user_mobilelogo
Mattias Desmet: A totalitarizmus pszichológiája (2024. 01. 18.)

KÖNYVAJÁNLÓ

 

Mattias Desmet: A totalitarizmus pszichológiája

Kárpátia Stúdió kiadó, 2022

The Psychology of Totalitarianism

Chelsea Green Publishing, 2022

https://www.chelseagreen.com/product/the-psychology-of-totalitarianism/

https://www.magyarmenedek.com/products/17928/A_totalitarizmus_pszichologiaja_-_Mattias_Desmet.htm?gad_source=1&gclid=EAIaIQobChMIpOH--ojogwMVsoVoCR0OrQxjEAAYASAAEgKZjPD_BwEű

https://www.amazon.com/Psychology-Totalitarianism-Mattias-Desmet/dp/1645021726

https://brownstone.org/articles/my-book-is-being-burned/

https://www.tabletmag.com/sections/arts-letters/articles/psychology-of-totalitarianism

tartalmi kivonat - gondolatok

Előszó: Szakács Árpád: Ki irányít minket

(15.o.) Hamvas Béla írja „A Bor filozófiája”-ban: “A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel.”

Más ide vonatkozó művek : Molnár Tamás Lélek és gép, Herbert Markuse: Az egydimenziós ember, David Rieseman: A Magányos tömeg, Sprenglet: Ember és gép, Chesterton: A józan ész nevében.

Ezt a társadalmat maga a társadalom építi fel félelmével. Minél nagyobb a félelem, annál jobban várjuk a szigort. Ennek eredménye, hogy embertársaidra nem rezonálsz többé. A társadalomban szabadon lebegő félelem a kulcs. Mindennek az alapja, hogy egymás gyengeségeire fókuszáljunk.

I rész: A tudomány és annak lélektani hatásai

1.fejezet        A tudomány ideológiává tétele

Az értelem legnagyobb eredménye, hogy saját határait eléri. Schrödinger: Ha valamire nézünk, az megváltoztatja azt. A dolgok lényege nem közelíthető meg csak logikával. A tudomány átment azon az átalakuláson, amin sok minden: dialógusként indult, ma viszont dogmává lett. A tudományra hivatkozva lehet manipulálni. Tarthatatlan a holt univerzum képe. Az univerzumban van irány és akarat.

A tudományos diskurzus ideológiává lett és hitelt vesztett. Erre példa a “megismételhetőségi válság”. 2005 -ben számos csalásra derült fény. A Nature-ben jelent meg egy cikk (Baker, M.: Is there a reproducability crisis? 2016.) Daniele Fanelli írja, hogy a kutatók legalább 72 % -a hajlandó torzítani az eredményeket azért, hogy a saját állítását igazolja. A megismételhetőségi válság egy ismeretelméleti krízisre utal. Az minősül tudományos ismeretnek, ami megismételhető, adatolható kísérletekre épül. Mára a mérhetőség alap kérdéséhez jutottunk. A pszichológia is azáltal nyerte el a tudományosság ismérvét, hogy tesztekkel adatokat, mérhetőséget produkált. A Covid járvány idején a PCR tesztek megbízhatósága körüli viták is hasonlóak voltak. Amikor az ember számokat lát eleve objektív igazságoknak éli meg az adatokat. Erre példa az amerikai halálra ítélt gyilkosok számának adata. Első megfigyelésre több fehér kapta ezt az ítéletet. Második megfigyelésre, nagyobb eséllyel ítéltek el valakit, aki fehéret ölt meg, és minden egyes megfigyelés megváltoztatja az adatsort.

A tudomány ideológiává, dogmává fajult. Megerősítette azt, hogy az ember a maga szubjektív dimenziójában is a középpontban áll. A számok és a tények összekeverednek. Ha a médiában egy “jelentős” ember nyilatkozik valamiről, az illető grafikonokat alkalmaz, akkor az valóság és tény.

2.fejezet        A tudomány gyakorlati alkalmazása - elidegenedés

Az emberek nem találkoznak azzal, akitől valamit vásárolnak. A „Másik” eltűnt mellőlem fizikai értelemben. A munka szubjektív értelme eltűnt: gépezetté vált. Ezáltal értelmetlenné vált a munka, hiszen a másik hálás tekintete a valódi értelem. David Graeber: Bullshit munkák c. művében kifejti, mennyi olyan feladatot végeznek az emberek, amelyek csak pótolják az emberek közötti űrt: Szakértők, ellenőrök stb. A munka értelmét igazán az emberi kapcsolatok adják.

Hannah Arendt atomizált szubjektumnak mondja az embert, aki a felvilágosodás óta abban az optimizmusban él, hogy uralja a világot. Valójában kicsúszott a vezetés a kezéből, az értelmetlenség tapasztalata miatt elerőtlenedett, ugyanakkor pusztító potenciálok vannak a kezében.

3.fejezet        A mesterséges társadalom

A mesterségesen előállított dolgok sosem pontos másai a természetesnek. Még akkor sem, ha nem látható a különbség egy nyomtatott hús és egy valódi között. Ugyanígy a digitális kapcsolat nem azonos a testi megjelenésében megvalósuló találkozással. Példa erre az anya és a csecsemő kapcsolata, intuitív-testi kapcsolódása. (Hanglejtés, színek stb.)

A depresszió és a digitalizáció között szoros kapcsolat van, mivel a másik, szeretett lény passzivitása okozza a tehetetlenség érzést stb. A Covid válság legalizálta a digitális kommunikációt. A digitalizáció dehumanizálja a beszélgetést. A digitális térben válunk atomizált szubjektumokká. Ez a totális állam alapegysége.

Érdekes módon a környezetvédelmi mozgalmak is úgy akarják megmenteni a természetet, hogy elszigetelik tőle az embert. A megújuló társadalmi vízió összekeveredik a transzhumanizmussal, azaz, hogy az ember összeolvad a technikai eszközökkel. De ezek a mechanisztikus ideológiák mindig hitelből élnek: a jövőben, amikor a tudás majd tökéletes lesz, akkor jó lesz. Az életet megkönnyebbítik, de a létezés értelmét elfedik.

A folyamat lényege ez: Elveszítjük a mennyet, megszállottak leszünk a tudomány eredményeibe vetett hitünkben, és lépdelünk a mesterséges paradicsomba, a totalitarizmusba. A tudomány bálvány léte a folyamat egyik eredője.

4.fejezet        A nem mérhető univerzum

A modernitás alap ideológiája, hogy racionalitás nélkül abszurd borzalom lesz a világ. Ha szubjektiv történetekre alapozzuk világ látásunkat, akkor boszorkányokat fogunk égetni a végén.

A koronavírus járványban pedig azt láttuk, hogy a döntéseket racionális számokra alapozták. Ezek transzparensek, logikusak, objektívek. Számos példa van arra, hogy a számok nem tények. Mindig a tények igazolására vannak. Nem készültek adatsorok arra nézve, hogy a covid intézkedések miatt hányan haltak meg, nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a gyógymód jobb vagy rosszabb volt, mert senki sem nézte a statisztikákat, csupán egyetlen egy érdekből.

A feszültségek, félelmek, ideológiai nézeteltérések azok, amik nyugvópontra juttatják vagy polarizálják a társadalmat. Az a fő kérdés, hogy úgy nézünk-e az emberre, mint biokémiai gépezetre, amelyet technológiailag ellenőrizni kell. Vagy egy olyan lény, amelynek sorsát a másikkal való misztikus rezonanciában és a természet formanyelvében találja meg.

Ha kiválasztok a saját előítéleteimnek megfelelő számokat, akkor azok mindig megerősítik fikciómat. Az a szinte ellenállhatatlan illúzió, hogy a számok tényeket képviselnek, az győzi meg az embereket leginkább, hogy a saját fikciójuk valóság.

A számok befolyásolnak, és amikor nyomás alatt vagyunk, nem vesszük észre, hogy amikre reagálunk, azok nem tények, hanem a tények köré épített fikció. A szubjektív hatások nagyon erősek a számok megalkotásakor. A kutatás végeredménye általában megerősíti a kutató preferenciáját.

A mechanisztikus ideológia egy olyan technokrata társadalmat hoz létre, amelyet objektívnek tűnő információk vezérelnek. Ebben a szubjektivitás a hatalommal való visszaélésnek tűnik. A tömegmédia szintén számokat mutat be, ebben a lakosság hisz. A határok elmozdulnak, miközben elvben a teljes objektivitást nézzük.

5.fejezet        A mester iránti vágyakozás

Az emberi nyelv tele van félreérthetőséggel. Minden szó egy másik szó által nyer értelmet. Mindig hiányzik a következő szó ahhoz, hogy értelmes legyen az előző. A nyelvnek van egy belső, áthághatatlan hiányossága. Az ember soha nem tudja egyértelműen átadni üzenetét. Az embert a tudás állandó hiánya gyötri. Van bennünk egy eredendő nárcizmus. 6-7 éves korban belenéz a gyerek a tükörbe, és örül saját magának. Én vagyok. A Jó az anya, a Másik számomra van. Ha túlságosan azonosulunk ezzel a képpel, akkor nem tudunk rezonálni a másikkal. A mai társadalom egyre inkább a külső ideális kép iránti megszállottságot mutatja. Személyes kapcsolataink bizonytalanok, a belső üresség, a másikkal való versengés felemészti az embert.

Emellett a szabályok száma óriásira nőtt. 1840 és 2010 között 20-ról 80 százalékra nőtt meg az adminisztrációs állások száma. A túlszabályozás egyre kevesebb teret enged a szubjektív döntésnek. Maga a társadalom válik kíméletlen géppé. Az életet logikába szorítjuk.

A totális társadalom az emberi szorongást és félelmet kihasználva „megoldja” az életet.

Miért nem tudta a felvilágosodás megvalósítani álmát? Egy makacs kísérlet volt ez arra, hogy mindent a logikába szorítson. Ezzel elfojtotta a szimbolizmust, a misztikát, a költészetet, azaz azt a képességet, amivel a bizonytalanságokra alkotással, rezonanciával reagálunk. A bizonytalanság ezért félelemmé változott. A félelem leküzdésére egyetlen válasz lehetőség maradt: a nárcizmus és az egyre erőteljesebb szabályozási mechanizmus. Amikor beszélünk, mindig keressük a legvégső, mindent megmagyarázó szót, de ilyen nincsen. Ezért átfordul a folyamat önmaga ellentétébe: szabadságvágyunk helyett az abszolúte uralkodóhoz fordulunk, a “Mesterhez”. majd kimondja az utolsó szót, a “tuti”-t. Ugyanez a folyamat zajlik le a me too, a környezetvédelmi mozgalmak ideológiáiban: óriási a gond, kell valaki, aki leveszi ezt a terhet, helyettünk dönt.

II. rész: A tömegképződés és a totalitarizmus

6.fejezet        A tömeg felemelkedése

A totalitarizmus a tömegképződésen alapul. 20. század elején kialakult új államforma: diktatúra: a szólásszabadság, önrendelkezési jog megszüntetése. A fizikai terrortól való félelmen alapulnak. A diktátor egyoldalúan kikényszeríti a társadalmi szerződést. Ma a biztonsági szolgálatok beavatkozásaink növekedését éljük át. Láthatatlan technokraták lesznek a diktátorok, már nem bandavezérek. Először a mechanisztikus ideológiával kell a társadalom lelkiállapotát olyan helyzetbe hozni, hogy értelmetlen és elszigetelt legyen az élete. Utópisztikus technológiákban kell bíznia. A közszférát el kell uralnia a statisztikáknak. A fikció és a tény határvonala mosódjon el a számok tényekként való közlésével. Gustave Le Bon leírja, hogyan alakul ki a tömegben egy új fajta embertípus. Egyéni lélek helyett a csoportlélek. Korábban a tömegnek rövid ideig tartó hatása volt.

Négy feltétel kell ahhoz, hogy tömegformálódás nagy mértékben megvalósuljon:

-Általános elmagányosodás Ez az iparosodással van összefüggésben.

-Az élet értelmének hiánya A modern, munkába járó ember nem elkötelezett abban, amit tesz.

-Általános szorongás, félelem Belgiumban 300 millió adag antidepresszánst adnak el évente.

-Nagyfokú frusztráció és agresszió A belső feszültségek levezetést keresnek

A fenti négy feltételhez hozzájárul, hogy a Médián keresztül a félelem tárgyát is folyamatosan megadják, pl. a zsidók Hitler világában, Kovid válságban pedig az oltás kérdése volt ilyen. Ennek következtében széles társadalmi egyetértés születik. Másrészt a félelem tárgya kezelhetővé teszi a szorongást, az ellenség ellen lehet küzdeni. A társadalom minimális koherenciát talál ebben. Felszabadulást, megelégedettséget ad, hogy van kit gyűlölni. Ez a tömeg számára mámort ad, pl. futball eredmények. Itt az együttes erő a fontos, közösen dalol, illetve gondolkodik. A racionalizmusra épített társadalom hirtelen önmaga ellentétébe fordul, irracionálisan kollektivista lesz. Nietsche: Dionussos egy csapásra megdönti Apollon diktatúráját. Az összetartozás újfajta érzését keltik, de ennek tartalma másodlagossá lesz. Sőt, minél abszurdabbak a korlátozások, annál jobban betöltik a rituálé szerepét, annál lelkesebben követik. A közösségnek alávetem magam: ez mindig egy szimbolikus cselekedet, egy rítus. A társadalmi narratívák lényege: a csoportnyomás.

Pl. Asch kísérlete: a pálcikákat 75-ban mindenki hosszabbnak gondolta tömegnyomásra. Van egy kör, amely elhiszi a csoportnyomás üzenetét. Van egy kör, amely szótlanul követi, és egy harmadik, amely nem hiszi és nem követi. Gustave Le Bon 1895-ben leírta, hogy a tömegformálódás hasonlít a hipnózishoz. Általában hang hatása alatt születik. Általában a naponként sujkolt propaganda a fő eleme. Hangmonopólium. Szó szerint a totális vezetők hangjának rezonanciája az alapja. Minden más rezgést kiiktatnak. A szuggesztív üzenet a valóság egy nagyon korlátozott elemére irányítja a figyelmet. Beszűkítés a fő cél. A korona válság idején ez fő jellemző volt, más betegségek szinte eltűntek ehhez képest. Csak azokat a számokat láttuk, amelyek alátámasztják az ideológiát. Az áldozatok statisztikai adattá válnak, nem váltanak ki empátiát, inkább félelmet. A hipnotizáló történet a valóság egy kis spektrumára irányít minden figyelmet, és a társadalom elfogadja a fájdalmakat. A lakosság végtelen toleranciára tesz szert. Kollektív hallucinációk is születhetnek. Ugyanez a tömeg szélsőségesen intoleráns azzal, aki másként látja ugyanazt. Antiszociálisak, fenyegetőek, visszataszítóak, frusztráló. tehát el kell ítélni azt, aki ellenáll. Le Bon szerint a tekintélyelvűség és az intolerancia a tömegformálódás alapvető ismérvei.

7.fejezet        A tömeg vezetői

A vezető figyelme még beszűkültebb, mint a tömegé. Általában fanatikusok. Van akik vakon bíznak bennük, és akik bizalmatlanok velük szemben, úgy gondolják, tudatosan valami nagy gonosz tervet hajtanak végre. Mindkettőre igaz: abszolút tudást tulajdonít a vezetőnek. Vagy a vezetőt csak a pénz mozgatja. Nem igaz: Például a náci vezetők közül kizárták a korrupcióra hajlamosakat. A klasszikus bűnöző öröme a szabály átlépése, itt azonban épp a szabályrendszerhez való ragaszkodás. A gonosz banalitása (Arendt) Épp a gondolkodás nélküli ragaszkodás az alap. A meggyőződések összeolvadnak a valósággal. A beteges ideológiai hűség a lényeg. Az elszántság vezet a vaksághoz. Az Eichmann perben Eichmann meg volt győződve jószándékáról. A tömegesedés nem ok az etikai határok átlépésére ugyanúgy, amint a hipnózisban is az ember megtesz olyat, amit éber állapotában nem tenne. Itt a tömeg csak fedezék arra, hogy az egyén saját késztéseinek engedjen. Ideiglenesen elrejti a tömeg az etikai elvek hiányát. A tömegek a valódi erkölcsöt mutatják meg.

A vezetők is egyfajta hipnózisban vannak. Vakon bíznak abban az ideológiában, amit erőltetnek. A tömeg mindig meg is bocsát a vezetőnek. “lehet, hogy aljas, de okos.” Megfelelő körülmények között a legelképesztőbb állításukat is igaznak látjuk. Nem hagyják el az áruló vezetőt, hanem a taktikai érzéküket fényesítik. A vádak beismerése a kommunista tribünökön megdöbbentő, felébredni épp a halál előtt fájdalmasabb. A végső cél egy ideológiai fikció megvalósítása. Jellemző az is, hogy a totalitárius rendszerek saját gazdaságukat pusztítják el. A totális vezető egy álmodozó, radikális fanatikus. A korona válság idején az intenzív osztályokkal ment ez az állogikus hadjárat: Ne legyen tömeg az intenzíven ezért zárjuk el a társadalmat. Arendt azt írja: ez a logika mindig végighalad, A-tól C-ig, nem lehet félbehagyni. Minden ész érv és etikai határ eltolódik a végén.

A módszer mindig egy új jelrendszer bevezetése, mint pl. a Gulágon Auschwitzban is tetovált jelek voltak. A jelek kiosztása a megsemmisítés első lépése. A jelek egyértelműek, és megölik a nyelv kétértelműségét. Az állatoktól épp ez a jelrendszer különböztet meg! Az állati jel nagyon rögzített, míg az emberi nyelv vagyon színes és szereplőktől függően dekódolható. A totalitarizmus lényege, hogy ezt a bizonytalanságot megszüntesse.

A totalitárius rendszer logikája folyton változik. A lényeg: félelmet keltsen és a rettegőket beazonosítsa. Pl. korona válság: Először a járványgörbe ellaposodása volt a cél. A lassítás. Crush the curve! Később a fertőzéseket kellett 0-ra csökkenteni. Majd a megelőzés lett a fontos. Az ideológia mindig biztos volt. Kérdések nincsenek, kritikai hang nincs.

A totalitárius rendszer mindig megsemmisíti önmagát. A félelem-agresszió dinamikája nélkül a folyamat leáll. Amikor sikerült minden ellenzéket elhallgattatni, akkor megszűnik ereje is. Alternatív gondolat nélkül nem életképes. A tömeg önpusztítás kezd. A szörnyeteg széttépi gyermekeit. (Arendt) Ez a saját ideológia ellen fordulás mindig bekövetkezik: pl. bolsevikok el akarták törölni a halálos ítéletet, majd gyilkolásba kezdtek. Néhány év alatt 600 ezerre emelkedett a halálos ítéletek száma.

Az ideológiák uralnak minden, ezek közben senkihez sem tartoznak. Mindenki játssza a szerepét, de a forgatókönyvet senki sem ismeri.

8.fejezet        Összeesküvés és ideológia

“Bárcsak léteznének gonosz emberek, akik valahol alattomosan gonosz tetteket követnek el, s csak őket kellene elválasztani a többiektől és elpusztítani. Ám a jót a rossztól elválasztó vonal minden ember szívén szel át, és ki akarná elpusztítani a saját szívének egy darabját?” (A. Szolzsenyicin)

A Sierpinszki háromszög jó példa arra, hogy ha három biztos pontot lerajzolsz, biztosan egy alakzatot kapsz. A történelem folyamán azokat, akik tömegeket alakítottak, az emberek szemében összeesküvők voltak. Legjobb példa Cion bölcseinek jegyzőkönyve. Oroszok alakítottak át egy francia iratot: Párbeszéd Montesquieu és III. Napóleon között, az antiszemitizmus felszítására. A világ történéseit egy gonosz mesterkedéseire redukálni - régi történet. Ezek vérbeli összeesküvés elméletek. Ma azonban átalakult az összeesküvés elmélet jelentése. Valójában három eleme van: tervezett gonosz törekvés, titkos jellege van, ártó céllal. Ma azonban néha a globális árnyékkormányra vonatkozik a bankvilágra, média struktúrára is alkalmazzák. Stigmává lett a kifejezés. A tömeg, ahogyan Le Bon születését leírja, eleve azt a benyomást kelti, hogy erősen szervezett. Azt látjuk, hogy szisztematikus irányítás alatt áll. Nikolaas Tinberger: szuperindividuumnak nevezi a seregélyeket, rajként működnek. Úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a sejtek. A tömeg egyfajta fizikai egységet képez. a tömeg erő, ellenőrizni is akar. Elias Canetti írja ugyanígy a tömeget. Egyfajta fizikai egység jön létre, ami lenyűgöző. A tömeg jellemzője, hogy egyre nagyobb kontroll felé tart A mechanisztikus ideológiába beleillik, és az egyre logikusabb igazolványok felé vezet. Harrari írja le azt a társadalmat, ahova ez vezet (Homo Deus 2015.) Az érzékelők majd mindent tudnak rólunk, még a hangulatunkat is. Az ember fanatikusan vágyik arra, hogy valakit hibáztathasson. Minél több bennünk a harag, annál inkább feltételezzük a rossz indulatot. Az összeesküvés-szemlélet ugyanazt a funkciót tölti be, mint a tömegformálódás (255.o.) A világ többé nem abszurd, hanem logikus. tudjuk, ki az ellenség, kin élhetjük ki frusztrációnkat: magunkat felmentjük. Pszichikai mágnesként mindent magába szív. Az iránya is egyre abszurdabb. Két világ alakul ki az emberi elmében, és a fősodrat egészen biztos hazugság. Az elit a vegytiszta gonosz. Túlbecsüli az emberi hatalmat. az egész világot biztosan kézben tartja. A vélt ellenséggel szemben teljes a tehetetlenség. Ezért önpusztító is egyben ez a látásmód.

Pl.-2021-ben statisztikusok találkozója, akik teljesen megvakultak, manipulálódtak a számoktól. (258.o.) Néha hallgatólagos nyomás nehezedett az újságírókra. A politikusok sem akartak eltérni más országok intézkedéseitől. Legtöbbjük az árral úszik. A tömegmédia manipulációs eszközök tárháza. De irányítása alapvetően személytelen. Az ideológia irányít. Desmetről, a könyv írójáról is terjesztettek mindenféle összeesküvés elméleteket mindkét oldalról.

De jellemzően az irányítás személytelen természetű. Az uralkodó ideológia irányít, ami mechanisztikus. A gépek megoldják az életet, az orvostudományt, végül a halált is. A racionális megérzés illúziójának mindig áldozatul esett az ember. A fejlődés útja mindenképpen a hiperellenőrzés felé tart. A mechanisztikus világban mindig a szakértőé az utolsó szó. (A nyelvben valójában nincs ilyen.) Erre példa a Rockefeller Lockstep forgatókönyve, B. Gates alapítvány Event 2010-Klaus Schwab Grate reset könyve (2020) - ezek nem titkos szándékok. Ráadásul a szakértők tele vannak félreértésekkel, visszavonásokkal. Nem egy tervezett, rosszindulatú és titkos tervről van szó. De minden döntés a technológiailag és orvosbiológiailag irányított társadalom felé vezet. Az ideológia választja ki, hogy ki kerül kulcspozícióba, mert ebben a vonzástérben mozog az illető. A végső úr tehát az ideológia és nem az elit. A terveket nem kényszerítik, mert a félelemben az ember mindig szabályozottságot vár. Az emberek megérzik, hogy a vezetők mire vágynak, és opportunista módon ehhez igazítják magukat, saját vágyaikat. Mint a hajó, aminek az orrában ül egy gyerek, és amikor a hajó elfordul, ő is fordít egy ordibálással a játékkormányán. Példa a Digikosmos c. film, tudatosan úgy alakították át, hogy úgy tűnjön, már előre tudták, mi fog történni. Igy aztán elhisszük, hogy ők kormányoznak.

A koronaválság előtt nagy átszervezések voltak, pl. a világjárvány definíciójának megváltoztatása a WHO-ban, a szervezet átírta a halálesetek kalkulálásának a számítási rendszerét is. Ezek mind egy összeesküvés felé mutatnak, azonban inkább az igaz, hogy amikor akár egy vállalatnál nagy átalakítások vannak, akkor mindent megtesznek azért, hogy a megfelelő emberek legyenek a megfelelő pozícióban: a kívánt modellt alkalmazzák a környezetre. Egy ponton ezek a gyakorlatok olyasmivé válnak, amik az összeesküvés szerkezetét mutatják. Egy nagy intézmény is pl. megkérdőjelezhető stratégiát alkalmaz azért, hogy “technologizáljon”. A valóság az, hogy ezen a technikai csúcson nem nagyon lehet csalások, korrupció nélkül fennmaradni. Ennek a folyamatnak előrehaladtával minden szervezet úgy néz ki, mint egy titkos társaság. A holokauszt jó példa erre, amely mind az elkövetőket, mind az áldozatokat elvakította.

Mindig is jelen volt a világban az a gondolat, hogy bizonyos népek, csoportok ne szaporodjanak. Az eugenika doktrínája a 20. században világszinten sterilizált embereket. Később szociálbiológiára változtatták ezt a szót. A hatalmon lévők ezzel valószínűleg nem hagynak fel.

A mai kor veszélye az, hogy a társadalmi légkörben nincs hely arra, hogy ezeket elítéljek. A tömeg felemelkedésének épp ez a veszélye: paradox módon az összeesküvés inkább hozzájárul ehhez a problémához. Gátolja a hatalom részletesebb elemzését, szinte lehetetlen felmérni a rosszindulatú manipuláció mértékét. Vagy figyelmen kívül hagyja, vagy mindenütt azt látja. E két ellentét vonzása kezdetben érzelem vezérelt, végül általában egy kis csoportnak sikerül kiszabadulni az erőterek öleléséből, amely árnyalt és kifinomult. (272.oldal)

Általában a két csoport közötti polarizáció felerősödik, és kialakul egy nagy csoport, amely a fősodratot teljes mértékben követi, legyen az bármilyen abszurd. A két szélső csoport azonban egyre távolodik egymástól. Pl. Rubin vázája, vagy arcokat lehet látni, vagy vázát, de a kettő egyszerre soha. A náci propaganda sok tekintetben csak másolata korábbi összeesküvés elméleteknek (Cion bölcseinek jegyzőkönyve) A tömegek abszurditása okozta, hogy nem a zsidó elit, hanem kisemberek estek ennek áldozatul. Igy az összeesküvés elmélet egyrészt egy válasz a tömegformálódásra, másrészt maga is lehet oka a tömegformálódásnak.

A legtöbb társadalmi változás egy bizonyos dimenzióból konspiratív. A hatalmon levőknek nincs más választásuk, mint egy ajtó mögött bizonyos dolgokat kieszelni. De ezt könnyen túlbecsüljük.

Van tehát egy kormányzó és szervező hatalom, de ez nem összeesküvőkből áll, amely tervszerűen irányítja a világot. Charles Eisenstein: Az eseményeket valóban az egyre nagyobb ellenőrzés irányába hangszerelik, csakhogy a hangszerelő hatalom maga a korszellem, egy ideológia… egy mítosz.” (2020 A konspirációs mítosz) Az egész társadalom részt vesz ezekben a folyamatokban.

Mi a megoldás?

Nem lehet a “gonosz elit” felszámolásával megoldani, mert a visszásság lényege a tömegdinamika. A vezetők mindig könnyen pótolhatóak. valójában “csak” a tömeg funkcionáriusa. Az erőszakos belső ellenállás szintén kontra produktív: születik a tömeg számára egy újabb ellenség. Hannah Arendt megfigyelése szerint az erőszakmentes ellenállás sokkal sikeresebb.

A tömegeket és a vezetőket egyaránt egy narratíva ragadja el. Egyiket hipnotizálják, a másik önhipnózisban van. De a tömeg általában 30-30-ban három csoportra oszlik. Egyik valódi hipnózisban van, a másik nem megy szembe a tömeggel, és a harmadik ellenáll: 10-30 százalékban.

A harmadik csoport számára a legfontosabb, hogy hallassa a hangját. Azért, hogy a hipnotikus hang rezonanciája ne legyen uralkodó. A modern totalitarizmusban ez egyre nehezebb, az ellenállókat leirtják az internetről pl. De a lehetőség soha nem szűnik meg teljesen. Le Bon azt fogalmazza meg, hogy a tömeghipnózist általában nem lehet megtörni, csak csökkenteni. Ha akár a náci vezetők között valaki kitartóan, nem dühhel, de határozottan felemelte a hangját, sikerre tudta vinni szándékát. Ha az ellenzék hallgat, akkor válik szörnyeteggé a totalitarista állam. Illúzió, hogy a hallgatás a legjobb. Az ellenzéknek érvelnie kell, mert a második csoport ezt hallja meg (akik félnek szembe szállni). De az érv sohasem lehet az, hogy visszatérünk a régi normális kerékvágásba. Ez ellenkező hatást fog kiváltani. Az ellenérvek ereje a szervezettség és fegyelmezettség.

A beszéld azért is fontos, mert az értelem és a létezés élményét adja. nem lehet taktikusan szólni, hanem az igazság hiteles kimondása ad esélyt csak. Pl. Szolzsenyicin kitartása a Gulágon a beszéld és az írás mellett.

A legfontosabb, hogy a beszédről, a nyíltságról nem szabad lemondani. Kevésbé fontos, hogy hol történik ez a beszéd. Nem nagy csoport, aki ezt teszi, mégis ezt formálja át lassan a tömeget a megfelelő időben. A nonkonformista csoportnak tudnia kell, hogy a tömeg önpusztító. tehát a totalitárius rendszert nem pusztítani kell, hanem túlélni.

A tömegformálás oka mindig valamilyen szabadon lebegő félelem. Ezt sokszor úgy oldják fel, hogy egy sokkal nagyobb félelmet kínálnak a tömegnek. Ezzel át lehet rendezni a félelem struktúrát. De ha ez a módszer túl erőteljes, ugyanazt a folyamatot indítjuk el másik irányban.

A lényeg az, hogy a mechanisztikus ideológián túllépjünk, mert mindennek az alapja. A fő kérdés: Hol vannak a lyukak a mechanisztikus ideológia védőpajzsán.

III rész: Túl a mechanisztikus világképen

9.fejezet        Az élő és élettelen univerzum közötti különbség

A térmegformálás és a totalitarizmus valójában a mechanisztikus ideológia tünetei. A társadalom egészében ugyanúgy, mint egy embernél: elszigeteltség, fölöslegesség stb. - betegségelőnyt jelentenek. Azaz pszichológiailag kiprovokálja az egyén a betegséget, mert ezzel tud túlélni. Szorongás helyett a “segítésben” megkapja a kapcsolatmámort. A problémát azonban nem oldja meg.

Ezért nem a gyakorlat szintéj, hanem az értelem szintjén kell megváltozni.

A mechanisztikus ideológia a világot céltalan de logikus és megismerhető, kiszámítható, irányítható folyamatnak tekinti. Ez egyetlen tudományos nézőpontként állítja be magát. Ez a világnézet egyidős az emberrel, pl. atomisták: Démokritosz és Leukipposz. A felvilágosodás nagy ideológiája az ősrobbanás elméletet generálta, hatalmas láncreakció minden. Laplace: ha létezne egy olyan intelligencia, amely az adott pillanatban képes lenne ismerni az anyagra ható összes erőt..., akkor képes lenne átfogni minden mozgást…” Ezzel szemben pl. Russel elmondta ennek paradoxonát. Heisenberg: az elemi részecskékről nem lehet egyértelműen beszélni. Minél jobban kutatják az atomot, és még tovább, annál érthetetlenebbek…

Mandelbroth a káosz elmélet alapítója - IBM -nél telefonos zajt tapasztalt. Véletlenszerű hatások, pl. páratartalom okozta. Nincs szabályszerűség. De tovább kutatott, és mégis talált egy mintázatot. A telefonvonalak zaja mintha magától szerveződne. Robert Shaw a vízcsap csöpögésében találta meg ugyanezt. Nem összefüggő tényezők mégis rögzített mintázathoz vezetnek. Egyszerű rendszerek rendetlen viselkedése kreatív folyamatként működik. Meinhardt a kagyló mintákat vizsgálta. A Lorenz féle vízikerék - determinisztikus kiszámíthatatlanság elve. Lorenz-attraktor keletkezett a vizsgált esetekből. Platon elvéhez érkeztünk? Az anyag legkisebb egysége nem is tárgy, hanem forma, idea.

Pointcaré már 1914-ben megmondta, hogy nem feltétlen szükséges logikai megértés az intuitív megértéshez. Ha beleéljük magunkat a kerékbe, ha ráérzünk a mozgásra, akkor érzékeljük a kis mozgások mögötti kreatív harmóniát.(303.o.)

Az emberi élet hasonló, igazából fel kell fedezni az élet időtlen alapelveit. Ha ezt érzékeljük, eljutunk a legnagyobb rendezőhöz.

A túlságosan opportunista elvek, amikor “okosan” döntünk, az élet értelmének sorvadásához vezetnek. Ugyanez igaz a társadalomra: Ha a kollektív jó érdekében az egyén kezdeményezéseit elnyomja, akkor káosz és abszurditás lesz. A tisztán mechanisztikus gondolkodásra lehetetlen etikai elveket alapozni. Itt nem etikusnak, hanem rátermettnek kell lenni. Objektív tudása alapján kell, hogy a legjobb helyzetben legyen. A totalitarizmus ellenszere tehát az élethez való hozzáállás: kapcsolatba kerülni a megnyilvánulások mélyén rejlő elévekkel.

A mechanisztikus ideológia mindent, ami él, élettelen, logikai folyamatokra kényszerít. Gleick káoszelméletről szóló könyvében a vitalizmus világnézetét javasolja. A természetben látszik egy végső, formális ok, időtlen és magasztos eszme van minden mögött.

10.fejezet     Anyag és szellem

Minden pszichés tapasztalat elvben egy materiális, biokémiai eredőhöz vezet. Pedig feltételeznünk kell, hogy a tudat és az anyag között kölcsönhatás van. Körkörös elvben. A kvantummechanika szerint az anyagot befolyásolja maga megfigyelés, az anyag alapvetően szubjektív. A tudat maga kezdi meghatározni az anyagot. Vannak emberek p, akiknek agya csak 5-ban működik, és teljesen normálisok. A megmaradt csekély mennyiségű agyszövet átvette az elhalt szövetek funkcióit. Pl. kísérleti egerek sokkal hamarabb meghalnak stressz hatása alatt egy betegségben. U.n. primitív társadalmakban a sámán átka alatt meghalnak emberek. Pszichogén halálnak nevezik. Henry Ellenberger írja le: fontos, hogy az egész közösség higgyen a sámán erejében. Placebo hatás néven nevezi ezt ma az orvostudomány. De ismert a nocebo hatás is., ennek ellentéte.

A koronaválság szempontjából fontos, hogy a tömeg hiedelmei olyan hatással vannak az egyénre, mint a hipnózis. Luis Pasteur mondata: A mikróba semmi, a környezet az, ami számít. A vizuális reprezentációk önmagukban hatnak. Pl. galamb nem képes termékennyé válni, ha nem látja a galamb társát. (Chauvin) Lévi Strauss ír a szimbolikus hatékonyságról. Pl. sámánok, amikor varázsolnak, régi mítoszokkal kötik össze a testet.

ma is mítoszban élünk, ez a mechanisztikus szemlélet. Ma az orvosszekértő a tekintély abban a világban, amely olyan, mint a fogaskerekek. Az orvos rituálét végez, rendbe teszi a testet. De nem ezoterikus vergődésben kell vizsgálódni, hanem tudományosan. Olyan tudományra van szükség, amely nem elvakult.

11.fejezet     Tudomány és igazság

A nácizmus és még inkább a sztálinizmus volt eddig a legmesszemenőbb totalitárius kísérlet. A földi paradicsom volt a cél, de az eszköz nem számított. Ez a gondolkodás mindig két lábon áll: a mesterséges földi paradicsom képe az egyik, másrészt a félelmet kihasználva magát hirdeti probléma megoldásának.

Az elmúlt évtizedekben, amikor megjelent a szorongás tárgya, pl. terrorizmus, ez a folyamat előre lépett. Ellenőrzés kell, és a magánélet egyre nagyobb luxus. Nincs alternatíva: az emberiségnek egy testté kell alakulnia. Aki nem a technológiai fejlődés mellett dönt, az naiv és tudománytalan. Az egészséged nem a te ügyed. Pedig a tudás nem az emberé, hanem egy tágabb rendszerbe illeszkedik. Az igaz mindig az egész. (Hegel) A tudomány a dolgok irracionális magjához vezet el. A valóságot lehetetlen mechanisztikus sémák alapján megismerni. Max Planck fejtette ki legerőteljesebben, hogy az anyag kutatása feltétlen a Szellemhez vezet. Otthagyta racionalista világnézetét nem csak ő, a legtöbben, mert a tudományos folyamat a teljes szerénységhez vezet.

A gyermek a másik vágyának alanyává akar lenni kezdetben, majd elfogadja, hogy ez nem lehet, és ebben az űrben önmagára talál, kreatív lesz. Nyitva lesz a nem logikus nyelvhasználatra: kapcsolódni tud. A tudomány ugyanazzal az útelágazással találkozik most, mint minden gyerek: a másikkal kapcsolatban nem létezik az aza alapvető rejtettség, biztonság. Erre lehet még nagyobb ellenőrzési igénnyel is fellépni. Ez az út vezet a totalitarizmushoz. A másik lehetőség, hogy elfogadjuk a bizonytalanságot. Akár a gyerekeknél, a logikai hozzáférhetetlenség elvezethet egy nagyobb érzékenységhez, a tárggyal való rezonanciához (Szemlélődő ima)

A végső tudás az embereken kívül van. A művészet elsajátítása lehet példa: A szabályokat megtanulva, meghaladja azokat, miközben egyfajta tapintás érzék alakul ki. Sokáig meg kell tartani a művészet szabályait, hogy majd megszegjük őket. A technikák elhagyása nehezebb, mint azok betanulása. (örvényből szeretet) A testünkkel való kapcsolat, az érzékelés képessége fontosabb, mint bármilyen tudás. Emberként akkor létezünk, amikor valamit átadunk magunkból - olyan beszédre vagyunk képesek, amely összerezonál a másikkal. Ha túllépünk egónkon, tapasztalati világunkon, túl és túl, akkor a halál is más értelmet nyer.

Michel Foucault: a retorika és az igazság egészen más. Az utóbbi időben eluralkodott a retorika. Mindenki meggyőz. A megvalósítandó változás, hogy az igazság legyen a vezérelv. Négy formáját írja le: prófécia, bölcsesség, techné és parrhesia.

A racionalizmus csak álarc. Pl. naponta több ezer gyerek hal meg a világon feleslegesen, de ez senkit sem zavar. Viszont aki felismeri elméje határait, kevésbé lesz gőgös. Amikor az elme abbahagyja sikoltozást, meghallja az élet dolgait.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



ÚJ ÍRÁSOK