user_mobilelogo

Tagged in: épített környezet

  • "Árokásás" a Zene Háza ürügyén (2022. 01. 28.)

    "Árokásás" a Zene Háza ürügyén (2022. 01. 28.)

    Magyar Nemzet újság, 2022. 01. 28.: Ezeket csak a gyűlölet élteti - Pilhál Tamás (Mandinerenis)

    'Felelet':

      A mára megépült ház helyén (később majd bemutatom), a Városliget megóvásáért csatlakozva a tiltakozáshoz, hónapokig (hetente egyszer) zenével tiltakoztunk, gyimesi csángó táncokat muzsikálva. Többszörösen is érintett vagyok, építészként, népzenészként, az élhető várossal 30 éve foglalkozóként és természetvédőként.

      (A kilencvenes években sok szó esett az "árokásásról", azaz hogy mekkora baj a nemzetnek, ha bármilyen okból megosztják. Akkor nemzeti oldal - Szdsz viszály volt, de bár az Szdsz-nek óriási nemzetközi támogatása és hazai sajtója volt valamint rengeteg beépített embere, a választásokon alig szavaztak rájuk a magyarok. Most a megosztás még károsabb, hiszen a szavazók fele fideszpárti.)

      A bemutatott kormánypárti, hangadó cikkben az óriásberuházásokat ellenző állampolgárokra (az ország felére?) az alábbi sértéseket írja a szerző, nem engedve helyet semmilyen más véleménynek (ami jellemző a Fidesz demokrácia gyakorlatára):

    - "ezek", azaz nem "ők": tárgyak, állatok az ellenzők...

    - csak a gyűlölet élteti

    - Tökmag jankók, 12 éve toporzékolnak

    - legsemmirekellőbb, legpitiánerebb (Budapest vezetője)

    - részben szobatiszta

    - primitív düh, rombolási vágy

    - eszeveszett düh, tomboló rombolhatnék

    - látszólag emberszabású lények

    - frusztrált idiotizmus

    - nullszériás senkik

     

     Ezek után érdemes a szerzőről tájékozódni.

    Édesapja egy ismert név volt. Frissebb írása: Polgári Körök 2019.11.16., magyarnemzet.hu

    "Eltűnt az emberi hang, a tévedéseket őszintén bevalló, az eredményeket bemutató, a másféle véleményre is kíváncsi, párbeszédre hajlandó magatartás, helyette agytrösztökben kimunkált, közvélemény-kutatásokon megmért üzenetek vannak, meg izomból politizálás, véli Bencsik."

    "Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. […] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!"

    "És 2010-ben, a választás előtt ez állt a Fidesz-plakátokon: „Itt az idő!” Aztán, mindjárt az első kétharmad után, máról holnapra elfelejtették a polgári köröket. Már nem volt kíváncsi rájuk a politika. Kinőtte őket. Levetette, mint egy megunt ruhát. A polgár – a lelkes, csupa szív aktivista – megtette a kötelességét. A polgár mehet… Vele együtt, ahogyan Bencsik is írja, szép lassan „eltűnt az emberi hang"

    A fiútól

    Egy írás a pesti Srácokban: Végre! Liberális hüllőkeltetőből nemzeti intézmény lesz a színművészeti! 2020. 08. 08

    Itt az egyetemista felnőtt állampolgárokról ír saját demokráciafelfogásával:

    "Miféle szabadságról hadováltok, ifjak? Zavart érzek az erőben. Ez egy egyetem, nem pedig Woodstock vagy Ozora, ahol napokig hentereghettek a fűben, szétcsúszva. Ide tanulni jártok, nem követelőzni. A nevetek is az: hallgató. Tehát hallgattok, figyeltek."

    "Márpedig, pajtások, akár elfogadjátok, akár nem, ti jelen pillanatban diákok vagytok, hallgatók, nem pedig a kormány. Nem ti döntötök, hanem ők. Világos? Majd ha egyszer fölnőtök (pár évtized múlva), nos, akkor majd dönthettek bizonyos ügyekben – ám arról, hogy ki vezesse az egyetemet, akkor sem. Azért nem, mert az nem a ti asztalotok, pupákok! Milyen nyelven írjam, üzenjem, morzézzam ezt nektek, hogy fölfogjátok? A kormány sem szól bele, milyen grimaszokat vághattok a színpadon."

    Továbbá a bugyiszóra rákeresve is találunk adatokat az újságíróról.

     

     

     

     

  • A Balaton halála (2022. 01. 27.)

    A Balaton halála (2022. 01. 27.)

    A Káli Híradó 2021 dec. 2022 jan. számából, Somogyi Győző

    korábbi írásaiból itt

    Magyar Nemzet újság, 2021. 11. 10.: Szabad a csok rovat, Csepp a (magyar) tengerben LVIII - Pitér Balázs írása

    előző írásairól itt

    ez is ajánlható: Szabad a csok LIX. Öncélúság és lélekpusztítás 2021.11.24.

     

    A Káli Híradóból:

    Lakópark épül Alsóörsön és Akaliban közvetlenül a Balatonparton, a nádas kiirtásával, és ugyanez várható Badacsonyőrsön is.

    Évek óta összehangolt támadás zajlik a balatoni természet és kulturtáj ellen.

    A tettes ismeretlen. Minden építkezés mögött fantázianevű cég áll.

    A természetpusztítók most látták alkalmasnak régi tervük megvalósítását, kihasználva a figyelemelterelő járványt és a kormány "mindent a túrizmusnak és mindent az építőiparnak" politikáját.

    85 zöld egyesület még 2018-ban levélben fordult a kormányhoz, követelve Környezet és Természetvédelmi Minisztérium felállítását és a Nemzeti Parkok hatáskörének visszaadását. Még nem jött össze a szükséges 45000 aláírás...

     

     

     

    'Felelet':

     

     

     

     

  • A felforrt József nádor tér - Magyar Nemzet Lugas (2019.09.07.)

    A felforrt József nádor tér - Magyar Nemzet Lugas (2019.09.07.)
    kapcsolódó cikk: Magyar Nemzet Lugas 14.o. Máté Enikő: Felforrt epe (2019. 09.07.) valamint az 1. és 3. oldal írásai Budapestről, mint legjobb úti célról

    Évtizedes hagyomány, hogy a Magyar Nemzet mellékletében jó írások bújnak meg. A belvárosi tér átalakításáról szóló cikk szerzője két óvatos bekezdés közé helyezi el értékes, őszinte véleményét. A szem előtt lévő mondatok: „Az eredmény – felemás” és „rendezték, ami jó, de meghittebbé is lehetett volna varázsolni”. Az elrejtett részek: „egyre elviselhetetlenebb budapesti nyarak… egyértelmű: a városnak … több fára van szüksége… tarvágást csináltak faltól falig… csak évtizedek múltán lesz lombsátor… sivár, napsütötte, lekövezett katlan… a díszkút … egy plázát zavartalanul díszíthetne… a kecses kutakat, újabb képzavarként, masszív padok veszik körbe…” (Nem ír arról, hogy a polgárság védő-tiltakozása itt is reménytelen volt. Pontosan várható volt a megvalósult lesújtó eredmény.)

    Öröm, ha egy-egy igaz, őszinte cikket olvashatunk, és remélem, Máté Enikő további értékes, bátor írásaival gyakran fogunk találkozni.

    Valaki elmagyarázhatná a politikai, gazdasági, közműveltségi folyamatot, ami a parkot tönkretette, hogy okulhassunk belőle az ország javára, megelőzve a hasonlókat.

    Ötletek kellenek (a hibákat már egész jól összefoglalta), hogyan lehet jóvátenni a történteket. A kutak, padok, lámpák, korlátok, oszlopok, burkolatok könnyen áthelyezhetők, lecserélhetők, módosíthatók. A fák esete nehéz. Esetleg vidéki mezőkről helikopterekkel 100 éves fákat áttelepíteni. A költséget a tarvágásból hasznot húzó cégek és személyek fizethetnék.

    Érdekes lenne, hogy témánk hogyan egyeztethető össze az ugyanezen lapszámban címoldalon kifejtett hírrel, miszerint Budapest a legélhetőbb kelet-európai város és a legjobb úti cél. Újra kelet vagyunk, de ott legalább a legjobb, mint Kádár idején? Mi alapján értékelt minket az Economist?

  • A gyertyától a ledig (2020. 10. 17.)

    A gyertyától a ledig (2020. 10. 17.)

    (Felelet:)

    "Pallérozott kristályból tizenkét lámpások

    Benne sorba függtek, nagy vólt ragyogásuk;

    A viaszgyertyáktól esett villámlások,

    Szememet sértették a sok súgárzások."

       Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása

     

    Gazdag ország vagyunk, dacára az 500 éve tartó megszállásoknak, háborúknak. Nemcsak lakásállományunkat cseréljük le 50 évente, szemben a szegény svájciakkal, franciákkal, angolokkal, hanem a mesterséges világítást is.

    Berlinben az utcai lámpák harmada máig gázlámpa. A fénye is szebb, kevésbé zavar, kápráztat, vakít, és anyagilag is jobban jártak. Nálunk például az iskolákban a 80-as évektől lecserélték az olcsó üveggömb izzólámpákat drága (rút) fénycsőre, majd kompaktra, majd ledre. Persze a csere is drága, az újabb fényforrások is sokkal többe kerültek, de energiát se spóroltunk, és a hálózatot is át kellett építeni, sőt atomerőművet is akarnak, mivel a cserék közben az egykori 60 lux fényerőt 1000 (ezer!) luxra növelték. (iskolákban mért adatom)

    Így hiába fogyaszt kevesebbet (az amúgy előállítása, eldobása és használata közben is mérgező) modern termék. Tizenötszörösére nőtt a fényerő, és emiatt már 100 lux ablakon bejövő fénynél is felkapcsolják a lámpát, hisz sötétnek tűnik nélküle. Hozzájönnek a nulladik órák, a délutánra úgyfelejtett lámpák, és az egyre inkább ablak (de legalábbis megfelelő nagy és magas ablak) nélkül épülő oktatási épületek. (Nem beszélve a teljesen ablaktalan munkahelyekről, plázákról, egyetemekről.) Azaz az 50 évvel ezelőtti napi átlag egy órás mesterséges fény helyett az iskolákban is 10 órát világítanak. Ezt a 15-ször 10-es, azaz 150-szeres növekményt kéne a ledeknek megtakarítaniuk.

    A sok fény, erős fény, vibráló, természetellenes fény, a sok munkafüzeti, számítógépes, mobilos munka (beszélgetés, előadásra figyelés, játék helyett) tönkreteszi a gyerekek szemét. Szerencsére a sok szemüveges növeli az orvosipar hasznát és a GDP-t.

    Persze ez már száz éve kezdődött a fény-ipar-kapitalizmusban is, az izzók élettartamának globális lerontásával. (Izzólámpa összeesküvés c. film, 53 perc itt felirattal) index cikk, magyar nemzet cikk, (reklám, terveztett avulás, hitel - a három alap...)

     Ne féljünk, a ledek vagy autó xenon fényforrások se fognak tovább működni, mint az izzók. De sajnos addig is tűrnünk kell a hatóságok közönye miatt a szembevakító, a hagyományos 65 wattos izzóhoz képest erősebb, fehérebb, kékebb, kisebb pontból jövő és ezért is vakítóbb, közlekedést veszélyeztető fényét, valamint városban a mögöttünk álló magas fényszórójú tankok (SUV), vagy előttünk féklámpát égető, ezzel vakító többtízmilliós autók zavarását.

     

     

     

     

     

     

     

  • Balaton, pénzemberek - Káli Híradó 2020 augusztus (2020. 05. 22.)

    Balaton, pénzemberek - Káli Híradó 2020 augusztus- Somogyi Győző (2020. 08. 22.)

    http://www.kalihirado.hu/

    Pénzemberek, befektető és ingatlanfejlesztő cégek sokasága repült rá idén a Káli-medencére és az északi balatonpart még beépítetlen kis darabjaira. Ezek a tájat nem ismerik, nem szeretik. Csak mint pénztermelő forrást akarják "fejleszteni" - azaz teleépíteni nagyméretű tájidegen szállodákkal, lakóparkokkal, szórakozóhelyekkel, yachtkikötőkkel. Kihasználva azt, hogy ezt a tájat mindeddig sikerült megőrizni és ezzel vonzóvá tenni.

    Nem törődnek azzal, hogy óriási ronda épületeik, autóparkolóik, a túlgerjesztett turistatömeg megfosztja jellegétől és vonzerejétől a tájat és az az idegenforgalom is összeomlik, amiből ők hasznot húzni akarnak.

    Sajnos a kormány "idegenforgalom fejlesztés" jelszóval minden káros építkezést milliárdokkal támogat, ezért a nagy üzlet maga a beruházás tekintet nélkül arra,hogy a jövőben működik vagy sem.

    A Balatont csak... szigorú építkezési stop mentheti meg...

    Felelet:

    Némi bontás is ráfér a Balatonpartra. A szocializmusban Siófoknál elétöltöttek a villasoroknak, hogy a nép tudjon fürödni. Ezt a területet az utóbbi évtizedekben megintcsak beépítették, óriási csúf épületekkel...

     

  • Balatonpusztítás (2021. 03. 19.)

    Balatonpusztítás (2021. 03. 19.)

    Petíció aláírása itt, a szabad.ahang.hu oldalon. Címe: STOP Balatonaligarcha! – Balatonvilágos úttörőtábor
    Szervező: Aligai fürdőegyesület

    További: stop.balatonaligarcha.hu

    Tájékoztató itt, a balatontipp.hu oldalon (láss részleteket lentebb)

     

    Egy régebbi (2020. febr.) kezdeményezés itt - szabad.ahang.hu/petitions (márc. 20. .- 85 ezer) Szervező: Összefogás a Balatonért

    Címe: STOP "Balaton-törvény"! Egy általános balatoni védelmi kezdeményezés.

    Cikk itt -hirbalaton.hu. (2020 febr. 6.)

     

    'Felelet'

    Amint az oldalamon is olvashatták Somogyi Győző, Andrásfalvy Bertalan írásaiból idézve vagy Pintér Balázs újságcikkeiben, a magyarság vezető rétege a 13. századtól felelőtlenül önzően viselkedik, pénzhajhászásból tönretéve a közösség környezetét, békés és boldog életét.

    A Balatont is akarták már szántófölddé tenni. Az is a maiakhoz hasonló zseniális ingatlanpanama lett volna: a közös vízből magán búzatermelő szántóföld...

    Az utóbbi 25 évben - az utóbbi néhányban fokozottabban - a Balaton tönkretétele folyik, elsősorban ingatlan túlépítésekkel, a zöldterület beépítésével. Mi marad az országból?

    Vagy ez csak gumicsont? Amíg a magyarság még ittmaradt és még reménykedő része tiltakozik, nagyobb bűnöket követnek el? A budai felhőkarcoló is csak figyelemelterelés volna, vagy az eszme és uralom megépülő jelképe-emléke, mint a Sztálin szobor?

    A tervezők, beruházók, engedélyezők, haszonhúzók meg éppen úgy járnak, mint a legborzasztóbb szocialista lekótelepek tervezői, akik munkájukkal egyben a kisvárosi, falusi nép elhazátlanításában is részt vettek: kénytelenek lesznek halálukig (mint Kádár János) bizonygatni maguknak, hogy jót tettek, miközben egész környezetük, még családjuk is a hátuk mögött szánakozni fog rajtuk.

     

    A hivatkozott cikkből:

     Balatonvilágos – Előjátéknak egy 92 lakásos társasház a Club Aliga szomszédságában

    Szerző: Győrffy Árpád 2021.03.11.

    Balatonvilágos egykori aligai részén elkezdődött az a gigantikus és ész nélküli természetátalakítás, amit tavaly nyár végén jósoltunk egy nem sokkal korábban megjelent kormányrendelet nyomán. Az első fecske egy kisebb falu lakosságát befogadó épület lesz a hajdani pártüdülő kerítésétől nem messze.

    Az augusztusban Orbán Viktoraláírásával kiadott jogszabály elsősorban az egykori MSZMP-üdülő, a Club Aliga mai tulajdonosainak adott szintekorlátlan beavatkozási lehetőséget az addig érvényes építési és telekalakítási szabályok felülírásával. A helyiek és más egyszerű halandók jogait csorbító beruházói szabadságból jutott a kerítésen túlra is. A várhatóan elsőként elkészülő, és a mai módihoz mintát adó épületet az “úttörőtáborként” ismert, de Erzsébet táborként is működtetett vízparti üdülő helyén, az 1392-es helyrajzi számú ingatlanon húzzák fel rövidesen.

    A helyi önkormányzatnak hosszú időn át csak annyi köze volt az állami tulajdonban lévő 8300 négyzetméteres területhez, hogy pénzért parkolóhelyet biztosított az éppen aktuális bérlőknek. A part közeli területek szabályozásáról közben elfogadott “TNM- rendeletben” 10 méter széles zöld sávot, parti sétányt, 30 méter széles beépíthetetlen területet jelöltek ki. Ugyanez került a helyi építési szabályzatba is.

    2016 őszén egy parlamenti tájékoztató kapcsán csillant fel a remény, hogy a falunak szorosabb köze is lehetne a területhez. Ekkor levélben fordultak az MNV Zrt-hez, hogy az ingatlant másokkal együtt adják térítésmentesen önkormányzati tulajdonba vagy vagyonkezelésbe.Mivel kérésük nem talált meghallgatásra, 2019 tavaszán újabb levelet írtak, amiben 49 évre szóló térítésmentes önkormányzati vagyonkezelési lehetőséget kértek.

    A képviselők többsége nem akart erőn felüli vásárlásba ugrani, de ahhoz mindenképpen ragaszkodtak, hogy legalább a TNM-rendelet szerinti 10 méteres parti sétány továbbra is állami vagy önkormányzati tulajdonként a nemzeti vagyon része maradjon, kötelező önkormányzati fenntartási kötelezettséggel. Ennek rendezéséhez az árverés eredménytelenné nyilvánítását és tárgyalási lehetőséget kértekaz MNV Zrt.-től. Kérésük megint süket fülekre talált. Válasznak legfeljebb azt tekinthették, hogy az MNV Zrt. oldalán megjelent adatok szerint május 11-én 326 millió forintos összeggel megkötötték a szerződést az árverésen nyertes Archibald Ingatlanhasznosító Szabadidő, Sport Kft.-vel.

    ...a bevezetőben már említett atomcsapás, ami 2020 augusztusában gyakorlatilag lenullázta a helyiek Club Aligával kapcsolatban kivívott jogait, erre a területre is érvényes lett. A kormányrendelet itt is elvett minden jogot és reményt.

    A jogszabály szállodafejlesztésre hivatkozva nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősítette az 1392-es helyrajzi számú ingatlanon tervezett munkálatokat is. Kivételes elbírálásként többek között

    • 20-ról 30%-ra emelte a beépíthetőség mértékét,
    • a legnagyobb épületmagasságot 8-ról 16,5 méterre növelte,
    • a kötelező zöld felület arányt 50-ről 40 százalékra csökkentette,
    • a terepszint alatti beépíthetőség mértékét 20-ról 50%-ra emelte. És ami igazán durva,
    • kimondta, hogy az ingatlanon parti sétány, közhasználat céljára szolgáló strandolásra alkalmas partszakasz, közhasználat céljára szolgáló strand és különleges strandterület nem alakítható ki, illetve nem állhat fenn.

    Hogy magát az építési eljárás lebonyolítását is megkönnyítsék, a rendelet lerövidítette az engedélyezési határidőket, és rögzítette azt is, hogy a beruházás esetében építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt nem kell beszerezni, valamint településképi véleményezési eljárást nem kell lefolytatni.

    szó nincs a kormányrendelet indokaként használt szállodafejlesztésről. Egyszerűen csak fel akarnak építeni egy 92 lakást és egy vendéglátó egységet magába foglaló hétszintes társasházat, ami a telek szinte egészét elfoglalja. S a korábban tervezett 30 méteres védett parti sáv és a sétány helyett az épület egyik szárnya 8 méterre lesz a Balatontól.

     

    A petícióból:

    Címzett: Füleky Zsolt - Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárság - helyettes államtitkár és dr. Neszmélyi Zsolt - Somogy Megyei Kormányhivatal – kormánymegbízott
    STOP Balatonaligarcha! – Balatonvilágos úttörőtábor

    A Somogy Megyei Kormányhivatal 2021. márciusban építési engedélyt adott egy Balatonba nyúló lakóparkszörnyre, melyet Balatonvilágos 1392. hrsz-ú telekre, a volt úttörőtábor területére terveznek építeni. A 92 lakást és egy vendéglátó egységet magába foglaló hétszintes társasházhoz épül több nagy medence és legalább 13 jakuzzi a teraszokon.

    A luxus lakóparkszörny azért kaphatott építési engedélyt, mert a Helyi Építési Szabályzatot a tavaly augusztusban módosított 141/2018-as kormányrendelet felülírta és a beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította. A kormányrendelet a telek beépítési paramétereit megsokszorozta, így lehet az, hogy 1-2 szintes családi és üdülő házak mellé, azokat beárnyékolva épülhet a 22,8 méter magas lakóparkszörny.

    Úgy tűnik, a kormányrendeletre hivatkozva az új Balaton-törvényt sem kell betartani, pedig az kimondja, hogy a partvonaltól 30 méteres sávon belül épület nem helyezhető el (lsd. 2018. évi CXXXIX. törvény 71. § (4)).

    A korábbi szabályozási terveken a Balaton-parttól számolva 10 méter széles zöld sávot, parti sétányt és 30 méter széles beépíthetetlen területet jelöltek ki. Ezzel szemben a lakóparkszörny „Drinkbár” nevezetű vasbeton melléképülete közvetlenül a partig ér, a hét emeletes főépület pedig 8 méterre közelíti meg a partot.

    Egy ekkora épület megépítése és használatba vétele számos terhet ró Balatonvilágosra (pl.: építési forgalom, új betelepülő lakosok miatt megnövekedett közszolgáltatási szükségletek -óvoda, iskola, orvosi ellátás, parkolási igények), ezért elengedhetetlen, hogy az építési engedély kiadása előtt helyi szinten történjenek egyeztetések a beruházóval.

    Fentiekre tekintettel:

    A petíció aláírói tiltakoznak, hogy az épület ebben formában megépüljön!

    A petíció aláírói felszólítják a Somogy Megyei Kormányhivatalt, hogy a kiadott építési engedélyt vonja vissza!

    A petíció aláírói kiállnak a Balaton-parti területek fenntartható, környezettudatos fejlesztése mellett!

    A petíció aláírói kiállnak amellett, hogy a Helyi Építési Szabályzatot a helyi szinten kell meghatározni, nem pedig személyre szabott egyedi jogszabályok alapján!

    2021-re tendencia lett a Balaton-parti telkek mohó, profitorientált, minden társadalmi értéket nélkülöző fejlesztése. A Balaton nem egy kifeszített víztükrű medence, az új épületeket tájba illő módon és fenntarthatósági, társadalmi, környezettudatossági szempontokat figyelembe véve kell fejleszteni. A Balaton mindenkié! Stop Balatonaligarcha!

    Kezdeményezésünket támogatja az Összefogás a Balatonért Egyesület.

    Kampányoldal és A témával foglalkozó cikkek és média megjelenések: stop.balatonaligarcha.hu/

     

    Az index írásában (Rettenetes épületszörny magasodhat a balatonaligai parton) a legvégén az építész tervező (akiről szép épületnél is el szoktak feledkezni) is megszólalhatna:

    "Az Építészfórum arról írt, hogy a 92 lakásos balatoni óriást a szegedi Török Csongor Építésziroda tervezte. Szerettük volna megtudni, milyen beépíthetőségi és övezeti szempontokat vettek figyelembe a tervezés során, de azt mondták, olyan döntés született, hogy nem nyilatkoznak."

     

    Az építészfórumról:

    Szegedi építésziroda jegyzi a kiemelt beruházásként megépülő balatoni társasházat  2021.03.16.

    "elérhető látványtervek és részletek alapján már-már hihetetlennek tűnő balatoni projekt"

    Az Építészfórum értesülése szerint az 92 lakásos balatoni óriást a szegedi Török Csongor Építésziroda tervezte, akik megkeresésünkre megerősítették az információt.

    „Igen, az én irodám tervezte a tárgyi lakóépületet. További információt nem tudok adni, nincs rá felhatalmazásom." – fogalmazott Török Csongor építész.

     Csongor nevéhez a településen rendkívül sok megvalósult projekt, épület kapcsolódik többek között egy a balatonvilágosi tervhez tömegképzését tekintve hasonló társasház is, amely 2018-ban elnyerte az Év Homlokzata díjat. Az építész a Csongrád-Csanád Megyei Építész Kamara tagja és a városban jó hírnévnek örvend. Török Csongor egy kisebb csapattal dolgozik és stílusát tekintve mindig törekszik követni az aktuális igényeket, trendeket. A látványtervet és a díjazott szegedi társasházat szemlélve hasonló formákra ismerhetünk rá az Építészfórum oldalán is bemutatott balatonszemesi Marina Sétány Penthouse esetében is.

     

    utóbbihoz egy hozzászólás az építészfórumon:

    A Déli-parton sok nehéz esetet láthatunk, de a szemesi Marina óceánjáró igazi állatorvosi ló. Érdemes lenne megkérdezni a közvetlen szomszédait, aki hosszú évekig küzdöttek jogi eszközökkel, hogy egy emberi (Balaton-parti) léptékű épület valósuljon meg. Ez nem sikerült és sajnos megbocsájthatatlan. Nézzük az említett 10 m építménymagasságot! Földszint + 4 emeletnél? Hasonló a helyzet a szintterületi mutatóval, a zöldfelület arányával, a kötelező parkolóhelyekkel, a fák pótlásával. A siófoki építéshatóság és a kaposvári kormányhivatal mindent rendben talált. Ez persze nem csak Szemesen jellemző. Itt viszont jelenleg is tervezik három közvetlen vízparti kemping és három nagy méretű táborhely beépítését hasonló léptékváltó társasüdülőkkel.

     

     Részletek a fentebbi cikkben hivatkozott, balatontipp,  írásból: ('Az augusztusban Orbán Viktoraláírásával kiadott jogszabály')

    Másfél évvel ezelőtt jelentős fordulat történt azzal, hogy az Appeninn Holding leányvállalata megszerezte a Pro-Mot Hungária Kft. többségi tulajdonát. Ezzel a hajdani pártüdülő a NER legbelső köreihez tartozó személyekhez került. Igaz, a nevek az utóbbi hónapokban változtak, de a tulajdonosi pozíció megmaradt. Vélhetően ennek is köszönhető az a baráti hozzáállás, amit a kormány az utóbbi időben mutatott. Mint korábban írtuk, az idén áprilisban 1 milliárd forintot adtak magyar adófizető polgárok pénzéből elektromos kikötő fejlesztésére, májusban pedig további 7,4 milliárddal segítették a közösből az új tulajdonosokat a “Balatonvilágos Club Aliga hotel és élményközpont” megvalósításában.

    Az Aligai Fürdő Egyesület fórumán elhangzottak szerint a 8,4 milliárdos közpénz támogatásnál sokkal nagyobb ajándék lehet a Pro Mot-nak az a kormány rendelet, ami augusztus elején felülírta az önkormányzattal hét éve között megállapodást. A Club Aliga fejlesztését kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűvé nyilvánító kormányrendelet megszünteti vagy bizonytalanná teszi egyes területek közösségi használatát, és olyan új építési szabályokat tesz kötelezővé, amik a táj, a környezet védelme helyett annak pusztítását garantálják.

    Az elhangzottakból válogatva kiemelünk néhány részletet a kormány állampolgáraival szemben hozott jogfosztó rendelkezéseiből. Kezdjük azzal, ami nem csak a helyi lakosokat, a strandolókat, hanem a területen egyszerűen áthaladni akarókat is egyaránt érinti.
    Hét éve a Pro-Mot és az állam is támogatta, hogy az államtól önkormányzati tulajdonba kerüljenek az üdülőfalut három irányból átszelő utak, s azok közútként kerüljenek nyilvántartása, hogy a funkciójuk minden más szándéktól függetlenül így maradjon.
    Az utak önkormányzati tulajdonba adását máig nem hajtották végre, és nem került sor azok közúttá nyilvánítására sem. Mostantól pedig már nem is kerülhet sor rá, mert a kormányrendelet kimondja, hogy “a rendeletben megjelölt telkek – felsorolva az utakat tartalmazó ingatlanokat is – és az azokból telekalakítással kialakításra kerülő telkek közterületként, illetve közútként nem alakíthatók ki”.
    Így az utak maradtak magánhasználatú kategóriában, amit a magyar állam bármikor eladhat a Pro-Mot-nak, s az új tulajdonos bármikor kizárhatja a lakosságot az utak használatából.

    Ugyancsak ingyenesen az államtól önkormányzati tulajdonba kellett volna kerülni a pártüdülő parti részén a nyugati saroktól a kikötőig húzódó 10 méter széles parti sétánynak, az ezzel párhuzamosan húzódó területből további 20 méteres területsávnak, valamint a móló előtti 4,5 hektáros parknak. Mivel erre sem került sor eddig, itt is érvényes a most elrendelt közterületté alakítási tilalom.
    Az már csak hab a tortán, hogy miközben a Balaton 30 méteres sávjában nem lehetne építkezni, a 20 méteres területsávot is magába foglaló telken öt százalékos felszín feletti és 45 százalékos terepszint feletti beépíthetőség mellett 12,5 méterben határozzák meg a lehetséges legnagyobb épületmagasságot.

    A korábban önkormányzati tulajdonba ígért kikötő előtti parknak eddig beépítésre nem szánt zöldterület besorolása volt. Az új szabályozás szerint ezen “kikötő, kikötőüzemeltetési és vendéglátás rendeltetésű épületek elhelyezhetőek”. A beépítettség legnagyobb mértékét a felszínen 2-ről 5 százalékra, a terepszint alatt 4-ről 45%-ra növelték. Az épületek legnagyobb magasságát 4,5-ről 12,5 méterre emelték itt is, miközben a zöldfelület legkisebb mértékét 80-ról 70-százalékra csökkentették. A rendelet a móló két szára között lévő, a fenti parkhoz kapcsolódó területről ugyancsak rögzíti, hogy annak “közterületi jellegét nem kell fenntartani”.
    Ez a pont kimondja azt is, hogy az uszoda előtti, eddig parti sétányként nyilvántartott területen “parti sétány, közhasználat céljára szolgáló strandolásra alkalmas partszakasz, közhasználat céljára szolgáló strand és különleges strandterület nem alakítható ki, illetve nem állhat fenn”.

    Aliga felől ezzel megszűnik a közvetlen vízhez jutási lehetőség. Ha fürödni akarnak a tőlük néhány száz méterre lévő Balatonban, akkor iránytól függően 6-8 kilométer gyalogolhatnak.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • CSOK - Kit támogat a kormány? (2020. 10. 01.)

    CSOK - Kit támogat a magyar kormány? (2020. 10. 01.)

    (Felelet:)

    A 2015. júliusától bevezetett 10plusz sokmilliós "családi otthonteremtési kedvezmény" valós hatásai, feltehetően (nagyrészben) eredeti céljai. A lent felsoroltak ellenére gondolom és remélem, hogy a program kezdeményezői túlnyomó részt valóban jót szerettek volna tenni Magyarországgal, a magyar családokkal.

    1.

    Propaganda, ezzel és a befolyó pénzzel, egyéni gazdagodással, kiszolgált nemzetközi hatalmak hálájából is következő hatalmon maradás, ezzel élve (sajtó birtoklása stb.) a más gondolatok megjelenésének, terjedésének gátolása, épp az adott témában is.

    2.

    A (főleg nemzetközi) bankok (és más "kormányzati stratégiai partnerek") nyereségének közpénzből való hosszútávú növelése, biztosítása egyfelől a családok ügyféllé tételével, másrészt a közpénzből való kamattámogatással.

    3.

    A magyar családok adósrabszolga státusba irányítása legalább további 25 évre. Akinek fizetnie kell havi 100-200 ezret törlesztésre, másképp elveszti otthonát, (és következésképp esetleg családját is), az (a milliárdosokat leszámítva) szabadon nem változtathatja életmódját, gondolkodását, munkáját, nemigen sztrájkolhat, vonulhat utcára, vitatkozhat a munkaadójával, nem közölheti véleményét sem riportban, sem levelezésben.

    4.

    Az elsősorban nemzetközi, kisebbrészt magyar milliárosokhoz köthető építőanyag gyártás, kereskedelem, és nagy építőipari vállalkozások hasznának nagymértékű növelése. (Duplájára nőtt anyagárak, sokszorosára nőtt építkezésszám.)

    5.

    Az árfelhajtással lényegileg a megtakarítások elvétele. Amely család hosszan gyűjtött házépítésre, azt vehette észre, hogy a duplájára nőtt árak miatt a megtakarítás fele elveszett.

    6.

    A más szektorokra (lásd bérlakás, élelem árak, zöldség árak) is átgyűrűző építőiparból kiinduló áremelkedés végül általános inflációt hoz a köznépet érintő kategóriákban (élelem árak, de nem a helikopter árak), ami egyfelől minden átlagos magyar család megtakarítását elveszi, másrészt a nehezen megemelt állami és magán bérek értékét is csökkenti.

    7.

    Az előző pont következtében a megtakarító családok is, akaratuk ellenére, banki, állami kölcsönt kell felvegyenek, törlesztéssel terhelve életüket.

    8.

    A korábban az előző ingatlanválság, munkanélküliség, banki behajtások, a budapesti Belvárosan a hatóságok által szabadon az ottélők nyakára eresztett airbnb-s, az életet elviselhetetlenné tevő bulituristák következtében a magyar nép által kényszerből olcsón eladott lakások magyar milliárdos és külföldi felvásárlói most (az árfelhajtás után) többszörös áron adhatják el/ki a megszerzett ingatlanokat.

    9.

    A családi életbe és a gyermekáldásba, a lelki életbe és vallási életbe való durva állami beavatkozás. A pénz mindenható voltának, ennek tudatának erősítése a társadalomban.

    10.

    Mint általában a nem mindenkinek elérhető, nem mindenki által megnyerhető támogatások, pályázatok, ez az ügy is az adókkal elvett pénz közpénzként, központi visszaosztásával a hatalom "paternalista" jellegét erősíti az egyéni, családi, helyi, közösségi önálló felelősségteljes döntések helyett.

    11.

    Mint általában a nem mindenkinek elérhető, nem mindenki által megnyerhető támogatások, pályázatok, ez is növeli a korrupciót.

    12.

    Mint általában a nem mindenkinek elérhető, nem mindenki által megnyerhető támogatások, pályázatok, ez is növeli az igazságtalanságot és annak érzetét is, amikor hasonló családok közül az egyik kap a közpénzből 10-20 milliót, a másik nem. (Például mert épp kicsit előbb építkezett saját pénzből.)

    13.

    A társadalom szoktatása és erőltetése a gyermekáldás helyettesítő, jórészt embertelen és drága, nagyrészt eredménytelen művi eljárásokra, ezzel az orvosipart, gyógyszeripart általában is erősítve, gazdagítva. (Ha nem születik meg a banknak-kormánynak megígért gyerek, vissza kell fizetni a milliókat.) Miközben az ivóvizeink vegyszerrel, gyógyszermaradvánnyal és fogamzásgátlóval fertőzöttsége révén is gyengülő nemzőképesség ügyét a hatóságok és a sajtó teljességgel figyelmen kívül hagyja.

    14.

    A még megmaradt, közjó céljára használható, az egészséghez és élhető városhoz szükséges, amúgy is kevés városi zöld vagy szabad területek további beépítése főleg lakóparknak hazudott silány, zsúfolt lakótelepekkel. (Dunapart. Miközbem a Városligetet és más más tereket, parkokat kormányzati vagy banki célból tarolnak le.)

     

     

    Pár, a világhálón is csak ritkán található kritikus írás:

    keresztenykultura.blog.hu

    Prém Alexandra, református teológus: Mibe kerül ez a gyerek? Avagy a CSOK árnyoldalai

    "A CSOK-igénylés feltételei között ezért kifejezetten etikátlan lehet az a kitétel, amely egy sokak szerint talán éppen a vallási meggyőződésük miatt megkérdőjelezhető, egyben igen költséges módszert tesz kötelezővé a hitelfelvevők számára."

    "Az eddig leírtakon kívül teológiailag a legproblematikusabb pontja a rendszernek, hogy a házasságot idegen célokkal terheli meg. A keresztyén református teológiai etikában a házasság öncél. Önmagáért van, és arra szolgál, hogy benne az élet és a felek kiteljesedjenek. Méltatlan a házassághoz, hogy azt anyagi vagy más céllal megterheljük, akár a gyermeknemzéssel. A keresztyén értékrend szempontjából nem házasodhatnak anyagi haszonszerzés céljából  a párok, sem pedig azért, mert mondjuk az egyik fél mindenáron gyermeket szeretne. Magáért a házasságért kell házasodni, azért, mert én a választott társammal, és csak vele házasságban akarok élni. Mert elköteleződöm mellette. Amennyiben valaki anyagi megfontolásból házasodik, az már nem házasság, hanem sokkal inkább üzlet. Hasonló megítélés alá eshet, ha valaki azért vállal egynél több gyereket, mert azért magasabb támogatás jár. Persze a többség egyébként is akár gyereket, gond akkor van, ha tényleg a pénzért vállal többet – ez azon gyermekkel szemben etikátlan és méltatlan, akit „pénzért szültek”."

    https://www.thermo-block.hu/rejtett-csapdak-igy-koppanhat-oriasit-a-csok-kal

    https://azenpenzem.hu/cikkek/beveti-a-kormany-a-csok-bombat-a-valasztasra/4755/

    https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/nagyot_kaszalhatnak_a_gazdagok_a_csokos_hitelen.679139.html

     

     

     

     

     

     

  • Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas (2020.02.15.)

    Gátat vetni (Római-part) - Magyar Nemzet Lugas - Bertók T. László: Gátat vetni (2020. 02. 15.)

     felelet.hu: Bár megmenekülne a Római part az ingatlanspekulánsok további rombolásától! Hátha a politikai munkamegosztás, az állampolgárok akaratát is kivételesen figyelembe véve, nem teszi tönkre a helyet. Budapest nagyrésze mára elromlott, beépítve, lakhatatlan, csúf. Ha most az ingatlanlufi kipukkad, a gazdasági csőd közeleg, talán nyugalmunk lesz egy ideig a beépítési szándékoktól.

    A cikk egyes mondatairól:

    "közösségi tervezés - még nem volt példa rá" Bár tényleg ilyen történne egyszer! Óriási, történelmi dolog lenne. Érdemes kicsit jobban lelkesedni. Persze az esély 5%. Hiszen még igazi, érdemi témájú, nem elcsalt népszavazás sem volt nálunk.

    egy jó mondat: "A beruházói lobbi nyomulásával szemben civil ellenállás" Ezek a tüntetések voltak, melyek (főleg családos, gyerekes) részvevőit Tarlós polgármesterünk mélyen megalázó-becsmérlő jelzőkkel illette. Tényleg: Tarlós úrnak nincs köze az említett lobbihoz?

    "Ezer ottlakó érdeke a hullámtér védelme" Ez nem igaz! Pont a barátságos környezet miatt költöztek oda, kockáztatva az árvizet. Ha a terület beépülne, lakásaik értéküket is vesztenék. Ismerek ott élőket.

    "az étterem és sporlétesítmény tulajdonosok érdeke is" Ez se igaz, legfeljebb ha régi csőnakházuk telkét el akarják adni százszoros áron kaszinónak. Az ott működőknek a barátságos part az érdeke. Perszer rendbetéve kicsit. Például ingyenes nyilvános vécékkel, mint a Normafán.

    "a Királyok útja két méterrel magasabban húzódik" Érdekes, a gátépítők ezt sose árulták el / hangsúlyozták, pedig elég nyomós érv a nyomvonal mellett.

    "fő kérdés: közösségi rekreációs funkció a kétmillió budapestinek, vagy túlzsúfolt rideg ingatlanpanama óriási hotelekkel, kaszinókkal a külföldi tulajdonosok és turisták számára" (Átfogalmaztam a kérdést. Attól függ, ki válaszol. Az ingatlanosoknak van saját jól pénzelt álcivil szervezetük...)

    Miért kéne konszenzus? Mert a lobbi olyan erős, hogy mindenképp kell neki valami juss?

    A felelet.hu szerint a lényeg: a 60-as évek közösségi életének és barátságosságának visszaállítása. Ami mellesleg unikum egész Európa nagyvárosai között. És iskolai, a családokat szétszakító drága tornatermi rosszlevegőjű ledlámpás tornaóra helyett a családok dunai evezésének támogatása az újranyitandó csónakházakban.

     

     

     

  • Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)

    'Felelet':

    A negyven perces filmből(elbeszélő előadásból) kiragadok pár számomra érdekes gondolatot:

    Az előadóról itt.

    Összevetésként, érdekességnek a Magyar Nemzet nov. 24-i cikke. Ceruzaelemek helyett a hálózati rendszer rabszolgái - Kultuszfilmek a világhálón · Larry és Andy Wachowski: Mátrix (1999) Csejk Miklós. Közös pont a Mátrix.

     

    3:20  öt év egyetemi tanulás hatására eltompult az agyuk... kötelező oktatás... Mária Terézia Ratio Educationis, valódi célja az engedelmes alattvaló...

    5:00  túl kényelmes ez a 'Mátrix'... megteheted azt, hogy egész nap fölösleges dolgokat csinálsz (a munkahelyen)

    6:50  Falun kiderül, hogy mennyi minden fölösleges... miért kell munkahely?

    9:40  Ha életed első kapcsolataiban sérülsz, elkezdesz álarcokat hordani (gyermekekkel való törődés módja) elkezdünk alakoskodni... elfelejtjük, kik vagyunk... Nincs már válaszunk, ha azt kérdezik, mi lelkesít, vagy mikor voltunk utoljára boldogok... Maszk nélkül szebb világ lenne.

    11:30  Az emberek 99%-a abból él, hogy átveri a másikat.

    13:50  teremtés modellje a nemezelés... (gyerekjátékok)

    14:25  odafönt elemi szálak vagyunk

    15:00  játék - kör kibogozása - mindig kör lesz (Isten jelképe)

    16:15  gyerek... amíg a felnőttek ki nem irtják... nem félnek...

    18:20  föld zsírján élősködünk - olaj dolgozik helyettünk - nem működünk együtt az élővilággal

    19:30 könyv fákról: Erwin Thoma: Láttalak ​felnőni

    (fákról másik könyv: A fák titkos élete - Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése - Peter Wohlleben)

    21:15  egy-egy mondásban több a bölcsesség... (torkig vagyok)

    21:50  hibás tudást/vezérlést lecserélni...

    22:40  megnyugtat a tudás, vagy?... Ha félelmet kelt, akkor az az én tudásom?

    33:20  aminek forrása vagy, annak nyelője is... amit teremtesz, az hozzád tér vissza... ahogy bánnak velünk a szomszéd népek, mi indíthattuk el...

     

     

    A témához kapcsolódó könyv: Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

  • Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Kinek épül a Galvani-híd? (2021. 03. 14.)

    Magyar Nemzet Lugas 2021. 03. 13. Hídélmény

    várostervezés, városépítészeti cikk Budapestről

    albertfalvai_es_galvani_hid.jpg

    Egy-egy rész a jó-rossz cikkből.

    Déry Attila BME:

    „a háború óta nem volt hosszú távú városfejlesztési terv”

    ’Felelet’: De a középtávú tervet is - ami Budapest parkjait védte, és Budapestet a felhőkarcolóktól - felszámolta a magyar kormány.

    „az ingatlanfejlesztők lobbiképességén múlik, mi épüljön és hova”

    ’Felelet’: Már ez a szó is hazugság. Nem ingatlanfejlesztő, hanem ingatlanspekuláns. Avagy zöldterületbeépítő, lakóövezetromboló, műemlékház lebontó. Sajnos már a 120 évvel ezelőtti időkben is komoly volt a hatalmuk, és manapság egyre jobban összenőnek a kormányokkal is.

    „a kölni Mülheimer híd hasonmása az új Erzsébet hidunk”

    ’Felelet’:  Szerintem vissza kéne építeni a szép régit. Ez esetleg máshol még felhasználható.

    „a korszellem volt, hogy átvezették a Belvároson az autópályákat… A 70-es években így tanították az egyetemünkön. Az akkori építészek ezt tanulták jónak. A mai oktatás szerint mindez a legrosszabb volt, fékezni, mérsékelni kell a forgalmat.”

    ’Felelet’: Ez a lényeg. Le se diplomázhatott, aki nem  adta vissza engedelmesen a tanítottakat: falurombolás, lakótelep építés, nagyüzemi sokemeletes állattartás, marxizmus… A tisztességesen gondolkodók általában nem lehettek szakemberek, ezért a rossz vezetők, döntéshozók generációkra rontják el az országot. Az alkalmatlan vezetők generációk után sem tűrhetnek maguk mellett tehetséges beosztottakat. Ez máig hat. Mert a forgalmat általában kell mérsékelni, azaz a tervezett nagy hidak is károsak lehetnek, mert növelik is a forgalmat, nem csak csökkentik. Azt kell elérni, hogy ne kelljen annyit kényszerűen közlekedni. Például az utóbbi évben láthattuk: Ha nem kell annyi gyereket iskolába hurcolászni, fölöslegesen munkába járni, rögtön élhető lesz a város.

    „Az Árpád híd ősbűne, hogy a levezető római romokra épült.”

    ’Felelet’: Ezen is lehetne javítani. A Margit szigeten meg csak egy szervizsáv-bicikliút menjen a szigetre. A szigetről nyugodtan le lehet bontani az épületek kétharmadát, alapvetően egy sétálós szabadidős parknak hagyva. Szálloda se kell, legfeljebb egy közösségnek olcsón elérhető gyógyfürdő.

    Domonkos Csaba hídtörténész:

    „félreértelmezett demokrácia – felhergelték a Hamzsabégi út lakóit… így nem lehetett teljes a Hungária körút renszere… józan kompromisszum, ellentételezés… így lett derékszögű kanyarral dél felé terelve… A Rákóczi út torzó, Buda felől lényegileg megközelíthetetlen…”

    ’Felelet’: Én ellenkezően látom, emlékszem. Végre először, az Antall kormány alatt, az emberi környezet védelme is számított a csőlátású szakemberi döntések mellett. Mely szakmai elvek, mint fent az építészetről írták, hibás tanításon alapultak. A túl éle kanyar már a szaemberek bosszúja volt az állampolgárok ellen. Majd úgyis továbbvezetjük az autópályát a lakóövezeten, a parkon! És tényleg, most is ezt tervezik, mint a cikkből kiderül. A hiányos kapcsolódások is a tervezők hibája. A továbbvezetést irányokra osztva sokkal kíméletesebben lehetett volna Kelenföld felé vezetni. Dél-Buda így is egy autóút rengeteg lett, négy párhuzamos észak-déli úttal.

    Az is az egyetlen, jelzésértékű változás volt, hogy az Antall kormány alatt először nem vágtak ki minden fát a külső körúton, volt hogy egyetlenegyet is kikerültek gondosan, és a korábbi 50 méteres aszfalt-por rengeteg helyett zöldsávot is terveztek.

    Vitézy Dávid BFK:

    „A déli körvasút 3. sínpárja épül a park rovására. A tiltakozásokat megelőzendő ezért törlik az autópálya parkon keresztüli tervét a szabályozási tervekből”

    ’Felelet’: Azaz máig benne maradtak, a szakma máig a zöldterületek rovására akar városi autópályákat építeni! Ugyanaz a gondolkodás, mint a 70-es években.

    „A Galvani híd előrehozását a környező barnamezős területek funkcióváltásának elősegítése… a cél”

    ’Felelet’: Magyarul, azaz igazat szólva: Az ingatlanlobbi érdeke, hogy parkok, élhető város helyett szörnyű lakótelepek, irodatelepek, felhőkarcolók épüljenek. Ehhez pedig közpénzből közlekedés, híd.

    A Rákóczi hídtól Nagytétényig töltik fel, építik be rettentő sűrű, élhetetlen módon a parti sávot. Mindezeket, felhőkarcolóstul, majd szépen le kell bontani, és a Budafoki út és a Duna között egy valódi, az életnek, az embereknek értékes, tágas, nem túlzsúfolt parkot lehet építeni természetes vízparttal, kis csónakházakkal, éttermekkel, Római parti hangulattal, de a vízparton többszáz méter széles, 99%-os zöldfelülettel.

    Bertók T László, a cikk írója, zárómondat:

    „Az új hidak nélkül… sem a belváros forgalomcsillapítása, sem a rozsdaövezetek újrahasznosítása, sem a városrobbanás megfékezése nem képzelhető el.”

    Dehogynem! A forgalomcsökkentésnek száz más módja van, és épp az út túlkínálat növelheti a forgalmat. A rozsdaövezet újrahasznosítása itt is hazugság. Egy parkhoz nem kell autópályahíd. Sőt annak zaja, mint az M§ hídnál is, tönkreteszi a part hangulatát. Persze a milliárdos, de továbbgazdagodni kívánó ingatlanmaffia a korrupt tisztviselőkkel együtt a parképítést, a közjót nem tartja „hasznosításnak”, csak a beépítést. A városrobbanást meg épp az új utak-hidak segítik elő. Egy mondatban három hazugság…

     

    A témához a világhálón találva:

    Horváth Gyula: Galvani, vagy Albertfalvai legyen a csepeli híd? 2017. július 10.

    Két csepeli híd terve: sárgával a csepeliek által rég várt  Albertfalvai, kékkel a kormányzat által favorizált, a semmiből a semmibe vezető Galvani híd tervezett nyomvonala. Vita nincs. Híd sincs, mert még csak hetven éve ígérik, tervezgetik...

    Mikor a kilencvenes évek végén fővárosi képviselő lettem gyakran rágtam Vajda Pál főpolgármester helyettes fülét, hogy az Ófalui térséggel szembeni kötelesség teljesítése miatt tervezzük be a főváros Dél Budapest számára nélkülözhetetlen Albertfalvai hidat. Pali nem támogatta, de nem is ellenezte a kérdést, csak jegelte! Már akkor, amikor teljesen lemondtam volna róla behívott és nagy lelkendezve mondta: épül híd Csepelen! Nem az általad preferált Albertfalvai, hanem feljebb, a Galvani úttal szemben!

    Aztán jöttek a tervek, mentek a tervek! Egyik-másikán, már mindkét híd szerepelt. /A papír bírta!/ A kis Duna (RSD) alá bujtatott utakkal, mélyvezetésű villamosjárattal, meg miegymással. Mind, mind illúzió, mert a főváros szeme mindig a belvárosra, és Észak Pestre szegeződött, kevéssé Délre, és Csepelre.

    ’Felelet’: Valóban, a helyszínrajzról valószínűsíthető, hogy nem az állampolgároknak épül a híd, hanem a környéket beépíteni akaró ingatlanmaffiának. Kis Kína, Kis New-York a terv.

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • Ledózerolták a Közvágóhidat (2019 - 2021. 10. 14.)

    Ledózerolták a Közvágóhidat (2019 - 2021. 10. 14.)

    idézett cikk (index.hu):

    továbbá: építészfórum ittés itt

    ebből:

    Székács Péter 2014-ben Fővárosi Diplomadíjban részesült és az Építészfórumon publikált terve (2015, diplomamunka) olyan posztindusztriális parkot képzelt el, amelyben nagy kiterjedésű zöldfelületek létesítésével a kulturális, a kereskedelmi és a rekreációs funkció került volna hangsúlyba.

     (további építészet: epklub.blogspot.com)

    forrás szerinti első információ itt: oroksegfigyelo.hu blogon Kelecsényi Kristóf

     

    index cikk részlet:

    Ledózerolták majdnem az egész védett Közvágóhidat

    Sajó Dávid, Zsuppán András

    2019.12.02.

    Szinte semmi sem maradt a helyi védettség alatt álló Közvágóhídból, derül ki az Építészfórum légi felvétele alapján. Az előzetes tervekhez képest szinte mindent elbontottak a területről, hogy egy török vállalkozó lakóparkot építhessen a helyén.

    A Soroksári út 58., Máriássy utca 2-6. és Vágóhíd utca 1-5. által közrefogott épületegyüttest annak ellenére pusztították el, hogy 1994-ben felvették a fővárosi helyi védettségű építészeti örökségek közé. A Közvágóhíd a maga idejében a főváros modernizációjának egyik jelképe volt, 1872-ben nyílt meg, két német építész tervezte, bejáratánál egy berlini szobrász szarvasmarhákat fékező fiúkat ábrázoló szobrai álltak őrt. A Közvágóhíd váltotta ki a korábban rossz higiéniai viszonyok között működő, járványveszélyes magánmészárszékeket, és egészen 1984-ig szolgálta Budapestet. A megüresedett, rossz állapotú épületegyüttes a rendszerváltás után spontán módon kulturális központtá kezdett válni, rengeteg magyar zenekarnak volt itt a próbaterme, és több klub is üzemelt a csarnokokban, bár egy rendőrségi razzia nem tett túl jót a hely megítélésének. A próbatermek azonban maradtak egészen 2017. július 31-ig, amikor az új tulajdonos kitette a területről az összes klubot és zenekart.

    A Közvágóhídból ugyanis nem lett kulturális központ, mint Nyugat-Európában sok hasonló adottságú ipari műemlék. Példaként említhető a nagyszerű El Matadero vágóhíd Madridban, amiből zenei, filmművészeti és művészeti központot csináltak az épületei megtartásával, vagy a római Mattatoio, ami a kultúra mellett fiataloknak szóló közösségi tér és az építészképzés fellegvára lett. Az ilyen adottságú ipari emlékekből általában nagyszerű hangulatú új városrészeket lehet csinálni:

    Budapest azonban más utat választott. 2017-ben a 4,8 hektáros, a környéken zajló építkezések és kulturális nagyberuházások miatt már erősen felértékelődött területet a Budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalat eladta Adnan Polat egyik cégének. A török üzletember feltűnően jó viszonyt ápol Orbán Viktor családjával. A miniszterelnököt személyesen is ismeri, Tiborcz Istvánnal korábban közös cégük is volt, és azt az alapítványt vezeti, amely a Gül Baba türbéjének fenntartásáért felel, és évi több száz millió forint támogatást kapnak a kormánytól. A török oligarcha a Magyarországra lassan hazajáró Recep Tayyip Erdogan török elnökkel is jó viszonyt ápol, és ott volt annak idején Orbán Viktor eskütételén, illetve fotózták már a miniszterelnökkel is közösen focimeccsen.

    A beruházó úgy döntött, hogy lakóparkot épít a millenniumi Budapest emblematikus közegészségügyi létesítményének helyére. A védettség ellenére sem volt nehéz dolga, mivel a kormány 2018. július 27-én nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősítette a projektet, így semmilyen korlátozást nem kellett figyelembe venniük a bontás során. Ennek ellenére 2018 szeptemberében olyan látványterveket tettek közzé, amelyek gesztus jelleggel néhány töredéket megőriztek volna a történelmi épületekből, az ikonikus víztorony és a főkapu mellett két csarnok homlokzatát és más kisebb részeket. Ennek a tervnek már köze sem volt ahhoz, ahogy nyugaton a hasonló épületegyütteseket rehabilitálni szokták, inkább dekorációs elemként kezelte a régi épületek csonkjait.

    Mára ezek a látványtervek is eltűntek az építésziroda honlapjáról...

     

    'Felelet'

    Ki tervezte? Ki segít a város tönkretételében? Mit kap érte? Túlélést, mint magyar építésziroda? Nem. Idegen tervezők rombolnak, feltehetően jó pénzért.

    "a látványterveket jegyző Chapman Taylor építésziroda" (A honlapuk szerint legközelebb Varsóban és Prágában van irodájuk. Az igazgatók nagyrészt angliaiak. A honlapon csak egy "Liget-city" gyönyörű nevű budapesti rombolási terv található a keresővel.)

     

     

     

     

  • Napenergia - háztetőn vagy szántóföldön? (2021. 03. 28.)

    Napenergia - háztetőn vagy szántóföldön? (2021. 03. 28.)

    2021. március 24. Magyar Nemzet cikk: Új szabályozás érkezik a háztáji napelemekhez

    érdekesebb részletek:

    - Júliustól választaniuk kell a háztáji napelemek tulajdonosainak, hogy a szaldós elszámolást választják, és lemondanak az állami támogatásról, vagy a bruttó elszámolással a kötelező átvételi ártól esnek el.

    - Egy optimális rendszer szaldó elszámolással 10-12 év alatt térül meg támogatás nélkül, bruttó elszámolással pedig 16-18 év alatt, ami az ötvenszázalékos támogatással 8-9 évre csökkenthető

    - A háztartási méretű napelemek teljesítőképessége a 2015-ös 128 MW-ról 2020. szeptember végére 640 MW-ra növekedett

    - 79 681 háztáji kiserőművet tartott nyilván, amelyek közül 65 140-et természetes személyek telepítettek

    - a háztartási méret (50 kW) feletti naperőműveknél: a beépített kapacitásuk az elmúlt öt évben ötvenszeresére nőtt, 25 MW-ról 1208 MW-re

     

    'Felelet':

    1: A szakemberek és a sajtó egyöntetűen támadta mindig a napenergiát, hogy kiegyensúlyozatlan, összeomlik majd miatta az energiaellátás.

    2: Soha meg se említették azt az egyszerű módszert, hogy a fogyasztást, a háztartási gépek bekapcsolását az aktuális (napszak, napsütés, szél) áramdíj szerint (az éjszakai áram vagy a nagy ipari fogyasztók lekapcsolásához hasonlóan) könnyen lehetne szabályozni.

    3: Más európai országokhoz képest nálunk nem támogatták a házi energiatermelést. Még Románia is előttünk járt melegvizes rendszerek támogatásával!

    4: Az utóbbi öt évben a nagy cégek átvették a vezetést, és sorban épülnek az óriás naptelepek. Tehát, ha a milliárdosokat kell támogatni, már nincsenek szakmai aggodalmak.

    5: Az óriás telepek hátránya: A hálózati veszteség (nem a fogyasztás helyen keletkezik az áram), sérülékenység (a házi erőmű egy vezetékszakadás esetén is megmenti a családokat, a fagyasztóládákat), a haszon, a támogatás az állampolgárok kezéből máshova kerül és az értékes földterületek, szántóföldek megszűnnek, rosszabb esetben gyomtalanítás miatt még folyamatosan mérgezik is őket.

    6: A lakossági használatot is át kéne gondolni: A legalább 50 éve településeinket elcsúfító légvezetékek, távközlési légkábelek, trafók, csúf oszlopok, ronda és vakító, rosszfényű köztéri is magán illetve reklám lámpák, villogó mozgó fények, reklámtáblák, fali és óriásreklámok, közlekedési lámpák, oszloperdők, közműdobozok, terelőoszlopok mellett a tetőket elcsúfító, esetleg kápráztató napelemek még tovább rontják élhetetlenné váló környezetünket.

     

     

  • Séta a gyalogosoknak megnyitott alsó rakparton (2020. 05. 16.)

    Séta a gyalogosoknak megnyitott alsó rakparton (2020. 05. 16.)

    Végre.

    A Demszky korszakból egy jóra emlékszem: A Lánchíd hétvégi városi gyalogos híddá tételére.

    A Tarlós korszakból (a polgárság által elfoglalt, felújítás miatt lezárt Szabadság) híd hasonló módon, az élhető város elmélethez méltóan való használatára.

    Most a harmadik polgármester, harminc év után végre, ma először, a (pesti) rakpartot átadta (hétvégére) a polgárságnak, azaz a gyalogosoknak, kerékpárosoknak. Kipróbáltam. Jó. A levegő is finom, szmogmentes volt.

    Harminc év, három apró, hamar megszűnő próbálkozás a város élhetővé tételére. Sok más lehetőség is lenne. Talán a mostani polgármester tényleg komolyan gondolja, talán tényleg elér valamit.

    Saját javaslatom 2019-ből, 5. pont.

    1990-től írt, a Fidesz szakembereinek, politikusainak 2010-ben 50 helyre eljuttatott tanulmányom. 84-86. oldalak

     

  • SOS Balaton - Káli Híradó 2020 október (2020. 10. 31.)

    SOS Balaton - Káli Híradó 2020 október - Somogyi Győző írása (2020. 10. 31.)

    http://www.kalihirado.hu/

     Politikai döntés mentheti meg ma már csak a Balatont. Az állam vezetői döntik el, hogy meg akarják őrizni az északi part utolsó, még kultúrtájnak nevezhető darabját, vagy átengedik a "spontán" pénzgazdasági folyamatoknak. Utóbbi is politikai döntés: halálos ítélet.

     A Balatonfüredtől Balatongyörökig tartó, A Tapolcai, Káli, Nivegy- és Egervölgyi, Dörgicsei, Pécselyi medencéket magában foglaló Balatonfelvidék a csodálatos tanúhegyekkel az a balatoni táj, amely a déli part és az egész tó szépségét és idegenforgalmi vonzerejét meghatározza. Lényege, hogy présházas szőlővidék, apró archaikus falvakkal, hagyományos népi építészettel.

     Ez a vidék Nemzeti Park, Világörökség-várományos, Natura2000, helyi építészeti szabályok, arculati kézikönyvek, értéktárak és lelkes civil szervezetek által védett, általánosan elismert és csodált európai kincs. A megőrzéshez szükséges jogszabályok megvannak, a Balaton Törvény még jelenlegi felpuhított formájában is elegendő volna - ha betartanák.

    Az utóbbi másfél évben olyan változások mentek végbe az ingatlanpiacon, amelyek a pénzes ingatlan befektetőket az északi parti szőlőföldekre vonzották. Befektetési célú lakásokba és luxusnyaralókba menekül sok, korábban betétben és tőzsdén parkolt vagyon.  Ehhez jön az építőipar érdekében mindenfajta építkezést serkentő állami pályázatok és kedvezmények rendszere. Miután a Balatonpartot már sűrűn teleépítették nagy és ronda házakkal, a panorámás szőlőhegyek után már a belső területekre került a sor.

     A szőlőket felvásárolják, kivágják és óriási nyaralókkal beépítik. Ha ezt a folyamatot azonnali állami beavatkozással nem sikerül megállítani, a balatoni táj eltűnik, és a budai hegyekhez hasonlóan sűrű háztengerré változik. Intő példa Siófok, Balatonalmádi és a keszthelyi agglomeráció.

     Ha eltűnik a szőlő és elkezdik egymásra építeni a nyaralókat, akkor... a környék egyediségre épülő értéke vész el - éppen az, amitől most sokat érnek a telkek. A hagyományos hangulatától megfosztott vidéken az idegenforgalom is meghal, hiszen a turisták a tájért és nem a sűrű házrengetegért jönnek ide. Ez a folyamat a magyar bor és borturizmus végét is jelenti. A rendszerváltozáskor 120 ezer hektár volt a magyar szőlőterület, az EU csatlakozáskor már csak 90 ezer hektár. Ma 60 ezerről beszélünk, de csupán 40 ezer hektárról szüretelnek. Termőföldre építkezni öngyilkosság. Legfőbb nemzeti értékünk, a termőföld 1/4-ét a rendszerváltás óta elvesztettük beépítéssel (autópályák, bevásárlóközpontok, "zöldmezős" beruházások.)

     Közben az országban félmillió ház áll üresen.

     A befektetőt, építkezőt nem az értelem irányítja, hanem divathisztéria és a pénzpiac...

     

     Felelet:

     Bár volna a a mai hatalomban olyan, akit megérint ez a írás!

     A falut ugyanúgy elavult fölösleges dolognak hiszik vezetőink, az SZDSZ egykori hírhedt kijelentéséhez sorolódva, ahogy a budapesti parkokat sem tudják természetes voltukban, csak betonnal, tízemeletes múzeumokkal, bekerített játszóterekkel értelmezni...

     A karvalytőkét nem érdekli sem a szomszéd, sem a jövő, sem a nemzet. Ő most felveszi az extraprofitot, a jövő magyar népe meg majd vásárolja ki és bontsa le az általa épített dolgokat, ha károsnak látja.

     Az Ángyán József féle 2011-es stratégiában - amit valódi fórumokon, minisztériumokat összefogva, egyetértésben írtak meg - szintén a termőföld védelmét is tervezték. A multi kereskedelmi zöldmezős lobbinak is szerepe lehetett a program és kidolgozójának megsemmisítésében. A fenti írás szerint tehát a termőföld tönkretétele a nemzet öngyilkossága, másképp fogalmazva, amely hatalom ezt erőlteti, az a nemzetet szándékosan öli meg.

     Némi bontás ráfér a Balatonpartra. Például: A siófoki strandot az utóbbi évtizedekben beépítették, óriási csúf épületekkel... A házakat és a feltöltés felét is elbonthatjuk.

     Budapesten is nyugodtan lebonthatjuk az 1960 óta épült, az elhibázott építés által világháborús mértékű kárt okozó építmények nagy részét, beleértve a szocialista lakótelepeket, a ma épülő még rosszabb iroda és lakótelepeket, a plázákat, kamionos elosztóközpontokat, és a parkokba épített múzeumokat.

     

  • Szabad a csok - a cikksorozatról (2021. 03. 28.)

    Szabad a csok - a cikksorozatról (2021. 03. 28.)

    'Felelet'

    Ha már váratlanul találtam egy sok elemében kiváló cikksorozatot, legelőbb leírom a helyét.

    Szerző: Pintér Balázs; újság: Magyar Nemzet (elektromos?); sorozatcím: Szabad a csok (azaz itt: magyarnemzet.hu/dossziek/szabad-a-csok/)

    egyes ajánlott írásokból:

     

    A sorozatindító írás: Saját világ 2019. február 20. szerda

     

    Ezért minden letelepedés, falualapítás és házépítés is olyan nehéz döntést jelent, amelytől az ember egész létezése függ. Az embernek »saját« világot kell teremtenie, és annak fenntartásáért és megújításáért magára kell vállalnia a felelősséget. Nem váltogatja tehát könnyű szívvel a lakóhelyét, mert nem könnyű feladnia »világát«.” Mircea Eliade vetette papírra ezeket a gondolatokat A szent és a profán című művében... Mifelénk, a „barbár” Kárpát-medencében azonban megmaradt a saját otthon fontossága, amit sokan elmaradottságnak próbálnak beállítani.. Ha ugyanis ez az otthon valóban biztos pont, akkor az élet számos viszontagságát jóval könnyebben tudja átvészelni az ember... Hamvas Béla ezt így fogalmazza meg zseniálisan Az ágy című rövid esszéjében: „A meghittség utolsó állomása az ágy. A paradicsomból ez maradt. Az ember a földről kiüldözte önmagát, de ez a kis hely még a kuckóban, ahová elbújhat egy cseppet aranykorából élni, ha kint zúg is a motor, a szomszédban vinnyog a rádió, belül a zaklatottság nem simult el, az óra mindig ketyeg, és a lelkiismeret háborog.”... Lassan négy éve annak, hogy újraindult az otthonteremtési program, hogy bevezették a családi otthonteremtési kedvezményt, közismert nevén a csokot.

     

    Álvilágok helyett Szabad a csok XLIX.

     

    Minden van, bármi elérhető, megvehető, csak legyen rá pénzed – nagyjából így lehetne összefoglalni a modern kori, a fogyasztásra és a még több fogyasztásra épülő gazdasági rendszer lényegét, amely nagyon sokaknál egyfajta „életfilozófiává” is válik. Hiszen a mesterségesen felkeltett vágyak és az agymosásig sulykolt reklámok hatására mindent meg akarunk venni, mindent meg akarunk szerezni, és mindent le akarunk cserélni, ami már nem divatos vagy ami már fél évnél „régebbi”. Telefont, ülőgarnitúrát, fürdőszobacsempét, tévét, számítógépet, autót. Mindezt persze most, azonnal. Ha pedig ez anyagi okokból nem megy, frusztráltak, elégedetlenek leszünk, és még azt sem vesszük észre, amink van. Egyre inkább álvilágot építünk magunk köré olyan holmikkal és időtöltésekkel, amelyekre semmi szükségünk. A végén pedig rácsodálkozunk, hogy kifolyik a kezünkből a pénz, hogy súlyos adósságokba vertük magunkat, és hogy noha „csak boldoggá akartuk tenni” a feleségünket, a gyerekeinket, magunkat, de a várt boldogság csak nem akar megérkezni az anyagi terhekkel, a folyamatos pszichés nyomással és a céltalan semmittevéssel teli hétköznapokba.

     Persze ha veszünk egy mobilt, amely egy év múlva tönkremegy, vagy éppen megunjuk, néhány tízezer forintunk bánja. Egy otthonnál, egy háznál azonban nagyságrendekkel több pénzről és persze sokkal meghatározóbb döntésről van szó. A legtöbbször egy élet munkájáról vagy éppen egy életre meghatározó kiköltekezésről, eladósodásról. De ahogy az egyre újabb és újabb telefonok egyre „okosabbak” lesznek, úgy az egyszerű lakás vagy ház sem feltétlenül olyan egyszerű már, hanem mindenféle extrával felszerelt. Annyi minden újdonság van, annyi minden beépül a házba, hogy jóformán az „extrákra”, a ház „felokosítására” többet kell költeni, mint arra, hogy egyáltalán legyen hol laknunk. Ám sokszor már nem is egyszerűen extrákról van szó, hanem előírásokról! Mert a gépész, a hőszigetelő-gyártó és egyéb lobbik elérték a döntéshozóknál, hogy rendeletbe legyen foglalva, hogy x energiamegtakarításhoz y vastagságú hőszigeteléssel kell becsomagolni a házat, és mindehhez milyen hővisszanyerős szellőztetőrendszer vagy központi elszívásos szellőzés kiépítése szükséges. És sok-sok pénzből felépül az álvilág, amelyben – nem túlzok! – az ablakot sem szabad kinyitni, mert akkor borul az egész rendszer. Az a rendszer, amelynek kiépítése – szintén nem túlzás! egy tízmilliós csoknak megfelelő összegbe került.

    Ezekhez a falansztervilághoz közelítő high-tech megoldásokhoz képest igazi felüdülés az Otthon, csak másképp című dokumentumfilmben bemutatott alternatíva (KraatsFilm) (A film leírását lásd lentebb). A film egy négygyermekes család építkezését követi végig, akik kalákában, a barátaik segítségével, szalmabálákból és sárból építenek maguknak „lélegző” házat. Amellett, hogy a nagy klímahisztériázóknak is figyelemre méltó példa lenne, hogy nem kell műanyagba csomagolni a házat ahhoz, hogy az alacsony energiafelhasználású legyen, a film azt is bemutatja, hogy ma is lehet olcsón építkezni. Gergő, a családapa elmondása szerint ugyanis minden pénzük ráment a tervekre és arra, hogy a telküket építkezésre alkalmassá tegyék. Vagyis csak a csokra, az áfa-visszatérítésre és a csokos hitelre tudtak támaszkodni, ebből a 25 millióból viszont gyönyörű házat építettek.

    „A film célja, hogy a városi elidegenedett környezet ellensúlyozására népszerűvé tegye a tradicionális vályogépítészet modernizált formáját. Mert ez a technológia anyagilag elérhető lehetőséget jelenthet az otthonteremtésre és mert ezen építési kultúra közösségformáló ereje segítségével újra egyesítheti egy környék lakóit – nem csak egymás mellett, de együttélésre is ösztönözve őket” – olvasható a YouTube-on elérhető kisfilm leírásában. És noha egy építkezés igazi szakítópróba, a fiatal házaspár a négy gyerekkel is együtt ül le egy csillagfényes este az első családi vacsorára a teraszon.

     

    A youtube-os film leírása:

    Egy merész fiatal család - Flóra, Gergő és négy gyermekük - barátaikkal, kis pénzből, saját kézzel szalmabálákból és sárból építenek otthont maguknak mindössze egy év leforgása alatt. A dokumentumfilm főszereplője egy fiatal család: Gergő, Flóra és négy gyermekük. Őket követjük a film során, miközben egy év alatt, az erdő szélén, saját kézzel, helyben kitermelt agyagból építenek maguknak modern szalmaházat. Az organikus építészet ezen módját, annak minden buktatójával együtt menet közben tanulják ki. Mivel ezt az építési eljárást bárki elsajátíthatja, a film szereplői mikroközösségben építhetik saját jövőjüket. Az építkezésre kalákába fogják össze barátaikat, rokonaikat, miközben negyedik gyermekük is megszületik. Gergő és Flóra így önfeláldozó munkájukkal és kis kezdőtőkéjükkel, az állami családtámogatásra támaszkodva, a nagyüzemi építőipar kikerülésével teremthetnek otthont maguknak. Ráadásul az építés és a fenntartás során a károsanyag-kibocsátásuk és környezetterhelésük egyaránt csekély. Az emberi egészségre pozitívan ható “lélegző” házuk pedig idővel újrahasznosítható lesz, visszasimul majd a földbe, és nem marad utána hulladék. A film célja, hogy a városi elidegenedett környezet ellensúlyozására, népszerűvé tegye a tradicionális vályogépítészet modernizált formáját. Mert ez a technológia anyagilag elérhető lehetőséget jelenthet az otthonteremtésre és mert ezen építési kultúra közösségformáló ereje segítségével újra egyesítheti egy környék lakóit - nem csak egymás mellett, de együttélésre is ösztönözve őket. Rendező: Hörcher Gábor Operatőr: Becsey Kristóf Hangkeverés: Fejér Mihály Vágó: Hack Julia Producer: Iványi Marcell, Hörcher Gábor Gyártó: KraatsFilm - @​ Támogató: MTVA Mecenatúra, NMHH Médiapartner: Millenáris Teátrum

     

    Eszetlen okosítás 2020. július 22 Szabad a csok XXXVI.

     

    Okosotthon – a kifejezés a lakásépítések legújabb kori ciklusában hívószó lett... Az okosmegoldások egyfajta kényelmi jelleggel bírnak, azt az illúziót keltve, hogy a lakás tulajdonosának semmi más dolga nincs, mint lehuppanni a fotelbe és bambulni az okostévét. Merthogy helyette mindent megoldanak az okoseszközök, ha kell, árnyékolnak, ha kell, melegítenek..  lakásvásárlásnál gyakorlatilag nem tűnik fel az okosmegoldásokkal felszerelt otthon árkülönbözete. Nem, hiszen egyik fejlesztő lakásának az árába és a másikénak az árába is be van építve az okosdolgok jelentette pluszköltség. A budapesti új lakások elszállt árait nézve feltehetően jelentős százalékot tesz ki az ingatlan „okossága”, ezzel szemben, ha egy egyszerű, a mai kívánalmaknak, életmódnak és a különböző energetikai és egyéb előírásoknak megfelelő, remekül élhető, de „buta” lakás épülne, az feltehetően jelentősen olcsóbb lehetne. Csakhogy ilyen alig készül. Hogy miért nem? Mert – hangzik az általános válasz – a vásárlók az okosmegoldásokat keresik. Vagyis lényegében egy jól felépített trükkel állunk szemben: reklámokkal, ügyesen elhelyezett, izgalmas cikkekkel mesterségesen felkeltjük az igényeket, majd azokat kiszolgálva, a termékünket sokkal drágábban adhatjuk el... „Az internetre kapcsolt ostoba okoseszközök lesznek a jövő informatikai azbesztje”. Ezt Mikko Hyppönnen, az F-Secure kiberbiztonsági cég vezető munkatársa fogalmazta meg tavaly. Arra utalt, hogy korábban az építőiparban előszeretettel használt azbesztet is csodaanyagnak tartották, amely szinte mindenhol, szinte mindenre jó. Ámulattal figyelték és használták, mint az okosmegoldásokat manapság. Csakhogy aztán kiderült: rákot okoz. Onnantól persze a legnagyobb körültekintéssel igyekeznek eltávolítani az épületekből ezt a káros anyagot, mifelénk is rendszeres sajtóhírt szolgáltat egy-egy azbesztmentesítés. Mikko Hyppönnen ehhez hasonlítja az okoseszközöket – szerinte úgy szabadulunk majd tőlük néhány év múlva, mint ma az azbeszttől. A szakember azt mondja, a gyártók a biztonságra a legkevesebb figyelmet sem fordítják, az adatok nincsenek titkosítva, bármilyen információ lehallgatható, lekövethető. Mondjuk az, mikor nincs otthon a tulajdonos. De sajnos az sem egyszeri eset volt, amelyet néhány éve lehetett olvasni egy kisfiúról, aki arra panaszkodott a szüleinek, hogy valaki beszél hozzá éjszaka. Szülei nem tudták ezt mire vélni, szegény fiúcs­kát már pszichológushoz vitték. Végül kiderült, hogy egy idegen behatolt a ház informatikai rendszerébe és az okos babafigyelőn keresztül beszélt a gyerekhez.

     

    Álmok és rémálmok 2021. február 3.Szabad a csok Szabad a csok XLVIII. 

     

     Nem véletlenül mondják, hogy az építkezés erősen próbára teszi a házaspárt, bizony nem könnyű ép ésszel és ép lélekkel kijönni belőle. Árulják tehát a házat, de – pláne ilyen helyzetben – nem egyszerű az eladás. Egy családi ház eleve saját ízlés, saját elképzelések szerint épül, ritka egybeesés, ha más is úgy „beleszeret”, mint amennyire az építtetők szerették – volna... Az új ház is olyan – különösen, ha már jó ideje üresen áll és nem tudják eladni –, mint az új autó, amely kigördül a szalonból: rögtön sokat veszít az értékéből... Néhány évtizeddel korábban a túlméretezés volt az egyik fő gond. Ennek a mementói azok a hatalmas családi házak, melyeket a nyolcvanas évek második felében vagy a kilencvenes években építettek. Amikor szó szerint egy élet munkáját beletette valaki a házába (pénzt, ener­giát és egészséget nem kímélve), csak mire odajutott, hogy a kalákában épülő ház nagy nehezen elkészült, addigra rossz esetben a gyerekek kirepültek, még rosszabb esetben az asszony megözvegyült – s ott maradt egyedül abban a két-háromszáz négyzetméteres monstrumban, amelyet több generációnak tervezett a családfő. Most nincs már kaláka, van helyette építési vállalkozó. Tisztelet a kivételnek, de ennek a megnevezésnek minden pejoratív jelentéstöbbletével...

     

    Korszerűtlenségek 2021. január 20. szabad a csok Szabad a csok XLVII.

     

    Elnyúlt már olyan hosszan ez az egész koronavírusos időszak, hogy maradandó változásokat okozzon. Tavaly tavasszal, a kijárási korlátozás idején még csak fellángolásnak tűnhetett, hogy sokan a zöldbe vágyódnak... bebizonyosodott, tényleg nem az a legfontosabb, hogy alattunk van-e az éjjel-nappali, hanem az, hogy ki tudjunk menni egy jóízűt sétálni az otthonunkból. És persze kiderülhetett az is, hogy nem feltétlenül a munkahelynek kell meghatároznia, hogy hol lakunk. Ha ugyanis nem mindennapi stresszt jelent az ingázás, ha lehet otthonról dolgozni, akkor a modern világ egyik leginkább gúzsba kötő szempontján – tudniillik nem ott lakunk, ahol születtünk, ahol szeretnénk, hanem ahol a munkalehetőség van – tudunk úgy túllépni, hogy nem vonulunk ki teljesen a civilizációból...

     

    pénzügyekről:

    'Felelet': Nyilván a legfontosabbról nem találhattam írást a kormánylapban: A Csok gerjesztette áremelés

    1: Elvette az építésre félretett pénzek 8saládi vagyonok) értékének felét, ellehetetlenítve családok tízezreit.

    2: A támogatásos, adósrabszolgaságba döntő építkezéseknél épp a kölcsön részre nem lenne szükség, ha nincs az óriási áremelkedés.

     

    Lenyelt milliók 2019. október 16. Szabad a csok XVII.

    Vegyünk az egyszerűség kedvéért nettó ötvenmillió forintos bekerülési értéket. Erre eddig méltányos áfateher került: 2,5 millió forint. Jövő évtől azonban: 13,5 millió. A különbözet 11 millió forint – ha úgy tetszik, több mint a csok, több mint a babaváró támogatás. S nincs ez másként a sajáterős építkezésnél sem. Jelenleg nem világos, mi lesz az ötmillió forintos áfa-visszaigénylés sorsa 2020. január 1-jétől.

    Noha a kormány elvileg éppen azért vezeti ki a kedvezményes lakás­áfát, mert a befektetők jártak vele jól, a lépés most a családokat sújtja elsősorban. Eklatáns példa erre a Balaton déli partja. Éppen e hasábokon mutattuk be, hogy az ottani ezres nagyságrendben épülő lakásokból zömében befektetők vásároltak: vagy maguknak második, esetleg többedik lakásként, vagy kiadási céllal. Aki tudott, „bevásárolt” a kedvezményes áfa négy éve során – most meg ott van számukra a kecsegtető Magyar Állampapír Plusz.

    De a fejlesztőket se sajnáljuk ám! A legnagyobbak ezerszám kaptak építési engedélyt 2018. november 1-je előtt, így ők még évekig kényelmesen tudnak „olcsóbban” lakást értékesíteni a kisebb áfateher miatt. De mit is jelent ez az olcsóbban? Budapesten a milliót közelítő négyzetméterárat. Miközben egy, a piacra jó rálátással bíró szakembertől tudjuk, hogy a társasházi új lakások közvetlen kivitelezési költsége a fővárosban sem több 400 ezer forint körüli négyzetméterárnál, s ha ehhez hozzászámítjuk a telek árát, még akkor is jelentős extraprofit marad a cégnél.

     

    Kidobott tudás 2019. június 26. Szabad a csok

     

    Letarolt erdők, kiirtott nádasok, pár év után penészedő lakóparkok, a paneltömböktől látszatra alig különböző betonépületek, „letisztult” formák, a tájjellegtől, az utcaképtől elütő, nagyzoló, extrém megjelenés. És akkor még csak a lakóépületekről szóltunk, a városok és kistelepülések határában is gombamód szaporodó ipari és logisztikai „csarnokokról”, a fém–üveg–beton elegye alkotta gigaplázákról és irodatömbökről még nem is... a háború után meghurcolt, fizikailag és lelkileg tönkretett arisztokrácia és parasztság ellehetetlenítésével, kultúrájának felszámolásával az építészeti hagyományok is vakvágányra kerültek. Városainkat paneltömbökkel, falvainkat Kádár-kockákkal csúfították el – egyelőre megmásíthatatlanul. De ne legyenek kétségeink, a lapostetős kockák és a fantáziátlan, egyedül a minél nagyobb profit reményében épülő társasházak csak a korszerű megoldásokban különböznek említett elődeiktől. Nemcsak a helyreállítás nehéz, de gátat szabni is mindennek... Kiveszőben vannak a hagyományos tudások, az emberléptékű tervezés, a vályog lélegzése és hőtartása, a zsalugáter, a tornác.. Vannak persze jó ötletek, innovációk, amelyeket aztán pár év után újabbak írnak felül – holott nyári hűtésre bármilyen csoda légkondicionálónál jobb egy nem kivágott, dús lombozatú diófa. Miközben épületeinket drága pénzen „felokosítjuk”, több száz év felhalmozott tudása mintha a kukába menne.

      

    Adómentesen, mégis legálisan 2020. október 14. Szabad a csok XLII.

    ebből csak ennyi érdekes:

    Jó lenne például túllépni azon a gyakorlaton, hogy minél kisebb helyre minél több lakást igyekszünk bezsúfolni a minél nagyobb profit reményében. Nemcsak azért, mert a városképnek – finoman szólva – nem tesznek túl jót ezek a lakótelepekre emlékeztető monstrumok, hanem mert most újra távlatosabban tervezhetnek a fejlesztők is. Ne is kerülgessük a forró kását:most már elég a paneltömböknél is szűkebb életteret és intimitást nyújtó sok száz lakásos társasházakból!

     

    környezetvédelem, zaj:

    Szétterített problémák 2020. szeptember 16. Szabad a csok XL.

    Mára a globális vállalatok „működési elvét” idézik ezek a szolgáltatások: a profitot bezsebelni, a károkat, a veszteséget társadalmi szinten szétteríteni.

     

    hagyomány, Népi építészeti program:

     
     

    esztétikai ajánlott írás:

    Munkásoverall Szabad a csok XLIV.

    Lázadni a hagyománnyal Szabad a csok (XXVI.)

    Amikor Füleky Zsolt építészeti helyettes államtitkárt a Nemzeti mintaterv-katalógusról és az abban is felbukkanó néhány lapostetős háztípusról kérdeztük, ezt válaszolta: „Az alapelvek tehát örökérvényűek, és ha a terv kerek egész, az előírásoknak megfelel, a többiben szabadsága van a tervezőnek, lehet akár lapostetős is a terve. Idehaza létezik bizonyos előítélet ezekkel szemben, aminek ideológiai okai is vannak, mert a hasonló épületeknek embertelen korszakuk is volt. A helyi arculati kézikönyv feladata az is, hogy megmutassa, mely településrészen lehet létjogosultsága egy lapostetős háznak.” A kérdés csak az, vajon ott maradnak-e ezek a házak azokon a bizonyos településrészeken, vagy mindenhová beszivárognak. Mert a nagy egyéniségek korában inkább azt tapasztaljuk, hogy nem az állítólagos alkalmazkodás, mint inkább az erőltetett különcködés a jellemző.

     

     

    'Felelet': nem ajánlom (főleg kormánypropaganda ízű írások):

    Kihúzott méregfog Szabad a csok XLVI.

    Őrültségek Szabad a csok XLV.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • Szabad a csok - Magyar Nemzet (2021. 03. 17.)

    'Szabad a csok - "Túlzások kora" és "Eltűnni látszik az alázat Paloznakon" - Magyar Nemzet (2021. 03. 17.)

    Magyar Nemzet napilap, 2021. 03. 17., 16. oldal

    'Felelet'

    legelőször: Ha már váratlanul találtam egy nagyrészében jó cikksorozatot, legelőbb leírom a helyét.

    Szerző: Pintér Balázs; újság: Magyar Nemzet (elektromos?); sorozatcím: Szabad a csok (azaz itt: magyarnemzet.hu/dossziek/szabad-a-csok/)

     Az eddigi cikkeket külön írásban szemlézem (március 28.). (Már amennyit sikerül átolvasnom) A "Túlzások kora" épp az 50. írás.

     

      'Felelet'

    Két cikk hazánk építésekkel való tönkretételéről. Az egyikben egy tisztességes, bátor polgármesterről, Czeglédi Ákosról és testületéról hallunk újra. Paloznak, talán még nem túl későn, szembeszállva korrupcióval, fenyegetéssel, megpróbálja megmenteni magát, jövőjét. Pintér Balázs másik cikkében (Túlzások kora) az utóbbi évek minden korábbinál gátlástalanabb és rombolóbb építési gyakorlatáról ír.

    Csoda, hogy ez az írás megjelenhetett egy kormánylapban, de az ellenzék is ugyanúgy az építési maffia része, ezért sehol nem olvashatunk ilyesmit. Köszönet Pintér Balázsnak és a cikket átengedő szerkesztőnek a jó hírért, hogy mégis maradtak még tisztességes emberek a megfélemlített sajtóban. (A cikk hivatkozásaiból ismertem meg, tudtam meg, hogy egy régebbi cikksorozatról van szó, bár a nyomtatott lapban eddig nem tűnt fel nekem.)

    Előző cikkünkben Andrásfalvy professzor is említi Trianont, mint az ország vezetésének bűnét. Építész nézőpontból pedig Budapest "felvirágzásának" ára többmillió, főleg falusi magyar tönkretétele és elkergetése volt. Ráadásul már akkor is a díszes homlokzatok mögött nyomortelepeket építettek a városba kényszerített falusiaknak. Ma hasonló történik.

    Az ország rendbetételéhez, élhetőségéhez szükséges lesz jórész lebontani/visszabontani/átépíteni a szocialista lakótelepeket, az utóbbi 30 év városba épített, parkokat és parknak alkalmas szürkezónákat beépítő lakótelep/iroda/pláza épületeket, a városokat megfojtó külső zöldmezős főleg kereskedelmi térfoglalásokat, a lakókörzetekbe nem illő túlépítéseket (társasházakat), a Balaton parti apartmanházakat, szállodákat.

    A falusi cikkben Körmendy Imre (MUT, Magyar Urbanisztikai Társaság) a zártkertek súlyos problémájáról is beszél. Hallunk még Bérczi Szabolcstól gondolatokat (MUT falutagozat), Szkordilisz Flóráról a falut megerőszakoló városiakról.

    A másik cikkből:

    "A korszellemnek van-e nagyobb felelőssége?"

    'Felelet': Igen, ha a korszellemet az ország vezetésével, amilliárdos vállalkozókkal azonosítjuk.

    "Amit épülni látunk magunk körül, sokszor nagyon elkeserítő: az ízléstelenség, a kivagyiság, a nagyzolás, a stíluskavalkád, a tájba... nem illő... elmebajok"

    És a mindenek fölé helyezett profitorientáltság. Az egyre kevésbé emberléptékű befektetői lakásépítések ugyanis sok esetben semmire és senkire nincsenek tekintettel. Mozgatórugójuk szinte kizárólagosan az, hogy minél kisebb helyre minél több lakást bezsúfolni, az adott terület minél nagyobb részét beépíteni. Mert úgy lesz nagyobb a nyereség. A kétezres évek eleji hasonló építési láznál még talán valamelyes visszafogottságot tapasztalhattunk a fejlesztők, az építési vállalkozók részéről, de ma mintha egészen elszaporodtak volna a rossz példák. Ezek Budapesten a már-már élhetetlenül zsúfolt, (2020. április 1. "Túlzsúfoltsági kérdések járvány idején" - Szabad a csok XXVIII.) a régi lakótelepeknél is kevesebb zöldfelülettel rendelkező, több száz lakásos épületekben öltenek testet, a Balaton déli partján a sokemeletes, teljesen tájidegen apartmanházakban (2019. szeptember 4. "Balatoni szellemházak" - Szabad a csok XIV.) a kisebb településeken pedig abban, hogy azokra a telkekre, amelyek családi vagy legfeljebb ikerházat „bírnának el”, négy-hat-nyolc lakásos lakóépületet terveznek. Zsebkendőnyi „kerttel”, amelyen pár perc alatt végigmegy az ember fűnyíróval, azt az illúziót keltve, hogy kertes házunk van, hogy zöldben élünk. Minél több lakás, annál nagyobb profit – a településrész túlterhelése, a kevésbé élhető otthonok pedig járulékos veszteségek, amelyek a fejlesztőt már hidegen hagyják.

    'Felelet':

    Mindez összecseng azzal, amit Somogyi Győző írásaiban többször olvashattunk, a honlapon is szerepel.

    Mentsük meg Hazánkat és utódainkat!

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     
     
     

     

     


     

     

     

  • Toronyház vita (2021. 07. 22.)

    Toronyház vita (2021. 07. 22.)

    Toronyház-vita: A korszerűség jelképe? (epiteszforum.hu)

    Dr. Schneller István, építész-urbanista

    2021.07.14.

    A magasházakról, felhőkarcolókról szóló vitában nagyon nehéz új érvet mondani, hiszen a rendszerváltozás óta elmúlt 30 évben, az időnként fellángoló, majd elcsituló vitában szinte minden támogató és ellenző vélemény elhangzott már, nem is egyszer. Jómagam is többször hozzászóltam a vitához, és megbízója, sőt egyik készítője voltam a „Magasépítmények Budapesten" c. azok elhelyezhetőségét és szabályozási javaslatát megfogalmazó, 2002-ben készült átfogó koncepciónak. Az ebben megfogalmazott gondolatok nagyrészét – 20 év után – ma is érvényesnek tartom, s e gondolatok – kisebb módosulásokkal – megjelentek a 2015-ben jóváhagyott településszerkezeti tervben is. Nem csoda ez, hiszen egy város életében a 20-30 esztendő egy emberi élet hozzávetőlegesen 2-3 évének felel meg, tehát meglehetősen rövid idő, ami a lassan alakuló épített környezet világában semmiképpen sem jelenthet elavulást. Mindezt azért kell leszögezni, mert a mostani vitát felélesztő – az átfogó koncepciót erőszakosan felülíró – MOL torony esete újra felveti a kérdést, hogy az esetlegesen épülő toronyházak, felhőkarcolók milyen hatást gyakorolnak a város egészére. Jóllehet, többen is felemeltük a szavunkat az önkényes döntés ellen, a torony épül és precedenst teremthet az őt esetleg követni akarók számára.

    Az urbanisztikában és építészetben az elmúlt 100 év alatt megannyi karta született, amelyek bár tartalmaznak születésük óta meghaladott gondolatokat, mégis számos olyan a közösség érdekeit képviselő, a nyers gazdasági, politikai erőfitogtatás elleni elvet tartalmaznak, amelyeket hosszú távon is célszerű lenne betartani. 1999-ben részt vehettem az UIA nemzetközi építész szövetség 20. kongresszusán Pekingben. Ott a számomra legemlékezetesebb előadást Charles Corea világhírű indiai építész – Új-Delhi egyik tervezője – tartotta. Lényegi mondanivalója az alábbiakban foglalható össze: a városok tervezésénél, alakításánál jól tudjuk, hogy mit kellene tennünk, de a valóságban annak éppen ellenkezője történik. Régóta tudjuk, hogy a magasházak helyett nagy sűrűségű de alacsony beépítéseket /high density low rise/ kellene szorgalmaznunk, de épülnek a különböző funkciójú tornyok. Régóta ismert, hogy a kötöttpályás közösségi közlekedés a városok jövője szempontjából kulcsfontosságú, de rendületlenül építjük az autópályákat. Régóta tudjuk, hogy nem monofunkciós elkülönülő városi területeket, hanem vegyes, kevert funkciójú, kis közlekedési igényű városrészeket kellene kialakítani, mégis épülnek egymástól elkülönülő, egy funkciós lakó- munkahelyi- és fogyasztói területek, amelyeket mostanában elegánsan tematikus parkoknak nevezünk. E szavak mostani vitáinkban is figyelemre méltó gondolatokat tartalmaznak.

    Globalizált világunkban a nagyság önmagában értéknek számít, és kiemelten a nagy épület, épületegyüttes szinte minden vonatkozásban teret nyer. Nemcsak óriási óceánjárók vonulnak a tengereken, vagy éppen kamionvonatok az autópályákon, de hatalmas tájromboló logisztikai és elosztóközpontoknak nevezett lebutított fém dobozok jelennek meg legszebb tájainkon, s ugyanígy város a városban méretű építmények hagyományosan történeti városainkban is. A nagy méretű építmények között az egyik a magasház vagy felhőkarcoló. Úgy tűnik az emberiség a nagy méretektől, a kiterjedéstől és a sebességtől várja a megváltást.

    Persze a nagy méret önmagában is érdekes lehet. Rem Kolhaas korunk egyik sztárépítésze, egyenesen az unalomba fulladó modern építészet egyik lehetséges kiútjának tartja a nagy épületet. És valóban, egy rendkívüli nagy kocka, vagy éppen egy gúla sokkal inkább kivívja figyelmünket, mint hétköznapi másuk. Mindebben rejtetten a monumentalitás iránti igényünk, tiszteletünk jelét is láthatjuk.

    Félreértés ne essék, a monumentalitás iránti vágy ősi emberi jelenség, végighúzódik az építészet egész történetén. Az építés-építészet kezdeteinél két elemi igény munkálkodott. Az egyik az emberi hajlék létrehozása, a legegyszerűbb anyaghasználattól, a legkifinomultabb eszközökig. A másik a mindenkori ember számára kiemelkedően fontos hely megjelölése. Ez utóbbi mindenképpen összefüggött a vertikalitással, a felegyenesedő ember számára spirituális jelentéssel is bíró függőleges iránnyal. A magasba törés látszik a szent hegyet formázó sírdombok, a szent fák körzetének kiemelése, a piramis és toronyépítők munkája nyomán. Persze jó emlékeznünk arra, amire Mircea Eliade vallástörténész felhívja a figyelmet, hogy a magasba törő jel nem pusztán geometriai közép megjelölésére szolgál, hanem egyúttal axis mundi, világtengely, amely összeköti az eget a földdel, azaz egy társadalom hitvilágának megjelenítője, sokszoros szimbolikus tartalommal bír, így transzcendens jelentése van, az istenire is mutat.

    A mai világ leginkább látható istene, a pénz, a sebesség és a korlátlan növekedés szentháromsága. A Chicagóban és New Yorkban megszületett felhőkarcoló már születése pillanatától ehhez az istenséghez kötődik. Az első felhőkarcolók kimondva-kimondatlanul a business katedrálisai kívántak lenni. Elég csak egy pillantást vetni a Chrysler Buildingre, hogy lássuk az erőfeszítést. Amerikának nem voltak gótikus katedrálisai, ezért az első felhőkarcolók ezért is tudatosan felvállalták a székesegyház tornyához, sőt a bábeli toronyhoz, a lépcsős piramishoz való hasonlóságot. A felhőkarcoló a bábeli torony bibliai mítoszát felvállalva született, még akkor is, ha létrejöttéhez szükségesek voltak technikai vívmányok. Az acélszerkezetű vázas építés, a gyors függőleges közlekedést lehetővé tévő liftek csoportja, s a telefon a megvalósítás segédeszköze volt.

    A toronyépület a siker mámorában az amerikai nagyvárosokban megsokszorozódott. Ez vált az Amerika dominálta világban a modern város jelképévé, ezzel járult hozzá Amerika a városfejlődés évezredes drámájához. Megszületett az izgalmas, sőt őrületes New York, amely azután követendő példává vált, a világ többi részében is.

    A felhőkarcolók útja Európába nehezebb volt, mint az úgynevezett fejlődő világban. Európa eleinte megpróbálta megtartani a magasba törés eredeti spirituális értelmét. Az első felhőkarcoló tervek keresték a vertikális jel közösségi értelmét. Eleinte a népek palotája, egyetem vagy kulturális központként akarták létrehozni vagy éppen a meglévő városszerkezet kiemelkedő pontjait hangsúlyozni velük. Később a magasházas csoportok esztétikai komponálására törekedett az öreg kontinens. Így jött létre többek között a La Defense Párizs mellett, de a frankfurti magasházas együttes kompozíciós elvei is így születtek.

    Az esetlegesen, csoportképzésre alkalmatlan, nem tudatos városfejlesztési koncepciók alapján épített felhőkarcolók bántóan megzavarják a hagyományos európai város képét. Gondoljunk csak a párizsi Montparnasse toronyra, a barcelonai londoni uborka Jean Nouvell-i hasonmására, vagy éppen a Bécs történeti városrészeihez közel épült felhőkarcolókra, de ilyen a mi MOL tornyunk is.  Az ilyen esetlegesen megvalósult felhőkarcolók úgy állnak a kialakult történeti európai városképben, mint tehénen a gatya. Esetleges elhelyezkedésük, magányos alakjuk erőtlen kísérlet arra, hogy az Amerikából elszármazott előd szimbolikus jelentését utánozza. Izzadságszagú erőlködés, hogy jelképet állítson a gazdaság vélt vagy valós erejének.

    Az ilyen magasházak, szoliter felhőkarcolók közösségi haszna, jelképes ereje a nullához közelít. Amellett, hogy egy cég marketingjét jelzik, a város egyébként egyedi és ezáltal közösségi értéket képviselő szövetét, sziluettjét megtörik. Ehhez a károkozáshoz képest újdonság erejük elenyésző. Észre kellene venni, hogy az építészeti érték, de még az újszerűség sem függvénye a puszta nagyságnak, a kiterjedésnek.

    Városainkban élhető környezeteket, a házak között kialakuló nívós köztereket, s nem pedig „város a városban" jellegű, a tényleges közterületeket elrabló nagy létesítményeket kell kialakítani. Mindez nem jelenti azt, hogy a város látványát, sziluettjét mintegy simára kell borotválni. A magassági változatosság mindig is hozzátartozott a városképhez. A változatos magassági viszonyokat Budapest esetében a domborzati adottságok, a természetközeli elemek városközponthoz való közelsége, a történeti építészet hangsúlyos elemei biztosítják.

    A kérdés nem az, hogy Budapestnek szüksége van e felhőkarcolókra, mert erre az egyértelmű válasz, hogy nincs.  A korszerűség jelképe nem a minél magasabb ház. A kérdés az, hogy lehet-e, érdemes-e Budapesten felhőkarcolót építeni, s a választ csak egy nagyon tudatos városfejlesztési koncepció adhatja meg.


     

    Mit szimbolizál a MOL torony? (építészfórum)

    Dr. G. Szabó István, mérnök, c. egyetemi docens

    2021.06.16.

    Immár – egy időre legalábbis – visszavonhatatlan, egyben meghökkentő látványelemként kezd a legváratlanabb helyszínekről felsejleni fővárosunk látképében az épülő és végleges magasságát 2021. áprilisában, a fotók készültekor még el sem érő MOL torony. „Tájseb", ahogy 2017-ben egy befolyásos kormánypolitikus jósolta.

    Egy magasház a legtöbb esetben puszta fizikai létezésén túl is kétségtelenül erős szimbolikus horderővel bír, és különösen igaz ez a MOL toronyra, melynek kapcsán számos releváns nyilatkozat hivatkozik konkrétan is a ház szimbolikus jelentőségére.

    Egy épület egyúttal üzenet is a jövőnek. Üzenet a korról, amiben épült, az építés körülményeiről, az építtetőkről, a társadalomról. Vegyünk hát sorra néhány jelképelemet, és próbáljunk meg válaszolni a kérdésre: mit üzen a jövőnek, mit szimbolizál a MOL torony?

    • Mindenekelőtt azt, hogy a XXI. század elejének Magyarországán a kiemelkedő pénzügyi és lobbi erő szinte korlátlan lehetőséget biztosít egy akarat keresztülvitelének. Hiába volt a számtalan szakmai ellenérv, a világörökségi látkép féltése, a jogi kiskapuk nagyra nyitásával, a korábbi építési magassági korlátok átírásával, megnövelésével majdhogynem akadálytalanul és jogszerűen kapott szabad utat a 120 m-es monstrum építése.
    • Szimbolikus maga a 120 m-es méret más okból is: nagyjából ennyi a távolság a torony és a Hungária körgyűrű középvonala között. A körgyűrűn belül ugyanis 30 m-es magassági korlátozás van (még napjainkban legalábbis) érvényben.  A XXI. század Magyarországán tehát elegendő ez a 120 m-nyi távolság, hogy a 30 m-es magassági korlát mintegy négyszeresét meghaladó magasságú épület úgymond máris jogszerűvé és építési engedély-kompatibilissá váljon.
    • A torony szimbólum abban az értelemben is, hogy hiánya nyilvánvalóan nem volt feltétele annak, hogy a MOL régiós vezető céggé váljon; a vállalat a korábbi épületekben, irodákban végzett munka eredményeként lett a régió egyik jelentős középvállalata.   
    • Mindenképpen (negatív) szimbolikus jelentőségű az is, hogy (némi képzavarral élve) az „olajipar alkonyának hajnalán", a megújuló energiatermelés minden kétséget kizáróan visszafordíthatatlan térnyerésének XXI. századában az olajipari nagyvállalat egy olyan tornyot emel (mementóként? az olajipar környezetkárosítására emlékeztetve?), amihez több tízezer m3 vasbeton szükséges, mindehhez felhasználva sok-sok ezer m3 cementet, melynek előállítása az egyik legjelentősebb karbonlábnyomú technológia. Szomorú tény, hogy míg Berlinben vagy Bécsben napjainkban egy legalább részben fa alapú anyagokból épülő magasház építése a „menő" hír, Budapesten ugyanekkor még egy cementfaló betonmonstrum jelképezi a környezettel való „felelősségteljes" kapcsolatunkat.
    • Szimbólumértékű az is, ahogyan a „kinek van nagyobb" ősi erődemonstrációs versengés megjelenik a MOL torony építése kapcsán. Bár nemzetközi viszonylatban ez a tornyocska a futottak még kategóriába sem kerülhetne be (150 m alatt lévén, nem is nevezhető felhőkarcolónak), a „kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk" vonalon haladva minden bizonnyal önelégült módon örülnek majd a megvalósításban részt vevők, hogy „na, mi építettük fel Budapest első 100 m-nél magasabb épületét". (Nem minden ok nélkül hallottam ezek szerint valamikor egy építésztől a mondást, hogy „Vigyázni kell az építészekkel, mert szeretik a betont!") Holott az emberi nagyság sokszor nem abban nyilvánul meg, amit megteszünk, hanem abban, amit megtehetnénk, de mégsem tesszük (emlékeztetőül, az úriember anekdotabeli meghatározása: tud szaxofonozni, de nem teszi…).
    • Sajnálatosan jelképértékű az is, ahogyan a hazai építész- és urbanista közösség egy jelentős részének szakmai érdekérvényesítő képessége hasonlóképpen sajnálatosan jelképértékű volt a MOL torony körüli engedélyezési folyamatban. Még annyit sem sikerült elérniük a szakmai alapon érvelőknek, hogy a torony építési helye legyen valamivel „hátrább vonva", távolítva a Duna parttól, hogy a Gellért-hegy takaró hatása jobban érvényesüljön a Duna belvárosi szakaszáról nézve.  
    • És szimbólumértékű az is, ahogyan a vonatkozó honlap (molcampus.hu) a látványterveken keresztül próbálja sugallni azt, mennyire „jelentéktelen" a torony városi panorámára gyakorolt hatása. Szinte művészi példa a látványtervekkel való manipulálásra, ahogyan a „Margit híd budai hídfő" c. látványterv és a körvonalazódó valóság viszonyul egymáshoz.

     

    Toronyház-vita: ”Egy fecske nem csinál nyarat” (építészfórum)

    Fegyverneky Sándor, korábbi országos főépítész

    2021.07.21.

    ('Felelet': Csak a cikk végét másolom ide, akit érdekel, elolvassa eredeti helyén…)

    Tudom, hogy az építészek körében nem szexi a magasház, de az első és sokáig az egyetlen ilyen budapesti épület ügyében legyünk türelmesek, toleránsak. Aki teheti, legyen büszke, hogy még ilyet is tudunk építeni, és ha kész, menjünk fel a tetejére!

     
     

     

    'Felelet': Szerintem éppúgy kell lebontani, mint a Lenin-szobrot. Ugyanazt jelképezi, csak nagyobb kárt okoz és drágább.