"Árokásás" a Zene Háza ürügyén (2022. 01. 28.)
Magyar Nemzet újság, 2022. 01. 28.: Ezeket csak a gyűlölet élteti - Pilhál Tamás (Mandineren is)
'Felelet':
A mára megépült ház helyén (később majd bemutatom), a Városliget megóvásáért csatlakozva a tiltakozáshoz, hónapokig (hetente egyszer) zenével tiltakoztunk, gyimesi csángó táncokat muzsikálva. Többszörösen is érintett vagyok, építészként, népzenészként, az élhető várossal 30 éve foglalkozóként és természetvédőként.
(A kilencvenes években sok szó esett az "árokásásról", azaz hogy mekkora baj a nemzetnek, ha bármilyen okból megosztják. Akkor nemzeti oldal - Szdsz viszály volt, de bár az Szdsz-nek óriási nemzetközi támogatása és hazai sajtója volt valamint rengeteg beépített embere, a választásokon alig szavaztak rájuk a magyarok. Most a megosztás még károsabb, hiszen a szavazók fele fideszpárti.)
A bemutatott kormánypárti, hangadó cikkben az óriásberuházásokat ellenző állampolgárokra (az ország felére?) az alábbi sértéseket írja a szerző, nem engedve helyet semmilyen más véleménynek (ami jellemző a Fidesz demokrácia gyakorlatára):
- "ezek", azaz nem "ők": tárgyak, állatok az ellenzők...
- csak a gyűlölet élteti
- Tökmag jankók, 12 éve toporzékolnak
- legsemmirekellőbb, legpitiánerebb (Budapest vezetője)
- részben szobatiszta
- primitív düh, rombolási vágy
- eszeveszett düh, tomboló rombolhatnék
- látszólag emberszabású lények
- frusztrált idiotizmus
- nullszériás senkik
Ezek után érdemes a szerzőről tájékozódni.
Édesapja egy ismert név volt. Frissebb írása: Polgári Körök 2019.11.16., magyarnemzet.hu
"Eltűnt az emberi hang, a tévedéseket őszintén bevalló, az eredményeket bemutató, a másféle véleményre is kíváncsi, párbeszédre hajlandó magatartás, helyette agytrösztökben kimunkált, közvélemény-kutatásokon megmért üzenetek vannak, meg izomból politizálás, véli Bencsik."
"Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. […] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!"
"És 2010-ben, a választás előtt ez állt a Fidesz-plakátokon: „Itt az idő!” Aztán, mindjárt az első kétharmad után, máról holnapra elfelejtették a polgári köröket. Már nem volt kíváncsi rájuk a politika. Kinőtte őket. Levetette, mint egy megunt ruhát. A polgár – a lelkes, csupa szív aktivista – megtette a kötelességét. A polgár mehet… Vele együtt, ahogyan Bencsik is írja, szép lassan „eltűnt az emberi hang"
A fiútól
Egy írás a pesti Srácokban: Végre! Liberális hüllőkeltetőből nemzeti intézmény lesz a színművészeti! 2020. 08. 08
Itt az egyetemista felnőtt állampolgárokról ír saját demokráciafelfogásával:
"Miféle szabadságról hadováltok, ifjak? Zavart érzek az erőben. Ez egy egyetem, nem pedig Woodstock vagy Ozora, ahol napokig hentereghettek a fűben, szétcsúszva. Ide tanulni jártok, nem követelőzni. A nevetek is az: hallgató. Tehát hallgattok, figyeltek."
"Márpedig, pajtások, akár elfogadjátok, akár nem, ti jelen pillanatban diákok vagytok, hallgatók, nem pedig a kormány. Nem ti döntötök, hanem ők. Világos? Majd ha egyszer fölnőtök (pár évtized múlva), nos, akkor majd dönthettek bizonyos ügyekben – ám arról, hogy ki vezesse az egyetemet, akkor sem. Azért nem, mert az nem a ti asztalotok, pupákok! Milyen nyelven írjam, üzenjem, morzézzam ezt nektek, hogy fölfogjátok? A kormány sem szól bele, milyen grimaszokat vághattok a színpadon."
Továbbá a bugyi szóra rákeresve is találunk adatokat az újságíróról.