Népesedési fordulat lombikkal? - újságcikk alapján (2020. 11. 24.)
Magyar Nemzet 2020. 10. 24. Lombik: áldás és békesség, Lovászy László "miniszteri biztos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa" írása alapján
idézet:
Nem kívánom sem a demográfiai - a bővülő családtámogatási lehetőségek mellett a hazai, elsősorban életmódból fakadó halálozási mutatók javításával és a lombikgyermekek növekvő számával már elérhető közelségbe kerülhet a népesedési fordulat is -, sem pedig az egészségügyi kérdésekre kitérni...
Érdekes ez a cikk szempontjából lényegtelennek tűnő közbevetett mondat. Egyfelől beismeri, hogy 10 év alatt a fidesz nem tudta növelni a születések számát. Ugyanakkor a statisztika szerint az ezer főre vetített halálozási adat sem javult! És nem tudták hazacsalni a 400 ezer kimenekült magyart sem.
Ami megdöbbentő, hogy lombikgyerekekkel akarja a magyar népességet megmenteni az elfogyástól. Szóba sem kerül, hogy miért nem születik elég gyerek, hogy az okokkal kéne törődni:
mint például:
- bürokratikus, családi gazdálkodás ellenes, korrupt környezet;
- a gyerekek elvétele a családtól például a fidesz által bevezetett kötelező óvodával;
- a szinte minden tevékenységhez szükséges és ösztönzött diplomaszerző, tanfolyamjárási kényszer okozta idő és energiaveszteség;
- a lakásszerzés célú banki kamattartozások okozta munkahelymegőrzési, pénzszerzési stressz;
- a fidesz alatt továbbnőtt (már falakat borító !) reklámok okozta munkahelymegőrzési, pénzszerzési stressz;
- a folyamatos kampánymód (bevándorlók, vírus) okozta stressz;
- a kórházi szülési eljárások okozta stressz, rossz anya-apa-gyerek kapcsolat, a szülési műtétek következményei;
- a hivatalosan kiválónak minősülő budapesti csapvíz fogamzásgátlókkal és gyógyszermaradványokkal szennyezettsége, a jó vizek multiknak való fillérekért kiárusítása;
- az egészséges táplálkozás ellehetlenülése az Ángyán féle koncepció kidobásával, a multiknak (stratégiai parnerek) való kedvezéssel;
- az örökbefogadás máig tartó bürokratikus lassúsága, sokszor embertelensége, a baba kínzása az időhúzással, helyezgetésekkel.
A cikkíró mindezek átgondolása, javítása helyett méregdrága, bizonytalan, lelki és testi kínokkal járó, az apa és anya kilétét is elbizonytalanító eljárást erőltet. A megölt vagy felhasznált embriókon túl még rengeteg erkölcsi és praktikus gond van az eljárással.
Például: Az orvos embrióválasztási joga, a sejtekkel való csereberélés, manipulálás veszélye, a ma még nem is ismert, vagy a már írásokban említett szülői lelki tényezőkbe való beavatkozás, az élet keletkezésének ismeretlen területére tévedés, az ismeretlen, akár rengeteg testvér jelenléte egy városban, testvérházasságok...
A cikkből kiderült, hogy írója érintettként elfogult, és így érthető a véleménye, csak kevésbé hiteles.
Persze az atombomba feltalálói is jóakaratú jószándékú tudósok voltak. Nem számítottak ilyen eredményre.
Más.
A cikk főleg Veres András püspök szavaira reagál, megadni kívánva a másik álláspontjának tiszteletben tartásának méltóságát, mint bevezetőjében írja. Ezért a püspökről csak így ír: és "püspök úréhoz hasonló alapvető félreértés" és "mindenkinek tartózkodnia kellene az elhamarkodott véleményalkotástól".
Érdekes az is, hogy emberi jogi szakértőként nem érti a gyermekek azon jogát, hogy pl. ismerhessék szüleiket, legyenek szülei stb. Az meg nem igaz, hogy a kórházkapu inkubátorok az életet biztosítják. Talán inkább a lehetőséggel épp ráveszik az anyákat a gyermekeik eldobására. Széchenyi is hasonlóképp ír Önismeret c. könyvében a bölcsődékről, melyek épp kiváltják a könnyed gyermekeldobást: "lelenczház és krippe (bölcsőde) nemcsak egy baktát nem ér, sőt hogy alig van valami, sőt semmi sincs, mi az általános moralitást annyira megrontaná és betű szerint egész nemzeteket annyira inficiálna(fertőz), mint ilyféle intézmények"
Más:
A cikkből kiderül, hogy ma itthon a csecsemők 9%-a inkubátorban kezdi életét! Ez tragikus! Vajon miért van így? Vajon mi ennek az ára? Miért nem foglalkozik ezzel senki? Ez nem egyfajta tömegkínzás, a csecsemőké és szüleiké is?
Ahogy Semmelweis idején három nőből kettőt megöltek a szülészeteken, míg a falusi bábáknál nagyságrenddel kevesebben haltak meg, talán ma is valami hasonló baj van? Ezt a szülők választják a gyermekeinknek, vagy az orvosok és a törvények?