user_mobilelogo

 

Eltűnik a vitorláskultúra a Balatonról (2024. 08. 31.)

 cikkajánló

https://telex.hu/eletmod/2024/08/30/sekely-toban-magas-elet-gazdagok-jatekava-valik-a-balatoni-vitorlazas-balaton-vitorlas-kikoto-bahart-balaport-ypsilon-yacht-hajo

 

Sekély tóban magas élet – rohamtempóban tűnik el a klasszikus vitorláskultúra a Balatonról

2024. augusztus 30. (kiemelések: skg)

  • Egy szűk réteg miatt egyre kevesebben férnek hozzá a balatoni vitorlázáshoz, az elérhető kikötőhelyek nagyok és drágák.
  • A hajók mérete is egyre nő, miközben a Balaton nem alkalmas a nagy méretű hajók özönére.
  • A nagyobb vitorlásokkal a tóra is ritkábban mennek ki, sokkal inkább a parti szórakoztatás a cél.
  • A vitorláskikötő-üzemeltetés eközben hatalmas biznisz lett, van olyan marina, ahol a kikötői díj hat év alatt közel négyszeresére nőtt. Így gyakran épp azok szorulnak ki ezekből, akik sokat tettek a magyar vitorláskultúráért.

„Talán 2004-ben történt, épp a Kékszalagra sétáltam benevezni, amikor a parkolóban egyszerűen kiröhögtek a kulcspörgetős jampik. Az volt az utolsó csepp, otthagytam a Balatont a francba” – meséli utolsó, meghatározó élményét B. Viktor. A tapasztalata nem egyedi, ő egyike annak a generációnak, amelynek tagjai saját kezükkel építettek vitorláskikötőt, majd hajót is, hogy a barátaikkal vitorlázni tudjanak, még a hatvanas években.

A háború utáni években egy hiánygazdaságban, ellenséges politikai viszonyok között a háborút túlélt megszállottak állították talpra a sportot. Minden kapcsolatra, leleményre és elképesztő mennyiségű társadalmi munkára volt szükség, hogy a Balatonon legyen vitorlás élet. Ez a generáció, bár csökkenő létszámban, még ott van a tó partján. Ami viszont az általuk alkotott és követett íratlan szabályokat illeti, vagy azt a légkört, amiben szenvedéllyé válhatott ez a gyönyörű sport, az szinte teljesen eltűnt. Sokan gondolják azt, hogy ezzel értékek szállnak hullámsírba, míg mások szerint az idők egyszerűen változnak, ahogy az emberek és a hajók is. És valóban: generációk nőttek fel azzal a tudattal, hogy a vitorlázás úri sport, és nagyon drága. Sokan körülbelül akkor eszméltek csak rá e tétel hamisságára, amikor épp valóban elkezdett igaz lenni. Mit látni ma a kikötőkben, és hogy néz ki a hajópark?

Kikötők eltérő múlttal vagy épp múlt nélkül

„A hatvanas–hetvenes években adót kellett fizetni a hajók után, kivéve, ha azok versenyhajók voltak, a velük vitorlázók pedig versenyzők. Így kvázi az összes hajó versenyhajó volt, és mindenki versenyző, a baráti társaságok pedig sportegyesületek lettek – mondja L. P. Orvosok, tanárok kezdték el újra a vitorlázást, hiszen arisztokrata vagy vállalkozói réteg már nem volt. De így sem voltak sokan. A gyermekeik, majd unokáik is a parton, a családi hajón nőttek fel. A hajó családtag volt és az ma is, tehát nem kérdés, hogy az újabb generációk foglalkoznak-e vele.” Több évtized elteltével már nem kell pluszadókat kijátszani egyesületi tagsággal, versenyzői igazolvánnyal, ha saját hajót szeretne valaki. Használt és új hajóból is hatalmas a választék. Feltéve, ha van kikötő, ahol a vevő tárolni tudja. A szezonban vízen, télen a parton.

A vitorlásoknak létesült kikötők három nagy csoportot alkotnak. Ezek

  • a klubok, sportegyesületek kikötői;
  • a Balatoni Hajózási (Bahart) Zrt. által üzemeltetett vitorláskikötők; és
  • a vadonatúj, általában hatalmas marinák.

Az első csoportba tartozik az éppen átformálódó TVSK (Túravitorlás Sportklub, a Balaton talán legnagyobb, legtöbb vitorlázót tömörítő szervezete) által használt kikötőkből több igazi időkapszula. Az ilyen kikötőkben hajót tartók négy generációja zárt közösséget alkot, együtt birtokolják a létesítményeket, és együtt döntenek mindenről. Fluktuáció gyakorlatilag nincs, ide kvázi születni kell.

A TVSK mellett a Balaton partján találhatók még aprócska, húsz-harminc helyes kikötők, amik jellemzően egy-egy vállalat vagy sportegyesület telepei voltak. Születésük és jelenük hasonló a TVSK-éhoz. A személyes ismeretség, a kapcsolatok határoznak meg mindent. A kikötőhelyek nem olcsók, és jellemző az inflációt bőven meghaladó drágulás.

A Bahart a balatoni vitorlázás megkerülhetetlen szereplője. A társaság részvényeit 2008-tól birtokolta 22 tóparti önkormányzat, majd 2019-ben a részvénycsomag kicsivel több mint 75 százaléka visszakerült az államhoz. Jelenleg a Magyar Turisztikai Ügynökség a tulajdonos. A Bahartnak tíz vitorláskikötője van (Siófok, Balatonföldvár, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód, Szigliget, Badacsony, Balatonfüred, Alsóörs). Ez összesen körülbelül kétezer kikötőhely, jelenleg mindegyik foglalt. Telefonos érdeklődésre azt tanácsolta az ügyfélszolgálat, hogy októbertől lehet érdeklődni, ekkor már kiderül, hogy van-e olyan bérlő, aki jövőre már felmondja a szerződését. Kikötői szóbeszéd alapján a Bahart helyeire már jó ideje várólisták vannak. Ez nem is csoda, hiszen áraival jelenleg verhetetlen a tavon.

Azt, hogy milyen hosszúak ezek a várólisták, természetesen kikötője válogatja. Kijelenthető, hogy minél közelebb van egy kikötő Budapesthez, illetve az autópályához, annál népszerűbb. Így van ez a magánkikötők esetében is. Nem csoda, hogy az utóbbi évek legnagyobb beruházásai, kikötőfejlesztései a keleti medencében valósulnak vagy valósultak meg. 2010-ben a Bahart beszámolója még arról írt, hogy reményeik szerint minden helyükre találnak majd bérlőt. Elemzésükből az is kiderül, hogy a vitorláshelybérleti piac jellemzője akkoriban az volt, hogy a kikötők egymástól szipkázták el a bérlőket. A társaság tehát nem számolt az új hajótulajdonosokkal, új belépőkkel.

2012 tájékán indult meg a trend, hogy többen kezdtek érdeklődni a vitorlázás iránt. Ez egyenletesen növekedett egészen 2018-ig, majd még meredekebben emelkedett a vitorlázni vágyók száma, aztán a Covid előtt és közben gyakorlatilag felrobbant. Mindenki balatoni ingatlanra vágyott, és/vagy hajóra. A szabad kikötőhelyek gyorsan elfogytak, a Covid előtti évben már abszurd helyzetek is előfordultak, sok használt, öregebb, de kikötőhellyel bíró hajót pusztán a kikötőhelyért vettek meg, ahová – jó esetben – befért az új. Természetesen az erős kereslet felhajtotta az árakat.

Az akkori Club Aligában álló hajót vásárolt meg H. György 2012-ben. A Scholtz 22-es (népszerű, ma már kicsinek számító vitorlás) kikötőhelye abban az évben 300 ezer forint volt egy évre. Ez az összeg tíz év alatt, a kikötő bezárásáig 950 ezer forintra nőtt. A kikötőről és a kapcsolódó ingatlanfejlesztések kálváriájáról több cikkben is írtunk. Az immár Aliga Portnak hívott kikötőt ünnepélyesen átadták már ugyan, jelenleg nincs üzemeltetési engedélye. Honlapja és árlistája viszont van. Ennek alapján a Scholtz 22-es kikötőhelye idén már 1 397 000 forintba kerül egy évre. H. György az aligai bezárás után a füredi Kékszalag Portba költözött át, de már másik, nagyobb hajóval, úgy, hogy az éves kikötői díjakat megosztotta a mancsaftjával (legénység), így a költségeket nem egyedül kellett viselnie. Hasonló drágulást tapasztalt V. Sándor is, egy másik, a keleti medencében lévő kikötőben. Az ő hajója jóval nagyobb, 36 láb méretű. (A hajók méreteit általában lábban határozzák meg, 1 láb 0,3048 méter, azaz cirka 30 centiméter.) Ő 2017-ben helyezte el a hajóját a marinában, kerek egymillió forintot fizetett a kikötőhelyért és a kapcsolódó szolgáltatásokért. Miközben a kikötőben érdemi fejlesztések nem történtek, a szolgáltatások köre nem bővült, a díj 2023-ra 3,8 millió forintra, azaz hat év alatt közel négyszeresére nőtt. A fenti számok mutatják, hogy a vitorláskikötő-üzemeltetés mekkora biznisz lett. Azonban nemcsak a hajók száma kezdett ugrásszerűen nőni, hanem a méretük is.

A méret a lényeg

Itt muszáj röviden szólni a Balaton adottságairól, mert ez megmutatja, hogy milyen hajókkal lenne észszerű vitorlázni rajta. A Balatonon meglehetősen ritka, hogy egy család vagy társaság napokat töltene el a hajón úgy, hogy nem kötnek ki. Ha a hajón alszanak is, éjszakára többnyire kikötnek. Nem jellemző az, hogy esetleg bójára állva vagy horgonyon, egymás után több éjszakát is a tavon töltsenek. Emiatt a Balaton egy tipikusan a „daysailer”-nek nevezett hajóknak való környezet, ami azt jelenti, hogy a hajó egy napra vagy még rövidebb időre fut ki a kikötőből és oda is tér vissza, vagy másik kikötőbe. Ezeken a hajókon így lehetséges, hogy van kabin, kajüt fekhelyekkel és tárolókapacitással, de konyha, vécé és zuhanyzó nincs, hiszen azt a hajós a parton használja.

A hazai hajógyártás nem véletlenül koncentrált a kisebb méretű hajókra. Nyilván a büdzsé is véges volt a hazai vevőkör esetében, de nem is számolt senki 31 lábnál tovább. Sőt, a korszak „óriása” a Balaton 31-es (amivel Fa Nándor és Gál József körülhajózta a földet) sokaknak elérhetetlen maradt. Nyilvánvaló, hogy az ember és körülményei változnak. A szocializmusban be kellett érni azzal, amihez hozzá lehetett férni. Manapság semminek sincs korlátja, szabályozva is alig van valami. Ez látható a parton és a kikötőkben is. Ha ma valaki vitorlást szeretne venni, megteheti, nem kell az üdülő vezetőségének vagy a sportegyesületnek hozzájárulnia, és a kikötőhelyek mérete sem szab már határt. Feltűnő, hogy a német, osztrák és svájci tavakon jellemző, 20-30 lábas tőkesúlyos vitorlások a Balatonon ma már kisebb hajóknak számítanak. Az egyik, német vitorlás hajókat forgalmazó cég értékesítője szerint már tizenöt évvel ezelőtt is sokan vásároltak státuszszimbólumnak hajót a Balatonra, jellegzetesen az éppen elérhető legnagyobbat kérve. Sokáig a 33–36 lábas hajók jelentették a felső határt, manapság pedig ez mindinkább eltolódik a 36–42 láb közötti tartományba. A közelmúltban befejezett és az éppen befejezés alatt álló kikötők helykiosztása nagyon világosan mutatja ezt a folyamatot.

Három példa:

  • Az alsóörsi Ypsilon Yacht Clubban 300 hajónak alakítottak ki kikötőhelyet. Ezek zöme 4,5×13, 4×12 és 3,5×11 méteres, sőt utóbbinál kisebb hely nincs is (ez természetesen nem jelenti azt, hogy kisebb hajó ne köthetne ki oda, de mutatja, hogy az üzemeltető mekkora hajókra számít). Az első szezonját abszolváló kikötő még nincs tele, de az értékesítési vezető szerint számoltak azzal, hogy a teljes kihasználtság eléréséhez két-három évre lesz szükség.
  • A legendás Szövi kikötő helyére felhúzott, döccenőktől sem mentes projekt, a Balaport is elkészült, már ami a kikötőt illeti. 203 hajó fér el benne, a legkisebb hely 10×2,9, míg a legnagyobb 14,7×5 méteres.
  • A déli parton, Balatonföldváron sem indult simán a kikötő építése. Azóta elkészültek a mólószárak, és van már honlap A helykiosztás itt is beszédes, a legkisebb hely 4×10 méteres, és csak kettő van belőle, a legnagyobbak 15×10,6 (katamaránoknak – 9 db) illetve 16×5,5 méteresek (18 darab). Összesen 175 hely jön létre a földvári Bahart vitorláskikötő mellett, ahol már most is több mint háromszáz hajó áll.

Beszédes, hogy mindhárom új kikötő nagy hangsúlyt helyez az elektromos hajók kiszolgálására, töltésére.

Tétre, helyre, befutóra

A Covid előtt és alatt tapasztalt keresletre tehát többen is rárepültek, hirtelen több száz helynyi kapacitás jött létre csak a keleti medencében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azok, akik a drágulás miatt fenntarthatatlan hajóikat eladták, visszatérnek. A vitorlázásra életformaként tekintők egyre kevesebben vannak a Balatonon, mára sokkal inkább életérzés lett ez a tevékenység. Azaz ha valakinek a Balatonon van vitorlása, az már nem egyértelműen jelenti azt, hogy szenvedélyes hajós is. Tizenöt évvel ezelőtt fontos szempont volt, hogy milyenek a kikötőmesterek, milyen a daru, van-e elég hely a parton a téli tároláshoz. Mennyire közelíti a fájdalomküszöböt a büfé árszabása, és a fájdalomhoz képest mennyire hideg a csapolt sör.

A szolgáltatópiac mára inkább az életérzés kiszolgálása irányába fordul, a mai kikötők parti létesítményei legalább ilyen fontosak. Étterem vagy éttermek, bérelhető tárgyalók, wellnessrészleg, gazebók, teniszpálya, panorámás élménymedence, grillsarok várja a vitorlázókat, azaz jelentős parton töltött idővel is számolnak az építők. Nem csoda, hiszen „szemmel láthatóan a hajók egyre kevesebbet mennek ki a kikötőből. Egyre többen használják úszó nyaralóként, amivel néha ki lehet menni a kikötő előtti vízterületre és elővenni a SUP-deszkákat vagy használni a fürdőplatformot” – mondja L. Zoltán, akinek idén nincs vízen a hajója a Balatonon, ellenben Horvátországban igen.

Valóban: pár évtizeddel ezelőtt a Balaton partja és vize sokkal kevesebb mókát kínált. Lehetett benne úszni, strandolni, vitorlázni, evezni, a parton napozni, horgászni és nagyjából ennyi. Manapság már szörfözni is többféle módon lehet, a merített vitorlától az elektromos meghajtású foilos deszkákig, a kite-ig. SUP-jóga és berektúra, évről évre jelennek meg új eszközök, amik mind ugyanazt az adrenalint pörgetik, amit egy nagyobb szélben a vitorlázás, de sokkal elérhetőbb áron. Az új hajókat vásárló emberek közül sokan, akik a szabadságuk egy részét a tó mellett töltik, a hajózáson kívül mással is szeretnének foglalkozni.

Hová tűntek a jollék és az utánpótlás?

Szintén a balatoni látkép fontos részei a jollék – ezek még a kis vitorlásoknál is sokkal kisebb, tőkesúly nélküli sporthajók. Ezeket a kabin nélküli vitorlásokat gyakran használják oktatásra is. Fogós kérdés, hogy miért nincsenek nagyobb számban a Balatonon. Jó esetben az ember már gyerekként találkozhat a vitorlázással egy táborban, ahonnan, ha tehetséges, egyenes út vezet a versenyzésig. Minden nyáron optimistek, laserek tucatjai billegnek a habokon, sok-sok balatoni egyesület fektet jókora energiákat az utánpótlás-nevelésbe. Nem mindenkiből lesz persze versenyző, aki megtanul vitorlázni. Hová tűnnek ők? Egy részük vásárol magának csak hajót, vagy bérel minden szezonban kis időre vitorlást, egy részük legénységként versenyez. Valószínűleg többen maradnának a Balaton mellett, ha a kishajós infrastruktúra is olyan lenne, mint a tőkesúlyos hajóké.

A jollékat ráadásul nem kell kikotort és karbantartott medrű kikötőkben tárolni, mert minden használat után ki lehet húzni őket a partra, ahol jellemzően egy kisautónyi helyen, leponyvázva várják az újabb bevetést. Egy sólyára van szükség csak, amin a vízbe lehet gurítani őket. Szinte semmilyen infrastruktúrát nem igényelnek. Miért nincs belőlük rengeteg? Ezzel a problémával találkozott S. Dániel. is. A felesége fertőzte meg a vitorlázással. 2011-ben szerzett kedvtelési célú kishajóvezetői engedélyt, és a gyerekek születéséig, minden szezonban béreltek hajót másfél-két hétre. Három éve döntöttek úgy, hogy hajót vesznek, egy Flaar 18-ast. A hajó egy nagyon sportos jolle, remek oktatóhajó, nagyon jól meg lehet majd tanítani a gyerekeket is vitorlázni rajta. Dániel elmondása szerint sokkoló felismerés volt, hogy a keleti medencében Balatonalmáditól Zamárdiig nincs sólya, amin betehetnék a hajójukat a vízbe. Egy verseny alkalmával a kenesei szabadstrandon tették be a hajót, jobb híján. A kenesei kikötőben sokáig volt sólya, aztán kikötőhelyet építettek a helyére.

Egyetlen járható útnak az alulról szerveződő összefogás tűnik, hogy a jollésoknak is használható infrastruktúra jöjjön létre a Balaton partján. Például sólyázóhelyek, ahol van parkolási lehetőség és megfelelő hely a sólyakocsiknak. Azt, hogy lenne igény erre, mi sem mutatja jobban, mint például a Szántódi Vitorlás Egyesület nyári tábora, ami abszolút civil kezdeményezés. Náluk a vitorlázáshoz a hajók tavaszi felkészítése is hozzátartozik, illetve a táborok alatt összekovácsolódott közösséggel a túrázás és a tábortüzes beszélgetések is. A zamárdi szabadstrandon nemrégiben nyílt Vízisport Bázis elkerített területe máris tele van kis vitorlásokkal, katamaránokkal. Sanszos, hogy több ilyen helyszínre is lenne igény. A Balaton egyetlen, kifejezetten jollésoknak rendezett versenyén, a Svert Kupán immár külön ifjúsági futam is van. Ez egyrészt a regatta egyre növekvő népszerűségét mutatja, másrészt az ilyen típusú kishajókkal vitorlázók számának növekedését is.

A Balaton legrégebbi, ma is aktív vitorlásversenye a Svert Kupa. A rendezvény évről évre több versenyzőt vonz, mégis minden évben sziszifuszi feladat a megrendezése. A verseny gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kap a Magyar Vitorlás Szövetségtől, noha minden elnöki pályázatban benne van, hogy a kishajósokat támogatni, hátterüket fejleszteni kell. Az ígéret mindeddig ígéret maradt. Úgy tűnik, a jollésok előtt nincs más út, mint a szerveződés és az, hogy maguknak járják ki az infrastruktúrát, a változásokat a Hajózási Szabályzatban.

Az biztos, hogy a húsz évvel ezelőttihez képest sokkal többen vitorláznak a Balatonon, ezt bérbeadók és bérlők is megerősítették. Ez nem kifejezetten látszik a vízen lévő hajók számán, tehát arról van szó, hogy kevesebb időt vitorlázik, de több ember. Még talán többen is lennének, ha kialakulna a hajómegosztás gyakorlata, vagy sokkal elterjedtebb lenne a bérlés.

A bérlés is összetett kérdés. V. Barnabás többszezonnyi bérlés után nem véletlenül döntött úgy, hogy hajótulajdonos lesz. Mint elmondta, a bérlők által keresett hajókat hetekkel, akár hónapokkal érdemes lekötni, mert gyorsan betelik a naptár. Aztán előfordulhat, hogy pont azokon a napokon nem nagyon van szél, nincs értelme kimenni a vízre. Ha az időjárás is kegyes, akkor pedig általában kell két nap, míg az ember megtanulja a hajót, azaz az összes kötelet, csörlőt, csigát, motort, illetve azt, hogy az adott hajó a vitorláival hogyan viselkedik. Gyakran, amikor már épp létrejön a szinergia, vissza is kell adni a hajót.

Nem elhanyagolható szempont, hogy ha valaki bérel, akkor az adott időszakra le kell vinnie az összes cuccát, majd vissza. Egy saját hajóban elférnek a csak ott használt cuccok, elég a szezon elején levinni és télire visszahozni. Ezeken felül V. Barnabás kiszámolta azt is, hogy hajója esetében (egy kisebb méretű hajó mellett döntött), ha egy szezonban 35 napot vitorlázik, akkor van nullán, azaz, ha egy nappal is többet bérel, már többet költ, mintha saját hajója lenne. Ő a párjával és gyerekükkel áprilistól októberig vitorlázik, tavaly 68 napot töltöttek a vízen, így eldőlt, hogy a saját hajó bőven megéri. „Megéri akkor, ha ez életforma, igazi szenvedély” – mondja.

 

 



TÉMAKÖR: OKTATÁS