kapcsolódó cikk: Lányi András: Történelmünk legveszedelmesebb pillanatait éljük 2020. 04. 03. valaszonline.hu
Az író, filozófus megítélésünk szerint kulcsszöveget alkotott arról, mit tett a vírus Európával és a Nyugattal, s külön arról, milyen állapotban találta Magyarországot.(valaszonline.hu)
"Az elodázás forgatókönyve: az államok és a bankok minden pénzü(n)ket beleölik a termelés/fogyasztás felpörgetésébe."
"Fizetnek tehát az adófizetők, s fizetnek az emberek az egészségükkel, a romló életkörülményeikkel és emberi jogaikkal – mert ne legyenek kétségeink, fizetési hajlandóságunkat a kormányok egyre kíméletlenebb eszközökkel fogják biztosítani. Erőfeszítéseik nem is lesznek hiábavalók: a gazdaság ismét virulni fog – egy egyre betegebb világban. A jövedelem fő forrása azonban nem az új hozzáadott érték lesz. Már jó ideje nem az. Hanem a rohamosan amortizálódó természeti és társadalmi tőke."
"kifejezetten jót tenne, ha megszabadulna a globalizáció által főbüntetésként rámért növekedési kényszertől, valamint a hatékonysági hajsza mellékhatásaitól: a monokultúráktól, a rossz minőségtől, a kezelhetetlen hulladékok és káros kibocsátások növekvő tömegétől, a túlzott digitalizációtól. Idővel az is kiderülne, hogy teljesítmény címén nem azt kellene mérni, amit az újratermelési folyamat során elhasználunk (anyagban, energiában, emberi életben), hanem amit hozzáteszünk a világhoz. És akkor föltalálhatnánk a valóban gazdaságos – azaz takarékos – gazdaságot."
"...emberek százmilliói, akiket a szegénység vagy a gazdagság idáig arra kényszerített, hogy egyik kontinensről a másikra vándoroljanak megélhetést keresve, vagy épp azért, hogy megszabaduljanak pénzüktől és szabadidejüktől, felfedeznének egy kisebb világot, amit a magukénak mondhatnak és otthonossá tehetnek; egy világot, amelynek nem fogyasztói, hanem alkotói. Benne társakat, akik nem versenytársaik."
"A Fidesz vezetői két évtizeden keresztül a saját bőrükön tapasztalhatták a magyar politika kiszolgáltatottságát a gátlástalanul kapitalizálódó egykori szocialisták és a nekik falazó liberálisok szövetségének, illetve külföldi támogatóiknak. A késő Kádár-kori elit és üzletfelei tartották a kezükben a gazdasági és a kulturális élet, valamint az államigazgatás kulcspozícióit, s elrekesztették mindenki más elől az újrapolgárosodás útját. Orbán Viktor későbbi lépéseit ez a traumatikus tapasztalat teszi érthetővé. Nem hitte el, hogy a civil társadalom támogatásával békés úton is megszabadulhat ellenfeleitől; ezért a napi érdekekhez igazított jogszabálygyártás fedezete alatt lényegében erőszakkal fosztotta meg őket erőforrásaiktól, kapcsolataiktól és jogosítványaiktól.
Az eszköz bemocskolta a célt: a jogsértő intézkedésekhez, a kormánypolitikává lett harácsoláshoz, megfélemlítéshez és korrupcióhoz csak egyre rosszabb minőségű végrehajtókat talált, s a szétzilált, vak parancsteljesítésre idomított államapparátus tehetetlensége szinte rákényszerítette a teljes kézivezérlésre, minden hatáskör, információ és pénz összpontosítására a saját közvetlen környezetében. Orbán kiváló politikus: mesterien bánik a hatalom megszerzésének és megtartásának eszközeivel, így ahhoz is ért, hogy kormányzását a többség szemében sikeresnek tüntesse fel. Azonban tehetségtelen államférfi: az út, amelyre hatalomféltés és bosszúvágy vezette, az ország számára tévútnak, a maga számára kényszerpályának bizonyult. Minden további lépés ezen az úton romlásunkat sietteti."
"A helyzet ma ismét polgárháborús: nincs olyan közös cél vagy meggyőződés, amely felülírná a pártfelekezetek egymás elleni gyűlöletét, nem számít se jog, se emberélet."
"A jelenlegi rendszertől pedig azért kell sürgősen megszabadulnunk, mert példátlan mértékben bénítja a magyar társadalom alkotóképességét az élet valamennyi területén, és ezt többé nem engedhetjük meg magunknak. Az államapparátust a Fidesz-kormányzat megfélemlítette..."
"Az elmúlt évek magyar gazdasági sikerei többnyire csak papíron léteznek, valójában a kiadásainkat könyveltük el bevételként."
"Az építőipar száguldó teljesítményének nincs felső határa, mert a szemérmetlen túlszámlázás az állami megrendeléseknél nem lehetőség, hanem követelmény. A betonba-acélba ölt milliárdok társadalmi haszna elenyésző, gazdaságélénkítő hatásuk nulla, fenntartásuk majdani költsége nyomasztó."
"...igazság szerint nem is egykönnyen tudnánk gazdaságunkat egészséges, új alapokra helyezni, mert ezeket az alapokat harminc éven keresztül romboltuk vagy elhanyagoltuk: az élelmiszer-önrendelkezés és a minőségi agrárkivitel alapját képező kis- és középvállalkozást, a maga tájadottságokhoz alkalmazkodó, munkaintenzív, változatos termékkínálatával, valamint a rövid élelmiszerlánc sokféle előnyének ehhez kapcsolódó kiaknázását..."
"...újragondolhatnánk a prioritásokat. Ezt azonban ugyanúgy akadályozza majd a globális szabadkereskedelem haszonélvezőinek messzire ható befolyása, mint a hazai párthűbéri rendszer érdekviszonyai."