Egyházaink mellettünk állnak? (2021. 03. 13.)

Mi van most?

Míg a legsötétebb diktatúrákban, haláltáborokban is mindent megtettek azért, hogy illegálisan is az egyház, hit fontos szertartásait megtarthassák, most a védekezés és félelem jegyében a lélek dolgai lényegtelenné váltak. Marad a materializmus.

Bezárnak a templomok.

A lelkész örül, hogy végre nem kell kitennie magát a gyülekezetért. Nem az ő hibája immár, ha nem járnak az emberek templomba.

A pap megdicséri az otthonmaradó híveket, ezzel megdorgálva a misére érkezőket.

A papok nem vigasztalják a betegeket, haldoklókat.

Elmaradnak, vagy nevetségessé, korlátozottá válnak esküvők, temetések.

Nem védik meg az időseket se a maszkviselés okozta lelki testi megbetegedéstől.

Persze érthető részben. Tökéletes a megtévesztés, a megfélemlítés és főleg az emberek egymás elleni uszítása. Ha a hívek fele hisz a maszkban, a pap nem mer ellene szólni, mert ő lesz gyilkosnak kikiáltva. Csak sajnos a tett elmaradása valamint az őszinte vélemény kimondatlansága is tett. Cserbenhagyás? Hallgatással megtévesztés?

Szerencsére van egy-egy vigasztaló eset is, például Veres András (korábban itt) püspök szavai a templomok szükséges kinyitásáról, a maszk szükségtelenségéről.

Érdekes, hogy az egyház szavait, hitre épülését, fontos ünnepeit mindeközben a vírus-állam kezdi kisajátítani, lásd korábbi írásomban. ("oltakozás", karácsonyi várakozás. megváltó oltás, remény, az "igét" az orvosnéni hirdeti naponta a Tv-ben, hinni kell neki bizonyítékok nélkül, ha naponta mást mond, akkor is, nincs más igazság, stb.)

melléklet:

Veres András: Egymástól távolságot kell tartanunk, Istentől azonban nem - 2021. okt. 17. Magyar Hírlap, Vitéz Anita - magyarhirlap.hu

máshol: Veres András püspök: Nem szeretnénk a templomokat bezárni 2020.10.17. origo.hu

A püspöki kar a koronavírus-járvány második hullámában nem tervezi a nyilvános liturgia szüneteltetését, fölhívja azonban a figyelmet az egyéni felelősségre - erről Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) újraválasztott elnöke beszélt a Magyar Hírlapnak.

Semmi körülmények között nem szeretnénk a templomokat bezárni, ezt tavasszal sem tettük - mondta a püspök, hozzátéve: lebeszélni sem szeretnének senkit arról, hogy templomba, közösségi liturgiákra menjen. A médiában sugárzott liturgia csak látszat, tud érzelmeket ébreszteni, de nem hasonlítható ahhoz, mint amikor szentségekhez tudunk járulni, ezt a placebohatást pedig jó volna elkerülni - jegyezte meg az interjúban.

Veres András kiemelte: törekszenek arra, hogy mindenkiben fölébresszék a felelősségérzetet. Ha valaki tünetet észlel magán, ne menjen közösségbe, viszont a közösséget ezért nem szeretnénk távol tartani a liturgiától és különösen nem az Eucharisztiától. 

A templomaink elég nagyok, a szociális távolságtartásra bőven van lehetőség, és ha valaki úgy érzi magát biztonságban, öltsön maszkot. Minden templomban van fertőtlenítő, vigyázhatunk egymásra. Nem Istentől kell távolságot tartanunk, hanem egymástól.

idézetek az interjúból:

Még 1996-ban az MKPK kiadott egy körlevelet Igazságosabb és testvériesebb világot! címmel, amely gazdasági kérdésekben szeretett volna segítséget nyújtani. Akkor nagyon pozitív fogadtatást kapott több politikai irányzat részéről is, de aztán hirtelen feledésbe merült. Hamar kiderült, hogy a világ egy másik gazdasági és szociális tervben gondolkodik, és ezt próbálja érvényesíteni mindenáron. Bíztunk benne akkor, hogy mi, magyarok, ebben is lehetünk kicsit jobbak, kicsit keresztényebbek.

Szeptember elején az MKPK ülésén hoztunk rendelkezést, ezek egy része a tavaszi döntések megismétlése, egy másik része viszont abból okulva, előbbre mutat. Semmi körülmények között nem szeretnénk a templomokat bezárni, ezt tavasszal sem tettük. Sőt, lebeszélni sem szeretnénk senkit arról, hogy templomba, közösségi liturgiákra menjen. Látjuk azt utólag, hogy a korábban templomba járók tíz százaléka mostanra tartósan távol maradt, és ez fájdalommal tölt el bennünket. Nem véletlen, hogy az Istentiszteleti Kongregáció is kiadott nemrégen egy buzdítást, hogy ahol csak lehet, igyekezzenek mielőbb fölszámolni a rendkívüli helyzetet. A médiában sugárzott liturgia csak látszat, tud érzelmeket ébreszteni, de nem hasonlítható ahhoz, mint amikor szentségekhez tudunk járulni, ezt a placebohatást pedig jó volna elkerülni. Szomorúsággal kell megállapítanunk azt is, hogy néhány paptestvérből ez a helyzet furcsa magatartást váltott ki, nem vennénk szívesen, ha a következő időben megismétlődne ez. Törekszünk viszont arra, hogy mindenkiben fölébresszük a felelősségérzetet: ha valaki tünetet észlel magán, ne menjen közösségbe, viszont a közösséget ezért nem szeretnénk távol tartani a liturgiától és különösen nem az Eucharisztiától. A templomaink elég nagyok, a szociális távolságtartásra bőven van lehetőség, és ha valaki úgy érzi magát biztonságban, öltsön maszkot. Minden templomban van fertőtlenítő, vigyázhatunk egymásra. Nem Istentől kell távolságot tartanunk, hanem egymástól.

Meggyőződésem, hogy sokkal több figyelmet kellene fordítani az állami törvényekben is az életvédelemmel összefüggő, lelkiismereti kérdésekre. Például ne kötelezzék az orvostanhallgatókat abortuszon való részvételre, ha keresztény hitük miatt nem szeretnének ebben részt venni. A jelenlegi helyzetet nem lehet másnak tekinteni, mint a lelkiismereten tett erőszaknak. De mondhatnám azt is, hogy sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a házasságon kívül fogant életekre, akiknek a születését nem kívánják. Ma nagy számban születnek gyermekek családon kívül is, nem szabad, hogy az abortusz azért legyen reális alternatíva, mert ezek az anyák nem kapnak helyzetüknek megfelelő segítséget. Ráadásul sok gyermektelen házaspár szívesen örökbe fogadná ezeket a gyermekeket. Jó lenne ennek a gyakorlatát is megkönnyíteni. Elindult ugyan egy változás, de virágzik a számomra még mindig nagyon fájdalmas lombikprogram.

Remélek továbbá egy társadalmi megújulást, erősödő szolidaritást a most uralkodó – és a médiában, filmeken keresztül is folyamatosan sulykolt – individualizmussal szemben. Bízom az elfogadás és elfogadottság térnyerésében, a különböző világnézetű és életszemléletű emberek békés együttélésében is, ahol a keresztény hitet és értékrendet nem üldözik, a keresztény értékrend nem gyűlöletes és elutasítandó, hanem fölismerik, hogy azok minden ember javát szolgálják. Ugyanis Isten törvényei a természetes erkölcsöt juttatják érvényre, amelyek az ember természetes boldogulását hivatottak segíteni. Bízom az egyházi közösségeink megerősödésében, a belső megújulásban is. Ma sokan, még ha kereszténynek vallják is magukat, az életvitelükben, gondolkodásukban, elköteleződéseikben nem élnek a keresztény tanítás szerint.