A pusztító folyószabályozás és intenzív mezőgazdaság (2022. 07. 30.)
Cikkajánló:
Magyar Nemzet Lugas 2022.07.23.
Terján Nóra: Mezőgazdaság - Túlésés
Felelet:
Azért jött elő a téma, mert az Alföldön idén kisebb a termés, főleg kukoricából, és a talaj, kutak és fák (pl. debreceni erdő) kiszáradása már nem titkolható.
Sok évtized után most először mondanak-írnak igazat magyar országos (állami vagy akár ellenzéki) újságban a 200 éve kezdett és egyre erőszakosabb folyószabályozásról. Nem csoda: a városi mérnökök butasága mellé állt a földtulajdonon meggazdagodni vágyók hatalmasok (ma oligarchák) serege, és így elméletük az utóbbi sok évtizedben már akadémiai-egyetemi-szakmai kötelező hit lett.
Sajnos a feltűnösködő és buta (hazug) (al)cím ("Bibliai mértékű aszály sújtja az Alföldet") továbbra sem javítja az újság hitelességét, és keresztény képét sem.
Szomorú, hogy Andrásfalvy Bertalant, az ügy (fokgazdálkodás, vízgazsálkodás) elismert támogatóját nem említik a cikkben.
(még kapcsolódó: Vízgazdálkodás a középkorban - Ferenczi LászLó (http://gepeskonyv.btk.elte.hu))
Idézetek a cikk jó részéből (van bővel rossz része is):
Kökény Attila TMMG Talajmegújító Mezőgazdaság Mozgalom:
minimális talajművelés
direktvetés
megfordítani a talajpusztítást, amelyet a talajműveléssel dolgozó mezőgazdaság végez.
folyóátvágás - elhibázott lépés
erdőmentes területek miatt nincs csapadék - többszáz hektáros táblák
önmagát szárítja ki az ország a profit miatt
ne akarjunk rekordhozamokat
a nagy állattartó telepek nem képesek tájszinten életben tartani a rendszert
Pinke Zsolt, ELTE
A 19. században kezdtük felszámolni az alföldi vizes élőhelyeket... a vizes élőhelyek 97%-a eltűnt a folyószabályozás következtében. Ez ökológiai és vízgazdálkodási katasztrófa. A múltunk hibáiból tanulhatunk.
Európai Bizottság restaurációs törvényjavaslata 2022. 06. 22. folyók és árterek visszaállítására. (Felelet: A fidesz majd megvátózza, hiszen a méheket és embereket irtó mérgek kivonásával is megtette. A szuernagyföldtulajdonosok érdeke ugyanaz 200 éve.)
Áldozatot kell hozni, a mély fekvésű, gyenge földeken fell kell hagyni a szántóföldi műveléssel
A cikk jobb része:
Pinke Zsolt, ELTE
A XIX. században kezdtük felszámolni az alföldi vizes élőhelyeket, méghozzá oly nagy sikerrel, hogy a XX. század elejére az egykori vizes élőhelyállomány 97 százaléka eltűnt Európa legnagyobb folyószabályozásának köszönhetően a Tisza-völgyben. Ez Pinke Zsolt szerint ökológiai és vízgazdálkodási szempontból egyaránt katasztrófa, de a múltunk hibáiból tanulhatunk.
Magyarország Európában kiemelkedő lehetőséggel bír az árterek helyreállítása szempontjából, hiszen vizekkel szerencsére bőségesen rendelkezünk. Június 22-én ráadásul megszületett az Európai Bizottság úgynevezett restaurációs törvényjavaslata, amely 25 ezer kilométernyi folyót és a hozzájuk kapcsolódó ártereket kívánja helyreállítani 2030-ig.
Kökény Attila TMMG
Kökény Attila, a Talajmegújító Mezőgazdaság (TMMG) mozgalom létrehozója a fenntartható élelmiszer-termelés technológiáit és magyar adaptációs lehetőségeit kutatja. Sorsfordító életesemények miatt kezdett saját élelmiszert termeszteni, majd külföldi gyakorlati tapasztalatok és kutatási eredmények alapján alakította ki az ökológiára és mikrobiológiára épülő, minimális talajművelésen és direktvetésen alapuló technológiát, amelyet egyre több gazdaság vezet be a segítségével. A TMMG-technológia talajoltással, takarónövényekkel, minimumműveléssel javítja a talajok termékenységét, vízbefogadó és -megtartó képességét.
– Kimentem a földre. Semmiféle mezőgazdasági végzettségem nem volt, viszont korábban informatikai rendszereket építettem, így megnéztem, hogy rendszerszinten mit szeretnék elérni, és mik a lehetőségeim – mondja Kökény Attila. – A műveletlen terület pontosan olyan állapotú volt, mint amilyennek lennie kellene egy jó termőtalajnak: földigilisztákban gazdag, élő, gombaillatú, igazi termőtalaj. Tőle egy méterre szétművelt, kizsigerelt, betonszerűen összetömörödött massza terült el: ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a műveletlen terület földjének minősége a cél, azaz kvázi megfordítani azt a talajpusztítást, amelyet a talajműveléssel dolgozó mezőgazdaság végez.
Széchenyi idejében átvágták a folyókat, és megszüntették a víz természetes kiáramlását a földekre, ami azért volt elhibázott lépés, mert a Kárpát-medencét mindig is csapadékdepresszió jellemezte. Az Alpokból, az Adria felől érkező csapadék a nyugati országrészben esik le, majd utána a Duna vonalától varázsütésre eltűnik, tehát rendkívül kevés jut el az Alföldre. Az Alföldet az áradó víz töltötte fel nedvességgel, ám az áramlás elmaradásával szépen elkezdett kiszáradni a terület. Az ötvenes évektől intenzívvé vált a mezőgazdaság, ekkor már kimutathatóan elindult a száradás a régióban – sorolja Kökény Attila, majd emlékeztet: a mezőgazdaság mindig úgy kezdődött, hogy felégették az erdőt, a helyén néhány évig termeltek, majd maximum fél emberöltő után továbbálltak új erdőket felégetni, mert kimerült a talaj. Amikor elfogytak a szabad területek, elindultak a vetésforgók, az összes ismert régi civilizáció is gyakorlatilag a saját kardjába dőlt a talajműveléssel.
A földekről eltűntek a katicabogarak, a fátyolkák, a zengőlegyek: az összes hasznos rovar.
A folyamatos erdőtakarás szállítja a vizet, és amint ezt megszakítják, mint mondjuk Tolnában, Baranyában és a Balaton környékén a nagy erdőmentes területekkel, már nem esik rendesen csapadék. Az a probléma a szántóföldekkel, hogy ahol takaratlan felszín van, ott nincsenek a légkörbe felszálló baktériumok, gombaspórák, és egy vihar csak a port tudja felrántani, és nem indul el az esőképződés. Ahogy Zalától elindulunk kelet felé, egyre csökkennek az erdővel fedett területek, egyre jobban nő a csupasz, nagy táblás szántóföldek aránya, ahol szinte semmilyen talajtakarás nincsen. Békésig elérve már csak egybefüggő, több száz hektáros táblákat látunk a horizontig. Ráadásul ez öngerjesztő folyamat, tehát ha egy évben mondjuk ötven milliméterrel kevesebb eső esik, annyival kevesebb tartalékkal felvértezve indul neki a talaj a következő évi aszálynak. Gyakorlatilag önmagát szárítja ki az ország – jelenti ki Kökény, aki úgy látja, hogy ma az Európai Unióban a rövid távú profitmaximalizálás az elsődleges szempont a mezőgazdaságban, ebbe nem fér bele olyan tevékenység, amely egy centnyi támogatás elvesztését okozhatja. Nem kerülnek ki fasorok, nem erdősítik be az egyébként semmire sem jó területeket, inkább kínozzák a földet, hogy öt évben legalább egyszer kapjanak normális termést egy szikes területen.
– A talaj akkor pihen, hogyha él, és akkor él, amikor élő növények vannak benne. A talajmegújító mezőgazdaság koncepciója arról szól, hogy ugyanúgy termeljük a növényeket, ugyanúgy hasznot érünk el, ám mindeközben a talajt is tápláljuk, ezért nem termelünk rekordhozamokkal. Képzeljünk el egy bukolikus képet, ahol kint legelésznek a boldog szarvasmarhák az embermagasságú növényzetben! Mostanában divatos hangoztatni, hogy az állatok szén-dioxid-kibocsátásuk révén felelősek a klímaváltozásért. Ez zsákutca: a marháknak semmi közük ehhez, hiszen az ökoszisztéma, a biológiai szénciklus részei. A fenntartható rendszer alapja a helyi és szezonális táplálkozás, az ökológiai rendszerek emellett akkor működnek jól, ha vannak benne bogarak, madarak és nagy testű kérődzők.
A szarvasmarhák, birkák, kecskék viszont gyakorlatilag eltűntek a földekről, a rendszerváltozás óta lefeleződött az állatállomány – velük együtt a rovarok és a madarak is eltűntek. Nagy, koncentrált állattartó telepek vannak, amelyek nem képesek tájszinten életben tartani a rendszert. Ökológiai rendszerben élünk, és ezt az agráriumban dolgozók zöme nem hajlandó tudomásul venni. Ugyanúgy a rendszer része az a szántóföld, mint az erdő. Ugyanazok a szabályok működnek rajta az Antarktisztól a trópusokig, ha pedig ezt nem vesszük figyelembe, magas költségű, fenntarthatatlan mezőgazdaságot kapunk – summáz Kökény Attila.