Kötelező oktatás - miért? (2022. 12. 21.)
(a cikk folyamatosan készül)
Pár hónapja újra beszélnek és írnak az oktatásról, reformról, változásról. Igazából nem túl sokat. A társadalom belefásult mindenbe. (Aki tiltakozna, gondolkodna, az már jórészt külföldre menekült, vagy alkoholista lett.) Az nyilvánvaló, hogy tüntetni értelmetlen, vagy ha sokan tüntetnek, akkor a mindenkori, mindig nemzetközi segítséggel bíró hatalom (lásd 1849, 1956, 2014) belelövet a tömegbe... A vírusos lezárásokkal és börtönfenyegetéssel ez a kormány is kimutatta, hogy mire számíthatnak az ellenállók. A Fidesz-kormány léptetett be minket a Nátóba, hívta be a CIA-t... Oktatási reformok meg sok évtizede vannak, és egyre rosszabb az oktatás. (Egyedül az Antall-kormány ideján volt a szabadság irányában elmozdulás, alternatív iskolák nyílhattak.) Tehát az oktatási rendszer romlik, ahogy például az általános országos bürokrácia és korrupció csökkentését is sok évtizede újra-meg újra megígéri a hatalom, mégis egyre nő...
Érdekes és tanulságos, hogy soha nem merül fel a fő kérdés, az ügy alapja, se tanár, se újságíró, se politius, se civil részéről, hogy:
- kell-e a kötelező oktatás?
- miért kötelező az oktatás?
- jó-e a kötelező oktatás?
Mi az eredete, a célja, az eredménye, a története, mik a nemzetközi összehasonlítások, mik a közismert és megbecsült nagyjaink véleménye erről, hogy álltak ők az oktatással?
Erről néma csend. Tabu, tiltott téma, fel se merül. (Aki felvetné, azt elhallgatják, elhallgattatják.)
Csak a mellékes dogokról megy a vita, a félrebeszélés, félrevezetés, időhúzás, energiapazarlás.
Miért?
1
Gondolom, a tanárok többségének részéről azért, mert igazából ők a mindenkori rendszer neveltjei, belenőttek, és az iskolákban is ezt tanulták, ami van, eszükbe se jut megkérdőjelezni.
2
Másfelől ezzel részben saját létüket, munkájukat kérdőjeleznék meg, mert feltehetően sokkal kevesebb tanár kéne egy önkéntes de jó oktatási rendszerben.
3
Főleg pedig a félelem, az életbenmaradáshoz szükséges pénz, az ehhez szükséges állás, az ehhez szükséges kollektív előjog elvesztésétől. A kötelező oktatáshoz való megkérdőjelezhetetlen ragaszkodás oka a félelem, a pénz. És ez Magyarországon az emberek, munkahelyek, állások, szakmák többségére igaz. Papír, tagság, iskolai végzettség kell mindenhez, ez "védi" ezen kasztok tagjait a többi embertől, hogy el ne vegyék a munkáját. Legyen tanár, behajtó, építész, bármi.
4
A hatalom (tudatos, a kérdést átlátó része) meg nyilván nem veti fel ezt a témát önmaga ellen.
Nyilván azért sokan (10%-ra becsülöm optimistán) egyetértenek a fent leírtakkal (és ha nyilvános beszéd folyna erről, a többség is belátná), de a kételkedők hangját elnyeli a többség félelme, megszokása. A tanárokból talán többen értenek egyet. A szülők főleg túlélésre játszanak: a saját munkahelyükön is, és hogy a gyerek teljesítse az iskolát, a "munkaalapú társadalom" pénzzel elismert diplomás tagjává váljon. Még ha ezzel fel is áldozza, tönkreteszi:
1
a gyerek gyerekkorát, boldogságát
2
a saját (szülő) kacsolatát a gyerekével
3
lényegében a család értelmét.
Eleve elég értelmetlen a család (a mai "keresztény" kormányzat alatt is), ha diktatúrától függően (USA, nyugat, nők munkahelyre kényszerítése) pár hét vagy pár év után a gyereket az állam erőszakkal elveszi a családtól, a kisközösségtől, és az állam által kiképzett tanárok (spártai kiképző katonák) keze közé juttatja, legalábbis a család nappali óráira, amikor együtt lehetnének. De már a várandósságba beleerőszakoskodik az állam, ijesztget (veszélyekkel) fenyeget (aki nem akar ultrahangot, testi motozást.) A természetes szülést lényegileg meg van tiltva, még azt sem akadályozhatja meg a pár, hogy az orvos elfecsegje a gyerek nemét akaratuk ellenére. Korszaktól függően követketik az újszülött anyjától való elválasztása, cukorral itatása, életveszélyes oltások kötelező beadása. Utána pár évig csak a munkahelyi félelem és pénzhiány és magányosra alakított társadalmi rend az anyák, családok baja, aztán nemsokára jön a kötelező óvoda, elszakadnak a testvérek, idegen-rossz szokásokat vesz fel a gyerek és reggelenként retteg.
Kötelező oktatás...
A legnyilvánvalóbb érv ellene: ha nem kényszerítenének iskolába oda nem vágyó gyerekeket, mennyivel boldogabbak lennének az oda járók és ott tanítók. Egy alkalmatlan gyerek tönkreheteti egy egész osztály és tanári kar munkáját, tanulását, életét.
Úgy vélem (sokakkal együtt), a Mária Terézia óta erősödő kötelező oktatás tényleges, titkolt de elsődleges célja a hatalomnak engedelmes alattvalók kinevelése. Csak ebbe már ugyanúgy beleszokott, beletörődött, belenőtt a társadalom száz éve, mint a "védő" oltásokba, a korrupcióba, a politikusok, újságok hazugságaiba...
A témához (oktatáshoz) kapcsolódó idézetek (folyamatosan bővítva): (láss könyvajánlót itt is: éé.hu)
Fekete István: Tíz szál gyertya / 1.
"a gyerekek iskolába mentek, éppen olyan tétován és leplezetlen unalommal, mint a nagyok a hivatalba. Csak a postások siettek üdén és megmagyarázhatatlan szorgalommal, ám őlelőttük közel volt a cél: a kiürült táska, a megoldott feladat, míg a diákok csak év végére készülnek el vele, a kishivatalnokok pedig soha."
Gr. Széchenyi István: Önismeret
Atheneum, Budapest, 1875 (scan: University of Toronto, archive.org) (38.o.)
"… az úgynevezett emberi tudomány ellenben vajmi sokszor csak bitorlott fénytől ragyog és nem csak nem tudomány, de ennek éppen ellenkezője, t.i. egyenesen tudatlanság, felszínség, sőt néha a legszemtelenebb hazugság…"
Antall József: Kései memoár
Osskó Judit, 2013, Corvina (106.o.)
"… semmire sem próbált bennünket kényszeríteni, sem fegyelmzni… nagyon szabadon neveltek… oda mentem, ahova akartam… 4-5 éves koromtól szabadon járhattam… a falvakat… "
Monty Roberts: Az igazi suttogó (1996)
Horsebooks 2001 (156.o.)
"… a tanár soha nem taníthat meg semmit, viszont arra kell törekednie, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyek közt a diák képessé válik a tanulásra… … az agynak szomjaznia kell a tudást…"
Bartók breviárium, Zeneműkiadó 1974
... a rádiózene az emberek nagy tömegét zenehallgatás szempontjából felületességhez szoktatja… annyira megszokja a torzított hangszíneket, … esetleg nem is fogja sze-retni a természetes zenét…
nagy hátránya … az embereket a saját ma-guk végezte zenélésről leszoktatja ... a gép-zene – gyáripar…
A baj azonban ott kezdődnék, ha a gépze-ne éppúgy elárasztaná a világot az élőzene rovására, ahogy a gyáripari termékek ezt megtették a kéziipar rovására… Óvja meg a gondviselés ettől a csapástól utódainkat!...
Kodály Zoltán: A zene mindenkié
Zeneműkiadó 1975, 48.o. Gyermekkarok 1929
"… csaknem az egész iskolázott magyar réteg, … mire felnő, nem ismeri saját zenei anyanyelvét, sőt idegennek érzi, éppen mert idegen zenei szemléletben nevelték.” „ … ezekkel ’hajlítjuk el’ a magyar palántát immár jó 70 éve (mióta az iskolában éneket is előírt a tanterv) a maga természetes ősi zenéjétől, ezekkel vetkőztetjük ki magyar mivoltából és tesszük idegenné saját hazájában.
Az iskola és benne az énektanítás, idegen szellem elkötelezettje volt, és leginkább abban a korban, amely legjobban vissz-hangzott hazafias frázisoktól.” „Móricz Zsigmond … bizonyította, hogy ahol a nép már nem tud jól magyarul, a hírlapok és az iskola nyelve rontotta meg.” „…mire az állam népnevelő jószándéka valóra válik, éppen ellenkező hatást ér el.
… zenei köznevelésünk 70 esztendős tévelygést jelent” „A nép úgy védekezett, ahogy tudott, passzív rezisztenciával.”
Joy Adamson: A fürkésző szellem
Gondolat 1982
"… hat ilyen iskolát létesített az osztrák állam a háború (I.vh.) után… ha az időjárás engedte, a kertben tartották az órákat… a kérdve kifejtés módszerével oktattak… dramatizáltatták a történelmi eseményeket… színdarabokat adtunk elő, modelleztünk, festettünk…legkülönbözőbb társadalmi osztályokból származó gyerekek…"
Andrásfalvy Bertalan: A néphagyomány szerepe a kultúra jelenében
(az alábbi kötetből: Nyolcvan év Isten tenyerén - Megtartó szeretettel Molnár V. Józsefnek, Budapest 2010
Nem szabad megrövidítenünk az édesanya kapcsolatát a csecsemőjével...
Az iskolai vérengzések kiváltó oka a versengés...
A természeti népek nem ismerik a versengést... az európai parasztok legalább a játékban és a teremtésben ezt a versenyzéssel ellenkező, játék-tevékenységet és a közös alkotás sokféle módját.
Andrásfalvy Bertalan néprajztudós (2021. 03. 16.) (interjúból, Feleleten) „Embertelenül bántunk a parasztokkal”
Többször írtam kérvényeket és csatlakoztam ilyen célú kezdeményezésekhez, hogy állítsák vissza a művészeti oktatást az iskolákban.
Küzdöttem érte miniszterségem idején is, de nem sok eredménnyel. Az egyik fontos lépés volna visszaállítani a kisiskolákat.
A másik a már érintett téma, hogy vissza kellene állítani a művészeti oktatást, az énektanítást, a táncot, a néphagyományok és a népköltészet ismeretét. Ebben a szellemben kellene kinevelni a tanárokat is. A Kodály-módszer alkalmazása például nemcsak az énektudás színvonalát javította, hanem egészen más embert szült: ezt vissza kellene hozni. Manapság nagyobb hangsúlyt kap a sportra való nevelés, amely leginkább a versenyszellemet táplálja, nem az együttműködési készséget fejleszti, mint a művészeti nevelésben az együtt alkotás öröme. A kulturális tudás a versenyszellem áldozatává válik. Az iskolának nem az a célja, hogy tudósokat vagy versenyzőket, hanem, hogy embereket neveljen. Ilyen értelemben az osztatlan rendszerű oktatás alsóbb osztályokban hatékonyabb, mint a szakosított pedagógia, és ezt az angolok a mai napig tudják, hiszen az ő nevelési kultúrájuk a karakterfejlődésre épít.
Móra Ferenc: A magyar paraszt
Magvető - Gondolkodó magyarok sorozat
... elég, ha írni-olvasni megtanítja az iskola... én erre ezt felelem: minek akkor az egész nagy és költséges népnevelési apparátus, ha eredménynek ennyi elég? MInek a hatosztályos iskola, hiszen írni, olvasni, számolni sokkal rövidebb idő alatt is meg lehet tanítani a gyereket.
A mi iskolarendszerünk német mintára készült. Nem megfelelők a könyveink, sok hiábavaló terhet ró a tanítóra és tanulóra a tanterv.
Mi lenne, ha a tanyai gyerekek ősszel és tavasszal, reggel hattól kilencig iskoláznók, aztán hazaengednők családja segítségére?
Sebeők János: Iskolaszék
Magyar Nemzet Magazin újságcikk 2008.10.4.
(magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet - 2022-ben még él a hivatkozás)
Szerintem a gyerek a felvilágosodás ajándéka... Addig... az embereknek volt gyermekkoruk... A gyerekek tüstént a valódi élettel kezdték...
A gyerekek sose kaphatnak "igazit" (cipő, ruha, könyv, nekik más jellegú jár), mert hisz gyerekek.
A gyermekek kiszakítása a nagycsaládból, beiskolázásuk, azaz korosztályos alapon történő kényszerű nevelőtáborba küldésük mind a felvilágosodás hozadéka...
A 20. század közepére a gyermek, a fiatal tökéletes bentlakójává vált az általunk számára teremtett világnak. Ebből csak a felnőttkor jelentett szabadulást.
('Felelet: és ez az egyre hosszabb oktatással a végtelenbe tolódott mára, azaz reménytelen lett.)
Zsolnai módszer - Jelet hagyni
Balavány György
2010.05.17. 22:00
Magyar Nemzet 2010 5 8
Egész karrieremet az ásotthalom-kőröséri öreg tanyasi iskolának köszönhetem. Tudja, az volt az én igazi egyetemem. Összevont osztályokban, együtt tanultak a gyerekek elsőtől negyedikig. A tanítók mindegyiket ismerték, gondjával, bajával, tehetségével, családi hátterével együtt.
– Később jött a szakrendszerű oktatás.
– Igen, és ez a szisztéma, amelyben szaktanárok oktatnak a felső tagozattól, nagyon sok bajt okozott. Egész életemben e rendszer ellen hadakoztam.
A módszeremet alkalmazó iskolák rendszere 2002-ben még behálózta az országot, azonban a helytelenül integrációnak nevezett iskola-összevonások, amelyeket a most megbukott kormány hajtott végre, iszonyú pusztítást okoztak. Az elmúlt években a Zsolnai-pedagógiát alkalmazó száznégy intézményből csupán huszonnégy maradt.
nem illik a jelenlegi oktatási szemléletbe. Körülbelül százötvenezer pedagógus dolgozik Magyarországon, és legtöbbjük gondolkodásának meg kellene változni ahhoz, hogy széles körben elfogadottá váljon a módszerem. Azonkívül számos tárgyat tanítunk, melyek szinte ismeretlenek másutt: társadalomismeretet, közgazdaságtant, erkölcsismeretet, tudománytörténetet, önismeretet, pszichológiát, virágkötészetet, rejtvényfejtést, amit csak el tud képzelni. Vagyis a kultúra teljességét igyekszünk áttekinteni.
Az első előfeltevésem az, amit Nyíri Tamás neves antropológus-filozófus pap így fogalmazott meg: a gyermek ember. A gyerek alkalmas arra, hogy a kultúra és tudomány teljességét felfogja. A kétéves, óvodás kisgyerek is rendelkezik azokkal a lehetőségekkel, képességekkel, motivációkkal és szükségletekkel, amelyekkel a felnőtt, ám mindez először a játékon keresztül érvényesül.
Az alkotás, amely a pedagógiám kulcsfogalma. A gyermek ember, s az ember alapvető vonása a kreativitás. Sok mai iskola éppen ezt fojtja el, hiszen a kreatív tevékenységgel szemben a repetitív, ismétlő tevékenység uralkodik. A tanárság ráadásul hatalomgyakorló szakma, vagyis a gyerek el sem menekülhet. Egy szociológus barátom mondta régebben, hogy akkor lesz aktuális a módszerem, amikor megkezdődnek a tanárverések: a gyerek nem bírja elviselni az iskolát, és nekimegy a tanárának, főleg serdülőkorban.
Vannak a szakmában tehetséges pedagógusok, de az ilyenek általában elhagyják a pályát
Tudja, a jó tanár maga is alkotó ember. Persze léteznek üdítő kivételek, de a tanárság ma nem alkotó értelmiségi réteg
És aki nem képes alkotni, mert olyan iskolarendszerben szocializálódott, amely elfojtotta benne is a kreativitást, az a tanítványában sem látja meg a tehetséget.
(Felelet: érdekes a cikknek a versenyzésről szóló, itt értékesnek bemutató része)
Petíció: Tiltakozás az egész napos iskola ellen, 2011 ősz
... aggodalommal hallottuk... a három éves kortól kötelező óvoda tervezett bevezetéséről szóló híreket...
A gyermek nem akkor kerül "közösségbe", mikor beiatják az óvodába vagy iskolába, hanem a család közösségébe születik.
('Felelet': Ebből látszik, hogy a Fidesz-kormány (is) a családot igazából semmibe veszi vagy fel akarja számolni, bár az ellenkezőjét szajkózza.)
teljes szöveg: (itt - peticiok.com, sajnos máig csak 4613 aláírás)
Tisztelt Államtitkár Asszony!
Levelünkkel azok nevében fordulunk Önhöz, akik aggodalommal hallottuk a kötelező egész napos iskola és a három éves kortól kötelező óvoda tervezett bevezetéséről szóló híreket.
Mi úgy gondoljuk, hogy gyermekeinknek nem használ, ha a szükségesnél több időt kell otthonuktól, családjuktól távol tölteniük. Úgy gondoljuk, hogy a szülő tudja legjobban, mikor érett meg gyermeke az óvodába járásra, van-e szüksége napközire. A gyermek ugyanis nem akkor kerül "közösségbe", mikor beíratják az óvodába vagy iskolába, hanem a család közösségébe születik. Azon gyermekek számára, akikkel szüleik szeretettel foglalkoznak otthon, az elképzelhető legjobb óvoda vagy napközi is elégtelen pótlék. A család érzelmi biztonsága olyan nélkülözhetetlen kincs a gyermek számára, amit az óvoda vagy iskola szakmai értékei sohasem fognak tudni pótolni. A nem megfelelő családi háttérből érkező gyermekek hiányérzetét és fájdalmát is csak az elhivatott pedagógusok személyes törődése és szeretete lehet képes valamelyest enyhíteni, és nem az otthon töltött idejük korlátozása.
A gyermeknek természetes joga, hogy családja közösségében növekedjen. Ezt a jogot nem emberi hatalom adta, és meggyőződésünk, hogy emberi hatalom nem is korlátozhatja. Mindannyian örülünk, ha az oktatási intézmények nemcsak tudást, de emberséget is nyújtanak a gyermekeknek, ez azonban csak emberséges iskolarendszerben valósulhat meg. Ezért kérjük, ne kötelezzék a szülőket, hogy gyermekük nevelését átengedjék az oktatási intézményeknek! Ne tegyék kötelezővé a délutáni iskolát, és ne hozzák előbbre az óvodakötelezettség kezdetét! Felelős szülőként azt várjuk az új oktatási törvénytől, hogy gyermekeinknek új lehetőségeket hozzon! Minden gyermek, szülei anyagi körülményeitől függetlenül művelődhessen, sportolhasson, tehetségét fejleszthesse, vagy éppen lemaradását csökkenthesse iskolai segítséggel! Ezzel együtt azt is elvárjuk, egyetlen gyermeket se fosszanak meg attól, amit családjától kaphat!
Tisztelettel:
A petíció aláírói
'Családjukért felelősséget érző szülők'
Ungváry Zsolt: Falanszter-kor
2011. szeptember 28 - kuruc.info
Nézzük meg, hogy nézett ki régen az élet. Az emberek döntő többsége családba született
Alapvetően mindenki otthon volt: a paraszt földje a falu határában, vagy a kert végében volt, de ha nem akadt odakint dolga, a ház körül tevékenykedett
Az emberek nem mentek el hazulról, idejüket nem idegen nőkkel-férfiakkal töltötték, nem veszekedtek-idegeskedtek reggelenként, hogy rohanni kell az utálatos munkahelyre, s nem csak öt percre látták a családtagjaikat az esti lefekvés előtt. A modern kor, a nők munkába állása, a feleslegesen városba kényszerítettség szétverte ezt a miliőt, és elhozta az összeomlást. A népszaporulat visszaesett, a családok széthullottak, válások tömege – alkoholizmus, depresszió, kábítószer, öngyilkosság. Céltalanság, kilátástalanság és az életprogram hiánya. Teljesen tévúton járunk, amikor ennek lebontását tovább erőltetjük. Ennek egyik vadhajtásaként kitalálták az egész napos iskolát. A család helyett nevelje a gyermeket az állam, szerető szülők helyett kizsigerelt, fáradt, ideges, nem ritkán kontraszelektált pedagógusok. A zsarnoki rendszereknek mindig is az volt a legfőbb célja, hogy szétverje a természetes emberi közösségeket, és megoldja a minél hatékonyabb ellenőrzést és uniformizálást. Az Orwell által elképzelt világ – amelyből volt részünk a Rákosi-korszakban is – most újra testet ölthet Hoffmann Rózsa védjegye alatt. Minél kevesebbet legyen otthon a gyerek, a szülők is minél többet legyenek távol az otthonuktól, mindenki ellenőrzött helyen töltse az ideje nagy részét. Sokan azt mondják, a cigánykérdés megoldására jó módszer az egész napos iskola, hiszen jobb környezetben lehet, mint otthon. Talán igen. De miért teszi mintává, normává még egy magát nemzetinek nevező kormány is az abnormitást? Mennyire rossz lehet az a család, aminél még az iskola is jobb? Másrészt az egész napos lekötöttséggel azok a konszolidált hátterű gyerekek, akiknek eddig csak fél napot kellett eltölteniük alkalmazkodni képtelen, neveletlen, agresszív kortársaikkal, most egész nap velük lehetnek, s még a család sem tudja a maradék, velük töltött fél órában ezt helyrehozni.
A tömeges, nagy létszámú csoportokban, napi öt-hat órában folyó iskolai tanítás egyáltalán nem hatékony, sőt már-már értékelhetetlen. (Most meglenne egyébként a lehetőség, hogy a szomorú demográfiai helyzettel járó csökkenő korcsoportokat kihasználva – megoldva a pedagógus munkanélküliséget is – kis csoportokra bontsuk a tanulókat, de ilyen tervekről nem hallottam.) Az is embertelen, hogy 6-8, de akár 12-14 éves gyerekeket beültessünk padokba, ahol órákig, csöndben és moccanatlanul kell figyelniük, hol kémiára, hol irodalomra, hol írásra, hol környezetismeretre. Melyik felnőtt bírná ezt elviselni?
És ez nem a diák, de még csak nem is a tanár hibája. A rendszer ilyen. Ennél az is hatékonyabb volna, ha minden nap csak tíz percet foglalkoznának egy diákkal, de azt intenzíven, rá figyelve. Nem az iskolában eltöltött időt, hanem annak hatékonyságát kellene növelni. Mire jó gyereket szülni, ha egész napját egy nemszeretem intézményben tölti, a szülője egy nemszeretem munkahelyen rohad, és este találkoznak meg reggel, amikor mindenki veszekszik, mert rohanni kell a nemszeretem intézményekbe, ahelyett, hogy együtt lennénk azokkal, akiket szeretünk? Csodálkozunk a válásokon, amikor az emberek idegen férfiakkal és nőkkel töltik a napjaikat, azokkal mennek ebédelni, azokkal beszélik meg a problémáikat, azokkal vannak közös ügyeik a férjük és a feleségük helyett? Micsoda világ ez? És miért erősít rá erre egy állítólagos családbarát, nemzetmentő kormány?
Amit leírtam, lehet vitatni. De vagy lesznek ép, sok gyermekes, boldog magyar családok, vagy kipusztulunk.
Timur Vermes: Nézd ki van itt
Libri 2013
… itt és most nincs más, csak halandzsarádió és szakácstévé. Miféle igazságot kell itt eltitkolni?... folyvást és a képernyő legképtelenebb pontjain bukkant fel újabb és újabb döreség… ugyan ki az , aki ilyesmit önszántából, rendszeresen néz?... (70.o.)
korábbi cikkek a témában a Feleleten:
Védjük a gyerekeket? (2021. 07. 07.) (2021. 08. 29.)
Iskolakezdési szigorítás (2021. 03. 13.)
Higgy Istenben és bízz önmagadban! - Géczy Gábor, Magfalva 2020. (2020. 11. 30.)