Pilhál György: Elvadultunk (2024. 10. 19.)
https://magyarnemzet.hu/tollhegyen/2024/10/elvadultunk
Pilhál György: Tollhegyen tárca / Elvadultunk
2024. 10. 18. Magyar Nemzet
'Felelet':
Volt egy erkölcsi tőke, melyet Pilhál úr felhalmozott. Amikor pár éve a fia teljesen más értékek mentén kezdett írni, ezzel elkoptatta a családi nevüket (nyilván haszon volt belőle, egy darabig én se figyeltem a keresztnévre). Egy ideje az apa is visszatért a tárcájával a Magyat Nemzetbe, immár a fiú stílusával. Uszító, figyelemelterelő, országot megosztó, lényegről nem szóló.
Most kivételesen egy jó cikket írt, épp erről (lásd lent). Talán nem is ő írja a többit, csak felhasználják a nevét? Az orwelli/orbáni/(szdsz-es) sajtóban könnyen megeshet. Ahogy Ángyán ellen is hamar csinált az MTI egy hivatalos anyagot (lásd lent).
Már másnap (azaz ma) megint a most kötelező módon írt újra...
Sajnálom őket. Az szdsz-fidesz többévtizedes agymosási kampányban felhasznált egykori értékes embereket.
A cikk:
Pilhál György: Tollhegyen tárca / Elvadultunk
2024. 10. 18. Magyar Nemzet
Régi kedves olvasóm kérdezi: miért vadult el már a jobboldali sajtó nyelvezete is, hová tűnt az a régi elegancia, ami eddig megkülönböztetett minket az ellenzéktől? Jogos a kérdés, már nem kenyeret dobunk vissza a kőhajigálókra – mondván, annak nem volt semmiféle foganatja. Nem tudom, hová vezet ez az agresszív „párbeszéd”. Jó irányba aligha. Ahogyan a politika, mi, újságírók is elvadultunk.
Bonyolítja az egészet, hogy az olvasókat sem érdeklik annyira a politikusok és az ő botrányaik, mint ahogyan azt mi, újságírók gondoljuk: elegük van belőlük és zavaros dolgaikból. Emberre szabott szelíd cikkeket szeretnének olvasni, mint régen.
Hogy a többi kolléga miként van vele, nem tudom, de magam szívesebben írok a jámbor mindennapok szelíd folyásáról, mint az utálatos politikáról, a bősz nagyvilág acsarkodásairól. Egy megindító kutyatörténet százszorta jobban inspirál, mint egy leleplezett politikus ügye. Lakossági fórumokon, személyes találkozások alkalmával rendre tapasztalom: nem a napi jegyzeteim karcos részleteiről kérdeznek, annál inkább a sorok közül olykor kikandikáló kendermagos kakasomról, jámbor Marci kutyámról, a kerítésszomszéd Marika néni hogylétéről.
Furcsa szerzet a XXI. század magyarja. Néha azon veszi észre magát, hogy igazából békességre szomjazik. Azt hiszem, igazából mi, felhangosított, egymásnak ugrasztott hírlapírók is így vagyunk ezzel.
korábbról 2019. 11. 16.:
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2019/11/polgari-korok
Igazi „érted haragszom, nem ellened” gondolatok. Van bennük valami.
Nem akarom fényezni magam, de néhány éve én is írtam egy ilyen „haragos” cikket. Bár a „címzett” nevét kihagytam, kis fantáziával ki lehetett találni… „Ezt most végre meg kell beszélnünk! […] Te is érzed: ami most közöttünk történik, már nem a régi. Amikor először találkoztunk, egymásra mosolyogtunk, és te azt mondtad: Hallgass a szívedre! És mi hallgattunk, mentünk utánad. Veled. Nem bántuk meg. Szép volt, fölemelő, még akkor is, ha olykor beleszaladtunk valami rosszba. […] A gondjainkat megosztottuk, kibeszéltük, s ha összekaptunk is néha, annak sem volt éle. Egymásért civódtunk. Akkor még őszinte voltál! […] Már nincsenek közöttünk őszinte tereferék. Egyre ritkább, hogy végighallgatsz bennünket. Ha mégis, akkor sem érdekel igazán a mi véleményünk. Teszed, amit jónak látsz. […] Kiállunk melletted, pedig igazából már csak kevesen tudják, mi van körülötted. Te tényleg úgy érzed, még minden a régi? Nem lehet, hogy tévedsz? Te megszoktál, és túlléptél rajtunk. Talán mert tudod, hogy mi itt vagyunk, a híveid maradunk, velünk bármit megtehetsz. […] Ne tedd! Legyél újra a régi, a kedves, a szerethető!”
Hivatalos visszajelzést nem kaptam a fricskámra, csöndes, visszafogott kézszorítást annál többet.
Nagyot ugrok visszafelé. 2002 májusában, pár napra rá, hogy a Fidesz elvesztette a választást, Orbán Viktor szívszorító beszédet mondott a Dísz téren. Ott voltam, ma sem felejtem. Arra kérte csalódott híveit, hozzanak létre mielőbb baráti köröket, közösségeket. – Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát. – mondta – […] A haza soha nem lehet ellenzékben!
Még abban az évben tízezernél több polgári kör alakult. Minden ellenzéki politikus kiment a terepre, a nép közé. Pezsgőbb nemzeti buzgalmat már régen látott az ország. Csodát csináltak a polgári körök. Magam is jártam a vidéket, vitákra, lakossági fórumokra hívtak, szinte alig maradt üres hétvégém. Még a jelszóra is emlékszem: „Készenlét és mozdulás, ha eljön az idő!”.
És 2010-ben, a választás előtt ez állt a Fidesz-plakátokon: „Itt az idő!”
Aztán, mindjárt az első kétharmad után, máról holnapra elfelejtették a polgári köröket. Már nem volt kíváncsi rájuk a politika. Kinőtte őket. Levetette, mint egy megunt ruhát. A polgár – a lelkes, csupa szív aktivista – megtette a kötelességét. A polgár mehet… Vele együtt, ahogyan Bencsik is írja, szép lassan „eltűnt az emberi hang”… Most látni csak, milyen kár.
2012. május. 21. Helyreigazít az MTI az Ángyánt támadó blog ügyében
https://hvg.hu/itthon/20120521_mti_helyreigazitas
Az MTI május elején az egynapos napraforgoblog bejegyzését idézve közölte: Ángyán József azért távozott a tárcától, mert "két haverját" felmentette Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. A blogbejegyzésben arról is szó volt, hogy Ács Sándornénak személyes érdekeltsége van Lepsény határában. Az MTI szombaton helyreigazítást közölt a megjelentetett információk egy részének tisztázására.
Mint arról már beszámoltunk: az MTI korábban a napraforgoblog bejegyzését idézte, mely szerint Ángyán József azért távozott a tárcától, mert "két haverját" felmentette Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. A Kettős Mérce blog az MTI hír kiadása után azt írta, ilyen nevű blog nem is létezik. Az MTI ezután közölte a blog pontos címét, így világossá vált, hogy egy szerdán, pár órával az MTI-szemle előtt regisztrált, egyetlen bejegyzést tartalmazó blogot tartott fontosnak szemlézni az MTI. Az LMP nyílt levelet írt Belénessy Csaba MTI-vezérnek, aki válaszában leszögezte: úgy ítélték meg, hogy hírértéke van az idézett blogbejegyzésnek.
Bár az MTI-nek nem sikerült elérnie Ángyán Józsefet, a volt államtitkár még aznap nyílt levélben fordult Belénessy Csabához, az MTI vezéréhez. Levelében azt írta: "Az MTI 2012. május 2-án 14 óra 20 perckor közreadott egy engem lejáratni szándékozó koncepciós irományból kreált hírt, amelyet visszautasítok. Az abban foglaltak minden alapot nélkülöznek, egytől egyig szemenszedett hazugságokat tartalmaznak. Visszautasítom továbbá azt az eljárásmódot, ahogyan az MTI, az ország közpénzekből fenntartott hírügynöksége egy hivatalosan nem létező blogon ma megjelentetett első és egyetlen bejegyzésből 'példás' gyorsasággal, néhány óra leforgása alatt országos hírt kreált anélkül, hogy a bejegyzés tartalmát bármilyen módon ellenőrizte volna." Ángyán még május 2-án azt követelte, hogy az MTI adjon ki helyesbítő közleményt.
Az MTI által idézett ad hoc blogbejegyzésben az is szerepelt: "rejtélyes okokból arról sem beszél az államtitkár, hogy a Lepsény határában lévő földek vitájában partnere és csendestársa Ácsné. Az az Ácsné, aki több száz (650) hektár állami földön gazdálkodik (Mellesleg a földkiírások idején tiltakozott az állattartási kötelezettség ellen, mondván, ilyen körülmények között ők nem is pályáznak.). Ideje volna azt is szétosztani a helyi gazdák között".
Az MTI szombaton az Ácsnére vonatkozó információkat korrigálta helyreigazításában. Eszerint valótlanul állították, hogy Ács Sándornénak személyes érdekeltsége lenne Lepsény határában. "Ács Sándorné semmilyen formában nem érintett az állami földekre vonatkozó pályázatokban. Az állattenyésztési kötelezettséggel kapcsolatos kritikát azoknak a családi gazdálkodóknak az érdekében fogalmazta meg, akiket ez a feltétel az ország legjobb adottságú területein (pl. Lepsény környékén) kizár a földhaszonbérleti pályázat lehetőségéből. Nem felel meg a valóságnak, hogy Ács Sándorné több száz (650) hektár állami földön gazdálkodik" - zárul az MTI közleménye.