Mandiner, II/6. szám, 2020. február 6.
Jó, hogy találtam benne néhány érdekes témájú írást.
1
Sólyom István: Belromán egyesülések... (33.o.)
Havasalföld és Moldva egyesüléséről, az azóta meglévő, és erősödő önállósodási gondolatról. Ír a központ (Bukarest és a hatalmi érdekcsoportok) által kizsigerelt részekről.
Lehetne írni ugyanerről Erdély kapcsán, hogy az ottani románok sem akarták feltétlenül az egyesülést. Ugyanezt a 48-as egyesülésről. Arról, hogy az oláhok, románok (tótok, szlovákok, a nép, a tömeg, az ország) vajon jól vagy rosszul jártak Trianonnal?
A túlzott centralizációt említi, mint a leválások, önállósodás kiváltóját. Itt lehetne írni Brüsszelről az EU, és a Fideszről Magyarország kapcsán.
A "Felelet" honlap ajánlott irodalma: Schumacher: A kicsi szép
2.
Koltay András: Hazudósnak lenni... (45.o.)
A szándéktalan hazugság témájában arról olvasnék szívesen, hogy ha már az egyetemeken, multik által fizetett kutatóintézeti jelentésekben, újságokban általánosan található hazugságokat olvasva informálódik jobb híján szinte minden ember, és ennek alapján ír, beszél, meggyőződéssel, akkor mi a jövő? (Pl. magyar történelem, finnugor elmélet, oltáselmélet, napi rettegés a hatalom által épp bemutatott ellenségektől, stb.)
Az is érdekes lenne, ha egy Mandiner számot gondosan végignéznének a ferdítések, hazugságok, csúsztatások, kiemeléssel manipulálások szempontjából.
3.
Máthé Zsuzsa: Fecseg a felszín (54.o.)
(Hol zajlik az a közélet, amiről, azaz a "fitneszguru" szavairól, a "reakciócunasmi"-ról semmit se hallottam eddig, szerencsére...) Micsoda buta szavak!
A téma, azaz a külsőség fontossága kapcsán a reklámok hatásáról, illetve a divat ősi, rejtélyes voltáról, céljáról, értelméről, káráról olvasnék. A reklám, főleg a mai erőszakos és hazug fajta, a hatalmasok által kisajátított multi-selejtgyártók, politikai félrevezetők eszközéről rossz a véleményem. Míg egyes önálló, önvédő városok betiltják világszerte, nálunk az utóbbi 10 évben romlott a helyzet, elharapóztak a házakat borító hirdetések, és továbbra is a filmek között, a csatornák által összehangolva, a normál hangerőt megnövelve fut a rengeteg reklám, ami szerencsésebb helyeken szintén tiltott. A zenéló beszélő árusautókról, a mindenütt szóló kereskedelmi adók röhigcsélős butító adásfolyamairól nem beszélve.
Az írás a régi mondást eredeti értelmét közli velünk: "Imádkozzunk azért, hogy ép lélek legyen ép testben." Ez is jó vitaindító lenne.
4.
Weisz Teodóra: A házasság... (63.o.)
Szintén fontos téma, jó, hogy előkerül legalább.
5.
Száraz Miklós György: Apa... (65.o.)
Nagyon fontos téma lenne. A szülők által tönkretett gyerekekről. Szeretet és bizalomhiányról. Azaz nagyjából Európáról, a mai társadalomról.
Mellette lehetne írni a kötelező oktatás miértjéről, hatásáról, a kötelező óvoda, anyák gyárba-irodába kényszerítésének, az erőszakos szülés intézményesítésének hatátásáról.
A "Felelet" ajánlja: Miller: Kezdetben volt a nevelés c. és Liedloff "Az elvelszett boldogság nyomában" c. könyveit.
6.
Bár ez a cikk fontos helyen, az utolsó oldalon van, mégis hasznos az olvasónak. De csak azért, mert stílusával, támadásával felhívja a figyelmet valami feltehetően jóra, azaz a támadott emberre, beszédre. A kaposvári püspöknek a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége számára tartott előadására.
Nekem rokonszenves, hogy a tőkés társaságok és bankszektor világuralomra töréséről beszél. Ezt tapasztaljuk. "Súlyosan antikapitalista." Az bűn? Tévedés? A cikkíró szerint a mai társadalomberendezkedés alapja a fenti két intézmény. Épp ez a baj szerintem, mert nem azok kéne az alapok legyen, mégis ők irányítanak. A cikkíró szerint a beszéd "elvarratlan", "kibontatlan" jellegű. Persze lehet tökéletlen egy előadás, lehetetlen is mindent röviden egyszerre elmondani és bizonyítani.
Tehát az egyház ne csak ne politizáljon (választások), de a rendszert se kritizálja, inkább a belső problémákat boncolja. Jobb a hallgatás, mint a tökéletlen beszéd. De akkor az újságírók hogyan írhatnak? A cikkek hibátlanok?
Másfelől.
Ezek az írások a 33. oldal után találhatók, kicsit rejtve a fő irányadó nagy politikai cikkek után. Vannak bennük értékes gondolatok, adatok, és vitaindítónak jók lennének. Feltehetően nem lesz folytatásuk, se vita. Ezek tiltott (szó szerint mai rendszerellenes) témákhoz vezetnének.