Magyar konyha folyóirat 34/1 szám, 2010.! jan. "A magyar gasztronómia lelkiismerete" cikkismertetés: 2020. 02. 28.

Véletlenül talált újság és jó cikk a Magyar Gasztronómiai Egyesület és a Bűvös Szakács blog alapítójával, Molnár B. Tamással.

"Az általános igénytelenség és beszűkültség nemcsak egészségügyileg, hanem gazdaságilag is katasztrófához vezet."

"ha lennének jó alapanyagaink"

(itthon azelőtt) " vajjal főztek... ettek teknősbékavagdaltat... vaddisznófejet, békacombot... rákkal"

"elterjedt volt az alaplé használata..."

"Sokkal dúsabb, gazdagabb, vizesebb természet vett körül bennünket"

"sokkal több halat ettek az emberek... vadat, csigát..."

"volt pacsirta, fürj, fogoly"

"a borjúpaprikáshoz nem lehet valódi borjút kapni"

"az ipari tejföl..."

a magyar vendégszeretet hírét "lehúzós vendéglők, hiénataxisok lerombolják"

"volna ehető kenyerünk, burgonyánk, jó vajunk, sajtunk, savanyú káposztánk"

"az élelmiszer-minősítés ma Magyarországon az ipari lobbik martaléka" (!)

"jogos elvárás, hogy az élelmiszereket ne külföldről hozzuk be"

"beszálltunk a tömegtermelés versenyébe"

"Létfontosságú érdekünk, hogy a mindenkori kormány hosszú távon a kézműves termékek felé orientálja a mezőgazdaságnak legalább egy részét. Hogy ezeknek a termékeknek minőségét független intézmény ellenőrizze és garantálja. Hogy létrejöjjön végre egy minőséggarancia rendszer. Hogy az ilyen termékek mögött megjelenjen végre a hitelesség. Mivel a magyar állam évtizedeken át tevékenyen részt vett az étkezési kultúra rombolásában, értelemszerűen részt kell vennie most az újraépítésében is.

Okos, kemény mondatok. Ellentmondanak ugyanakkor a mai sikerpropagandának, a szabadságharcos országnak. Érdemes összevetni az Ángyán féle, a hatalom által kidolgoztatott de soha el nem fogadott Vidékstratégiával. Csoda, és öröm, hogy egy drága szép újságban megjelenhetnek. Köszönet, feltételezem, a szerkesztőbizottság elnökének, Lévai Anikónak.

JAVÍTÁS! Mivel az újságnak sem a címlapján, se oldalain nem találtam dátumot, azt hittem, friss, 2020-as. Most egy benne talált hirdetésből megtudtam, hogy 2010-es! Így már minden érthető. Akkor még szabad volt kritizálni. Sajnos ma is helytálló a cikk minden mondata. Bár ne volna.

A 'Felelet' kérdezi:

Miért nem kerülhet egy kis családi étteremben egy ebéd annyiba, mint otthon? Hiszen a beszerzés, a főzés még olcsóbb is így, csak a kis helyiség fenntartása lenne a többlet.

(Megoldás: adók, bürokrácia, ellehetetlenítő előírások, ellenőrzések, csakazértis büntetések, melyek persze az óriáscégeket nem érintik.)

A vevő is ellenőrizhetne sok mindent, ha az ehhez szükséges eszközök, segítő szakemberek a piacokon, boltokban rendelkezésünkre állnának.

A mai minőség, a nagytermelők, multik inkább a háborús idők katonák tönkretételén meggazdagodó hadiszállítóira emlékeztetnek.

Halakról:

A lapszám 16. oldalán "Fogas kérdés" címmel a halakról írnak sok érdekeset. Például, hogy 99%-ban nem élővízből kerülnek az asztalunkra. Hogy nagyrészt becsapnak bennünket a halfajtával (is).

Jó lenne olvasni arról is, hogy ez a 99% mennyi mérget, ipari hulladékot és gyógyszert tartalmaz, hogy ma már a tengerben is így tenyésztik a halakat, hogy miért nem akarja a mindenkori hatalom visszaállítani a "fokos" vízmegtartó ártéri rendszert, amit a folyószabályozás, az akkori gazdagok akkori föld- és pénzéhsége kétszáz év alatt megszüntetett. Miért drága a hal, miért nem ehetünk balatoni halat.