A megmenekülés útján végre a Római part -és végre egy jó park (2024. 09. 23.)
(még nem láttam, majd beszámolok)
újságcikkek
https://www.valaszonline.hu/2024/09/20/arviz-duna-nanasi-ut-kiralyok-utja-gat-vedmu-romai-part-mobilgat-vedekezes/
https://telex.hu/belfold/2023/07/19/punkosdfurdo-park-okologiai-szemlelet-mintapark-fokert-zakar-andras
https://telex.hu/belfold/2023/09/06/punkosdfurdo-park-europa-zold-varosa-dij
részletek:
Ez az árvíz figyelmeztetés: meg kell végre építeni a Nánási úti gátat
Zsuppán András | 2024.09.20. |
Nem igaz, hogy semmi nem történt a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelme érdekében az elmúlt évtizedben. A 2013-as nagy árvíz idején legveszélyesebbnek számító szakaszokon új vagy újjáépített gátak emelkednek. De a legfontosabb szakasz még hiányzik: a Nánási úton és a Királyok útján építendő védmű. Nem szabad újranyitni az évtizedes vitát a parton vezetett mobilgátról, mert az itteni gátra kész tervek és engedély, sőt már uniós forrás is van. Tartós és biztonságos megoldást csak ez jelent.
A Csillaghegyi-öblözet 55 ezer lakóját, a lakótelepeket, kertvárosokat itt kell megvédeni, és nem a Római-part peremén homokzsákokkal. Az utóbbi lokális probléma, érthetően fontos az ott élőknek
krízis Budapesten csak akkor van, ha a Nánási út vonalán (és a kapcsolódó részeken: az Aranyhegyi-pataknál és a pünkösdfürdői gátnál) baj áll elő. Tíz éve a kapcsolódó szakaszokon valóban komoly gond volt, de most lehet abban bízni, hogy nem lesz.
Az évszázad árvizének nevezett 2013-as áradáson a Duna 891 centin tetőzött, 2006-ban 860-on, most a szakemberek jóslata szerint 830 centin fog szeptember 21-én. (’Felelet’: épp annyi lett)
A másik ok, amiért Észak-Buda nyugodtabban várhatja a mostani áradást, mint az előzőt, hogy az elmúlt tíz évben pont azok a szakaszok lettek megerősítve, amelyek akkor a legnagyobb ijedelmet okozták.
Ha árvíz van, akkor a homokzsákolás mellett megindul a lobbizás is annak érdekében, hogy a Római-part hullámterét védmű mögé kellene zárni. Az ott élőknek, lakjanak akár magas töltésre pakolt, modern „üdülőparkokban” vagy az ötven-hatvan régebbi családi házban, valamint a szállodák tulajdonosainak és az újabb területeket beépíteni akaró ingatlanfejlesztőknek közös érdeke, hogy az árvízre hivatkozva újranyittassák azt a vitát, amit a budapesti ügyek iránt érdeklődő közvélemény, a sajtó és a várospolitika az elmúlt évtizedben a Római-part jövőjéről lefolytatott.
Alaposan kidolgozott és jó minőségű kész tervek és közel 30 milliárd rendelkezésre álló uniós pénz menne veszendőbe, ha ezt sikerülne elérniük.
Amit a Római-parton most látunk, az lokális árvízi védekezés homokzsákokkal, olyan, mint ami számos más dunai település hullámtéri üdülőterületén az élet megszokott része Kismarostól Szentendréig. Attól hullámtér a hullámtér, hogy a Duna időnként feljön benne.
Miért jobb a helyzet konkrétan:
teljesen új védmű épült az Aranyhegyi-patak mentén a torkolattól 2,1 km hosszon;
a pünkösdfürdői gátat 1,7 km hosszon megerősítették és megemelték;
a Barát-patak torkolatában árvízvédelmi zsilipkapu épült.
A Tarlós-féle városvezetés a 2013-as árvíz után azonnal megkezdte a védművek terveztetését mindhárom érintett szakaszon. Arról később még lesz szó, mi történt a Rómainál, de a többi részprojekt értelmét senki nem vonta kétségbe. A két patak már eleve kibetonozott, kiegyenesített mesterséges medrekben futott, így a védművek megépítése ökológiai kárral sem járt.
Pünkösdfürdőn az új gát oldalában fővárosi forrásból még egy vonzó, ökológiai szemléletű közparkot is kialakítottak, ami 2023-ban elnyerte az Európa Zöld Városa Nemzeti Díj elismerést, így nemcsak mérnöki létesítmény készült, de a környéken lakók életminősége is javult.
A Rómain újraindították a tervezést, a feladatot egy új közbeszerzésen elnyerő Mélyépterv alaposan megvizsgálta mind a parti gát, mind a Nánási út–Királyok útja nyomvonalat, és megállapította, hogy az utóbbi mind árvízvédelmi, mind urbanisztikai, mind ökológiai szempontból sokkal kedvezőbb, így 2023-ra megszületett a döntés, hogy ezt kell megvalósítani.
A Mélyépterv által készített a római-parti szakaszra készített megvalósíthatósági tanulmány remélhetőleg végleg pontot tett az évtizedes nyomvonalvita végére, és adatok sokaságával igazolta, hogy igaza volt a 20. század elején azoknak, akik a Nánási út–Királyok útja mentén jelölték ki a védvonalat. Őket még nem környezetvédelmi szempontok vezérelték, nem is a Római-part természetes állapotát, tájképét, identitását akarták védeni. Ezek mind nagyon lényeges, modern szempontok, de most árvíz van, maradjunk az árvízvédelemnél. A védvonalnak azért kell a Nánási út–Királyok útja mentén futnia, mert ott a legbiztonságosabb. A Csillaghegyi-öblözet védelme itt kisebb beavatkozással elérhető, a part mentén viszont vagy nagyon nagy létesítményt kellene építeni, ahogy az a 20. század második felében a pünkösdfürdői szakaszon történt, vagy a védelem lenne ingatag.
A nyaralókkal lassanként beépülő Csillaghegy árvízvédelmét a főváros csak az 1923-as nagy árvíz után kezdte megszervezni. Az akkori tapasztalatok szerint a legracionálisabb helyeken építettek védműveket: az Aranyhegyi-patak mentén, „a Dunafolyam felől pedig, minthogy az ú. n. Római-Dunapart igen alacsony, a vele párhuzamos Nánási-út gyalogútját emelte fel és képezte ki árvízvédelmi gáttá” a városvezetés – olvashatjuk a Fővárosi Közlöny 1940-es számában.
Ezt a gátat aztán többször megmagasították a nagyobb árvizek után. Az 1940-es áradás után például a Nánási utat egy méterrel megemelték, ezzel be is szűkítették annyira, hogy a tervezett villamos nem fért el rá (a Római közlekedési problémái is elég régi keletűek). A megemelt gáton aszfaltozott autóút létesült, de a parton megtelepült csónakházak és néhány víkendház tulajdonosai már ekkor panaszkodtak, hogy az árvíz náluk így még magasabb lesz, és ingatlanaik jobban károsodnak. A gáttal egyidős a vita a hullámtéri ingatlanok helyzetéről, de sajnos ezen ingatlanok száma és mérete az elmúlt negyedszázadban jelentősen megnőtt.
Az 1965-ös árvíz azonban traumatikus volt, a gát majdnem átszakadt, csak nagy erőfeszítéssel sikerült megvédeni, és világossá vált, hogy komolyabb védműre van szükség. Ezen a ponton azonban valami kisiklott.
Az évszázados tapasztalatokat, természetföldrajzi adottságokat elfelejtve úgy döntöttek, hogy a parton építenek új védművet.
Sőt, nem is a parton, hanem a Dunában, az akkori parttól 40-80 méterre. Irdatlan, már-már felfoghatatlan munkával 12 méter mély kőprizmát építettek a folyómederbe, a régi és az új part közötti területet feltöltötték, a partélre hatalmas földgátat emeltek. Beszűkítették tehát a Dunát.
A még mindig a természet legyőzését hirdető, mérnöki-optimista modern korszellemet tükröző tájátalakító munkát 1972-ben kezdték el az északi, pünkösdfürdői szakaszon, és csak 1981-re fejezték be a Barát-patak és a Pünkösdfürdő utca között.
Ma már másként látjuk: a part teljesen elvesztette természetes jellegét, a földgát a Pünkösdfürdői strandot és az üdülőket is megfosztotta a vízkapcsolattól, a környék steril és élettelen, a Duna medrének beszűkítése növelte az árvízveszélyt. Óriási szerencse, hogy a 80-as években már nem volt pénz a folytatására – a Római azért maradhatott egyáltalán Római, mert nem délről indultak észak felé, hanem fordítva, először ugyanis az új békásmegyeri lakótelepet akarták gáttal védeni.
Csak az 1990-es évek elején kérdőjeleződött meg, hogy kell-e ezt az építkezést folytatni, vagy a Rómait inkább olyannak kell megőrizni, amilyennek az emberek szeretik: Budapest utolsó természetes Duna-partjának.
És valójában ma is ezt a vitát szeretnék újranyitni azok, akik a hullámtérben rendelkeznek ingatlantulajdonnal, így az érdekeik – emberileg érthető módon – ezt kívánják. Látszólag persze ma már senki nem javasol ilyen nagy építkezést. A parti védműre született tervek közül a 2013-as és a 2016-os „mobilgát” koncepció a jelenlegi partélen képzelte el a védművet, a 2017-es döntéselőkészítő tanulmány a sétányon, a 2019-es koncepció a telekhatárok vonalán. A mobilgát szót azonban érdemes zárójelben használni, mert ez a létesítmény nem lenne annyira mobil: szilárd töltésalapra van szüksége, mellette szervízút futna, és egy 8-10 méter széles sávban szivárgórendszert kell kiépíteni az átszivárgó víz elvezetésére. Óriási építkezéssel járna tehát, és a partélen futó változatok gyakorlatilag a természetes parti föveny és növényzet felszámolását, a Római-part hagyományos jellegének elvesztését hozták volna magukkal, a telekhatárokon futó verzió pedig műszaki okokból és a rengeteg kisajátítás miatt kivitelezhetetlen lenne. A legutóbbi Mélyépterv-tanulmány megpróbálta a legszelídebb, de műszakilag helytálló verziót megalkotni, de még ez is 243 nagy fa és a parti galériaerdő jelentős részének (közel ötszáz fának) kivágásával járt volna. A fák számánál azonban lényegesebb, hogy minden parti gátépítés a Római tönkretételét, a budapesti városidentitás szempontjából kiemelten fontos hely egyedi karakterének elvesztését jelenti: ezt pont az a rengeteg koncepció bizonyította be, ami az elmúlt évtizedben erre a változatra készült.
A Római csak akkor marad Római, ha a fővédvonal a Nánási úton és a Királyok útján fut, ahogyan pont száz éve kijelölték.
’Felelet’: És ha megfordul az ingatlanpanama, mostantól lakóházakat és szállodákat bontanak, csónakházakat építenek, kötelező tornaóra helyett családi elfoglaltság lehetőségének.
És a természeti adottságok miatt ez a biztonságosabb. Ilyen hosszú, 3 kilométeres szakaszon a mobilgát – valójában szilárd töltésen futó gát mobil magasítással – alapból nem ideális megoldás, mert sérülékeny, a feltorlódó uszadékfa bedöntheti, a víznyomás hatalmas. Nem véletlenül nem kapott vízjogi létesítési engedélyt egyik korábbi, Tarlós-féle koncepció sem a katasztrófavédelemtől. Ha egy ilyen védmű beszakad, akkor a vizet megint csak a Nánási úton és a Királyok útján kellene megfogni, hogy ne öntse el az egész öblözetet, a felelős városvezetői magatartás ezért az lenne, hogy itt is épüljön egy második gát a biztonság kedvéért – de ez jól mutatja az elképzelés abszurditását.
A szabad szemmel szinte láthatatlan dombsor pont azt a pár méteres magasságkülönbséget jelenti, ami az árvízi védekezésben annyit számít. Számokban:
A magassági hiány (MÁSZ+1,3 m) a parti nyomvonalon: 2,8-4 m
A magassági hiány (MÁSZ+1,3 m) a Nánási út–Királyok útja nyomvonalon: 1,4-2,8 m
A védekezés oroszlánrészét a dombsornál maga a természet végzi el helyettünk, ha ott van a védvonal, és nem a hullámtérben.
A Nánási út–Királyok útja nyomvonalról 2023-ra szinte teljes politikai konszenzus alakult ki. Ezt támogatja a megvalósíthatósági tanulmány nyomán a jelenlegi városvezetés, és különösebb felhajtás nélkül elfogadta a kormány is, mivel az 1527/2023 kormányhatározattal megítélt 28,3 milliárd forint KEHOP-forrást a megvalósítására. Támogatja a szakma, mivel a Katasztrófavédelem 2023 novemberében kiadta rá a vízjogi létesítési engedélyt. Korábban ezt egyetlen más terv sem tudta megszerezni. Az októbertől felálló közgyűlés új szereplői közül Vitézy Dávid főpolgármester-jelölti programjában szintén ezt olvashatjuk: „Az elmúlt évtized időhúzása és vitái után mihamarabb meg kell építeni az elfogadott tervek szerinti Királyok útjai árvízvédelmi művet. Újbóli áttervezés és a vita újranyitása az árvízkockázatok miatt nem felvállalható.”
A hullámtéri ingatlantulajdonosok közül többen jogi úton támadták meg a vízjogi létesítési engedélyt. Ez kockázatot jelent, azonban bíztató fejlemény, hogy a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon is elutasította az ingatlantulajdonosok azonnali jogvédelemre vonatkozó keresetét, így jelenleg a vízjogi létesítési engedély végrehajthatónak minősül. Korábban pedig a Kúria jogerős ítéletben mondta ki az egyik szállodás által indított perben, hogy a folyók hullámterében az önkormányzatot nem terheli árvízvédelmi kötelezettség. Az ottani ingatlanok tulajdonosai saját kockázatukra építkeztek, és az árvízi károkat sem köteles az önkormányzat megtéríteni. A Római-part márpedig jogilag és ténylegesen is hullámtér, hogy korábban politikusok milyen ígéreteket tettek, az ezen nem változtatott. (Szórakoztató adalék, hogy a pereskedés a szállodás és a fővárosi önkormányzat között még a Tarlós-korszakban folyt, amikor a hivatalos fővárosi álláspont az volt, hogy a jövőben a partélen kellene gátat építeni; a perben azonban az önkormányzat sikeresen megvédte azt az álláspontot, hogy a védvonal jelenleg a Nánásin van.)
Lényeges kérdés az is, hogy milyen lesz a gátépítés után a Nánási út és a Királyok útja.
A Nánási úti gát ezért nemcsak árvízvédelmi és műszaki kérdés, hanem köztérépítészeti is: az útszakasz élhetősége nem romolhat miatta, sőt inkább javulnia kell.
A beton térdfal magassága körülbelül 60 és 100 centiméter között változna, vagyis eleve sehol nem lenne derékmagasságúnál magasabb (ez egyébként a MÁSZ szintjét jelenti). Nagyjából 80 helyen törné meg árvízkapu az utcatorkolatokban, buszmegállókban és az ingatlanok bejáratainál.
Üdvözöljük Budai Imolát a fővárosban!
2023. július 19.
Thüringer Barbara
Tavaly tavasszal adták át a Főkert ökológiai szemléletű mintaparkját, az óbudai Pünkösdfürdő parkot, ahol hét hektáron és 1,7 kilométer hosszan a Magyarország számos élőhelyét bemutató tanösvény mellett homokos, fából készült játszótér, sportpályák, pihenőparkok és egy kutyáknak való akadálypálya is készült mindössze egymilliárd forintból. Több mint egy év elteltével elmentünk megnézni, mennyire vált be a kísérlet.
Óbudán, a Barát-patak és Pünkösdfürdő között készült el a Fővárosi Önkormányzat saját beruházásában, a Főkert Nonprofit Zrt. lebonyolításában Budapest első, teljes egészében ökológiai szemléletű új parkja, a Pünkösdfürdő park, amely a Római-part mellett egy újabb rekreációs helyet jelent a Duna-parttól nagyjából 15 méterre, a töltés túloldalán.
Betonpályák helyett egy élő és élhető park épült a Duna partján
A 7 hektáros új park a főváros zöldinfrastruktúra-fejlesztési és -fenntartási akcióterve, a Radó Dezső Terv részeként valósult meg, átgondolva az előző városvezetés terveit, ami kétmilliárd forintból főként sportpályákat, gumiburkolatú felületeket szeretett volna ide. Ehelyett fele annyi pénzből környezettudatos, kísérleti mintapark készült nagy zöldfelületekkel, amiben egyaránt lehet pihenni, játszani, sportolni, és nem utolsósorban tanulni a biodiverzitás fenntartásának fontosságáról. Méghozzá mindezt úgy, hogy a megvalósítás előtt az ott élőkkel rendszeresen lakossági fórumokon egyeztettek, és a véleményeket, a kért változtatásokat be is építették a koncepcióba.
De hogy ennél kicsit alaposabban is be tudjuk mutatni az ökológiai szemléletű szakmai munkát, sétánkra elkísért minket Zakar András, a Budapesti Közművek kertészeti divíziójának (Főkert) főigazgatója, aki elmondta, hogy a héthektáros park fő koncepciója az volt, hogy bemutassák Magyarország jellegzetes élőhelyeit egy modern, akadálymentes, sport- és játszófunkciókkal is felszerelt parkban.
A területet eltérő karakterű, többféle élőhelyet bemutató részekre osztották, ezeket egy kanyargós sétaút, a Mezsgye nevű tanösvény köti össze. Van itt a vadvirágos Rét mellett szántóföldet idéző Határ takarmánynövényekkel, a Berekben fából készült fitneszeszközök vannak, a Lapály gumiborítású pályáin pedig kosarazni és focizni is lehet. A termő gyümölcsfákkal teli Kertben pétanque- és strandröplabdapályák vannak, de itt található egy kerékpáros szervizpont is azoknak, akik a töltésen gurulnak végig a Duna mellett. A Föveny a gyerekek birodalma, ahol a játszóeszközök főként homokból és nyers fából készültek, illetve itt, a park északi végén próbálták ki először azt a Véderdőt, amit június végén a Fővárosi Közgyűlés egyhangúlag szavazott meg a Soroksárra tervezett vegyianyag-elosztóközpont helyett.
Díjat nyert a Főkert első ökológiai szemléletű parkja, Brüsszelben jön a következő megmérettetés
2023. szeptember 6.