hanem egy cédulára, amire az van írva, hogy igen vagy nem.

    Pedig ez a teszt soha nem lett engedélyezve ennek a komoly betegségnek a diagnosztizálására. Most képzeljék ezt el. Ez olyan, mint a középkorban. Vagy mintha Afrikában jönne egy gyógyító, aki azt mondaná, hogy "Ó te úgy nézel ki, mintha pestised volna." Menj ki innen, vagy el kell, hogy égessünk. Érthetetlen. Korábban boszorkányokat égettünk. Ma azt mondjuk, hogy Ó, covid-19-ed van, védekeznem kell.

    Ez a teszt valójában rendkívül rossz dolog. Két okból is. Az első, hogy maga a teszt túl érzékeny. A kenet-mintát vevő pálcát a garatba helyezik, majd kihúzzák és beteszik egy gépbe. Ezt követően a gép azt mondja, hogy: Igen ön vírus -fertőzött. Ám akár azt is lehetne mondani, hogy annyi vírus van az Ön szervezetében, hogy képes lehet sejteket megfertőzni. Ez az amit a görbe kimutat. De a görbe nem mond arról semmit, hogy léteznek már tanulmányok más koronavírusokkal kapcsolatban, melyek igazolták, hogy a vírus mennyisége egy fertőzött embernél a kilélegzett levegőben ezerszer, tízezerszer kisebb mértékű! Ez pedig nem elegendő ahhoz, hogy más embereket megfertőzzön!

    Ilyen kísérleteket sohasem végeztek. Éppen ezért értelmetlen dolog adatokat gyűjteni. Pedig ezt csinálják abban a tanulmányban, ami az RKI (Robert Koch Intézet) vírussal kapcsolatos előírásainak alapjául szolgál. Azt mondják, hogy egy minta vevő pálcát használva egy rossz teszttel pozitivitást lehet mérni.

    Amit elhallgattak viszont, hogy minden számítás alapja téves.

    Ez nem stimmel. A teszt nem megbízható.

    Másodjára a teszt nem foglalkozik azzal, hogy a levegőnek, amit akár ki is köhögünk, sokkal, ezerszer kisebb a vírustelítettsége. Hogy szimptómákat nem mutató emberek által a megfertőzés elméletben képtelenség kell, hogy legyen.

    Ami viszont teljesen biztos. És ezeket a számokat a WHO weboldalán található buletinben olvashatják.

    Hetven év alatti embereket, akik megfertőződtek a PCR tesztek alapján, az esetek 99,99%-ban már eleve az általános egészségügyi állapotukból kifolyólag is lehetetlen, hogy megöljön őket ez a vírus. Ez nem jelent mást mint, hogy ez a vírus nem új. Ezt a vírust és elődeit az immunrendszerünk felismeri.

    Az utóbbi három hónapban nagyon-nagy tudású tudományos csoportok igazolták, hogy az önök limfocitái, az immunrendszer sejtjei, amik arra vannak trenírozva, hogy vírusokat ismerjenek fel, ezt a vírust is felismerik.

    Azon emberek véréből vett mintákban is megtörtént a felismerés, melyeket öt évvel ezelőtt vettek le, tehát ez a vírus annyira ismeretlen már nem lehet.

    Ez egy nagyon jó hír. hiszen azt mutatja nekünk, hogy a vírussal való együttélés, nem új keletű, inkább nagyon régi. Testvéreivel, szüleivel is együtt éltünk már. Jönnek és mennek és bármikor megfertőződhetünk velük. Annak, hogy ez az új változat, vagy esetleg egyik a régebbiek közül, semmi jelentősége nincsen. Természetesen folyamatosan megfertőződünk. Mert így alakul ki a békés együttélés. Ha önnek nincsen alapvetően súlyos betegsége, lehet akár 80 vagy 90 éves is, akkor sem fogja önt ez a vírus megölni.

    Nyolcvan vagy kilencven évesen is ugyanúgy fog együtt élni ezzel a vírussal is, ahogy azt az elődeivel is tette. Tehát aki azt hiszi, hogy tilos ezzel a vírussal megfertőződni, az igen naiv. Épp ellenkezőleg.

    Van még egy nagyon jó hír, mégpedig az, hogy ha ez a vírus így el tud szaporodni, ez azt jelenti, hogy nem kell aggódnunk, mivel nincs súlyos covid19 betegség.

    Egyetlen egy eset sem létezik, egyetlen egy covid19 tüdőgyulladás sem, ami bizonyíthatóan, egy másik tünetmentes ember által került volna átfertőzésre. A hétköznapi életben, vagy iskolákban, vagy a szabadban...mindegy hogy hol.

    A maszkokról el kell mondanom, hogy kórokozó-tenyészetek. Többek között a staphylococcusok melegágya. Azt hiszem mindenki hallott már erről a kórokozóról, mely a felnőttek és a gyermekek 10 %-ának orrnyílásánál megtalálható, és így innen bejut a maszkba is. A staphylococcusok a legjelentősebb kórházi fertőzések okozóinak számítanak és ha ezeket a baktériumokat belélegzik mondjuk gyermekként, akkor tüdőgyulladást kaphatnak tőle!

    A staphylococcusok között léteznek multirezisztens fajták is. Olyanok, melyek aztán rengeteg problémát okoznak a kórházakban! Ezek is a maszkokon tapadnak meg. Tehát ezek a maszkok kórokozó-tenyészetek és veszélyesek!

    Néhány gondolat erejéig had beszéljenek az érzéseim.

    Ha ez a társadalom, ez az ország, a szülők ebben az országban ilyesmit elfogadnak, akkor ez annak a jele, hogy visszatértünk a középkor szintjére. Hol maradnak a gyermekek jogai? A gyermekeket kevésbé védjük mint az állatokat? Ők csupán ártatlan áldozatok, akik nem képesek védekezni.

    A felnőttek azt mondják, hogy a maszkokat meg kell hogy szokják. Miért kéne megszokják?

    Ez nem az, amit Isten nekünk teremtett. Önöknek teremtett. Én budhista vagyok.

    Isten a levegőt adta a légzéshez, és ha a Teremtő úgy látta volna jónak, hogy egy vírus ellen bármilyen mechanikus védelmet kell biztosítani a szánk elé, akkor úgy teremtett volna meg minket.

    Ha pedig emberek azt gondolják, hogy ezt jobban tudják, akkor el kell mondanom, hogy hatalmasat tévednek!

    Képesek a tévedésük áldozatává tenni a gyermekik jólétét. Hogyan tudják megtenni ezt?

     

     

    továbbiak:

    https://www.aeginagreece.com/aegina-island/bethechange/

     

    Corona unmasked

    Neue Zahlen, Daten, Hintergründe

    https://www.goldegg-verlag.com/titel/corona-unmasked/

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Köszönet, újra egy igaz háziorvos (2021. 09. 17.)

    Köszönet, újra egy igaz háziorvos (2021. 09. 17.)

    'Felelet'

    Sajnos a nevét nem tudjuk még. Boldog életet kívánok neki.

    index cikk

     

     

     

     

  • Kötelező oltások (2024. 03. 12.)

     

    Kötelező oltások (2024. 03. 12.)

     

    https://orvosokatisztanlatasert.hu/a-kotelezo-oltasok-rendszere-magyarorszagon-egy-a-gyermekek-egeszsegere-karos-hagyomanyos-szokassa-valt/

    //substack.com/@angelikamihalik" style="color: blue; text-decoration: underline;">https://substack.com/@angelikamihalik

    https://angelikamihalik.substack.com/p/a-kotelezo-oltasok-rendszere-magyarorszagon?utm_source=profile&utm_medium=reader2

    A kötelező oltások rendszere Magyarországon egy, a gyermekek egészségére káros hagyományos szokássá vált

    aa.png

    A Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1991. évi LXIV. törvény 24. Cikk szerint a gyermeket megilleti a lehető legjobb egészségi állapothoz való jog. Ugyanezen jogszabályhely 3. pontja szerint a részes államok megtesznek minden alkalmas, hatékony intézkedést annak érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat.

    Ezen a linken olvashatjátok el az Orvosi Hetilap 1869. évi kiadását, ennek a 30. száma a Mellékletében “védhimlőoltási ügy” kezeléséről írnak. Mi volt ez az “ügy”? A beoltott csecsemők meghaltak, megrokkantak, terjesztették a betegséget, felnőttek is elkapták tőlük, az oltottak közt megbetegedések és járványok voltak, szemben azzal, hogy az oltatlanokat nem érték ilyen dolgok.

    Az akkori oltáshívők szerint mi volt ennek az oka? Ezt írják:

    Fentebbiek szerint a védhimlő oltásnak igazsághűn elő sorolt kedvezőtlen következményei egyedül ez ügynek nem eléggé óvatos és hűtlen kezeléséből erednek, mire kiváltólag két körülmény szolgáltat okot és alkalmat: ezeknek egyike az oltó orvosok felette silány díjazása, másika pedig minden megbízható tényleges ellenőrzés hiánya.

    Ezeket a forrásokat, a Gyermekjogi Egyezményt és a 155 éves Orvosi Hetilapot ma használtuk, részlet egy ma készített keresetlevélből:

    [1]   Az oltóorvosok, az oltási ügyekben eljáró hatóságok és sok esetben még a bíróságok már 1869-ben kialakították azt, a gyermekek egészségére ártalmas hagyományos szokást, hogy úgy kezelik az oltásokat, mintha azok csak cukorkák lennének. A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi törvénycikk 97. §-a szerint az oltó-orvos a – külön díjazottak kivételével – jó sikerrel beoltott egyének után az államkincstártól díjat kapott.

    [2]   És mintha a hatályos Eütv. 58. § (10) bekezdését is kivágták volna, holott eszerint az oltások halált, súlyos egészségkárosodást és megrokkanást is okozhatnak, ez egy olyan axióma, ami benne van a törvényben. Megismételjük: az Eütv. 58. § (10) bekezdése szerint az oltások halált, súlyos egészségkárosodást és megrokkanást okozhatnak.

    [3]   Ha kontraindikáció van, az magában foglalja azt, hogy várhatóan sérülést okoz a készítmény, az oltóanyag, de ez – látva a hatóságok gyakorlatát, áttekintve a kötelező oltásokkal kapcsolatos bírósági döntéseket – senkit nem érdekel, minden áron oltani kell, kerül, amibe kerül, áldozza fel a szülő a gyermekét az oltások totemoszlopán. Ez már hagyomány, káros szokás.

    [4]   Senki emberfia nem felel az oltáskárosodásokért, a sérült gyermekekért, a tönkrement életekért, ebben a hatósági eljárásban is van egy csomó ügyintéző, mindenféle orvosok, meg szakértői intézet került bevonásra, és nyilatkozgatnak. Ebből a sok emberből ki lenne a felelős, ha a tárgyként kezelt felperest, mint egy kutyát, erőszakkal beoltják és az egészsége megromlik, ha oltáskárosodása lesz? Felelnének az ügyintézők, a tárgybani határozatot hozók valamelyike ezért?

    [5]   Vagy ha ezt a keresetet a bíróság elutasítja, akkor a bírák felelnek azért, hogy a felperes oltáskárosodott lesz?

    [6]   Dehogy, mindenki, aki részt vesz ebben, nyugodtan aludna, a szülők meg szenvedjenek a sérült gyerekkel, a felperes meghalhat, allergiás lehet, autoimmun beteg lehet akár, a felperesen meg a szülein kívül mindenki azzal nyugtatgatná magát – ha egyáltalán érdekel valakit ebben a folyamatban a felperes egészsége –, hogy áh, biztosan nem attól van.

    [7]   Az, hogy kialakult ez a gyermekek egészségére ártalmas káros hagyomány abból is látható, hogy Európában Ausztriában, Cipruson, Hollandiában, Dániában, Észtországban, Görögországban, Finnországban, Norvégiában, Izlandon, Írországban, Lichtensteinben, Litvániában, Luxemburgban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban és Svédországban egyetlen kötelező oltás sincsen. Ehhez képest a felperesnek úgy, hogy rendelkezik a betegségek elleni immunitással, az MMR esetén konkrétan a gyártó által adott alkalmazási leirat szerint kontraindikált nála az oltás, azon kell küzdenie a bíróság előtt az oltóorvosokkal és a hatóságokkal, hogy ne oltsák be egy teljesen indokolatlan, és az egyik esetében a gyártó által is kontraindikált oltással. Egy vesszőfutáson kell átmennie, elvárják tőle, hogy tegye kockára az életét és egészségét a szent nyájimmunitás érdekében, miközben immunis a betegségekre.

    [8]   Az is a gyermekek egészségére káros hagyományos szokás kialakulását támasztja alá, hogy az alperesek magatartása miatt a felperest azzal fenyegeti a „családvédelem rendszere”, hogy teljesen jogellenesen elveszik a szüleitől és akár a bicskeihez hasonló, pedofilok vezette „otthonba”, vagy a békésihez hasonló, szintén akár pedofil nevelőszülőkhöz, vagy soproni szadista nevelők kezei közé adják, a szüleit is óriási bírságokkal fenyegetik, mindezt a közegészségügy nevében. Ez nevetséges lenne, ha nem lenne halálosan komoly. Kiemeljük, hogy érdekes módon azokban az európai országokban, ahol nem kötelezőek az oltások, nem halt ki a lakosság kanyaróban, mumpszban, rubeolában, diftériában, pertussziszban és tetanuszban, nem omlott össze az egészségügy, hanem mind az egészségügy, mind az emberek – köztük a gyermekek – sokkal jobb egészségi állapotban vannak, mint Magyarországon. Amennyiben kívánja a T. bíróság, ezt dokumentumokkal és statisztikákkal bizonyítjuk.

    [9]   Tehát a kötelező oltásokkal kapcsolatos, minden szakmaiságot nélkülöző orvosi, hatósági és bírósági gyakorlat immár egy, a Gyermekjogi Egyezmény 24. Cikke 3. pontja szerinti, a gyermekek egészségére káros hagyományos szokássá vált ebben az országban, amiről már az Orvosi Hetilap 1869. évi 30. számában is olvashatunk. (F2 melléklet)

    Mint látható, legalább 155 éve nem változott semmi itt kérem szépen, a török hódoltsághoz közelít az az idő, mióta az oltástálibok vallása eluralkodott ebben az országban.

    Innen szép nyerni. A törököket is sikerült kizavarni 160 év után.

     

     

    https://angelikamihalik.substack.com/p/amikor-a-gyermekorvos-tenyleg-gyermekorvos

    orvosi.jpg

     

    https://angelikamihalik.substack.com/p/a-rendszer-gyermekeket-raboltat

    Most, pár perce feljelentést tettünk és azonnali védelmet kértünk a családvédelemnek nevezett hálózat munkatársai ellen.

    Az ügyfelünk a gyermeke oltása alóli mentesítése érdekében peres eljárást indított, hatósági eljárás is folyamatban van. Tehát nincs olyan jogerős döntés, semmi, ami alapján oltható lenne a gyermek.

    Ehhez képest a “családvédelem” emberei megjelentek náluk, a lakásukban, azt mondták nekik, ha nem működik együtt és nem ír nekik alá papírokat (hogy miket, azt nem tudja) akkor elveszik a gyereket. Erre ma reggelig kapott határidőt.

    Most néhány részlet a feljelentésünk szövegéből:

    A feljelentés a következő bűncselekmények miatt történt, azzal, hogy kértük az azonnali védelmét a gyermeknek:

    a Btk. 190. § (5) bekezdés szerinti, a Btk. 190. § (1) bekezdés a) pont szerinti, a (3) bekezdés a) pont szerint minősülő emberrablás előkészülete;

    a Btk. 222. § (3) bekezdés c) pont szerinti zaklatás vétsége;

    a Btk. 278. § (4) bekezdés szerinti kényszerítés hatósági eljárásban vétsége és

    a Btk. 306. § b) pont szerinti közfeladati helyzettel visszaélés bűntette miatt

    A tényállás:

    Miközben a gyermek oltás alóli mentesítésére vonatkozó hatósági és bírósági eljárás folyamatban van, 2024. február 20-án pedig már feljelentettük a gyámhatóság embereit hivatali visszaélés és egyéb bűncselekmények miatt, aközben a családvédelemnek nevezett szervezet emberei megjelentek, és zaklatják az ügyfeleinket, zsarolják őket, mert nem oltatta be a gyermekét, és a gyermeke elvételével fenyegetik, azt mondván, hogy akkor kapja vissza a gyermeket, ha beoltatja [Btk. 190. § (1) bekezdés a) pont szerinti, a (3) bekezdés a) pont szerint minősülő (14 év alatti sértett sérelmére elkövetett) emberrablás előkészülete].

    Ennek nincsen semmiféle jogszabályi alapja, hanem egy, a jogszabályok tiltott kiterjesztő értelmezésén alapuló, Alaptörvényellenes, a legsötétebb diktatúrákra emlékeztető hatósági gyakorlat, ami kezd úgy tűnni, hogy pedofiloknak hajt fel gyerekeket…

    https://angelikamihalik.substack.com/p/meg-egy-kicsit-a-csaladvedelemrol

    Lehet, hogy a gyereked azt mondja az óvodában, vagy az általános iskolában, hogy a transzneműség az normális, vagy az alsó tagozatban ezt mondja es ezért kiáll, és emiatt feljelent téged az óvónő, vagy a tanítónő, hogy veszélyezteted a gyereked, és mire észreveszed, már huss, elvitték a gyereked.

    Lehet, hogy azt mondja a gyereked, a homoszexualitás bűn, és az óvónő, iskolai tanár feljelent, hogy veszélyezteted a gyereked, mert rosszul neveled, és huss, már elvitték a gyereked.

    Politikai kurzusfüggō, milyen indokkal állítják, hogy veszélyezteted a gyereked, és szállnak rá a gyerekre meg rád.

    A "családvédelem" emberei mindig megtalálják az indokot, miért kell kiemelni a gyereked, ne aggódj.

    És minden határozat, minden nélkül vihetik a gyereked, majd utólag meghozzák a határozatot, ne aggódj, addig is belökik a rendszeren belüli, köztük lévő pedok közé, es mire megnyered a pert, 2-4-6 hónap múlva, addigra szerinted milyen gyereket kapsz vissza?

    Ez az úgynevezett családvédelem rendszere. Ahol középiskolát jó esetben 3 éves alapképzést, vagy okjt végzett "családvédelmi" szakemberek, meg a gyámhatóság ha SZERINTÜK sürgős szükség van, a TEK segítségével elviszik a gyereked, es odaadják olyan embereknek, akikről jó esetben fogalmuk sincs, hogy pedofilok, szadisták, abuzálók, rosszabb esetben meg tudják is róluk.

    Minden kontroll nélkül működnek ezek. Utólag van - esetleg - kontroll, szaladgálhatsz a bíróságra, közben a gyereked egy szadista pedo kezében.

    Ez a családvédelem. Es ezt akarja megerősíteni Pottyondi Edina es Orbán Viktor, Azariah es Bayer Zsolt, Perintfalvi Rita és Pintér Sándor, egy szólamban.

    A keresztények olyan szépen szervezik az aláírásokat, imaösszejöveteleket és imaláncokat, felszólalnak és protestálnak norvég és német, finn és francia szülők gyerekeiért, hogy jajelvittek, mert... Bezzeg az egy darab transzplantált veséjű, 16 éves kliensemért, akit ugyanazzal akarnak beoltani, ami miatt elszállt a veséje, azért nem imádkoznak, h el ne vigyék a születől, 16 évesen, es erőszakkal be ne oltsák, és meg ki tudja mit ne tegyenek vele, mielőtt megölik. Ezért a srácért nem imádkoznak, mert az oltás kötelező, és mindmeghalunk diftériában, meg kanyaróban, ha nem kapja meg a dTap-ott meg a többit ez a gyerek.

    Jo reggelt kívánok a Oltásésmindentalibánsztánból.

    https://angelikamihalik.substack.com/p/az-oltasi-rendszer-fantomjai-oltasi

    Az oltási rendszer fantomjai - oltási tanácsadók - közül az egyik ismét adott egy gyönyörű "szakvéleményt" - megosztom veletek

    Ismét kaptunk egy csodálatos írást a magyar oltási rendszer hatalommal bíró fantomjai egyikétől, egy “oltási tanácsadótól”. Ez a képecske teljesen hiteles, tényleg ez az igazság tanácsadókról, Müller Cecilia valóban ezt mondta róluk, forrás ezen a linken.

    A fantom szakvéleménye lényege, hogy azért, hogy a Földről kipusztuljanak az obligát vírusok, a 11 éves, tartósan beteg, kanyaró, rubeola és mumpsz ellen kimutatott védettséggel rendelkező felperesnek muszáj oltakoznia.

     

    müller.jpg

     

     MMR.jpg

     

     

     

     

     

     

     



  • Lánchíd - a változás jele (2022. 12. 18.)

    Lánchíd - a változás jele (2022. 12. 18.)

    következő újságcikkek alapján:

    Kerékpárosklub: Várostörténeti hiba lenne visszaengedni az autókat a Lánchídra - Kürti Gábor - 2022. október 28.(telex.hu, vélemény)
    Ha a felújított Lánchíd autómentes marad, az óriási lehetőség a városnak - Zsuppán András 2022.december 16. (válaszonline)

    'Felelet'

    Az első cikk szépen ismerteti, hogy miért jó a magánautó-mentes használat. A második főleg a híd történetéről és felújításáról szól.

    Saját régi ötleteim, elképzeléseim a leírtakhoz képest:

    1

    A lefaragással elcsúfított hídpilonok visszaépítése (most se késő). A csökkentett forgalom miatt a cikkben említett balesetveszély már nem áll fönn, kicsit úgy működne, mint a lakóutcákban elhelyezett sáveltoló, sávkeskenyítő forgalomszabályzó, lassító eszközök.

    2

    LED világítás helyett hagyományos izzós vagy gázvilágítás, nem erős, inkább hangulatos. A láncok fényfüzére is újra szép lenne. A cikkben említett hibás kandeláber illesztést (szegecses láncra) tervezéssel meg lehet javítani.

    3

    A tervezett közlekedési rend rokonszenves.

    3a: Nagyforgalmú (bicikli, gyalogos, roller) időszakokban, idősávokban idővel lehet, hogy a taxikat is ki kell zárni, főleg ha valaha elérhető árú, az átlag polgárok számára is használható taxiközlekedés lesz.

    3b: Éjszakára nyugodtan meg lehet engedni az autós közlekedést. (Nyáron jó időben csak a gyalogosok elvonulása után, éjjel 1 körül.) Autóval is szép átmenni a hídon, már csak ezért se tiltsuk teljesen, amikor úgyse használja más, csak pár éjszakai busz.

    3c: Benzines járművet, főleg motorbiciklit (és buszt, taxit) az említett szmog miatt nem biztos, hogy jó a hídra engedni. Másfelől talán nem olyan zavaró, és nem kéne az egészségtelen drága akkukra kényszeríteni, se a gazdagokat még nagyobb előnybe részesíteni. (Aki akkus dolgot tud venni.)

    4

    A régről ismert (Lánchíd és Szabadság híd) közösségi használat (beszélgetés, üldögélés, zenélés) jó lenne újra, nyári hétvégéken. Persze akkor a buszok másfelé járnak majd.

    5.

    Jó lenne valami aszfaltnál barátságosabb, szebb burkolat.

    6.

    Az Alagútban szintén a kipufogófüst a kérdés. Itt igazán el kéne kerülni. A gyalogosokat, benzines motorbicikliket szállíthatná egy csak az Alagútban ide-oda járó jármű. Ide nappal csak rövid akkus üzemre is képes taxikat és buszokat kéne beengedni.

     

    A cikkek:

     

    Ha a felújított Lánchíd autómentes marad, az óriási lehetőség a városnak

    Zsuppán András | 2022.12.16.

    Ma délután visszakapta a Lánchidat a főváros: megnyílt a busz- és kerékpárosforgalom előtt az útpálya, bár a híd teljes átadására, valamint arra, hogy gyalog is át lehessen kelni rajta, még fél évet várni kell. A híd visszanyerte néhány régi, hiányzó részletét, és a háború előttire emlékeztető, háromágú kandelábereket kapott. A legnagyobb változás azonban, hogy személyautók egyelőre nem hajthatnak fel rá. A végleges forgalmi rendről csak a féléves tesztidőszak után döntenek, de ha megmarad a forgalomcsillapítás, mindkét hídfő sokkal élhetőbb környékké válhat.

    Messze nincs még kész, de ma délután megindult a forgalom a Lánchíd útpályáján: másfél évig tartó lezárás után a híd ismét járható. A Lánchíd felújítása a főváros talán legjelentősebb projektje ebben a ciklusban, amihez a kormány azzal a feltétellel adott 6 milliárd forintos hozzájárulást 2019-ben (a 18,8 milliárdos összköltségből), hogy a közúti forgalom legfeljebb tizennyolc hónapig korlátozható. A mostani megnyitás tehát szerződéses kötelezettség a Budapesti Közlekedési Központ számára, bár a híd teljesen csak jövő nyár elejére készül el. Ami hátravan – a járdák rekonstrukciója, ami miatt most még gyalogosan sem használhatjuk a hidat, valamint a hídszerkezet alsó részének felújítása és a hídfők rendezése – valóban elvégezhető az úttest lezárása nélkül. Az átadásig hátralévő fél év pedig az új forgalmi rend tesztidőszakának minősül: a személyautók ugyanis nem térhetnek vissza a Lánchídra. Egyelőre.

    A híd forgalomcsillapításának ügye az elmúlt évtized egyik legfontosabb várospolitikai vitája. A felújítás tervezése még bőven a Tarlós-érában, 2011-ben kezdődött meg, és azonnal felvetődött, hogy érdemes lenne összekötni a híd szerepének újragondolásával. A Lánchídhoz hasonló történelmi hidakat húsz-harminc évente fel kell újítani ahhoz, hogy jó karban maradjanak, és a másfél-két évig tartó lezárás után sokkal könnyebb az autóforgalmat nem visszaengedni a hídra, mint egyik napról a másikra kitiltani róla.Akik a híd forgalmának csillapítását szorgalmazták, tudták, hogy ilyen alkalom a 21. század közepéig nem adódik ismét. A mai nappal életbe lépő „ideiglenes forgalmi rend” egy lépéssel közelebb visz e cél megvalósulásához, hiszen jövő nyáron csak meg kell nyitni a gyalogosok előtt a járdákat, és előáll az a lecsendesített forgalmú, elsősorban a tömegközlekedést szolgáló híd, amely a Lánchíd ideális állapota lehet.

    Nagyon úgy fest, hogy a kormány nem ért ezzel egyet, legalábbis Láng Zsolt kormánybiztos tegnap kijelentette, a finanszírozási megállapodás megszegésének tekintik, ha a főváros nem nyitja meg a hidat korlátozás nélkül a gépjárműforgalom előtt. Erre hivatkozva a megígért hatmilliárdos támogatást sem utalják át. A megszólalás minden bizonnyal kijelöli a következő időszak frontvonalait. Karácsony Gergely főpolgármester úgy reagált, hogy a döntést nem a kormány fogja meghozni, hanem a budapestiek, a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának korábbi határozata pedig nyitva hagyta a végleges forgalmi rend meghatározásának lehetőségét a felújítás befejezéséig. (Ezt a 2020 februárjában elfogadott dokumentumot a kormány részéről Gulyás Gergely és Fürjes Balázs írta alá, a mainál még racionálisabb viszonyok között.)

    A híd járdáin, alján és pillérein még 2023 nyár elejéig dolgozni fognak (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

    A Lánchíd forgalomcsillapítása melletti érveket Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke szedte össze nemrég egy számokkal is alaposan megtámogatott cikkben. A BKK három lehetséges változatot elemzett: (1) a korábbi forgalmi rend visszaállítását; (2) a forgalomcsillapítást és (3) a Lánchíd egyirányúsítását Pestről Buda felé. A középső változatot találták a legjobbnak, vagyis azt, hogy a hídra csak a tömegközlekedés járművei, a taxik, a motorkerékpárosok és a kerékpárosok hajthatnak fel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Lánchíd mindkét hídfőjéhez kikerült egy behajtani tilos tábla a személyautók számára, magán a hídon pedig két sáv fut végig záróvonallal elválasztva, és mindkettőre fel van festve a kerékpáros nyom. Nem a legfontosabb kérdés, de mégis felmerülhet az emberben, ha a hídról felnézve meglátja a Karmelitát a Várhegy tetején, hogy mi a helyzet a megkülönböztető jelzést használó autókkal. A főváros kérdésünkre azt mondta, hogy a hidat kék villogóval is lehet használni.

    Ez a forgalmi rend gyakorlatilag megfelel annak, amit a Kerékpárosklub és más szakmai szervezetek régóta javasoltak. A koncepció abból az alapvetésből indul ki, hogy a korábbi forgalmi rend a közlekedés egyetlen szereplőjének sem volt jó a híd adottságai miatt. A Lánchídon az úttest 6,45 méter széles, ami azt jelenti, hogy legfeljebb egy-egy szűk forgalmi sáv alakítható ki rajta, az előzés lehetősége nélkül (mivel az útszakasz nem belátható, a hídon korábban is végig záróvonal volt). Ezen egyáltalán nem lehet változtatni, mivel az eredeti pilonokat ilyenre építették, és azt a minimális szélesítést, ami egyáltalán lehetővé teszi, hogy két busz elférjen egymás mellett, már az 1948-49-es újjáépítés során végrehajtották, amikor lefaragták a kőkváderezést a nyílások belső oldalán, megszüntették az úttest elkeskenyedését, és eltávolították a kiülő lábazatokat. Körülbelül egy métert nyertek vele, ami javított valamelyest a helyzeten, mert a kapuk korábban annyira szűkek voltak, hogy rendszeresen előfordultak balesetek. 1938-ban például a külügyminiszter, Kánya Kálmán gépkocsijába szaladt bele egy taxi, amikor lefékezett egy szembejövő busz miatt. Nyilvánvaló, hogy a Lánchidat az 1840-es években a maitól teljesen eltérő forgalmi viszonyokra tervezték, akkoriban a szekerek és az Alföldről a Dunántúlra hajtott marhacsordák menedzselése jelentette a hídon a kihívást, nem napi 27 ezer autó (ennyi haladt át a Lánchídon a felújítás előtt), 1500 busz, 2500 kerékpáros és 10 ezer gyalogos.

    A nyílások mérete meghatározza az úttest szélességét, a belső oldalon a kváderek azért ilyen sekélyek, mert a megnyerhető egy métert már az 1948-49-es újjáépítés során lefaragták

    Az úttest 6,45 méteréért eddig a személyautók, a buszok és a taxik versengtek, gyakorlatilag folyamatos dugót okozva. A nem négykeréken ülő szereplők pedig a járdák 2,2 méteréért hadakoztak. Bár hivatalosan természetesen tilos volt a járdán biciklizni, a gyakorlatban a kerékpárosok többsége nem mert kimenni a keskeny, magas padkájú úttestre, inkább a gyalogosok között furakodott át. A Lánchídon a kerékpározás kérdése mindig is problémát jelentett, amit tiltással próbáltak kezelni attól kezdve, hogy a személyautóforgalom megjelent, és a híd szűkössége világossá vált. A hídon már 1890-ben megtiltották a kerékpározást, 1927-től pedig némi lazítással csak az éjszakai órákban engedélyezték. A tilalmat csak 2009-ben oldották fel, de ettől még a híd nem vált alkalmassá a biztonságos kerékpáros közlekedésre, miközben a dunai átkelők között a Szabadság és a Margit híd után a Lánchíd volt a harmadik legnépszerűbb a bringások körében.

    Volt idő, amikor a járdákon uralkodó hadiállapotot járdaszélesítéssel akarták kezelni: 2014-ben a BKK a járdák 3-4 méteresre bővítésével számolt. Nagy szerencse, hogy ebből nem lett semmi: drága lett volna, tartósan nem oldotta volna meg a problémát, és tönkretette volna a híd ikonikus látványát. A Lánchíd járdái eredetileg csak 1,8 méter szélesek voltak, a mostani szélességüket a híd 1914-15-ös nagy átépítése során nyerték el, és egy újabb növeléssel az eredetileg karcsú híd végképp terebélyes, elhízott asszonysággá változott volna (a hatás megfigyelhető a sokszor szélesített Margit hídnál).

    Utolsó simítások az útpálya padkáján az átadás előtt  

    „Eddig mindenki vesztese volt a helyzetnek, a busszal utazók, az autósok, a gyalogosok, és a kerékpárosok egyaránt. A forgalomcsillapítás koncepciója abból indul ki, hogy a híd adottságai nem változtathatók meg, de lehet találni olyan szereplőket, akik jobb helyzetbe hozhatók. Ilyenek a közösségi közlekedés használói, a gyalogosok és a kerékpárosok. A felújítás másfél éve bebizonyította, hogy a személyautóval közlekedők találtak a Lánchíd helyett alternatív útvonalakat, nem omlott össze Budapest közlekedése” – mondja Balogh Samu várostervező, a főpolgármester kabinetfőnöke. „Akkor érdemes véglegesíteni az ideiglenes forgalmi rendet, ha a tesztidőszak tapasztalatai alapján a budapestiek támogatják, és ha beválik. Nyár elején mindenképpen feltesszük ezt a kérdést szavazásra a fővárosiaknak, valószínűleg az internetes és az offline voksolási lehetőségek kombinációjával.”

    A Lánchíd szerepe a híd szűk áteresztőképessége miatt eddig is jelentéktelen volt a budapesti autóközlekedésben (a hidakon áthaladó autók mindössze 4 százaléka használta), és ez a forgalom az elmúlt másfél évben észrevétlenül szétoszlott a Margit híd, az Erzsébet híd és a Szabadság híd között. A hídon mostantól négy buszjárat halad át, a 105-ös, a 178-as, a 16-os és az új 216-os. A BKK számításai szerint a forgalomcsillapítás révén a dugók megszűnnek, ami csúcsidőszakban a buszoknak 5 perces menetidőnyereséget jelent. A Lánchíd szerepe a közösségi közlekedésben ezzel felértékelődik, és a korábbinál gyorsabb és kényelmesebb kapcsolatot teremt Pest belső része és a Vár, illetve a Naphegy és Németvölgy között. Az új buszmenetrendet élesen bírálta a Közlekedő Tömeg civil szervezet, akik úgy látták, a BKK egyáltalán nem aknázta ki a forgalomcsillapításban rejlő lehetőséget, sőt a járatok átszervezése, illetve megritkítása a korábbinál rosszabb helyzetet teremt. A városvezetés szerint ez nem igaz: a Lánchíd felújítása előtti két buszjárat (a 105-ös és a 16-os) 1080 férőhely/óra kapacitással rendelkezett, az új járatok pedig 1310 férőhely/órával. A Vár megközelítése álláspontjuk szerint javulni fog, az viszont tény, hogy Németvölgybe (az Apor Vilmos térre) kevesebb busz fog járni, mint korábban, de ez a helyzet már másfél éve előállt, amikor a Hegyalja úton buszsávot alakítottak ki, és a megritkított 105-ös szerepét részben átvették új, nem a Lánchídon közlekedő járatok (a 110-es és a 112-es). A 105-ös vonalának krisztinavárosi részén lakókat persze ez aligha hatja meg: a híd lezárásának idejére elfogadták, hogy kevesebb busz jár, ám nemrég aláírásgyűjtésbe kezdtek a korábbi menetrend visszaállításáért, mint ahogy a naphegyiek közül is sokan kérik a 178-as visszahelyezését a Rákóczi útra.

    A Lánchíd a buszközlekedésben fontos szerepet tölt be Pest és Buda között, az új forgalmi rend szerint négy járat halad át rajta. A dugók megszűnése miatt csúcsidőben a menetidő öt perccel csökkenhet (forrás: BKK)

    A buszmenetrendeken mindenesetre bármikor lehet változtatni, ennél lényegesebb, hogy a gyakorlatban hogy fog kinézni az új forgalmi rend a hídon. Különösen tavasztól lesz ez érdekes, amikor a kerékpárosok nagy számban megjelennek az úttesten, és – az előzés tilalma miatt – a leglassabb közlekedőkhöz, vagyis a bringásokhoz kell alkalmazkodnia a buszoknak és a taxiknak is. Ennek csak az lehetett volna az alternatívája, ha a hídon egy középső forgalmi sávot alakítanak ki a két szélén nyitott kerékpársávval, vagyis a szembetalálkozó járművek a kerékpársávon át kerülhették volna ki egymást. Ez azonban biztonságosan csak kis forgalomnál működik, a Lánchíd viszont várhatóan elég forgalmas lesz személyautók nélkül is, ezért a megoldást a BKK tervezői végül túl kockázatosnak látták.

    Felvetődhet a kérdés, hogy miért nem lett a Lánchídból kizárólag gyalogosok és kerékpárosok által használt átkelő, mint mondjuk a prágai Károly híd vagy a római Angyalhíd. A fő ok az, hogy erre a Lánchíd adottságainál fogva alkalmatlan: nem annyira ősi, mint ezek, eleve sok szekér áthaladására tervezték, ezért már William Tierney Clark, a híd tervezője is a gyalogos- és a járműforgalom szétválasztását látta szükségesnek. A Lánchíd annak idején az egyetlen állandó átkelő volt az ország két fele között, vagyis jellegénél fogva közúti híd: a közepéről, az úttestről nem látni semmit, a folyóra és a városra csak a konzolosan kiugró járdákról nyílik kilátás. Másrészt a Lánchídra a tömegközlekedésnek szüksége van, az Alagúttal együtt nélkülözhetetlen. A forgalomcsillapítás mellett az egyik legerősebb érv, hogy a híd ezen a módon képes gyors és sűrű követésű buszos kapcsolatot biztosítani a pesti belváros és Buda között. Ennek jelentősége a jövőben még nőni is fog, mivel legalább három minisztérium költözik fel a Várhegyre, több ezer dolgozóval. A nehezen megközelíthető Vár az évtized közepére újra kormányzati negyeddé válik, miután a kormány lesöpörte az urbanisztikai ellenérveket az asztalról. A Lánchíd forgalomcsillapítása – amennyiben végleges lesz – elébe megy a várható közlekedési káosznak, és fenntart egy jó áteresztőképességű átkelőt a hegyre feljáró buszoknak.

    A Lánchíd tömegközlekedési szerepét növeli, hogy a Vár néhány éven belül ismét kormányzati negyeddé válik, ahova naponta több ezer dolgozó fog feljárni (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

    A végleges forgalomcsillapítás kedvező hatásai mindkét oldalon messzire kisugároznának. A legközvetlenebbül ez a hídfőtereknél és az oda becsatlakozó utcáknál jelentkezik. A Széchenyi István téren megszüntethető a Gresham-palota és az Akadémia előtt nagy ívben felvezető felhajtó út, és a tér közepén lévő park szigetszerű jellege. Az 1970-es évek autóközpontú várostervezési szemlélete csúnyán elbánt a József Attila utcával,amelynek egy szakaszát a Rákóczi úthoz hasonlóan árkádosították. A József nádor tér és a Széchenyi tér közötti teljesen halott, forgalom dominálta szakasz különösen elrettentő példája annak, hogyan lehet egy elegáns belvárosi utat tönkretenni.A Lánchíd megváltozott szerepe automatikusan jelentős forgalomcsillapítást hoz a József Attila utcában, aminek pozitív hatása egy átépítés esetén érvényesülne igazán: az árkádok megszüntetésével, széles járdákkal, kétszer egysávos kialakítással. A Lánchíd új forgalmi rendje a BKK szerint 3000 napi egységjárművel (ez a járműforgalom bevett mértékegysége) csökkenti a pesti alsó rakpart forgalmát, vagyis hozzájárulna ahhoz, hogy gyalogosbarát, csillapított forgalmú út és sétány legyen a Duna-parton – ez az Országház és a Margit híd közötti szakaszon már megvalósult, mindenki láthatja a valóságban is, hogy jól működik. A főváros még a Tarlós-korszakban elkezdte tervezni a teljes belvárosi alsó rakpart átépítését. Ez a munka jelenleg is folyik, októberben Karácsony Gergely főpolgármester bejelentette, hogy megállapodást kötöttek tizenhat civil szervezettel a rakpart átalakításának alapelveiről, és az egyes szakaszok konkrét kialakításáról; ez a dokumentum a Lánchídtól délre eső Jane Haining rakpartot teljes egészében gyalogos sétányként határozza meg. A BKK a Főmterv és a Korzó Stúdió konzorciumával kötött szerződést a Széchenyi rakpart, a Clark Ádám tér és a Széchenyi tér átalakításának megtervezésére, ezek a tervek is készülnek, bár a Széchenyi tér kikényszerített államosítása és átadása az V. kerületnek nyilvánvalóan megnehezíti a projekt tető alá hozását.

    A súlyos gazdasági helyzet és a kormányzati elvonások miatt jövőre Budapesten nem indulnak nagyszabású közterületi rehabilitációk, hiszen a főváros még saját hátsóudvara, a Városháza park építését is áttolta 2024-re a minap elfogadott költségvetéssel. Ennek ellenére fontos tény, hogy a Lánchíd pesti és budai hídfőjéhez kapcsolódóan régóta tervezés alatt áll több olyan közterületrehabilitációs projekt, amelyek mindegyike azt célozza, hogy a Duna-part könnyebben megközelíthető legyen, a város és a folyó között szorosabb kapcsolat jöjjön létre, és a belvárosi közterületeken ne az autóforgalom és a parkolás legyen a meghatározó. Ha a Lánchíd ideiglenes forgalomcsillapítása véglegessé válik, ezeknek a terveknek a megvalósulására is több esély van, még ha nem is egyik napról a másikra.

    A híd ugyan nem készült még el, de jó néhány lényeges változás már most is látható. A pilonokról és a láncokról már lekerült az állványzat, és a két nagy toronydarut is elbontották. Műszaki szempontból a leglényegesebb az, ami nem látszik a frissen leterített aszfaltréteg alatt: a rekonstrukció során teljes egészében kicserélték a pályalemezt. Korábban a Lánchídnak vasbeton pályalemeze volt, amit a bontás során szabályosan felszeleteltek. Az elöregedett vasbeton helyett 94 darab, egyenként hat tonnás, trapézbordákkal merevített úgynevezett ortotróp acéllemezt fektettek le. Az acéllemezek könnyebbek az elbontott vasbetonnál, így csökken a hídszerkezet terhelése. Ez azért lényeges, mert a láncokat és a tartókat nem cserélték ki, csak korrózió elleni védelemmel és új, kékesszürke festéssel látták el őket. A Lánchíd jelenlegi szerkezete a háború utáni újjáépítéskor készült, de az anyaghiány miatt akkor spóroltak: az ép láncszemeket felhasználták a roncsokból, így a láncok 75 százaléka még mindig az 1914-es hídból való.

    Az acélszerkezet korrózió elleni védelmet és új, kékesszürke festést kapott, de most sem kellett kicserélni. A vasbeton pályalemezt viszont acéllemezekre cserélték, így a híd könnyebb lett.  A Lánchíd általunk ismert képe egyébként csak nagy vonalakban hasonlít a reformkori, klasszicista hídra. Valójában csak a két kőpilon nevezhető eredetinek meg az oroszlánok: a hídszerkezet nem, és nemcsak azért, mert a második világháborúban megsemmisült, és teljesen újjá kellett építeni. Valójában az eredeti Lánchíd 1849-től 1914-ig állt fenn, és a mainál sokkal könnyedebb, légiesebb függőhíd volt, amelynek jelentős része fából készült. Fából volt eredetileg az útpálya és a járdák is, az útpályákat eredetileg gerendákra rakott pallók alkották, tetejükön gyakran cserélt fakocka borítással. A járdák egyszerű deszkákból készültek. Nagyrészt fából voltak a korlátok is, csak a függőleges oszlopaik készültek öntöttvasból. A járdákat az útpályától ugyanilyen kettős korlát választotta el. Az elöregedett hidat 1914-1915-ben teljesen újjáépítették, és szinte minden szerkezeti elemét acélra cserélték, ennek köszönhető, hogy a súlya majdnem a duplájára nőtt, és a megjelenése sokkal merevebb, erősebb, modernebb lett. A legnagyobb változás az úttest és a járdák közé beépített vaskos merevítőtartó volt, amely a régi kettős korlátot váltotta fel.

    A 20. század eleji átépítés során a hídnak új pályalemeze is készült, mégpedig zorés-vasnak nevezett, hengerelt acélszelvényekből. A többrétegű lemez eternitet és bitument is tartalmazott, a tetejére visszakerült a fakocka, de olyan rosszul rakták le, hogy a burkolat pár éven belül tönkrement, és 1920-ban kiskockakőre cserélték. Az úttestre végül 1929-ben került aszfaltburkolat (a járdákra már 1915-ben). A zorés-vas pályalemez szakadt bele az 1945-ös robbantáskor a Dunába. Néhány darabja a két háború közötti korlát egy szakaszával együtt előkerült a mostani felújítás során, amikor a búvárok mentesítették a roncsoktól a hídpillérek környékén a medret. A Dunából kiemelt elemek a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe kerültek, amely eddig csak a Lánchíd 1914 előtti korszakából őrzött néhány eredeti darabot.

    A pilonok nyílásainak oroszlánfejes záróköveit ugyanúgy kezelésbe vették a kőrestaurátorok, és eltávolították a több évtizedes, elgipszesedett, fekete kérget, mint a hídfők oroszlánszobrait. A fölöttük lévő címerek csak 1996-ban készültek az eredetiek mintájára a népköztársasági címer eltávolítása után, és nem is kőből vannak, csak kőpótló anyagból

    A Lánchíd alapvetően az 1915-ös átépítés során elnyert képét őrizte meg az 1948-49-es újjáépítés után is, azzal a nem mellékes kivétellel, hogy mindkét hídfő teljesen átalakult. A németek 1945 elején mindkét lánckamrát telerakták robbanóanyaggal, de csak a pesti oldali robbant fel. A Széchenyi téri hídfőnél ekkor pusztultak el az eredeti hídvámházak, amelyek a hídvám 1918-as eltörlése óta elvesztették ugyan eredeti funkciójukat, de korábban fel sem merült a bontásuk, hiszen szerves részét képezték a híd William Tierney Clark-féle architektúrájának. A szocialista újjáépítés során viszont nem rekonstruálták őket, sőt a budai oldal csak kevéssé sérült épületeit is lebontották, hogy helyet csináljanak a Clark Ádám tér új körforgalmának. Azóta eltérő a két, korábban teljesen egyforma hídfő: Pesten megmaradt az egyenes felvezető az oroszlánok pillérei és a vámházak helye között, Budán viszont az új hídfő íve egyenesen az oroszlánoktól indul. Az egykori vámházak helye bőven a körforgalomba esik. Itt mód sem volna a visszaépítésükre, de a pesti oldalon sem merült ez fel. Valószínűleg nem is lenne szerencsés megoldás, mert kiemelné a hídfők különbözőségét, amit a legtöbben ma valószínűleg észre sem vesznek.

    A fentiekből következik, hogy a Lánchíd esetében a műemléki helyreállítás nem hoz a híd megjelenésében látványos változásokat. Döntően az 1949-es és ezáltal az 1915-ös állapot megőrzésére és a természetes romlás, főként az acélszerkezetet kikezdő, az útsózás miatt egyre gyorsabban súlyos károkat okozó korrózió kijavítására korlátozódik. A háború utáni újjáépítést követő két felújítás (1973-ban, aztán 1986 és 1988 között) egyáltalán nem változtatott a híd képén. A rendszerváltást követően csak egy látványosabb beavatkozás történt: a pilonok homlokzatát díszítő címerek cseréje. A háború után az eredeti koronás államcímer helyett felkerült a Rákosi-féle vörös csillagos népköztársasági címer, amit egészen 1970-ig megtartottak. Ekkor a második, Kádár-féle népköztársasági címer váltotta fel, amit csak 1996-ban cseréltek le a koronás címer új, kőpótló anyagból készült változatára.

    A pilonok frízét díszítő bronzrozetták korábban szinte beleolvadtak az elszürkült homlokzatba, most viszont a híd új színére festve szinte ragyognak a fehér mészkőfalakon (fotó: BKK)

    A híd megjelenése mégis sokat változott a mostani rekonstrukció során, ami a jelenleg használt technológiák, anyagok minőségének köszönhető. A kőfelületeket mindenhol alaposan megtisztították, kipótolták az apróbb hiányokat, restaurálták a díszítéseket, eltávolították a felszín gipszesedett, fekete szennyezéssel borított rétegét. A Lánchíd korábban egységesen szürkének tűnt, most viszont jól látható, hogy kétféle kőből épült: nagyobb részt sárgásfehéren világító, halvány tónusú mészkőből, egyes kiemelt részeken pedig kemény szürke gránitból (ilyenek az oroszlánok pillérei és a kiemelt tagozatok). A kettő közötti finom differencia valószínűleg a 20. században soha nem volt olyan jól érzékelhető, mint most. Meglepő változás a pilonokat díszítő bronz díszítmények, összesen 120 kis rozetta és 52 nagyobb díszöntvény erős színkontrasztja is a mészkő homlokzattal: ezek eddig beleolvadtak az egyenszürke felületbe, most viszont a híd új színére festve szinte kiragyognak belőle.

    Marschalkó János sóskúti mészkőből faragott oroszlánszobrait szétszedték, és műhelybe szállítva restaurálták. Ezek felületét is mélyen elszennyezte, megsötétítette a 170 év alatt rájuk kérgesedett por és korom, ezért vegyszeres pakolásokkal tisztították meg őket, sőt a budai oroszlánokat orvosi lézerrel is megborotválták, hogy a mélyebb elszíneződéseket eltávolítsák. A pesti oldali oroszlánok különösen súlyosan megsérültek a hídfő felrobbantásakor, és a szocialista helyreállítás során elég durván illesztették össze őket: jól látszottak a kőtömbök közötti, cementes varratok, sőt a bal oldali oroszlán hátán egy nagy, négyszögletes folt is tarkállott, jelezve egy későbbi pótlás helyét. Most az illesztéseket a szobrok színéhez illeszkedő kőpótló anyaggal fedték el, visszaadva az egységes megjelenésüket.

    Az egyik budai oroszlán a helyreállítás után, a korábbinál jobban látszik, hogy maguk a szobrok világos sóskúti mészkőből készültek, a pillérek viszont szürke gránitból (fotó: Vörös Szabolcs / Válasz Online)

    A pesti hídfőnél a háború utáni helyreállítás elhagyta az oroszlánok pilléreiről azokat a díszítő elemeket, amelyek a háborútól kevésbé szétrombolt budai oldalon megmaradtak: a híd építését finanszírozó Széchenyi és Sina családok 1852-ben felhelyezett bronzcímereit, és a pillérek külső oldalán az aranyozott Széchenyi-Lánczhíd feliratot. Most ezeket is pótolják, megőrizték viszont a két pillér belső oldalán az 1948-49-es újjáépítést hirdető feliratokat, bár a jobb oldali szövegét a Magyar Tudományos Akadémia segítségével kissé újrafogalmazták.

    A híd látványában a legszembetűnőbb változást az útpályát szegélyező új, háromkarú kandeláberek hozták. Ez volt az a pont, ahol a mostani tervezők legmerészebben felülbírálták az 1949-es helyreállítást, és visszatértek egy korábbi történelmi állapothoz. Nem a legelsőhöz: a Lánchíd kandeláberei meglehetősen összetett műemléki problémát jelentenek, mivel a híd világításának sokféle korszaka volt.

    A Lánchídon jelenleg háromféle kandelábert láthatunk: (1) egy lámpatestes kandelábereket a pilonokon és a parton (a két pilonon négy-négy, a parton tizenkét darabot), ezek az 1949-es rekonstrukció idején készültek; (2) két-két hatalmas, három lámpatesttel felszerelt bronzkandelábert; és (3) harminckét darab kandelábert magán a hídon, amelyek korábban az 1949-es egyágú típushoz tartoztak, most viszont háromágú lámpaként születtek újjá. A három lámpatípus közül csak a második, a négy hatalmas bronzkandeláber eredeti, ezek még valóban látták a reformkor nagy alakjait, és felfedezhetők William Tierney Clark tervrajzain is. Mivel a híd íves felvezetőinek kőmellvédjein állnak, a pesti oldaliak is túlélték a hídfő felrobbantását, a lánckamrától ugyanis távolabb helyezkedtek el. A budai kandelábereket a hídfő 1949-es átépítésekor áthelyezték. Az angol mérnök egyébként ebből a típusból tervezett még egy-egy darabot, egyenesen a hídfők tengelyébe beállítva őket, de a hídról készült legkorábbi fotókon sem látszik, hogy ott ténylegesen kandeláber állt volna. A négy óriási bronzkandelábert most gondosan rekonstruálták, eltávolították róluk a sok későbbi átfestésréteget, és szabadon hagyták a tompán fénylő bronzfelületet, így a finoman megmunkált díszítések szépsége jobban érvényesül.

    A négy hatalmas, eredeti bronzkandeláber egyike, amelyekről eltávolították a festést, és érvényesül a szabadon hagyott, tompán fénylő bronzfelület szépsége

    Az eredeti hídon tizenhat olajlámpa adott világítást, igaz, nem túl sokat: a Lánchíd meglehetősen sötét volt. Ezek a lámpák is jól látszanak Clark tervrajzain: a pilonok kiugró erkélyein négy-négy egykarú kandeláber állt (ezeket kicserélték 1949-ben, de a formájuk hiteles), a láncok felfelé ívelő szakaszának kezdeteinél pedig ehhez hasonló, de tartóoszlop nélküli, alacsonyan ülő kandeláberfejek voltak. A világítást később gázra cserélték, 1896-ban pedig hat darab díszes, öntöttvas kapuívre szerelt ívlámpát függesztettek fel az úttest fölé, hogy valamelyest növeljék a fényerőt. Ezeket a korabeli humor akasztófáknak becézte. A képeken az is felfedezhető, hogy a két hídfőnél a Clark-féle eredetiekhez hasonló, de nyilván későbbi, hatszögű talapzatra szerelt állókandeláberek bukkantak fel. Időnként a pilonok nyílásaiban is voltak függesztett lámpák, ilyenek most is vannak a hídon.

    Ehhez a millenniumi állapothoz nem lett volna érdemes visszatérni, hiszen maga a híd sem úgy néz ki, mint annak idején. A tervezők abból indultak ki, hogy a jelenlegi Lánchíd alapvetően az 1915-ös formát mutatja, ezért a lámpák tekintetében is visszaállították a két háború közötti formát. Ennek köszönhető a háromágú kandeláberek visszatérése a hídra, amelyek elődei 1915 és 1945 között adtak (már elektromos) világítást. A harminckét vaskandelábert teljesen újonnan készítették a mohácsi öntödében, a restaurált 1949-es daraboktól nemcsak a formájuk különbözteti meg őket, hanem a modern gyártóra utaló Kandeláber-Manufaktúra Kft. felirat is a címeres talapzatokon. A mai lámpák természetesen LED-világításúak, de nem ez az egyetlen eltérés az 1915-ös kandeláberekhez képest. Ha megnézzük a régi lámpák fotóit, látszik, hogy a két oldalkart egykor vastag, dús levéldíszítés borította, ami az átadás előtt készült fényképeinken még hiányzott a rekonstruált lámpákról, de a következő napokban ezek az öntvények is a helyükre kerültek. A kandeláberek egykori tervezői nagyon figyeltek rá, hogy alkotásuk illeszkedjen a Lánchíd stílusához, ezért tulajdonképpen Clark két eredeti kandelábertípusát, az egylámpásat és a háromlámpásat kombinálták az új hídkandeláberekhez, így született meg ez a nagyon elegáns, 20. század eleji lámpasor, amely mostantól újra a Lánchidat díszíti. (Kissé zavaró, hogy a szegecselt felületekre nem lehet a lámpákat hézagmentesen felültetni, de mint láttuk, Clark eredetileg nem is tervezett ilyen világítást.)

    Az átadás előtt pár nappal készült képeinken a rekonstruált kandeláberekről még hiányoztak az oldalkarok dús levéldíszű takarólemezei, de az öntvények néhány nappal később helyükre kerültek (a cikk szövegét ennek megfelelően frissítettük). A jobb oldali 1936-os fotóval (Fortepan 24541 / Lőrincze Judit) összevetve látszik, hogy hiteles rekonstrukciók készültek.

    A pilonokra és a hídfőkre restaurálva visszakerülnek majd az 1949-es egylámpás kandeláberek, amelyek az eredeti, klasszicista pilonkandelábereket másolják, de korukról árulkodik a talapzatokon most is meghagyott felirat: Vasöntöde és Gépgyár NV. Az NV a Nemzeti Vállalat rövidítése, ezt a céget a berendezkedő kommunista rendszer 1949. május 18-án hozta létre a legendás Oetl Antal-féle vasgyár államosításával, és ezen a néven két évig állt fenn. A figyelmes szemlélő ezeknek a kandelábereknek még egy furcsaságát felfedezheti: a lábazaton a nyitható kis ajtókon mintha túl nagy lenne a címer, nem fér el rendesen a keretben. Ennek oka, hogy a lámpák eredetileg korona nélküli Kossuth-címeres díszítéssel készültek, ami a hivatalos államcímer volt a háború utáni helyreállítás tervezése idején. Mire elérkezett az átadás pillanata 1949 végén, bevezették a vörös csillagos szocialista címert, ami a pilonokra ugyan felkerült, de a kandeláberekkel nem bajlódtak, azok az egész szocializmusban Kossuth-címeresek maradtak. A rendszerváltás után utólag helyezték rájuk a koronát és a címer két oldalára az olaj- és tölgyfaágakat. A restaurálással az új Lánchídra is továbböröklődő, apró szabálytalanság észrevétlenül emlékeztet rá, hogy mennyi kisebb-nagyobb változáson esett át a történelem folyamán a híd, minden látszólagos állandósága ellenére.

     

     

    Kerékpárosklub: Várostörténeti hiba lenne visszaengedni az autókat a Lánchídra

    2022. október 28.

    Kürti Gábor

    A Lánchídra a belvárosi kerékpárforgalomnak égető szüksége lenne, eddigi kiesése pedig alig növelte a szomszédos hidak autós forgalmát. Mivel gyalogos hídnak nem alkalmas, hálózati szerepe pedig a tömegközlekedés számára is nélkülözhetetlen, kompromisszumként egy sebességkorlátozott busz-kerékpársáv lehetőséget adna a tömegközlekedés fejlesztésére és gyorsítására, és alternatívát kínálna a taxival és motorral közlekedőknek is, írja véleménycikkében Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke.

    A két évtizede növekvő kerékpáros közlekedést Budapest fejlesztései elsősorban a személygépjármű-forgalom kímélésével, és a gyalogosforgalom kárára támogatták. Ebben a Bartók Béla út és Nagykörút hozta az első változást. Átalakításukat a Balázs Mór Terv, majd a Fővárosi Közgyűlésben 3 éve egyhangúan elfogadott Budapesti Mobilitási Terv BMT tette lehetővé, melyek a tömegközlekedés és gyaloglás növelése mellett a kerékpáros közlekedés részarányának ötszörözését is stratégiai és várospolitikai céllá tették.

    A korábban rutinszerű újraaszfaltozós felújítások helyett már a BMT-ben kitűzött célra alkalmas formában kell átadni az utakat. Különösen igaz ez a csúcsidős tömegközlekedést masszív dugóival bénító, a budai és pesti kerékpáros hálózatot falként elválasztó Lánchídra és Alagútra.

    Mint minden európai nagyvárosban, Budapest központjában is 3-4-szer többen bicikliznek, mint a külvárosban, mivel a megtett utak nagy része 6 km alatti. Ezért különösen fontos, hogy az eleve kevés dunai átkelőhely ne kerülőkre kényszerítse őket, hanem használhatóan illeszkedjen a belvárosi kerékpárút-hálózatba. Sajnos nálunk a kerékpáros közlekedés épp a legbelső hidakon a legnehezebb, sőt a Lánchídon és Erzsébet hídon szinte lehetetlen.

    A bringások eddig féltek a Lánchíd szűk közútjától

    Képzeljünk egy anyukát gyereküléssel, vagy egy idősebb kerékpárost a Szent István vagy Margit körútra, a Hegyalja és Rákóczi útra, az Alagútba, a József Attila utcára és a lánchídi dugóba. Nos ez annyira ijesztő, hogy ők sem szívesen képzelik oda magukat, hiába szeretnének egyébként biciklizni. Erős jelzés, hogy a felújítás előtt a híd napi 2-3000 kerékpározójának kétharmada választotta a járdát az úttest helyett, ami belvárosi környezetben példátlan.

    Mindeközben a hídon átkelő BKK buszokat a dugó, a dugóban még nagy nehezen előre evickélő bringásokat a beragadt széles buszok állítják meg. A napi 10 ezer gyalogos pedig egyszerre szenved a járdára menekülő kerékpározóktól és a dugóban kibocsátott szmogtól. Ha Budapest komolyan veszi stratégiai céljait, ezek az utak és hidak nem maradhatnak így.

    Budapest térképére tekintve hamar felismerhető a Lánchíd központi szerepe és megkerülhetetlensége. A domborzati viszonyok, a már kész kerékpárutak és sávok, de a legrövidebb utak választása alapján is egyértelmű, hogy a legforgalmasabb budai és pesti kerékpárutak Duna feletti biztonságos összekötése nem halogatható tovább. Nem tudhatjuk, hány embert tart vissza a kerékpározástól ennek hiánya, de forgalmi adatok alapján megbecsülhetjük. A budapesti hidakon kerékpározók napi száma az alábbi ábra kék oszlopai szerint alakult:

    Az említett városszerkezeti okok miatt ideális esetben egy lila kiegészítés szerinti haranggörbét kellene látnunk, melynek legmagasabb oszlopait a legbelső átkelők adnák. Ehelyett gyönyörűen kirajzolódik, hogy a többi híddal szemben a kerékpározók félnek közlekedni a veszélyes, vagy nehezen megközelíthető hidakon. Biztonságuk növelésével már a budapestiek jelenlegi hajlandóságával is duplázható lenne a belvárosi kerékpáros átkelő forgalom, de az egyébként is növekvő trend, és a hálózat kiteljesedése nyomán valószínűleg ennél is nagyobb ugrással számolhatnánk középtávon. Mindenesetre a Budapesti Mobilitási Terv célszámaiból 10-15 ezres nagyságrend következik, tehát erre kell alkalmassá tenni belvárosi hídjainkat.

    A Lánchíd kiesése alig növelte a szomszédos hidak autós forgalmát

    A Lánchíd kerékpáros súlya mellett fontos megismernünk a közlekedés egészében betöltött szerepét is. A híd szokásos gépjárműforgalma harmada a Margit, és negyede az Erzsébet hídénak, így személygépjármű forgalmának kiesése modellszámítások alapján csupán 7%-kal növeli a szomszédos hidak forgalmát, ami könnyen elviselhető, de a tömegközlekedés fejlesztésével az átterhelődés tovább csökkenthető.

    Az alábbi ábrán a budapesti hidak összforgalmát láthatjuk, ami az Erzsébet híd nélkül egy sugaras-körutas városokban szokásos, belvárosi mélypontú fordított haranggörbe lenne. Belvárosi „autópályahídunk” árnyékában joggal felvethető a szomszédos hidak kerékpárosbarát átalakításának kötelezettsége. Különösen, ha 2030-ra komolyan gondoljuk a BMT 10%-os kerékpáros forgalmi részarányát, amihez 20%-os belvárosi lokális arány tartozik.

    Bár várostörténeti hiba lenne a Lánchidat XX. századi formájában visszaadni a forgalomnak, kialakítása miatt gyalogoshídnak is alkalmatlan, hálózati szerepe pedig a tömegközlekedés számára is nélkülözhetetlen.

    Kompromisszumként egy sebességkorlátozott busz-kerékpársáv lehetőséget ad a tömegközlekedés fejlesztésére és gyorsítására, és alternatívát kínál a taxival és motorral közlekedőknek is, ezzel minimalizálva a környező hidak többletterhelését.

    ((((éjszakai autós és vészesetek))))

    Csúcsforgalomban a fenntarthatóbb közlekedési módok menekülőútja lenne, nem pedig 0-10 jármű/perces mattot adna a Krisztina tértől a Fő utcán át a Bajcsy Zsilinszky útig, rabul ejtve a 20-40 utassal átkelő 16-os és 105-ös buszokat, feltartva a taxival, motorral és kerékpárral közlekedőket. Mindezt a Koós Károly sétány tervezett lezárása is támogatja, mely egymagában a személygépjármű forgalom 15%-át veszi majd le a Lánchídról, de a politikai delegációk útját sem egy bedugult híd állná el a vár és Parlament között.

    Legfontosabb érvem azonban az, hogy az utóbbi egy évben mindezt le is teszteltük, ráadásul egy teljes lezárásos formában. A budapesti gépjárműközlekedés még úgy sem bénult le, hogy ezzel párhuzamosan két rakpart, a budai körút egy részének felújítása, és egy rekord kapacitású buszsávokkal támogatott metrópótlás is zajlott.

    De emlékezzünk vissza a Margit híd teljes útzárral történő felújítására is, ahol a Lánchíd gépjárműforgalmának háromszorosa(!) esett ki sokkal nagyobb szomszédos hídköz-távolság mellett, a város közlekedése mégis alkalmazkodott.

    Hosszabb távon úgysem úszható meg, hogy a Lánchíd kerékpárosbarát legyen

    A világ nagyvárosainak XXI. századi fejlődési irányából kiindulva teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a Lánchíd úgyis forgalomcsillapított, tömegközlekedés-, gyalogos- és kerékpárosbarát híd lesz egy alacsonyabb gépjárműforgalmú belváros közepén. E végkifejletből nézve minden egyes napnyi dugó és szennyezés csak felesleges időhúzás.

    Ha ezen a kritikus 500 méteren már most megoldjuk az akadálytalan tömegközlekedést és biztonságos kerékpározást, úgy a buszra és biciklire ülők autói további 2-10 kilométeres hosszon tűnnek el a forgalmi dugókból, a bringára váltók helye felszabadul az autóval ingázók számára is. A dugóktól megmenekülő buszok – és taxik – menetideje csökkenhet, járatsűrűségük nőhet, amivel újabb autózóknak nyújthatnak fenntartható alternatívát, sőt ez a pozitív visszacsatolás új viszonylatokkal tovább erősíthető. A híd járdáin gyalogló tömegek sem birkóznának újabb évtizedekig a veszélyt az ő kárukra elkerülő kerékpározókkal, a szmog pedig eltűnne a hídról.

    Meggyőződésem, hogy a kerékpározás és tömegközlekedés erősödése nyomán egy ilyen kialakítással már középtávon elérhető a felújítás előtti áteresztő kapacitás.

    Természetesen emberben és nem gépjárműben mérve. Ezért ne húzzuk az időt, itt az alkalom! Legyen olyan a Lánchíd most, amilyen később úgyis lesz!

    Ha Budapest nem töri át ezt az akadályt Buda és Pest között, hanem járható helyett egy újra dugókban veszteglő hidat ad át, akkor a Budapesti Mobilitási Terv egy taktikusan választási ciklusokon túlra dátumozott összpárti várospolitikai szemfényvesztés. 2030-ban majd újra egyhangú szavazással lehet lecserélni egy azonos, de már 2050-ig szólóra. Ha Budapest következetesen akar haladni a 2019-ben közösen megszavazott célja felé, akkor az idén átadásra kerülő Lánchíd a következő lépés, így ez a felújítás sem lehet rutinszerű újraaszfaltozás.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Magyar kormány - svéd kormány 1:0 (2020. 12. 15.)

    Magyar kormány - svéd kormány 1:0 (2020. 12. 15.)

     Felelet.hu:

    A Magyar Nemzet 15-i száma szerint "vírus miatti" halottaink száma (arányban) elérte a svédekét. Akiket és vezetőiket a kormánypárt sajtója, szószólói a magyar polgárok előtt tömeggyilkosnak mutattak be tavasszal, mert nem követték az átlagos, itthon is gyakorolt "élet lezárása" típusú "védekezést".

     (Persze a helyzet bárhogy változhat a jövőben és a statisztika se sokat jelent.)

     Eszerint mára a mi magyar kormányunk is tömeggyilkossá vált? Vagy bocsánatot kértek a svédektől szószólóink? (frissítés dec. 17: Nem a magyar kormány-tömegtájékoztatók, hanem a svéd király kért elnézést, ugyanannyi halott miatt.)

    A különbség, hogy nálunk a kisvállalkozások, családi vállalkozások tömege ment tönkre, bár cserébe a multik támogatást kaptak az adópénzekből, így tudnak rabszolgamunkát adni az eddig még, a rendszerváltás mikéntje, az EU csatlakozás, a közbeszerzések dacára önállóságukat megtartó családoknak. Továbbá általában az életet rosszabbá tették, mint egy háborús ellenséges megszállás alatt lenne. A séta, úszás, egymás, idős barátok, rokonok látogatásának megtiltásával (kijárási tilalom) rengeteg embert testileg-lelkileg megbetegítettünk.

     

    Magyarország grafikon

    Screenshot_2020-12-15_Hungary_Coronavirus_285763_Cases_and_7237_Deaths_-_Worldometer.png

    Svédország

     

     

    Screenshot_2020-12-15_Sweden_Coronavirus_341029_Cases_and_7667_Deaths_-_Worldometer.png

     Svédország hivatalos járványinformációja (krisinformation.se).

     

    korábbi 'felelet' írás

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Maszk - 30. víruscikk a honlapon (2021. 01. 18.)

    Maszk (2021. 01. 18.)

    'Felelet':

    • Használata hallgatólagos egyetértéssel a többi polgár szemében is legitimálja a hatalom tetteit: a bezárásokat, a pánikkeltést, sajtóhazugság-dömpinget, büntetéseket, családi cégek tönkretételét, multi-cégek támogatását, családi és közösségi kapcsolattartás ellehetetlenítését, idősek magányra ítélését, háborús közállapot, jogszabályok bevezetését.
    • Aki csak kényszerből, meggyőződése ellenére hordja, az olyan, mintha minden szembejövőnek folyamatosan hazudna.
    • A nép hatalom általi, hatalmi célú összezavarása, megcsúfolása, szándékos elbizonytalanítása, zavarosban halászás, hogy míg két éve az arc eltakarása terrorgyanús volt, most épp az ellenkezője a kötelező.
    • Az egymásra mosolygás (szeretet, jószándék kinyilvánításának) megtiltása az amúgy is bizalmatlan, (reklámoktól, tv műsoroktól, oltásoktól?) agresszív társadalom, emberek további egymásra uszítását jelenti, embertelen és keresztény viselkedés ellenes. (Janikovszky: Mosolyogni tessék)
    • Az állandóan változó, ellentmondó maszk előírás (hol kell, milyen legyen, polgármester írja elő részben) nevetségessé teszi a szabályozást, és a nevetséges kötelezése pedig azt jelenti: tudjátok, hogy értelmetlent követelünk, de azért is be kell tartsátok, különben pénzbüntetéssel tönkreteszünk titeket. (Ez a kegyetlen katonai rend. Szó nélkül tedd azt, amiről tudod, hogy hazug, rossz.)
    • Mindeközben az országot Európa előtt képviselő, nevünkben szavazó fidesz-alapító Szájer példáján láthatjuk, hogy a ránk erőltetett korlátozásokat az álszent, a társadalmat évtizedekig hazugságban tartó uralkodó réteg mennyire tartja magára nézve kötelezőnek. (És a hirdetett keresztény konzervatív családbarát igazmondó beállítottság mennyire nem igaz.)
    • Mint minden pénzbüntetés, egyenlőtlen viszonyok között igazságtalan, mert a dúsgazdagokat nem érinti, nem érdekli.
    • A sajtóban és a világhálón hivatalosan is letiltották az ellenvéleményeket, sőt büntetendővé váltak, ami valószínűbbé teszi azok igazát. A tisztességes, önálló gondolkodású jó szakemberek félreállítása is erre utal. (Cserháti Péter, OORI) Történelmi példa: Semmelweis igazát a hivatalos orvosi hatalom 40 évig tagadta, a szülészeteken ezzel mindaddig minden harmadik anyát megölve.
    • A szövetmaszk nem gátolja a vírus áramlását. Célja a hatalom által kitalált helyzet demonstrálása, elhitetése, a félelem fenntartása, mint amikor a Budapestre egyáltalán nem kíváncsi afrikai bevándorlókat a fővárosba utaztatták.
    • A maszk különösen abszurd, ha valaki prüszköl vagy köhög. Ha leveszi közben, ha nem.
    • A maszk a viselőjébe mindenféle a szervezet által eltávolított rossz dolgot visszajuttat: a maszk tehát megbetegít.
    • A maszk (minél „jobb”, annál inkább) a természetes, normális lélegzés nehezítésével (tudat alatt is, a nehezebb légzéssel) a szervezetben stresszt okoz, ezzel betegít.
    • A maszk a viselőjének, de a látványával a többi embernek is háborús érzést okoz, mely elrontja a polgárinak, európainak, demokratikusnak ígért életünket, növeli a megbetegítő folytonos stresszt.
    • Hasonlóan kettéosztja a társadalmat és megalázza mindkét(!) felet, mint a német megszállás alatt a zsidók kötelező csillagjele.
    • Sajnálatos, hogy az arcok, a kedves, a jóakaratú, az emberi, a szép arcok látását ezzel megtiltják. Helyette óriásplakátokat, csúf modern épületeket nézegethetünk. Valós emberi közösség helyett pedig csak a világhatalom által ellenőrzött és befolyásolt virtuális kapcsolat a megengedett.

     Mi szól mellette?

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Még vírus - 41. írás (2021. 03. 16.)

    Még vírus - 41. írás (2021. 03. 16.)

    'Felelet'

    Lejjebb két hivatkozott írás található, semmi extra újdonság, de elég jó részbeni összegzés, és sok hasznos hivatkozást tartalmaznak.

    De előbbre hírek:

     

    Végre egy esküjéhez hű, önálló véleményalkotásra kész, bátor, tisztességes háziorvos (az első?)

    Erdőkertes (Veresegyháza mellett, Pest megye), KISS CSABA.

    Természetesen a többiek nagy része is tisztességes, mivel feltételezhetően őszintén hisznek az általuk az egyetemen és azóta tanultakban, a nemzetközi kutatóintézeteknek, sajtónak, hivataloknak. A hazugságokra nem áll rá a fülük, nem akarják észrevenni azokat. Így biztonságos és kényelmes, és a lelkiismeretnek is egyszerű.

    Kiss Csabát mai hír szerint 1 millióra büntetik. Masz-"bűnözők" alkalmanként 30 ezret, tüntetők 500 ezret, kinyitó éttermek és vasárnap nem oltó háziorvosok 5 milliót fizetnek. Egyszerű, kiváló módszer. Rákosiék az Andrássy utat használták, a szemkilövő szemkilövést. Most az adóhivatal hatékonyabban tönkretesz bárkit. Mármint aki nem a felső, gazdag tízezer családtagja.

     

    AstraZeneca: külön úton járunk, de jó úton vajon?

    Portugália is felfüggeszti az AstraZeneca használatát 2021.03.16

    Kedden Portugália is felfüggesztette az AstraZeneca-vakcina használatát elővigyázatossági intézkedés gyanánt. Lettország és Svédország is bejelentette, hogy nem folytatja az AstraZeneca vakcinájának alkalmazását.

     

    Ausztriában felfüggesztették az oltást az AstraZeneca egy adagjával 2021. március. 07.

    Ausztriában átmenetileg nem oltanak az AstraZeneca egy bizonyos adagjával, miután egy ember meghalt, egy másik pedig megbetegedett az oltását követően – közölte a Reuters.

     

    AstraZeneca-oltás: az óvatosság indokolt, a pánik nem a szakemberek szerint

    2021. március. 16.

    Folytatja az oltást az AstraZeneca oltóanyagával Magyarország, de egyre több európai állam dönt úgy, hogy elővigyázatosságból felfüggeszti a vakcina használatát. Az oltási program leállítását sem az Európai Gyógyszerügynökség, sem az Egészségügyi Világszervezet nem támogatja…

    egyes országokban az oltóanyag beadása után több embernél mélyvénás trombózist vagy tüdőembóliát jelentettek, ami egyes esetekben halálhoz vezetett.

    Az első aggasztónak tűnő hírek vérrögképződéses esetekről Ausztriából érkeztek, ahol egy ápolónő meghalt, egy pedig kórházba került. Az osztrákokat követte Dánia, ahol egy 60 éves nő vesztette életét, a norvégoknál pedig négy súlyos vérrögképződéses esetet regisztráltak, egy ember elhunyt. A fenti országok után hétfőre már több nagy uniós ország egészségügyi hatósága is úgy döntött: jelenleg nem használják az oltóanyagot Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Szlovéniában, Bulgáriában, Hollandiában, Írországban, Svédországban és Lettországban sem.

    Az EMA véleményét veszi figyelembe Magyarország is, az operatív törzs közlése szerintitthon tovább folytatják az oltást az AstraZeneca vakcinájával. Müller Cecília országos tiszti főorvos megismételte a gyógyszerügynökség adatait, eszerint az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban eddig beoltott 17 millió emberből került ki 15 trombózisos és 22 tüdőembóliás eset.

    Az EMA véleményét veszi figyelembe Magyarország is, az operatív törzs közlése szerint itthon tovább folytatják az oltást az AstraZeneca vakcinájával. Müller Cecília országos tiszti főorvos megismételte a gyógyszerügynökség adatait, eszerint az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban eddig beoltott 17 millió emberből került ki 15 trombózisos és 22 tüdőembóliás eset.

    A dán gyógyszerügynökség mindenesetre levelet küldött mindenkinek, aki az elmúlt 14 napban kapta meg az AstraZeneca vakcináját, melyben arra kérik őket, hogy figyelje az esetleges gyanús tüneteket, ami vérrögképződésre utalhat, ilyen például a bőr vagy a nyálkahártya vérzése, vagy szokatlan, apró piros foltok a bőrön.

    ('Felelet' hozzáfűzi: Ilyen egy FELELŐS kormányzat. Számít nekik minden emberélet!)

    A szakember úgy fogalmazott: az irodalmi adatok szerint, tehát oltás nélkül, a tüdőembólia előfordulása – kerekítve – 1/1000 fő évente. Azaz, ha 100 ezer embert vizsgálunk, közülük 100 tüdőembóliás eset fordul elő egy év alatt, átlagot nézve egy hét alatt kettő.

    Ha tehát az oltás beadása után eltelt egy hetet tartjuk a gyanús időszaknak, akkor abban az esetben, ha az oltóanyagnak nincs semmi ilyen mellékhatása, 100 ezer oltott után két tüdőembóliás esetet várhatunk, tízmillió után kétszázat.

    A gyártó adatai szerint ugyanakkor eddig 17 millió beoltottból 22 ilyen esetet regisztráltak.

    „Az a gyanús, hogy hogyan lehet ilyen alacsony” – tette hozzá Ferenci Tamás, aki szerint valószínűleg nem is mindegyiket jelentették.

    A harmadik probléma, hogy fontos lenne azt is tudni, hogy a trombózis melyik fajtája, súlyossága érintette a betegeket. Ha például halálos esetekről beszélünk, akkor azok előfordulása természetesen rögtön alacsonyabb, mint a fenti szám. A másik figyelemfelhívó jel, hogy Németországban 7 vénás sinustrombózist is jelentettek, ami viszont, szemben általában a trombózissal, egy nagyon ritka betegség. Nem ezerből, hanem inkább százezerből egyszer fordul elő, vagy még annál is ritkábban, így rögtön aggasztóbb a helyzet – mondta Ferenci Tamás

     

    Olaszországban is felfüggesztették az AstraZeneca oltás használatát – Hárman meghaltak- 2021-03-12

    A szirakúzai ügyészség vizsgálatot indított egy elhunyt olasz katona ügyében. Az ügyész azt nyilatkozta: “Nincs riasztás, és kerüljük a tömegpszichózist”. Néhány nappal korábban egy cataniai csendőr is életét vesztett az oltás után, de az elvégzett boncolás eredménye alapján kizárható, hogy a férfi a vakcina miatt halt meg. Már hárman haltak meg rejtélyes körülmények között.

    A szicíliai Szirakúza ügyészsége vizsgálja az AstraZeneca vakcina tárolásával és felhasználásával kapcsolatos körülményeket. Egy 43 éves katonát, aki a haditengerészet egyik altisztje volt hétfőn oltották be a brit/svéd oltással, aki 24 órával a vakcina beadása után a mentősök kezei között hunyt el szívrohamban. Az ügyészség elrendelte, hogy a csendőrök egész Olaszországban foglalják az AstraZeneca 2856 szállítmányának összes fioláját, amíg nem derül ki, hogy a vakcina hozzájárult-e a fiatal katona halálához. A helyi ügyész kijelentette: “Nincs riasztás, és kerüljük a tömegpszichózis kialakulását. Ez lehet véletlen egybeesés is. Csak a boncolás fogja tisztázni a halál okát. Néhány órával az első haláleset után elmentem a helyi oltóközpontba, hogy beoltassam magam az AstraZeneca első adagjával. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen a bizalom az oltási kampányban ahhoz, hogy leküzdjük a vészhelyzetet.”

    Néhány nappal korábban egy 54 éves csendőr parancsnokhelyettes hunyt el az AstraZeneca vakcina beadása után. Az ő esetében a boncolás már megtörtént, ami kizárta azt, hogy a férfi halálát az oltás okozta volna. A csendőr több mint 48 órával az oltás után szintén szívrohamban hunyt el. Jelenleg még folynak a szövettani vizsgálatok, de a Trapani ügyészség állítja, hogy a semmi köze az oltásnak a halálához.

    Sajnos a gyanús körülmények között elhunytak listája itt nem ér véget, hiszen múlt héten egy 50 éves katona szintén életet vesztette az oltás felvétele után. Ő 12 nappal a már említett szállítmányból származó AstraZeneca vakcina beadását követően trombózisban halt meg, csakúgy, mint a már fentebb említett katonák is.

    A három esettel kapcsolatban már nyomozás is indult ismeretlen tettesek ellen emberölés vádjával.

     

    Woman who died after AstraZeneca shot had 'highly unusual' symptoms, officials say

    Jacob Gronholt-Pedersen – Reuters Staff Published Tuesday, March 16, 2021

    It said the woman had a low number of blood platelets and clots in small and large vessels, as well as bleeding.

     

    Italy opens manslaughter case after teacher dies hours after getting AstraZeneca vaccine -

    By Lee Brown March 16, 2021

    Prosecutors in Italy have launched a manslaughter investigation after a music teacher there died hours after getting the controversial AstraZeneca COVID-19 vaccine. Sandro Tognatti, 57, got jabbed in his hometown of Biella on Saturday afternoon and went to bed that night with a high fever, his wife, Simona Riussi, told Italian media. She called an ambulance the next morning but the clarinetist could not be saved, she said.

     

    Egymás után állítják le az AstraZeneca-vakcina beadását az európai országok 2021. 03.16.

    Melyik döntés növeli jobban a vakcinák iránti bizalmat?

    Jens Spahn német egészségügyi miniszter elmondta, hogy a felfüggesztésről az oltóanyagokat ellenőrző hatóság, a Paul Ehrlich Intézet tanácsára döntöttek. A hatóság azt javasolta, hogy a további alkalmazás előtt vizsgálják ki alaposabban azt a hét esetet, amikor az AstraZenecával való beoltás után agyi vérrögök képződtek.

    Michael Head, a Southamptoni Egyetem globális egészséggel foglalkozó kutatója zavarba ejtőnek nevezte az AstraZeneca-vakcinák felfüggesztéséről szóló döntéseket. Szerinte súlyos következményekkel járhat, ha egy világjárvány közepén állítják le a vakcinálást, hiszen az emberek védelme napokat késik, az elbizonytalanító hírek pedig növelik az oltásokkal kapcsolatos általános bizalmatlanságot.

    A német egészségügyi miniszter szerint azonban a bizalmat leginkább az átláthatósággal lehet növelni, éppen ezért náluk az első és a második adag beadását is felfüggesztik, amíg a vizsgálatok nem tisztázzák a helyzetet. A Németországba eddig beérkezett több mint hárommillió adag AstraZeneca vakcinának eddig mintegy a felét adták be. Az országban arra biztatnak mindenkit, hogy ha négy nappal az oltás után is erősödő tüneteket tapasztal, például tartós fejfájást vagy pontszerű hámsérüléseket, forduljon orvoshoz.

     

    Szlávik János: Nyugodtan beadható az AstraZeneca vakcinája  2021.03.16.

    Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház infektológusa válaszolt a hallgatói kérdésekre a Kossuth rádió kedd délelőtti műsorában. Aki már megkapta, nyugodtan fogadja el másodszorra is. A gyógyszergyártók persze óvatosak, de eddig semmilyen jel nem utal arra, hogy aggódni kellene bárkinek is, ha csak normális oltási reakciói voltak, azaz láz, fejfájás vagy fáradékonyság. Magyarország egyelőre úgy döntött, hogy nyugodtan beadathatja magának mindenki a második oltást is.

     

    Corona-Impfung mit Astrazeneca ausgesetzt - Bei diesen Symptomen zum Arzt

     

     

     

    Cikkek az 'Orvosok, Tudósok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért' honlapról

     

    Ha kevesebb mint 400 a COVID halott – akkor mitől nőtt meg a halálozás közel 10.000-el 2020. végén?

    Orvosok, Tudósok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért - Dr. Tamasi József 2021-02-07

    részletek:

    A KSH adatok alapján 2020-ban főként a negyedik negyedéves adatoknak köszönhetően 139.541-en haltak meg szemben a 2019. évi 129.603-al. Ez azt jelenti, hogy minden lezárás, kijárási tilalom, maszkhordás ellenére, valamint annak ellenére, hogy influenza teljesen eltűnt az országból(erről itt, itt, itt és ittis lehet olvasni) (ugyanezt jelenti a CDC, az amerikai járványügyi hivatal is), hiszen ez szokta tizedelni a lakosságot és annak ellenére is, hogy Müller Cecília szerint kevesebb mint 400-an haltak meg COVID-ban, mégis összességében tavaly az előző évhez képest növekedett az elhalálozottak száma közel 10 ezerrel.

    Ha ez nem COVID miatt van, nem az influenza miatt van és maximálisan védekeztünk, akkor csakis arra tudok gondolni, hogy épp a bevezetett intézkedések nyomán alakult ki kollaterális károsodásként a többlet halálozás, amelyre elég sok szerző felhívta az elmúlt hónapokban a figyelmet, amelyekből néhány példát itt, itt, itt és itt olvashat. Kollaterális károsodásnak nevezzük azt, hogy a bevezetett járványügyi intézkedések, lezárások (lock down), átszervezett egészségügy miatt ellátatlan betegek (nehezebb hozzáférés a szokásos orvosi szolgáltatásokhoz, gondozás, szűrés elmaradása) maradnak, depresszió, öngyilkosság növekszik, a hibás terápiás sémák, lélegeztető gépek nem kellően indokolt alkalmazása okoz károsodást vagy haláleseteket.

    Nehéz azonban tisztán látni, hiszen épp a tisztánlátáshoz szükséges boncolásokat szüntette meg a hatalom. A halálokot tényszerűen akkor lehetne ugyanis megállapítani, ha a halál után patológusok állapítanák meg, hogy mi volt az elhalálozás kórbonctani oka. Ilyen vizsgálatok nem történnek, így marad a zavarosban halászás. Számtalan esetet hallok ugyanis a betegeimtől, dokumentálhatóan is, hogy az illető minden COVID tesztje negatív volt, semmilyen COVID tünettel nem rendelkezett, mégis a zárójelentésére COVID pozitív eredményt írnak és karanténra kényszerítik, mondván ő úgyis most kell pihenjen alapbetegsége miatt, így semmiben nem károsítja a COVID pozitív megjelölés. Azt is hallani, hogy az orvos rábeszéli a páciensét, hogy engedje meg, hogy COVID pozitívat írjanak rá a papírjaira, mert az nekik 100 ezer forint plusz bevételt jelent. Tudjuk, hogy minden országban így zajlottak az adatgyűjtések, hiszen maga a WHO írta elő az erőszakos COVID pozitív adatgyűjtést, így nem csoda, ha százezer és millió számra növekedett a “COVID betegek” és “COVID halottak” száma.

     

    Nyilvános válasz egy ismeretlen nagyokos kollégának
    Orvosok, Tudósok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért - Dr. Tamasi József 2021-03-14

    ...eddig egyetlen évben sem játszotta az ország ezt a nyomorba döntő hisztériát, amelynek te most lelkes asszisztenciájává váltál. Egyetlen évben sem jártunk haláltáncot, mert közeleg az influenza és rögtön meghalunk.

    ismert közlemények, statisztikák, mind egy manipulált hazug kiindulópontra vezethetők vissza és ennek elfogadásával a magyar orvostársadalom közreműködik ennek az előtte elképzelhetetlen bűncselekménynek a kivitelezésében. Ha fogalmad sincs, akkor néhány nyomot itt, meg itt, meg itt, meg itt, meg itttalálsz elindulni.

    Tudjuk, hogy a hagyományos influenza védőoltások hatékonysága sem haladja meg az 14-20 % eredményt, vagyis rosszabb, mint egy feldobott pénz eltalálása. Na most akkor honnan veszed, hogy ezek a sebtében összetákolt „védőoltások” ennél jobb eredményt képesek adni a COVID-nak csúfolt 2021-es influenza szezon halálos áldozatainak csökkentésében. Tudjuk azt is, hogy a simán átvészelt betegség sokkal több rétű (az ellenanyagok mellett T és B sejtes) és tartósabb immunitást generál, mint a védőoltás, melynek a hatása – még ha létezik is – vélhetően néhány hónap alatt lecseng. A természetes fertőződés nyomán kialakuló immunitás legalább is nem kevesebb, mint a jelentős rizikóval és bizonytalan hatással járó védőoltás nyomán kialakult ellenállóképesség. Azt is tudjuk, hogy az oltások nyomán is kialakul a tüdőpatológia, amellyel leginkább szeretitek riogatni az embereket és azt is, hogy megbetegedéseket súlyosbítják e vakcinák.

    Tudod – orvosként, aki felesküdött az emberek megmentésére – rendkívül elszomorítónak találom azt a helyzetet, hogy nincs egyetlen megbízható figyelő rendszer sem, amely képes az oltások rövid és hosszú távú mellékhatásait felderíteni, közte a sok halálesetet, amelynek csak töredékét (konkrétan kevesebb, mint 1 azaz egy %-át) tartalmazza a VAERS, vagy a hasonló EU és UK adatbázis. (Jelenleg a VAERS 1500 halálesetet mutat, szorozd meg százzal kérlek a reális képhez és néggyel, mivel ez most háromhavi eredmény és az egy éveshez ez kell!! és ez csak az USA). 600.000 halott egy évre viszonyítva a védőoltások nyomán, amelyekből persze eddig egyetlen esetet sem ismertek el. Szerinted miért nincs ilyen megfigyelő rendszer? Csak nem azért, hogy nehogy kiderüljön, hogy tömegével kerülnek most az intenzív osztályokra és temetőbe az oltás mellékhatások miatt páciensek? Milyen etikára tudod alapítani ennek figyelmen kívül hagyását? Nem lenne helyes megfontolni azokat a közleményeket, amelyek arról szólnak, hogy a védőoltás miatt többen halnak meg, mint magától a COVID-tól, vagy amelyek arról szólnak, hogy az oltás nem biztonságosabb, mint maga a betegség?

    Na de a legfontosabb kérdés, hogy mi a hatás? Tudjuk, hogy a beoltottak is fertőznek, és a beoltottak is megfertőződnek, erről még itt is olvashatsz, meg itt is, meg itt. Vegyünk két csoportot. Egyik az egészséges ember, akinek nincsenek súlyos betegségei és mondjuk nem több, mint 60. Ha ő a védőoltás után is megfertőződhet és megfertőzni képes, minden influenza szerű megbetegedést némi megpróbáltatás után simán átvészel, COVID oltás nélkül nem is terjeszti a kórt,akkor neki mit tud kivédeni, vagy életéhez hozzáadni ez a “védőoltás”? A másik csoport a súlyos betegségekkel küzdők és az idősek. Nos az ő beoltásuk nyomán létrejött tömeges elhalálozások (idősotthonok), meg itt, meg itt, a vakcinák időseken való soha nem volt tesztelése egy kritikusan és nem fanatikusan gondolkodó orvost el kéne gondolkoztassonak, hogy vajon az oltás okoz-e nagyobb veszélyt, vagy ez a “rettentő kórkép”, aminek ugye a mibenlétét, a differenciálását sem írta le senki, csupán a pánikot terjesztik, hogy nagyon kell tőle félni. Az idős ember az, akinek a védőoltás valóban veszélyes, hiszen neki minden veszélyes, ami az immunrendszerét kikezdheti.

    jól ismerem a bács megyei kórházak “túlterheltségét”. Én azt látom, hogy

    1. Egész kórházi osztályok vannak bezárva, mert az átszervezésekkel és vírushisztivel, értelmetlen hamis tesztelésekkel ellehetetlenítik az osztályok működését, így üresen állnak. Egy német magán klinika hálózat beszámol a valós számokról.
    2. Érthetetlen módon titkolják a valós híreket, valós betegforgalmi számokat, a kórházakat katonákkal, fegyveres őrökkel „védik” az avatatlan szemek és közreműködők ellen.
    3. A betegek sehová nem tudnak bejutni, hacsak nem az intenzív osztályra és a COVID osztályra, így azok „túlzsúfoltságát” fokozzák.
    4. Az emberek indokolatlanul félnek és a náthára farkast kiáltanak, mert az ilyen hozzád hasonló orvosok halálra stresszelik őket és rohannak be az intenzív ellátásért.
    5. Az intenzív ellátás során kuruzslás szintű kísérletezgetés folyik különböző seregnyi mellékhatással járó gyógyszerrel, indokolatlan lélegeztető gépre helyezéssel, az ellátás covidra való hívatkozással való késleltetésével. Így valóban kialakulnak súlyos állapotok.  

    Elmondanám neked, hogy nem védőoltásoktól lehet csupán immunitásunk, hanem a COVID elleni T sejtes immunitással a lakosság 80 %-a rendelkezett már évekkel ezelőtt. Ezekről olvashatsz itt meg, itt, meg itt, meg itt, meg itt.

    A legtermészetesebb, legerősebb, leghosszabban tartó ellenállóképesség az, amelyet a szervezet a vírusokkal és baktériumokkal való természetes találkozása nyomán alakít ki. Ennek értelmében leszünk minden évben ellenállóbbak a téli influenza szerű megbetegedések elszenvedése nyomán. Az idén sincs ez másként, nincs tudományosan megdönthetetlen igazolása annak, hogy a COVID-ra keresztelt idei légúti betegségek súlyosabbak lennének, mint az előző évek influenzái. A súlyos krónikus betegségek rosszabbodásának megelőzése elsősorban életmód, természetes gyógyító módszerek, gyógyszerbeállítás függvénye és nem védőoltásoké, mert egy kiszolgáltatott szervezetet ezek a szerek olyan súlyos helyzetbe is hozhatnak, amely akár a halálával járhat. A védőoltások mellékhatásaiért te magad is felelsz, nem csak akkor, ha beadod, hanem akkor is, ha felelőtlenül arra biztatsz másokat, hogy vegyék azt fel.

     

     

     

     

     


     

     

     

  • Meglepő igénytelenség – az új Néprajzi (2022. 06. 19.)

    Meglepő igénytelenség – az új Néprajzi (2022. 06. 19.)

    Cikkajánló:

    Lenyűgöző látványépítészet és meglepő igénytelenség – az új Néprajzi kívülről-belülről

    Zsuppán András 2022.06.17

    Válaszonline

    Hosszabb, mint az Országház, versenyre kel a Hősök terével, lepipálja a Nemzeti Múzeumot: az új Néprajzi Múzeummal kétségtelenül meghatározó épület született. Nem kis teher ez egy közepes jelentőségű múzeum számára, amelynek élettel kellene megtöltenie a rengeteg vita után felépült, gigantikus házat. Amely felemásra sikerült: a kétoldalt mesterséges hegyként tornyosuló szárnyak nagyon fotogének, belső terei viszont a túlzó méretek ellenére sem monumentálisak. Sőt. Helyenként egy mélygarázs nívóját is alig haladják meg. A múzeum 150 év hányódás után mindenesetre révbe ért, és egészen merész kiállításokkal várja azokat, akiket a tartalom is érdekel.

    Ha késő este kisétálunk a Városligetbe, az új Néprajzi Múzeum földből kiemelkedő szárnyainak tetején mindig látunk nézeledő embereket. Az ég háttere előtt a betonmellvéd mögül kiemelkedő fejek a magasban aprócska foltoknak tűnnek. Akármit gondoljunk is az idáig vezető, éles, elmérgesedett vitával terhelt útról, megállapíthatjuk: itt valami nagyon működik. Aztán ha másnap a fölhajló épületvégek alatt megnyíló bejáratokon át bemegyünk a házba, megállapíthatjuk azt is, hogy valami más viszont nagyon nem. Kétarcú épület, és a jobbik része van a föld fölött.

    Nem könnyű az új Néprajzi Múzeumról írni, mert az épület megítélését erősen befolyásolja a világnézeti és politikai elkötelezettség, akárcsak a közeli Magyar Zene Háza esetében, ráadásul az eredmény is nagyon ellentmondásos. Sokaknak már évekkel azelőtt határozott, karcos véleménye volt, hogy a markoló először beleharapott a Felvonulási tér betonjába. Érdemes azonban négy kérdéskört szétválasztani:

    • Jó helyen van az épület?
    • Építészeti szempontból mennyire jól sikerült alkotás?
    • Mit jelent az új otthon a múzeum mint intézmény számára?
    • Mivégre van néprajzi múzeum a 21. században, és mit kínál a látogatóknak?

    Az épületről szóló viták többnyire az első két téma körül forognak, pedig múzeumokat nem csak azért építünk csilliárdokért, hogy politikai rendszerek emléket állítsanak maguknak, és az átadás után egy hétig nagyokat hüledezzünk és ámuljunk építészeti furcsaságokon – „Jé, ez a ház olyan formájú, mint egy gördeszka! Ez meg olyan, mint egy sajtreszelő! Húha, ennek fel lehet menni a tetejére!” –, hanem azért is, hogy a nemzeti és az egyetemes kultúra egy fontosnak tartott szeletét ott meg lehessen ismerni.

    A helyszín: neuralgikus pont, mint a Liget-projekt összes építkezése esetében. Lehet amellett érvelni, hogy rossz helyszínre, olyan helyre, ahova nem lett volna szabad semmit építeni, nem is lehet jó alkotást tervezni. A Liget-projekt ellenzői következetesen képviselték ezt az álláspontot, amely szerint a Városliget Budapest és Európa egyik legrégebbi történeti közparkja, kiemelkedő érték, amelynek zöldterületeit meg kell újítani, az utólag beleépített, lebetonozott részeket vissza kell zöldíteni. Ilyen utólag lebetonozott rész volt a Felvonulási tér is, amelyet 1951-ben hoztak létre azért, hogy a kommunista diktatúrában katonai díszszemléket, tömegfelvonulásokat tartsanak. A rendszerváltás után parkoló lett belőle.

    Ezzel szemben Baán László, a Liget-projekt ötletgazdája úgy érvelt, hogy a Városliget már a dualizmus időszakában elkezdett átalakulni zöldbe ágyazott múzeumi, szabadidős és szórakozónegyeddé, az új intézmények idetelepítése ezt a folyamatot folytatja, de csak a már leburkolt részekre kerülnek épületek, és a zöldterület szerény mértékben még növekszik is. Az egykori Felvonulási tér középső szakaszát, ahol a Városligeti fasor a Ligetbe torkollik, Baán kezdettől fogva természetes építési helynek látta, ahol az első (2014-es) koncepció szerint még az Építészeti és a Fotómúzeum került volna a helyén hagyott 56-os emlékmű két oldalára. A Néprajzi Múzeumot akkor még a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkára szánták. A sztoriban aztán jött egy sor fordulat, az Építészeti és Fotómúzeum kikerült a projektből, a Néprajzi Múzeumot átcsúsztatták ide, az első tervpályázaton nyertes francia építésziroda közutálatnak örvendő, rideg és hűvös tervét kidobták, és 2016-ban kiválasztották helyette Ferencz Marcel és társai sokkal izgalmasabbnak tűnő koncepcióját. Ez épült meg mostanra.

    A terv érdemének lehetett betudni, hogy megpróbált reagálni a Liget-projekt ellenzőinek érveire: az épület közepét, a teljes épülettömeg 60 százalékát lesüllyesztette a föld alá, így nem falazta el a mögötte fekvő városrészektől teljes hosszában a parkot, tetejére pedig zöldterületet álmodott facsoportokkal, cserjékkel, rétekkel, mintha csak az épület teteje a Liget két végén fölkunkorodó szalagja lenne. Ettől még az új múzeum lehetetlenné tette a Városliget egykori főbejáratának, a platánokkal szegélyezett Rondónak, vagyis a 80 méter átmérőjű gyepes, kör alakú térségnek a helyreállítását. Ez volt a 19. századi angolpark leglátványosabb tájépítészeti eleme 1951-ig, amikor a Felvonulási tér kialakításakor a felét elpusztították, a maradék pedig a monumentális dísztribünön álló Sztálin-szobor mögé került, és elvesztette egykori kapuszerepét. (Az utólag szabálytalanul beültetett fák miatt ma már a formáját is nehezen lehet kivenni, de az egykor a közepét díszítő szökőkút medencéje csak a mostani építkezés során tűnt el.)

    Ha a Városligetet történeti kertnek tekintjük – és teljesen indokolt lett volna annak tekinteni –, akkor a Néprajzi Múzeum ideépítése bevégezte a hetven évvel ezelőtt elindított rombolást: a park történelmi főbejáratát elépítették, egykori kiterjedését tartósan megcsonkították, a szélén körbefutó körsétány, az angol mintájú perimeter walk is megszakad, nem rekonstruálható. Eszmeileg is nehezen érthető, hogy az a kormány, amely a Budai Várban és a Kossuth téren a kommunizmus idején végrehajtott rombolások jóvátételét hirdette meg célként, és ennek érdekében egész épületeket, szoborcsoportokat állított vissza a semmiből, itt az 1951-es betonozást tette meg hivatkozási alapnak, és a visszafordíthatatlanná tette a Liget megcsonkítását.

    Az új épület a közepén valóban lesüllyed, így a fasor felől nem takarja ki a parkot, viszont két magasra emelkedő része egyenként is 75-75 méter hosszú, így a Ligetet részben mégis csak elzárja a várostól. Igaz, hogy ezen a területen az építkezés előtt sem voltak fák (néhányat azért a park széléről át kellett ültetni a gödörásás miatt), de el is veszett a jelentősebb léptékű visszazöldítés lehetősége. Az új épület olyan hatalmas, hogy a találkozása a Ligettel a csonka Rondó felőli oldalon szoros és ellenséges, a szélső fákat mindenhol le kellett gallyazni, hogy az ágaik ne legyenek túl közel a homlokzathoz. Fudzsimoto Szú Zeneházával ellentétben az új Néprajzi Múzeum nem simul bele a parkba, hiányoznak a jó köztes terek az épület és a Liget között. Nem zöldbe ágyazott ház, hanem befelé és felfelé, a saját tetőkertje felé forduló. Mindegy számára, hogy mögötte egy közpark kezdődik.

    Némi zöldterületi növekmény létezik a ház oldala melletti hosszú sávban és a Műcsarnok melletti egykori parkoló helyén, de pont ez mutatja, hogy egy parkban a százalékok önmagukban keveset számítanak. A csekély növekedés nem értelmezhető ugyanis a park valódi bővüléseként. Az épület elhelyezkedése miatt még azt az egyenes Promenádot sem sikerült tovább vinni, amelyet a Felvonulási tér másik szakaszán, az új mélygarázs fölött elindítottak. Most elindul egy hasonló, egyenes sétány a Hősök terétől az új múzeum felé, de nem esik egy vonalba a múzeum utáni, másfél éve megépült szakasszal: az épület még az új, kortárs tájépítészeti koncepcióba sem illeszkedikharmonikusan (ami a tájképi kerttől egyébként idegen).

    Az egykori Rondó helyén létrejött egy új, már-már a Hősök teréhez fogható kaputérség, elsőre igen hasonló elrendezéssel: egy sugárút (a Városligeti fasor) végében nyílik, közepén emlékmű áll, két oldalán egy-egy múzeum, pontosabban egy múzeum két szárnya emelkedik. A fasor vége ezzel erős városszerkezeti hangsúlyt kapott, vagy mondhatjuk, hogy kapott vissza, hiszen valaha nem véletlenül volt itt eredetileg az egész park főbejárata. A helyén hagyott 56-os emlékmű kifejezetten jó viszonyban van az épülettel, a hatalmas méretek miatt elég szabad tér van körülötte. Megőrződött a felhasadozó, kockaköves burkolat is, ami megidézi az eltűnt Felvonulási teret, és szükséges az emlékmű értelmezéséhez.

    A Hősök teréhez képest azonban térként ez az átnyíló zóna kevésbé működik: míg a Millenniumi emlékműnél a múzeumok a közép felé fordulnak, itt bejárataik az épületszárnyak túloldalán nyílnak, a múzeum egyébként a lábunk alatt rejtőző központjába innen le sem tudunk jutni. Mindez az épület különös formájának következménye, és látva a megépült házat, a következtetés mégis csak az: ez nem volt igazán alkalmas építési hely. Az épület középen valóban átjárást enged, ami az elfalazó hatást enyhíti, de a történelmi park rekonstrukciójával, és a múzeum más helyszínen való felépítésével jobban jártunk volna.

    Ettől még mondhatnánk rá azt, amit a Magyar Zene Házára mondtunk: hogy jó épület rossz helyen. Ahogy felsétálunk a tetejére, az épületvégeknél 22 méter magasan létrejött kilátóteraszokra, ahonnan szokatlan és különös kilátás nyílik az egyik oldalon a városra, a másikon a magasba lendülő, égbe futó lépcsős-zöld térre a túlsó szárny tetején, az embert elfogja az az érzés, amit a nagyon izgalmas, különleges épületek szoktak kiváltani. Hasonlóan izgalmas a két bejárat is, ahol az épület szinte kirobban a föld alól, és teljes súlyával fölénk magasodik, miközben az ajtókhoz közelítve akár meg is érinthetjük a fejünk fölött az óriási tömeg alját.

    Turistaként találkozva a múzeummal egy idegen városban, mit sem tudva előzményekről, Ligetről, Rondóról, a zöld iránti reménytelen pesti éhségről – lenyűgöző épületnek mondhatnánk.

    Ellentétben a korábbi francia tervvel, a Néprajzi Múzeum homlokzatára felkerült díszítés utal a múzeum identitására. A homlokzatoktól acélszerkezettel eltartott alumínium árnyékolórácsot népművészeti minták díszítik, ehhez a múzeum nyolcvan műtárgy fotódokumentációját adta át a tervezőnek. „Elemeztem a mintákat, amelyeket aztán a kettős varrottas hímzés formanyelvére átültettem, vagyis digitális láncsorokra kódoltam ezeket, majd pixelizáltam az összeset, végül az alumíniumhálóba helyeztem a pixelekből kirakott motívumokat. Látni kell. Olyan, mintha az egész világ körbe fonná az épületet ezekkel a jelzésekkel, kulturális mintagénekkel” – nyilatkozta a tervezési folyamatról Ferencz Marcel építész. (A hivatalos sajtóanyag szerint húsz magyar és húsz nemzetközi motívumból állt össze a minta.) Jó, hogy az épület megkapta ezt a borítást, ami karaktert ad a háznak, és tagoltabbnak, részletgazdagabbnak mutatja, bár az első látványterveken a borítás kevésbé tűnt szürkének, ipari-high-tech hatásúnak. Közelről a mögötte lévő vastraverz és a szerkezet alatti holt tér sem olyan vonzó látvány, mint a nagyobb távolságról készült fotókon. Ebből az épületből hiányzik a Zene Háza finomsága, a legapróbb részletekben is megnyilvánuló, érzékeny szépség. Itt csak a nagy gesztusok működnek.

    Ezzel együtt az új Néprajzi Múzeumnak a külseje és a teteje látványos kortárs építészet. Valójában ezzel a házzal érkezett meg Budapestre az ezredforduló sztárépítészeti hulláma, sokkal inkább, mint a Mol Campus érdektelen tucatfelhőkarcolójával. Pedig Ferencz Marcel (NAPUR Architect) nem nyugati sztár, csak – most már mondhatjuk – a NER-korszak legfontosabb (nem rekonstrukciós jellegű) állami presztízsberuházásainak alkotója. Három meghatározó épülettel hagyja rajta a kezét a város látképén: a siváran technikai Duna Arénával, a nyugati landmark vagy ikonépítészet mintáit követő Néprajzi Múzeummal és a Gellért-hegyre tervezett, a magyar harmadik út sajátosságait kereső Mathias Corvinus Collegiummal. Érdekes, hogy mindhárom egész más irányzat, csak az óriási méretek jelentenek közös pontot.

    Ilyen múzeumok mindenesetre vannak a világban: inkább építészeti alkotásként vonzzák a turistákat, mint a gyűjteményeikkel. Hatalmas, drága, bravúros, pazarló, szokatlan megjelenésű – úgynevezett landmark-épületek. Az egész Liget-projekt valójában a Bilbao-effektusnak nevezett jelenségre akart építeni, amit egy ilyen múzeumról, Frank Gehry zseniális bilbaói Guggenheim Museumáról neveztek el. 1997-ben adták át, és egyik napról a másikra „feltette Bilbaót a térképre”. Városok tucatjai törekedtek a következő évtizedekben a Bilbao-hatás megismétlésére több-kevesebb sikerrel, és már a 2010-es évekre, amikor a Liget-projekt gondolata összeállt, kezdett világossá válni, hogy a landmark-épületek erre egyre kevésbé képesek. De azért épülnek tovább ma is, Abu Dhabitól Szucsouig.

    A Néprajzi Múzeumot igazán érdekessé az teszi, hogy a legfontosabb homlokzata a bejárható tető, amely a közeli park irányába tett gesztusként zölddel borított (de persze egyáltalán nem érződik a park részének). Kézenfekvő párhuzam a 21. század első évtizedének egyik legfontosabb épülete, a Snøhetta oslói Operaháza, amely az épület tetejére felkúszó köztér és a mesterséges épülethegy trendjét elindította a nemzetközi kortárs építészetben. Oslónak akadtak látványos követői, zöldtetővel is, a mesterséges épülethegy gondolatát pedig a dán BIG építésziroda feszítette a végsőkig a CopenHill nevű szemétégető-hőerőművel, amelynek tetejére és meredek oldalára sípályát, zöld rétet, túraösvényt terveztek.

    Budapesten a két földből kiemelkedő épületszárny egy-egy mesterséges hegyet alkot, ezekre az utcaszintről felsétálhatunk, mégpedig kétféleképpen. A lépcsős-ligetes, emelkedő felszínre körülbelül a magasság háromnegyedéig jutunk fel, ide mindkét oldalon egy-egy emeleti kijárat is vezet az épület belsejéből (az egyik oldalon a konferenciateremé, a másikon egy kávézóé), és intim hangulatú, süllyesztett kertek szolgálják a dolgozók (járókelőktől elkülönített) levegőzését a műhegy gyomrába mélyítve. A peremen lévő kilátóteraszokra viszont csak oldalról jutunk fel, az épületet burokként övező acélszerkezet tetején futó lépcsőkön (tériszonyosoknak lenézni nem ajánlatos). Nem túl praktikus, hiszen természetes igény, hogy középről is felmenjünk a legtetejére: nem lenne meglepő, ha az emberek ösvényeket taposnának a köves rétegre ültetett díszfüvek közé. Nem praktikus abból a szempontból sem, hogy az egész tetőkertet rengeteg pénzbe kerül majd fenntartani, de az ehhez hasonló múzeumok egyébként is a mértéktelen pazarlás emlékművei, egy végtelen energia-, pénz- és anyagbőségben élő civilizáció piramisai.

    Most éppen, 2022 nyarán nem tűnik úgy, mintha ez megfelelne a korszellemnek rekordmagas olajár, háború és száguldó infláció közepette, két év járvány után, egyre súlyosabb globális környezeti válság közepén. Olyan, mintha az új Néprajzi Múzeum egy előző, habzsoló és féktelen korszak elkésett darabja lenne, azé a korszaké, amely magasról tett a fenntarthatóságra. Az építészetben mostanában más trendek az igazán érdekesek: azok, amelyek az újrahasznosítást, a valós igényekhez igazodó léptékeket, a tényleges lokalitást helyezik előtérbe. Hogy ez tartós lesz-e, vagy átmeneti válságtünet csupán, ma még lehetetlen megjósolni. A landmark-építészetet sokan temették a 2008-as nagy gazdasági válság után, de néhány évnyi elbizonytalanodást követően teljes erővel tért vissza. Budapestre mindenesetre nagy késéssel érkezett meg, és talán a Néprajzi Múzeum az első olyan hazai épület, ami bármelyik ismert nemzetközi példa mellé odaállítható.

    A külföldi turista elcsodálkozhat azon, hogy a magyar kultúrában a néprajz olyan kiemelt szerepet tölt be, hogy ekkora múzeumot építettek neki. Hosszabbat az Országháznál. Míg az 270 méter, az új Néprajzi Múzeum 297 méter egyik végétől a másikig. De ahogy annyi más landmark típusú múzeumnál, itt is igaz, hogy a cél inkább egy grandiózus kulturális létesítmény lehetett – szinte mindegy, miféle.

    Még az alapozást ásták, amikor többen rácsodálkoztak: hogy lehet, hogy a hatalmas, 33 ezer négyzetméteres teljes hasznosítható területből mindössze 7000 négyzetméter a kiállítótér. Háromszor több, mint eddig az Igazságügyi Palotában, de mégis meglepően kevés annak fényében, hogy az új múzeumban nem kellett raktárakat és restaurátorműhelyeket elhelyezni, ezek a rengeteg helyet igénylő funkciók ugyanis a Szabolcs utcai új Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központba kerültek.

    Mégis mi van akkor a házban?

    A válasz erre mindig az volt, hogy az épületet az intézmény igényei szerint tervezték meg, és egy modern múzeumban a kapcsolódó funkciók – közösségi tér, múzeumpedagógia, étterem, kávézó, bolt, konferenciaterem – sokkal fontosabbak, mint a hagyományos 19-20. századi épületekben.

    Ez az érvelés megállja a helyét, de az arányok ettől még teljesen torznak tűntek, és még mindig nem adtak arra magyarázatot, miért lett az épület ekkora. Most, hogy besétálhatunk a bejáraton, már tudjuk a választ: az óriási közlekedőktől.

    A Néprajzi Múzeum belső tere az óriási, funkciótlan, üres folyosók, lépcsők, aulák tobzódása.

    Az egyik aulának a Hősök tere felőli oldalon sikerült valamelyest funkciót találni azzal, hogy ideköltöztették a Városliget új látogatóközpontját, de valójában ez is csak arra jó, hogy befogadja az 1910-es Budapestjét ábrázoló, 55 m2-es, több mint 6000 épületből álló, virtuális valóságelemekkel kiegészített, nagyszerű városmakettet.

    A belső tereket ennek alapján monumentálisnak, lenyűgözőnek gondolhatnánk, de nem azok. Egyszerűen csak nagyok. A különbségre Bojár Iván András is rámutatott az épületről szóló kritikájában: „Írjuk most a belakatlanság számlájára, hogy nem monumentális, hanem nagy csupán. […] Hatalmasnak lenni és monumentálisnak, nem ugyanaz.” A terek mérete ellenére a múzeum belsejéről már nem mondhatjuk el azt, amit a külsőről, hogy bármelyik nemzetközi példa mellé odaállítható. Tulajdonképpen megdöbbentő az esetlegesség, a belsőépítészeti tervezés már-már teljes hiánya, az anyagválasztások, álmennyezetek igénytelensége, a rengeteg rossz kiosztású lépcső, elhibázott hulladéktér. A legrosszabb esetekben az enteriőr egy pláza oldalfolyosójának szintjére süllyed, például a Zoom nevű kiállítótér mögötti átjáróban, amely pont olyan, mint azok a kedélytelen kijáratok, amiken át a multiplexek mozitermeit el szoktuk hagyni, csak a popcornos dobozokkal teli szemetesek hiányoznak. Az épület két végén lévő aulák sehova nem vezető, üvegkorlátokban végződő lépcsőtorzói az öncélúság bizarr szimbólumai, építészeti bakikat soroló internetes összeállításokban látni hasonlókat.

    A kiállítóterek mind a föld alá kerültek, merthogy a természetes fénytől mentes, semleges, szabadon alakítható, egybefüggő tereket tartják manapság kiállítási célokra ideálisnak. A Néprajzi Múzeumnak évtizedeken át nagy nehézséget okozott, hogy az Igazságügyi Palota neobarokk pompája rátelepedett a kiállításokra, és szinte nevetségessé tette a múzeumot, ami mindig mintha ideiglenesen táborozott volna a pazar terekben. Ilyen probléma többé nincs: mostantól a félhomályos mélygarázs-feelinggel kell megküzdeni, amit fokoz az, hogy a ház közönségforgalmi terei sincsenek élő kapcsolatban a parkkal. A teljes befelé és lefelé forduláson lehetne enyhíteni a pazarlóan elhelyezett funkciók átszervezésével, és az Ajtósi felőli oldalon a bejárati aula átalakításával, kinyitásával a házból teljesen kizárt szabad levegő és a fény felé.

    A belsőépítészeti koncepció kidolgozatlanságát mutatja, hogy a leglátványosabb elemnek szánt Kerámiatér, vagyis a két hatalmas, mintegy 4000 kerámiából készült műtárgyat felvonultató látványraktári vitrinfal milyen előnytelen téri helyzetbe került. Az első látványterveken ezek még a főlépcső melletti oldalfalat borították, a megvalósult épületben viszont mindkét vitrinfal lekerült a lépcső melletti, angolaknaszerű mélyedésekbe. Az egyébként csodálatos kerámiakollekcióra a lépcsőről így nincs jó rálátás, végig lefelé kell néznünk, hatásuk csak akkor érvényesül, ha bemegyünk a szűkös folyósókba. Még ez is működhetne, ha a folyosók fontos közlekedési útvonalak lennének, de nem azok: zsákutcaszerűen mellékes terekhez vezetnek (az egyik oldalon konkrétan a lifthez). A vitrinfal előtt állva az elhelyezés elhibázottsága mégis elfelejthető, annyira erős a nagy számban és változatosságban megjelenő, okos kurátori koncepcióval bemutatott, gyönyörű kerámiák hatása. És ez egyben kijelöli azt is, hogyan lehet segíteni a belterek igénytelenségén.

    A hiányzó belsőépítészetet magának a múzeumnak kell pótolnia azzal, hogy a gyűjtemény kincseiből minél többet megmutat a közönségforgalmi terekben. Hely van rengeteg – a két kerámiafal mutatja, hogy hasonló installációkból a pazarlóan kialakított épületben még elférne néhány.

    Az új Néprajzi Múzeum a rendszerváltás óta eltelt időszak talán legjelentősebb kulturális beruházása (legfeljebb a Művészetek Palotája mérhető hozzá). A helyszín és az építészet lényeges kérdés, de bármit gondoljunk is ezekről, annak egyértelműen örülhetünk, hogy 150 év hányódás után a Néprajzi Múzeum végre kifejezetten az intézmény számára tervezett otthont kapott, és ezzel lehetőséget is, hogy újra a közfigyelem középpontjába kerüljön. Az intézmény története az 1872-es alapítás óta mindig arról szólt, hogy valamilyen alkalmatlan helyen kellett berendezkednie átmeneti időre: az első húsz évben a Magyar Nemzeti Múzeum épületében annak egyik osztályaként, utána egy évig a Várkert Bazárban, 1893-tól egy Csillag utcai bérház egyik lakásában, 1906-tól a városligeti Iparcsarnokban, 1924-től a Könyves Kálmán körúti tisztviselőtelepi gimnázium üres épületében, 1975-től a Kossuth téri Igazságügyi Palota egyik felében (társbérletben az MSZMP Párttörténeti Intézetével). Egyik ház sem volt alkalmas múzeumnak, többnyire a legalapvetőbb adottságok is hiányoztak, és mindig nagyon távolinak látszott a lehetőség, hogy egyszer a Néprajzi is a többi országos múzeumhoz hasonló, méltó elhelyezést kap. Óriási eredmény, hogy ez végre megtörtént.

    A beruházás járulékos nyeresége volt, hogy minden idők legnagyobb gyűjteményköltöztetése során körülbelül 250 ezer műtárgyat sikerült megmozgatni, lefényképezni, szükség esetén kártevőmentesíteni, és végül biztonságos, korszerű raktárban elhelyezni a korábbi pince-, padlás- és folyosóraktárak, külső depók helyett. Egy ilyen költöztetés egyben a teljes gyűjtemény alapos revízióját is jelenti: a Néprajzi szakemberei minden korábbinál jobban ismerik a hatalmas tárgyanyagot és a felbecsülhetetlen értékű fénykép-, film-, irat- és hangzóanyag-gyűjteményt. Ez a munka a közönség számára nem látható, de sok évtizedes lemaradást sikerült vele ledolgozni, és biztos alapot teremt a következő évtizedekben az intézmény működéséhez. Egy országos múzeum csak akkor tudja megőrizni a gondjaira bízott kincseket, ha azokat nem eszik meg a molyok és az egerek, hozzáférhetők, digitalizáltak, és csak akkor tud új tárgyakat gyűjteni, ha van tárolóhelye: a tartósan alkalmatlan elhelyezés hosszabb távon azokat az értékeket veszélyezteti, amelyek a múzeum létének értelmét adják.

    A múzeum a Dózsa György úton egyelőre állandó kiállítás nélkül nyílt meg, de a tervezett tárlat Zoom nevű első egysége már látható, és egy időszaki kiállítás is ízelítőt ad (Megérkeztünk címmel) abból a gyökeresen új koncepció szerint készülő tárlatból, ami a tervek szerint 2023-tól várja a látogatókat.

    A költözés ugyanis jó alkalom volt arra, hogy a Néprajzi Múzeum átgondolja, valójában mivel is foglalkozik. Ez a kérdés a legtöbb ember számára egyértelműnek tűnhet: a hagyományos paraszti kultúrával. Mint a Skanzen, csak éppen a bent a városban. Ezt az (tév)képzetet erősítette az is, hogy a Kossuth téren az állandó kiállítás 1991-től 2017-ig, vagyis negyedszázadig A magyar nép hagyományos kultúrája címet viselte, és szoros időbeli határok között, a 18. századtól az első világháborúig mutatta be a népi kultúra különböző aspektusait. Emlékezhetünk a bírósági szobákban elhelyezett szobarészletekre, népviseletes babákra, mesterségeket bemutató installációkra: a rendszerváltás idején még korszerű tárlat a bezárása idején már nagyon avíttnak tűnt.

    Nyilvánvaló, hogy az intézmény a 19. században valóban elsősorban azzal a céllal jött létre, hogy a hagyományos paraszti kultúra emlékeit megőrizze. Mellette azonban kezdettől fogva legalább ilyen hangsúllyal szerepelt az európai és főként az Európán kívüli kultúrák tárgyainak gyűjtése. Az intézmény első vezetője, Xantus János etnológus és földrajzi felfedező volt, nem néprajzkutató. Amerikában és Kelet-Ázsiában vezetett expedíciókat, és gyűjteményét is a múzeumnak adományozta. A Néprajzi Múzeum neve ellenére a nagy európai etnológiai múzeumok sorába tartozik, páratlanul gazdag dél-amerikai, óceániai, ázsiai és afrikai gyűjteménnyel. Az Igazságügyi Palotában 1980-ban megnyílt első állandó kiállítás nem a magyar néprajzról készült el, hanem a nemzetközi gyűjteményt mutatta be Az őstársadalmaktól a civilizációkig címmel. Ezt 1995-ben műszaki okokból bontották le, és hamarosan új kiállítást akartak építeni, de ebből végül semmi nem lett, így mindössze négy olyan év volt a múzeum modern kori történetében, amikor a magyar és a nemzetközi anyag egyszerre volt állandó kiállításon látható, bár elkülönítve. Az azóta eltelt időben a közönség valószínűleg el is felejtette, hogy a Néprajzinak kezdettől fogva kettős kutatási területe volt.

    Az etnológiai múzeumok a világban mindenhol súlyos identitásválsággal küzdenek, amit egyrészt az okoz, hogy témájuk a globalizáció és a modernizáció miatt egyre távolabb van az átlagember életétől (és egyre kevésbé létezik a jelenben, fakuló emlék), másrészt Nyugat-Európában és Észak-Amerikában ezek eredetileg a gyarmatosítás korszakának nagy múzeumai voltak, ezért hangsúlyossá vált a jóvátétel és a tartalmi dekolonizáció kérdése. Magyar szempontból a második kérdés nem annyira élesen vetődik fel, az első viszont igen. Nyugaton az elmúlt évtizedekben a legtöbb etnológiai múzeum a világkultúrák múzeumaként fogalmazta újra magát, sokszor ezt a nevet is vették fel a régi néprajzi (Völkerkunde) megnevezés helyett (például a kölni, a bécsi és a frankfurti múzeum), és nyitottak a kortárs témák, a közelmúlt és jelen mindennapjai, életmódja, szokásainak kutatása felé.

    A Néprajzi névváltoztatás nélkül bár, de ugyanezt az utat járja. Ez azt is jelenti, hogy elfelejthetjük a jól ismert tisztaszoba-enteriőrőket és menyasszonyi ruhás babákat. Az új kiállításokban mindenhol teljesen vegyesen szerepel a magyar és a nemzetközi anyag, s kortárs szempontok is megjelennek. Néhol egészen merészen: a Megérkeztünk egyik tárlójában például helyet kapott egy fekete-szürke mintás muszlim kendő, amely a 2015-ös migrációs hullám idején akadt fenn a határkerítésen. A szekció a fej befedésének témájával foglalkozik a különböző kultúrákban, a muszlim hidzsáb illusztrálására pedig mi lehetne alkalmasabb, mint egy olyan kortárs ruhadarab, amely mindenkiben erős érzelmeket mozgat meg, és súlyos jelenkori dilemmákat idéz fel. A mellette lévő tárlóban pedig egy másik hasonló célú, a fej befedését szolgáló, vallási kötődést és tiszteletet kifejező ruhadarab látható: Grünbaum Gyula falusi tanító és műkereskedő imasálja, amelynek tulajdonosa a Néprajzi Múzeum zsidó eredetű tárgyainak egyik fő adományozója volt a 20. század elején. A párhuzamba állítás arra sarkallja a látogatót, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel magának vallásokhoz, kultúrákhoz való viszonyáról.

    Olyan kiállítás ez, ahol egyszerre van helye a magyar cifraszűrnek, a cigány vajdajelvényeknek és a 2000-es évekbeli deszkás cipőnek (mint identitást kifejező tárgyaknak), vagy ahol a borról és a kenyérről szóló részben egymás mellett szerepel a népi szőlőprésorom Szekszárdról „Lásd meg Uram én ügyemet…” felirattal és egy pálmaboros kupa Torday Emil kongói gyűjteményéből. Újdonság az is, hogy minden tárgy, legyen az hétköznapi vagy művészi rangú, egyedi műtárgyként van bemutatva, mintha egy régi mester alkotása lenne egy szépművészeti múzeumban. A tárgyak nem régmúlt világot (többnyire iskolásan) megidéző enteriőrrészlet kellékei: kiemelt figyelmet és értelmezést kapnak, ezzel a múzeum végképp szakít a millenniumi időkig visszavezethető bemutatási hagyományával. Az új épületben a Néprajzi Múzeum átlépett a 21. századba. Ez elsőre valószínűleg sokaknak szokatlan, meghökkentő és az elvárásokhoz képest kissé idegen lesz, mégis: érdemes nyitottan közelíteni a változáshoz.

     

    'Felelet': Nagyon jó írás. Annyi teszek hozzá, hogy:

    1)

    Az eredeti park és annak bejáratának tönkretétele, az 1956-os szabadságharcot megcsúfoló emlékmű kitüntetése ezzel a koszorúval inkább tűnik szándékosnak, mint véletlennek.

    2)

    Az is érdekes, hogy éppen két, a nemzetnek kellemetlen, igazi vadkapitalista multicéget hirdet a szomszédos divatos-modern irodaház.

    3)

    Ha a talajvízáramlás befolyásolásával nem okoz túl nagy kárt, a föld alatti részét akár meg is lehet tartani takarékosság címen, ott akár kiállítás is maradhat a jövőben. Az amúgy is haszonntalan, multik által kibérelt, vagy irodaházként használható felső rész helyett parkot szeretnék.

     4)

    Az írásból kigyűjtve a Zene Háza dícséretét:

    1 Fudzsimoto Szú Zeneházával ellentétben az új Néprajzi Múzeum nem simul bele a parkba, hiányoznak a jó köztes terek az épület és a Liget között.

    2 …mondhatnánk rá azt, amit a Magyar Zene Házára mondtunk: hogy jó épület rossz helyen.

    3 Ebből az épületből hiányzik a Zene Háza finomsága, a legapróbb részletekben is megnyilvánuló, érzékeny szépség.

    Valóban, ha a Városligetet megtisztítanák például az Állatkert legtöbb régi és új épületétől, és visszanövelnék a vasúti sínen túli régi területeivel is, akkor a Zene Ház esetleg megmaradhatna benne.

     

     

     

     

     

  • Mellékhatás arány (2021. 01. 21.)

    Mellékhatás arány (2021. 01. 21.)

    Kiindulási adat:

    1: Magyarországon eddig kb. 11800 a vírus áldozatainak hivatalos száma. (1200/1M) (Bayer úr szerint szigorúan csak 300 fő.)

    2: Norvégiábaneddig kb. 550 a vírus áldozatainak hivatalos száma 5,5M lakosra. (100/1M)

    3: Norvégiában az eddigi 30000 (első) oltásra 30, feltehetően az oltás miatti haláleset jut.

    Mo. 10 000 vírus-halott / 10 000 000 lakos = egy ezrelék, minden ezredik = 30 mellékhatás-halott / 30 000 oltott

    Tehát Norvégiában kb. minden ezredik (főleg beteg, idős) ember meghalt az oltás után, talán az oltástól, ugyanannyi, mint Magyarországon a vírustól, és tízszer annyi mint Sévdországban a vírustól.

     

    A Norvég Gyógyszerügynökség nemrégiben még arra figyelmeztetett, hogy kockázatos lehet a legidősebbek számára az oltás, miután a 75 év felettiek közül 33-an hunytak el azt követően, hogy megkapták a vakcinát. A Norvég Gyógyszerügynökség nemrégiben még arra figyelmeztetett, hogy kockázatos lehet a legidősebbek számára az oltás, miután a 75 év felettiek közül 33-an hunytak el azt követően, hogy megkapták a vakcinát. „Norvégiában többé-kevésbé beoltottuk az összes idősotthon lakóját, a halálozási arány pedig jóval kevesebb, mint ezerből egy”   (blikk)

    Az ügynökség vizsgálata azonban megállapította, hogy az összes érintett súlyos betegségben szenvedett. (qubit)

     

     

    (jan. 16. = 23/25 000) : “If you are very frail, you should probably not be vaccinated”, said subject director Steinar Madsen in the Norwegian Medicines Agency

    (jan. 18. (33/40 000)

    (jan. 20. ( /67 000) 

    Norvég hivatalos  adatok.

    Szép számok.

     

    Svédország bíztató: (Svéd adat. )

    A halálozás, mintegy influenzánál.

    Screenshot_2021-01-22_Sweden_Coronavirus_547166_Cases_and_11005_Deaths_-_Worldometer.png

     egyebek:

    virusinfok.hu

    ugyanitt: biztonság, százalék

    idézve:

    "Az átlagember ilyenkor azt gondolja, 100 beoltott emberből biztosan nem betegszik meg 95, hogy maradjunk a Pfizer példájánál.

    Egy ilyen megállapításhoz azonban hiányoznak még a hosszú távú vizsgálatok.

    Ezért ezt a gyártók sem állítják, hanem némileg trükkösen fogalmazva azt mondják, a hatékonyságvizsgálatokat lefolytatva a tünetesek (tesztpozitívok) közül az oltottak között volt 8 személy, a kontrollcsoportban pedig 162 személy. Így jön ki a 95 %-os relatív hatékonyság (efficacy). De azt maguk a gyártók is tujdák, hogy ez nem azt jelenti, hogy 100 beoltott személyből 95 nem lesz beteg. Hogy mennyire (hány %-ban) véd egy beoltott személyt a vakcina, azt senki sem, maguk a gyártók sem tudják. Így csak becslésekre támaszkodnak ők maguk is. Biontech és Pfizer pl. azt mondják, 99,99 % biztosak abban, hogy oltóanyaguk legalább 30 %-ban hatásos (efficiency). Amit az eddigi adatokból tudhatunk: Az oltottak csoportjából nem betegedett meg az egyedek 99,98 %-a, a nem oltottak csoportjából pedig 99,26 %-ékuk. Az oltás az egyedek 0,7 %-ánál volt hatásosabb, mint a nemoltás. Íme, három számadat a hatékonyságra: 95 %, 30 % és 0,73 %. Az első és a harmadik helyes adat, a kérdés, hogy hogyan definiáljuk a hatékonyságot. A Pfizer saját becsléséről pedig az idő fogja eldönteni, helyesnek bizonyult-e."

     

    ugyaninnen eljutva ide: 30% hatásosság

    más info: childrenshealthdefense.org - Robert F. Kennedy Jr. (5G, azaz ötgé veszélyei,

    kínai oltásról magyar professzor (válaszonline.hu)

     

     

     

     

     

  • Mi kinyitunk / Alexandra Pervulesko (2021. 01. 16. - 01. 27.)

    Mi kinyitunk / Alexandra Pervulesko (2021. 01. 16.)

    frissítés 2021. 01. 27. g7.hu (jan. 25.)

    Lengyelországban akár 20 ezer vendéglátóhely nyithatott ki a tilalom ellenére (jan. 17.?)

    "Akár 20 ezer vendéglátóhely is kinyithatott Lengyelországban múlt hétfő óta, miután meghosszabbították a kijárási korlátozásokat – írta az egyik legnagyobb lengyel hírportál, az Onet.plAz ellenszegülést a vendéglátósok érdekvédelmi szervezete is támogatja. Közleményükben azt írták, hogy különösen azoknak a helyeknek támogatják az újranyitását, amelyeket kihagytak az állami támogatási programokból. Lengyelországban nem iparági alapon, hanem egyedi kérelmekre adtak állami támogatást kis- és középvállalkozásoknak, és sokan maradtak segítség nélkül. Nagyjából 40 embernek adok munkát. Mindennap sír valaki közülük, hogy nem tudja fizetni az albérletet, a számlákat, és az ilyen emberi tényezők miatt döntöttünk az újranyitás mellett. Nem akarom, hogy bármi az én lelkemen száradjon Április és szeptember között több mint kétezer vendéglátóhely zárt be véglegesen Lengyelországban, és egy kutatás szerint minden ötödik helynek legfeljebb egy hónapra van elég tartaléka. “Így számos étteremnek az egyetlen megoldás a kinyitás, megkockáztatva a büntetéseket” – írta az Onet.pl. A vendéglátósok érdekvédelmi szervezete szerint az elmúlt héten előfordult, hogy a lengyel közegészségügyi szervezet egy nap alatt több mint 1300 ellenőrzést tartott rendőrökkel közösen az újranyitott helyeken. A büntetés felső határa 30 ezer zloty (2,4 millió forint)."

    még itt némi hír angolul: foreignpolicy.com, abcnews.go.com  (#OtwieraMY (We Are Opening) movement)

    Magyarország:

    Gerendai Károly: Észszerű szabályok mellett lehetővé kellene tenni az újranyitást (hang.hu) (nem túl érdekes)

    Negyedik napja tart az „unatkozó kamaszok” lázadása Hollandiában a kijárási tilalom miatt (hang.hu) "Az országban a második világháború óta nem vezettek be kijárási tilalmat, a döntés pedig negyven éve nem látott erőszakos tiltakozásba torkollt.." "Don Weenink szociológus ugyanakkor rámutatott, hogy a zavargások nem feltétlenül politikai motivációjú akciók. „Egy olyan tömeget látunk most, amely szerint a járvány elleni intézkedésekkel a kormány ki akarja terjeszteni az állami hatalmat. Őszintén hisznek benne, hogy a koronavírus csak azért van, hogy az embereket manipulálják és kontrollálják” – írta." "A szomszédos Belgiumban, vasárnapra tüntetést szerveznek a több hónapja életben korlátozó intézkedések ellen. A megmozdulásra mintegy 32 ezer főt várnak a szervezők.... belga belügyminiszter szerdán hangsúlyozta, hogy csak a helyi hatóságok által engedélyezett tüntetésekre kerülhet sor, legfeljebb 100 fő részvételével, a higiéniai szabályok szigorú betartása mellett."

     

     

     

     

     

    2021. 01. 16.:

    forrás: azonnali, die Presse, Index, DiningguideHeute.at, Mediaforras.com, Nachrichet.at

     

    Napi.hu. 2021. január 13.:

    "A lengyel vállalkozók elutasítják, hogy a kormány január végéig meghosszabbítja a nyitvatartási korlátozásokat, "Mi kinyitunk" jelszóval akkor is nyitni akarnak, ha ezért megbüntetik őket. Az első tiltakozókhoz most továbbiak csatlakoztak, bejelentve, hogy január 18-án legkésőbb megnyitják az eddig zárt helyeket. Vendéglők, szállodák, sportpályák, fodrászok, kozmetikusok jelezték, hogy elegük van a zárlatból. A lengyel médiában a napokban jelent meg egy hír, miszerint egy szálloda, ahol 300 vendég volt, arra hivatkozva nyitotta ki kaput, hogy sportrendezvényt, nevezetesen sakkversenyt rendeztek. A vállalkozók már elmentek a falig - panaszolják -, felemésztik őket a helységek bérleti díjai, a hiteltörlesztések, félnek a fizetésképtelenségtől és életük munkájának elvesztésétől. Nincs mit veszteniük, egyeseknek már a családtagjaikat is el kellett bocsátaniuk. A "lázadáshoz" jó alapot ad nekik, hogy nemrégiben a bíróság egy fodrász javára döntött, mondván, a zárlat érvénytelen, mivel rendeletben hírtette meg a kormány, ami alkotmányellenes. A vállalkozók szerint a társadalom őket támogatja.

    A szolgáltató vállalkozások tulajdonosai  "Mi kinyitunk" akciót hirdettek."

    Roadster.hu:

    "Továbbá abba is kapaszkodnak, hogy a lengyel bíróság eltörölteazt a 10 ezer zlotys (800 ezer forintos) bírságot, amit egy fodrászra szabtak ki, mert akkor is dolgozott, amikor a járványügyi intézkedések miatt zárva kellett volna legyen. A bírósági ítélet indoklásából kiderül, hogy az alkotmányos jogok és a szabadság nem korlátozhatók rendelettel, csakis természeti katasztrófa esetén."

    "Az osztrák sajtó tele volt a bizonyos Alexandra Pervulesko történetével: a linzi hölgy szintén a végsőkig elment, de amikor gyermeke létfenntartása került veszélybe, és már a barátaitól kellett segítséget kérnie, betelt a pohara. Hétfőn sokat sejtetően posztolta, hogy “Ma”, majd a törzsvendégei legnagyobb örömére bizony minden tiltás ellenére este kinyitotta Badcafé nevű helyét. Egészen fél óráig maradhatott zavartalan a Badcafé rendhagyó nyitása, hiszen jelentették a szabálysértés, és körülbelül 20 rendőr jelent meg a szűk utcában — ezzel blokkolták a vendégeket, akik nem tudták elhagyni a helyszínt. A tulajdonos hölgy most akár 30 000 eurós büntetésre számíthat, miközben az osztrák vendéglátósok közül sokan respektálják Alexandra Pervulesko bátor tettét. A precedens értékű történet nem maradt folytatás nélkül, a segítségre szoruló, és immár bísággal is sújtott hölgy törzsvendégei adománygyűjtésbe kezdtek a Badcafé és Pervulesko megmentésére."

    Videók "lokal geöffnet" keresésre youtube-on. (Már amit nem töröl le a szolgáltató. Magyar felirattal fb-on kering, de azt én bojkottálom.); Még németül: RTV Talk: Linzer "Wut-Wirtin" Alexandra Pervulesko, ittis...

    Fellázadtak az olasz vendéglátósok (index2021.01.15.)

    "Dögöljön meg a kormány! Ezt a jókívánságot nem mi mondjuk, hanem az olasz éttermesek a Libero nevű olasz napilap 2021. január 15-ei címoldalán, akik „Io apro” vagyis „Én kinyitok” felkiáltással szerveztek mozgalmat, és a ma este 6-kor ki is nyitnak Olaszország-szerte. A mozgalomhoz Mintegy ötvenezer vendéglátós, étterem- és bártulajdonos csatlakozott. A három hónapja tartó bezárások miatt jelentős bevételtől estek el, már nem tudják eltartani családjukat, lehetetlen helyzetbe kerültek, ezért úgy döntöttek, mozgalmat szerveznek, és lesz, ami lesz..."

    "Én kinyitok és csatlakozom a mozgalomhoz – mondja Maurizio Porta, a torinói Blues Cafe tulajdonosa egy videóban –, mert a kormány támogatása sajnos nem elég, ennünk pedig kell. Nem lopok, csak dolgozni szeretnék, ahogy a képviselőház előtt a politikusok köré zsúfolódó újságírók is teszik. A vírus nem attól terjed, hogy most kinyitunk, hiszen három hónapja zárva vagyunk, és továbbra is jelen van. A szabályokat természetesen betartjuk, viszont enni szeretnénk a családommal, és a költségeinket is fizetni kell, például a pénztárgépét, aminek használatára az állam kötelez, és amit sajnos nem dolgozva nem tudok fizetni.

    Az újranyitási mozgalmat Matteo Salvini korábbi miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, a Liga vezetője is támogatja.

    Az újranyitók természetesen tisztában vannak azzal, hogy a büntetést reszkírozzák: az egyik vendéglős szerint ez 280 euró."

    Ausztriában elindult a polgári engedetlenség! (forrás: Orvosok a tisztánlátásért)

    Ausztriában kinyitott ma (jan. 15.) több ezer üzlet és vendéglátóipari egység. Január 16.-ra pedig egy GIGANTIKUS tüntetést szerveznek Bécsbe a Hősök terére. A képlet egyszerű. Egyrészt az Osztrák Alkotmánybíróság már hónapokkal ezelőtt megállapította, hogy a osztrák kormány által hozott minden “lock-down” rendelkezés alkotmányellenes, amit a Kurz-féle kormány eddig valamiért figyelmen kívűl hagyott... Thousands march in Vienna against coronavirus restrictions - Reuters cikk a tüntetésről

    Felelet:

    Az olasz újranyitás nem sikerült ezen cikk szerint. (italy24news) A már jól tönkretett emberekből kevesen merték kockáztatni az őket végleg tönkretevő bírságot.

    Az igazmondó magyar kormánysajtó számára ez a három hír még három nap után sem létezik.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Mihály Ildikó: Az otthon tanulás (2024. 02. 05.)

    Mihály Ildikó: Az otthon tanulás (2024. 02. 05.) (2)

    https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-otthon-tanulas-gyakorlata-a-mult-a-jelen-es-a-jovo

    Mihály Ildikó: Az otthon tanulás gyakorlata; a múlt, a jelen – és a jövő?

    A 20. század utolsó évtizedeiben egyre több gyereket tanítottak otthon, s ez a tendencia az elmúlt néhány évben tovább erősödött. A tanulmány egyrészt körképet ad arról, hogy a világ különböző térségeiben milyen a home-schooling jogi szabályozása, másrészt részletesen elemzi, hogy milyen okok, szülői motivációk következtében terjedt el ismét ez a történelem korábbi szakaszaiban természetesnek mondható jelenség. Az elemzés szerint az okok között nagy súllyal esik latba az iskola agresszióval, erőszakkal teli légköre és a tömegoktatás alacsony hatékonysága.

    A művészet, a tudomány és a politika szereplőinek példái nyomán régóta mindenki előtt ismert a házitanítók és -nevelők személye és szerepe a gyermekek nevelésében. Olyan iskolázott fiatal férfiakról és nőkről van szó, akik rövidebb-hosszabb időn keresztül egy-egy gazdag család gyermekeinek oktatására és nevelésére vállalkoztak. Házitanító volt például Vörösmarty Mihály – a Perczel családnál –, nevelőnőként kezdték pályájukat a Brontë-nővérek, Charlotte, Emily és Anne, a később híres íróként ismertté vált angol papleányok. Otthon tanították például – egészen egyetemi tanulmányainak megkezdéséig – Alfred Nobelt, a közgazdász John Stuart Millt, s hasonlóképpen sok más ismert személyiség között a szociálantropológus Margaret Meadet, a Nobel-díjas Bertrand Russelt, a népszerű amerikai színműírót, Noel Cowardot, a „krimi királynőjének” tartott Agatha Christie-t és a világhírű hegedűművészt, Yehudi Menuhint is. Otthon tanították Hugonnai Vilmát, az első magyar orvosnőt is, és gyenge egészségi állapota miatt Weöres Sándor is magántanulóként tette le iskolai vizsgáit. Az irodalmi művek is megőrizték a házitanítók figuráit; sok más között Julien Sorel, Stendhal „Vörös és fekete” című regényének főhőse is ebben a minőségben került a tragikus végkifejlet első lépésének színterét jelentő de Renal-házba.

    Az otthoni tanulást azonban a 20. századdal kezdődően – még a gazdag arisztokrata és polgárcsaládok gyermekei esetében is – egyre inkább felváltotta a külső iskolába járatás, vagy elitkollégiumokba való beíratás gyakorlata; noha még sokáig ott maradtak a családoknál és részt vettek a nevelésben a gyerekeket különféle idegen nyelvekre tanító, külföldről hívott – fiatal vagy kevésbé fiatal – kisasszonyok. A 20. század második felétől aztán az otthoni tanulás – még az ilyen formában biztosított nyelvtanítás is – szinte teljesen eltűnt a pedagógiai gyakorlatból; a családok anyagi lehetőségei, illetve a megváltozott életmód és családszerkezet ugyanis egyre kevésbé tették lehetővé ezt a megoldást. A nevelési-oktatási intézmények viszont egyre több és nagyobb feladatokat vállaltak magukra, s az oktatás világméretű expanziója láttán akár az is hihető lett volna, hogy az oktatás végérvényesen kikerült a családi otthonok falai közül. Legfeljebb néhány olyan példa emlékeztetett a régmúlt idők otthontanulási gyakorlatára, amelyek azt mutatták: egynémely kivételes tehetségű gyerekeknek szüleik otthon tanították meg a tananyagot, hogy így – magántanulóként – több idejük maradjon sajátos képességeik kibontakoztatására.[1]

    A várakozások ellenére azonban a 20. század utolsó évtizedei során a szakmai és a közfigyelem ismét a gyerekek otthoni tanulásának kérdésére irányult. Elsősorban a házi feladatok elkészítésének kötelezettségei kapcsán került egyre gyakrabban szóba a szülők, a családok iskolai tanulmányok alatt sem szűnő felelőssége[2] a gyermekek tanulásával kapcsolatban; s miközben nemzetközi vizsgálatok sokasága foglalkozott a témával, több olyan vélemény is fórumot kapott, amely a házi feladatot is tulajdonképpen az iskolai curriculum részévé tette, illetve amely az iskoláktól ún. saját „házifeladat-politika” kidolgozását is elvárta. Érkeztek híradások ugyanakkor olyan megfigyelésekről is, amelyek arra utaltak, hogy sok családban már nem csupán elkészítik az iskolában kapott házi feladataikat a gyerekek, hanem az otthoni felkészülés folyamatába mind többször bekapcsolódnak – a szülők kérésére, a család finanszírozásával – szakképzett pedagógusok is; nemegyszer magukra vállalva a gyerek tantárgyi korrepetálásán kívül az iskola „egyéb” (nyelvoktatás, készségtárgyak stb.) mulasztásainak pótlását is. Sőt néhol már szinte intézményesült is az oktatási „árnyékgazdaság”[3] gyakorlata.

    Eközben az iskola tájáról sem csak jó hírek érkeztek és érkeznek. Sok problémát okoz ugyanis a gyerekek körében az erőszak[4], a gyermekközösségeken belül mind nagyobb szerephez jutnak a lelki terror különféle megnyilvánulási formái[5], és egyre több gondot okoznak a szülőknek, a gyerekeknek és a pedagógusoknak az iskola struktúrája, működése, valamint a tanulmányi nehézségek és kapcsolati kudarcok következtében kialakuló különféle szomatikus és pszichés betegségek.[6] Így szinte azon sem lehet csodálkozni, hogy az intézményes neveléssel-oktatással kapcsolatos társadalmi és szakmai pesszimizmus már-már világméreteket kezd ölteni.[7]

    Ráadásul külön témává nőtte ki magát az iskola biztonságának megannyi lehetséges problémája is.[8] Egyre több szakember kezdett ugyanis azzal foglalkozni, mit kell tennie, mit és hogyan tehet az iskola természeti katasztrófák – földrengés, árvíz stb. –, valamint emberi károkozás – vandalizmus, gyújtogatás és az egész iskolai közösséget veszélyeztető erőszakos bűncselekmények – esetén. Mert – így a szakemberek – ilyen esetekben az iskola felelőssége megvédeni a gyerekeket. Felkészült-e rá? Sorjáztak a megválaszolandó kérdések, amelyek mögött jól láthatóan megoldandó feladatok rejlenek. Miként lehet csökkenteni a gyerekek iskolai tartózkodásának biztonsági kockázatát? Hogyan lehet felszerelni megfelelő módon az iskolaépületeket egy-egy hirtelen beálló krízishelyzet kezelésére? Mi szükséges az iskolaépület, a tanterem, az iskola környezetének biztonságosabbá tételéhez, milyen beléptető rendszer, milyen megvilágítás stb.? Olyannyira, hogy immár több mint 30 esztendeje a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD külön programot indított a korszerű, minden igényt kielégítő iskolaépületek kialakítására.[9] A PEB-programként (Programme on Educational Building) ismertté vált kezdeményezés célkitűzései között már a fent említett biztonsági igények kielégítésének megvalósíthatósága is szerepelt. S hogy a szülők ráéreztek ezekre a gondokra, jelzik azok az intézkedések, amelyek többségét a szülők kényszerítették ki: egy amerikai szülőszervezet, a Schoolsafety például biztonságos átkelőhelyek kijelölését érte el az iskolák környékén, egy Schoolalert nevű civil szerveződés pedig kidolgozta és az iskola tantestületével is elfogadtatta a legkülönbözőbb vészhelyzetek esetén szükséges szülői tájékoztatás lebonyolítását.

    Az oktatás expanziójának ellenreakciójaként tehát mind gyakrabban találkozni lehet olyan folyamatokkal is, amelyek akár az intézmények szerepének bizonyos mértékű megkérdőjelezéseként is értékelhetők: ezek egyike a gyerekek otthoni tanításának az utóbbi időben ismét tapasztalható terjedése.

    Az otthoni tanulás (home-schooling) mai gyakorlata

    Nem sorolhatók ide azok az esetek, amelyek során egy-egy magasan kvalifikált szülő, legtöbbször valamilyen tudományos tétel igazolása érdekében úgy dönt, hogy maga foglalkozik saját gyermeke tanításával. Ezt tette – egyebek között – az amerikai dr. Glenn Doman, aki azt akarta bizonyítani, hogy már az egészen kicsi gyerekek is képesek megtanulni olvasni, és ezt az állítást saját, kétéves gyermekének példájával igazolta is; vagy az a svéd nyelvészprofesszor, Ragnhild Söderbergh, aki ugyanerre vállalkozott 28 hónapos kislányának eredményes és szakmailag is dokumentált olvasástanításával.[10] Az 1990-es évek óta azonban – elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, de másutt is – egyre több „átlagos család” is úgy dönt: nem engedi a gyermekét nyilvános iskolába járni, hanem otthon, saját maga fogja tanítani.

    Ezt a döntést a szülők természetesen csak olyan országokban hozhatják meg, ahol a törvények egyáltalán lehetővé teszik a tanköteles gyerekek otthoni tanítását. Ami az ENSZ emberi jogokról szóló deklarációját, valamint az emberi jogok európai konvencióját illeti, mindkettő hivatkozik ugyan az oktatáshoz való jogra, de azt egyik sem részletezi, hogy ezt a jogot milyen formában kell érvényesíteni. Az Amerikai Egyesült Államokban engedélyezik a gyermekek otthoni tanítását; a világ és Európa többi országának jelenlegi törvénykezési gyakorlata azonban igencsak eltérő módokon viszonyul ehhez a kérdéshez.[11]

    • Ausztrália, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Írország, Olaszország, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc, Új-Zéland és az Egyesült Királyság jogszabályai ezt már egyértelműen lehetővé teszik.
    • Ausztria korábban nem engedélyezte, de újabb szabályozással már lehetővé teszi.
    • Csak egyéni esetekben engedélyezi, egyébként jogszabályilag tiltja ezt a gyakorlatot Spanyolország, Hollandia, Görögország és Németország. (Ez utóbbi kapcsán érdemes emlékeztetni arra, hogy még 1920-ban, a weimari alkotmányban engedélyezték az otthoni tanítást, csak az 1980-as években szigorították meg az ilyen szülői kérések elbírálásának gyakorlatát.)

    E meghatározó jelentőségű különbségek ellenére a nemzetközi szervezetek[12] mind többet foglalkoznak az otthoni tanítás terjedésével; olyannyira, hogy például Amerikában már külön kutatóintézetet[13] is létrehoztak ezzel a céllal, és komoly tapasztalatokat is szereztek az otthoni tanítás szakmai következményeinek értékelésében. Sőt, olyan kutatásokról[14] is tudunk, amelyek több ország otthontanítási gyakorlatát áttekintve már általánosítható érvényű megállapítások megfogalmazását is lehetővé tették. Szinte mindenütt úgy látják, hogy az otthoni tanításnak rengeteg módja van attól függően, ki, hol és miért döntött e lehetőség igénybevétele mellett.

    E sokféleség ellenére is meg lehet azonban fogalmazni az otthoni tanítás néhány fontos jellemzőjét. Otthoni tanításról tehát akkor beszélünk – fogalmazza meg egy enciklopédia[15] –, amikor a szülők maguk tanítják gyermeküket otthonukban ahelyett, hogy hagyományos állami vagy magániskolába íratnák őket. Ezzel a fogalommal egyenértékűként használják még a szakirodalomban a home-based education kifejezést is[16], amelyet egyik-másik szakíró az „oktatás másképpen” (Education Otherwise[17]) gyűjtőfogalma alá rendel. Egyéb megfogalmazások szívesen alkalmazzák még az otthoni tanításra – ugyancsak gyűjtőfogalomként – azalternatív oktatás egyik formája, esetleg az atipikus oktatás megjelölést is.[18]

    Az otthoni tanítás melletti döntés indokai

    Gyakran azért döntenek e lehetőség igénybevétele mellett a szülők, mert az iskola nagyon nagy távolságravan az otthontól, s félnek attól, hogy a sok utaz(tat)ás megterhelő lenne a gyerek vagy túlságosan költség- és időigényes a család számára. Kanada, Új-Zéland és Norvégia vidéki környezetben élő családjai ezért gyakran tanítják otthon a gyerekeket, különösen akkor, ha az anya legalább érettségizett. (Norvégiában meg éppen azért nőtt meg számottevően az utóbbi időben az otthoni tanítást vállaló családok száma, mert – a gyermeklétszám csökkenésére hivatkozva – sok kistelepülési iskolát bezártak, és a gyerekeket távolabbi városok iskolájába irányították; ezt azonban a szülők nem vállalták.)

    Az iskolalátogatás egyéb terhei is riasztanak sok, elsősorban kisgyermekes szülőt. Amikor például Norvégiában a kötelező beiskolázás kezdetét a korábban megszokott 7 éves korról 6 éves korra tették, sok család ellenezte ezt, és a gyerekek iskolába járatásának elutasítása mellett döntött. Gyakran féltik a szülők a gyereket az iskolától, mert különféle veszélyeket látnak a formális iskolai környezetben. Sokszorosára növeli ezt az aggodalmat az utóbbi időben az iskolákban tapasztalható megannyi erőszakos cselekmény, a különféle, egészséget károsító iskolai ártalmak, még inkább a lelki terror – a bullying – jelenség megállíthatatlannak tűnő terjedése. Legalább ugyanekkora szerepe van az otthoni tanítás vállalásában a gyermeki közösséget súlyosan veszélyeztető kábítószer-fogyasztás fenyegetéseinek is. (Az Amerikai Egyesült Államokban 1993-ban végzett felmérés[19] szerint ugyanis a szülők elsősorban azt várták el az iskolától, hogy gyermeküknek biztonságot adjon; már akkor, több mint egy évtizede, kifejezetten az erőszakos cselekmények és a kábítószerek hiányát értve a biztonság alatt.) Nemegyszer a gyerekcsavargásának, az iskolai foglalkozásokról való lógásának megelőzése, illetve megakadályozása érdekében vállalják magukra a szülők az otthoni oktatást. Bizonyos fogyatékosságok esetén – amikor például problémát jelent a gyerek közlekedésének és iskolán belüli mozgásának megoldása – is gyakran ezt a megoldást választják a szülők, mint ahogy kézenfekvőnek tűnik – akár átmenetileg, akár véglegesen – a tartósan beteg, kortársai közé nem engedhető gyerek tanulmányi kötelezettségeinek teljesítése érdekében is.

    Igen gyakran vallási okok miatt maradnak távol a gyerekek az iskolai közösségektől; sok nagyon vallásos szülő úgy ítéli meg, hogy az iskolai közösség veszélyeztetné gyermekeinek a saját – nemegyszer az általános kultúrától valamiben eltérő – vallási normák szerinti nevelését, illetve a vallási előírások betartását, ezért inkább maga foglalkozik velük.

    Az egyik hivatkozott közlemény szerzője[20] összefoglalóan két kategória szerint különítette el az otthoni tanítás híveit: az egyik szülői kategóriában elsősorban az ideológiai, a másikban pedig a pedagógiaiszempontok érvényesülését emelte ki. Az ideológiai kategóriába sorolta a nagyon vallásos, illetve az ún.New Age-szemléletű szülőket; ez utóbbiak közé azok a szélsőségesen modern gondolkodású szülők számítanak, akik többnyire egy általános pedagógiai pesszimizmus miatt nem tekintik az iskolát sem a – legalábbis általuk fontosnak tartott – tudás átadására, sem a felnőtté válás előkészítésére, sem a gyermek szocializálására alkalmas intézménynek. A pedagógiai szemléletű elutasító családok elsősorban az iskola szociális és kapcsolati lehetőségeivel, az általa kialakított pedagógiai környezettel elégedetlenek, mondván, hogy az ilyesfajta intézményi struktúrák eleve alkalmatlanok a gyereket fenyegető számtalan negatív hatás kivédésre. S az esetek hozzávetőleg egy százalékában a családok az iskolába járás elutasítását gyermekükiskolafóbiájának tudomásulvételével vagy saját korábbi rossz tapasztalataikkal is indokolják.[21] Újabban mind gyakrabban hallani azt az érvelést is, hogy a számítógép-használat terjedése jócskán megnövelte az otthoni tanítás lehetőségeit, és ez sok, korábban habozó szülőt a nemrég még kockázatosnak tartott tanítói szerep vállalására bátorított.[22] Annál is inkább, mert egyre elterjedtebb, hogy a számítógép adta lehetőségeken kívül szinte minden szülőnek igénybe vehető szakmai kapaszkodót kínálnak a nevelési szándékú tévéműsorok, rádióprogramok és az ilyen célú szolgáltatásokat ajánló könyvtárak is.

    De vajon kik azok a szülők, akik manapság önszántukból vállalkoznak erre a nem könnyű feladatra? Milyen emberek, lehet-e valamilyen közös tulajdonsággal jellemezni őket? Ez a kérdés – nyilván – az amerikai kutatókat is foglalkoztatta, mert például a már többször is hivatkozott M. Mayberry[23] megpróbálta tipizálni legalább az átlagos otthon tanító amerikai családokat. Eközben arra a megállapításra jutott, hogy a tipikus otthon tanító család leginkább fehér (adatai szerint elenyésző az otthoni tanításra vállalkozó színes bőrű családok száma), keresztény és többnyire templomjáró is. Nyilvánvalóan a többségnél jobban – többnyire felsőfokon – képzett tagokból áll, vidéki környezetben vagy kisvárosokban lakik, az apa munkában áll, a jövedelme elegendő ahhoz, hogy a család nélkülözni tudja a feleség lehetséges keresetét is; akiknek azonban – a közhiedelemmel ellentétben – csupán egynegyede rendelkezik valamilyen pedagógiai képesítéssel. A többi otthon tanító családanya valamilyen más területen szerzett diplomát. Ez viszont arra figyelmeztet, hogy gyermeke tanítása során – szakmai szempontból – feltételezhetően valamilyen segítségre szorul(hat).

    Szerencsére a szülők többsége ma már nem érzi, nem is érezheti úgy, hogy az állam magára hagyná ezzel a feladattal. Mind több országban szervezett segítséget kapnak a szülők a munkájukhoz. A brit oktatási rendszer kifejezetten a helyi oktatási hatóságokra (LEA) bízza a gyermekek otthoni tanításának ellenőrzésén kívül az erre vállalkozó családok szakmai támogatását is. (Ez leggyakrabban oktatási segédanyagok és tanácsok közvetlen juttatásában mutatkozik meg.) Az Ír Köztársaságban ugyanezt a feladatot a Home Education Network által összefogott támogatócsoport látja el. De – főleg az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában – működik egy olyan, ma már hálózattá terjeszkedett szolgáltatás is[24], amelyet mégCharlotte Mason[25] hozott létre több mint 100 évvel ezelőtt, s amely ma már kifejezetten az otthoni tanítást vállaló szülők módszertani segítését szolgálja. (Ez a szervezet gondozza egyébként az 1890 óta folyamatosan megjelenő, kifejezetten a tanító anyák számára összeállított Parents Review című kiadvány rendszeresen megjelenő számait. Ugyanilyen szándékkal jelentetik meg – immáron két évtizede, ugyancsak Amerikában – a Home Education Magazint is.) Arról nem beszélve, milyen óriási lehetőségeket nyújt nekik a számítógép, főleg az internet! Weboldalak ezrei, a hozzájuk kapcsolódó legkülönfélébb linkekkel együtt vállalkoznak arra, hogy akár on-line segítséget is nyújtsanak a hozzájuk fordulóknak. Eközben pedig már sok helyen – főleg Amerikában – azt is látjuk, hogy az otthon tanító szülők egyfajta érdekképviseletet is létrehoztak; ezt vállalja magára például az Észak-Dakotában működtetett Home-School Legal Defense Association, egy másik amerikai államban a Georgia Home Education[26] Association vagy éppen a wisconsini Parents’ Association.

    De a legtöbb és legkövetkezetesebb szakmai és módszertani segítséget a szülők – bármilyen ok miatt is döntöttek gyermekük otthoni tanítása mellett – attól a John Holttól kapják, aki a nagy vihart kavart Iskolai kudarcok című, hozzánk ugyan csak több évtizedes késéssel eljutott könyvének a megírása után teljesen elfordult az intézményes nevelés pedagógiájától, és további munkásságát – egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig – az otthoni tanítás, illetve az informális tanulás módszertani kérdéseinek szentelte.[27] Művei ma is – húsz évvel halála után – változatlanul termékenyítőleg hatnak az otthoni, családi körben végzett oktatás iránt elkötelezettek gondolkodásmódjára, módszertani kultúrájára.

    Ha viszont szóba hoztuk a szülők számára elérhető segítség intézményesen és szakmailag biztosított lehetőségeit, ne feledkezzünk meg arról sem, amit – legalábbis az amerikai szülők panaszai szerint – kívánságaik ellenére nem kapnak meg! Az otthon tanító szülők nem kapnak ingyenes számítógépet (holott az iskolák ott nagyon jól el vannak látva a legkorszerűbb információs-kommunikációs eszközökkel), nem kapnak könyvvásárlási kedvezményeket (holott az iskolák többségében kitűnően felszerelt könyvtárak segítik az oktatómunkát), sem ingyenességet a tömegközlekedési eszközök használatára (miközben a diákok nagy többsége számára az iskolába eljutás ingyenes). Mindezeket azért nehezményezik, mert ők – mint mondják – gyermekük otthoni tanításával az állami intézményrendszert tehermentesítik.

    Beváltja-e a home-schooling a hozzá fűzött reményeket?

    Akármelyik idevágó szakmai közleményt vesszük is kézbe, szerzőik természetesen feltették ezt a kérdést is, és a rá adott válasz kivétel nélkül: igen. Állításukat igyekeztek szakmai érvekkel is igazolni.

    Felhívták[28] például a figyelmet arra, hogy míg az osztálytermi munka során túlnyomórészt egyoldalú a kommunikáció, az egy, esetleg két gyereket tanító szülők esetében ilyen egyoldalúságra csak nagyon ritkán kerül sor; ott szinte folyamatosan mindkét irányból érkezik az információ. Aztán arra is, hogy míg az iskolai osztályok, tanulócsoportok jobbára életkorok alapján szerveződnek, és ezek az egy-egy életkoron belüli tanulóközösségek meglehetősen uniformizálnak, addig a saját gyermekét tanító szülő ezt a csapdát is elkerüli. Mint ahogy elkerüli a nagyobb létszámú közösségeken belüli szegregáció veszélyeit is. Nem beszélve arról – érvelt tovább a szakíró –, hogy az otthoni tanítás eredményességéhez (is) mennyire szükség van a tanuló önfegyelmére, önirányítására és összpontosítására (különösen azért, mert itt a szülő figyelme nem oszlik meg egyszerre több tanuló között); ha pedig ehhez már kisgyermekként, a folyamatos és direkt szülői irányítás hatására hozzászokik, a későbbiek során nagyon jó eredményekre hivatott.

    A vizsgálatok során tapasztalt pedagógiai hatékonyság magyarázatában természetesen egyéb előnyökről is szó esett. Például arról, hogy ez a fajta tanulás valóban személyre szabott, rugalmasan igazodik a tanulóhoz, a gyerekek elkerülik a rossz tapasztalatokat, a jellegzetesnek mondható iskolai ártalmakat, az iskolai közösségekben tapasztalható esetleges szexizmus (!) különféle csapdáit, valamint a kortársi közösség gyakran elkerülhetetlen zsarnokoskodásait is. (Olyan vélemény is hangot kapott[29], mely szerint az otthon tanuló gyerek eleve nem kerülhet társaival „függő helyzetbe”. Ezzel az állítással egyébként a szerző az ismert pszichológus, Bronfenbrenner véleményét kívánta megcáfolni.) Azt is többen hangsúlyozták, hogy a lényegénél fogva autoritárius iskolánál sokkal alkalmasabb a demokratikus családi légkör a gyermeki fejlődés szempontjából oly meghatározó jelentőségű bizalomépítésre és a valódi együttműködés megtapasztalására. Otthoni tanításkor több idő jut egy-egy gyerekre; mindezek az előnyök érvényesülnek az érintett gyerekek iskolába járó társaikénál jóval nagyobb tárgyi tudásában[30] és – bármily meglepő – gyermek- és felnőttkori jobb szociális képességeiben.[31] (Ami az első állítást illeti, helyességét azok az amerikai felmérések is igazolni látszanak, amelyek szerint újabban a különféle tanulmányi versenyek helyezettjei között is egyre több a „home-schooler” gyerek. Ami pedig a második állításra vonatkozik, arra a home-schoolerek ugyancsak megfigyelt szociális érzékenysége és a hasonló társadalmi helyzetű társaikénál jóval nagyobb szociális participációs hajlandósága a bizonyíték.)[32]

    Mit és hogyan tanít(s)anak a szülők a gyermekeiknek?

    Franciaországban például szigorúan ragaszkodniuk kell az érvényben lévő tantervi előírásokhoz. Az otthon tanuló gyerekeknek is ugyanúgy tanulniuk kell a francia nyelvet és irodalmat, a francia kultúrát, a matematikát, az idegen nyelvet, a történelmet, a földrajzot, a különféle természettudományos és művészeti tárgyakat, mint a nyilvános iskolák tanulóinak, és rendszeresen részt kell venniük az életkoruknak megfelelő sportfoglalkozásokon is. (Az otthon tanuló gyerekeknek, amint a módszertani szakemberek javasolják, éppen a testnevelés és a sportfoglalkozások jelent(het)ik a folyamatos lehetőséget a kapcsolattartásra kortársakkal, illetve más gyerekekkel.)

    Nagy-Britanniában – mint már jeleztem – a területi oktatási hatóságok feladata a szülők szervezett szakmai segítése és az otthoni tanulmányi munka ellenőrzése. (Erre az időközönként kötelezően beiktatott vizsgák újabb alkalmakat is adnak.) Az itteni szabályok előírják, hogy a szülőknek biztosítaniuk kell gyermekük számára a rendszeres gyerektársaságot, és általában a közvetlen családi kapcsolatokon kívüli társas élményeket is. A brit pedagógiai közvélemény és a tanárok is elégedettek az otthoni tanítás eddigi tapasztalataival.

    Az Amerikai Egyesült Államok előírásai szerint a szülőnek tanévenként legalább 180 tanítási napot és napi 4 (kontakt)órányi közös foglalkozást kell biztosítania gyermeke számára. A tananyag itt is megegyezik a nyilvános iskolákban tanítottakkal; tudásáról a gyereknek vizsgán kell számot adnia a 3., az 5., a 7., a 9., valamint a 11. tanévben. A szülőnek évente legalább két alkalommal fel kell keresnie a tananyagra vonatkozó információkért a körzete szerint kijelölt intézményt, ahol az otthoni oktatáshoz szükséges szakmai segítséget többnyire kézikönyvek, különféle kiadványok formájában kapja meg, de gyakran részt vesz egy-egy fontosabb témával foglalkozó szakmai konferencián, módszertani szemináriumon is.Norvégiában[33] az otthonok falai közötti iskoláztatás segítése és ellenőrzése ugyancsak a helyi oktatási hatóságok feladata. A szakemberek, különösen a nyilvános iskolákban tanító pedagógusok azonban az ezt lehetővé tevő jogszabály hatálybalépése utáni első években bevallottan nem szívesen tettek eleget a rájuk bízott feladatoknak; azóta természetesen ezen az ellenérzésen már túljutottak.

    *

    Mivel a gyerekek otthoni tanítása sokkal gyakoribb kisiskoláskorukban, mint később, megfigyelhető, hogy a szülők felkészítésének programjai inkább a közismereti tananyaggal, azon belül főleg az első néhány osztály tananyagával foglalkoznak. Jóval kevesebb az otthon tanuló középiskolás, még ennél is kisebb a családon belül tanított felső középiskolai korosztályhoz tartozók száma. Olyan példával, esetleírással azonban sehol nem találkoztam, ahol egy-egy gyermek szakmai képzését biztosította volna valamelyik szülő. Pedig a mesterségek, a szakmai ismeretek családon belüli átadásának még gazdagabb történelmi hagyományai vannak, mint a közismeretek otthoni megtanításának. Valószínűleg ezt a hiányosságot szeretné kiküszöbölni az Európai Unió is azzal, hogy a szakképzés megújítását célzó Leonardo da Vinci-pályázatok 2005/2006-ra kiírt prioritásai közé bevette a szakmai ismeretek családon belüli továbbadására vonatkozó kezdeményezéseket is.

    Vajon érkeztek-e ilyen pályamunkák is a bírálóbizottság elé? És egyáltalán: sikerül-e ezt a szép hagyományt valamiképpen újraéleszteni?

    1.      ^ Ezt tette például Polgár László, a három sakkfenomén édesapja is, aki az otthoni tanítás terén szerzett tapasztalatairól beszámolt a Farkas Endrével közösen készített Nevelj zsenit című könyvében (Interart, 1989).

    2.      ^ Lásd Beszéljünk a házi feladatról! Új Pedagógiai Szemle, 2003. 9. sz. 

    3.      ^ Lásd Tanulás „árnyékban”, avagy az oktatási második gazdaság működése. Új Pedagógiai Szemle, 2004. 4. sz. 

    4.      ^ Lásd Erőszak az iskolában. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 4. sz. 

    5.      ^ Lásd Az iskolai terror természetrajza. Új Pedagógiai Szemle, 2003. 9. sz. 

    6.      ^ Lásd Diagnózis az iskoláról. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 2. sz. 

    7.      ^ Lásd Az oktatás alkonya? Vagy a nevelés vége? Új Pedagógiai Szemle, 2005. 11. sz. 

    8.      ^ Lásd „Lessons in Danger.” International Conference on School Safety. 2003, Párizs. 

    9.      ^ Lásd Program a korszerű, kényelmes és hatékony iskolaépületekért. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 12. sz. 

    10.    ^ Mindkét példával kapcsolatban lásd Rachel Cohen munkáit, aki a korai olvasástanítás elkötelezettje. Új Pedagógiai Szemle, 2001. 11. sz. 

    11.    ^ Amanda Petrie: Home Education in Europe and the Implementation of Changes to the Law. International Review of Education, 2001. September. 

    12.    ^ Lásd például Eurydice: Private education in the European Union 2000. 

    13.    ^ National Home Education Research Institute 2001. 

    14.    ^ Roland Meighan: Home-based Education Effectiveness Research and Some of its Implications. Educational Review, 1995. 3. sz.

    15.    ^ Encyclopedia of Education. Second Edition 2003. Editor in Chief: James W. Guthrie.

    16.    ^ Lásd Julia Webb: The Outcomes of Home-based Education: employment and other issues. Educational Review, 1989. 2. sz. Special Issue: „Parents and Education”.

    17.    ^ Lásd S. Lowden: Education Otherwise. Educational Review, 1989. 2. sz. 

    18.    ^ Christian W. Beck: Home-Schooling and Future Education in Norway. European Education.Issues and studies, 2002. 2 sz. 

    19.    ^ David N. Plank: Understanding Demand for Schooling. Lásd Az oktatás jövője – a jövő oktatása. Új Pedagógiai Szemle, 2006. 4. sz.

    20.    ^ M. Mayberry: Home-based Education in the USA: demographics, motivations and educational implications. Educational Review, 1995. 3. sz.

    21.    ^ Patricia Knox: Home-based Education: an alternative approach to „school phobia”. Edcational Review, 1989. 2. sz. Special Issues.

    22.    ^ Lásd International Review of Education, 2001. Sept. 

    23.    ^ Lásd Educational Review, 1989. 2. sz. 

    24.    ^ World-wide Education Service of the Parents’ National Education Union. 

    25.    ^ 1842–1927. 

    26.    ^ Iskolai kudarcok. Stratégiák gyermekeknek és tanároknak azon kudarcok elkerülésére, amelyek fő oka a kudarctól való félelem. Fordította: Kállai Tibor. Gondolat Kiadó, 1991.

    27.    ^ Teach your Own (Taníts magad!) 1982; The Underachievable School (A teljesítésre képtelen iskola) 2005. 

    28.    ^ Roland Meighan: Home-based Education. Effectiveness Research and Some of its Implications. Educational Review, 1995. 3. sz

    29.    ^ Raymond Moore, cím nélkül.     

    30.    ^ IDEC-konferencia Tokióban 2000.

    31.    ^ Julia Webb, Educational Review, 1989. 2. sz.

    32.    ^ Catharine Luke: Home Schooling: Learning from Dissent. Canadian Journal of Educational Administration and Policy, 2003. 4. sz.

    33.    ^ Christian W. Beck: Home Schooling and Future Education in Norway. European Education, 2002. 2. sz.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    .

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     



  • Műtrágya (2021. 11. 29.)

    Műtrágya (2021. 11. 29.)

    Felelet

    Ha a kormány által szidott "Bige László milliárdos" tényleg megemelte bárhogyan a műtrágya árát, azzal a magyar népnek jót tett, feltéve hogy legalább kicsit csökkent ezzel a műtrágyafelhasználás. Mivel az megmérgezi az élelmet, az állatokat, tejet, húst, a földet, vizeket, az országot.

    Ugyanakkor a kormány bátran "szembemegy Brüsszellel", megvédi a méheket is kiirtó legveszélyesebb szereket a betiltástól.

    Amúgy, ha évek óta kartell van itthon, miért nem intézkedett a kormány? A sok-sok állami szerv? A "kétharmad"? A "szakértelem" (lásd egykor SZDSZ)? A "jobban teljesítő" ország? Miért nem lehet külföldről megvenni? Mindent külföldről veszünk, csak ezt nem lehet?

    Ha jól tudom, Székelyföld magyar fővárosát, Marosvásárhelyet mérgezi évtizedek óta nagyon súlyosan Európa egyetlen óriási műtrágyagyára.

    Mit tehetne a kormány?

    Leállni országosan a műtrágyázással.

    Bojkottálni az erdélyi gyár termékeit, sőt a termékeiket felhasználó lánc további résztvevőit is.

    Megkérni Bukarestet a gyár bezárására, támogatva bárhogy a tervet.

    Vagy felvásárolni a svájci tulajdonostól és utána bezárni, ezzel legalább egy időre megmenteni Marosvásárhelyet a ráktól és a robbanásveszélytől.

     

     frissítés:

    "Bige László az agrárminiszternek, a pétisó ára tíz évig csökkent, nem nőtt" napi.hu (dec. 1.)

     

     

     

  • Napenergia - háztetőn vagy szántóföldön? (2021. 03. 28.)

    Napenergia - háztetőn vagy szántóföldön? (2021. 03. 28.)

    2021. március 24. Magyar Nemzet cikk: Új szabályozás érkezik a háztáji napelemekhez

    érdekesebb részletek:

    - Júliustól választaniuk kell a háztáji napelemek tulajdonosainak, hogy a szaldós elszámolást választják, és lemondanak az állami támogatásról, vagy a bruttó elszámolással a kötelező átvételi ártól esnek el.

    - Egy optimális rendszer szaldó elszámolással 10-12 év alatt térül meg támogatás nélkül, bruttó elszámolással pedig 16-18 év alatt, ami az ötvenszázalékos támogatással 8-9 évre csökkenthető

    - A háztartási méretű napelemek teljesítőképessége a 2015-ös 128 MW-ról 2020. szeptember végére 640 MW-ra növekedett

    - 79 681 háztáji kiserőművet tartott nyilván, amelyek közül 65 140-et természetes személyek telepítettek

    - a háztartási méret (50 kW) feletti naperőműveknél: a beépített kapacitásuk az elmúlt öt évben ötvenszeresére nőtt, 25 MW-ról 1208 MW-re

     

    'Felelet':

    1: A szakemberek és a sajtó egyöntetűen támadta mindig a napenergiát, hogy kiegyensúlyozatlan, összeomlik majd miatta az energiaellátás.

    2: Soha meg se említették azt az egyszerű módszert, hogy a fogyasztást, a háztartási gépek bekapcsolását az aktuális (napszak, napsütés, szél) áramdíj szerint (az éjszakai áram vagy a nagy ipari fogyasztók lekapcsolásához hasonlóan) könnyen lehetne szabályozni.

    3: Más európai országokhoz képest nálunk nem támogatták a házi energiatermelést. Még Románia is előttünk járt melegvizes rendszerek támogatásával!

    4: Az utóbbi öt évben a nagy cégek átvették a vezetést, és sorban épülnek az óriás naptelepek. Tehát, ha a milliárdosokat kell támogatni, már nincsenek szakmai aggodalmak.

    5: Az óriás telepek hátránya: A hálózati veszteség (nem a fogyasztás helyen keletkezik az áram), sérülékenység (a házi erőmű egy vezetékszakadás esetén is megmenti a családokat, a fagyasztóládákat), a haszon, a támogatás az állampolgárok kezéből máshova kerül és az értékes földterületek, szántóföldek megszűnnek, rosszabb esetben gyomtalanítás miatt még folyamatosan mérgezik is őket.

    6: A lakossági használatot is át kéne gondolni: A legalább 50 éve településeinket elcsúfító légvezetékek, távközlési légkábelek, trafók, csúf oszlopok, ronda és vakító, rosszfényű köztéri is magán illetve reklám lámpák, villogó mozgó fények, reklámtáblák, fali és óriásreklámok, közlekedési lámpák, oszloperdők, közműdobozok, terelőoszlopok mellett a tetőket elcsúfító, esetleg kápráztató napelemek még tovább rontják élhetetlenné váló környezetünket.

     

     

  • Nebáncs.hu a járványról (2021. 04. 30.)

    Nebáncs.hu a járványról (2021. 04. 30.)

    Merre tart a hullám?

    Írta: B. Lajos – 2021. április 21

    részletek:

    2020 decembere. Sorsdöntő pillanat érkezett el, megjelentek az első oltások. Először Nagy-Britanniában kezdtek oltani a Pfizer-BioNTech oltóanyagával. Szinte az oltással egy időben megjelent a „brit mutáns”. Ez a változat többszörösen (4-5-10 szeresen) fertőzőbb, mint elődei.4 5 Milyen érdekes az egybeesés! Pont akkor jelenik meg és rohamosan terjedni kezd egy mutáns törzs, amikor elkezdenek oltani? Aztán felbukkant a dél-afrikai, majd a brazil mutáns. Ezek csak úgy előugrottak, mint nyulak a kalapból – és nem tudjuk, mennyi nyúl van még bent.

    Valójában az új mutációk felbukkanásai jó előre prognosztizálhatók. A jelenségről Geert Vanden Bossche beszél.10 11 (antigénbűn). A beoltottak nagy számban tünetmentes hordozóvá válhatnak, és terjeszthetik a kórt. Gyakorlatilag pont a hőn áhított nyájimmunitás ellen dolgoznak.

    Dr. Oana Mihaela Secară főorvosnő, aki egy covid osztályt vezet Romániában a következőt nyilatkozta: „Az oltás a vírus terjedéséhez vezet.

    Az első grafikonra, ami a „járvány” 2020. áprilisi kezdetétől indul, megállapíthatjuk, hogy Magyarországon nem volt első hullám. Szezonális jelenség zajlott le, pedig nagyon dolgoztak, hogy esetszámot gyártsanak, de minden erőlködés ellenére a járvány elmaradt. A második hullám volt valójában az első. A szigorú maszkviselés ellenére csak emelkedtek a számok. Nem védtek meg bennünket a maszkok.

    A lélegeztetőgépen kezelt betegek nagyjából 95%-a meghal.

    Az első hullám, mint ahogy azt már fentebb kiveséztük, nem volt hullám. A második erősebb volt, a harmadik pedig még erősebb. Ilyen a természetben nem fordul elő. A rendelkezésre álló adatok és információk alapján ki kell jelentenünk, hogy a harmadik hullám oltási hullám, pontosabban az oltásoknak köszönhető.

    amíg oltanak, addig igen magas halálozási adatok várhatók. Az oltási mellékhatások rizikócsoportját el fogjuk veszíteni. Természetesen mindegyiket covid halottnak fogják tekinteni. Amikor a kellő átoltottság meglesz, a beadott oltások száma lecsökken, majd abbamarad. A gyengébbek hamar elmennek, majd jön a génterápiás oltások mellékhatásának időszaka. A járványnak vége lesz. Az Isteni természet is besegít és jön a nyár, a meleg és a szezonális hatás is lecseng. Rengeteg betegségtípus fog felbukkanni, megszaporodni, amit már nem fognak a covid oltásokkal társítani.

    A jelenlegi politikai garnitúrából egy társaságnál látok némi fényt. Vagy a háttérhatalomhoz nem személyek, hanem székek kötődnek ezer szállal, s bárki beleül, szándéka ellenére idegenek szolgája lesz?

    Beadott_oltasok_szama_2020-03-04-2021-04-01.png

     

    video 27:48 hosszú (My name is Andrew Kaufman kezdetű...)

     

    Konkrétan a Pfizer oltóanyagról tudható, hogy már a tesztelés során az oltást követő egy hétben 40%-kal nőtt a Covid megbetegedések száma. Egy dán tanulmány szerint is, az első két hétben 40%-kal megnőtt a fertőzések aránya, olyan otthonokban is, ahol addig nem volt jelen a betegség.

    Az új oltások hatásmechanizmusuk tekintetében is eltérnek a hagyományos oltásoktól (kivétel a kínai SINOPHARM). Az oltás nem összehasonlítható egy szájon át bevitt élelmiszerrel. Egy oltásnál kiiktatásra kerülnek a természetes védelmi vonalaink. Az mRNS oltásoknál pedig egyfajta átprogramozás is történik. Ez egy olyan invazív beavatkozás, ami megfordíthatatlan. Egyszerű példával élve: ha a szájon át viszünk be valamit, amit szervezetünk ellenségként ismer fel, akkor jó esetben közvetlen reakcióval felöklendezzük, vagy széklettel kiürítjük. Az oltásokkal ellenben ami bejut, az benn marad.

    Az mRNS technológiát a 2002-ben Kínában felbukkant SARS vírus elleni vakcina kifejlesztésénél alkalmazták először. Ezek a kísérletek eljutottak az állatkísérletekig is, melyekben patkányokat és vadászgörényeket használtak fel.37 38 Erőteljes immunválaszt sikerült kiváltaniuk az mRNS oltásoknak, de az összes patkány elpusztult, a görények pedig májkárosodást szenvedtek. Az állatkísérleteket és az oltások fejlesztését leállították. A technológiát most leporolták, és immár újragondolva, az állatkísérleteket kihagyva, az embereken kezdték alkalmazni, „élesben”.

    egyedül a kínai SINOPHARM tekinthető etikai szempontból tiszta oltásnak. A Sputnik, AstraZeneca, Janssen a laboratóriumi fejlesztés és a gyártás során is használ magzati sejtvonalakat – a Pfizer, Moderna kizárólag a fejlesztés során.

    Mi is a baj ezekkel a sejtekkel? Először is, hogy elölt emberi magzatokból származnak. Tüdő, vese és egyéb szervekből származó sejteket, melyeket egy úgynevezett passzálásos technológiával bírnak újra és újra szaporodásra. A keletkezett sejtek elviekben nem tartalmaznak már a kiindulási alapot jelentő magzatból egy darabot sem, viszont egy genetikailag teljesen azonos sejt jön létre. Gyakorlatilag pontos mása az eredetinek. Így közvetett módon életben tartjuk azt a szövetmintát. Vannak kultúrák, ahol ez hullagyalázásnak számít. Ahol a gyártás során is használnak ilyen sejteket, ott óhatatlanul valamilyen mértékben belekerül az oltóanyagba is. Tökéletes tisztítás nem létezik. A véleményemet már többször leírtam ezen a médiumon: „Az újkori kannibalizmus egyik formája ez.”

    rdekességként hadd leplezzem le a Google, azon belül a YouTube irányelveiben1 található diszkriminatív szabályokat. Például: „Ne tegyél közzé olyan tartalmat a YouTube-on, amelyben az alábbiak bármelyike megtalálható:” „Arra vonatkozó állítás, hogy a COVID-19 elleni védőoltás magzati szövetet tartalmaz” „Arra vonatkozó állítás, hogy valamely jóváhagyott COVID-19 elleni védőoltás az összetevők listáján nem szereplő anyagokat, például magzati eredetű biológiai anyagot (magzati szövetet vagy sejtvonalat) vagy állati eredetű termékeket tartalmaz.”

    Trump… legnagyobb „hiba, amit elkövethetett”, az volt, hogy a FED-et, az amerikai pénzkibocsátás jogát újra állami hatáskörbe helyezte40 (Kennedy is megpróbálta, ez volt a veszte).űÉs hogy a módszerekről is szót ejtsünk, még a választás illúzióját is megadták – Barabás vagy Jézus. Nagyjából így működnek a választások most is.

    Semmelweis történetét mindenki ismeri. De hogy jön ő ide? Hát úgy, hogy ő is egy krisztusi kálvárián ment keresztül, és a vége ugyanaz lett. Tanaiért a kor „farizeusai” – írástudói, orvosai, tudósai – kiátkozták, megvetették, majd megölték. Mindezek után fölemelték és piedesztára emelték azok, akik halálba küldték

    A torinói-lepel vizsgálatai alapján Jézus kaukázusi rasszhoz volt sorolható, a maga 180 cm-es magasságával, ami abban a korban meglehetősen magasnak számított, és akár előkelő származásra is utalhatott.

    Korunk istene a tudomány. Nem nehéz párhuzamot találni a farizeusokkal. Farizeusok = Tudomány. A tudomány oltárán nem létezik a lélek, nem létezik Isten, csak az anyag és a ráció. Az új szentháromság a tudomány, a hatalom és a pénz. Valójában ez maga az Ördög vagy az Antikrisztus.

    Számos példát lehetne kiragadni világunkból, Gandhitól Anthony de Mello atyáig. Sokat tanulhatunk belőlük, és általuk érthetjük meg ezt a korszakot, melyet a hinduk a Kali-juga korszakának neveznek. Az emberiség utolsó, és legromlottabb időszaka ez, amit a lelki sötétség, az erőszak és képmutatás jellemez.

    Az időszak végén általános kataklizma zajlik le, melynek során Visnu utolsó avatárája, Kalki elpusztítja a világot, és kezdetét veszi egy újabb ciklus a Szatja-jugával. A Szatja-juga a hinduizmus idő-körforgásában az első korszak, az aranykor, az igazság kora. Érdemes megfigyelni, hogy mennyire összecseng ez János Jelenések könyvének leírásával. Értelmezhetjük úgy is, hogy az emberiség visszatér egy olyan megtisztult állapotba, ami egy újrakezdés által valósul meg.

    Első körben egy olyan politikai rendszert kell bevezetni mindenhol, ahol folyamatosan fent lehet tartani a feszültséget. A mai demokrácia négyévenkéni választásokra alapuló rendszere mindenre jó, csak nyugodt, megszilárdított kormányzásra nem. Az egymással való acsarkodás, a harc a hatalomért, a világi javakért teljesen leköti az energiákat. Egyszerűen nem lehet józanul kormányozni. Egy ilyen rendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy a háttérben egyengessék a jövő autokráciáját.

    Első lépésként egy olyan pénzrendszert kell létrehozni, amit idővel könnyű leválasztani a stabil fedezetekről, mint a gazdaság vagy az arany. Ez a bankrendszer és a tőzsdék létrejöttével megtörtént. Az első két világháború a régi nagy uralkodóházak felszámolásával kezdődött. Ezzel lehetett megalapozni a demokráciákat. A régi uralkodóházaknak nem voltak evilági főnökeik, így nehéz lett volna behódoltatni őket, ezért veszniük kellett. A kommunizmus is egy próbálkozás volt, ami csak részsikert hozott. Nyugaton más szisztémával próbálkoztak. Ott egyfajta puha élet alakult ki, ami sokkal inkább befolyásolhatóbb, mint az erősen átideologizált kommunista rendszerek. Ez utóbbit meg kellett szüntetni. A bankrendszer, némi ügynöki segítséggel, sikeresen eladósította ezeket az országokat és be lehetett vezetni az irányított demokráciát. Elkezdődött a célirányos szabadrablás, mely fontos eleme volt a zűrzavar keltésének. Ezért nem tudott egyik volt kommunista országban sem hatalomra kerülni egy józan elit. A következő lépés az Európai Unió létrehozása volt. Tökéletes megoldás arra, hogy a nemzetek függetlenségét végleg megszüntessék, továbbá újabb konfliktusok forrását jelentse. Közben a független, önfenntartásra képes nemzeti ipart mindenhol megszüntették vagy kihelyezték idegen országokba, így az államok gazdasági szerepe gyakorlatilag megszűnt. Például Magyarország „beültető”, alacsony hozzáadott értéket előállító országnak lett besorolva, spanyol eperrel és uborkával, holland sertéssel és hagymával, stb. Az országok képtelenekké váltak a stratégiai értelemben vett független önellátásra. Kiszolgáltatottságuk révén, lobbierejük nagymértékben csökkent. A kialakult helyzetben értelmét vesztette az országok elleni háborúk indítása. Létrejött egy globális világ, aminek az optimális működtetéséhez egy Világkormány létrehozása vált szükségessé. Annak idején az ENSZ a különböző alegységeivel, mint pl. a WHO, UNESCO ezzel a szándékkal lett megalapítva.


     

     

     

  • Nem kell szégyenkeznünk (2021. 09. 19.)

    Nem kell szégyenkeznünk (2021. 09. 19.)

    'Felelet'

    Egy statisztika szerint elsők vagyunk azon országok között, melyek népe szerint a lezárások több kárt okoztak, mint hasznot.

    Ha a felmérés (itt: yougov.co.uk) igaz. (magyar cikk, penzcentrum.hu, Biró Attila, 2021. augusztus 24. itt)

    Azaz 42% szerint a kormány ártott nekünk a lezárásokkal, a "járványkezeléssel".

    Persze a választ leginkább az határozhatta meg, hogy hol mekkora lezárások voltak. (Talán ezért van hátrébb ebben a kérdésben Románia, ahol közben sokkal kevesebb ember hajlandó beoltatni magát. Ugyanezen felmérésben első Románia a másik kérdésben: "Az egészségügyi veszélyt a kormány túlbecsülte." Itt mi ötödikek vagyunk.

    Másfelől esetleg azért is lehetünk legelöl, mert talán nálunk tette tönkre a kormányzat a legtöbb kis családi önálló céget a járvány ürügyén (is), közben a multikat és milliárdosokat támogatva.

    A harmadik összetevő a kormány propagandájának színvonala, az adott nép általi hihetősége. (Nálunk zseniális, hiszen a valódi ellenzéket felszámolták, és elég jól álcázza magát a hatalom polgári-kereszténynek.)

    Biztos van más összetevő is...

     

    közvéleménykutatás_yougov.co.uk_Which_European_countries.jpg

     

     

    Más: Az oltásnál jobban véd a fertőzésen való átesés. (napi.hu-n, Szabó Dániel, 2021. augusztus 28.)

     

     

     

     

     

  • Népesedési fordulat lombikkal? (2020. 11. 24.)

    Népesedési fordulat lombikkal? - újságcikk alapján (2020. 11. 24.)

    Magyar Nemzet 2020. 10. 24. Lombik: áldás és békesség, Lovászy László "miniszteri biztos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa" írása alapján

    idézet:

    Nem kívánom sem a demográfiai - a bővülő családtámogatási lehetőségek mellett a hazai, elsősorban életmódból fakadó halálozási mutatók javításával és a lombikgyermekek növekvő számával már elérhető közelségbe kerülhet a népesedési fordulat is -, sem pedig az egészségügyi kérdésekre kitérni...

    Érdekes ez a cikk szempontjából lényegtelennek tűnő közbevetett mondat. Egyfelől beismeri, hogy 10 év alatt a fidesz nem tudta növelni a születések számát. Ugyanakkor a statisztika szerint az ezer főre vetített halálozási adat sem javult! És nem tudták hazacsalni a 400 ezer kimenekült magyart sem.

    Ami megdöbbentő, hogy lombikgyerekekkel akarja a magyar népességet megmenteni az elfogyástól. Szóba sem kerül, hogy miért nem születik elég gyerek, hogy az okokkal kéne törődni:

    mint például:

    - bürokratikus, családi gazdálkodás ellenes, korrupt környezet;

    - a gyerekek elvétele a családtól például a fidesz által bevezetett kötelező óvodával;

    - a szinte minden tevékenységhez szükséges és ösztönzött diplomaszerző, tanfolyamjárási kényszer okozta idő és energiaveszteség;

    - a lakásszerzés célú banki kamattartozások okozta munkahelymegőrzési, pénzszerzési stressz;

    - a fidesz alatt továbbnőtt (már falakat borító !) reklámok okozta munkahelymegőrzési, pénzszerzési stressz;

    - a folyamatos kampánymód (bevándorlók, vírus) okozta stressz;

    - a kórházi szülési eljárások okozta stressz, rossz anya-apa-gyerek kapcsolat, a szülési műtétek következményei;

    - a hivatalosan kiválónak minősülő budapesti csapvíz fogamzásgátlókkal és gyógyszermaradványokkal szennyezettsége, a jó vizek multiknak való fillérekért  kiárusítása;

    - az egészséges táplálkozás ellehetlenülése az Ángyán féle koncepció kidobásával, a multiknak (stratégiai parnerek) való kedvezéssel;

    - az örökbefogadás máig tartó bürokratikus lassúsága, sokszor embertelensége, a baba kínzása az időhúzással, helyezgetésekkel.

     

    A cikkíró mindezek átgondolása, javítása helyett méregdrága, bizonytalan, lelki és testi kínokkal járó, az apa és anya kilétét is elbizonytalanító eljárást erőltet. A megölt vagy felhasznált embriókon túl még rengeteg erkölcsi és praktikus gond van az eljárással.

    Például: Az orvos embrióválasztási joga, a sejtekkel való csereberélés, manipulálás veszélye, a ma még nem is ismert, vagy a már írásokban említett szülői lelki tényezőkbe való beavatkozás, az élet keletkezésének ismeretlen területére tévedés, az ismeretlen, akár rengeteg testvér jelenléte egy városban, testvérházasságok...

    A cikkből kiderült, hogy írója érintettként elfogult, és így érthető a véleménye, csak kevésbé hiteles.

    Persze az atombomba feltalálói is jóakaratú jószándékú tudósok voltak. Nem számítottak ilyen eredményre.

     

    Más.

    A cikk főleg Veres András püspök szavaira reagál, megadni kívánva a másik álláspontjának tiszteletben tartásának méltóságát, mint bevezetőjében írja. Ezért a püspökről csak így ír: és "püspök úréhoz hasonló alapvető félreértés" és "mindenkinek tartózkodnia kellene az elhamarkodott véleményalkotástól".

    Érdekes az is, hogy emberi jogi szakértőként nem érti a gyermekek azon jogát, hogy pl. ismerhessék szüleiket, legyenek szülei stb. Az meg nem igaz, hogy a kórházkapu inkubátorok az életet biztosítják. Talán inkább a lehetőséggel épp ráveszik az anyákat a gyermekeik eldobására. Széchenyi is hasonlóképp ír Önismeret c. könyvében a bölcsődékről, melyek épp kiváltják a könnyed gyermekeldobást: "lelenczház és krippe (bölcsőde) nemcsak egy baktát nem ér, sőt hogy alig van valami, sőt semmi sincs, mi az általános moralitást annyira megrontaná és betű szerint egész nemzeteket annyira inficiálna(fertőz), mint ilyféle intézmények"

     Más:

    A cikkből kiderül, hogy ma itthon a csecsemők 9%-a inkubátorban kezdi életét! Ez tragikus! Vajon miért van így? Vajon mi ennek az ára? Miért nem foglalkozik ezzel senki? Ez nem egyfajta tömegkínzás, a csecsemőké és szüleiké is?

    Ahogy Semmelweis idején három nőből kettőt megöltek a szülészeteken, míg a falusi bábáknál nagyságrenddel kevesebben haltak meg, talán ma is valami hasonló baj van? Ezt a szülők választják a gyermekeinknek, vagy az orvosok és a törvények?

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • New York: visszaveszik az oltatlanokat (2022. 11. 1.)

    New York: visszaveszik az oltatlanokat (2022. 11. 1.)

    Magyarjelen.hu:

    A New York-i legfelsőbb bíróság kimondta: minden dolgozót vissza kell venni, akit azért rúgtak ki, mert nem oltatta be magát
    Horváth Tamás - 2022. október 27., csütörtök

    Sőt, visszamenőleg az elmaradt fizetésüket is meg kell kapniuk.

    Valamiért mind a magyar kormánypárti média, mind a liberális-globalista világelit hazai üzenőfüzeteként működő ún. ellenzéki sajtó „elfelejtett” beszámolni arról a hírről, miszerint New York állam legfelsőbb bírósága hétfőn úgy döntött,

    a munkáltatóknak vissza kell venniük minden olyan munkavállalót, akit azért bocsájtottak el, mert nem volt hajlandó beoltatni magát a covid ellen.

    A Fox News cikkeszerint a határozat indoklásának fő pontja, hogy immáron tudományosan is bizonyítható:

    a védőoltás nem akadályozza meg az egyént a koronavírus elkapásában és továbbadásában.

    A bíróság döntése értelmében visszamenőleg az elmaradt fizetésüket is meg kell kapniuk a munkahelyükről kirúgott oltatlanoknak.

     

    Foxnews.com:

    New York Supreme Court reinstates all employees fired for being unvaccinated, orders backpay
    State Supreme Court found that being vaccinated 'does not' stop the spread of COVID-19.

    The court found Monday (okt. 24.) that "being vaccinated does not prevent an individual from contracting or transmitting COVID-19."

    A New York state Supreme Court ordered all New York City employees who were fired for not being vaccinated to be reinstated with back pay.

    Published

     

    Kuruc.info:

    Egy hír, ami nem járta be a hazai sajtót...
    Mégpedig egy olyan hír, amely igazság szerint kissé kellemetlen mind a kormánypárti, mind a balliberális politikai oldal számára. Ugyanis történetesen ebben (is) ugyanazt az álláspontot képviselték, amely röviden így foglalható össze: oltás, oltás, oltás.

    S most nézzük a magyar vonatkozásokat és levonható következtetéseket. Az oltásra kényszerítő, az oltatlanokat elbocsátással fenyegető kormányrendeletek arra az orvosszakértői állításra épültek, hogy az oltottak nem fertőznek, így az oltatlanok elkülönítésével vírus terjedése megállítható. Ezt az állítást sem tudományos vizsgálat, sem kutatási eredmény vagy egyéb szakvélemény, sem a vakcinagyártók tájékoztatója nem alapozta meg, az kizárólag az oltáslobbi “szakértőinek“ magánvéleményén alapult. Az áltudományos érv a gyakorlatban is hamar megbukott, ma már minden betegstatisztika egyértelműen mutatja, hogy az oltottság és a fertőzőképesség között nincs összefüggés. Erre hivatkozott New York állam legfelsőbb bírósága is a 2022. október 24-ei döntésében, amelyben az oltatlan munkavállalók keresetének adott helyt az állami intézményekkel szemben. Mivel a hivatkozott kormányrendeletek indokolásai nem létező tudományos tényeken alapultak, azok érvénytelenek. Ezért az annak következtében kárt szenvedett érintettek vonatkozásában az eredeti állapot helyreállításának lenne helye. Az igazságosság azt követeli, hogy a károsultak választhassanak: kérhetik a munkáltatótól a munkaviszony visszamenőleges hatályú helyreállítását, az arra az időszakra járó bér igénnyel együtt; vagy anyagi kártérítést kaphatnak.
    Ehelyett azt olvassuk, hogy Rusvai Miklós "víruskutató" szerint a koronavírus és a valószínűleg idén intenzívebb influenzajárvány elleni védekezés leghatásosabb módja az oltásokon kívül a maszkviselés, ami zárt térben és főként a tömegközlekedési eszközökön ajánlott... Nem unják még?
    Lantos János - Kuruc.info

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Olimpia, öttusa (2021. 11. 29.)

    Olimpia, öttusa (2021. 11. 29.)

    Mai apró újsághír (Magyar Nemzet), hogy megszűnik a lovaglást tartalmazó öttusa, helyette lesz más öttusa, lovaglás nélkül.

    Ugyanez az újság az öttusázók közül csak azzal készített riportot előzőleg, aki egyetért a megszüntetéssel. Szerintük a lovaglás drága és a fiatalok között nem divatos.

     

    Javaslat:

    Maradjon meg az öttusa azon sportolók részvételével, akiknek fontosabb a lovaglás, mint az olimpiai csillogás és az azzal járó pénz.

    Magyarország, mint lovas nemzet, kezdeményezzen és szervezzen európai, európai-ázsiai és nemzetközi versenyeket.

    Magyarország csak a hagyományos öttusát pénzelje itthon.

    A hazai lovaglásban, iskolai lovaglásban, lovardákban a drágító és a természettől eltávolító luxusokat nem szabad ösztönözni, se előírni. (Kötelező biztonsági elemek, nyelvtudás.)

    Magyarország ne vegyen részt az új sportággal az olimpián.

     

    További ötletek a téma kapcsán:

    Mivel a divatos "sportok" csak a maffiát, korrupciót és veszélyes drogok fejlesztését, használatát növelik, ezen sportokban Magyarország ne vegyen részt a nemzetközi bajnokságokon, Olimpián. Ilyen a futball.

    Rendezhetünk viszont alternatív nemzetközi mérkőzéseket vagy olimpiát, melyek lényege a reklámmentesség. Azaz a közvetítő TV-k se adhatnak az adott időszakban semmilyen reklámot.

    Az élsportolók fizetését maximálni kell, mint a 2010-es kormányzat elején egy rövid ideig az államilag fizetett vezetőkét, kettő millió forintban.