Karácsonyra... - Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - könyvajánló, Harmat kiadó, 2016, Budapest (2020. 12. 25.)
(élt 1895-1980; életrajz itt)
idézetek:
14.o.
Mindig Ő, és én azt hittem, mindig Én!
17.o.
Haragudtam az egyházra, hogy bezárja a Jó Hírt a templomokba... Haragudtam, hogy azt a nagy hatású eszközt, ami a színpad és a film, értetlenül, lustán átengedi a Sátánnak, aki nagyon is strapálja magát, hogy megnyergelje a művészeket, s a saját nótáját fújja azokról a remek szószékekről.
63.o.*
Amikor engem Ravasz László leszedett a filmgyári létráról (felelet: Fény és árnyék c film) és beleparancsolt az egyházi munkába, de főként, amikor összedűlt az ország, azt hittem, az én dolgom a szociális, kulturális újjáépítés a Biblia tanítása nyomán. Tettem is buzgón, teljes gőzzel, amíg egyszer rájöttem, hogy haldoklónak az ágya mellett állok... s én a helyesírás szabályait... magyarázom neki. Beláttam, ...hogy a beteg asszonytársadalmunknak orvos kell, aki csak egy van. Attól kezdve rohantam az Orvoshoz, hogy segítsen, s a beteg asszonyokhoz, hogy vigyem a jó hírt: nem kell meghalni, mert van Orvos!
95.o.
(Nehézy Károly:)... A tyúk csendes kotyogással vezetgeti, takargatja a csibéit. Hát ez kérem, a falumisszió. Ez a csendes kotyogás.
96.o.
A józanság lelkét kaptam kegyelmi ajándékul, de a Hangot nemegyszer hallottam életemben.
103.o.
Nem sirattam soha többé a munkámat, hanem hálás szívvel mostam az anyám pelenkáit... minden szónál és bizonyságtételnél többet épített az asszonyok szívében ez a szótlan, megbékélt pelenkamosás...
113.o.
... egyetlen feladatunk, hogy meg ne rekedjen nálunk, sem anyagi, sem szellemi javaiból semmi.
128.o.
Nem találtak semmit csak éppen elfáradtam élni... Még akkor elég jól láttam, de nemcsak a szívem, a kezem is reszketett. Kinyújtottam és az enyémnél még sokkal erőtlenebb, még sokkal reszketősebb kezek kapaszkodtak belém. És elkezdtem egy olyan lelkigondozói munkát, amit sosem próbáltam, amihez semmi erőm nem volt... Egyik a másik után kapaszkodott belém, de annyian és úgy, hogy nem tudtam összedűlni. Tartott a teher, amit rám raktak. És meggyógyultam.
Felelet.hu:
* 63.o.-hoz: 1945-46. Az ostrom, a romok, a sok halál, az elhurcolt férfiakon túl az oroszok által százezrével megerőszakolt lányok-nők, máig lényegében titkolt, ismeretlen réme lehetett a "betegség" oka, amiről sajnos nem olvashatunk itt sem, lévén, hogy a könyv a rendszerváltozás előtt íródott, 1970-ben. A témáról csak két film készült 75 év alatt.) Remélem, hogy erről és 1956-tal kapcsolatos gondolataiből valahol, vagy mások visszaemlékezéséből még megtudhatok valamit.
Felelet.hu:
Más kérdéskör, olvasat: a megbékéléshez kapcsolódó részek. (Avagy az 1990-es évek óta célzott beszélt árokbetemetés, megbékélés, megbocsátás, külső érdekeket védő egymás elleni harc helyett nemzeti önvédelem, amely ügyünk az utóbbi legalább tíz évben újra rosszabbodik.)
89.o. "fülemnél fogva ráncigálsz be az üdvösségbe"
38, 46, 49, 79, 108, 119, 120, 122.o.:
"A koporsója előtt egyetlen koszorú, Apró Antaléké hirdette, hogy Zsindely Ferencemberséges ember volt..."
"Apró Klári azt mondta: 'Klára néni nem maradhat egyedül Lellén...' Ámulva tettem le a kagylót..."