Miért hagytuk, hogy így legyen? (2022. 04. 16.)
valaszonline.hu
Miért hagytuk, hogy így legyen? – a Jezsuita Kiadó igazgatóhelyettese az újabb kétharmadról
Végh Dániel·2022.04.14
A Jezsuita Kiadó igazgatóhelyettese csalódott, elkeseredett és aggódik a választások még a győztesek számára is váratlan végkimenetele miatt. Miért nem örül a kétharmadnak meggyőződéses jobboldaliként? Végh Dániel azt feszegeti, van-e helye a jobboldalon belül mérsékelt alternatívának, és hogy mi ma Magyarországon egy elégedetlen keresztény értelmiségi felelőssége és feladata.
a szép, lassú putyinizáció legfinomabb fogásai egyre nagyobb adagokban érkeznek majd: mérnökien legyártott újabb és újabb ellenségképek, sebészi pontosságú gyűlöletkampányok díszzsebkendős, gejl influencerek meg egyéb biorobotok előadásában. A maradék sajtó szuttyongatása. Sikerpropaganda. Szépen csomagolt hazugságok. Saját, ámde szerény tehetségű emberek kitömése pénzzel, paripával. Humortalan cinizmus. Agyrémek. Megélhetési hergelöncök. Polgári szalonnáculás. Csipkés, nagy összeesküvéselméletek hímzése a néplélekre: Belarusz-light, öröm lesz nézni. Mindeközben, ahogy szokta, a »baloldal« »megújul«.” Igen, én is attól tartok, hogy a kampányüzemmód az újabb, minden eddiginél „megnyugtatóbb” kétharmad ellenére folytatódik, maradnak a végtelenül leegyszerűsítő és egytől egyig arrogáns sorosozó, brüsszelező, migránsozó, riogató plakátok, botrányok és karaktergyilkosságok.
Nem szeretném, hogy így legyen.
elfogadhatatlannak tartom, hogy ne emeljünk szót az útjainkat elcsúfító, riogató, szitkozódó és egymást démonizáló plakátözön ellen, vagy a gyermekvédelminek nevezett, és végül érvénytelennek bizonyult népszavazás faramuci módon föltett kérdései ellen.
A mód, a forma, a megfogalmazás, ahogyan a nemes célból politikai eszköz lesz, számomra, és úgy veszem észre, sok jóérzésű jobboldali polgár számára: elfogadhatatlan. ('Felelet': Én úgy látom,sajnos nem!)
Miért fordítsuk félre a fejünket, nézzük és tűrjük szó nélkül, hogy állandósult gyűlöletbeszéd mind a kormányoldalon, mind az ellenzék retorikájában? Hogy számolatlanul pazaroljuk a pénzt az EU, a migránsok, a melegek, a civilek, az ukránok, a tudjukkik és a hatalmon lévőknek bármiben ellentmondani merészelők – a másik oldalról pedig a kormánypárt elleni uszításra? Hogy egyes közszereplők vagyonosodása hajmeresztő, de legalábbis a bérből és fizetésből élők számára utolérhetetlen mértéket öltött? Hogy elképesztően rossz Magyarország külföldi megítélése? Hogy százezrek hagyták el az országot?
Miféle nagyobb jóra hivatkozva lehetséges, hogy a legkisebb kritika vagy fenntartás megfogalmazása nélkül a kormány melletti voksolásra buzdíthat nem egy egyházi személy?
És miért kell, hogy főpásztora önmérsékletre intse, a kormányhű kommentelők pedig kicsinálják azt a papot, aki le merte írni, hogy nincs olyan politikai párt ma Magyarországon, akire nyugodtan szavazhatna Jézus? (Hodász András katolikus pap írásával zárul a Szemlélek újabb cikksorozata a Telexen.)
Nagyot csalódtam, mert úgy érzem, hogy semmit sem számít már a Fidesznek az a néhány százaléknyi szavazó, aki mindezt nagyon is igényelné, és olyan formációt keresne a szavazólapon, amely keresztény elveinkért és értékeinkért határozottan kiáll, és a nagy egész mellett a járulékos veszteségeket is szem előtt tartja. ('Felelet': A Fidesz-Szdsz hosszútávú célja, hogy egyre kevesebb ilyen ember legyen. Ezért nem volt a Duna tv-n idén keresztény ünnepi műsor.)