Volt egyszer egy gazdatüntetés – Ángyán József interjú (2020. 05. 22-től)
http://www.bdarvas.hu/main.php?id=6108
A 2005-ös gazdatüntetés története
Szerkesztő: Darvas Béla
Szerzők: Ács Sándorné Éva, Ángyán József, Bagi Béla, Darvas Béla és Kajner Péter
részletek:
Ami az előkészítés engem érintő, személyes részét illeti, Jakab István kért fel a TD-ben való részvételre, és az egyik – a vidékfejlesztési, EU-s és hazai költségvetési, támogatási témacsoportot tárgyaló – szakmai bizottság vezetésére. Igyekezetében Gödöllőre is kijött hozzánk, és – megdöbbenésünkre meglehetősen ellenszenves módon nyájaskodva, előtte teátrálisan letérdelve – győzködte a feleségemet, hogy támogassa a részvételemet a demonstráción, és a kapcsolattartás érdekében a Magosz mobiltelefonjának elfogadását, addig ugyanis elhatározottan nem volt egyikőnknek sem mobilja. A feleségem végül – rossz előérzetei ellenére – belement a dologba, és bár folyamatosan arra kért, hogy tartsam távol magam ettől az embertől, azért mindvégig mellettem állt, és mindenben segített. A Jakabbal történt megállapodást követően a Szent István Egyetemről (SzIE) szabadságot vettem ki azzal a szándékkal, hogy elkerüljem a munkaidőben folytatott politikai tevékenység vádját. Ezután három barátomat – Ács Sándorné Évát, Kajner Pétert és Roszík Pétert – kértem segítségemül, akik közül ketten (Ácsné és Kajner) mindvégig kitartottak mellettem. Bennük teljes mértékben megbíztam, velem együtt vitték a bőrüket a vásárra. Megkértem őket, hogy a TD munkatársaiként legyenek személyes szakértőim a tárgyalásokon. A felkészülésben segítségemre volt továbbá ifjabb Zlinszky János barátom is, akitől azt kértem, hogy – ha a helyzet fokozódna és megkívánná – segítsen összehozni egy személyes találkozást édesapjával, idős †Zlinszky Jánossal, hogy vele a jogi kereteket, a közjogi méltóságok mozgásterét körbejárhassuk. Úgy éreztem ugyanis, hogy bevinni a gazdákat és barátaimat egy ilyen éles helyzetbe nem túlságosan nehéz, de kihozni onnan őket már nem is olyan egyszerű, és én személyes felelősséget is éreztem értük.
A gazdák oldalán Jakab István, a Magosz elnöke irányította a tárgyalásokat. Ő volt egyértelműen a kulcsszereplő, bár időnként nagyobb vitákba keveredve vagy komolyabb döntések meghozatalánál és általában a feszült helyzetekben maga is elbizonytalanodott, ingerült lett, és gyakran elvonult telefonálni. Bár egy-egy alkalommal – pl. egy rendkívül feszült helyzetben, amikor elakadtak a tárgyalások, és úgy nézett ki, hogy nincs tovább – Benedek Fülöppel is beszélt, ám általában az volt az érzésem, hogy a demonstráló szervezeteken kívüli partnerekkel egyeztet, stratégiai megbeszéléseket folytat.
15 év távlatából visszatekintve azt is egyre valószínűbbnek tartom, hogy a Fideszes, Orbán-évfolyamtárs jogász, volt katonai ügyész, Budai Gyula Jakab Istvánnak komoly segítője lehetett. Vele korábban nem találkoztam, de azokban a vidéki gazdakörökben sem ismerték, ahol én akkor már évek óta sok-sok fórumot tartottam. A demonstrációt megelőzően közöttük tudomásom szerint egyáltalán nem fordult meg. Amikor feltűnt a demonstráción, azt gondoltam, hogy Jakab valamiféle táskahordozója és/vagy sofőrje lehet, ám több olyan jelenetnek is tanúja voltam, amikből egészen másfajta szerepére kellett következtetnem. Később a – politikai karrierjében kétségtelenül ugródeszkaként használt – MaGGosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége) második számú vezetőjévé is megválasztatta magát. Bár tapasztalatom szerint a gazdák többségének nem volt szimpatikus, legalábbis 2006 májusában, Kisteleken, ahol én is jelen voltam. Jakab erőteljes ráhatására, többek által vitatott körülmények között mégis a szervezet szövetségi igazgatójává választották.
2. rész
...néhány európai országot kiemelve azt látjuk, hogy mezőgazdasági területük 80%-át még néhány évvel ezelőtt is az alábbiaknál kisebb birtokok fedték le: Svájc 54 ha, Hollandia 135 ha, Belgium 150 ha, Lengyelország 250 ha, Franciaország 274 ha, Ausztria 295 ha, Olaszország 337 ha, Dánia 426 ha, és Németországban az újraegyesítés után is csak 1.391 ha. Európa az ennél nagyobbakat már az ún. nagygazdaságok (large farms) kategóriájába sorolta. Magyarországon ugyanakkor ez a birtokméret-határérték 3.164 ha volt. Mint hogyha nem is az Európai Unióhoz tartoznánk.
A versenyképes méretet az európai birtokrendszer tehát – szemben a dél-amerikai modellel – nem az egyes gazdaságok méreteinek növelésével vagy azokat nagy integrátorok alá rendelve, egyoldalúan kiszolgáltatva, hanem e kisebb mozaikok szövetkezésével képes igen hatékonyan biztosítani. Ezek közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési, de akár a helyi közösséggel együtt alakított fogyasztási vagy hitelszövetkezetek is lehetnek. Az alulról szerveződő szövetkezet ugyanis a teljes vertikum eredményét visszaosztja az azt létrehozó termelői, fogyasztói közösségeknek, gazdacsaládoknak. Ezzel az egymásra épülő tevékenységek teljes haszna hozzájuk kerül, helyben marad, így a kisebb területű birtokok is képesek kiválóan eltartani őket. Ráadásul ennek az európai és saját hagyományainknak is minden tekintetben megfelelő modellnek a rugalmas alkalmazkodó képessége, valamint környezeti, regionális, társadalmi, gazdasági, foglalkoztatási teljesítményei is lényegesen jobbak, mint a dél-amerikai típusú tőkés nagybirtokrendszeréi. A felülről szervező, nagy tőkeerejű integrátor viszont maga válik profitcentrummá, és kiszívja az összes hasznot az általa integrált kisebb gazdaságokból.
A jelekből ítélve nekem úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány a Gyurcsány-kormány által is támogatott tőkés nagybirtokot választotta, éppen azt, ami ellen a gazdatársadalom 2005-ben fellázadt. A végveszélybe került családi gazdaságok ügye tehát ma talán még aktuálisabb, mint 2005-ben volt a gazdademonstráció idején.