Küzdelem és kompromisszum Szabadkán (2024. 09. 01.)

https://mandiner.hu/kulfold/2024/07/kuzdelem-es-kompromisszum-szabadkan#google_vignette

2024. július 29.

Mandiner cikkének bemutatása: Küzdelem és kompromisszum szabadkán, VI/30.szám 34. oldal

’Felelet’: Nem túl érdekes cikk, csak pár mondata miatt mutatom be.

„A belvárosban gyakoriak a villámárvizek, ugyanis túl sok a lebetonozott talaj.”

’Felelet’: Öröm hallani, a Budapestet beépítő hatalom sajnos nem akarja. A mezőgazdaság bajáért és a forróságért se a következőket okolják, mint: a 200 éves víz és erdőgazdálkodást a teljes hatalmi, oktatási, akadémiai, szakemberi hátterével, se a folyószabályozást, minden felszántását, se a fokgazdálkodás hiányát, árterek beépítését, talajvíz mindezekkel és pazarló talajvizes öntözéssel való leapasztását, se a tarvágásos technológiát, valódi erdők helyett satnya ültetvények, főleg a városokban kevés zöld meghagyását, hanem a jó távoli ködös, nem rajtunk múló állítólagos klímaváltozást.

„A Népszínházat 2007-ben bontották le, átadni még nem sikerült.”

’Felelet’: Ez zseniális módja a magyarság és a magyar kultúra háború, fegyver nélküli, olcsó pusztításának. Hasonló, ahogy az Szdsz és a Fidesz a Duna tévét vagy a hagyományos Nemzeti színház társulatát tönkretette.

„bezuhant a magyar első osztályosok száma; 14 év alatt 2000-ről 1300-ra.”

’Felelet’: Rontják a nyelvünket, mint a „szép napot” kifejezéssel is. Szándékosan, vagy nem tud az író magyarul? Bezuhant?

’Felelet’: 35% csökkenés a gyerekszámban. Ennek okozója a fidesz-hatalom (bábkormány), aki a határon fenntartott, Magyarországon át nem engedett afrikaiakkal a háborús körülményeket a magyar délvidékre kényszerítette. Szerintem szándékosan, ennyire buták nem lehetnek.

„ötfős magyar tagozatos osztályok is indulnak”

Tehát a magyarokat többszáz éve gyengítő, támadó szerb hatalom megenged ötfős osztályokat, a magyar nemzeti kormány pedig nemhogy nem nyitotta újra, mint 2010-ben megígérte, a bezárt kisiskolákat, hanem kb. 20 fő alatt nem is engedi az oktatást. (vagy másképp van?)

A cikk:

„Nincs már az a helyzet, hogy a hajdú­járási tanya udvarán lövöldöznek, miközben a család a házban retteg” – Szabadka magyar alpolgármestere a Mandinernek

A Vajdasági Magyar Szövetség színeiben megválasztott Góli Csilla közgazdász lett Szabadka második embere, Stevan Bakić polgármester helyettese. Az új alpolgármester hisz a kiállás és a kompromisszum erejében, s a kulturális kincsek megőrzése mellett az infrastruktúra fejlesztésére is hangsúlyt helyez.

Kosztolányi Dezső szülővárosáról és a környékbeli határ menti falvakról az utóbbi években sokszor a migrációs válság kapcsán lehetett hallani: az illegális bevándorlók bevették magukat az erdőbe és a hétvégi házakba, onnan próbáltak átszökni a határon. Az embercsempészek között pedig véres leszámolások voltak. „A határrészek megsínylették ezt az időszakot” – árulja el kérdésünkre Góli Csilla alpolgármester, aki július 11-én vette át megbízatását. Végül a múlt év végén – jócskán megkésve – a szerb állam reagált a helyiek Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által éveken át tolmácsolt számtalan panaszára. Különleges alakulatok érkeztek, s sikerült meghaladni a korábban megszokott forgatókönyvet, amit a nagyobb balhék idején a migránsok bezsuppolása, befogadóközpontokba szállítása, majd visszaszivárgása jellemzett. „Ha újra megjelennek, a hatóság újra meg újra fellép, és folyamatosan jelen van, úgyhogy nincs már az a helyzet, hogy a hajdú­járási tanya udvarán lövöldöznek, miközben a család a házban retteg” – mondja Góli. Hozzáfűzi: nemrég pont Hajdújárás és Ásotthalom vezetői mondtak köszönetet a 2024-es Rózsa Sándor-­fesztiválon a VMSZ-nek ezért, s a helyi polgárok is örülnek, „hogy ki mernek menni az utcára, el merik engedni egyedül a gyereket a kis boltba kenyérért”.

Góli, aki korábban a város kommunális ügyekkel és fejlesztésekkel megbízott tagja volt, kifejti, Szabadkát is érintik a kelet-közép-európai városok problémái: az infrastruktúra, beleértve a közműveket, a hetvenes-nyolcvanas évek óta elöregedett. Elmaradtak a városalakító, kapacitásnövelő projektek, „ezeket muszáj pótolni”, és ki kell szolgálni az új beruházásokat is. A belvárosban gyakoriak a villámárvizek, ugyanis túl sok a lebetonozott talaj, ami nem tartja meg a vizet egy-egy nagyobb esőzés után – vagyis a kellő fejlesztések összeérnek a környezetvédelmi szempontokkal – mutat rá.

Szabadkán két nagyobb közprojekt fut: a Népszínház, valamint a közkórház felújítása – előbbi szerbiai mércével is lassan halad, utóbbi pedig még el sem kezdődött. Ennek Góli szerint prózai okai vannak: Szerbiában a gyakori választások idején minden lelassul; „s rengeteg idő, mire újra feláll a kormány Belgrádban, vagy a tartományi kormány Újvidéken, vagy a városokban megalakulnak a bizottságok”. Ráadásul időközben többször változott az építésügyi törvény is.

A korabeli sajtóból tudható: a Népszínház nagy részét – a főhomlokzat kivételével – még 2007-ben bontották le, az akkori határidő az új, modern színházra 2011 volt. Ehhez képest elvileg ez év áprilisában sikerült végezni vele, ám a tűzvédelmi törvény szigorítása miatt átadni még mindig nem sikerült; „most a használatbavételi engedélyre várunk” – mondja Góli. Hozzáfűzi: Szabadkának gazdag kulturális élete van, amiből hiányzik a Népszínház a maga három színpadával, koncerttermével, kamaratermével, próbatermeivel.

A Szabadkai Közkórház felújítását két éve határozták el, de még a tervek sincsenek meg – közben az intézményre nehezedik a teljes régió ellátása, amit súlyosbít a személyzet nyugatra vándorlása – tudjuk meg Gólitól.

Mindenkinek megvan a saját hagyománya, kultúrája, amit csak ő tud képviselni”

A statisztikák azt mutatják, hogy az elvándorlás az egész régióra, nem csak Szabadkára és környékére jellemző: a legutóbbi népszámlálás 12 százalékkal kevesebb embert talált itt, mint tíz évvel korábban; ugyanakkor a délről érkezőkkel az etnikai arányok a községen belül is megváltoztak – a szerbek javára. Ukrán menekültek és vízummentesen érkező oroszok is jöttek letelepedni a városba, akár ezres létszámban, ami tovább formálja a település összetételét – sorolja az alpolgármester.

A statisztikákból látszik, hogy országszerte bezuhant a magyar első osztályosok száma – tavaly alig 1299-en kezdték meg tanulmányaikat, míg 2010 előtt még stabilan 2000 fölött volt a számuk –, ugyanakkor kérdésünkre Góli elmondja, Szabadkán ez az iskolarendszer fenntartása terén nem okoz gondot. „Itt kis létszámú magyar tagozatot is megnyitnak, az én gyerekeim iskolájában is van, hogy ötfős osztály indul.”

Az, hogy ez így működhet, köszönhető a kormányzó Szerb Haladó Párttal való együttműködésnek és az erős magyar érdekképviseletnek, vallja az alpolgármester. „Mindenkinek megvan a saját hagyománya, kultúrája, amit csak ő tud képviselni.” Természetesen vannak súrlódások, „de a többség igyekszik tiszteletben tartani a másik kultúráját, értékeit”. Ilyen volt például I. Péter (Petar) szerb király monumentális szobrának felállítása, amire azért került sor, hogy a magyar közösség is szobrot állíthasson a legendás aranykor polgármesterének, Bíró Károlynak.

„Ezeket a csatákat meg kell vívnunk, ilyen a koalíciós tárgyalás, küzdeni és kompromisszumot keresni” – vallja az alpolgármester. A település második embereként Góli a városért, a szabadkai magyarságért és a magyar örökség védelméért is tenni akar.

Utóbbit sokszor nem is a magyarellenes erőktől kell megvédeni, hanem pusztán a közömbösségtől: „amikor idejön egy beruházó, nem érdekli az épített örökség; ezért fontos, hogy a VMSZ-es kollégákkal megálljt parancsoljunk annak, hogy átszabják a város arculatát, amit a magyar szecesszió határoz meg” – fogalmaz. Góli egyébként ugyanabba a gimnáziumba járt, mint Kosztolányi Dezső, akinek a leszármazottait egyszer elkalauzolta a városi temetőben őseik családi kriptájához.

Az alpolgármester a szabadkai öntudatot is erősíteni szeretné. „Örülnék, ha a városbeliek is meglátnák Szabadka szépségét, ahogy a látogatók: gazdag örökségünk van itt, több kultúra határán; csak hajlamosak vagyunk elfelejteni.”