Nemzeti színház baleset (2023. 11. 17.)
Hír: Két színész megsérült, Rómeó és Júliaként lezuhant a díszlet erkélyről a Nemzeti Színházban.
'Felelet':
1998-2002 között Orbán megmutatta, hogy megoldja a Nemzeti kérdését. Korábbi írásomból: "egy kisvárosba való, kívülről giccses, belülről szegényes, hibás épület keletkezett, és építéséért cserébe az egész rakpartot beépítették Ceaușescu lakótelepeihez hasonló épületekkel"
A Nemzeti társulatát pedig jelzésszerűen porig alázta Orbán, nem engedve őket az új helyre.
Akkor 16 milliárd forintba került a színház, ennyiért lett szép zöld köz-sétány helyett lakó-iroda-telep a Dunapart. Ma egy kormánybaráti ember családi luxusjaht is drágább ennél, azaz nem kéne a rakpartot tönkretenni, zsebből kifizethetne bármely kormányközeli milliárdos egy új színházat.
A 16-ból 4-et egy "nagyon szükséges fontos világszínvonalú" színpadi gépezetre költöttek. A mostani baleset felelőse szerintem, az aki ezt a gépezetet erőltette, a megrendelését kormányszinten engedélyezte.
Az első daraboknál érződött, hogy a rendezőknek kötelező használni a méregdrága emelő-süllyedő berendezést, akármilyen esetlen színpadképet eredményez. Látszott, hogy a művészek a darab átélése helyett arra koncentrálnak, hogy (például, ahogy láttam) az előttük kiemelkedő lépcsőfokokon baj nélkül felsétáljanak. Nyilván tilos volt hagyományos díszletet csinálni, ha már ennyi pénzt kiadtak erre a szamárságra.
Bizonyítani kellett a gépezet szükségességét, kihasználtságát, zsenialitását.
Bár olyan titkolózást folytat most a színház és a kormány, mintha a paksi erőmű robbant volna fel, és így csak találgatni lehet, de úgy gondolom, megint a színészi minőség helyett a külsőségekkel próbálták a darabot divatosábbá tenni.
A 2010-es Orbáni kulturális átalakítások után megpróbáltunk újra színházba járni, remélve, hogy az SZDSZ-es idők után színvonalas darabok következnek. Más konzervatív-polgári családokkal együtt azt tapasztaltuk, hogy az első időkben gyenge, alig nézhető rendezéseket kaptunk a jobboldali új helyeken, és aztán hamar elmentek ott is a divatos, például trágár irányba. 2012 óta nincs hova színházba menni Magyarországon. Legalábbis nagyon nehéz egy jó darabot kifogni, llletve kockázatos a színházba járás, olyan nagy a pocsék darabok aránya. 2012 óta a kormány fő beszélője, felvonulásszervezője is trágár beszédre szoktatja a népet a TV-ben (Bayer só).
Szerintem, utólag a valóságot nézve, valójában 1998 óta (is) a nemzeti kultúra rombolása volt a cél, akár nemzeti rendezővel, akár buzival, felváltva. Erre bizonyíték például a Duna TV 1994-től máig tartó fokozatos felszámolása.
Egyetlen kérdésem van:
Ami kevés valóban jó dolog történik mondjuk 2010 óta, mondjuk a kultúra területén, azt csak a magyar nép, és sok jó ember ámítása miatt engedi-segíti a kormány, hogy a hatalmát fenntarthassa és közben többet rombolhasson, vagy valóban van egy kis része a hatalomnak, aki hátsó romboló szándék nélkül jót akar az országnak.