SOS Balaton - Káli Híradó 2020 október - Somogyi Győző írása (2020. 10. 31.)
Politikai döntés mentheti meg ma már csak a Balatont. Az állam vezetői döntik el, hogy meg akarják őrizni az északi part utolsó, még kultúrtájnak nevezhető darabját, vagy átengedik a "spontán" pénzgazdasági folyamatoknak. Utóbbi is politikai döntés: halálos ítélet.
A Balatonfüredtől Balatongyörökig tartó, A Tapolcai, Káli, Nivegy- és Egervölgyi, Dörgicsei, Pécselyi medencéket magában foglaló Balatonfelvidék a csodálatos tanúhegyekkel az a balatoni táj, amely a déli part és az egész tó szépségét és idegenforgalmi vonzerejét meghatározza. Lényege, hogy présházas szőlővidék, apró archaikus falvakkal, hagyományos népi építészettel.
Ez a vidék Nemzeti Park, Világörökség-várományos, Natura2000, helyi építészeti szabályok, arculati kézikönyvek, értéktárak és lelkes civil szervezetek által védett, általánosan elismert és csodált európai kincs. A megőrzéshez szükséges jogszabályok megvannak, a Balaton Törvény még jelenlegi felpuhított formájában is elegendő volna - ha betartanák.
Az utóbbi másfél évben olyan változások mentek végbe az ingatlanpiacon, amelyek a pénzes ingatlan befektetőket az északi parti szőlőföldekre vonzották. Befektetési célú lakásokba és luxusnyaralókba menekül sok, korábban betétben és tőzsdén parkolt vagyon. Ehhez jön az építőipar érdekében mindenfajta építkezést serkentő állami pályázatok és kedvezmények rendszere. Miután a Balatonpartot már sűrűn teleépítették nagy és ronda házakkal, a panorámás szőlőhegyek után már a belső területekre került a sor.
A szőlőket felvásárolják, kivágják és óriási nyaralókkal beépítik. Ha ezt a folyamatot azonnali állami beavatkozással nem sikerül megállítani, a balatoni táj eltűnik, és a budai hegyekhez hasonlóan sűrű háztengerré változik. Intő példa Siófok, Balatonalmádi és a keszthelyi agglomeráció.
Ha eltűnik a szőlő és elkezdik egymásra építeni a nyaralókat, akkor ... a környék egyediségre épülő értéke vész el - éppen az, amitől most sokat érnek a telkek. A hagyományos hangulatától megfosztott vidéken az idegenforgalom is meghal, hiszen a turisták a tájért és nem a sűrű házrengetegért jönnek ide. Ez a folyamat a magyar bor és borturizmus végét is jelenti. A rendszerváltozáskor 120 ezer hektár volt a magyar szőlőterület, az EU csatlakozáskor már csak 90 ezer hektár. Ma 60 ezerről beszélünk, de csupán 40 ezer hektárról szüretelnek. Termőföldre építkezni öngyilkosság. Legfőbb nemzeti értékünk, a termőföld 1/4-ét a rendszerváltás óta elvesztettük beépítéssel (autópályák, bevásárlóközpontok, "zöldmezős" beruházások.)
Közben az országban félmillió ház áll üresen.
A befektetőt, építkezőt nem az értelem irányítja, hanem divathisztéria és a pénzpiac...
Felelet:
Bár volna a a mai hatalomban olyan, akit megérint ez a írás!
A falut ugyanúgy elavult fölösleges dolognak hiszik vezetőink, az SZDSZ egykori hírhedt kijelentéséhez sorolódva, ahogy a budapesti parkokat sem tudják természetes voltukban, csak betonnal, tízemeletes múzeumokkal, bekerített játszóterekkel értelmezni...
A karvalytőkét nem érdekli sem a szomszéd, sem a jövő, sem a nemzet. Ő most felveszi az extraprofitot, a jövő magyar népe meg majd vásárolja ki és bontsa le az általa épített dolgokat, ha károsnak látja.
Az Ángyán József féle 2011-es stratégiában - amit valódi fórumokon, minisztériumokat összefogva, egyetértésben írtak meg - szintén a termőföld védelmét is tervezték. A multi kereskedelmi zöldmezős lobbinak is szerepe lehetett a program és kidolgozójának megsemmisítésében. A fenti írás szerint tehát a termőföld tönkretétele a nemzet öngyilkossága, másképp fogalmazva, amely hatalom ezt erőlteti, az a nemzetet szándékosan öli meg.
Némi bontás ráfér a Balatonpartra. Például: A siófoki strandot az utóbbi évtizedekben beépítették, óriási csúf épületekkel... A házakat és a feltöltés felét is elbonthatjuk.
Budapesten is nyugodtan lebonthatjuk az 1960 óta épült, az elhibázott építés által világháborús mértékű kárt okozó építmények nagy részét, beleértve a szocialista lakótelepeket, a ma épülő még rosszabb iroda és lakótelepeket, a plázákat, kamionos elosztóközpontokat, és a parkokba épített múzeumokat.