Árvíz: helyi közösség vagy központi irányítás (2024. 09. 16.)
Kb. 2013-tól (ha jól gondolom/emlékszem) a kormány a belügynek adta át az árvíz elleni helyi védekezés vezetését. Én legalábbis Kismaroson hallottam, hogy a helyi, addig aktív, önmagát megszervező, begyakorlott, helyismerettel rendelkező polgárokat nagyon sérti az agresszív, beképzelt, buta, diktatúra-szerű katonai vezetés, mely az addig jól működő helyi védekezést félretolta.
Nyilván mindkét rendszer mellett és ellen is vannak érvek. Azonban a hazai magasszintű politikai vezetést ismerve, az évszázados rossz vezető kiválasztódás miatt úgy gondolom, hogy nálunk ez rossz döntés, katasztrófához fog vezetni. (De majd kimagyarázzák.)
Arra mindenesetre alkalmas volt, hogy tovább központosít, tovább gyengíti az állampolgárok önszerveződését, öngondoskodását, önállóságát. Elveszi az emberek kedvét a közügyektől. Legalábbis azokét, akik nem hatalmat és vagyont akarnak szerezni, csak jót tenni.
1838-ban 10,27 méter (Vigadó téri) vízmagasság lehetett, már a víz Pestre betörése miatt kissé apadva. 2013-ban 8,91 méternél sikerült a gátak megvédése. 1838-ban jégtorlasz okozta a bajt, az most nem lesz, viszont egy erős szél okozta hullámzás is nagy veszély lehet. Egy földrengés még rosszabb lenne. Az 1879-es szegedi árvíznél a túlparton lakók próbálták a másik oldalra terelni a kitörést, és a korrupció is elrontotta a gátakat.
Téli áradásnál reménykedhetünk a jégtörőkben és a robbantásokban, de a természet erősebb szokott lenni. A sok új Belváros alatti híd is veszélyes, a már három sávos déli vasúti híd – ha ezek esetleg bezuhannak a vízbe, tökéletes torlaszt képeznek még jég nélkül is. Ennél veszélyesebb csak az a korábbi Finta féle terv volt, hogy egy pláza-híd íveljen át a Dunán.
Azt se tudjuk (a modellt, ha létezik, titkolják), hogy mi történik, ha szétmegy a szlovákok víztározója, vagy felrobbantják; mennyivel növeli meg az árhullám magasságát.
Az árterek beépítése, lezárása, a túlzott folyószabályozás, a fokrendszer felszámolása, a mindenkori oligarchák érdekeinek követése, minél több monokultúrás szántóföld kialakítása, az erdők felszámolása, legfeljebb ültetvényszerű pótlása okozza a bajt. „Sok kicsi sokra megy” és „at utolsó csepp a pohárban” elvek miatt nem lett volna szabad a Petőfi hídtól délre a Duna part környezetében beépítéseket, feltöltéseket, Duna szűkítést engedélyezni az elmúlt évtizedekben.
Az is kérdés, hogy egy belügyminiszter, akinek a szemkilövő Gergényi a barátja, és egy hadügyminiszter, aki hadiüzem tulajdonosként elsősorban a háborúban érdekelt, alkalmas-e árvizek megoldására.
A témával távolról összefügg, hogy nekem rokonszenves lenne a Velence-szerű körúti hajózható csatorna kialakítás járdával vagy egészen a házakig építve. Bár a Nagykörúton a 6-os villamos megszűnésével járna, azaz Budapest teljes közlekedési és életmód átrendezésével. Talán a Kiskörúton, melynek elenyészőbb a forgalma, megvalósíthatóbb lenne. A talajvíz és házak állékonyságának kérdése is bizonytalan. A Deák tér kialakítása úgyis reménytelennek tűnik, talán ez segítene. Talán a József Attila úton futhatna ki a Dunához.